Dr. Michael Laitman

spirituális fokozatok, szintek (125)

A félelem, amely szomorúságba fordul

thumbs_laitman_945

Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.

Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.

20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.

Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.

Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.

Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon –  a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.

/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./

Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.

Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De  a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!

Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.

A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.

Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.

Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.

Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.

Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk.  Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.

Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül!  Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.

Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.

Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.

Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot.  Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.

Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.

Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.

Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne  jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.

Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.

A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.

Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.

A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.

Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.

A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.

Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…

  1. 2016. 03. 16.

Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul

KA

15 márc 2016

A Spirituális világok hologramja

thumbs_laitman_214

Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: .. és, ami létezik a magasabb világban, az szükségképpen létezik minden alatta lévő világban, hiszen az alsó világ van a Felső lenyomata. Tudd meg, hogy ezek a realitások és a jellemzőik, amelyeket a Teremtőt kutató elér, az úgynevezett “szintek”, mivel ezek elérése egyik a másik tetején lehetséges, mint a létra fokai.

A különlegessége az elérésnek, hogy mindig tíz Szfirát érünk el, a teljes valóságot. A kérdés csak az, hogy felbontásában, pontosságában, mélységében, vagy a részletgazdagságában, azaz a teljes valóság részei közötti kapcsolatokat milyen formán érzékeljük, de a valóság mindig ugyanaz a valóság.

Ezért a spiritualitásban minden állapot teljes állapotnak van nevezve. Nem teljesen értjük, hogy lehet egy teljes állapot, ha mi még csak az első, vagy a tízedik, vagy akár a századik szinten vagyunk. Végtére is ez nem a 125. szint, annál is inkább, mivel ez még nem a korrekció vége, és nem is az Ein Sof (Végtelen) világa, mert csak abban a világban van teljesség.

De nem, a teljesség tulajdonképpen minden állapotban benne van, amit elérünk, mert mindig az Ein Sof világát érjük el. Azonban az edényünk vonatkozásában, ez mindig úgy tárul fel, mint egy, ami bizonyos számra van felosztva, és nem a különálló részeiben. De ezt a teljességet olyan mértékben érzékeljük, amennyire megértjük, és érezzük, azt az egész szerkezetet, minden megkülönböztetéssel azon belül. Ez olyan, mint egy hologram.

KA

07 dec 2015

A Kabbala rámutat arra

Laitman_109

A Kabbala rámutat, hogy a spirituális világ minden létező objektuma csak akkor kap Fényt, ha adakozásban van a Teremtő irányába. A spirituális világok felső szintjei teljesek és tökéletesek, egyetlen dologra várnak, hogy az alsó szint kérjen tőlük, azaz, hogy az alsó szinteken megjelenjen az ima. Az embernek ez a spirituális feladata, hogy összekapcsolódva másokkal imát emeljen a spirituális világok magasabb szintjeinek irányába, és ennek az imának arra kell irányulnia, hogy az ember is képessé váljon a Fény segítségével a Teremtő felé való adakozásra. A tökéletesség titka tehát, a Teremtővel való teljes minőségi formaegyezés elérése.

2015.11.17. Részlet a Reggeli Leckéből

KA

17 nov 2015

A spirituális világba vezető létra

laitman_546_02 (1)

“A spirituális világba vezető létra valamennyi fokának szintjei egyetlen dologra várnak. Arra, hogy a legalsó szint alatti fokozat, amelyre a létra felépül, kérjen a többi fokozattól. Ehhez, az alsó szintnek tudatossá kell válnia, és fel kell ismernie, hogy a létra legtetejének szintjével kell azonossá válnia, amihez valamennyi létrafokon fel kell emelkednie, miközben minősége teljes egészében megváltozik. Így a spirituális világ az ember igaz imájára (Man-jára) vár, hogy a Teremtés hajnalán elültetett tervet, azaz az ember felemelését, annak kérésére megvalósíthassa.”

