Kérdés: A Teremtő észlelése kreativitásunkban fejeződik ki, és ez az ember világnézeti megértésének az elsődleges kifejeződése?
Válasz: Ha egy ember közelebb kerül a Teremtőhöz, akkor ez nemcsak a világképét érinti, hanem minden teremtményét is ebben a világban, mindent amit tesz, teremt, és előállít, azzal befolyásolja őket. Ennek oka az, hogy egy emberben nagyon mély belső változások történnek.
Ezért el kell érnünk a Teremtőt. Ez hatással lesz a világra, és mindarra, amit előállítunk, írunk, mondunk, kezelünk vagy tanítunk az embereknek, azaz minden, amit teszünk, feltárul, mint a Teremtő bennünk való létezése.
Ezek a cselekedetek kijavítják a világot, és vonzanak másokat a Teremtő feltárására.
A Shamati könyv minden cikkét nagyon könnyű olvasni, látszólag egészen világosak, érthetőek, és analitikusan feldolgozhatóak. Nem jelentenek problémát egy racionális ember számára.
Nekünk nem a cikkek első olvasatát kell megértenünk, hanem a belső jelentésüket, ami annak az erőnek meglátását, meghallását és megérzését és érzékelését jelenti, amelyet valójában magukba foglalnak. Ez az, amire az őket olvasó embernek vágynia kell. Aki elmélyül ezekben az írásokban, láthatja, hogy mennyire távol van attól, amiről ezek igazán szólnak. Ennek az oka az, hogy nem érzi az éppen olvasott anyag lényegét önmagában. Nem tapasztalja meg ezeket a minőségeket, nem látja ezeket az erőket önmaga körül, mivel ezek nem a mi dimenziónkban léteznek.
Kérdés
Tehát akkor mi a lényege ezeknek az olvasásának?
Válasz
A cikkek olvasásán keresztül elkezdjük felismerni, hogy van valami magasabb rendű felettünk, és hogy kapcsolódik mindez hozzánk. A Kabbalista szövegek belső jelentésének megértésére való sóvárgás elvezet bennünket magához a spirituális objektumhoz. Felébreszti a spirituális erőt bennünk, ami fokozatosan megváltoztat bennünket, új minőségeket létrehozva bennünk, ami lehetővé teszi, hogy valóban elkezdhessük érteni, hogy miről is szól az adott cikk.
[257672] KabTV program „A Kabbala alapjai” 19/12/08
A koronavírus járvány megmutatta nekünk, hogy mennyire fontos az otthon és a család, amelyek életünk középpontjában állnak, és a nőnek a szerepe, akiken az egészen nyugszik. A koronavírus egyesített minket.
Egyrészt kiszabadította az ellentmondásokat, amelyek a modern világban köztünk húzódnak. Végső soron, megmutatta a férfiaknak, hogy a “nő” az életünk középpontja, ezért meg kell próbálnunk a női rész, a Malchut köré építeni a koronavírus utáni korszak új valóságát.
Baal HaSulam az Ohr Bahir című könyvben írja:
Az Ima [anya] az Omenet [gondoskodás] és a nevelés szóból származik, mivel a megtermékenyítő csepp az apától származik, az anya pedig ápolja és gondozza ezt a cseppet, és felosztja részekre, húsra és bőrre. Mindez a munka és a sokszorozódás csak az anyától származik, mert az apa csak egy kicsiny cseppet adott neki, és az anya egy teljes emberi lénnyé alakította azt. Ez egy, mestermunka, amit úgy neveznek, “anya”.
Az anyának valóban egyedülálló küldetése van. Valójában, az az egy csepp sperma a Teremtőtől származik, és nem igényel sok munkát az apától. Az anya megosztja és elosztja szervekre, és addig növeli, amíg ebből a cseppből kifejlődik egy olyan ember, aki az anya teste munkájának eredménye.
Ez az, ahogy működik a fizikai testekben. De a lélek építésében, ahol az apa és az anya együtt vesznek részt, a munka nagy része az anya feladata. Minden az apai cseppből származik, de az anyai munkának köszönhető.
