Dr. Michael Laitman

cél

Az egyetemes lélek újraélesztése

laitman_527

Nekem csak nagyon kell kívánnom, hogy a kölcsönös adakozás, szeretet és garancia tulajdonsága feltáruljanak mindannyiunkban. Így a lelkem minden részére hatással vagyok,- amiket egyenlőre úgy látok mint idegeneket -, hogy azáltal mindegyik saját magát felébressze. Te a részem vagy, de én nem vagyok képes benned közvetlenül cselekedni, mert mi az egoizmus által szét vagyunk választva, amely határvonalként működik. Nincs elérésem hozzád, annak ellenére, hogy a lelkem része vagy. Szóval mit tegyünk? Rájövök, hogy csak úgy tudom feltárni a Teremtőt vagy a Felső Világot, amennyiben helyreállítom a lelkemet. Keresem a módjait annak, hogy hogyan hassak rád annak érdekében, hogy felébresszelek és újraélesszelek téged, mert te az én részem vagy. Hatok rád, amikor te korrigálod és újraéleszted magad, ez az én cselekedetem. Ezáltal ez a korrigált rész hozzám tartozik. Ily módon hozzácsatolom a teremtés egészét magamhoz.

Írva van: „a barát testisége a te lelkületed.” Más szóval én arra buzdítom őt, hogy korrigálja magát korporális tetteken keresztül, és ezáltal a lelkem egy részét közelebb hozva magamhoz. Mindenki így cselekszik, és visszatérít mindenki mást magához. Kiderül, hogy én sohasem működöm másvalaki ellen. Adakozva másoknak és szeretve felebarátomat, én egyszerűen saját lelkem részeihez viszonyulok egy más korrekt, “egoista” formában. Később feltárul számomra, hogy ezek a saját lelkem részei.
Más szóval magamhoz veszem a múlt hibáit és bűneit és érdemmé változtatom azokat. Ugyanezen a módon most éppen felfedjük bűneinket a spirituális felfedezésre való felkészülés állapotában. Feltárjuk gyűlöletünket mindenki viszonyában. Később rájövünk, hogy mindez a sajátunk, és ily módon korrigáljuk azt.

Reggeli Lecke 2017.01.16

21 jan 2017

Azonos spirituális cél

light

A Kabbala Bölcsessége, a teremtés alapanyagának, a megszerzési vágynak a helyes felhasználásának a módszerét adja az ember kezébe, úgy is nevezhetjük, hogy a megszerzés tudománya. A kapni akarásra irányuló vágyainak kitöltését hajszoló emberiség nem ismeri a spirituális törvényt, amely szerint a kapni akaró vágyat, a kitöltő Fény azonnal semlegesíti, így az önző vágy soha nem teljesülhet be. Másfelől viszont, a mások beteljesítésére irányuló, és ezért végtelen öröm forrásává válható vágy, nem automatikusan jelenik meg az ember belső világában, hanem komoly belső munka eredményeképpen, a világot irányító rendszer beavatkozása által kapja azt meg valaki. A spirituálisra törekvő embernek ezért nem Fényt, azaz beteljesedést kell KÉRNIE a Teremtőtől, hanem az említett vágyat, amit majd kitölt a Fény. Az ember spirituális munkájának lényege tehát új, adakozó, spirituális vágyak eléréséből áll, amit kizárólag egy azonos spirituális célt követő csoporton belüli kapcsolatokon keresztül kaphat meg.

2016.06.10 Reggeli lecke

KA

10 jún 2016

A teremtés célja hogy, elfoglaljunk a teremtésben a minket megillető helyet.

laitman_527_04

Az egyetlen dolog, ami létezik, működik és aktivál mindet, az a Természet. Ez az egyetlen Felső Erő, ami magába foglal mindent, általános, és mindent kitölt. Ezt az erőt úgy hívjuk, hogy Teremtő. Meg kell látnunk, hogy mi az előnyünk ebből a teremtésből, mit ismerhetünk meg ebből, mit tanulhatunk meg belőle és hogy hogyan válhatunk hozzá hasonlóvá. Mert ez a teremtés célja. Nem az, hogy hogyan helyettesíthetjük őt, hanem hogy oda kerüljünk ahol ő található. Mert ez a teremtés terve.