KA

03 jún 2015

Barátok növekednek az Eyn Szoftig( a végtelenig)

Barátok növekednek az Eyn Szofig( a végtelenig)

A Teremtővel való kapcsolatunkban mi rejtettségben vagyunk. Persze mi nem érezzük, hogy pontosan mi is jön Tőle, nem látjuk, hogy mindez a javunkra válik. Egyelőre mi fontolgatjuk a jót és rosszat, aszerint, hogy mennyit kapunk és érzünk az “állati” szinten.

Ez a fő jellemzője a rejtettségnek. Hogy ha éreztük volna, hogy minden a Teremtőtől ered, a jó és a jót tevő, akkor a világot másképp látnánk. Hogyan érhetjük el ezt?

A Teremtő küldi nekünk a jó és jót tevő hozzáállását, nem a megszerzési vágy szerint, hanem a cél szerint, ezzel fel akar emelni az “állati” szintről az “emberi” szintre. Ezért az Ő hatása mindig úgy néz ki, mint rossz, káros az “állati” szint szerint.

Hasonlóképpen, a gyermekhez, aki állandóan nyomást érez a szülőktől: “Neked kell, enned, ne piszkold össze magad, maradj tiszta, csinálj rendet, tanulj vagy olvass, és így tovább”. Folyamatosan követelünk tőle valamit, mivel azt akarjuk, hogy kinyíljon benne “Adam”(Emberi) szint, és ez rossznak tűnik az “állati szinten”, mivel úgy akar fejlődni, ahogy neki, tetszik.

Gyermekek a mi világunkban vonzódnak az olyanokhoz, mint a nagyok, példát akarnak, tőlük venni. Számunkra a közösség a példa, ahol olyanokká leszünk, mint a gyerekek, és akkor könnyű lesz nekünk fejlődni.

Látjuk, hogy a fejlődés sok erőfeszítéstől függ. És ennek megfelelően amennyi jó példa áll előttem, úgy kell befektetni kisebb erőfeszítést. A saját természetem olyan szeretne lenni, mint a körülötte lévők.

Ezért, ha a közösség fontos és jó a szememben, ha vonz, ha barátok játszanak velem, azáltal, hogy megmutatják az ő nagyságukat, hogy kapcsolatuk van a Teremtővel, ha időről időre igazolják a példákat egyre magasabban és a minőségben, így könnyű nekem fejlődni, és nem emelkedek fel a különleges erőfeszítések által.

Ezzel szemben, ha a közösség nem mutat jó példát, vagy nem vesszük figyelembe, őket, ha együtt nem növeljük a Teremtőt közöttünk, akkor nagyon nehéz tovább lépni. És ez tényleg probléma, mert nincs jó terapeuta.

Ezért, annak érdekében, hogy ne legyen “állat” (szint) a fejlődése közben, a személynek részt kell, hogy vegyen a fejlődési folyamatban. Együtt a barátokkal megépítve a közösséget úgy, hogy minden alkalommal egyre nagyobbnak nézzen ki, és többet és többet növekedjen. Végül a barátok, úgy tűnnek, hogy a végtelenbe vannak, és a közösség a nagysága és a minősége megegyezik a Teremtővel. Ha a közösség kevesebbnek látszik előtte, mint a Teremtő, ez annak a jele, hogy nem értékelte eléggé, hogy fejlődik gyorsan és optimálisan. Erre kell emlékezni és figyelni.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti’ 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

12 aug 2013

Elfogadva a felső szabványát

Elfogadva a felső a szabványát

Az igazság és a hazugság letisztázása az elme munkája és ezen kell, dolgozzunk a “hit” szintjén, azaz, a “bölcsek hite”-ben, mivel, nem tudjuk letisztázni magunknak az igazság és a hazugság a fogalmát.

