Dr. Michael Laitman

alturizmus

A legnagyobb hazugság

thumbs_laitman_739

“A legnagyobb hazugság, ha valaki azt ígéri, a magasabb spirituális világok, vagy hogy maga a Teremtő elérhető erőfeszítés nélkül. A felébredt ember azt észleli, a legnagyobb távolságra van mindettől, mert az az ára a szabad döntéshozatalnak. Aki nem ébred erre rá, az ugyanolyan távol van a Teremtőtől, csak ráadásul semmit sem tud erről. A klippák – a spirituális sötétség területe – ugyanis nem a Fényt nyeli el az embertől, hanem a Fény utáni vágyat. A börtönben lévő rabot pedig senki más nem tudja kiszabadítani, csak aki már maga kívül van a rácsokon.A Kabbala Bölcsessége olyan Mesterektől árad felénk, akik maguk már elérték a spiritualitást. Mi mindent embert hívunk a kapcsolat egységére, amellyel elérhetjük az önfelszabadítás erejét.”

KA

21 aug 2015

Ki vagy te?

Laitman_001_01

Kérdés:
Mit kell és lehet egy másik emberben szeretni?
Válasz:
Amikor azt szereted, amit látsz, hallasz, megérinthetsz, aminek az illatát és az érintésének az ízét érezheted, akkor magadban szereted azt, ami a másik, amitől mindezeket az érzeteket megkaphatod.
Amikor azonban azt vagy képes szeretni a másikban, amiről csak tudod, hogy a másik lényének legbelsőbb része, de sem ő sem te nem vagy képes érzékelni azt, akkor kezd el benned fényleni az Igaz Szeretet.
Akkor kijelentheted: Azt szeretem benned, amiről még te magad sem tudod, hogy az vagy valójában!

KA

21 aug 2015

Az egónak unalmas

A valódi spiritualitás az egónak száraz, unalmas, megerőltető, mert egyáltalán nem róla szól. Nem lehet belőle nyerészkedni, még csak elismertséget sem lehet vele szerezni. Pont ezáltal tart távol mindenkit a lélegzet elállító csodától, a teremtés titkainak feltárásától, a mindenhatóvá válástól, aki nem elég kitartó a sivatagon át belépni a ragyogó Édenkertbe, és mindemellett nem elég elkeseredett a hiábavaló boldogság kereséstől. “Mert ezrek lépnek be a palotába, de csak kevesek jutnak el a király elé”

KA

05 júl 2015

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Mi már évek óta az emberi evolúció egy érdekes szakaszában vagyunk.

Mára az emberiség fejlődése több százezer éve alatt elérkezett a fejlődése végéhez. Korunkban általános válságként tapasztaljuk ezt meg, mely nem csupán egyéni átmenet az életünk technikai, politikai, szociális, és gazdasági szempontjaiban, ez valami teljesen új.

Nos, nincs ötletem, hogy milyen lesz az új világ, az új rezsim, az új állam. Lehetetlen látni ezt az egónkban, mert teljesen más tulajdonság szükséges annak felfedéséhez, ez az adakozás tulajdonsága. A történelemben először egyfajta változáson fogunk keresztül menni, úgymond egy átmenti időszakon, nekünk keresztül kell magunkat azon passzírozni.

Az emberiség a fejlődése során elérkezett az egoizmusa csúcsához, és “ha a gyümölcsöt nem kezdik el időben enni, elkezd rothadni”. Ennél a szakasznál vagyunk, mely a Kabbala Bölcselete szerint a “gonosz elismerésének” van nevezve.

A negatív hatások arra kényszerítenek minket, hogy korrigáljuk önmagunkat, vagy a szenvedések hatása által vagy öntudatunk által.

A mai napig az emberiség automatikusan fejlődött, ösztönösen, az egó tolt minket belülről és az embereknek semmiféle szabad választásuk nem volt. Az emberek öntudatlanul cselekedtek a vágyaik által vezérelve és formálódásuk külső erő által volt befolyásolva, de ennek most vége.

A korrekciónak tudatosnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy először a cselekvés elismerésére van szükség, majd pedig a tevékenységre, mert különben ismét csak automatikus, egoista cselekedet lesz mindez részünkről, a mi részvételünk nélkül. Ez azért van, mert az evolúciónk hátralevő része az egó felé kell, hogy épüljön, azzal pontosan ellentétesen. Most ki kell dolgoznunk egy második komponenst, mely az egoizmus felé rakhatunk, egy alturisztikus elemet, mellyel együtt haladhatunk előre.