A Kabbala – nem úgy mint a különböző vallásokban, hitrendszerekben – csak egyetlen erőről beszél, a természet erejéről, magáról a természetről. Ennyi amit tanulunk. Nincs küzdelem két erő között, Isten két formája között, nincs gonosz erő vagy jó erő, egy erő van, ami jó és jót cselekszik. A teljes módszerünk csak arról szól, hogy hogyan fedezhetjük fel ezt az egyetlen erőt, ami létezik. Az ember egy nagyon speciális helyen létezik, ahol feltárhatja ezt az erőt. Ezt úgy hívjuk, hogy a Mi világunk. Úgy tűnik számunkra, hogy egy bizonyos valóságban élünk, létezünk amit Világnak hívünk. A Világ héberül Olam (HaOlam-ennek a világnak), melynek a jelentése rejtettség, elrejtés. Tehát azt jelenti, hogy valami el van rejtve előlünk.

A valóságunk, amit mi létezésként érzékelünk, az egy nagyon különleges valóság. Ez úgy jelenik meg előttünk, mintha hipnotizálva lennénk valami által, és úgy érezzük hogy ebben létezünk. A kabbalisták úgy hívják ezt a valóságot, hogy egy Álom, egy Illúzió. Azt is mondják, hogy amikor fölfedezzük az igazságot, akkor az úgy fog tűnni számunkra, mintha egy álomból ébredtünk volna fel. Nekünk most arra van szükségünk, hogy egy tudományos, racionális módon viszonyuljunk mindahhoz amink van, azt amelyik valóságban létezünk, ebben az álomban, ebben az elképzelt moziban.

Ezt mi teremtjük magunkban, de nagyon valóságosnak tűnik, olyannyira, hogy az úgy tűnik számukra mintha minden rajtunk kívül létezne, és valóban ez az ami létezik csak számunkra. A Zohár könyvében az egész valóság amit külsőnek érzünk, az, valójában egy olyan valóság, ami kizárólag bennünk létezik. Kívül nincs semmi. Egyáltalán semmi. Minden a mi érzékeinkben belül van, az elménken belül.

Amit mi kívül létezőnek feltételezünk, az nem létezik. Mivel minden, amit érzünk az egy vágy. A vágyakon keresztül érzékelünk. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk, hogy a vágyainkon dolgozzunk. El kezdjük megváltoztatni a valóságnak ezt a képét, a megértésünket, a tudatosságunkat. Úgy fogunk dolgozni, mint a tudósok, akik egy bizonyos hatásnak teszik ki az anyagot, majd megvizsgálják az ellenhatást. Ez a folyamat teremti meg az egész tudományt a számunkra. Ez az, ahogy a kabbalisták felfedezték az általános rendszert, ezt az általános erőt, amit természetnek hívünk, vagy Teremtőnek. A mi világunk a legnagyobb fontossággal bíró, mivel itt kezdhetjük el a fejlődésünket, innen emelkedhetünk fel a Végső Állapotunkba. Ahol irányítani tudjuk a valóságunkat, azaz a vágyunkat.

Mivel látnunk kell hogy a vágyon kívül semmi más nem lett megteremtve. Csak a megszerzési vágy. Ennek a megszerzési vágynak kell keresztül mennie a Felső Erő megismerésén, és ez a vágy határozza meg – a kezdeti gondolaton keresztül – a saját teremtését. A jelenlegi állapotát. Ezután egy következő állapotot fedezünk majd föl, amit újra be tudunk irányozni a végső cél felé. Mindezért meg kell hallannunk a szabályokat amiket a kabbalisták írtak le nekünk, meg kell tartani ezek, meg kell valósítani ezeket, és bizonyosak lehetünk benne hogy akkor helyesen haladunk egészen a fejlődésünk végéig. Ezért ha valóban azt akarjuk, hogy ne vesztegessük el az életünket mindenféle ostobaságokra, hanem megvalósítsuk a teremtésünk célját, akkor végül látni fogjuk, – és közben is látnunk kell – a Teremtés Végső Célját. Mert e felé kell irányozni magunkat. A cselekvő gondolatot, a cselevő számítást, ezeket a vágyakat kell megragadnunk, mindent amit magunknak tulajdoníthatunk.