Meg kell, győzzük magunkat, hogy elfogadjuk ezt a magas standardot, hogy az adakozás az igazság. Mi magunkban soha nem leszünk képesek megtudni.Mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, és össze vagyunk kapcsolódva a Felső részünkkel (“Galgalta ve Eynaim”)[1] a Felső szinthez, az alsó részen (AHP) keresztül. Ebből következik, hogy mi magunkhoz tudjuk vonzani a Fényt, csak a Felső “AHP[2]“- ján keresztül. Nem lehet tudni, hogy mi a Felső szint, amíg nem emelkedünk fel hozzá.

Kezdetben mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, teljesen a Felső alatt, ez az első állapotunk. Ezután, mi felemelkedünk a második állapotra, amikor már beleöltözünk a Felső AHP-jába. De soha nem tudhatjuk, mi az igaz és mi a Felső édessége. Mindig keresnünk kell, megtalálni és megszerezni az új megfigyeléseket és érzéseket, hogy felemelkedjünk a következő szintre.

Ebből az következik, hogy nincs más választásunk, csak az, hogy elfogadjuk a “bölcsek hitét,” a Felsőbb hitét, amely fölöttem található. Szerintem nekem ő bölcsnek tekinthető, mert bölcsesség van benne és nekem nincs. Én fel kell, hogy készítsem magam a Hasszadim[3]ra, és akkor képes leszek elfogadni a Felsőtől a feltételeket és az Ő tanácsát.

2013.07.30, Napi Kabbala leckéből, “Shámáti[4]” 148 “,” Keserű és édes, igaz és hamis vizsgálata”

Ford: B S
Szerk: Sz I


[1] Galgata ve Eynaim = koponya, és szemek

[2] AHP = megszerző edény, a világ nemzetei

[3] Hasszadim = kegyelem, irgalom

[4] Shamati = hallottam

 

08 aug 2013

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

A csoport helyes haladása az, amikor nem adnak nekünk fentről semmi motivációt. A Teremtő nem ad nekünk semmi igazolást az útra. Mi nem látunk jó eredményeket a tanulásunk során, a terjesztésben, és egyéb tevékenységben, hanem éppen ellenkezőleg teljes sikertelenséget fedezünk fel. Ekkor a köztünk található integráció által, kérjük a Teremtőtől, hogy fedeződjön fel bennünk, és ez válik üzemanyaggá számunkra. Ellenkező esetben, mivel mi egoisták vagyunk, nem vagyunk képesek felfedezni az “edényt” (Kli), a Teremtőt.

Nem szabad leesni olyan szintre, ahol a sikeresség az élvezet, az, hogy önző büszkeséggel dolgoztam, a terjesztésben, abban mérjem le a fejlődésemet az elért eredmények szerint, és az emberek véleménye szerint. Nem akarunk visszatérni a gyerekes bravúrok rangjára. Tiszteljük és értékeljük a helyzetet, amelyben már nincs remény, hogy megtartsuk az egót. A megszerzési vágyban nincs kitöltés, nincs sikeresség érzése, öröm, nincs semmi. És mi nem érzünk élvezetet ebből, különben keresnénk. Ha vannak olyanok, akik élvezik, ez növeli adrenalin szintjüket.

A Teremtő adja nekünk a terjesztés cselekedetéhez szükséges üzemanyagot, amely az adakozás erejét jelenti, de nincs semmi bizonyíték a sikerünkre. Mert ha nekünk sikerünk van nélküle, akkor nincs szükségünk rá. Nekünk meg kell hogy érezzük a sötétséget a megszerzési edényünkben, hogy kérjük a segítséget a Teremtőtől. Az egoistáknak nincs szükségük a Teremtőre, mert még nagyobb egoista kitöltést akarnak kapni.

Nekünk nincs szükségünk a kitöltésre, hanem a Teremtő segítségére van szükségünk, hogy a cselekedeteinkért kérjük az üzemanyagot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk, és nem kell ennél több. Meg vagyunk, mentve a kereslettől. A Teremtő kitöltést nyújt számunkra, az Ő felfedezését, és mi “Szürőt” helyezzünk magunkra és “tzim-tzumokat” (megszorítás). Mi egy nehéz helyzetben vagyunk, problémáinkban, úgy, hogy az autónk halad előre üzemanyag nélkül, és mi csak a féket nyomjuk a gáz helyett.

