Dr. Michael Laitman

Arvut (kölcsönös garancia)

Az Egységhez Vezető ÚT kilenc szakasza, 9.-ik pont

Az egységhez vezető út

Felkészülés az Integrál Kongresszusra: Integrál Oktatók

Felfedezzük, hogy a sorsunk nem az, hogy fenntartsuk és tápláljuk a kapcsolatunkat a Teremtővel, és hogy nem azért van szükségünk a széles tömegekre, hogy ez által jobban fenntarthassuk a „málnaszem” érzést, hanem sokkal inkább nekünk azért kell egy málnaszemmé összeállni, hogy ez által, szolgálhassuk a tömegeket. Pontosan ezen a felfedezésen keresztül közelítjük meg a korrekció végét.

Ez teszi lehetővé az integráltság az Arvut (kölcsönös garancia) és a kapcsolat megértését a természetünkben. Elkezdjük meghatározni a viszonyunkat a széles tömegekkel: hogy mennyire szükségünk van rájuk, mert nélkülük nem tudunk megelégedettséget okozni a Teremtőnek, és hogy a Teremtő mennyire a tömegekre irányul és nem ránk.

Ez az, ahogy beteljesedik a sorsunk és „eltűnünk”. A „főpapok nemzettségévé” válunk, ahol már nem is létezünk. A széles tömegeket szolgálja mindenki közülünk, az egész emberiséget és a Teremtőt. Ebben kell látnia mindenkinek a saját névtelen szerepét. Senkinek nincs része vagy öröksége semmiben, összességében mindannyian csak egy kapcsolati pont vagyunk, az átvitelnek egy komponense a tömegek és a Teremtő között. Ez jó, mivel ez által tudunk mi igazán közelebb kerülni a Teremtő természetéhez.

Nekünk be kell mutatni és például kell szolgálni a világ számára, és ezen a példán keresztül adjuk át azokat a spirituális feltételeket, amiket mi elértünk. Még ha közben  ez az ellentétes oldala is a spirituális állapotnak, ha mi magunk felé tudjuk fordítani a világ arcát akkor, tudjuk a saját arcunkat a Teremtő felé fordítani. Az által, hogy szeretettel fordulunk a világ felé, az által leszünk képesek szeretettel fordulni a Teremtő felé. Erről van mondva, hogy: „ A teremtmények szeretetétől lehet eljutni a Teremtő szeretetéig”.

Annak érdekében, hogy a világ arca felénk forduljon, az kell, hogy ráébresszük az embereket az egymás iránti szolidaritásra. Ehhez az szükséges, hogy át tudjuk adni a szavak belső erejét. A szavaknak, világosnak és mélynek kell lenniük. Csak ezen a módon tudunk integrálódni a külső körökben, hogy valóban összekapcsolódjunk velük. Akkor, megkapjuk a szükséges kiegészítést, amely segít nekünk a magasabb szintre emelkedéshez.

A helyes integrált oktatás a spirituális előrehaladás érdekében fel kell, hogy ébressze a belső fejlődést a tanulóban. Ha mi elérjük az emberek szívét, akkor pontosan azok a megtapasztalások és benyomások, melyek a széles tömegekben megjelennek, biztosítják a számunkra, hogy a málnaszem növekedjen, kiterjedjen és megerősítse a Teremtővel való összekapcsolódási pontot, és hogy érezhessük Őt.

Mondva van: „Minden tanítványomtól tanultam.” Most már megérthetjük, hogy miért tud valaki többet tanulni a tanulótársaival való kapcsolatain keresztül, mint a tanítóktól.

forrás: Nine Stages On The Way To Unity, Point 9

ford: KN

15 feb 2014

Egy szendvics, ami szeretetettel készült

Egy szendvics ami szeretetettel készült

Kérdés: Hozzá tudok e tapadni a csoport középpontjához, ha semmilyen szakmai munkát nem végzek, az új épület építkezésénél, viszont egészen egyszerűen szendvicseket készítek a barátaimnak?

Válasz: Persze, miért ne? Szendvicseket készítesz azért, hogy örömet okozz a barátoknak.

