Dr. Michael Laitman

csalad

Nincs két egyforma szeretet

Nincs két egyforma

Kérdés: Hogyan változik a szeretet szintről szintre? Milyen típusai vannak a szeretetnek?

Válasz: Amit szeretetnek tekintünk a mi világunkban, azt a Kabbalah nem tekinti szeretetnek.

A Földi szeretet az a nárcizmus, önimádat. A valódi szeretetbe valamennyi érzelmünkkel belépünk, és az a szeretet, amiről a Kabbalah beszél az már a szeretet önmagában függetlenül attól, hogy milyen negativitást érzünk az egónkon belül a szeretet Forrásának az irányába, mi szeretjük a Forrást az érzéseink ellenére.

Ez nem mazochizmus. Sokkal inkább az egó elfojtása, annak ellenében, amit szerethetünk, mert ha nem ellentétes az egónkkal, amit szeretünk, akkor önmagunkat szeretjük, azaz az egónkat.

Ezért, a Földi szeretet összes fajtája – irányuljon az a gyermekekre, a férjre, feleségre, lényegtelen, hogy kire, vagy mire – semmi más csak nárcizmus.

Ezen a módon leválva a Földi szeretetről, keresztül haladva mind a 125 szinten, és csak azon a fokozaton, – amin elutasítjuk az egónkat-  vagyunk képesek ugyan ilyen mértékben elérni egy semleges minőséget, majd pedig az adakozásnak a minőségét, végül pedig a szeretetnek a minőségét, amely a megszerzés az adakozás érdekében. Ez az, ahogy ez minden szinten működik.

Más szóval, először végrehajtunk egy megszorítást (Tzimtzum) minden szinten, lezárva az egónkat, majd pedig elérjük a „megtermékenyülés” (Ibur-magzati állapot) állapotát, majd pedig „szoptatás” állapotát (Yenika-csecsemő állapot), végül a „nagyság” (Mochim-felnőtt állapot) állapotát

2014.02.11, Orosz leckéből

ford: BS

lekt: KN

forrás: There Are No Two Loves That Are Alike

Posted on February 22nd, 2014 at 7:52 pm

אין שתי אהבות דומות זו לזו

פורסם: 19.02.14, 13:58

07 Már 2014

Mentalitás (gondolkodásmód) – az emberek belső nyelve

Mentalitás (belső látásmód) - az emberek belső nyelve .doc

 

Kérdés: Az integrált módszer szerint családalapításhoz elég, ha a férfi és a nő nem utasítja el egymást. Másrészt, Ön említette, hogy a lelkek kiválasztás alapján kerülnek egymás mellé a Reshimo-k (spirituális gének) hasonlósága alapján.  Mi a legfontosabb tudnivalónk ezzel kapcsolatban, annak érdekében, hogy helyesen használjuk a módszert?

Válasz: Tudjuk, hogy a spiritualitásban az összetartás, a hasonlóság elve alapján jön létre. A hasonlóság ebben a világban, a közös személyiségjegyek megnyilvánulása a kölcsönös érdeklődés és szemléletmód, a hasonló képzetség és szociális szint jelenti. Mindezek a dolgok nagyon fontosak, amikor létrejön egy család.

Természetesen, amikor egy pár a lelki fejlődés útjára lép, akkor ez válik a legfontosabbá.  Azonban az anyagban megnyilvánuló hasonlóság, a mi világunkban összehasonlítható kell, hogy legyen. Tehát, minél inkább hasonlóak az emberek szellemiségben és képzettségben, annál könnyebb és előnyösebb számukra a családalapítás, és ez a formaegyezés spirituális törvényéből következik.

Például, én nem házasodhatok egy ausztráliai vagy afrikai nővel. Nem a bőrünk színéről beszélek, hanem inkább a belső tulajdonságainkról: mert ezek teljes egészében különböznek egymástól!  Nem értenénk meg egymást , egész hátralevő életünkben!

Mi együtt élhetnénk ugyanabban az otthonban, gyermekeink is lehetnének (ez nem probléma), de szélsőségesen nagy nehézséget jelentene számunkra egymás belső megértése, mert a feleségem belső nyelve teljesen különböző lenne az enyémtől. Csak látszólag tűnik úgy, hogy ő ugyanazokat a szavakat használja, amelyeket én, valójában azonban, az elképzelések és képek, amelyek az ő elméjében és szívében élnek, és a kiejtett szavak mögé rejtőznek, teljesen különböznek az enyéimtől.