A spiritualitásban nincs pedál, te folyamatosan nyomod a féket, vigyázva magadra, hogy ne lépjenek be különféle kísértések a megszerzési vágyadba. Egyébként bűncselekményt végzel, és sikertelenséget érzel.

A mi feladatunk most az, hogy ne csodáljuk a sikert, hanem azt a lehetőséget, csodáljuk, hogy az emberek közelebb kerülnek az igazi kapcsolathoz a valódi törvénynek megfelelően. Ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor nem kell nekünk ennél több. Ezt nevezzük úgy, hogy az úgy nevezett “Isten szolgája”: Csak nekünk adták meg az esélyt erre a munkára, nem többet “mint a tű nyílása”, ebben a munkában benne vagyunk, és ez elég is.

Ha az ember készen áll arra, hogy ezzel rendelkezzen, az eredmények a munkájában egyáltalán nem változnak. Ha megerősödik a csoport által, azt kell kérni a Teremtőtől hogy segítsen neki, így nem kell több. A “kabbala edénye” továbbra is üres, csak a csoport marad, nulla erővel, nagy alázattal, de valahogy mégis is összeszedi magát, és az utolsó erejével a Teremtőhöz fordul. Ez a legutolsó állapot, amelyből a következő szintre, ugrik egy magasabb állapotba.

Ebben az irányban kell, hogy haladjunk a Szt. Pétervári kongresszus után, annak érdekében, hogy ne érezzük a sikert a “kabbala edénye”-ben, hanem épp ellenkezőleg kicseréljük az “edényeket” az “adományozás edény”-ére. Remélhetőleg meg tudjuk, tenni ezt a munkát egészen a következő Februári Kongresszusig Izraelben. Ez egy nagyon komoly előrelépés lesz.

2013.08.01, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

Az élvonal a történelem színpadán

Az élvonal a történelem színpadán

Kérdés:

Ha nincs sóvárgás a spiritualitásra, akkor hogyan lehet azt felébreszteni?

Válasz:

Mi egy olyan helyzetben vagyunk, amelyben vagy felébresztjük magunkat a spiritualitás fejlődéshez, vagy a fejlődés ébreszt fel minket. Az történelem folyamán a “nagy robbanás”- tól, amelyből létrejött a világ egészen máig, a természeti erők által fejlődtünk, amely hajtott minket előre a szenvedések által. Ezt nevezzük fejlődésnek. Egyetlen alkalommal sem volt választási lehetőségünk. Mi elhagytuk az akkori helyzetünket, és haladtunk a következő állapotra, amely a legjobbnak tűnt számunkra. Ebben a legjobb állapotban mi fejlődtünk, addig amíg már elkezdtük érezni, hogy ez az állapot sem olyan jó, és áthaladtunk a következő állapotra, amely még jobbnak nézett ki.

Addig amíg nem érezzük, hogy a jelenlegi állapot elviselhetetlen, addig nem fogjuk elhagyni, mivel a mi egónk pihenésre törekszik. Miért kell változtatni valamit, ha jól érzem magam? Ha a karom jól érzi magát, akkor nem fogom elmozdítani a helyéről. De ha érzem, hogy egy másik helyzetben kényelmesebb lesz, akkor az erők mozgatni fognak engem.

Ez azt jelenti, hogy én soha nem mozgok a saját akaratomból, és mindig vannak erők, amelyek befolyásolnak és működtetnek engem. Melyek ezek az erők? A karom, az állati test része, rosszul érzi magát és ha az mozog egy kicsit akkor jobban érezi magát, így hát mozgatom.