Mindenemet amivel rendelkezem be kell irányoznom a Végső Cél elérésére. A végső állapot elérésére. Mindent meg kell tennünk, ami az erőnkből telik. E köré kell felépíteni az életünket. Ezt magyarázza el nekünk a Kabbala Bölcselete. Ezért mondják a kabbalisták, hogy az egész teremtés, az csak a vágy, amely különböző formákban jelenik meg. Mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinteken keresztül tárul fel. A vágynak a szintjei meghatározzák a fejlődést, a megértést, a tudatosságunkat. Azt hogy mi a környezet, mi az élet, mi az egész folyamat amin keresztül kell mennünk. De a vágyon kívül csak Felső Erő létezik. Aki irányítja ezt a vágyat. Aki kontrollálja. Az az ember, aki beirányozza magát ennek a felismerésnek megfelelően, az megtapasztalja, hogy a Felső Erő irányítja őt, és elkezd vele együtt dolgozni. Mindegy hogy vallásos és különböző hitekben él, itt csak a Felső Erőnek az ismeretéről beszélünk, annak az erőnek az ismeretéről ami az egész természetet irányítja.

Az ember egy olyan valóságban él, ami hibásan úgy tűnik számára, hogy létezik. Ez egy hibás illúzió. Mintha valami létezne önmagában is, mintha nem lenne Felső Erő, ami mindent irányít. De hogyha az ember lenullázza egy kicsit az egoját, azt hogy “én létezem, én irányítok mindent” ha ezt háttérbe szorítja és lenullázza, annak a mértékben fog egy helyet biztosítani saját magában, ahol feltárulhat a Teremtő Erő. S akkor az ember el kezdi érezni azt önmagában. Mivel fokozatosan a Felső Erő elkezdi éreztetni, hogy egy leválasztott valóságban létezünk. Később különböző módon fejlődünk az életben, és ezen dolgozunk. Elkezdünk valamit keresni az életünkben magunkon kívül, mert látjuk, hogy nincs erőnk, nincs olyan ami kielégítene minket az életben. Fokozatosan elérkezünk egy olyan állapothoz, amikor megvalósítjuk magunkban a Felső Erő érzékelését. Felismerjük hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ez az Erő. Ezt generációról generációra több száz éves fejlődés után ismerték fel néhányan, de végül el kell érkeznünk mindannyiunknak ennek a megértéséhez.

Hogy van egy Felső Erő, ami fent tart minket, és meghatározza az egész sorsunkat. Érzünk kell hogy minden az ő kezében van. Ez az amit úgy hívünk, hogy Nincs más rajta kívül. Gondolataink és vágyaink, minden, amit magunkról gondolunk, amit a Teremtőről gondolunk, azt a Felső Erő teremti meg számunkra. Még azokat a gondolatokat is amikor szembe helyezzük magunkat vele. Ezt azért teszi velünk, hogy megépítse bennünk a saját, független érzékelésünket. Magunkról és Róla. Valóban függetlenné válhatunk, és ő, mint egy szerető szülő teremti meg az életünket. Azért hogy leváljunk az ő irányításáról, hogy függetlenné váljunk és elfoglaljunk a teremtésben minket megillető helyet.