Mi egy földi nyelvet beszélünk, de mindegyikünk különböző belső nyelvet beszél, amely szavai mögött rejlő képeket illeti. Amikor én mondok valamit, akkor én a képre gondolok, ami a szó mögött rejlik, és ha kimondom a szót, őbenne teljesen más kép jelenik meg. Szinte soha nem értenénk egymást. A megértés egyszerűen nem valósulna meg.

A spirituális birodalomban mi egységben vagyunk, egymásba foglalva, én elfogadom az ő belső világát és ő az enyémet, nem a földit, hanem a spirituálist! Képtelenek vagyunk befogadni valaki más belső fizikai világát, mivel mi képtelenek vagyunk bármit is korrigálni abban a világban. Nem tudjuk megváltoztatni a földi minőségeinket, amelyekkel megszülettünk, és amelyeket mi továbbfejlesztettünk magunkban a nevelésünk és az oktatásunk által. Egyszerűen nem tudjuk ezt megtenni!

Látjuk, hogy ez történik még azokkal az emberekkel is akik közel állnak hozzánk, és akik férjet vagy  feleséget , egy távoli és teljesen más mentalitású helyről választottak. Ők egyszerűen nem értik egymást! Együtt élnek, mivel ők a csoport részei, ezért megszereztek egy közös részt , azonban még is hiányzik a belső  szavak nélküli megértés közöttük.  A gondolkodásmód (mentalitás) nagyon-nagyon fontos!

Kérdés: A különböző mentalitású házastársak tudnak javítani a kapcsolatukon a spiritualitás felé való törekvésükkel?

Válasz: Nem hiszem, hogy így van! Lehetetlen belépni egy másik személybe, akinek más a gondolkodásmódja. Ez nagyon nehéz! Még a politikusok vagy pszichológusok sem tudják megtenni. Senki sem tudja! Ez valaki agyának az általános és teljes átszervezését jelentené. Lehetetlen két gondolkodásmódot párhuzamosan birtokolni! Állítólag mechanikusan, mesterségesen ez megtörténhet, de teljes valójában nem.

A gondolkodásmód a világról alkotott, fogalmi képeket jelenti, amelyeket az ember az első 15 – 20 évében szerzett meg. Lehetetlen ezeket megváltoztatni, vagy másikkal lecserélni!

Mi az a belső nyelv, amely mindannyiunkban rejtőzik? Ezek a mi belső képeink erről a világról, amelyek a kapcsolatot jelentik a különböző egyediséggel, formákkal, gondolatokkal és szavakkal. Például, néha látunk mindenféle kódokat a számítógépünk képernyőjén, melyek a belső nyelvezetét reprezentálják a Komputernek.  Bár mi a szavakat, utasításokat angolul, oroszul vagy más nyelveken gépeljük be, a számítógép lefordítja őket saját belső nyelvezetére és végrehajtja azokat.

Hasonlóan nekünk is van egy belső nyelvezetünk, ez állandó, és nem lehet megváltoztatni! Tehát szélsőségesen mély kapcsolatban lehetek egy másik emberrel, de mindig lesz egy elválasztó határvonal közöttünk. Ezzel semmit nem tudunk kezdeni, ez annak az eredménye, hogy mi gyermek és fiatal korunkban különböző környezeti hatásoknak lettünk kitéve.

Beszélgetés a csoportról és terjesztésről 2013 okt. 20-án.

ford: BR

lekt: KN

http://laitman.com/2013/12/mentality-the-internal-language-of-humans/

27 dec 2013

Hogyan szökjünk el a magánytól?

hogyan meneküljünk el a magánytól

Kérdés: Gyakran előfordul frusztráció és depresszió a mély félelem miatt, hogy egyedül maradunk ebben a világban, leszakadva a szeretteinkkel való kapcsolatról. Más szóval, létezik egy szilárd alap, amelyre építeni lehet a családi kapcsolatokat?

