Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

A Kabbala fejlődésének jelenlegi állapota

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), kabbala bölcselete

A Kabbala fejlődésének jelenlegi állapota

A Kabbala bölcsességének utolsó írott forrása körülbelül 500 éves. Ezek a Szent Ari könyvei. Írásainak nagyjából 20 kötete 33 részben fedi fel ennek a világnak az egész irányító rendszerét és annak kapcsolatát a felsőbb világgal.

ARI könyvei nem csak azt magyarázzák el, hogy ezt a világot, hogyan irányítják a felsőbb erők, de a mi befolyásunkat is rájuk, a vissza hatást, és hogy ez a hatás még egyszer kioldja a felsőbb erők hatását ránk. ÁRI könyvei leírják az összes kölcsönhatást köztünk és a felsőbb kormányzás közt, a szabad akaratunkat, a sorsunkat, a korábbi és a következő reinkarnációkat. Komoly és részletes leírással szolgálnak mindenről, ami van.

Mégis ez elégtelennek bizonyult. A 20 században (400-500 évvel ÁRI után) egy másik kabbalista jelent meg, Báál HáSzulám (héberül: “a létra mestere”). Miért? Mert ő részletesen leírta a “létrát”, amelyen fel kell mennie annak, aki felmászik ebből a világból, a jelenlegi állapotból, amelyben egy átlagos ember találja magát, a fejlődése csúcsáig.

Ez nem a fizikai növekedésről szól, nem is az elmebeli fejlődésről. Látjuk, hogy nincs mivel büszkélkedni ebben a világban. Ez inkább arról a haladásról szól, amelyet mindannyiunknak be kell járnunk: hogy elérjük a felsőbb világot, a kormányzat rendszerét. Ez az örökkévaló, tökéletes világ eléréséről szól, ami az érzékelésünket meghaladja. Báál HáSzulám a modern világ módszerét mutatta meg, amit most használunk.

Fia, Rábásh továbbfejlesztette atyja módszerét és gyakorlatiasabbá tette. Egy kézzelfogható, lépésről lépésre követhető leírást adott számos cikkében. Ezek a cikkek tisztán mutatják, hogy önmagunk megváltoztatásával, szervi érzékelésünk kiterjesztésével elkezdhetjük érzékelni a saját korlátoltságunk által rejtett Univerzumot.

Köztudott, hogy korlátoltak vagyunk. A hangoknak csak bizonyos tartományát halljuk, csak korlátozott spektrumát látjuk a fénynek, és így tovább. Más szavakkal érzékeink – látásunk, hallásunk, szaglásunk, érintésünk és ízlelésünk – korlátozottak. Bár beszélünk az érzékelés más szerveiről, ezekkel jelenleg nem bírunk.

Hogy szélesítsük érzékszervein hatókörét rengeteg eszközt találtunk fel, mint a teleszkóp és mikroszkóp a szemnek, különböző radarok és lokátorok, és így tovább. Mégis a legfontosabb számunkra az, hogy rájöjjünk milyen további érzékszervekre van szükségünk, hogy érzékeljük a világot magunk körül.

2o12 November 5, A Grúz Kongresszus 1. leckéjéből

Tovább >0

22 nov 2012

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Izrael, kapcsolat, kölcsönös garancia, Teremtő

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

Minden száműzetés, amelyen eddig Izrael népe keresztülment, a kölcsönös garanciából való száműzetés volt. És minden alkalommal a szenvedés oly mértéket öltött, hogy Ábrahám csoportja újra összekapcsolódott. De egyszer a megszerzés iránti vágy akkorára nőtt, hogy a testvéri szeretet alaptalan gyűlöletté alakult. A Templomot lerombolták, a kölcsönös garancia megtört, és az emberek a legutóbbi száműzetésben találták magukat, mely napjainkig is tart.

Ma, ahogy Báál HáSzulám mondja nekünk, Izrael népe olyan, mint egy zsák mogyoró, ami csak a külső körülmények hatására van együtt. Más nemzetek gyűlölete arra kényszeríti őket, hogy bizonyos mértékben kapcsolódjanak, de ez a kapcsolat nem létezik a belső kapcsolatban, vagy a természetes kapcsolatokban, amelyek más nemzeteknél jellemzőek. Izrael népe között csak a kölcsönös garancia kapcsolata létezett, mikor felismeréseik és megértéseik, és erőfeszítéseik azt célozták, hogy együtt legyenek.