Mi egy meghatározott módon fejlődtünk ezidáig, egoista módon, de ennek a korszaknak most vége. A 21. századdal kezdődően az önző és önzetlen evolúciónak párhuzamban kell lenniük.

— lásd a rajzon — A felsőbb komponens a mi erőfeszítésünk és az alsó komponens pedig az út, melyen a Teremtő tol minket előre kompromisszumok nélkül, tekintet nélkül reakcióinkra. Ez a haladásunk iránya.

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Később a természet, a Teremtő, fog minket egyre csak előrefelé tolni, de ezt már mi a saját erőfeszítéseinknek fogjuk érezni.

2012.12.09, Novosibirsk Kongresszus 5. lecke

SzL

21 jan 2013

Nevelés a Fény által

Kérdés

Ön azt mondta, hogy a közös lélek altruista, azaz hogy olyan minőségű, amely csak kevés ember számára érhető el. Amikor a korrekcióval beteljesítjük, és az egész világot magunkkal emeljük, megosztjuk a világgal a közös lelket, amely mi magunk megszereztünk, vagy mi magunk neveljük ki a világlelket a korrekció Fényének segítségével, amely leereszkedik ránk?

Válasz

Semmi újat nem teremtünk. Egy nagyon kicsiny, állatias, önző vágyunk van, és ott van a Fény, amelyet manipulálni tudunk, ha hasonlóvá válunk vele. Magunkra vonjuk a Fény befolyását, majd a Fény egy még hatalmasabb egoista vágyat generál az egoista vágyon belül, amelyet aztán minden alkalommal mi magunk korrigálunk.

Mondjuk hogy a megszerzési vágy olyan kicsi, mint egy pont, minimális kapacitással, amely egységnyi értékű. A Fény, az adakozás minősége, belép ebbe a vágyba.

Upbringing By The Light

Az adakozás minősége elkezdi felpumpálni ezt a pontot, a saját adni akarásán keresztül, melegséggel, szeretettel, hűséggel, gyengédséggel. A kicsiny pont elkezd dagadni, és egyre hatalmasabb vágy feszíti belülről. Majd a Malchut ereje ezáltal ezerszeresre növekszik. Miért kapja meg ezt a hatalmas megszerzési vágyat? Azért, mert a Fény ezen a módon tölti ki.

Úgy mondjuk, hogy van a vágyon egy  Aviut (keménysége a vágynak) ami a Fénnyel szembeni ellenállásában mérhető. Mit jelent ez? Kínálok egy süteményt, egy cukorkát, adok egy párnát, vagy javaslok valami meleget valakinek. Közben pedig felpumpálom  a viszonyomat ehhez az emberhez, akinek adni akarok valamit, hogy ő ezáltal egyre jobban vágyjon arra, amit adni akarok. Az én megfelelő hozzáállásom vággyá változik, mégpedig annyira, hogy az adott ember szenved, ha nem kapja meg. Így én magam nevelem valakiben a vágyat. Ez ugyanaz, amit a Fény velünk tesz, vagy amit mi teszünk egy elkényeztetett gyermekkel. Ezáltal épít fel bennünket a zuhanás alatt felülről lefelé.

Majd a vágy emelkedése során, amikor az alulról felfelé halad, a Fény pont az ellenkezőjét teszi, de nagyon hasonlóan. Ez hat az egoizmusunkra, irritálja azt, mintha szétzúzná. A Fény befolyása alatt az egó egyre nagyobbra dagad. Valójában ez által növekszünk.

Az egoista és altruista komponens párhuzamosan növekszik, és minden állapotban, valamennyi világban ezek ellentétesek és kiegészítik egymást, ameddig el nem érjük a végtelen szintjét.

Upbringing By The Light

A Fény tesz mindent, növeli a végső vágyat bennünk. Amikor elkezd valaki tanulni, a vágya kicsiny. Másnap elkezdi utálni a többieket, aztán majd minden mást, stb. Ugyanez történik a Teremtővel, ma valaki fél ellene szólni bármit, holnap elkezdi utálni, holnapután már veszekszik vele. Aztán eljön a felnőttség ideje,  és az ember megérti, hogy ez így működik.

A Novoszibirszki kongresszus 2. leckéje 2012/12/07

12 dec 2012