Dr. Michael Laitman

A Forrás

A legnagyobb hazugság

thumbs_laitman_739

“A legnagyobb hazugság, ha valaki azt ígéri, a magasabb spirituális világok, vagy hogy maga a Teremtő elérhető erőfeszítés nélkül. A felébredt ember azt észleli, a legnagyobb távolságra van mindettől, mert az az ára a szabad döntéshozatalnak. Aki nem ébred erre rá, az ugyanolyan távol van a Teremtőtől, csak ráadásul semmit sem tud erről. A klippák – a spirituális sötétség területe – ugyanis nem a Fényt nyeli el az embertől, hanem a Fény utáni vágyat. A börtönben lévő rabot pedig senki más nem tudja kiszabadítani, csak aki már maga kívül van a rácsokon.A Kabbala Bölcsessége olyan Mesterektől árad felénk, akik maguk már elérték a spiritualitást. Mi mindent embert hívunk a kapcsolat egységére, amellyel elérhetjük az önfelszabadítás erejét.”

KA

21 aug 2015

Mi az a Fény?

laitman

Valójában nem tudjuk mi a Fény. Ezt a fogalmat, a vágyainkban – melyeket a Kabbala edényeknek nevez – megnyilvánuló jelenségek forrásának leírására használjuk. A Fényről magáról tehát nem kapunk semmilyen információt, csak a hatásai alapján vagyunk képesek fogalmat alkotni Róla. Valójában kijelenthetjük, hogy semmit nem tudunk arról, ami nem kelt valamilyen benyomást a vágyainkban, azaz bennünk. Így érthető, miért mondják a Kabbalisták, hogy kizárólag az edényünk érzékelési képességein múlik, hogy milyen a világ, amelyben élünk, mert abban élünk, ami bennünk él.

KA

21 aug 2015

Egyetlen Forrás létezik a világegyetemben és ez okoz mindent

laitman_8862_wp

„Nincs más Rajta kívül” ami azt jelenti, hogy minden, amit látok és érzek, azt a Felső Erő vázolja elém. Ő a Teremtő az, aki lerajzolja ezt számomra és nyilván ez által azt a valóságot látom, ami Rajta keresztül érkezik hozzám, és minden egyes pillanatban ezt szem előtt kell tartanom, nem szabad erről megfelejtkeznem. Minden pillanatban egy új valóság érzékelési állapot érkezik hozzám, minden, ami körülöttem létezik, az ezen az erőn keresztül, jut el hozzám. Ez nem külső okból, vagy külső forrásból érkezik, így nekem minden egyes pillanatban arra kell fókuszálnom, koncentrálnom, hogy a valóságérzékelésem, a belső vízióm, a belső érzésem a gondolataim, mind annak  irányába koncentrálódjon amit érzékelek. Mert azt tudnom kell, hogy amit érzékelek az mindannak az eredménye, amit a Felső Erő okoz bennem. Tehát van egyfajta pont, amit ha elfogadok, akkor az, másként kezdi el ábrázolni számomra ezt a valóságot. Azaz minden, ami körül vesz engem, az megváltozik és egy másfajta szerepeket kezd el játszani és a legfontosabb, hogy minden, amit érzek, ami zavar, ami körülöttem (kavarog) ami tényleg engem konfúz-zá, zavarodottá tesz, a helyes valóságérzékeléstől eltaszít az, mind a Teremtőtől érkezik, mert Rajta kívül nincs senki más. Csak ami minden pillanatban ezt a valóságot eltorzítja és megzavar engem, az mind az én sajt helytelen valóság érzékelésem, ami az edényemből táplálkozik.  Minden zavar, amit látok magam körül: minden zavar, csalódottság, kellemes vagy kellemetlen dolog, minden, ami a Teremtő elutasításából, vagy a Teremtővel való forma egyezésből  származik, azaz minden, ami hozzám érkezik Tőle érkezik. Tehát mindent egy nagyon pontos módon szervez meg nekem a Felső Erő. Ennek megfelelően minden egyes pillanatban magamat arra kell, hogy irányozzam, hogy egyetlen Forrás létezik a világegyetemben és ez okoz mindent.  És ez a háborúskodás, ami köztem és a Teremtő között van abban hogy ő folyamatosan össze akar engem zavarni, hogy megmutassa ezzel a korrekcióra való igényemet, illetve azért  hogy ne lássam a világot olyannak amilyen. Mert én mindenféle embereket látok csak, akik befolyásolnak engem, és különböző benyomásokat hagynak bennem, miközben belül, folyamatos változások zajlanak állandó jelleggel, de nekem csak Őt kell látnom.  Nekem, mint Kabbalistának csak a Teremtőt kell látnom minden mögött, és ezen a módon meg tudom majd vizsgálni a reshimo-imat  spirituális génjeimet. Ami azt jelenti, hogy az összes formát meg tudom vizsgálni, és azt a hatalmas színházat is (átlátom majd), amely előttem kirajzolódik, és amelyben magam is szereplő vagyok.