Bármely más nemzet természetes ösztönös erő által egyesül, míg Izrael népének dolgoznia kell kapcsolódásán, máskülönben ezt a munkát a körülöttük lévők gyűlölete végzi el, nem hagyva más esélyt. Ilyen esetben Izrael népe a mozdulatlan természet szintjén kapcsolódik össze; így nem fejlődik és száműzetésben marad, mivel nem saját magától, saját önszántából halad a kapcsolódás felé; nem igyekszik, hogy felfedezze az adakozás és a szeretet minőségét , ami “a Világ Bajnoka” (אלוף); a héber Aleph betű (א) a különbség a száműzetés (גלות – Galut) és a visszafizetés (גאולה – Geula) között.

Izrael gyermekei otthagyják a száműzetést, mikor igyekeznek, hogy felfedezzék az adakozást és a szeretetet a közöttük lévő kapcsolatban. Így hát még ma is száműzetésben élnek, és nem alkotnak még egy nemzetet. Csak a bajok sorozata tartja őket össze, ezért nem szóródnak szét, így képesek betölteni szerepüket és tovább tudják adni az üzenetet az egész világnak, és egyszer majd megelégedést hoznak a Teremtőnek.

Ez a jelenlegi helyzet. Ez azt jelenti, hogy Izrael gyermekeinek, minden erejüket abba kell fektetniük, hogy a külső nyomástól a belső nyomás felé mozduljanak. Ha belső nyomás már erősebben kötelezi őket a kapcsolódásra, mint a rakéták vagy az általános gyűlölet más megnyilvánulása, akkor a külső nyomás leáll. Izrael népének folyamatosan köteleznie kell magát, hogy kapcsolódjon felülemelkedve a külső tényezők nyomásán.

De ma a népek készek kapcsolatról beszélni és ez egyszerűen szégyen. Rossz az a helyzet, melyet a Teremtőt azért idéz elő, hogy összekapcsolja őket a világ nemzetei között lévő ellenségeik által. Ez nem Izrael népének valódi hivatása, és erre nem is lehet büszke. Az emberek nem alakítanak ki jó és kívánatos kapcsolatokat egymás között, a külső erők végzik el ezt a munkát. Mindeközben, nekünk belső erőnket kell fejlesztenünk, azáltal, hogy a kapcsolódásba fektetjük be azt, és akkor a külső nyomás leáll. Egyszerűen eltűnik majd.

Ezt nagyon egyszerű letesztelni, mivel a belső kölcsönös kapcsolódás nem kerül semmibe, nem igényel semmit, csak vágyat és elhatározást. Tehát próbáljuk ki és lássuk milyen hozománya van. Semmi kétség, hogy meggyógyítja a társadalmat, segítségére lesz az országnak és hasznára válik mindenkinek. Az autóbalesetek és a bűncselekmények száma csökkenni fog. Ugyanakkor, folytatjuk majd, hogy lássuk ez segít-e megerősíteni biztonságérzetünket, és hogy hatással van-e ellenségeinkre. Amondó vagyok: teszteljük!

2012 November 16, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, Báál HáSzulám írásai

FG.

Tovább >0

21 nov 2012

Mindenki aki olvasassa ezt a levelet, ő is kiválasztott

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), munka

Mindenki aki olvasassa ezt a levelet, ő is kiválasztott

Báál HáSzulám: 9-es”Igeret” (9.Levél):
“Most, hogy megismertük a dolgoknak a különlegességét, amit a Teremtő a mi kori embereknek adott, akkor az egy hatalmas munka, amelyet mi fel kell fedezzünk. Miért lettem én kiválasztva az Úr által és miért kell ezt az alantasságot követni, amely a gonosz naptól származik, amelyeket e klipák terjesztenek, és azt teljes mértékében tanusithassuk, hogy megismerhessük a Teremtő jóságát, hogy a szívünk állandoan letérjen, és mindig a gonosz kérdéseit hallgatva haladjak: “Mi ez a munka számunkra?”.

Mert én magamat elkötelezve találom, hogy állandóan csak egy ökörként, mint ökör a húzásra, és szamár a teherre haladjak, egész nap és egész éjjel. Nem maradhatok némán attól, hogy valami helyet keressek, ahol némi elégedettséget adhatok mesteremnek, és még az az állapot is amelybe benne vagyok, az valami olyasmi,ahol a hatalmas teherrel akarok dolgozni, akár 70 évig is, mindenfajta tudás vagy siker nélkül, kivéve hogy csak az úton legyek, és azon haladjak, teljesen a végéig, hozzá csatlakozhassak, és azt mind meghallgathassam.
És ugyanakkor nem menthetem fel magamat semmilyen gondolattól vagy elmélkedéstől, hogy semmilyen munkát ne végezzek a Teremtő érdekében, alantasságom miatt. És én arra sóvárgom egész nap, hogy elérjem az Úr szolgálatának a hatalmasságát, hogy a legmagasabb magasságokat elérjem, amit még nem is tudok írásba foglalni”.