Rav Michael Laitman 2016.05. New Jersey kongresszus – 4. lecke

btKA

04 jún 2016

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

Spirituális fogantatás

laitman_744

A spirituális fogantatás állapota, amikor egyrészt a Kabbalista csoport összekapcsolódása létrehozza a formaegyezést a Bináh-val – az anyaság alapvető elvét hordozó, spirituális minőséggel, világunk Teremtőjével – amely így anyaméhé válik, másrészt a csoport felé való kölcsönös lenullázódás által létrejön az a spirituális petesejt, amelyet megtermékenyít a Felső Fény, és ezáltal spirituális lélek embrióvá válik. Ez a lélek embrió, a csoport valamennyi tagjának halhatatlan lelkévé, közös edényévé válik, amelyet a Kabbala, annak megszületése után Zair Ampinnak, Isten Kisebbik Arcának nevez – amely a Messiás hordozója. Ezért a spirituális fogantatás fontosságához semmi nem mérhető, ez a megváltás valódi küszöbe.

KA

21 aug 2015

Az emberek közötti kapcsolat a kulcsa a boldogságnak

laitman_202_0
Az alábbi interjúban Caroline Adams Miller életvezetési tanácsadó, pozitív pszichológia módszerét alkalmazó orvos beszélget Dr. Michael Laitmannal a célmeghatározásról és az emberek közötti kapcsolatról.
Riporter: Üdvözlöm Caroline!
Caroline Adams Miller: Köszönöm a meghívást.
Riporter: Mi a kapcsolat a céljaink, az emberek célkitűzései, a célok irányultsága, és boldogságunk között? Mit tehetnek ezek értünk?
Caroline Adams Miller: A célok meghatározása, a célok felé való törekvés, valamint a boldogság közötti kapcsolat lényege az, hogy a legboldogabb emberek világos célokkal ébrednek fel nap, mint nap, mind a rövid-, mint a hosszútávú célok tekintetében.
Ha megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk megtanítani az embereknek, hogy helyes célkitűzéseik legyenek, akkor tonnányi boldogságot tudunk hozzáadni a világunkhoz. Munkám során most pontosan ezt kutatom, ez az amit csinálok a szakmámban az ügyfeleimmel szerte a világban.
Tehát a legboldogabb emberek egyértelmű célokkal rendelkeznek, és a boldog emberek érzik saját hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy véghez tudják vinni azt a dolgot, amit elterveztek; és ez olyasvalami, amihez nagyon szoros kapcsolatra van szükség az emberek között.