Függetlenül attól a ténytől, hogy ma már nincs szükségünk egymásra úgy, mint korábban, nyilvánvaló a családi hagyományok hanyatlása és a szexuális partnerek könnyebb elérhetősége szélesre tárja azon ajtókat, amelyek eddig a múltban zárva voltak. Annak ellenére, hogy ma, a családtagok lényegesen kevesebb időt töltenek együtt naponta, még is van valami belső késztetés bennük, ami összetartja őket ősidő óta: egyfajta egzisztenciális félelem a magánytól, amit ma sokan megtapasztalnak.

Válasz: Mégis, az emberek egyre kevésbé valószínű, hogy megtalálják a választ a házasságban erre a félelemre. A kölcsönös bizalom és a kölcsönös támogatás nem társul többé a korunkbeli családokhoz. A félelem ott van, de a megoldás még nem látható.

Igaz, hogy jobb együtt lenni valakivel, mint egyedül maradni. Az emberek, rengeteg “poggyászt” terhet vettek magukra az életük során, úgy érzik, hogy a partnerük tőlük függ; megértik, hogy felelősek értük, ha másért nem is, akkor legalább azok miatt a szokások miatt, amik beépültek. Mi csak emberek vagyunk.

Azonban, én nem gondolom, hogy csak az egyedülléttől való félelem tartaná bent az embereket, egy jó és egymáshoz hű családi környezetben. Ennek az “elméletnek” nem kell bebizonyítani az ellentmondását, és az sem megoldás, ha elrejtjük az árnyoldalát. Mindössze annyira van szükségünk, hogy pozitívan álljunk hozzá.

Kérdés: A Pszichológia kijelenti, hogy mi nem kapcsolódunk kizárólag a félelem miatt a másikkal, inkább egy mélyebb belső kapcsolatot keresünk, az egységet. De kétségtelen, hogy sok embert hajt a félelem. Ez az a pont, ahol elkezdődik a folyamat, de teljesen nyilvánvaló, hogy nem jön létre belőle egy megfelelő kapcsolat. Éppen ellenkezőleg, a félelem más jelenségeket okoz, gyakran akadályoz meg minket a hibás kapcsolat megszakításában.

Beszéljünk olyan helyzetről, amikor az emberek készen állnak kapcsolatot építeni, de nem tudják, mit tegyenek. A kérdés az, hogy mivel kezdjük?

A mai módszerek azt ajánlják az embereknek, hogy megismerjék önmagukat, és a természetüket. Azt kérdik, hogy “Milyen részt vagyok képes szentelni magamból a társamért?”. Miután valaki felteszi ezt a kérdést, “jegyzetet” készít: “Mit várok a társamtól és a közös életünktől?”. Továbbá, amikor megérti, hogy mik az elvárásai önmaga és a partnere felé, és mik az elvárásai az élettől, akkor készen áll egy más típusú kapcsolatot teremteni. Ez a gyakorlat nagyon elterjedt manapság. Ez helyes?

Válasz: Feltételezem, hogy ez nem csak napjainkban népszerű. Ez mindig így volt. Az emberek mindig kiszámították a befektetésüket és a partnerük hozzájárulását a közös családi életbe. A házasságközvetítők “segítettek” a fiataloknak és a szülőknek, hogy “Jó alkukat” hozzanak létre. De, ez az egész üzlet volt. Mindkét házasulandó fél egoista volt, és nekik kelletett, megfontolniuk, igazolniuk, hogy érdemes-e egymással lenniük. Az érzéseik egymás felé is csak egy volt a számos összetevő között ebben a képletben. Az érzelmeik “beszerzési hatalom” részei voltak csupán, és bekerültek az általános egyenletbe.

Ez a megközelítés a helyes? Nem hiszem. Természetesen, ez egy ideig működött, de azóta, drámaian megváltoztunk. Mi nem vagyunk biztosak abban, hogy mit akarunk ma, és főleg azt nem tudjuk, hogy mit akarunk majd holnap. Azonkívül a lélekismeretünket nagyrészt megrontja egy olyan hatalmas külső hatás, ami oldalról tol minket, hogy mesterséges megszorítások és szabályozások, képzeletbeli hasznok és veszteségek mellett álljunk.