Egyikünk sem tudja, hogy mi az egyéni sorsa, hogy mi az ő lelkének a gyökere. Mindenki egy a kis spiritualitás vággyal kezd el dolgozni, és azt szükséges kifejlesztenie. Mindenki ugyanabban a mértékben, amíg a vágya dolgozik benne, és a személy megpróbálja hallani, végrehajtani a csoporton belül és építsen egy olyan környezetet magának, ahol ez működik.

A személy szerepe, hogy megépítsen egy olyan környezetet, amelyben fejlődik. Ez számunkra olyan mint egy anyaméh, amelyet mi építünk meg magunknak. Minden alkalommal, amikor haladunk előre mi építjük meg ezt az anyaméhet, a környezetet, a csoportot, és hozzácsatlakozunk a tanárhoz, barátokhoz, könyvekhez, amelyek az eszközök, hogy elérjük a Teremtővel való összeolvadást.

Ha a személy mindezt meghallja, és felhasználja ezt az egyetlen eszközt – megépít egy olyan környezet, amely képes támogatni az ő spirituális fejlődését, majd lassan megerősíti, és táplálja őt. Ő hozzátapad a csoporthoz és ezen az összeolvadáson keresztül, csatlakozik az erő forráshoz, amely átfolyik rajta a környezet által és megtölti őt minden egyes alkalommal, oly módon, hogy új erőket ad számára, új fejlődést és új látásmódot. Így, képes a személy előrehaladni.

Mindenki ilyen módon kezdi el, mint a nagy kabbalisták és a közemberek is. Senki sem tudja pontosan, hogy mi lesz az ő útja. Csak az a feladata, hogy használja az egyetlen eszközt, amelyet megkapott, és építsen magának egy csoportot, válassza ki a helyes környezetet és valósítsa meg a szabad választását.

Ha a személy ebbe fektet be és semmi bármi másba, így megtakarít egy csomó energiát, akkor elég ideje és lehetősége marad a cél elérésére. Ha nem, akkor a végén rájön, hogy az élete eltelt, és nem végezte el a számára kitűzött feladatot. Minden attól függ, hogy mennyire precízen koncentrál erre a fogalomra, hogy legyőzze magát az egyetlen eszközzel szemben, amely a kezében van.

2o12 November 14, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

18 nov 2012

Összerakni az emberi lényt magamban

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), vonalak

Összerakni az emberi lényt magamban

Báál HáSzulám, Bevezetés a “Pri Háchám” könyvébe (A Bölcs gyümölcse): A bölcsek úgy tartják, hogy az ember három részből áll: a Teremtő, az atya és az anya. Az atya fehérséget ad, az anya vörösséget, a Teremtő adja a lelket és a szellemet.

Az atya és az anya két vonal, a megszerzés ereje és az adakozásé, anyag és forma. Minden a középső vonalnak megfelelően van elrendezve, amit magunknak kell összeraknunk. Három vonalat kapunk Fentről: atya (Aba), anya (Ima) és a Teremtő (the Creator). Össze kell illesztenünk az atyát és az anyát, lent, felépíteni és felfedni őket magunkban, hogy megtaláljuk a középső vonalat (the middle line). Akkor kapcsolatba kerülök a középső vonalammal, ami az emberi lényt (Ádámot) jelenti bennem, és hasonlít a Teremtőre, összekapcsolódást teremtve közöttünk.

Összerakni az emberi lényt magamban

“Egy emberi lény” a benne rejlő lélek fokozatát jelenti. Ahogy a bölcsek mondják “Téged embernek neveznek.” És ő az izraeli lélek, ami által ő különbözik és elkülönül a világ többi népétől.

Egy emberi lény két dologból áll – anyagból és formából. Az anyag, amit mi teremtésnek hívunk. És a forma a Teremtő. Végül is három részünk van:

• a Teremtő, aki a lelket adja;
• a Fény, amely feléleszti az edényt, amit az Istenség fokozatának hívnak, az Istenség az edényben rejtőzik;
• az edény, amely az atyától és az anyától ered, az atya adja a fehérséget és az anya adja a vörösséget.”