Ugyanez történik az életben. Ez nem nem különbözik attól, ahogyan a szél fúj. Egyik irányból nyomás van, a másikból hiányosság, ez a vákum. Ezért a légtömegek mozognak egyik helyről a másikra. Mindig két erőnek kell lennie: egy tolóerőnek és egy húzóerőnek.

Így volt mindig a fejlődés az emberi társadalomban, amely már átment sok változáson, az egyik állapotból a másikba: a negatív erő tolta hátulról, és a pozitív erő, azaz a remény húzta elölről a jó felé.

Most egy nagyon különleges állapotban vagyunk. Ez különbözik az összes többi állapottól?

Régen volt első állapot (1) és második állapot (2). A második állapotban felfedeztem egy pluszt (+) és az első állapotban a mínuszt (-). Az első állapotban működött rajtam a taszító erő, és a második állapotban húzott a húzó erő. A két erő által átmentünk az egyik állapotból a másikhoz. Ez természetes a evolúció a szabad akarat nélkül.

Az élvonal a történelem színpadán

Ez a mostani állapotom, annyiban más, mint az előző, hogy szabad akaratom van. A jelenlegi állapotban felfedezek egy nagyon nagy mínuszt (-), de nem felfedeződik fel a negatív erő, amely így kicsi és nem nyom előre. És akkor felmerül bennem egy nagy kérdés. (?) Mi a szabad akarat állapota? Hogyan irányíthat itt, tudja-e merre kell mennem, mit kell csinálnom, és mi lesz velem? Itt csak a Kabbala segíthet.

Az élvonal a történelem színpadán

Ellenkező esetben lehetetlen megérteni, hogy mit kell tennünk. Az összes korábbi állapot abban állt, hogy fokozatosan átmentünk az egyik emberi evolúciós szintről, a következő evolúciós szintre. Most azonban tovább kell lépnünk az emberi szintről az Isteni, spirituális szintre. Ezért nem tudjuk megragadni az elménkkel, hogyan kell előre haladnunk, és valóban a sötétben vagyunk. Ez a probléma.

Az élvonal a történelem színpadán

Így, egyrészt ez a szabad akarat, mivel nem az állati testem diktálja merre érdemes mozognom, de tehetetlennek érzem magam, mert a választás valójában az “értelem fölött” van.

Tehát, a Kabbala Bölcseletének a terjesztése nélkül nem tehetünk semmit. Itt Izrael nemzete be kell teljesítse a küldetését, és ezért vagyunk ilyen különlegesen veszélyes állapotban. Most lépünk előre a történelem színpadán. Bár mindig “közelről figyeltek” voltunk, de most még jobban figyel ránk a világ.

2013.03.19, A Napi Kabbala leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

29 márc 2013

Az őrök, amelyek benned élnek

Az őrök, amelyek benned élnek

Kérdés:

Kik az “őrök?” Ők valami erők, akik hátra dobják az embert, ha nincs készen a következő szintre?

Válasz:

Az ember létre kell hozzon magának őröket, mivel írva van: “Tegyél őröket és rendőröket minden kapudhoz.” Ha eldobnak tudtod nélkül, akkor nem őrök és rendőrök. Őrök és rendőrök azok, amelyekkel a személy kapcsolatba kerül azáltal, hogy vizsgálja magát.

Őrök és rendőrök a személy önmaga alkalmasságának belső vizsgálata, amiben ő alkalmas vagy nem alkalmas, és mit kell kijavítania annak érdekében, hogy közelebb kerüljön a célhoz. Ez egy örökös mozgás: jobb oldalon, bal oldalon, amikor a legyőzi a hősiességét, a Dinim (a törvények) a következő szintjén.

Az ember mindezt letisztázza és kéri a maga bírálását, a belső törvényét.Ő akarja tudni, hogy mit tehet az előrehaladása érdekében, megvizsgálja viszonyát a környezettel, akarja, hogy a környezete segítsen neki, és álljon az oldalán. Ez attól függ, hogy mennyire erősíti meg a kapcsolatát a környezetével.