2014.05.10 Párizs 2-ik Kongresszusi lecke

KA

16 máj 2014

A Felső Fény akkumulátora

Kérdés

Mi a különbség aközött ha a Zohár könyvének olvasása közben gondolunk az egységre, és a napközbeni kísérleteink között?

Válasz

Az egész napod attól függ, hogy milyen hosszú ideig vagy képes az egység érzését megtartani, amit a lecke során hozunk létre, ha ezt nem tanultad meg, akkor nem kapcsolódtál a Forráshoz.

Tegyük fel, hogy van egy elektromos járműved, eljössz a benzinkútra, kapcsolódsz a hálózathoz, feltöltöd az akkumulátort és elhajtasz.

Feltöltötted az “akkumulátorodat” vagy sem? Ha a leckére a helyes felkészüléssel jössz, a helyes felfogással, az összes feltételét megteremtve, hogy az “akkumulátorod” megfelelően kapcsolódjon a Fényhez, akkor feltöltődik. Ilyen módon elsétálhatsz a leckéről és a nap többi részén kapcsolatban maradhatsz a Forrással, és meg tudod tartani a helyes szándékot ami ennek a töltésnek köszönhetően létezik. Ez azért van, mert feltöltötted magad úgy hogy most már tudod mit tegyél minden zavaró tényezővel és problémával.

Végül is, ezt kell tennünk. Ha mindent olyan módon teszünk meg, ahogyan kellene nekünk, akkor hirtelen megértjük és felfedezzük, hogy az a világ nem csak  úgy kialakult, hanem egy különleges rendszer, ami a folytonosságát jelenti egy spirituális rendszernek, hogy így spirituális energiával legyünk kitöltve, és aztán keveredjünk a világgal azáltal hogy egymásból húzunk hasznot, problémákkal  nézünk szembe a családban, a munkában, stb. Mindezeket a rendszereket nem ok nélkül teremtették, mivel semmi sem történik véletlenül. Azokat töltjük ki mindazzal amit az “akkumulátorunkba” kapunk, és ennek köszönhetően a következő szintre emelkedünk. Így megvilágítjuk a világot, kijavítjuk, és a segítségével felemelkedünk.

Aztán ismét újratöltjük az akkumulátor, és elkezdjük a következő napot, egyik napot a másik után, ahogyan azt mondják “Minden nap legyen új nap a számunkra.”

CST

KA

05 aug 2012

Érezd a barátok szívét

Mi beszélhetünk a számokról, amin keresztül mérni lehet . Tudunk beszélni a Fény befolyásáról, mint erőről, a Resimóról (spirituális gén), mint mennyiségi dologról amit meg lehet mérni, függetlenül a vágytól,és az  edénytől.

A spirituális létra fokain mindenkinek keresztül kell menni, a saját egyéni szívbeli pontján át, de a sóvárgásának a mértékét csak az általános mértékek szerint tudjuk lemérni, amely mindenkire vonatkozik. De az egyéni érzékelés nem ragad át másra. Nem lehet megmagyarázni szavakkal, tehát nem jellemző az, hogy a fehér mennyire fehér, a fekete mennyire fekete, sötét milyen sötét, vagy milyen édes, keserű, sós, forró, nedves vagy hideg.

Nem tudjuk mérni az élvezeteket, mert ez egy személyes dolog. Meglehet mérni: mennyi kiló, mennyi Resimó, mi a Fény ereje. De az elragadtatás formáját, még ha mérhető is lenne a személyen belül – de önmagában az érzés, nem átadható a másikra, mert a másikban egy más vágy van, és más a vágyai alapja. Éppen ezért, ő más élvezetet ér el, mint egy másik

Nekünk számításba kell vennünk, hogy nincs semmi lehetőség ezt korrigálni, amíg eljutunk az integrációhoz, az egymásba való foglaltatáshoz. Ha mindenki benne foglaltatik a másikba, az úgynevezett “egy ember egy szívvel,” minden vágy és minden gondolat összekeveredik egymással – majd jön Fény a “Rav Pealim Mekabcejel” (*), amely megvilágít és mindenkit egy integrált rendszerré állít össze.

Azt nem tudom, hogyan fog történni, de lehetséges, hogy mindenki érezni kezdi azt, amit a másik érez… addig amíg ez meg nem történik addig  lehetetlen lesz érezni a másik érzéseit. Csak számszerűleg, kvantitatív módon lehet tudni, hogy mi is történik a másikkal. De addig is ezt lehetetlen érezni.

* – a nagy Zivug (eggyé válás), amikor az összes lélek egy Zivugban van, akkor véget ér a teljes korrekció – Gmar Tikkun

A reggeli lecke előkészületéből,2011.02.13

BS

KA

18 feb 2012

74 queries in 0,160 seconds.