Dr. Michael Laitman

Angyalok

A jóember és az Igaz-ember közötti különbség Ádámban rejlik

jóember és az igaz eber

Baal HaSulam: Az igazság lényege című cikkből. „És Ábrahám eljutott napjainak végére és Isten megáldotta Ábrahámot. Mindent megáldott, amit Ábrahám tett, azaz Izrael teljességét az Igazakat, akik magukra vonták a Teremtő befolyását, azt a szándékot, ami nem maguk felé irányult és nem volt hiányuk semmiben, kivéve egyetlen dolgot, ami Izrael teljes megváltására vonatkozott. Egyáltalán nem éreztek semmilyen önmagukra irányuló hiányt, csak kizárólag a Teremtőre vágytak, és a Teremtő felső gondviselésére, Akinek áldása megáldotta Ábrahámot és minden cselekedetét. Ez az, amit mi mondunk, hogy aki kegyelmet kér a barátja számára, az azonnal megkapja ugyan azt az erőt. És ő(az imádkozó) kapja meg először. Azaz, az Igazaknak ugyan arra dologra van szükségük csak az Ő (Teremtő) szentsége nem érezhető ezért imádkozni kell egy meghatározott szándékkal, azért, hogy Izrael teljessége megváltódjon, és ezért van az, hogy azok kapnak először választ a Teremtőtől, akik a többiekért kérnek. Tehát, nem szabad a Teremtőtől mást kérni, csak azt, hogy ne egyéni megváltást adjon.  Ezért ugyanazzal a lelkesedéssel kell imádkozni Izrael kegyelméért, (mint amilyen módon önmagunkért szeretnénk imádkozni) azért, hogy átérezze az ember az életében a Teremtőnek a segítségét, és érezze, hogy ez az, amit az tennie kell. ”  

Rav magyarázata: Nem világos a számunkra pontosan hogy mi is történik itt, azaz miről ír (Baal HaSulam) Igazak (Tzaddik- Igaz ember), nem Igazak, mintha azt mondanám, hogy én valami fajta cselekedetet csinálok a csoportban: tanulok, megpróbálok megtenni mindent, annak megfelelően, amit igényel ez tőlem, – amit a bölcs Kabbalisták leírtak – annak érdekében, hogy előre haladjak. A Reformáló Fény jön, és én nem tudom pontosan, hogy ez micsoda, de jön (a Reformáló Fény), és ez a Fény megmutatja nekem hirtelen, hogy a barátaim mennyire vannak közel hozzám, és azt is, hogy az egész világ mennyire van közel hozzám, és hogy mennyire kell gondoskodnom a világról, és hogyan fejlődhetek a szeretet által.  Azzal hogy szeretem a többi teremtményt, hogy helyes módon tudok előre haladni és ez által én is Igazzá (Tzaddik-ká) válok. Ugye erről van itt szó? Ez az, amit mindenki gondol a világban, tehát az ilyen ember szeret mindenkit – akit Igaznak mondunk – mindenkihez kedves, gondoskodik a többi emberről. Ezek az emberek nagyon különleges embernek minősülnek. Nem? Ezeket az embereket hívjuk Igaz embernek. Olyan emberekről beszélünk, mint Gandhi stb. Ezek jóemberek, akik gondoskodtak a világról, szerették a többieket. És a mi szintünkön ezt, hogy hívjuk? Egy Angyalnak nevezzük ezeket (az embereket), a Szent bestiának, az állati szinten. Mivel az én szeretetem más emberek irányába a természetemmé válik, én egyszerűen úgy gondoskodok mindenkiről, mintha a gyermekem lenne, mind a hétmilliárd embert a gyerekemnek érzek, és ők még fontosabbak lehetnek (a számomra) még nálam is. Az ember valóban megélheti ezt érzelmileg. Mert ez az érzelem megadatott nekem, hogy ők (az emberek) fontosabbak, mint én, fontosabbak, mint a saját testem, és akkor én csak arra törekszem, hogy nekik legyen, hogy nekik adjak. Nem tudom, hogy milyen módon, de adjak. Ez a szint egy állati szint, egy bestiális szint, de az angyalok szintjén, mert ez felűről lett megadva, a munkának megfelelően, amit el kell végezni, tehát akkor egyetlen erővel dolgozom és egészen addig, amíg az egómmal dolgozom, addig állat vagyok.  Tehát, hogy történnek jó dolgok a többiekkel, hogy példát tudunk mutatni az egész világnak, aki ezt így éli meg az egy bestia. Ádámnak ugyanis, az emberi lényen belül az feleltethető meg, aki a szeretetet, a gyűlölet ellenében akarja kifejleszteni. Tehát a két erőnek egyszerre kell léteznie az emberben, a gyűlöletnek és a szeretetnek, mert csak akkor beszélünk Ádámról. Tehát aki nagyobb akar lenni, mint a barátja, de legyőzi a saját belső szándékát, azt nevezzük Ádámnak, azaz aki képes a saját szándékai fölött cselekedni, és fölé emelkedni, mert ez által az állati szint fölé emelkedik annak érdekében, hogy elérje a beszélő szintet. Az embernek növekednie kell, a valódi megszerzési vágya fölé kell emelkedni és ott kiépíteni a szeretetnek a feltárulását. Az ilyen embernek hatalmas megszerzési vágya van, és óriási Fényt fogad be ezzel egy időben önmagába, s megszerez egy óriási kölcsönkapcsolatot mindennel, ami létezik körülötte és fokozatosan eljut a gyűlölethez és ezzel párhuzamosan a szeretethez. A szeretet lefed minden bűnt és minél nagyobb a gyűlölet annál nagyobb a szeretet. Minél nagyobb a gyűlölet annál nagyobb a szeretet egészen addig, amíg a teljes edényem Malchut de Ain Sof – á nem válik (a Végtelen Világ Malchut-jává), ami az egyiptomi sötétségben volt, majd fölötte egyszer csak egy hatalmas Fehér Fény ragyog fel és akkor vége a korrekciónak.