Minden hóbort, az összes “szezonváltás”, ahogy alá vettjük magunkat teljesen megváltoztat bennünket a külső mellett, az összes belső változásért is felelős. Ezért, ez az előnyök és a hátrányok kiszámításai, a jövőbeli családi életünkre, nem biztos, hogy helyesek fognak hatni. Csak akkor, ha a cél érdekében beállítunk egy magasabb értéket, és elfogadunk egyfajta kihívást, és mind az egyéni és a társadalmi akadályok és zavarok fölé emelkedünk. Akkor, de csak akkor, a társadalom, és az elemei is a fiatal párok, nem csak hogy túl fogják élni, de virágozni is fognak.

2013.11.06, Az “Új élet” TV. programjából, 195. beszélgetés

ford: B.S

lekt: FB;KN

forrás: How Do You Escape Loneliness?

Posted on November 20th, 2013 at 8:56 am

כיצד להינצל מהבדידות?

פורסם: 6.11.13, 11:57     

 

25 nov 2013

A Fejlődés nyila

A fejlődés nyila

 

Az utóbbi időben, a külső tevékenységünknek köszönhetően, úgy érezzük, hogy a leckék egy új formát öltenek. Kabbala Bölcselete már nem úgy tűnik számunkra, mint valami, ami spekulatív, elméleti, és a családi élettől független, nem lebeg valahol a csillagközi térben, vagy valamilyen ismeretlen dimenzióban.

Nem gyakorlati formában érkezik, nem is csak egy elméleti tudomány, hanem azért adatott a világnak, hogy itt köztünk tárja fel a Teremtőt.

Pontosan ez az oka a jelenlegi válságnak. Ez nem ér véget magától, nem számít, hogy mennyire is próbálják fényezni, vagy elsimítani. Egyrészt, legalizálják a kábítószereket, és ígérgetik a válság végét. De a válság továbbra is fennáll. Ahogy a Kabbalisták mondják, hogy csak akkor lesz vége, amikor a Teremtő vagy a szenvedés útján haladva korrigáljuk a természetünket, és elérjük az összeolvadást a Teremtővel, azaz, megvalósítjuk a teremtés célját.

Ebben a folyamatban úttörők vagyunk az emberiség élén. Legyetek büszkék arra, hogy megadatott minden erő nektek erre a munkára. Mivel kaptunk egy esélyt, amely nem volt megadatva a korábbi generáció Kabbalistáinak. Több millió évnyi fejlődés során, az összes világ, és a mi világunk is, minden, amelyen átmentünk, minden csak a jelen érdekében történt. Te és én, vagyunk az a pont, amely a fejlődés “nyilának” a csúcsa, amit a teremtés célja felé kell irányítanunk.

Mindenkinek büszkének kell lennie, és telve kell, hogy legyen energiával, hogy elvégezhesse ezt a nagy feladatot. Ennek megfelelően, mindenkinek a csoportban nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert a Teremtő csipesszel választja ki a barátot a sok milliárd ember közül.

Tartsuk tiszteletben egymást, szeressük egymást, és a köztünk levő szeretet által, adjuk meg a Teremtőnek azt a helyet, ahol feltárulhat.

2013.11.16, A virtuális amerikai lecke első részéből

ford: B.S

lekt: FB;KN

forrás: The Arrow Of Development

Posted on November 22nd, 2013 at 10:47 am

חץ ההתפתחות

פורסם: 21.11.13, 13:00

23 nov 2013

A család az eszköz a spirituális felemelkedéshez

a család ezköz

Kérdés: Meg kell győznünk az embereket, hogy építsenek családot?

Válaszom: Mi átmegyünk az emberi fejlődés azon szakaszán, ahol a család szétesik, mert nincs már rá szükség. Befejeztük az előző lépést, átmentünk rajta, és most fel kell emelkednünk  a következő szintre. De az még meg sem született. Ezért áll fenn folyamatosan az értékrendek változása a fiatalok körében. Nem akarnak családot alapítani, nem akarnak gyermekeket, és nem akarják elkötelezni magukat egymással.

De ez egy átmeneti fázis. Meg kell, hogy találják a választ arra a kérdésre, hogy ” Miért  van szükség a családra?”. Alapvetően, ma már mindenütt megtalálható ez a kérdés: “Miért?”. Az embereknek szükségük van arra, hogy rátaláljanak a család értelmére, amelynek a célja nem a szaporodás, hanem a könnyebb túlélés és az életet elrendezése.  Mára már kifejlesztettünk olyan szolgáltatásokat magunknak, amik azt illuzionálják, hogy nincs szükség a családra. Mert a hozzám tartozó nő helyett kiszolgálhat engem például egy szupermarket, kaphatok közösségi segítséget, minden nap más nőtől, és lehet hozzám tartozó minden nap valaki más.

