Dr. Michael Laitman

A közvetlen fény négy fázia

Nincs kiút – A (Fénynek) nincs belépés

Nincs kiút

Már sokszor elmondtuk, hogy az előrehaladás a cél fontosságának a megértésétől függ. A probléma az, hogy a mi önzésünk vagy a megszerzési vágyunk, állandóan lecsökkenti a cél fontosságát, mivel irányultsága ellentétes a céllal, de nem csak, hogy magával a céllal, hanem a cél fontosságának az elérésével is ellentétes, mivel a teremtés célja az, hogy örömet okozzon a teremtett lények számára. Az egónk, a megszerzési vágyunk élvezetet, örömet akar, és a célja az, hogy, maximális élvezetet kapjon, mind mennyiségileg és minőségileg is.

Szóval, akkor mi akadályoz meg bennünket, hogy elérjük ezt a célt? Ami megakadályoz minket, az pontosan azoknak az eszközöknek a hiánya, amelyek által a maximális öröm elérhető. Ezen mértékű öröm elérése, kizárólag egy korlátlan edényben lehetséges. Azonban egy ilyen tulajdonságú edény nem képes megszerezni. A megszerzés edényei limitáltak, a definíciójukból következően és kizárólag a kapacitásuk mértékében képesek kapni.

Csak ha az edény átadja a saját kitöltését, azaz, amikor önmagán keresztül megszerez a mások, vagy a Teremtő felé való adakozás érdekében, amely lényegében ugyan az, és ezzel a feltétellel kinyílik a lehetősége az edénynek, a végtelen öröm megszerzésére és arra, hogy elérje a teremtés célját, a Teremtő végtelen jóságának érzékelését

A Fény a kezdeti feltételek által nem tud a megszerző edényekbe belépni, mert az valamennyi elutasít. Ebből nincs kiút, a Fény nem tud belépni. Ezért a feladat nem az öröm keresésének megállítása. Ami szükséges az csak a kitöltés jellegének a megváltoztatása: miből szerzek örömet? Vagy még pontosabban „ Ki az, akinek örömet tudok okozni” A mi  örömünk a másoknak okozott örömből származik, azaz az adakozásból, ebben az esetben az én edényeim korlátlanná válnak és elérem a célt

Fontos megérteni, ezt a kifinomult különbséget, amely elválasztja a vágyat a szándéktól. A vágyak nőhetnek, amennyit csak akarnak! Nem kell őket elnyomni, diétázni, vagy megkínozni magunkat. Éppen ellenkezőleg, élveznünk kell az életet!  Egyébként úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, amit a Teremtő előkészített számunkra. Az egyetlen kérdés az, hogy mindaz, amire vágyunk az örömet kell, hogy okozzon a Teremtőnek. Ehhez fel kell fedeznünk az  új vágyakat.

2013.11.20, Rabash írásaiból

ford: B.S

lekt:FB;KN

forrás: There Is No Way Out – No Entrance

Posted on November 22nd, 2013 at 11:29 am

אין יציאה, אין כניסה

פורסם: 22.11.13, 10:58

30 nov 2013

Megszülni a Fényért való könyörgést

A Felső Fény végtelen és változatlan, állandó nyugalomban van A nyugalom a teremtés következménye, tehát azé, hogy a Teremtő akart teremteni. Így minden, ami nem a Fény, csak egy ruházatot jelenít meg, egyiket a másik után, amelyek letakarják a Fényt, amely ezeken belül van, mint egy felöltözik ezekbe.

Minden egyes elfedés, az elsőtől az utolsóig, maga a megszerzési vágy, kivéve a belső Fényt, amely maga az adakozni akarás, a Teremtő.

Ezért többszörös állapotokról beszélünk, világokról, Partzufokról, Szfirákról, stb,habár ezek csak ruházatai a Fénynek. Mindegyik ruha, mint egy szűrő takarja ki a Fényt, hogy a saját minőségeinek megfelelően egy egyszerű benyomást szerezzen a Fénytől, amelyen belül megkülönböztethet dolgokat, minőségeket önmagában, hogy azok közül mely minőségek egyeznek meg a Fényével, és melyek származnak magától ez elfedő fátyolból.

Tehát ugyanaz a dolog magyarázható a vágyak, az edények oldaláról, és a Fény oldaláról, azaz a cselekedet és a szándék felől. A Fény a zéró fázisban , (Shoresh de Shoresh) elhatározza, hogy teremt valamit, amely ellentétes minőségű Vele, valamit, ami csak kapni akar Tőle, és azt élvezni, felhasználni. Ezt nevezzük teremtménynek, és a teremtmény megszületésének.