2014.04.25 Reggeli lecke 4-ik rész

ford: KN

(0-7:20)

26 ápr 2014

Látni egy angyalt

látni az angyalokat

Kérdés: Úgy tanuljuk, hogy az erőket angyaloknak nevezzük. Mikor kezdi el az ember tisztán érezni őket belsőleg?

Válasz: A fizikai világunkban különböző erőket érzünk, melyek a természet kövületi, növényi, állati és beszélő szintjeihez kapcsolódnak. Ezek az erők összefüggésben vannak a gravitációval, a különböző időjárási jelenségekkel, a bennünket körülvevő világgal. Részt vesznek az ember életében, pozitívan vagy negatívan hatnak rá. Ezek az erők az úgynevezett „angyalok”. Ezért amikor azt olvassuk, hogy Ábrahámhoz három „ember” jött el Rafael, Michael és Gabriel angyalok, ez azt jelenti, hogy ezek az erők érzékelhetők belül. Az angyalok a lelkünk erői, nem pedig valaki más kívülről. Néhány ezek közül az erők közül megjelenik, egyesek eltűnnek, s a hatások folyamatosan változnak.

Az igazság az, hogy az angyalok nem mások, mint a vágyak a különböző szinteken. A személy érzékeli és osztályozza őket aszerint, hogy melyik által tud előre haladni, és melyik által nem. Ugyanez figyelhető meg a világunkban is. Csak itt, ismerjük ezeknek az erőknek a külső formáit: mint a szél, eső, hang, emberek, állatok, belső érzések és ezek mind angyalok.

Egy Kabbalista, a világunkban nem a külső jelenségeket nézi, hanem meglátja rajtuk keresztül, hogy mit akar mutatni neki a Teremtő, és hogyan akarja befolyásolni. Ezért az események belső lényegére, és annak jelentésére összpontosít. Végül is, ilyen hatások által beszél hozzánk a Teremtő. Mit akar mondani?

Azt akarja, hogy egyesítse bennünk a hatásokat minden szinten: kövületi, növényi, állati és beszélő szinten, és a szívünkben, mindegyik mögött, Őt érezzük. Akkor ezek már nem fognak akadályozni bennünket többé azzal, hogy elrejtik előlünk a Teremtőt.
2010.10.22, Részlet a “Tóra heti szakassza”- ból

ford: B S

lekt: BT;FB;KN

To See An Angel

Posted on: 2013.11.16; 8:14 pm

כיצד תמלאך    2010.10.24  13:48

18 nov 2013

Fejlődünk az ütlegelés módszere szerint

Fejlődünk a  ütlegelés módszere szerint

Irva van: “Nem létezik egy fűszál sem, amely felett ne állna egy Angyal ütlegelve, és mondván neki, növekedj”, mert az erő a felső világból összeegyeztető az alsó világ fűszálával, megüti, és igy kötelezi a növekedésre a sorsa szerint. Ezek az ütések érezhetőek az érzelemben és az értelemben, de mindenekelőtt az érzéseikben. Mivel mi érzelmi edények vagyunk, a megszerzés vágya, amely az ütéseket hatására elkezd mozogni.