Ha jól tudom, akkor a könyvem első alkalommal foglalkozik azzal, hogy összekapcsolja az emberi motiváció két tudományterlületét, hiánypótló írásnak szántam.
Riporter: Képesek lehetnek az emberek csak a saját céljaikon és a saját boldogságukon dolgozni, vagy a céljaik szélesebb skálán kell hogy mozogjanak, szélesebben, mint hogy csupán egyfajta cél érdekében küzdjenek, ami konkrétan saját magukra irányul?
Caroline Adams Miller: Nos, amikor az emberek a boldogságukat keresik, akkor nem feltétlenül kizárólag maguk számára, önmagukban teszik azt. Néha különböző hobbikat űznek, amelyek kielégíthetik őket, és amivel egyfajta közös áramlás állapotába kerülnek. De például a hála is lehet egyfajta cél, hogy még hálásabbak legyenek, hogy azt mondják hogy “köszönöm” azoknak az embereknek, akik fontosak nekik.
Riporter: Mi történik akkor, mikor már képes az ember céljainak meghatározására, de a világ körülötte addigra már teljesen megváltozik, és az az alap, amire a céljait építette már másfajta célokat igényelne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint amiben most találjuk magunkat, amikor már igazán válsághelyzetben vagyunk? Mi a teendőnk most? Mit okozza azt a problémát, amit ilyen széles körben válságként élünk meg?
Caroline Adams Miller: Nos, azt hiszem, a probléma az, hogy az emberek túlságosan is a saját kis élet terükre koncentrálnak, arra, hogy mit is akarnak elérni. Észre kell vennünk, hogy egy pont után már nincs több elérhető öröm, változtatás nélkül. Most talán úgy érezd, hogy boldog vagy, mert más emberekkel csinálsz valamit, pl. rengeteg emberrel bowlingozol egy bajnokságon, azonban ismered a szomszédaid nevét, ismered a környezetedben élőket, és nyújtasz nekik segítő kezet, ha valami szomorúság éri őket? Amikor én és csapatom az emberekkel foglalkozunk a céljaikon, akkor kulcsfontosságú az, hogy megismerjük őket, tudjuk, hogy mi okoz nekik örömöt, és arra biztatjuk őket, hogy nézzék, vizsgálják meg az életüket egy másik perspektívából is.
Riporter: Ha úgy döntesz, hogy azonosítod a célt annak érdekében, hogy elérd a boldogságot, a Kabbala módszere mit tud mondani, mi ez a cél, és hogyan tudnánk esetleg elérni ezt a célt?
Michael Laitman: A cél az kell hogy legyen minden ember számára, hogy valóban össze legyünk kötve egymással, mint egyetlen élő szervezet, és ez az, amit mi felfedezünk mostanában. Felfedeztük, hogy a természet globális, és a részei közötti kapcsolatnak harmonikusnak kell lennie, teljesnek. Elő kell tehát mozdítanunk a céljaink által, hogy egymás felé közeledjünk, hogy csatlakozzunk egymáshoz egy egységes módon, az élettelen, vegetatív és állati szintekkel együtt, mert tudunk kell, hogy minden egy és egységes.
Vagyis túl kell lépnünk egonkon, és újra kell építeni magunkat a jelenlegi struktúránkkal ellentétes módon. Nem fenntartható az a struktúra, ahol mindenki a másikat szeretné kihasználni, a másik rovására akar nyereségre szert tenni. Nem fenntartható az, amikor másoknál nagyobbaknak akarunk látszani. Ezt félre kell dobnunk – ezt a gondolkodásmódot – és úgy kell magunkra tekinteni, mint aki a többiekkel egyenlő, velük egységet alkot, mint egy család esetében, ahol az ember nem lehet akkor boldog, ha a másik boldogtalan. Az ember fő céljának az kell, hogy legyen, hogy elérje ennek a gondolkodásmódnak a tudatosságát.
De tudnunk kell, hogy a tudatosság csupán első lépés, a második szakasz már az, hogy miként építsük ez által a környezetünket, miként formáljuk olyanná, ami segíti a többi embert, ami befolyásolja őket, hogy túlléphessenek saját gonoszunkon, hogy elérhessék a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintű szerkezetet.
Caroline Adams Miller: Teljesen egyetértek veled, hogy az emberek közötti kapcsolat hiánya okozza az összes a szomorúságot a világon, ez nem kérdés.
Michael Laitman: De mond meg őszintén, szentelünk ma bármi figyelmet arra, hogy a válságokat az emberek közötti megfelelő kapcsolat hiánya okozza?
Caroline Adams Miller: Úgy gondolom, hogy az emberek nincsenek mindig tisztában ezzel, mindaddig, amíg fel nem teszel ilyen horderejű kérdéseket nekik. Ha megkérdezed, és ilyen kérdésekkel bombázod őket, akkor megkaphatják a “heuréka” pillanatot, amikor is hirtelen rájönnek, megértik, hogy le vannak választva a barátaikról, sőt mi több, hogy nincsenek is barátaik. Mondhatjuk, hogy négy barát a fordulópont. Amikor megkérdezzük az embereket, hogy kik örülnek a boldogságuknak, annak amikor valami jó történik velük, vagy éppen ki hívja fel őket hajnali kettő órakor, hogy elújságolja nekik a legfrissebb élményüket, akkor legtöbbször az emberek elszomorodnak, mert tudatosul bennük, hogy senki sem foglalkozik velük, hogy nincsenek barátaik, el vannak vágva a többi embertől. Ez az a pillanat, amikor ráébrednek, hogy rossz úton haladnak.
Michael Laitman: Szóval te megtanítanád nekik, hogy kifejezetten az emberek közötti jó kapcsolatokon keresztül találhatják meg az igazi boldogságot?
Caroline Adams Miller: Az egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legboldogabb emberek élénk társadalmi hálózattal rendelkeznek; ők keményen dolgoznak, hogy ápolják a kapcsolatot más emberekkel. Szóval ez az, amit összetartozásnak nevezünk, és az összetartozás érzése hozza az embereket közelebb egymáshoz, ez okozza a legnagyobb örömet számukra.