Báál HáSzulám a mindkét oldalról érkező hatásokat felosztja különböző típusokra és különböző neveket ad nekik: atya és anya, anyag és forma, a megszerzés és az adakozás iránti vágy, és így tovább. A lényeg, hogy együtt ez a két elem jelenít minket egy lehetőséggel, azáltal , hogy megidéz minket, hogy összerakjuk őket egy emberi lény formájában.

2012 November 11, A Napi Kabbalah Lecke 4. részéből, Báál HáSzulám írásai

Tovább >0

16 nov 2012

Az “A” pontból a “B” pontba a Kabbala Tudományával

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Kabbala tanulás, spirituális fokozatok, szintek (125), szívben lévő pont

A Kabbala egy Tudomány és egy rendszer is, a mely a Teremtő elérésének a megvalósítását szolgálja. A mi célunk az Ő feltárása, és ezért kijelenthetjük, hogy nincsen magasabb és fontosabb tudomány, mint a Kabbala. Végül is valamennyi bölcsesség a saját céljai által fejlődik. A Kabbala nagyon összetett, nem csak elmagyarázza az eljárást, hanem végig is kísér minket a megvalósítás folyamatán.

A „Kabbala tanítása és lényege” című cikkében Báál HáSzulám azt írja, hogy: Egészében a Kabbala bölcsessége az Istenség feltárulásával foglalkozik, elrendezve az ehhez vezető utat minden szempontból – tehát mindazon dolgokat, melyek a világokból emelkednek ki, és mindazokat, melyek sorszerűen feltárulnak, és mindenféle módokon megnyilvánulnak a világokban, az idők végezetéig. Továbbá Rámchal azt írja a„Bölcsesség 138 kapuja” című könyvében”: A Kabbala teljes bölcsessége arra irányul, tanulmányozója megismerje a mindent irányító Legfelsőbb Akaratot, amely által a Teremtő megteremtett az összes teremtményt, hogy mit akar a teremtményektől, és ami hordozza a végeredményét mindennek a világban.

Itt vannak Báál HáSzulám szavai a „Kabbala Bölcsességének lényege” cikkéből: ”Ez a bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint egy sorrendje a gyökereknek, melyek leereszkedtek az ok, okozati összefüggéseknek, rögzített törvénynek, meghatározott szabályoknak megfelelően, hogy összefonódva egymással, egyetlen, magasztos célt szolgáljanak, melyet úgy írhatunk le, mint az Istenség feltárulása a teremtmények számára ebben a világban.

Valamilyen magasabb Forrásból, amit nem ismerek, minden dolgok alapzata, egy megfelelő sorrendben alászállt, és amely sorrend mentén Én, mint teremtmény elérhetem a Teremtő feltárulását. Először felülről lefelé, a Teremtő egyre jobban megszorítja magát, és az én megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ameddig a dolgok valamennyi, eredendő gyökere el nem tűnik, egyetlen, utolsó pontot hagyva a szívemben (•). Majd a visszafelé emelkedés útján, lépésenként feltárom a Teremtőt, időről, időre egyre jobban megismerem Őt, ameddig keresztül megyek a gyökerek 125 fokozatán.

Ílyen módon, maga a rendszer a Teremtőhöz kapcsol engem, és az út ösvénye is. A vezetés és az ösvény az A pontból a B pontba, maga a Kabbala Tudománya. Végül is ez a Teremtő feltárásának eszköze.

Van egy létra a Teremtő és a teremtmény között. Ez vezet a teremtmény minőségekből, a Teremtő minőségeihez, és az út során ezek a minőségek összekeverednek egymással, nulla és egy százalék közötti mértékben. Ez a Kabbala Tudománya: mert nem a Teremtő minőségeiről beszél, és nem a teremtmény minőségeiről, mivel ezek az eszenciák, lényegiségek önmagukban felfoghatatlanok valaki számára. Az ember csak a viszonyt tanulmányozhatja a két minőség között, azaz az anyagba öltözött formát. Ezt elérheti az ember, érezheti, megértheti és meg is érintheti. Nem tudjuk tehát, hogy ki az a Teremtő és mi az a teremtmény, amikor ezek el vannak választva egymástól – csak is az összeolvadásukban értelmezhetők a számunkra.