A terhesség az apa spermájának cseppjével kezdődik, de az anya növeli a magzatot, szül, majd táplálja, gondozza, és addig gondoskodik, amíg eléri azt a kort, hogy önállóan éljen.
Ez az oka annak, hogy minden anya, – a világ minden nője- a ma zajló folyamatot az emberiség számára egy új spirituális szinten magzatként való megszületés lehetőségeként kell tekintse. Ha minden nő egyesül, akkor a szülési fájdalmakon keresztül, képesek lesznek az emberiséget felemelni. Ez nehéz munka, de a nők képesek lesznek életet adni az új emberiségnek, és irányítani azt, hogy beteljesítse küldetését.
Az emberiség teljes fejlődése két szakaszra oszlik. A mai napig a férfiak uralták a világot, és ez volt a háborúk, problémák, konfliktusok, a pénz és az erőszak ideje. A nők szinte láthatatlanok voltak az emberiség egész története során, az erőszak és a háborúk útján.
De most eljön az az idő, amikor az anyának, a nőnek kell a világ oktatója szerepet magára venni, a világ jövőbeli formájában. Ez a nők kora, és ezért tudnia kell nőknek, hogy egyesüljenek más nőkkel, a világ kijavítása érdekében. Lehet, hogy nehéz, de nincs más kiút. Ezt meg kell tenni!
Minden nő, -a teljes Malchut- köteles egyesülni, és ennek köszönhetően életet adnak az új emberiségnek. De ez csak akkor lehetséges, ha a nők vonakodásuk ellenére egyesülnek, ekkor léphetnek az egoizmusuk fölé, és emelkedhetnek fölé az értelem feletti hit által. A nők megkövetelik a férfiaktól és az egész világtól, hogy egyesüljenek, hogy mindenki között létrejöjjenek a megfelelő kapcsolatok, és ezáltal korrigálják a világot.
A korporális szinten a nő nevel fel egy új generációt. És a spirituális rendszerben is csak egy nő képes megerősíteni, megszülni és felnevelni egy új emberiséget.
Senki más, csak egy nő képes, ellátni ezt a szerepet. Mint, ahogy az anya fejleszti a magzatot, szül, felnevel, oktat és formál egy jövőbeli embert, így a nőknek, egyesülve, teljesíteniük kell az egész emberiség anyjaként betöltött szerepüket.
Az egyesült nő képének a világ központi erejévé kell válni. Ily módon megmenthetjük az emberiséget, és új formában adhatunk neki életet. Miután a nők egyesülnek és egy közös, erős véleményre jutnak, képesek lesznek mindent megkövetelni a férfiaktól, és a Teremtő az ő oldalukon lesz. Így a nők képesek lesznek mindenkit legyőzni, és megteremteni az emberi fejlődés helyes rendjét.
De ez csak az egyesülés után lehetséges. A teljes probléma az, hogy a nők között nincs egység, ezért senki sem tekint rájuk komoly erőként és nem fogadja el követeléseiket. A spirituális haladás követelése, csak akkor lehetséges, ha spirituális erővel rendelkeztek, és a spirituális erő az egységben van.
Egyesüljetek legalább egy kis mértékben, és nézzétek meg az erőtöket. Akkor bármit követeltek, megkapjátok, amire vágytok. A Teremtő meg fogja tenni. Nincsenek akadályok az utatokon: amint ti, nők elkezdtek egyesülni, a Teremtő vigyáz rátok.
Emlékeznünk kell, hogy az egoizmust felülről kaptuk, az egoizmus feltárása pedig, magától a Teremtőtől származik. Ezért szükséges módszeresen dolgozni rajta minden pillanatban, egy növekvő mértékben, és nem arra várni, hogy az önzés egyszerűen eltűnik. Éppen ellenkezőleg, ahogy haladunk előre, egyre nagyobb mértékű ego, ostobaság, kegyetlenség és arrogancia fog feltárulni, amivel foglalkozni kell.