Michael Laitman: Szóval, ez egy eredmény.
Caroline Adams Miller: Igen, ez egy eredmény.
Michael Laitman: Azt tanítod nekik, hogy ha boldog akarsz lenni, el kell kezdened helyes módon kapcsolódni a másikkal, vagy azt, hogy ha elégedett vagy, akkor tudsz kapcsolódni helyes módon a többiekkel? Melyik van előbb?
Caroline Adams Miller: Ez egy kétirányú folyamat. Azok az emberek, akik azt a célt követik, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel, azok boldogabbak. A boldogabb emberek pedig könnyebben kapcsolódnak a többi emberhez. Ez egy körkörös folyamat, egy kontinuum. És ha belehelyezed magad valahol ebbe a folyamatba, akkor csakis előnyökhöz juthatsz.
Michael Laitman: Szükségem van rá, hogy kapcsolódjam az emberekkel? És mi van akkor, ha nekem ez nehezemre esik, mert nem ilyen az én természetem?
Caroline Adams Miller: Imádom ezt a kérdést, mert az egyik dolog, amit már felfedeztünk az az, hogy az emberek már születésük pillanatában – vagy előbb – már olyan adottságokkal rendelkeznek, amik meghatározzák, hogy introvertáltak (befelé fordulók) vagy extrovertáltak (külvilág felé nyitottak) lesznek-e. Megállapítottuk, hogy a boldog emberek extrovertáltak. Így adódik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek veleszületett tulajdonsága az introvertáltság.
Nos, a vizsgálatok azt találták, hogy ha ilyenkor az ember extrovertáltnak színleli magát, megkapja ennek a tulajdonságnak minden előnyét, amellyel az extrovertáltnak született emberek rendelkeznek. Szóval, bizonyos szempontból kényszerítenie kell magát, hogy felhagyjon az aggodalmaival, a szorongásaival, és kimozduljon, kapcsolatot teremtsen a többi emberrel. Az introvertált ember képes felülbírálnia saját maga tulajdonságait, még akkor is, ha nem érzi ezt természetesnek. Nos, ez nem egy könnyű, de megoldható feladat.
Riporter: Más emberek társasága valóban át tudja alakítani a személyt, ki tudja zökkenteni saját természetéből?
Caroline Adams Miller: Nos, a Harvard Egyetem orvosi karán indult egy olyan kutatás, ahol a társadalmi fertőzést vizsgálták. Azt hiszem, hogy az talán már mindenkinek egyértelmű, hogy az emberek átveszik a körülöttük lévő emberek hangulatát, szokásit. Azonban a kutatás most bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emberek csoportokban híznak el, csoportokban lesznek boldogabbak, és csoportban szoknak rá, illetve le a dohányzásról.
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb ismeret ebből a tanulmányból, hogy a célok megvalósítása során azzá válsz, akivel az idődet töltöd. Szóval nem csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy én magam mit akarok csinálni, hanem arra is, hogy kik azok, akik közel állnak hozzánk, kik azok akikre számíthatok az életemben, mert azok által formálódok magam is.
Michael Laitman: Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenné a társadalom kényszerít minket, hogy legyünk.
Caroline Adams Miller: Fontosak azok a megtapasztalások, amiket a többi emberrel szerzel. A kutatás is alátámasztja, hogy pl. a főiskolai hallgatókat a pénz motiválja. Erre vágynak mindannyian, ennek megszerzése miatt tanulnak. De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi volt az a dolog az elmúlt fél évben, ami miatt boldognak érezték magukat, akkor a másokkal közösen szerzett élményeikről, tapasztalásukról beszélnek. Soha nem az anyagi javakat emelik ki.
Tehát intuitív szinten, a gyerekek, az emberek megértik, mi is jelent számukra az öröm, de gyakran ezt nem a legkönnyebb úton érhetik el.
Volt egy csodálatos film, az ‘Út a vadonba’, Sean Penn rendezte. A végén, a hős meghal egy busz hátuljában; a főhős elmenekült az alaszkai vadonba … ; ez egy bestseller mű lett. Amikor haldoklik, azt írja az egyik üzenetében a családjának: “A boldogság akkor a legjobb, ha megosztod a többiekkel.”. Az odüsszeuszi hosszúságú utazása során azt fedezte fel – ami alatt megpróbálta megtalálni a belső örömöt -, hogy a boldogság keresése eredménytelen, ha nem az emberekkel  együtt próbálja azt megtalálni.
Michael Laitman: Úgy gondolom, hogy azok az emberek – mint Caroline és mások -, akikkel ezen beszélgetés-sorozatok során találkoztam, rendelkeznek azzal a tudatossággal ebben a témában, amire én igazán nem számítottam, és így egyértelmű vált számomra az, hogy a globális válság, amit most mindannyian tapasztalunk, a közöttünk lévő helytelen kapcsolat következménye. De nem elég pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, el kell jutnunk abba az állapotba, ahol ezeket kijavíthatjuk.
Látnunk kell, hogy a természet kötelez minket arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz egy pozitív és szoros módon, egymást kiegészítve, mint egyetlen organizmus, mint a sejtek egy szervezetben, ahol minden csak azért működik, hogy kiegészítse a többiek munkáját a testen belül. Végül is mindenkinek fel kell ismernie a tényt, hogy mindannyiunknak tisztelni kell az emberi közösséget, és ebben harmonikus módon, kölcsönösen kell dolgoznunk.
SzL
KA