Rabbash-nál a húsvétot  (Pészah, zsidó húsvét ) a szokásoknak, és Baal HaSulam szabályainak megfelelően szoktuk volt megünnepelni, melyeket nagyon kemény és nehéz volt betartani. Rabbash közel 10 csésze kávét ivott naponta. Ez megszokott dolog volt a Jeruzsálemi embereknél. Azért hogy legyen kávénk, amelyet használni tudunk húsvétkor, minden egyes szemet meg kellett vizsgálnunk, hogy biztosan legyünk benne, hogy nincs bennünk egyetlen féreg sem. Ilyen módon nekünk, 1 kilogramm kávébabot kellett leellenőriznünk.

Ismert, hogy mennyire türelmetlen vagyok, és egy kínzás volt a számomra, hogy ott üljek, és órákig vizsgáljam a kávébabokat. Több cigarettát szívtam el, mint amennyi kávébabot leellenőriztem. Ezért Rabbash azt mondta: “Gyere, megtanítlak, hogy hogyan kell csinálni ezt!” Ez volt az első év, amikor elkezdtem tanulni Rabbash-nál. Leült velem szemben az asztalnál, ahol egy nagy halom bab volt, vett egy babot, ránézett, és azt mondta: “Megvizsgálom a kávébabot, hogy a barátaimnak lehetőségük legyen egy csésze kávét inni. Ezt értük akarom megtenni”, majd félre tette a kávészemet. Aztán vett még egyet, és azt mondta: “Én megvizsgálom ezt a kávészemet, hogy a tanáromnak lehetősége legyen inni egy csésze kávét.! Ezt érte csinálom! ” és így ment ez kávészemről kávészemre…

Ha te szendvicseket készítesz, akkor biztosan megvan a lehetőséged arra, hogy sokszor mond ezeket a szavakat. Azt, hogy rendelkezel bizonyos szakmai készségekkel, vagy sem, ez nem rajtad múlik. Írva van: “Nem az a bölcs, aki tanul”. Tehát, lényegtelen, hogy mennyire vagy okos. Mindenkinek megadták az összes szükséges eszközt, amire neki szüksége van, és ezért senkinek nem kell sajnálkozni a képességei miatt. Az összes minőségét amivel az ember rendelkezik, korrigálnia kell, és ezért a képességei olyanok, amilyenek.  Különben az ember fizikai képességei és a környezet, nem fog megfelelni a lelke gyökerének.

2013.12.27, Reggeli lecke: Baal HaSulam,Shamati 72-es cikkéből:  „Az önbizalom, az a Fénybe való beöltözés”

ford: BS

lekt: KN

forrás: A Sandwich Made With Love

Posted on January 15th, 2014 at 8:58 am

סנדוויץ’ עם אהבה

פורסם: 30.12.13, 16:38

18 jan 2014

Óvakodj, egy további mínusztól a számládon

óvakodj

Az egyéni zuhanások és emelkedések nem befolyásolhatják a külső terjesztést. Mint szervezőknek, instruktoroknak, oktatóknak és tanároknak mindig következetes kell a külső közönséggel szemben. Az emberek nem érezhetik meg rajtunk, hogy éppen hullámvölgyeken megyünk keresztül. Fenn kell tartani a mindennapi kapcsolatot az emberekkel, biztosítva mindent, amire szükségük van, és a belső állapota, mindenkinek kizárólag a személyes ügye és nem több.

Célszerű ilyen kapcsolatot fenntartani a barátokkal is. A barátok mindig emelkedett hangulatban lássanak, a cél által inspiráltan, boldognak lássanak és érezzék a támogatást. Ezt néha, tényleg el kell játszani.

Legfeljebb arra lehet panaszkodni, hogy valaki egy kicsit fáradtabb ma, és találjunk néhány fizikai okot, de na hagyjuk, hogy azt érezze a másik, hogy a rossz hangulatnak belső oka van. Kívül jókedvet kell mutatni, csak előre törekedni, így példát mutatni mindenki számára.