Ha szükségét érzem a családnak, akkor nyilvánvalóan létre tudom hozni magam körül, de az már egy új társadalmi sejt, amely felemeli az embert egy fejlettebb létezési szintre. Ha az ember megérti, hogy milyen nagy szüksége van a családra, akkor ő valóra váltja majd ezt a vágyát, és akkor lesz egy normális családja. Érezni fogja, hogy ez felemeli, általa majd, új  “edényeket” szerez meg, ezek által érezi, a létezését a világban.

Minden szempontból emel a család bennünket, mint például: a lelki szerkezet, a szociális biztonság, stb. Szándékosan jött ez létre, mint alappillér a természetes terv szerint, annak érdekében, hogy, ne anyagi szempontból legyen szükségünk egy családra. Illetve úgy érezzük ezt a hiányt, vágyat, mint egy különleges és csodálatos tulajdonságot, amely segít bennünket felemelkedni a következő szintre.

Kérdés: De minden ember akar valamit a családtól: melegséget, kapcsolatot…

A válaszom: Pontosan, az integrális családban kapja meg az ember mindezt. A legfontosabb dolog az, hogy magát, a természetét és a világot elkezdi egy teljesen más szinten érezni. Ha meglátja, hogy a családja elvezeti egy ilyen állapothoz, akkor fejet fog hajtani ennek a változásnak. Ha nem látja ezt át, akkor nem fog egyet érteni ezzel.

 2013.09.21, “Az idő révén” programjából

ford: B S

lekt: BT;FB;KN

forrás: המשפחה היא אמצעי לעליה הרוחנית, 30.10.13

19 nov 2013

A szöveg, amely sugározza a Korrekció Fényét

Kérdés:

Mi a különbség munkában, azok között a  házaspárok között, akik a belső spirituális módszerrel foglalkoznak, és azok között akik, azért jöttek, megoldják a materiális problémáikat?

Válasz:

A különböző házaspárokkal végzett munkában mindössze az alkalmazott szavakban van különbség. Nekik és másoknak, ugyanolyan feltételek mellett, ugyan azokat a kérdéseket feltéve, azt tapasztalhatjuk, hogy csak a kifejezési módjaikban lesz különbség, semmi másban.

Vegyük például, a Kabbalista szótárt és fordítsuk le Biblia nyelvére, és azonnal mindenki számára érthető lesz. Végül is, a természetben található formaegyezésről beszélünk, a természet részei közötti összeolvadásról. A család pedig az összeolvadás legkisebb egységének tekinthető.

Kérdés:

A terjesztés ügyében, mi azt tervezzük, hogy felhasználjuk azokat a cikkeket, amelyeket Ön már átdolgozott. Észrevettük, hogy amikor használjuk ezeket  az anyagokat,  használjuk, egy teljesen más atmoszféra teremtődött meg. Miért kell ezt a munkát végezni, és miért olyan fontos ez?

Válasz:

Folyton azt kérem a tanítványaimtól, hogy olvassák a Forrást, mert abból ered a korrekció Fénye. Ugyanez tölti meg  ezeket a cikkeket is. Mert fellelhető bennük a Fény, és ez beragyogja azokat, akik olvassák. Ahogy haladunk ezekben az írásokban előre, egyre jobban érezni fogjuk, hogy működnek rajtunk.

2013.09.21, Az “Idő révén” programjából

forrás: The Text That Radiates The Light Of Correction, October 27th, 2013

 טקסט המקרין את אור התיקון,  24.10.13

ford: B S

szerk: Sz I

KA

30 okt 2013

A megosztott tér, amelyben egy család születik

A megosztott tér, amelyben egy család születik

Kérdés:

Milyen állapotokon kell keresztül mennünk, mialatt létrehozzuk a családi kapcsolatokat míg elérjük a teljes egységet?

