Dr. Michael Laitman

bűn

Miért kell tartanunk a rágalom bűnétől?

549.02

Kérdés: Miért jár komolyabb büntetés a rágalmazásért, mint a bálványimádásért? Miért ennyire súlyos bűn az előbbi?

Válasz: Egy kicsit mindig bálványimádásban vagyunk, mert a magunk módján bármilyen bálvány előtt fejet hajtunk, aztán felhagyunk vele, és imádatunknak újabb tárgyat választunk.

A rágalom nem behatárolt, és ezért nagyon félnünk kell tőle. A rágalom segítségével letaszíthatunk valakit a helyes ösvényről.

Kérdés: Esetleg köze van ennek a Király nagyságához? Hogy számomra Ő kicsi vagy nagy?

Válasz: Még ilyen jellegű befolyásoló tényező is közrejátszhat. De az igazság az, hogy mindez állandó változásban van az egyénben, és még azt sem tudja az illető, hogy ez miként zajlik.

[320093]
Részlet a 2023.11.01-i Napi Kabbala Lecke „Rabash írásai; Mi az, hogy kis és nagy bűn a munkában?” című előadásának első feléből
Forrás: Why Should I Be Afraid of Slander? — Laitman.com

15 nov 2023

Választhatjuk a bűn elkerülését

592.02

Kérdés: A Kabbalában bűnnek tekintik, ha az emberek nem hajtanak végre olyan tetteket, amelyek az egységesülést célozzák? Ugyanakkor a Kabbala azt is állítja, hogy nem létezik szabad akarat. Honnan ered akkor a bűn?

Válasz: Csak arra van szabadságunk, hogy helyes módon haladjunk a cél felé, jóval gyorsabban, mint ahogy a természet lehetővé tenné ezt.

Kérdés: A Kabbala szerint önmagamért imádkozni is bűn. Ugyanakkor van bármi más választásom?

Válasz: Választhatod az imát, hogy a Teremtő segítsen neked pozitívan viszonyulni a többiekhez. Így gyorsíthatod fel mozgásodat és fejlődésedet.

Kérdés: Rendelkezem a választás szabadságával, hogy segítséget kérjek a Teremtőtől?

Válasz: Igen. Minden attól függ, mennyire vagy részese annak a csoportnak, ami segít téged, haladásra késztet, és inspirál. Kölcsönös támogatásuk felhasználásával, a csoportból felvett, adott számú benyomás segítségével kell a Teremtőhöz fordulnod.

Kérdés: A Kabbala hogyan határozza meg a bűn fogalmát?

Válasz: A bűn azoknak a feltételeknek a helytelen felhasználása, amiket azért kaptunk, hogy helyes módon haladjunk a cél felé, és gyorsan, fájdalommentesen elérjük azt még életünk során.

[274774]
KabTV “Spirituális Állapotok” 20/01/14
Forrás: The Choice Is Not To Sin | Laitman.com
Kép linkje: laitman_592_02.jpg (100×100)

11 máj 2021

“Szerinted igaz vagy metafora, a Jónás és a bálna története?” (Quora)

Michael Laitman, a Quorán: Ön szerint igaz vagy metafora Jónás és a bálna története?

Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.

Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.

Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.

Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.

A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.

Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.

A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.

Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.

A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.

A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.

Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.

Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.

A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.

Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.

A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.

Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?

A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?

Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.

forrás: https://laitman.com/2020/09/do-you-think-the-story-of-jonah-and-the-whale-is-true-or-a-metaphor-quora/

08 dec 2020

Lehetséges a fejlődés szenvedés nélkül?

Kérdés: Mi pontosan a szenvedés útja?

Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.

Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.

Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.

Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk. 

Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.

Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.

[240171]
KabTV “Kabbala Alapjai” 18/11/18
Forrás: https://laitman.com/2020/09/is-it-possible-to-advance-without-suffering-2/

19 okt 2020

Büntetés vagy korrekció?

Kérdés: Hogy látja, milyen vétségért érdemel az ember halálbüntetést?

Válasz: Ártatlan ember előre kitervelt megöléséért. Ezt mondja a Tóra, és egyetértek vele. Ez a fajta torz viselkedés természetesen hatalmas problémát jelent.

Kérdés: Ha a gyilkos megbánást tanúsít?