Attól a pillanattól kezdve, hogy lehetőség lett volna jó példát mutatni másoknak, azonban ezt nem tettük meg, akkor a többiek negatív állapotai felkerülnek annak a számlájára, aki elmulasztotta a példamutatás lehetőségét. Olyan ez, mintha az edények (Kli) kommunikálnának egymással. Ha nem töltjük ki az edényeket, akkor ez történik – vége!! A vágyaik, amelyeket én nem akartam kitölteni átszállva, további teherként zuhannak rám. Nagyon fontos ennek tudatában lenni.

2013.11.18, Rabash írásaiból

ford: B.S

lekt: BT;KN

forrás: Beware Of An Additional Minus In The Account

Posted on November 21st, 2013 at 10:47 am

תפחד ממינוס נוסף בחשבון

20.11.13, 14:51

30 nov 2013

Kongresszus egy másik bolygón

Kongresszus egy másik bolygón

Kérdés: Ma elkezdődik az egyesített amerikai integrál kongresszus. Több mint 500 új tanuló vesz részt ezen, diákok a Tanuló Centrumokból, akik különböző csoportokhoz kapcsolódnak Észak-Amerikától Dél-Amerikáig. Sokaknak ez lesz az első találkozásuk a helyes környezettel, hogyan kell őket helyesen befogadnunk?

Válasz: .Fölül kell emelkednünk az evilági különbségeken, figyelmen kívül kell hagyni ezeket. Egy spirituális pontunk van, amit el kellene érnünk, és pontosan erre van szükségünk, hogy ettől függjünk, szóval ugorjunk a mi világunk fölé, hagyjuk hátra és felejtsük el a mindennapi tevékenységeinket, a számítgatásainkat, és egyáltalán minden egymás közötti különbséget az elkövetkező néhány nap során. Ne beszéljünk és ne is gondoljunk semmiféle fizikai problémára, mintha a kongresszus egy másik bolygón lenne.

El kell választanunk magunkat mindentől, ami felesleges és hátra kell, hogy hagyjuk az összes számításunkat. Nem áll szándékomban tisztázni, hogy a kongresszus alatt mi történik a szokásos evilági, és a mindennapos spirituális életemben. Olyan, mintha kicserélték volna a felhasználói felületemet, kitörlök mindent, ami eddig volt és belépek egy új bolygóközi térbe. Ez az egyetlen hely, ahol lenni akarok az elkövetkező három napban vagy legalább a kongresszus ideje alatt.

Kapcsolódom, mintha nem lenne holnap. A múlt egészen a tegnapi napig kitörlődött. Másképpen állandóan zavart érzek köztem és mások között, a tegnap és a ma között, és nem fogok semmit sem megérteni.

Szükséges, hogy létrehozzuk a létezés következő szintjét, ami teljesen új, és aminek semmi kapcsolata azzal, ami nekünk azelőtt volt, sem személyesen, sem csoportszinten. Nem kell emlékeznünk semmire. Most mindenkit kizárólag egy spirituális szinten látunk, ennyi az egész.

A nyelvek, illetve a kultúrák közötti különbségek nem érdekesek. Az emberek összegyűltek egyetlen lángoló vágyban, hogy kapcsolódjanak, és ez által feltárják  a Teremtőt. Ez minden. Semmi mást nem akarok tudni róluk, mert a vágy és a belső ösztönzés, hogy másokkal kapcsolódjak és felfedjem a Teremtőt egy olyan vágy, ami nem tesz semmit az ennek a világnak a szintjén meglévő különbségekkel. Egyszerűen csak arra van szükségünk, hogy leválasszuk magunkat és elérjünk valami újat, olyan új kapcsolatokat, amik egy új bolygón léteznek. A régi világ elmarad messze mögöttünk és lassan eltűnik, és már egy új helyen vagyunk, új érzelmekben, új gondolatokban és a hátra tekintés és mindentől való elválasztás csak a tegnapé. Itt nincsen tegnap. Teljesen kizártunk mindent.

Ezek szerint az embernek minden nap újként kell tekintenie saját magára, szóval tegyük ezt meg végre.
[120560]
A 2013. 11. 15, Reggeli Lecke negyedik részéből. Beszélgetés az Amerikai Kongresszusról.