Hozzá kell szoknunk ehhez, és nem szabad csalódottan feladni, kikapcsolni a számítógépet, egyszerűen csak folytatni kell, ha szükséges négykézláb kell a cél felé mászni.
A barátaim pedig segíteni fognak nekem, én pedig nekik, mert ők és én egyek vagyunk. Minden úgy van elrendezve, hogy mindig előre haladunk, ha megpróbáljuk kiegészíteni egymást. Amikor segíteni akarok a társaimnak, és ők pedig nekem, akkor -még ha egyikünknek sincs elég ereje ehhez- találunk egy közös erőt, az egységünkben.
Ez a közös erő mindannyiunkon belül van, mert egyikünkben sem lehet egyedileg, semmilyen erő! Hiába vagyunk tízen, egyikünkben sincs igazi erő. Azonban mivel össze akarunk kapcsolódni, hirtelen feltárjuk a köztünk levő erőt. Ez az erő maga a Teremtő, amely a kapcsolatunk ereje. Ezt az erőt képesek leszünk a sajátunkként használni.
Valójában mindannyian kimerítettük az erőnket, elértük a teljes nulla szintet, ami a lehető legjobb feltétel az előre haladásra, viszont senki nem teheti meg, hogy egyszerűen kikapcsolja a képernyőt, és otthagyja a csoportot. Mivel ebben az állapotban kezdődik a köztünk megnyilvánuló erő feltárulása, ami a Teremtő. Önmagunkon belül természetesen nincs erőnk, de a kapcsolatunk jelentős erőt adhat a számunkra.
Ezért pontosan a csalódottság, a félreértések és a reménytelenség miatt kell támogatnunk egymást, és a fáradságunk ellenére erőfeszítést kell tennünk, mert közeledik a Teremtő feltárulása. Ezt a munkát nevezzük a sivatagban való bolyongásnak, amiből származik majd az adakozás ereje. A sivatagon áthaladva felemelkedhetünk a Malchut szintjéről a Bina szintjére.
[265582] A Napi Kabbala Lecke első részéből 20/05/03
Kérdés: Az öt érzékszerven felül, melyek kifelé irányulnak, a testünkben vannak belső érzékelők is, amelyek feldolgozzák a test különféle részeiről származó információkat,: az összes izomból, belső szervből, az erekből és az agyból.
Mit mond a Kabbala a belső érzékelésekről? Ezek kizárólag azért szükségesek, hogy fenntartsák a homeosztázis, a test fizikai jólétének tudatosságát és a test vágyait? Vagy abban is segítenek nekünk, hogy feltárjam a legmagasztosabb és a legmélyebb vágyaimat is amik már emberekre irányulnak?
Válasz: Az egész rendszer integrál; nincs olyan része, amely a többi résztől leválasztva működhetne.
Sok generáción keresztül a nők, árnyékban éltek. Azonban napjainkban, elkezdtek felébredni és előtérbe lépni, mivel beléptünk az utolsó generációnak nevezett korszakba, amely az emberiség utolsó fejlődési fázisa a spiritualitásba való belépés előtt. Ez a korszak egységet hoz majd a férfiak és a nők között, és az egységbe lépett férfiak és nők pedig egyesülnek az őket megteremtő Felső Erővel.
A Kabbalisták leírták, hogy eljön ez az utolsó generáció, és ezt rendkívüli
módon igazolta a globális korona vírus járvány és más események is, és a
közeljövő történései is.
A XXI. század fejlődése eljuttatott bennünket abba az állapotba, ahol nincs
mit tennünk, egyesülnünk kell egymással, és együtt fel kell emelkednünk a
spirituális szintre. Itt és most, egy új emberiség születésénél a nőknek be
kell tölteniük a senki más által be nem tölthető szerepüket.