Válasz: Sokféle „de” van itt, amelyek mind a lelkek közötti kapcsolatra vonatkoznak, ezért erről nem is beszélhetek.

Kérdés: Létezhetnek a jövőben olyan szakavatott emberek, akik minőségeiktől függően választanak büntetést a bűnt elkövetőknek?

Válasz: A természetben nincs büntetés. Helyrehozatalról beszélhetünk. Az igazságszolgáltatás, a munkatáborok, és a börtönök mind az úgy nevezett korrekciós rendszer részei. Tehát nem büntető, hanem korrekciós rendszerről van szó. Ezért olyan reformokat kell hoznunk, amik ezeket az intézményeket alkalmassá teszik a szerepük betöltésére.

[269553]
KabTV “A Koronavírus Időszaka Után” 20/05/14
Forrás: https://laitman.com/2020/09/punishment-or-correction/

16 okt 2020

Az ember egyetlen bűne

Kérdés: Miért mondják az eredeti források, hogy az ember egyetlen bűne az, amikor nem kéri a Teremtő segítségét?

Válasz: Ha teljesen a Teremtőben vagyunk, teljes mértékben hozzá vagyunk kötve, kivétel nélkül, tőle kapunk, függetlenül attól, hogy milyen vágyakkal és szándékokkal rendelkezünk, még a legnyersebb és legdurvább szándékokkal is, mégis minden megmarad a számunkra, hogy állandóan és céltudatosan tudjuk a Teremtő felé fordulni. akkor csak nekünk kell állandóan, céltudatosnak maradni. Hozzá kell fordulnunk, hogy megváltoztasson minket, és közelebb hozzon Önmagához, és feltárja, mit kell tennünk Őérte

Vagyis a bűn nem abban rejlik, hogy tettem valamit egy másik emberrel, vagy a Teremtővel, hanem abban, hogy nem kértem a Teremtőt, hogy adjon erőt arra, hogy tudatosan forduljak Hozzá, tudatosan érzékeljem amit Tőle kapok.

Kérdés: Tehát amíg öntudatlanul élek, akkor elvileg nincs mit tőlem követelni? Mert semmit sem lehet megkérdezni egyetlen állattól sem…

Válasz: Persze.

[262304]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/mans-only-sin/

03 jún 2020

Az egyetemes lélek újraélesztése

laitman_527

Nekem csak nagyon kell kívánnom, hogy a kölcsönös adakozás, szeretet és garancia tulajdonsága feltáruljanak mindannyiunkban. Így a lelkem minden részére hatással vagyok,- amiket egyenlőre úgy látok mint idegeneket -, hogy azáltal mindegyik saját magát felébressze. Te a részem vagy, de én nem vagyok képes benned közvetlenül cselekedni, mert mi az egoizmus által szét vagyunk választva, amely határvonalként működik. Nincs elérésem hozzád, annak ellenére, hogy a lelkem része vagy. Szóval mit tegyünk? Rájövök, hogy csak úgy tudom feltárni a Teremtőt vagy a Felső Világot, amennyiben helyreállítom a lelkemet. Keresem a módjait annak, hogy hogyan hassak rád annak érdekében, hogy felébresszelek és újraélesszelek téged, mert te az én részem vagy. Hatok rád, amikor te korrigálod és újraéleszted magad, ez az én cselekedetem. Ezáltal ez a korrigált rész hozzám tartozik. Ily módon hozzácsatolom a teremtés egészét magamhoz.

Írva van: „a barát testisége a te lelkületed.” Más szóval én arra buzdítom őt, hogy korrigálja magát korporális tetteken keresztül, és ezáltal a lelkem egy részét közelebb hozva magamhoz. Mindenki így cselekszik, és visszatérít mindenki mást magához. Kiderül, hogy én sohasem működöm másvalaki ellen. Adakozva másoknak és szeretve felebarátomat, én egyszerűen saját lelkem részeihez viszonyulok egy más korrekt, “egoista” formában. Később feltárul számomra, hogy ezek a saját lelkem részei.
Más szóval magamhoz veszem a múlt hibáit és bűneit és érdemmé változtatom azokat. Ugyanezen a módon most éppen felfedjük bűneinket a spirituális felfedezésre való felkészülés állapotában. Feltárjuk gyűlöletünket mindenki viszonyában. Később rájövünk, hogy mindez a sajátunk, és ily módon korrigáljuk azt.

