Kérdés: Mi az, amire fókuszálnunk kell a világjárvány időszaka alatt? Milyen konkrét információk begyűjtése a leglényegesebb?
Válasz: A közös, integrális Felső Erő a hasonlóság irányába vezeti az emberiséget, hogy ez utóbbi is integrál kölcsön-kapcsolatokkal és egymástól való függőségekkel rendelkezzen. Ez a feltétel a helyes úton való maradással, vagy kényszerrel érhető el.
Reméljük, hogy a helyes módon haladunk előre, bár eddig nem jártunk sikerrel. Egoizmusunk meggátol, hogy egy közös és integrál függőségi rendszerbe tömörüljünk. Így hát szenvedünk. Mindenféle vírusok és problémák bukkannak fel. Ha nem törekszünk az integrációra, sok egymást követő nehézséggel lesz dolgunk.
Kérdés: Hogyan hallhatjuk meg saját hangunkat? Hogyan ne térjünk le személyes utunkról?
Válasz: Ehhez az embernek mind önmagát, mind pedig a Kabbala Tudományát tanulmányoznia kell.
Önmagad tanulmányozásakor a rád hatást kifejtő erőket vizsgálod, és megérted, hogy meg kell találnod az önmagad és a külső erő közötti megfelelő kombinációt.
Két erő működik az univerzumban: a tiéd, ami egoista jellegű, és a külső, altruista minőségű. Az emberiség egésze közted és az altruista erő között helyezkedik el. Elsajátítod annak tudását, hogyan rakd egymás mellé önmagad és az emberiséget. Azzal a céllal teszed ezt, hogy minél közelebb kerülj a Felső Erőhöz, és minél hasonlatosabbak legyél hozzá.
Kommentár: Az emberek hajlamosak a jó érzelmeket és az altruista szeretetet használni.
Dr. Michael Laitman: Valóban az emberek rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Nyilvánvaló, hogy mindenkit maguknak akarnak felhasználni. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanezt kellene tennünk.
Ha fel akarok emelkedni az állati élet fölé, és nem csak azon évek alatt létezni, amelyeket nekem adtak ebben az állati testben, ha most azelőtt szeretném elérni az örökkévalóság, a tökéletesség, a természet egészének észlelési szintjét, mielőtt a testem megszűnik létezni, meg kell változtatnom a világ felé való hozzáállásomat.
Még tisztán egoista okokból is meg kellene tennem.
Kérdés: Hány évbe telik, amíg egy ember megváltoztatja egoizmusát altruizmussá?
Válasz: Ez függ a embertől és az időtől, amelyben él. Korunkban ez elég gyors lehet, 5-15 év – így is évekig eltart!
Mit akarsz? Mire adták ezt nekünk? Képzeld el, hogy életed a végéhez közeledik. Miért éltél? Minden jó, és rossz érzésért? És akkor mi van? – Valójában senkivel, és senkiért éltél.
Tehát az éveket arra kell használnod, hogy pontosan elérd azt a célt, amellyel továbblépsz.
Kérdés: A Teremtő köztünk van. Nekem a Teremtőtől azt kell kérnek, hogy engem korrigáljon, vagy korrigálja a 10-esemet, vagy az egész Világot mint egy tízest? Hall engem a Teremtő, bárhol is vagyok, vagy csak abban az esetben, ha a tízesben dolgozom?
Válasz: A Teremtő csak olyan mértékben érzékeli a teremtményt, amennyire az hasonló Hozzá.
Az Ő tulajdonsága az adakozás, míg az emberé, a megszerzés. Ebben az állapotában az ember nem érzi a Teremtőt. Ezt a magunk példáján is látjuk.
Amikor az emberben megjelenik a Teremtő felfedésének vágya, csak akkor tudja kitölteni azt, ha megteremti a megfelelő feltételeket. Úgy mint, hogy csoportban van, és komolyan dolgozik a barátokkal való kapcsolatán.
Amikor az ember egyesül a barátokkal a csoportban, a Tízesen keresztül elkezdi érezni a Teremtőt. Valójában olyan mértékben érzi a kapcsolatot a Teremtővel, amennyire beleolvad a Tízesbe. Nincs más út.
Kérdés: Két erő létezik a természetben. Egyikőjük az adakozás ereje, mely fejleszt minket és integrál rendszereket épít. A másik a elutasítás ereje, amely mindent megkülönböztet egymástól és annak köszönhetően található a sokarcúság, sokszínűség a természetben. Ez a megszerzés ereje, mely mindent magába szív. De a Kabbala azt mondja, hogy csak egy erő létezik: „Nincs más rajta kívül“. Hogyan kombinálódik ez a két erő ezzel a kijelentéssel?