Az összes 125 spirituális fokozat határozza meg, hogy milyen erősen tapad a környezethez. Most is látjuk magunkat a környezeten keresztül. Ha nem éreznénk semmit magunkon kívül, akkor nem éreznénk hogy létezünk. Az egyén egyedül nem létezhet, a közte és a környezete közötti különbségben érzi hogy létezik. Azáltal határozza meg az élet és a halál fogalmát.

A végső korrekció állapota a mindenki közt lévő abszolút kapcsolatot jelenti, és a különbségek nélküli visszatérést az egy lélekhez, melyben felfedeződik a NRNHY Fénye (Nefes, Ruach, Nesama, Haja, Yehida), ahol egyformán mindenki végtelenné válik, határok nélkül, azonos minden lélekrészével. Szóval, mindig a környezethez viszonyítva tudom ellenőrizni magam.

Ha elértem egy ilyen szintet, amelyben folyamatosan ellenőrzöm és értékelem magam a barátokkal való kapcsolat mértékét tesztelve, – mert ezt az egyetlen mérőműszer, csak ettől függ az előrehaladásom,- akkor ez azt jelenti, hogy én már a spirituális szint elején vagyok.

Míg nem tisztázom le a feltételeket, amelyek megmutatják nekem a szintemet, vagyis amíg rá nem jövök, mi számít nekem jónak, és amíg sajnálom, hogy még nem vagyok az, addig nem fedezem fel magamban ezeket az őröket és rendőröket. Elkezdem keresni az eszközöket, és hogy milyen feltételekkel használjam ezeket, de addig amíg végig nem megyek ezeken szakaszokon, nem fogok tudni egy lépést sem tenni előre.

Az őrök és a rendőrök válnak a spirituális edényemmé.

2o13.o1.o2, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

07 jan 2013

Újjászületünk minden nap

Újjászületünk minden nap

Mi a spirituális létra kezdeti fokozatán vagyunk, ahol minden következő szinten egy különleges Fény működik, amely állandóan növekszik mennyiségben és minőségben. Hatással van ránk, megváltoztatja a tulajdonságainkat, amelyben elkezdjük megismerni a valóságot ahol megtaláljuk önmagunkat. Az egyetlen valóság a Teremtő.

Ennélfogva, a rejtett szint felfedezett szintté válik. Minden szint két összetett részt tartalmaz . Az első résznél, az ember sóvárog, hogy elérje a helyes hiányosságot, azáltal hogy lenulláza magát a környezettel szemben, és készen elfogadni az adakozást, a Felső Fény behatását, és készen az “értelem fölé emelkedni”. Ő állandóan felkészíti magát a Fény a hatására, amely az úgynevezett “dolgozik éjjel” a sötétben, MAN emel, az imát.

Ő működik az ő erejének megfelelően, és nem tudja, hogy miért sóvárog. Ez azt jelenti, hogy “Malchut” felemelkedik “Bináh”- hoz, a “Háfetz Hészéd” – hez, a hithez, és ami a legfőbb dolog a személynek, hogy a cselekedete által elégedettség adjon a Teremtőnek. Ezek a helyes cselekedetek eredményeként, a Fény befolyásolja őt és megváltoztatja.

Minden előrehaladásunk azáltal történik, hogy álladóan újjá születünk. Mondva van: “Minden napod legyen egy új nap”, azaz, hogy lehetetlen összehasonlítani mai napot a tegnappal. Mivel, minden nap egy új edény születik, és egy új alap, új Reshimó (informácios gének), új érték, amely teljesen eltér az korábbi állapottól.

A személy már megérti, hogy a tegnap cselekedete téves volt, rosszindulatú volt, vagy mint a Mitzvot (parancsolat)volt, de minden a Teremtőhöz tartozik, amely végül elviszi őt a Vele való összeolvadáshoz.

2o12.12.26, Napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

BS

02 jan 2013