Reggeli Lecke 2017.01.16

21 jan 2017

A Jó és Gonosz egyensúlyának a törvénye

thumbs_laitman_739

Elérkezett az idő, hogy végre megértsük, és egyszerűen magunkba véssük, hogy ugyanazon a szinten, amin megjelenik a gonosz, megjelenik a jó is, és amilyen szinten megjelenik a jó, megjelenik a gonosz is. Tiszteletben kell tartanunk és, értékelnünk kell mindkettőt, hálával kell fogadnunk és meg kel csókolnunk a botot, amely megüt bennünket és azokat is akik gyűlölnek minket.  Csak azt kell tudnunk, hogy hogyan egyensúlyozzuk ki az állapotainkat és állandóan sóvárognunk kell az egyre nagyobb egyensúly irányába, a Teremtővel való kapcsolatra.

Aki nem érti ezt az elvet, az csak egy vonalon halad. Ezek azok az emberek, akik a mi világunkban élnek, ahol mindenki a jót akarja bevonzani, menekül és el akar bújni a rossz, elöl. A Kabbalisták életében a gonoszt, ugyan úgy kell elfogadni, mint a jót, mert ezek ellentétes komponensei egymásnak, és mind a jóhoz, mind a rosszhoz úgy kell viszonyulni, hogy azok a Teremtőtől származnak. Csak arra van szükségünk, hogy egyensúlyba hozzuk ezeket és ilyen módon a jó és a rossz teljes egészében egyenlővé válnak a számukra.

Az embernek muszáj hálát adni és áldania a gonoszt, ugyan úgy, mint a jót, mert mindkettő együtt emeli fel őt a magasabb spirituális szintre. Ezért, nincs más oka a gonosz létezésének, csak az, hogy lehetővé tegye a teremtmény létezését. Ha csak a jó létezne, akkor nem tudnánk megkülönböztetni a teremtő tulajdonságát semmi mástól. Annak érdekében, hogy érezzük Őt, először össze kell állítanunk egy ellentétes természetet önmagunkban, azokból az erőkből, amik ellentétesek a Teremtővel, azaz gonoszok.

Akkor, az én gonoszságom, és Teremtő jósága között, összeállítok egy pontot, amelyet úgy nevezünk, hogy az összetapadás pontja. Ez az, ahogy elérjük, az egyensúlyi állapotot. Az egyensúly pontosan a köztünk levő kapcsolatban érhető el.

ford: BS

Lekt: KN

forrás: The Law Of Balance Of Good And Evil

Posted on January 15th, 2014 at 8:46 am

חוק האיזון של טוב ורע

פורסם: 30.12.13, 17:07

26 jan 2014

A Fény a sötétségből emelkedik ki

A Fény a sötétségből emelkedik ki

Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: “Az összes világ és minden, ami kitölti őket, minden egyes egyéni részeiket, a Teremtőből emelkedtek ki, egyetlen, egyedi, és egységes gondolatból. Maga a gondolat ereszkedett le, és teremtette meg a világok sokaságát, a teremtményeket, és azok irányítását, ahogyan az el van magyarázva az “Élet Fája”-ban, és a Tikkunei Zohár-ban (A Korrekció Ragyogásában)”.

A “gondolat” az egy erő, amely leereszkedik és cselekszik a saját leszármazottaiban. A gondolat ereje építi meg a vágy “anyagát”, majd cselekszik benne, vagyis, lenyomatot hagy benne különböző formákban. A vágy elfogadja ezeket a “lenyomatokat” és ennek megfelelően változik.

A vágy anyaga számos szükséges változásokon megy keresztül, amelyekről úgy érezzük, hogy egy bizonyos gondolatból származnak. Ezáltal, a gondolat belép a vágyba, és az értelem belép a szívbe. Majd a vágy elkezd gondolkodni: “Mit akarok? Miért? Mi ösztönöz engem?”.

Amikor a gondolat belép a vágyba, “korrumpálja” a vágyat, megváltoztatja, addig ameddig az rá nem ébred, hogy: “Vagyok én, és van a mindent megelőző gondolat, amely megteremtett és folyamatosan változtat engem. Azaz a legjobb, ha csatlakozom ehhez. Birtokoljam a gondolatot, amely által ellenőrizhetem, uralhatom a vágyat, ahelyett, hogy a vágy ellenőrizné a számításaimat”. Valóban, ameddig a vágyaink uralkodnak, az életünket, a testi szükségleteinket determinálja. Ettől, már nem jobb lenne, ha átadnám az irányítást a fejnek, az elmémnek?