Ez a létra elegendő számomra, hogy igazolja, hogy „Én” hogy viszonyulok a teremtmény és a Teremtő viszonyának különböző kombinációihoz. Az „Énem” a középső vonal (a rajzon zölddel jelölve) ez nem is a teremtmény, de nem is a Teremtő. Végül is a teremtmény, az a megszerzési vágy, az igazi „Én” pedig az adakozás formájába öltözött megszerzési vágy, miközben hasonló formába öntöm magam, mint a Teremtő. Úgy formálom ezt az adakozási mintát, mintha agyag lenne az anyaga, és a Teremtő életet lehelne ebbe a mintába, majd pedig a „bábú” életre kelne.

Ez történik valamennyi fokozaton. Ez az adott fokozathoz tartozó „bűnösség” megértése, amely maga a teremtmény minősége, miközben a Teremtő feltárásának adott fokozatára emelkedik. Más szavakkal viszont, ez a Teremtő minőségeinek feltárása a teremtmény számára, amely a Kabbala Tudományának lényege.

Ezért világos, hogy nem áll semmi más a rendelkezésünkre, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, mint hogy megelégedjünk az alapvető szükségleteink kielégítésével, és az életünk minden további erőfeszítését ennek a tudománynak szenteljük.

Az élet maga, azaz a válság világossá fogja ezt tenni a számunkra néhány éven belül – ha nem előbb. Akkor a kétségbeesett világ számára feltárul, hogy jó néhány ezer évig, egy rossz elképzelés mentén fejlődött, és hogy itt az ideje a változásnak.

Természetesen ez a több ezer éves nem helyes irány, nem egy hiba következménye volt, hanem felkészülés a fejlődés következő fokozatára, illetve az előző fokozat beteljesítésére, amik megfeleltethetők az ásványi, növényi és állati szinteknek, majd végül ezek komplex módon vezettek el a Kabbala Tudományához, az Emberré válás szintjének módszeréhez.

2o12Nnovember 12, A Napi Kabbala Lecke 4.részéből, Báál HáSzulám írásaiból

Tovább >0

15 nov 2012

Kis részekből halmozódik fel az “Imádság Kincstárunk”

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Nincs annál fontosabb, mint az ima, MAN-t emelni. Végtére is, hatalmas erőfeszítéseink összeadódva a cél fontosságában összpontosul, a Teremtő nagyságában és tulajdonságaiban, azért mert mi arra törekszünk, hogy leküzdjük és újraformáljuk az egónkat, a kapni akarás vágyát.

Annak érdekében, hogy megformálunk egy imát, nekünk dolgoznunk kell azon. Rábásh folyamatosan azt ismételgette, hogy ez olyanfajta erőfeszítésbe kerül, amelyben minden csepp számít és végül az egészhez adódik. Ezt hallottam tőle 10-20 alkalommal naponta.

Ez azt jelenti, hogy az élet minden egyes pillanatában, a személy gyűjti és tárolja az erőfeszítéseket, minden pillanat alakítja őt a végcélhoz. És ezért nekünk fel kell állítani egy kölcsönös garancián alapuló rendszert, közös vélemények és érzések rendszerét, ami folyamatosan irányba állít minket a legjelentősebb és létfontosságú dolgokra koncentrálva, ahelyett, hogy a kevésbé fontos ügyekre összpontosítsunk.

Talán az segít nekünk, ha rájövünk arra a következtetésre, hogy a legfontosabb dolog számunkra a Teremtő nagysága. És ha mi megfontoljuk az Ő nélkülözhetetlenségét, Ő azonnal hatalmat nyer felettünk és állandóan újraformálja a kapni akarás vágyunkat, az önismeretünket és attitűdünket.

Most én az életet egy új nézőpontból nézem, és új akadályok emelkednek utamon, amik változásom útjába állnak. Ez az, ahogy össze kell gyűjtenünk a részeket. Báál HáSulám szerint, egyik levelében (18. számban) “Nincs más mód a korrekcióra, csak egy, kapcsolódni a jelenben és jövőben a Teremtő nagyságához. Nekünk ezt sohasem szabad abbahagynunk”.

29 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásaiból

SzL

Tovább >0

05 nov 2012

A szikla és a szakadék között

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Tóra

A szikla és a szakadék között

Báál HaSzulám, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása), 3.-4. pontok: Mivel nekünk azt parancsolták, “Szeresd felebarátodat mint saját magadat”. A “mint saját magadat” kifejezés azt mondja nekünk, hogy ugyanolyan mértékben szeresd felebarátodat mint saját magadat, a legkisebb mértékben sem kevésbé.