Fordítás: MT

Lekt: KN

forrás: http://laitman.com/2013/11/a-convention-on-another-planet/

 

 

 

20 nov 2013

Minden a mi kezünkben van

 

Kérdés:

Előfordulhat, hogy egy ember részt vesz egy ideig az integrált közösségben, majd hirtelen elveszíti az érdeklődését. Mint tudjuk az érdeklődés elvesztése a legtöbb esetben ideiglenes, de ő ezt nem tudja. Lehetséges, hogy nem éli túl a véglegesnek vélt döntését? Ez által el fogjuk veszíteni örökre? Hogyan tudunk segíteni neki egy ilyen állapotban?

Válaszom:

Úgy gondolom, hogy az  integrált közösségek fokozatosan átváltoznak hasznosra, nem csak a szellemi szint számára, hanem a fizikai szint számára is. Az ember az integrált közösségekben, nem csak spirituális támogatást kap, hanem a melegséget, odaadást, inspirációt, és a pozitív érzelmeket, és fizikai támogatást is. Ennek érdekében kell egyesülnünk, egyfajta  kölcsönös segítségnyújtás által, és ebben mindenkinek éreznie kell azt, hogy az, amit ad, az számára a tényleges egység érzését adja.

Mivel még mindig ebben a fizikai világban élünk, meg kell értenünk, hogy egy integrált társadalomban minden szempontból könnyebb lesz nekünk. Könnyebben megőrizzük az egészségünket, kevésbé leszünk fogékonyak a betegségekre, könnyebben megküzdünk a különböző problémákkal, és a sors, fel- feltűnő csapásaival.

De valóban  el  tudjuk fogadni  a fizikai világunkban ezt a pszichológiai megközelítést?

Hát itt jön a következő lépés: képesek vagyunk-e létrehozni egy ilyen közösséget, amelyben valóban segíteni fogjuk egymást? Ennek, különböző lehetőségei vannak, amelyek különleges feltételektől függnek.

Közülünk mindenki dolgozik valahol, szakértő valamilyen területen. Gyertek segítsünk egymásnak szakmai segítség által is!

Kérdés: Lehetséges egy olyan helyzet, hogy az emberek függővé válnak egymástól fizikai szinten, és ez tartja őket az integrált társadalomban?

Válaszom: Nem. Ami össze kell, hogy tartson minket, az az az  érzés, hogy egy új társadalmat hozunk létre, amely az egó fölött alakul ki: nem a versenyképességen alapul, hanem az összekapcsolódáson.

Kérdés: Hol van a határ az integrált kölcsönös támogatás és a szeparáció között, mint, ahogy a Szovjetunióban volt? Ha van kapcsolatod, akkor ember vagy –  és ha van saját fogorvosod, akkor az emberek a közeledben akarnak lenni. Így megjelenik egy olyan közösség, amely kölcsönös segítségben létezik, de ez nem mindenki számára elérhető.

Válaszom: Mi nem zárjuk be magunkat egy integrált társadalomba. Mert, mi azt akarjuk, hogy mindenki elérhesse ezt. Amennyivel többen vagyunk, annyival leszünk képesek, több figyelmet szentelni egymásnak, és segíteni egymásnak.

Teljesen önkéntes és önérdek nélküli szervezet vagyunk.  Együtt ráébredünk, hogy hogyan oktassuk a gyermekeket, hogyan vigyázzunk az óvodára, a családokra, egymásra egy jó hangulatban. Együtt feltárjuk annak a módszerét, hogy hogyan ne csússzunk bele az alkoholizmusba és a kábítószerezésbe, és hogyan éljünk egy teljes és boldog életet. Mert, ha már tudatosan élünk, akkor éljünk  kellemesebb körülmények között,  jó környezetben. Meg lehet tenni ezt,  anyagi befektetés nélkül, még így is, a válságba, ami ma mindenütt jelen van. Akkor érünk el az egység állapotához, amikor hirtelen kiderül az is, hogy abban hogy együtt vagyunk, abban rengeteg haszon van mindenki számára.