17 aug 2015

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Túllépni az illuzión

laitman_546_02 (1)

Meg kell, hogy értsétek, ez az egész világ, a benne lévő összes ember, akiket szerettek és akiket utáltok, csak egy illúzió. A Teremtő eszköze arra, hogy elölről, hátulról körülölve benneteket ezzel az illúzióval, a saját lelketek minőségeit mutassa fel fel a számotokra, a külvilág formájában. Minden csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy túllépve ezen az illúzión, elkezdjétek az egyetlen dolgot kutatni ami valóban kívül van rajtatok. Magát, a Teremtőt. A világ célja és kiindulópontja Ő. Tőle indultunk, és hozzá kell visszatérnünk.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből 2015

27 júl 2015

A gyülekezet célja (1984)

laitman
Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget olyan emberekből, akik valamennyien követni kívánják a Baal HaSulam által meghatározott utat és módszert, amely által elhagyható a bestia szintje, ami által az emberi szintre lehet felemelkedni.

Az egész világ Istenfélelem tudatos megjelenése érdekében lett megteremtve. A teremtés célja az volt, hogy a Teremtő jót cselekedhessen a teremtményeivel, és hogy azok boldogságot érezhessenek ezen keresztül.

Az oka annak, hogy a teremtmények miért nem érzik az örömöt és az élvezetet annak ellenére, hogy a teremtés célja pontosan ez lenne, az a formaeltérés a Teremtő és a teremtményei között. Azaz, hogy a Teremtő adakozó, míg a teremtmények megszerző minőséggel bírnak belső természetükben.

Mivel a lelkünk gyökerében nincs megszerzés, és a Teremtőben semmilyen hiány nincs, az ember kellemetlennek érzi a saját kapni akarását.

Ennek a szégyennek a korrekciójához kellett a világot megteremteni. Olam (világ) ögöttes jelentése, He’elem (elrejtés), azaz, hogy az örömnek és az élvezetnek rejtettnek kell lennie. Miért van ez így? A válasz a félelem érdekében. Azaz, hogy az embernek tartózkodnia kell, az öröm megszerzésétől, mivel egyrészt sóvárog erre, másrészt viszont erőt kell szerezni, hogy ezen felülkerekedhessen, és ezáltal megváltoztathassa vágyainak irányát, amivel megelégedettséget adományozhat a Teremtőnek.