Választ:

Először a feleségem segítségére van szükségem, amit “segítség valami ellen”-nek nevezünk, így megvizsgálhatom magam és egyesülhetek és felfedezhetjük egymást amennyire az lehetséges. Fel kell fedeznem, hogy a másikat egy eltorzult alaknak látom, amit az ego vetít ki elém. Ez a pszichológia, amit meg kell tanulnunk; így kell mindenkit oktatnunk, hogy érett felnőttek lehessenek, akik megértik a saját érzéseiket és különleges tulajdonságaikat. Akkor egy ember képes lesz az összes különleges tulajdonságát megfelelően használni a szüleivel kapcsolatban.

Először kapcsolatot építesz a feleségeddel, megrajzolva az ő képét és a magadét, és eldöntöd, hogy milyen mértékben tudsz belelépni és ő milyen mértékben tud belelépni a tiedbe, és hol találkoztok. Azzal az alapvető felfedezéssel kezded, hogy megérted két egoista vagytok, akik szembenéznek egymással egy végtelen távolság által elválasztva. Most mindenkinek el kell hagynia a kiindulási pontját és el kell kezdenie közelebb kerülni a partneréhez.

Minél közelebb kerülök a túloldalhoz, minél jobban eltávolodom a saját természetes kiinduló pontomtól annál nehezebbé válik számomra, hogy tovább haladjak. Ez ugyanúgy egyre nehezebb a feleségemnek, ahogy ő “magával” marad. Meg kell köszönünk egymásnak ezeket az erőfeszítéseket, és így képesek leszünk közelebb jutni egymáshoz. Mindez a kölcsönös engedményeinknek köszönhetően történik, míg el nem érjük a belső kapcsolódást.

Ez az a pontja a kapcsolatnak, ahol már képesek vagyunk feladni saját alapunkat és kapcsolódni. A kapcsolódás azt jelenti, hogy azt kapom a feleségemtől, ami számára nélkülözhetetlen a személyiségének megfelelően, így az számomra is nélkülözhetetlen lesz. Tehát a kapcsolódás létrejön közöttünk, egy kapcsolat, kölcsönös összeolvadás. Mindannyiunkban vannak kidudorodások és bemélyedések amelyekkel kapcsolódunk.

Ami fontos a feleségemnek az nekem is fontos kell, hogy legyen és ő ugyanezt teszi velem szemben, így egy megosztott tér alakul közöttünk. Ebben a térben dolgozva, erőfeszítéseinknek köszönhetően, hogy kitartsunk a kapcsolat mellet a különböző állapotokban, segít, hogy kapcsolódjunk. Ezt a megosztott teret párnak nevezik.

Hatalmas területek vannak a megosztott tér mellet, ami csak hozzám illetve hozzá tartozik. Olyan, mint két egymást metsző kör, közöttük egy közös területtel, ahol úgy kapják meg egymás vágyait, mintha a sajátjuknál fontosabbak lennének.

A megosztott tér, amelyben egy család születik

Tudom, hogy nincs választásom és hogy ezek a feleségem szükségletei. Mit kell tennem azokkal a területekkel, amelyek továbbra is külön vannak? Dolgoznunk kell rajtuk, azáltal, hogy kitisztítjuk azokat, és közös erőfeszítéssel megtesszük mindezt a vágyunkkal, hogy egy egészet hozzunk létre kettőnkből.

A megosztott tér, amelyben egy család születik

Ha tudjuk, hogyan kell egyesülnünk egy egész családdá, akkor ugyanígy sikerrel járhatunk nagyobb külső körökkel, és még külsőbb körökkel, míg az egész világ egyetlen személlyé válik. És akkor nem lesz globális összetett válság. Van egy csomó minden a világon, de rossz irányban fejlődtünk. Ahelyett, hogy mindent az ember érdekében fejlesztettünk volna, azért cselekedtünk, hogy ártsunk neki. Ez olyan, mit egy pár, aki be van zárva egy lakásba és képtelen kijönni egymással, és ezért készek felégetni mindent kölcsönös gyűlöletükben; ez ugyanaz a helyzet és ugyanaz a probléma.

A “Beszéd az Új Életről” 2012/7/25-ei kiadásából

FG

14 Már 2013

A Teremtő által választott társ számomra

Kérdés:

Van-e különbség a nő és a férfi spirituális fejlődése között, és mi okozza a különbséget?