Ha egyesülünk és kinyilvánítjuk szándékunkat, egy testként akkor sokat tudnánk spórolni. Ahol sok a segítő kéz, aki mind egy irányba egy célért dolgozik, akkor egyénenként sokkal kevesebb erőfeszítéssel, viszont csoport szintjén sokkal több nyereséget tudunk hozni mindenki számára. A lakosság számára, ez nagyon fontos lenne, hogy ezt elsajátítsák. Létre tudnánk hozni egy kölcsönös támogatás alapú raktárt, olyan holmikkal, amelyekre már nincs szükségünk, de mások számára kincset érnek. Ez nagyon hatékony rendszer. Szervezhetünk a gyerekeknek ingyenes foglalkoztató táborokat. Bármit meg tudunk tenni, hogy segítsünk, különösebb erőfeszítések és befektetés nélkül, azért hogy segítsünk. Csak rajtunk múlik, mert minden a mi kezünkben van.

2013.09.15,  “Az idő útján” programjából

ford: B S

szerk: Sz I

KA

20 okt 2013

Mindenki nyeresége a csoport számlájára megy

Kérdés:

Hogyan segíthetünk barátoknak a süllyedés ideje alatt?

Válasz:

Nekünk nem kell különösen odafigyelni arra, aki zuhanásba van. Ehelyett szükségünk van a csoporton belül állandóan vigyázni, a lelki csodálatra, a felemelt jó hangulatra, a cél fontosságára, hogy legyen egy általános kötelezettség a kapcsolatban, az arvutban. Egyelőre hiányzik egy ilyen kölcsönös  vállalkozás.

Ha ez lesz a csoportban, így mindenki  át tudja változtatni  a kis zuhanásokat, hogy azonnal növekedjen a felfedezés megszerezéséhez. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, ez a kapcsolat a többiekkel. Az emberek nem érzik a kötelezettségvállalást egymással. Mindenki mindig azt hiszi, hogy saját magának cselekszik, hogy egyszerűen csak “kollégák”, mint valami gyárban: elmentem egy gyárba dolgozni, dolgoztam, fizetést kaptam a munkám szerint, és hazamentem.

A külső munkához való viszonyunk hozzá szoktat minket  a spirituális  munkához.  Még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy a spirituális  munka csak a kapcsolatban létezik – megszorítjuk magunkat, azért, hogy átváltsunk a kölcsönös felelősségre és hasonlóvá váljunk, “mint egy ember, egy szívben”. Csak ott kaphatjuk meg a nyereséget! Mert a nyereség megnyilvánul, ha létrehozunk  egy helyet, ahol a Teremtő felfedeződhet, ebben  okozva kielégülést Neki, elérve az összeolvadást Vele a vágyaknak megfelelően.

Eközben nem vesszük figyelembe a kapcsolati pontot és az Uniót, és nem értjük meg, hogy pontosan ott valósul meg az egész  munka és a nyereség. Még mindig hiányzik nekünk ez az érzés, szükségünk van ezt megérezni, megérteni, de nem  a  szavakban, hanem, abban, hogy a szívünk mindig  oda kívánja vonzani és ott akarjon lenni.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 szept 2013

A kölcsönös törődés nélkül nem vagyunk képesek elérni a Felsőbb Világot

A kölcsönös törődést nélkül nem vagyunk képesek eléri a Felsőbb Világot

Kérdés: Hogyan tudom a helyes szándékomat megtartani, ha nem vagyok megfelelő környezetben, például, ha én az utcán vagyok?

Válasz: Ez nagyon bonyolult, hogy megtartsd a szándékot a környezeteden kívül. Ekkor valóban szükséges a barátaid segítsége. Amikor kimész az utcára vagy valamilyen külső munkába kezdesz, különböző problémák merülhetnek fel. Ha elkezdesz összezavarodni, amikor autót vezetsz és mások dudálnak, sípolnak stb, és minden eltűnik, mert nem tudsz két világban lenni egyszerre. Szóval, folyamatosan érezned kell a barátaid támogatását, mintha a saját vagy valamely a világ más részén lévő csoport hatása alatt lennél.