Válasz: Az univerzumban csak egyetlen erő működik, mely az egész természetet az egység fele vezeti, amely az egész fejlődés célja. De ahhoz, hogy elérkezünk ide, az sok különböző irányváltás, – gyakran egymásnak ellentmondó – folyamatból történik, amikor úgy tűnik, hogy bizonyos dolgok egyáltalán nem az egység, vagy az egymást kiegészítést felé haladnak, hanem azzal teljesen ellentétes irányba. Mind ez azért van, mert mi még nem vagyunk képesek a természet általános képét, egyben látni.
Kérdés: Azonban ez a két erő a mi világunkban mutatja meg magát. Például a kínai filozófiában ezt úgy nevezik, hogy yin és yang. Az Ábrahámon alapuló vallásokban, mindezek a jó és a gonosz erői, melyek már megjelentek a társadalom szintjén. De az evolúció szintjén, van jelen a természetes kiválasztás. Azaz ez a két Erő, vagy különbözőség, jelen van mindenhol.
Hozzászólásom: Igen. Az által, hogy kiegészítik egymást, mindent egyetlen integrál rendszerhez vezetnek.
A természet állandóan ezen két erő egyensúlyára törekszik. De az a tény, hogy mindkét erő megjelenik az emberben, mint az adakozás tudatossága és a megszerzés tulajdonsága, az teljesen egyenlőtlen. Mivel a megszerzés tulajdonsága közel áll hozzánk, azzal hasonlóak vagyunk és az vágyott számunkra, de teljesen érzéketlenek vagyunk egyelőre az adakozás tulajdonsága felé. Valóban annak érdekében, hogy adjunk, mindenkinek éreznie kellene a másikat, de egyelőre mi nem érezzük egymást.
Ennélfogva a természet létrehozta azt az érzést bennünk, hogy mi csak magunkat saját énünket érezzük, ez olyan mintha le lettünk volna szakítva a másik felünkről, hogy bármilyen érzésünk aggodalmunk legyen, afelé mi történik rajtunk kívül. Ennélfogva, én nem vagyok képes eljutni az egyensúlyhoz, természetes tulajdonságaimon keresztül. Épp ellenkezőleg, minél jobban fejlődöm, -önző módon, kizárólag a megszerzés, a kaparintás erején keresztül, azazhogy mindent magamnak meg ragadjak- annál károsabb a részvételem a természet rendszerében.
Kérdés:A természet egysége, az ellentétek egységében található?
Válasz: Igen, hogy el jussunk egy olyan állapotba, -amikor tisztán megértjük, hogy két ellentétes tulajdonságból állunk, és azokat egyensúlyba kell hoznunk, az úgynevezett középső vonalon keresztül, viselkedésünk középső vonalán.
[266035]
From KabTV’s “A koronavírus időszaka után,” 20/04/16
Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?
Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).
Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?
Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.
Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?
Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.
Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.
Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.
Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.
Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.
Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.
[266157] KabTV’s “A Korona virus utáni időszak” 20/04/16
Baal HaSulam, Beszéd a Zohár befejezésének alkalmából: „Ezt mondták bölcseink: „Minden cselekedeted legyen a Teremtőért!”, azaz, „Törekedj Dvekutra (összetapadásra) a Teremtővel! Semmit ne tégy, ami nem segíti elő a Dvekut elérését. Ez annyit tesz, hogy minden tetteddel adakozz felebarátodnak, és keresd az ő hasznát. Ha ezt megteszed, formaegyezésbe kerülsz a Teremtővel. Mivel, az Ő minden cselekedete, a mások felé való adakozás és mások előnyeinek a biztosítása, ezért a te összes tettednek is, adakozónak és a többiek előnyére irányulónak kell lennie. Ez a teljes Dvekut.
És kérdezhetjük erre: „Hogyan szólhat az ember minden cselekedete arról, hogy a többiek számára legyen előnyös? Hiszen mindenkinek fenn kell tartania magát és családját.”
Kérdés: Azt állítjuk, hogy vannak szükségtelen gazdasági ágazatok, szükségtelen foglalkozások és az általunk termelt fölösleg, hamarosan el fog tűnni. Hogyan viszonyuljon az ember ehhez a helyzethez? Milyen módon hasznosítsa önmagát, ha szakmája fölöslegessé válik?