Válaszom:

Ha mi a történelmi folyamatra tekintünk, mi láthatjuk, hogy ahogy Ábrahám elkezdte felfedni a Kabbala bölcsességét, ő megkapta az utasítást, hogy olvadjon össze női részével: “Halgasd meg amit Sára mond neked.” Mindent a női rész határoz meg. Amit a férfi fedez fel, az számára a nőn belül jelenik meg, azaz a lélek férfi része a lélek női részének belsejében, és a férfi a nőben.

Rabash többször írt és beszélt arról a tényről, hogy a korrigált társadalomban, egy korrigált családban egy férfivel és nővel, a férj és a feleség a Teremtő közöttük való felfedésének folyamatában vesznek részt. A férj feleségét a Teremtőn keresztül érzékeli, és a feleség férjéhez ugyanilyen módon viszonyul. Ők állandóan érzékelik, hogy a Teremtő közöttük lakozik.

Azaz én tudom, hogy feleségemet a Teremtőtől kaptam. És ha én őt (feleségemet) úgy érzékelem, mint azt a részt mely segíthet engem a Teremtő elérésében, akkor én valóban képes vagyok megvalósítani magamat.

Kérdés folytatva:

Más szóval a feleségem társam a spirituális úton?

Válaszom:

Nem csak egy társ. Én úgy látom őt mint egy olyan társat, melyet a Teremtő választott ki. És ha én így voszonyulok hozzá, akkor nem csak hozzá (feleségemhez) fordulok. Én hozzá és a Teremtőhöz fordulok ugyanakkor, és érzem, hogy ő (feleségem) ugyanilyen módon viszonyul hozzám. Ez egy nem természetes kontrasztnak tűnhet, de ez mégis nagyon természetes, és nagyon cél irányos.

Kiderül, hogy életem minden pillanatában, a legintimebb családi helyzetektől a legszokványosbbakig, és meginkább a közösségben és a világban, mi elkezdjük egymást úgy kezelni, mintha a Teremtő közöttünk lakozna. Mi érezzük hogy ennek az Erőnek kell összekötnia minket, annak kell kitöltenie az üres tereket közöttünk, és annak kell korrigálnia a taszítást és gyűlöletet mely kiemelkedik közöttünk.

A Teremtő maga jön, hogy kitöltse ezt a teret, és egyesítsen minket egymással. Mi elkezdjük ennek megvalósítását a családon belül, mely a legközelebbi hely a személy számára, és folytatjuk azt az egész világon keresztül.

hzs

22 okt 2010

Összekapcsolva az összes világokat

Kérdés:

A személy felesége egyike “felebarátainak” aki “szeretnie kell, mint saját magát”?

Válaszom:

Életünk ebben a világban úgy van elrendezve, hogy családunkon belül is a spirituális cél érdekében kell összekapcsolódnunk. Ez az eredménye a legmagasabb, és legfényesebb spirituális gyökérnek, és ez minden egyes emberre vonatkozik a világban.

A törés eredményeképpen lelkeink szétváltak, és egymással szemben állóvá váltak. Ez nem csak az “ember-Teremtő”, vagy a “csoport-Teremtő” viszonyra vonatkozik, hanem a “férj-feleség” párosra is. Manapság elérkeztünk a családi egység feltöréséhez, így a házastársaknak ugyancsak meg kell valósítaniuk egymás között a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat” alapelvet.

Ez ugyanúgy működik férj és feleség között, mint bármely más emberi viszonyban. És amikor a férj és feleség elérik ezt a fajta kapcsolatoz, a Shechina (Istenség), a Teremtő közöttük lakozik majd. Mindez azt jelenti, hogy minden cselekedetükben a legmateriálisabbtól a legspirituálisabbig azért igyekeznek, hogy egyetlen szándékban maradjanak meg: hogy kölcsönös adakozáson, azaz a “Teremtőn” keresztül kapcsolódjanak egymáshoz.

Minden személy képes ezt felfedezni, és pontosan ezért van az, hogy a Teremtő az első embert két részre osztotta: Ádámra és Évára. Ez a lehetőség létre van hozva minden összeházasodott párban manapság a világban. Meg vagyok győződve arról, hogy korrigálnunk kell magunkat ezen a téren. Végül is ameddig el nem érjük a korrekciókat teljességükben a legalacsonyabb szinten, a korrekciók nem létezhetnek Felül sem.