Egymás iránti közös törődés, Arvut (kölcsönös garancia), kell, hogy megnyilvánuljon ebben; máskülönben, nem leszünk képesek a felsőbb világot elérni. Ha nem törődünk egymással, nem vagyunk az általános Kli (edény), ahogy írva van: “minden embernek segítenie kell a szomszédját.”

2012.12.23, Virtuális lecke

ford: SzL

szerk: Sz I

07 jan 2013

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény a számomra

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény az én számomra

A csoport, a Felső szint AHP-ja. Nekem le kell nulláznom magamat, hogy feladjam saját AHP-omat, és csak GE részemben maradjak annak érdekében hogy a csoport AHP-jához olvadjak. Ott én sötétséget érzek, de mindennek ellenére le kell nulláznom magam, és bele kell, hogy épüljek a barátok közé.

Ez a munkánk. Most, mi két Parcuf -ként létezünk, a Felsőben és az alsóban. A Machszom (határ) alatt vagyok, és a Felső részlegesen leereszti AHP-ját, a csoportot, számomra. Amennyiben én azzal össze akarok kapcsolódni, azaz a barátokkal akarok kapcsolódni, akkor csak a GE részt hagyhatom meg magamon belül (azaz az adakozásra irányuló vágyaimat). Nincs más lehetőség.

Milyen cselekedetekre van szükség mindehhez?
Először is le kell nullázzam saját AHP-omat (1.). Utána fel kell erősítsem, intenzívebbé kell tegyem GE részemet amekkora mértékben csak lehetséges. Le kell nullázódnom, és akkor képessé válok arra hogy a Felsővel összekapcsolódjak, hogy azt megláthassam és megkaphassam.

A Felső, nekem sötétségnek tűnik, és én mégis készen állok arra hogy azt elfogadjam ily módon. Ez mégis jó nekem, mivel ezt a Felső is, és én is magasra értékelem. Ez az egóm számára sötétségként jelenik meg, de még is jó ez az én “értelem feletti hit”-em számára.

Abban a pillanatban hogy én lenullázom magamat a Felső erő előtt, így mi egy edénnyé válunk, és akkor az már megadja nekem a nagyság érzését, a kapcsolat és a feltárulás érzetét. Mindez egyszerűen azért történik mivel a mi GE és AHP részeink tíz Szfírát hoznak létre.

Akkor az már nem a felső AHP-ja, hanem az én felső AHP-om. Mindez olyan mint egy kisgyerek, aki azt mondja, “Ez az én Apukám!. Ez az én Anyukám!” és ezáltal megérti, hogy azok ő hozzá tartoznak.

Emellett ez a Felső rendelkezik az ő saját GE és AHP részeivel, ami teljesen különbözik attól AHP-tól, ami nekem feltárult.

De a Felső megmarad a kicsinység állapotában és elkezdi felemelni a mi közös tíz Szfíránkat, az AHP-ot amelyhez én GE részemet hozzá tapasztottam, és ezzel képes leszek a Machszom fölé emelkedni.

Ezáltal meg kell értsük, hogy mi nem rendelkezünk más AHP-pal, más Felső erővel, csakis a csoporttal.

2o12 október 19., Reggeli lecke, 3.rész Az Arvut (Kölcsönös Garancia) Baal HaSulam-tól

ford:HZS

lekt: KN

21 okt 2012

Hagyjuk a Zohárt behatolni a szívünkbe

Ez a környezet, a csoport  lehetővé teszi számunkra, hogy lelkesedést kapjunk a barátoktól,  akkor is ha a csoport tagok  olyan szinten vannak csak mint én, vagy még ha talán gonoszabbak is.  Még akkor is, ha ők olyanok is, mint a gyermekek, akik ösztönösen vonzódnak valami magasabbhoz, habár még mindig nem értenek semmit. Fentről kapják a nyomást, és ők ezáltal elérkeznek a csoporthoz, lelkesedéssel és kezdeti csodálattal. Egyértelmű, hogy még nem rendelkezünk a saját erőnkkel, de már segítséget kaptunk a korrekció felé vezető úton.