Válasz: A természet négy szintből áll: kövületi, növényi, állati és emberi. Mi a különbség az állati és emberi természet között? Hiszen testünk felépítése alapján nyilvánvalóan állatok vagyunk, azzal az apró kiegészítéssel, hogy meghatározott társadalmi közeget alkotunk, ahol biztosítunk bizonyos feltételeket önmagunknak.
Nem élhetünk csak a bőrünkben, muszáj öltözéket viselnünk. Nem ehetjük a természetben készen talált dolgokat, muszáj valahogy feldolgoznunk, megfőznünk ezeket. Betegségeinkre mindenféle gyógyszereket szedünk. Azaz, noha az ember fejlettebb, mint a hozzá legközelebb álló állati fajok, ugyanilyen mértékben, sőt még jobban is jellemzőek rá a hibák, hiányosságok.
Ha az állatok viselkedését vizsgáljuk, látható, hogy kiterjedt társas kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket nem értünk teljes egészében.
Az ember nem kommunikál hasonszőrű társával. Csak saját érdeklődési területei, például a labdarúgás vagy hasonló dolgok, foglalják le. Általában véve elmondható, hogy minden előrébb való számára, mint kapcsolatai fejlesztése.
Mind a kölyök, mind az ivarérett állatok idejük nagy részét kapcsolataik, közös játékaik, stb. fejlesztésének szentelik. Ez óriási hiányosság az embernél, aki bármit szívesebben csinál, csak ne kelljen másokkal találkoznia.
Szenvedünk, mivel nem vesszük górcső alá helytelen viszonyulásainkat, és nem kerülünk közelebb egymáshoz rossz kapcsolataink felett. Nem tesszük, amit a természet szükségesnek tart.
A rendelkezésünkre álló idő száz százalékát, totál felesleges dolgokkal töltjük. Például napi tíz órát dolgozunk, miközben a természet programja két-három órát ír elő.
De akkor mit tegyünk a fennmaradó időben? Az állatok kapcsolataikat ápolják. Együtt pihennek, sütkéreznek, barangolnak, vagy ülnek a fán. Mit teszünk mi? Nem ismerjük a szabadidő fogalmát, holott ez nem „szabad” idő, hanem a természethez és egymáshoz fűződő viszonyaink tisztázására kiszabott időkeret. Mindebből az következik, hogy siralmas állapotba navigáltuk magunkat.
Körültekintően végig kell gondolnunk, és döntenünk kell arról, milyen módon fogunk élni, amikor a mostani globális, integrál jellegű, és komplex vírus visszavonul, és lehetőséget ad számunkra, hogy új módon kerüljünk közelebb egymáshoz.
A természet integrál rendszert alkot, egyetlen lépése sem esetleges, minden eleme, a természet gondoskodása alatt áll. Ezért minden, ami most történik, azzal a szándékkal megy végbe, hogy még tisztábban írja körül a részek közötti interakció jellegét.
Minden a még nagyobb fokú interakció irányába halad. Figyelnünk kell arra, amiben nem felelünk meg a természetnek, és a jobb és helyesebb kapcsolatok felé kell törekednünk. Remélem, hogy az emberiség rövidesen készen áll erre a feladatra.
Kérdés: Hogyan kell kinéznie a jövő társadalmának?
Válasz: A jövő társadalma olyan közösség, ahol az emberek egyazon időben kezdik megérezni az élet összes formáját. Az ember nem érzi, hogy az univerzum leglényegtelenebb és legkisebb részében létezik, amit úgy nevezünk, hogy a „mi világunk”.
Ráadásul, sok-sok lépcső van még, addig amíg megértjük, felismerjük, és megértjük ezeket, miközben még mindig abban a világban élünk. A mi világunk a világegyetem egoista része, minden más adakozó természetű. Mindkettőt vegyíthetjük önmagunkon belül.
De ahhoz, hogy megérezzük a többi szintet, ki kell lépnünk az egoizmusunkból. Ezt követően látjuk meg, milyen is valójában a világmindenség.
Kérdés: Létezik az úgy nevezett 5 dimenzióban történő gondolkodás. A 3D, amikor önző módon csak magunkra gondolunk, és az 5D, amikor a világot egyetlen elmeként, egyetlen emberiségként érzékeljük. Miként törekedjünk rá, hogy az emberiségre egyetlen organizmusként gondoljunk?