Más szóval, állandóan, és éberen ki kell elégítsük minden egyes személy szükségletét az Izraeli nemzetből, semmivel nem kevésbé, mint, amilyen éberen kielégítjük saját szükségleteinket…És most menj és lásd hogy ez a Micva egyáltalán lehetséges…

Nekünk kimerítő módon kell tanulnunk annak érdekében, hogy két megkülönböztetéshez jussunk:

1. El kell érjük mások szeretetét annak valós formájában, ami azt jelenti hogy bármit is tegyünk, bármely vágyban, minden lehetséges módon, minden egyes pillanatban, annak módját kell keressük, hogyan lehetünk képesek jót cselekedni másokkal, és minden képességemmel arra kell törekednem hogy ezt elérhessem, mint ahogy most minden erőmmel azon vagyok hogy mindent magamért tegyek, minden a saját érdekeben végezve. Ez az “önszolgálat” természetesen van kielégítve, ösztönszerűen, tudatos és célirányos cselekedetekkel. De most nekem a homlok egyenest ellenkező módon kell cselekednem: mind tudatosan, mind tudat alatt a zéró ponttól a végtelenségig állandóan mindenki másnak kell adakoznom.

2. Képesek lehetünk minderre? Létezik bármi is ami ennél antagonisztikusabb, gyűlöletesebb lenne számomra? Hogyan élhetnék ezzel, egy ilyen parancsolattal amiről itt a Tóra beszél?

Mi hozzászoktunk a szép szavakhoz, gyermekeinknek is azt tanítjuk legyenek kedvesek, mindez igaz. Amennyiben azt akarjuk hogy tiszteljenek minket, hogy az emberek elismerjenek minket, nekem ennek megfelelően kell beszélnem. Mindenki megegyezik abban hogy a “mások szeretete” az igaz és helyes, de valójában senki sem akarja azt komolyan végrehajtani. Emellett senki le sem ellenőrizte azt hogy mindez egyátalán lehetséges.

Tehát nekünk meg kell próbálnunk ezt valójában gyakorlatba helyezni. És akkor majd meglátjuk az igazságot, mi elérjük a tisztázás legmélyebb pontját: kiderül hogy alaptermészetünk teljesen ellentétes ezzel a követeléssel. A két fajta természet, a megszerzés szándéka és az adakozás szándéka, a kát végletet foglalják el, és mi a kettő között vagyunk. Egyrészről semmire nem vagyunk képesek, másrészről ahogy keressük ezen felismerés elérését, mi magunkra vonzuk a Reformáló Fényt. Mi valóban az adakozást akarjuk, de nem vagyunk képesek adakozni, ahogy azt a Tóra mondja, “és Izrael gyermekei felsóhajtottak a munkából”. Amennyiben mi belsőleg szembe nézünk ezzel a két szélsőséggel, akkor az Egyiptomból való kivonulás küszöbén találjuk magunkat.

2o12 október 22., Reggeli lecke 4.rész, Matan Torah

(HZS)

Tovább >0

25 okt 2012

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény a számomra

Szerző: nandor | Kategória: Arvut (kölcsönös garancia), Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), egó, Fény

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény az én számomra

A csoport, a Felső szint AHP-ja. Nekem le kell nulláznom magamat, hogy feladjam saját AHP-omat, és csak GE részemben maradjak annak érdekében hogy a csoport AHP-jához olvadjak. Ott én sötétséget érzek, de mindennek ellenére le kell nulláznom magam, és bele kell, hogy épüljek a barátok közé.

Ez a munkánk. Most, mi két Parcuf -ként létezünk, a Felsőben és az alsóban. A Machszom (határ) alatt vagyok, és a Felső részlegesen leereszti AHP-ját, a csoportot, számomra. Amennyiben én azzal össze akarok kapcsolódni, azaz a barátokkal akarok kapcsolódni, akkor csak a GE részt hagyhatom meg magamon belül (azaz az adakozásra irányuló vágyaimat). Nincs más lehetőség.

Milyen cselekedetekre van szükség mindehhez?
Először is le kell nullázzam saját AHP-omat (1.). Utána fel kell erősítsem, intenzívebbé kell tegyem GE részemet amekkora mértékben csak lehetséges. Le kell nullázódnom, és akkor képessé válok arra hogy a Felsővel összekapcsolódjak, hogy azt megláthassam és megkaphassam.