Valójában tehát csak olyan örömök megszerzésére szabad törekedni, amelyek megelégedettséget adományoznak a Teremtőnek. Ezt azt jelenti, hogy a teremtménynek adományozni kell, a Teremtő felé, és el kell jutnia az Istenfélelem szintjére azaz, hogy félnie kell, az önző megszerzéstől, mivel ha valaki az önmaga haszna érdekében akar megszerezni, az leválasztja őt a Teremtőtől.

Amikor az ember betart egy parancsolatot, (Mitzva), akkor erre a parancsolatra kell irányulnia a gondolataival, és a Teremtő felé kell irányítania az adományozási szándékát. Ahogy azt bölcseink mondják, „a Teremtő meg akarja tisztítani Izraelt, ezért adta át nekik a bőséggel teli Tórát és Parancsolatokat.’”

Ezért gyűltünk tehát össze, hogy létrehozzunk egy közösséget, amin belül mindannyian a Teremtő felé irányuló adakozás szellemiségét követjük. A Teremtő felé való adakozás elérése érdekében, először az emberek irányába való adakozást kell elkezdeni, amelyet a „másokra irányuló szeretetnek” nevezünk.

A másokra irányuló szeretet kizárólag önmagunk felébresztésével érhető el. Ezáltal, egyfelől minden ebben részvevő barát, kicsinynek kell, hogy érezze magát, másfelől pedig büszkeséget kell éreznie amiatt, hogy a Teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy egy olyan céllal átitatott közösséghez tartozhat, mint a Szentség megjelenése a közösségen belüli kapcsolatokban.

Bár még nem értük el ezt a célt mégis, hatalmas vágyunk van ennek az elérésére. Ezt a vágyat el kell fogadnunk, még akkor is, ha csak az út elején vagyunk, óriási reménység kell, hogy kitöltsön bennünket, hogy elérhetjük ezt a magasztos célt.

KA

01 jún 2015

A célokat kell alapvetően kicserélni

alapvetően

Kérdés: A Magyarázat alapján, amit ön most adott: Az emberi természetről, és arról hogy hogyan kell ezt (kapcsolatot) elmagyarázni az embereknek egy egyszerű módon. Ez kizárólag azzal a feltétellel működik, hogyha én felismerem Mózesnek a pontját mindenkiben, hogyha én képes vagyok egy hétköznapi módon megcímezni ezt, nyilván akkor ez nem fog bemenni az emberek fejébe. Tehát akkor egyrészt a Mózes pontját kellene megtalálnom meg a megszerzési vágyát az emberben. Nem?

Válasz: Nem, nem, nem! Ti még a kezdetén vagytok ennek az útnak. Tehát hagyni kell, hogy egy bizonyos állapot vezessen benneteket – mindegyikőtöket – és hogy az egész világot magatokhoz tudjátok ölelni. Érezzétek őket, és egy olyan fajta tudást, adjatok át csak, olyan fajta módon próbáljátok aktiválni az ismereteket bennük, hogy csak elkezdjék érezni – legalább egy kicsiny mértékben – hogy mi valóban azért használjuk ezeket a kifejezéseket, mert valóban egy újfajta magasztos életre akarjuk őket felemelni. Illetve, hogy mi a célokat akarjuk alapvetően kicserélni bennük.

Kérdés: Oké. Tehát amikor én kilépek a világba, például akkor nekem fel kell ismernem, hogy hol van a tömegben a Mózesnek a pontja és akkor ez a fajta varázslat megteremtődhet. Nekem fel kell ismernem és nekik is fel kell ismerniük valamit, tehát ennek a varázslatnak kell megteremtenie azt, hogy ez működjön. Ez bír bennünket megteremteni?

Válasz: Igen.

2014.04.27 Reggeli lecke első rész

ford: KN

27 ápr 2014