Mi a különbség a nők munkájában az új, korona vírust követő világban, és azt megelőző állapotokban? Még nem teljesen értjük és érezzük ezt, de láthattuk a járvány, hogy zárt be mindenkit az otthonába, a családba, összezárva a férjet és a felséget a gyerekekkel és természetesen a problémákkal. Elkezdtük az életet egy teljesen más módon látni, mivel a jövő bizonytalanságba borult. Most, amikor feloldódik a karantén, és látszólag minden visszatér a normális kerékvágásba, fogalmunk sincs, mi fog történni, mindenki fél a vírus támadás új hullámától, és az sem kizárt, hogy ismeretlen vírusok jelennek meg.
Meg kell értenünk, hogy mindez azért zúdul ránk, hogy egyetlen emberiséggé
kovácsoljon össze bennünket. A legfontosabb azonban, hogy a nőket egyesítse és
a világ háttérből való vezetése felé emelje. Ha ugyanis az emberek egyre több
időt kell, hogy munka nélkül otthon töltsenek, ez a nőknek óriási hatalmad ad a
kezükbe.
Sokan fogják a munkájukat teljesen elveszíteni, mások pedig otthonról
fognak dolgozni interneten keresztül, azaz a férfiak a legtöbb időt az
otthonukban töltik. Ha pedig minden az otthonban koncentrálódik, akkor
természetesen a nők fontossága megnő, és döntő pozícióba kerülnek. Az otthont
mindig is a nők irányították.
Ezáltal, ha bölcsen és kifinomultan cselekszünk, a nők fokozatosan a
férfiakat a világ korrekciójára vezetik rá, amely korrekció
feltartóztathatatlanul közeledik. Nincs más választásunk, el kell magyaráznunk
ezt a férfiaknak és meg kell győznünk őket, hogy vegyenek részt a folyamatban.
A nőnek, mint anyának gondoskodnia kell a gyermekeiről, a férjéről annak érdekében, hogy a korrekció felé vezető irányba terelje őket. Akkor képesek leszünk valódi békét teremteni a családokban és a világban, és felemelkedünk a Teremtővel való kapcsolathoz.
Tehát az utolsó generáció időszakában a nők betölthetik a teremtésben kijelölt szerepüket. Ha ez nem történik meg, a világ a korrekciót a csapásokon és a szenvedéseken keresztül éri el.
Komment: Egyik hallgatónk azt írta, hogy a gyereke nem érdeklődik az élet iránt, és meg akar halni.
Válasz: A vágyódás valami iránt, ami túlmutat ezen az életen már kezd megjelenni a világban, és ez különösen feltűnő a gyerekeknél. Korábban soha nem létezett a gyermekkori depresszió problémája. De manapság már nagyon korai életkorban jelentkezik.
Száz évvel ezelőtt a felnőttek körében sem volt jelen a
depresszió. Kisebb szomorúságként vagy unalomból fakadó melankóliaként bukkant
fel, elsősorban a nemesség tagjainál. De csak a mi időnkben jelentkezik ennyire
intenzív módon. És a betegség lényege az élet értelmének hiánya, amitől
rengeteg ember szenved. Mindazonáltal ez is haladásnak tekinthető, mivel a
természet szándékosan kelti bennünk ezeket az érzéseket.
Kérdés: Mennyi időbe telik, mire valaki olyan állapotba kerül, hogy végignéz saját testén, és idegen tárgyként tud rátekinteni – mintha egy kis kutyakölyök kísérné őt?
Válasz: Ez független az időtől. Mivel a huszadik században a kabbala bölcsessége az életünk részévé vált, az emberek folyamatos belső fejlődésen mennek keresztül. Ezért lehetetlen megmondani az összes egyénre lebontva, hogy mennyi idő, mire elérik azt az állapotot.
Lehet, hogy valaki, aki most éri el, már évek óta próbálkozott, de megeshet, hogy egy személynek, aki öt vagy tíz év múlva jön, csak néhány hónapba fog telni. A mai kor szülöttei eltérő spirituális potenciállal rendelkeznek, és néhány hónap alatt érzékelhetik azt, aminek az elérése nekünk évek alatt sikerült.
Kérdés: Megtilthatja a csoport, hogy egy barát nem megfelelő viselkedés miatt részt vegyen a kongresszuson?