A Felső, nekem sötétségnek tűnik, és én mégis készen állok arra hogy azt elfogadjam ily módon. Ez mégis jó nekem, mivel ezt a Felső is, és én is magasra értékelem. Ez az egóm számára sötétségként jelenik meg, de még is jó ez az én “értelem feletti hit”-em számára.

Abban a pillanatban hogy én lenullázom magamat a Felső erő előtt, így mi egy edénnyé válunk, és akkor az már megadja nekem a nagyság érzését, a kapcsolat és a feltárulás érzetét. Mindez egyszerűen azért történik mivel a mi GE és AHP részeink tíz Szfírát hoznak létre.

Akkor az már nem a felső AHP-ja, hanem az én felső AHP-om. Mindez olyan mint egy kisgyerek, aki azt mondja, “Ez az én Apukám!. Ez az én Anyukám!” és ezáltal megérti, hogy azok ő hozzá tartoznak.

Emellett ez a Felső rendelkezik az ő saját GE és AHP részeivel, ami teljesen különbözik attól AHP-tól, ami nekem feltárult.

De a Felső megmarad a kicsinység állapotában és elkezdi felemelni a mi közös tíz Szfíránkat, az AHP-ot amelyhez én GE részemet hozzá tapasztottam, és ezzel képes leszek a Machszom fölé emelkedni.

Ezáltal meg kell értsük, hogy mi nem rendelkezünk más AHP-pal, más Felső erővel, csakis a csoporttal.

2o12 október 19., Reggeli lecke, 3.rész Az Arvut (Kölcsönös Garancia) Baal HaSulam-tól

ford:HZS

lekt: KN

Tovább >0

21 okt 2012

Ráhangolódás az adakozás hullámhosszára

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

Ráhangolódás az adakozás hullámhosszára

Kérdés:

Azáltal, hogy a barátokban látok hiányosságokat, valójában a saját hiányosságaimat látom. Hogyan fedhetem fel a korrigált állapotot a barátban?

Válasz:

A csoporttal végzett munka sokszínű, és egészen a végső korrekcióig folyik. Sőt mi több a csoporttal kapcsolatos látásom, hozzáálásom állandóan változik. Még akkor is ha csak egy néhány ember található a csoportban, amennyiben én őket nagynak látom, amennyiben úgy nézem őket mintha semmi más nem létezne a világban, ha ők alkotnák az én teljes valóságomat, akkor a csoport naggyá válik szememben. Minden azon műlik én hogyan értékelem azt, és hogy az mennyire fontos számomra. Ez olyan mint a kisgyerek, aki számára apja a legnagyobb az egész világban. Itt a minőség és a mennyiség összekeveredik.

És akkor tovább lépek, és amennyiben közel kerülök a barátokhoz akkor képes vagyok a felső rendszert látni bennük, amelybe nekem bele kell épülnöm.

Mint az Univerzum, mindennel ami abban található, a csoport magába foglalja az összes spirituális világokat és új lelkek csatlakoznak hozzá állandóan, és az valójában maga az Ein Szof (Végtelenség). Az összes világok úgy jelennek meg abban mint az a rendszer mely minket összeköt. Azáltal hogy közelebb kerülünk egymáshoz, mi összezsugorítjuk, és felfelé “hajtogatjuk” azokat, ameddig azok nem válnak a Végtelen Világgá (Ein Szof).

Ennek megfelelően én elkezdem a barátaimat és a valóságot másképpen látni. Most végre felfedezem azokat a lehetőségeket melyeket megkaptam, elkezdem magamat és a valóságot irányítani, azáltal hogy megtartom az irányt és ugyanazt a célt. Én arra “rákulcsolom” magamat, és egy olyan kölcsönös kapcsolatra sóvárgok magunk között, mely egyetlen vágyat hoz létre. Azon belül, ennek megfelelve a mi ahhoz való hasonlóságunknak, egyetlen erőt fedezünk majd fel.

Ezáltal haladok előre, magamat, a csoportot és mindent ami köztünk van felhasználva annak érdekében hogy a célt elérjük. Nem kell elhagyjam a csoportot, azon belül fedezek fel mindent, a Kabbalistákat, a lelkeket, a spirituális Parcufokat, a világokat, minden ahhoz kapcsolódik és abba van bele foglaltatva. Ez az amit a személy felfedez előrehaladásának megfelelően.

Kérdés:

Ez azt jelenti hogy a csoport csak az adakozás frekvenciáján sugároz, és én, mivel jelenleg még korrigálatlan vagyok, önző frekvenciákat fogok fel rádiómon keresztül?