A Kabbalisták felfedezték, hogy közel hatezer évvel ezelőtt, a három periódus alatt, amelyben mindegyik időszak kétezer évig tartott, hogy a “Fények” beléptek az “edények”-be, és a gondolat belépett a vágyba. Ma az egész emberiség, mindenki közös vágya tárul fel, és kezdi megvalósítani az eredményét ennek a folyamatnak, amely ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy: “Mi történik velünk?”. A helyzet rossz: szenvedünk, hazugságban élünk, nem ismerjük az okokat, és nem találunk megoldásokat… Miért?

Ezért, a gondolat megvizsgálja a vágyakat és az állapotokat: “a bűn miatt történik mindez. Úgy tűnik, hogy ezt másképp kell irányítani”. Így fokozatosan a megoldás pontjához közelítünk: Vajon a gondolat fogja irányítani a vágyat, vagy a vágy fogja irányítani a gondolatot? – Ez a mi választásunk.

 Kérdés: Azonban, a bennünk rejlő gondolat és vágy, ellentétes a Teremtővel. A gondolataink ellentétesek a teremtés tervével, gondolatával …

Válasz: Ez igaz, különben nem lennénk képesek megismerni Őt. Meg kell ismernünk az igazságot, ami csak a hazugságon keresztül lehetséges. Minden dolog az ellentétében fogan meg. Szükségünk van a keserűre, hogy megismerjük az édeset, a sötétségre, hogy megismerjük a fényt, mivel a sötétség ellentétes a fénnyel, különben nem lennénk képesek felismerni semmit. Szükségünk van egy mérési pontra, amely kívül van a megmérendő minőségeken, egy viszonyítási alapra, amely ellenében mérhetünk.

Mi vagyunk az edények, a vágyak, és csak azon a módon tudunk megmérni, érezni, megérteni valamit, hogyha két ellentétet hasonlíthatunk össze. A Teremtő egységben van, és mi nem. Szükségünk van egy összehasonlításra, különben úgy tűnne, hogy egy vákuumban lebegünk, irányok érzékelése nélkül.

Sőt, ha minket betennének egy különleges folyadékba, különleges feltételekkel, különleges körülmények közé, a testünkkel megegyező gravitációs hatás alatt, akkor többé nem éreznénk a testünket.

Ugyanez meg lehet tenni a tudatosságunkkal. Ha felszabadítjuk a poláris (kétpólusú) irányultság alól a tudatosságunkat, akkor elveszítjük az önérzékelésünket és a létezésünk érzékelését, mivel képtelenek lennénk érezni azzal ellentétes állapotot.

Tehát, mint teremtett lények, csak az ellentétek által tudjuk lemérni, és értékelni magunkat. A Kabbala Bölcseletében elmondatott, hogy a ” Fény a sötétségből ismerhető meg”. Így, senki nem érheti el a tökéletességet, ha nem megy keresztül a világ összes problémáján, azaz nem megy keresztül az alvilágon, az Édenkert ellentétes oldalán. Azonban megismerhetjük a sötétségnek ezt a  birodalmát, hasonlóan a bölcs emberhez, aki bár még sötétségben van mégis látja a közeledő hajnalt.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha ma látom a tökéletességet messziről, de nem érzem az edényemben, akkor mi fog történni holnap? Nem fogadom el, hogy távcsővel nézzek be a Paradicsomba, hanem be akarok lépni a kapuján.

Ezért van szükség a törésre, és az azt követő korrekcióra. Elég, ha érezzük egy kicsit a köztünk való különbséget, és majd a többit megkapjuk készen csoporttól.

2013.11.25, “A Kabbala tanítása és lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: The Light Emerges In Darkness

Posted on November 27th, 2013

האור נולד מתוך החושך, 29.11.13

14 jan 2014

A bűnös vágy egyfajta ajándék

A Zohár Könyve,  VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.  

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”  

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá.  Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá. 

KN

09 feb 2011

86 queries in 0,178 seconds.