Válasz: Minden esetet külön kell elbírálni. Ha általánosságban nézzük, ezeknek a kritériumoknak kell megfelelni:
napi részvétel a reggeli leckéken
Maaser (tized) fizetése
részvétel a barátok találkozóin
lehetőségekhez képest részt venni a terjesztésben
Ezek a kötelező feltételek. Ha valaki megfelel nekik,
helye van a kongresszuson.
Néhány enyhítést azonban eszközöltünk, és nem a fenti
kritériumok alapján bíráljuk el a résztvevőket. Sokan nem fizetik a tizedet,
nem vesznek részt a reggeli leckéken, stb. Ezek az emberek bizonyára nincsenek teljesen
tisztában a szándékunkkal és a tevékenységünkkel. Ennek ellenére ez nem jelenti
azt, hogy a kongresszus kudarcba fog fulladni, és csak egy “rutinesemény” lesz
belőle.
A különböző emberek Adam HaRishon kollektív lelkének
különböző részeiből származnak. Ezért némelyiküknek kétszer vagy háromszor
annyi időt vesz igénybe, hogy beleszokjanak a rendszerbe. Bizonyos tekintetben
fejlődhetnek, de nehézség számukra a belső átalakulás. Ők azok, akik akár
visszafelé fejlődnek: durvábbak, figyelmetlenebbek lesznek. A fő dolog, hogy ne
ítélj meg senkit, ameddig nem bújtál a bőrébe!
Mindent egybevéve, nem ítélünk meg barátokat a külső
viselkedésük alapján. Ez alól kivétel a terjesztési munka. A lényeg, hogy a
személy tartózkodjon a tiszteletlenségtől.
Kérdés: Vagyis a felsorolt kritériumok egyelőre ajánlások és nem előírások?
Válasz: A mostani időkben nem tartjuk őket kötelező érvényűnek, de mindenkinek tudnia kell, hogy aki nem tartja be őket, az lemarad. Részt vehet a tevékenységeinkben, de nem ér el haladást. Az ilyen személy nem okoz zavart a kongresszuson, sőt, emelkedést él meg, de nem olyan emberként, aki Egyiptomból szabadult.
Ezek az emberek esélyt kapnak, hogy velünk legyenek, egy alacsonyabb szinten, ami behatárolja az érzéseket és az előbbre jutást. Ezzel nem nekünk van dolgunk.
Kérdés: Miből áll a személy belső munkája, mi a lélek dolga?
Válasz: A kabbalisták a vágy ellenében végzett erőfeszítést nevezik munkának.
Mondjuk azt, hogy szeretnék lefeküdni, de ennek ellenére felkelek és elmegyek munkába. A mi világunkban ezt hívjuk erőfeszítésnek. De elfeledkezünk róla, hogy amennyiben felkelek, és elmegyek dolgozni, ez már az én akaratom. Vagyis legyőztem a vágyam, hogy lefeküdjek a kanapéra, és focimeccset nézzek, és úgy döntöttem, hogy érdemesebb volna munkába menni és pénzt keresni. Ha nem így lett volna, nem lettem volna képes felkászálódni, és dolgozni menni, hogy ott pazaroljam az energiámat. Még ha valamit le is kellett győznöm, ugyanúgy a vágyamat használtam.
Tehát egyik vágyat egy másikra cseréltem, mert tisztán látom, hogy ez haszonnal jár. Ez a fizikai munka a mi világunkban, olyan munka, amit bármelyikünk végez: sportolók, művészek, munkások, mindegy is, hogy ki és hogyan él vele. Ha egy személy önmagát felülmúlva képes elérni valamit, ez az ő materiális, fizikai munkájának az eredménye. Mi van, ha képtelen rá? Használjuk az erőszak eszközét, és ezzel rávesszük, hogy akarja.