Válasz:

Ez így van, mi még nem vagyunk ráhangolva az adakozás frekvenciáira. Azt mondja, “A személy saját hibáin keresztül ítél meg”. Ez az összes érzékemre vonatkozik, azok még nem valóságosak, és ugyanakkor az egoisztikus vágy működik bennük, így a helyes kép helyett, én a világról egy zavarodott illúziót kapok, látok.

Azáltal, hogy korrigálom érzéseimet, egy másik valóságot kezdek el látni, de ismét az öt spirituális érzékszervemben lesz stabilizálva, érzékelve. Egészen a végső korrekcióig, az is korlátozva van az öt Szfira keretein belül, a Parcufok és világok által. A spirituális világban az érzékelés ugyancsak kizárólag az anyagban és az anyagba öltözött formában jelenik meg. Úgy tűnik számunkra mintha abban a pillanatban hogy belépünk a spiritualitásba az összes falak, elválasztások eltűnnek de ez nem így van. Ott a személy ugyancsak minden saját edényeiben ér el, érzékel, az ő saját korlátozott vágyaiban.

Az igaz hogy eléri a kapcsolatot a különböző jelenségek között, és az megtölti őt, de a megtöltés továbbra is relatív, aránylagos. De a valós és igaz valóság érzékeléséről szólva, az csak a végső korrekciókor jelenik meg, és nekünk fogalmunk sincs róla hogy az hogyan is néz ki…

2o12 október 18., Reggeli lecke 1.rész, Rábásh írásaiból

(HZS)

Tovább >0

21 okt 2012

A legfontosabb dolog az egyszerű munka

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Shamati

Az egyszerű munka a legfontosabb dolog

Nekünk nem kell kijavítanunk közvetlenül a jelenlegi vágyat a kövületi, növény és állati szinteken. Ahogy Báál HáSzulám írja, azok kísérik a beszélő szint felemelkedését és vele együtt korrigálódnak.

Kérdés:

Mit kell tennünk most a felkészülési idő alatt, amíg az “emberi” szint még nem fedeződött fel?

Válasz:

Az előkészítő időszak nagyon egyszerű – összekötődni a cél nagyságával. Ez jelenti, hogy “Izrael, a Tóra és a Teremtő egyek vagyunk”. Én összekapcsolódom a barátaimmal, és együtt dolgozunk, hogy megismerjük a cél nagyságát. Ez tanulást igényel, terjesztést, beleértve mindent amit teszünk, semmi többet. Csak legyünk képesek összekapcsolódni, annak érdekében, hogy megszerezzük köztünk a felső célt, és ennyi az egész.

A cél nem rajtunk kívül van, hanem a köztünk levő kapcsolaton belül. Így folyamatosan dolgozunk a kapcsolat minőségén, hogy minél ritkább legyen.

Ahogy mennek a dolgok nekünk mindenféle korlátai felfedeződnek az egónak, de csak a spiritualitásban ismerjük meg igazán. Nem véletlenül éreztek a Rabbi Simon tanítványai egymás iránt gyűlöletet, ez a gyűlölet nem létezik itt. Én nem gondolok arra egész nap, hogyan ártsak és öljem meg a barátot, de pontosan ezekben a gondolatokban “zár” be engem az egóm, és nem tudom kiverni a fejemből.

És most egy kis zavargást érzek: én nem akarok vigyázni a barátaimmal való kapcsolatra, nem szeretem őket, nem akarok összekapcsolódni velük, nem ragad meg ez egység fontossága a csoportba. Állandóan úgy tűnik, hogy még lehet várni: “lehetséges, hogy holnap minden elrendeződik, mi összekapcsolódunk, és emlékezni fogunk a cél nagyságára…”. Ez a mi jelenlegi egónk.

Kérdés:

Mit értenek a “kapcsolat” fogalma alatt a nyilvánosságban?

Válasz:

Náluk csak egy dolog van: Ha összekapcsolódunk szépen, jól, akkor mi megszabadulunk a válságtól, és megint visszatérünk jó és szép életben. Nincs más választásunk, mert maga a természet követeli meg ezt tőlünk.

Ahogy Báál HáSzulam írja: mi egy család vagyunk, és azért egyszerűen kötelesek vagyunk összekapcsolódni egymással.

2012 0któber 12, Reggeli lecke, “Shamati”

(BS)

Tovább >0

14 okt 2012