belső munka

A kapni-akarás, ami a semmiből leendített lét, a Teremtő megteremtette a végtelen világot. Ott a vágy ragaszkodik a végső, jövőbeli alakjához a Fénynek, ahogy ezt Ő megvágyta és leendítette. Az ő adása tartja egyben ezt a tökéletes egységet.

Aztán a Teremtő részekre osztotta a szerkezetet, a megszerző  Akaratot és a Fényt és odaadta nekünk használatra. Most csak használnunk kell a Vágyat és a Fényt a Cél elérésére : ami az, hogy a Teremtővel azonos alakúak legyünk. Minden a kezünkben van: amint megértjük, hogy  mi is a követelmény, képesek vagyunk megtenni.

Szóval gyerünk, építsük fel újra az egységet. Minden rendelkezésünkre áll, hogy újraépítsük a Végtelen Világot. Egy darabig eltárt, míg ráérzünk és megértjük, mi is ez a munka. Mi a Fény? Mi a megszerző Akarat Gondolat vagy tett? Mi az, hogy tett?

Akkor az ember zavart lesz és tudatlan, mint egy kis gyerek az út kezdetén. Évekig tart, míg az alapelemeket felfogjuk: hogy mi  a lényege annak az anyagnak, amiből a teremtmény leendítődik, és mi a változás erejének lényege.

A jelenlegi állapotunk azért adatott, hogy a leghatékonyabban segítsen előrelépni. Nem mesterséges feltételekből álla  világunk, hanem hosszú evolúció eredménye. E feltételekből tudjuk felépíteni a teljesen újat, a megszerző-akarat és a Fény egyesítéséből.

Az állati szinten létezvén, lehetőségem van egy teremtményt építeni, amely elvezet a következő szintre, az emberihez , aminek szellemi és nem testi az alakja. Két erőt használok: a vágyat és a fényt és összekötve egy harmadikat teremtek.

És éppen énbennem, pont, ahogy vagyok, megadatik ennek elérése. Hogy? nem lehet a környezet átrendezése nélkül. Környezet alatt a jövőbeli utópia megtestesítésének közös vágyára gondolok egy társulásban. Látnom kell a jövő képét és vágyni kell teljes erővel, hogy valósággá váljon. Ha csiszolom a részleteket, élesítem a képet, kapcsolatokat és ellentmondásokat fedezek fel, és eljutok a “standard” szintre. És akkor megjelenik a valóságban az új jövő.

Ez a mi játékunk lényege. Egyre magasabbra és magasabbra, mélyebbre jutok, egyre több minden tárul fel nap mint nap.

A Teremtő elrejti magát előlünk; ha nem tenné, soha nem tudnánk kilépni az egoizmusunkból. A Vele való kapcsolat miatti büszkeséget kellene éreznünk, ami azonban teljesen egoisztikus. Ezért adta nekünk ezt a világot a saját területén.

Azt mondja: “Tanuld meg szeretni őket, és ez annak a jelzésére szolgál, hogy Engem szeretsz!” Akkor egyek leszünk, te és Én, és örömet fogunk adni egymásnak. És ismert, hogy én adom a számodra ezt a játékot, tehát te megláthatod a hatalmas jelentőségét a fejlődésnek ebben a kapcsolatban, amit a többi emberrel építesz, és amit Te és én nem tudunk építeni!

Miután, Én végtelen vagyok és teljes: nem tudsz közelíteni felém ma egyfajta hozzáállással, holnap egy másikkal. Én vagyok az adakozás abszolút törvénye, és ma, te még nem vagy erre készen. Ezért, nincs esélyed közeledni hozzám, és nem egyesülhetünk!

Mindeközben azonban játssz ezzel a világgal. Elrendeztem a számodra, hogy azt hidd, hogy te és az emberek változtok. Barátokat adtam neked, akik ugyanarra törekszenek, mint te, és felém közelednek. Talán ez csak egy játék, de ők képesek előidézni benned, a felém való sóvárgást. Játszhatsz velük, és ők játszhatnak veled, és ha úgy szervezed őket, hogy keressenek engem, ez fogja jelezni felém, hogy te közeledsz, a felém vezető úton.

Kezd el korrigálni a kapcsolatot a többiekkel, és elérni a szeretetet velük, és akkor hirtelen realizálod, hogy ez ugyanaz, mint a Teremtőt szeretni. Személyesen én nem játszhatok veled, azért, amilyen ma vagy. De egy egész világot hoztam létre a számodra, a te szinteden! Minden csak ezért lett létrehozva!”

Ha én így érzékelem a világot, akkor az egész világ, a Teremtő kereséséhez szükséges eszközzé válik. Különben nem számít, milyen a világhoz való hozzáállásom, az egyre rosszabb lesz. Ez folyamatosan próbál ébreszteni engem, és a Teremtő felé irányítani.

Azonban ahelyett, hogy a világ, a barátom lenne, és a Teremtő felé közelednénk együtt, ellenem cselekszik ismét. Mindezek után, fel kell tárulnia a számomra, hogy mennyire hiányzik a kapcsolatom a Teremtővel, és nem a megfelelő módon használom ezt a világot.

Az élet, folyamatosan csapásokat mér rám, hogy felrázzon, és azt mondja: „Mi az ördögöt csinálsz?” Kezdj el használni helyesen!” Ezért, látjuk, hogy minden kísérlet a világunk anyagi korrekciójára, azt valójában csak rosszabbá teszi.

kn

Kérdés:

Mi a teremtés célja? Az hogy független edénnyé (Kli) váljunk, mely élvezetet kap a Teremtőtől? Vagy van valami más cél?

Válaszom:

Az összes korrekciók célja az, hogy a Teremtővel egyetlen egységes rendszerré egyesüljün. Én vagyok az edény (kli), Ő a Fény, és együtt mi egyesülünk egymással. Egyenlőre ez a mi célunk: a végső korrekció.

A teremtés kezdeti pillanatában mi egyesültünk a Teremtő erejével, de Ő megtörte ezt az egységet melyet Ő teremtett annak érdekében, hogy megadja nekünk a lehetőséget, hogy azt mi magunk által ismét összerakjuk. Ahogy mi teljessé tettük ezt a “mozaikot” az Ő segítségével, mi olyanná válunk mint Ő, megértjük majd a teljes programot, a célt, és a Teremtőt teremtésünk szempontjából, mit is akar Ő tőlünk, és mi az Ő attitűdje irányunkban.

A “Teremtő” (Boreh) azt jelenti, hogy “jöjj és láss” (Bo-Reh). Én jövök, és látok, felfedem ki is Ő, mi is Ő. Ez az amit a korrekció végén elérünk.

Mi történik azután? Nem tudjuk. A Kabbalisták adnak nekünk utalásokat, de lehetetlen megérteni azokat, mivel mi még a végső korrekciót sem vagyunk képesek elképzelni. Mit is jelent az, hogy olyanná váljunk mint a Teremtő, hogy ugyanazon a szinten legyünk mint Ő, az időn, téren, mozgáson túl, és hogy felfogjunk egy időtlen valóságot? Én nem vagyok a valóság másik felét felfogni hogy arról találgathassak.

A végső korrekció pillanatától kezdve mi már készen állunk majd valami magasztosabbra, mivel mi már addigra egy korrgált gépezetté válunk. Mi is az amire készen állunk majd? ez egyenlőre ismeretlen. Egy kis türelem kell csak, és mi megtudjuk mindezt amikor eljutottunk odáig.

hzs