Válasz: Ehhez az egoizmusod fölé kell emelkedned, és elérned az adakozás és szeretet minőségeit. El kell vesztened önmagad, nem érezheted többé középpontnak magad, hanem ellenkezőleg, inkább a többiekből lesz a középpont, a cél, ami felé haladsz az, hogy adakozóvá válsz. Te magad csak ezért létezel. Ekkor majd megérzed az 5D-t, és sok minden mást is.
[264869] KabTV’s “Találkozások a Kabbalával: Victoria Bonya,” 20/03/29
Amikor a ragadozók, mint például a farkasok nagyobb önzést mutatnak, akkor az összes nyúl száma az erdőben lecsökken és a farkasok közül többen éhen pusztulnak. Aztán a természet újra egyensúlyt teremt a két faj között.
Ki lehet jelenteni, hogy az emberi társadalomban az egyensúly az adakozás és a megszerzés között hasonlóan jön létre, és a koronavírus például az egyensúly eszköze a természet kezében?
Dr. Laitman:
Ez történik, csak egy sokkal összetettebb módon, mint az állatok esetében, sokkal több eleme van az egyensúlynak, azonban ezek nem magától érthetődőek.
Meg van a szabad akaratra irányuló lehetőségünk, de nem az állatokhoz hasonló módon nyilvánul ez meg. Azt mondhatjuk, ők egy rendszerhez viszonyulnak és a kölcsönös befolyás egyensúlyozza ki őket. Mindezek felett egy általános szabály is van, egy általános képlet.
Azonban ez nem így működik az emberek esetében. Az emberek nem tudják egyensúlyba hozni magukat ezen a módon, mert az egójuk megszerző, mindig más kárára akar érvényesülni, uralkodni akar a másikon, és rendkívül irigy. Ez az, ami az állatoknak nincs. Az egoizmus az emberen uralkodik, és az abszolút rombolás felé vezeti.
Kérdés
Ennek ellenére a természet részei vagyunk?
Dr. Laitman
Igen, a részei vagyunk és ezért nekünk kell önmagunkat hozzá igazítani a minőségeihez, amennyire csak lehet, és beilleszkedni a természet összképébe.
A Kabbalában az életnek van egy definíciója, „ha azért élsz ma, mert tegnap is éltél, akkor valójában halott vagy.”
Dr. Laitman
Nem, a definíció azt tartalmazza, hogy “mivel tegnap is éltem”, hanem azt “ahogy tegnap is éltem”. Ha nincs bennünk változás, akkor halottak vagyunk. Ezért az embernek, minden nap meg kell újulnia, újjá kell születnie, mintha valóban egy új ember lenne.
Komment
A Kabbala azt állítja, az ember minden pillanatban újra teremtődik.
Dr. Laitman
Igen, az ember minden pillanatban megújul. De csak akkor, ha ezt érzi is.
Kérdés
Mit jelent, hogy az ember minden pillanatban újjászületik?
Dr Laitman
Egy Reshimo, amely az emberen belül, egy belső adat, felülíródik. Azonban az ember adaptálja ezeket az életéhez? Megnyilvánítja ezeket önmagán belül? Érzi az így létrejött belső megújulást?
Kérdés
Hogy érezhetem ezt?
Dr. Laitman
Azáltal, hogy sokkal érzékenyebbé válunk arra, mi történik bennünk. Éreznünk kell, hallanunk kell, hogy a Teremtő minden másodpercben változásokat okoz bennem, annak megfelelően, amit el akar érni.
Kérdés
Mi változik egy emberben??
Dr. Laitman
A hozzáállás a világhoz és a Teremtőhöz.
Kérdés
Ez jobbá válik, vagy rosszabbá?
Dr. Laitman
Közelebbivé.
Kérdés
De hogyan ismerheti fel egy ember ezt, és kezdhet el cselekedni?
Dr. Laitman
A bensőségesség érzésén keresztül. A világ és a Teremtő az adakozás minőségét igényli egy embertől és részvételt a dolgokban. Ez az, ahogy az ember ellenőrzés alá vonja önmagát, azaz egyre jobban birtokolja az adakozás tulajdonságát.
Kérdés
Hogyan képes egy hétköznapi ember felismerni ezeket az új vágyait, melyek közelebb vezetik a világhoz és a Teremtőhöz?
Dr. Laitman
Adakozás és Szeretet. Meg kell tanulni ezeket.
[265945] From KabTV’s “News with Michael Laitman,” 2/4/20
Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.
Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?
Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.
Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?
Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.
Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?
Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut.
Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.
Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában, és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.
Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?
Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!
Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk
Kérdés: Akkor most mit csináljunk?
Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