Más nyelven megfogalmazva, ha megszégyenítéssel, legorombítással, fájdalomokozással, vagy a hatásgyakorlás bármilyen más eszközével élve lehetséges, hogy a személy megváltoztassa vágyát, ha erőszakkal rávehető, hogy valamilyen cselekvést véghez vigyen, akkor a mi világunk munkafogalmáról beszélünk. Mindenki meg fogja csinálni az adott feladatot, hogy elkerülje a szenvedést.
A spirituális munka lényege, hogy az elvégzése nem lehetséges. A személy nem képes magától megcselekedni, mivel a felső Fény, illetve a Teremtő végzi el helyette. Ezért nevezzük ezt a típusú munkát a Teremtő munkájának.
Igazság szerint, nekem kell a Teremtőt kérnem, hogy végezze el a munkát helyettem. Vagyis, az én kívánságaim és kéréseim – ebben áll az én munkám — készítik elő az Ő rám irányuló korrekcióját.
Neki kell elvégeznie a munkát, mivel az abszolút adakozás és szeretet minőségei nem léteznek a természetem adta keretek között. És olyan módon lettem megteremtve, hogy képtelen vagyok a spirituális munkára.
Ezért kell a felső Fényt rábeszélnem, hogy végezze el a nevemben a munkát. Miért számít ez az én munkámnak? Mert sikerrel vettem rá a Teremtőt az elvégzésére. Mindent megtettem, hogy ez megtörténjen, ezért vesszük úgy, mint ami az én munkám. noha a Teremtő munkájának hívjuk. Tehát Ő cselekszi meg, de én könyörgök és esedezem a megvalósulásáért.
Ez a mi körülményeink között, a mi világunkban egyedül lehetséges módja a személy szabad akaratának.
Kérdés: Miért nevezik egymást a héberül beszélő kabbala tanulók “társnak” (héberül ‘haver’) és nem “barátnak” (‘jedid’)?
Válasz: Két kifejezést ismer a héber: “társ” (‘haver’) és “barát” (‘jedid’). De a barát tulajdonképpen haver, cimbora, míg a “társ” (‘haver’) a kapcsolatot/köteléket jelentő ‘hibur’ szóból származik.
Kérdés: Miért így van a Tórában: “És szeretni fogod felebarátod” (Leviticus 19:18)? Ha a másik szeretetéről van szó, miért nem a “társ” szót használja?
Válasz: Ez azért van így, mert a társ vagy elvtárs olyan személy, aki ideológiailag közel áll hozzánk. A héberben a “barátnak” sok szinonimája létezik, amit a másik emberhez fűződő kapcsolat alapján használunk.
A ‘hibur’ mindezek felett áll. Egy közös törekvést fejez
ki egy olyan cél felé, amely érdekében két ember kapcsolatot létesít egymással.
A ‘felebarát’ az a személy, aki nincs különösen közel hozzánk, de különleges
kapcsolat fűz hozzá. A ‘másik’ az az egódon kívüli ember, akit közelebb akarsz
vonzani magadhoz. A ‘barát’ egy cimbora, és létezik egy ‘ismerős’ jelentésű
héber szó is (‘mekir’)
Mindegyik szó a közted és a másik ember közötti közelségi
szintet világítja meg. A kabbala bölcsessége egyedülálló nyelvezet. Mindent,
ami a személy spirituális felemelkedéséhez kapcsolódik, több ezer szintre
osztja. Mindenre, ami ezen kívül van, nem jellemző ez a szakaszolás.
Megjegyzés: De Rabbi Akiva hires mondásában (“Szeresd felebarátod, mint önmagad.”) a ‘felebarát’, és nem a ‘társ’ szót használja.
Válasz: Amikor már szeretsz egy személyt, hívhatod ‘társnak’, mivel ez egy magasabb szintet jelöl.
Kérdés: Mi ennek a szólásnak (“Szeresd a felebarátod, mint önmagad!”) a jelentése?
Válasz: Amilyen mértékben szereti önmagát az egó, annyira kell fölé emelkednem, hogy szerethessem a másikat.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
Kérdés: Miért nevezik egymást a héberül beszélő kabbala tanulók “társnak” (héberül ‘haver’) és nem “barátnak” (‘jedid’)?