Az ütés a vágyba érkezik, amikor hirtelen felfedezi, hogy az előbbi elképzeléseink helytelenek. Az ütés szerepe az, hogy bevezesse a személyt egy mélyebb érzékelésbe. Hasonlóan a kalapácshoz, amely mélyebbre veri a szeget a fába, így az ütések beillesztenek bennünket egy még mélyebb szinten a vágy anyagába.Tehát elkezdjük érezni őt egy új módon, és ennek eredményeként elkezdünk érezni egy mélyebb belső megértéssel.

Mivel az ütések által összezavarodom, és elveszítem az irányítást. De valójában, ennek így kell lennie: ahogy az egyén jobban halad előre, annál nagyobb ütések kap. Minden pillanatban a zavarodottság után, felfedez magába valamit újat és újat. Ti érezni fogjátok, hogy belül állandóan egy mechanizmus ketyeg megállás nélkül. Ezek a kis ütések egyik a másik után világosságot okoznak a zavarodottság érzésébe, és így segítenek megérteni és érezni többet és többet.

De valóban, hogy érezzünk valami újat, sok inkarnáción kell átmenjünk. A zavarodottság mértéke mindig nagyobb, mint az érzelmek mennyisége, és a sorozatos zavarodottság után új érzékelés érkezik. Aztán megint egy sorozat zavar, ismét kis felfedezések, és megint egy új érzés érkezik.

Összefoglalva, ezek a csapások jók és hasznosak, mert az “Angyalok” az erők, akik felelősek a fejlődésünkre, és ők osztják fel.

2o12 November 25, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tiz Szfira tanulmányába”

BS

25 nov 2012

Dolgozunk a zavarokkal

Kérdés

Hogyan dolgozzunk a zavarokkal?

Válasz

A zavarok valóban segítenek rávilágítani a helyzetünkre és, abban is segítsenek, hogy kialakuljon bennünk egy küzdeni vágyás, amiben mindenek felett ki akarjuk javítani a kapcsolatainkban lévő töréseket. A zavar ami a köztünk lévő kapcsolatokban jelenik meg megmutatja, hogy hol kell dolgoznunk magunkon. A zavarok segítenek! Zavarnak hívjuk bár ezeket a helyzeteket, de valójában a tökéletlenségünk feltárása, csak ezen a módon lehetséges, amit épp ezért tudunk bekapcsolni, beleszőni a munkánkba.

Minden fokozatosan tárul fel, lépésről lépésre. Egyre több akadály jelentkezik az út során. Ezek az akadályok a belső törések feltárására kényszerítenek bennünket.  De ezeket ne olyan zavarnak tekintsük, ami miatt el kell menekülni, hanem olyannak amit korrekt módon el kell fogadni, mert éppen most ez adatott a korrekciós úton, most éppen ez az amit fel kell tárni bennünk. Nem kell elmerülni a zavarokban, hanem felülemelkedve rajtuk tartani kell a célt. Mert ezek a zavarok nem azért jönnek, hogy feltartsanak, visszatartsanak az úton, hanem azért, hogy előre mozdítsanak.

De nem szabad figyelmen kívül hagyni a problémát s nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. Nem keresünk elkerülő  trükköket, nem felejtjük el, egyszerűen elfogadjuk, és fölé emelkedve a társakkal való kapcsolat erősítését fokozzuk, vagyis a Teremtőt teremtjük.

Mondjuk feltárul valami kínos tulajdonsága egy barátnak. Rögtön megszólal az egó:  “Mostanáig barátok voltunk, de valami miatt nem tudlak szeretni annyira mostantól”. De mind efölé  kell mégis emelkednünk és el kell fogadjuk, értelem feletti hittel hogy ez jó, s így megérteni, átélni hogy ami most megjelent az az én hibám, az én törésem amit érzékelek a másikban, mert amik zavarnak a másikban azok az én sérült lelkem kivetülései. Egy döntést kell hozni, és meg kell keresnünk magunkban azt a vágyat, hogy “mindennek ellenére társulni akarok veled”, mintha a feltárult nehézségek egy angyallá emelnék  a barátot, aki azért jött hogy segítsen a belső munkában. Hiszen a hibák, amiket másokban látok, azok engem mutatnak meg, egy tükörben

Mindez belső munka, semmi köze az elmélethez, vagy a  terjesztéshez.

kn

KA

 

05 aug 2011