Nem elég az, hogy úgy érezzük össze vagyunk kapcsolódva egymással. Ebben a világban mnden materiális dolgunkban a legtökéletesebb formában kell hogy összekapcsolódjunk, mint a Végtelen Világban. És akkor ez a két ellentétes pont, a mi világunk, és a Végtelen Világ összekapcsolódik majd, és minden visszatér eredeti tökéletes állapotába. Össze kell kapcsoljuk ezt a két világot: a legmagasabbikat és a legalacsonyabbat.

Ennek okán mindennek a spirituális törvényeknek megfelelően kell történnie, mind a családi életben, és a személynek a gyermekekkel és a felnőttekkel szembeni attitűdjében. És természetesen amikor a férj és feleség együtt tanulnak Kabbalát, és képesek elérni az ilyen fajta attitűdöt és szándékot egymás irányában, ez felfedi olyan munkák lehetőségét, mely csak házastársak között lehetséges.

hzs

01 okt 2010

“És van egy bölcs feleség az Úrtól”

A Zohár, “VeYechi (És Jákob élt) fejezet,” 401. bekezdés: Tehát a Teremtő az egyetlen, aki feleséget ad a férfinak, és az összekapcsolódásuk Tőle (Teremtőtől) származik.  Ezért írva van, “És van egy bölcs feleség az Úrtól”

Minden, ami felbukkan, az összes világban, kizárólag a köztünk lévő kapcsolattal magyarázható. Ez ezért van, mert az összes világ az egyetlen Kli (befogadó edény) darabokra törése után jött létre. A Kabbala bölcsessége elmagyarázza, hogy lehet visszaállítani a törött darabokat egy egésszé ismét.

“Az asszony” vagy“a feleség” a vágy, amit a “férfinak” vagy “a férjnek” korrigálnia kell. “Az asszony ” a törött, egoisztikus vágy, ami feltárásra kerül, köztem és a csoportban lévő barátaim között, annak korrigálatlan állapotában. Nekem kell korrigálnom, megtalálnom a Fényt benne, és kitöltenem az „asszonyt.”  Magam vagyok a korrekcióra, az adakozás erejének a megszerzésére irányuló vágy, a szándék. Ezzel képes leszek korrigálni, a „valakire irányuló megszerzési” szándékot. („az asszonyt”)

Felfedezem a törött kapcsolatot köztem, és a barátaim között. Érzékelem őket, mint a korrigálatlan „női” részeimet; úgy kezelem ezt a tévedést, mint a sajátomat, mivel „mindenki a tévedései alapján hoz döntést”; korrigálni akarom ezeket: ezért felépítek magamban, egy „korrigált asszonyt” mindebből. Akkor ezekben a korrigált vágyakban elérem a Teremtőhöz való tapadást, a törvénnyel összhangban: “Férj és feleség és a Shechina köztük.”

A törés helye kiegészítődik a szűrő által. Végrehajtom az összetapadást, (Zivug) a Fénnyel ebben a vágyban, aminek van szűrője, ezáltal feltárja a Fényt önmagán belül. Ez azt jelenti, hogy már elértem az összetapadás fokozatát.

A korrigált vágy ki van töltve a Belső Fénnyel, és így feltárul a Teremtő önmagamban, a teremtményben. Ez az, amit a Kabbala bölcsességében beteljesedésének , vagy a Teremtő feltárulásának nevezünk, a teremtett lények számára.

Mit jelent az, hogy a Teremtő hajtja végre a Zivugimot” (párosodást, összetapadást)? Azt jelenti, hogy Ő állítja át valakiben a vágyakat, amelyek elvezetik a Felső Fény felfedezéséhez, amely kitölti az egész teremtést.  Azonban az egyszerű Fény elérésének érdekében, alá kell, hogy merülnünk, és meg kell értenünk és tudatában kell lennünk a kapcsolatok minden formájának, mert mindezek építik fel a valóságot. Ez hasonló ahhoz, ahogy az egyszerű, fehér szín tartalmazza önmagában, az összes többi színt.

lekt: KN

30 Sze 2010

71 queries in 0,782 seconds.