Minden, ami csak megjelenik a mi világunkban, egy eredeti impulzusból származik, amely a Fény adakozási vágyából származik, és amely kiegészíti a megszerzési vágyat, azaz, hogy jöjjön létre valami, ami előnyt és élvezetet szerezhet a Fényből magából. A Teremtő, egy olyan vágyat alkotott a teremtés gyökereiben, annak érdekében, hogy jót adakozhasson a teremtényeknek.

Ezek az adakozásra irányuló, a teremtés gyökerében elrejtett ösztönök mélyen a vágyainkban húzódnak meg, különben képtelenek lennénk gyermekeket szülni és gondoskodni róluk. Bár a végén ezt is eltorzítja az önzésünk, és teljesen egoisztikus formát ölthet.

Az úgynevezett negyedik fázisa a Fény ruházatainak, az, amely az ok -okozatok láncolata által fejlődik, és ezáltal egyre jobban elrejti a Fényt magát. Ha a Fény elhatározta, hogy teremt, és meg is teremtett valamit, amely ellentétes Vele, akkor most ez az ellentét egyre jobban ki kell, hogy bontakozzon, kezdve a zéró fázistól, ahol még mindent átitatott a Fény, a negyedik fázisig, ahol a Fény teljesen elrejtőzik, mert nem érintkezhet az egoisztikus örömökre irányuló vágyakkal.

2012 Június 26, A Napi Kabbala lecke 3. részéből, “Tíz Szfíra Tanulmánya”

KN

10 dec 2012

Tömény Fény a legnagyobb adagban

Tömény Fény a legnagyobb adagban

A történelem során sokaknak sikerült elérni a spirituális kinyilatkoztatást azáltal, hogy a Tóra külső részeit a Mishnah-t, a Talmudot tanulmányozták, és nem a Kabbalát; így ők a bölcsesség megjelenítésére egy másik nyelvezetet használtak. Az egész Tóra az emberi lény korrekciójáról beszél, és ezért adatott meg nekünk a Tóra.

A Tóra szövegei leírják azokat az állapotokat, amelyeken keresztülmegy az, aki a Teremtő felé halad, és eléri az összetapadást Vele, és tulajdonságaiban is Őhozzá hasonló lesz. Az egyetlen probléma, a nyelvezet megjelenítésének módja. Ennek az anyagnak a megjelenítési módjai nem ugyanúgy viszonyulnak a Reformáló Fényhez; mindegyik a Fény, különböző intenzitását birtokolja. A Fény a legerőteljesebb a Kabbala bölcsességében.
Négy réteget képviselnek, négy szűrőt, amelyek kiszűrik (visszatartják) a Fényt fentről lefelé. A Kabbala nyelvezete maga a tiszta Fény. A Kabbala nem korlátozza a Fényt semmilyen módon, az útjába sem tesz szűrőket; a Kabbala nem gyengíti a Fényt. Ezért, ha valaki tanulmányozza és kijelöli a spirituális elképzelést, amely megfelel a lelkének, akkor ő az erőteljes Fényt választja, ami korrigálja őt, és közelebb viszi őt a célhoz.

A tömény fény

Ha valaki a Tórát bármelyik másik nyelvezeten keresztül tanulmányozza, akkor ugyanazok az elképzelések, és ugyanaz a Fény, más és más szűrőkön megy keresztül, és ereszkedik le az emberhez egy szélsőségesen elgyengült formában. Ennek eredményeként a Fény “mennyisége” nem elég ahhoz, hogy korrigálja az egyént.

A Tóra négy nyelvezete: Pshat (egyszerű magyarázat), Remez (utalás), Drush (allegória) és Sod (titok) megfeleltethető az Atzilut, a Beria, a Yetzira, és az Assiya világainak.

Ha valaki a Kabbala Bölcsességét tanulmányozza, ami az Atzilut világának tanítása (Tóra), akkor a Reformáló Fény közvetlenül száll alá hozzá. Ha valaki bármilyen másik úton tanul, akkor a választott módszertől függően, kevesebb Fényt kap.

Így magyarázza el a Kabbala a négy szintre osztást: Pshat-Remez-Drush-Sod, miközben az általános vélemény éppen ezzel ellentétes, azaz hogy a Pshat (egyszerű magyarázat), szó szerinti értelmezést jelent, és a Sod (titok) spirituális elérést.

2012 November 20, Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

ford: FG

lekt: KN

forrás: Undiluted Light At The Highest Dose

03 dec 2012