De nekem hozzá kell járulnom az ő külső cselekedeteikhez az én szándékommal, azzal, hogy  én belefoglaltatva akarjak lenni az ő sóvárgásukba. Csodálnom kell a tetteiket, fel kell vennem tőlük az energiáikat és a benyomásokat, eggyé kell hogy forrjak velük, és ehhez kell, hogy hozzá adjam a szándékomat. Magamévá kell tennem a lángolásukat, éreznek kell, azt, hogy úgy szeretnék lángolni, mint ők. Meg akarom majd ezáltal kapni az adakozás fontosságának érzését, még akkor is, ha nem is kapok visszajelzést, és nincs lehetőségem ebben a helyzetben a saját hasznomra tenni.

Ilyenformán, ha én irányítom a szándékomat, a barátok külső cselekedetei felé, akkor én felemelkedhetek, tanulhatok, és adakozást kaphatok a csoporttól. Nem számít, hogy milyen szinten van a csoport, én mindig csatolhatom hozzá az állapotomat, a szándékomat, és így emelkedhetek fel.

A legegyszerűbb és legbiztonságosabb, hogy ha a Zohár tanulása alatt, meg kérdezzem magamtól, hogy én azért foglalkozom ezzel, és azért aggódok, hogy ez segítsen engem. Hogy én valóban nem akarok semmit ezen kívül? Valóban olyan nagy az én aggodalmam?

Mi már sok éve együtt vagyunk, és együtt töltöttünk el éveket. Vajon mi a helyes irányba haladunk?

Nagyon fontos az ember fejlődésében az, hogy amikor ülünk a könyv előtt, meglássuk benne, az adakozásban, a megmentésünket. Elhagytam az összes többi befolyásoló forrást, kipróbáltam őket és bebizonyosodott, hogy üresek és szárazok. Amikor kinyitom a Zohár Könyvét, megérzem benne a hatalmas Erőnek a lélegzetét. De azt is érzem, hogy mintha le lennék vágva erről az erőről egy szeparáció által. Ezen a ponton elkövetek mindent, hogy megtörhessem  a jeget a szívem körül, azért hogy e Könyv befolyásolni tudjon engem.

ford: BS

lekt: KN

 

20 jan 2012

“Pozitív” és “Negatív” kölcsönös munkánk által egyesítve

Világunkban a szeretet és gyűlölet két különböző, ellentmondásos érzés. Mi nem vagyunk képesek egyesíteni ezt a két ellentétet, és nem értjük hogy mi azért szeretjük az egyiket mivel gyűlüljük a másikat.

De a spirituális világban mindezek egyként jelennek meg. A két ellentét egyesül és ebből az következik, hogy én ugyanazon a helyen szeretek és gyűlölök, azaz az adakozás és a megszerzés, az én elválásom felebarátomtól, és aspirációm irányában egy helyen történik meg. Mindez egyetlen feltételből adódik, egyetlen szintből, az én egy állapotomból, amelyben én szeretetet és gyűlöletet érzek ugyanazon a helyen. Én ezt a két ellentétet egy egészként érzékelem.

Mindez hasonló az elektromossághoz, mely nem létezik pozitív és negatív pólusok nélkül. A spirituális valóságban a pozitív és a negatív együtt működik, egyetlen anyag felett, egyetlen tudat felett. Egyrészről létezik egy mínusz, és másrészről egy plusz, és én vagyok középen. A spirituális világ különleges, mivel azon belül az ellentétek egyesülnek!

Ennél fogva egyesüljünk a kölcsönös garanciában, összes különbözőségünk és egyet nem értésünk felett. Nem számít hogy ki milyen tulajdonságokkal született, és hogy ki mire gondol. A legfontosabb dolog az hogy lépjünk egységre mindezek felett. Mindez hasonló ahhoz, hogy a spirituális világban a munka értelem feletti hitben történik.

Ezzel a megközelítéssel leszünk képesek elérni a spiritualitást. És akkor nem zavar majd minket többé külső különbségünk, hanem mindazt képesek leszünk felhasználni hogy egységünk mélyebb szintjeit érjük el vele.

11 aug 2011