Dr. Michael Laitman

cselekedet

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Túllépni az illuzión

laitman_546_02 (1)

Meg kell, hogy értsétek, ez az egész világ, a benne lévő összes ember, akiket szerettek és akiket utáltok, csak egy illúzió. A Teremtő eszköze arra, hogy elölről, hátulról körülölve benneteket ezzel az illúzióval, a saját lelketek minőségeit mutassa fel fel a számotokra, a külvilág formájában. Minden csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy túllépve ezen az illúzión, elkezdjétek az egyetlen dolgot kutatni ami valóban kívül van rajtatok. Magát, a Teremtőt. A világ célja és kiindulópontja Ő. Tőle indultunk, és hozzá kell visszatérnünk.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből 2015

27 Júl 2015

A gyülekezet célja (1984)

laitman
Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget olyan emberekből, akik valamennyien követni kívánják a Baal HaSulam által meghatározott utat és módszert, amely által elhagyható a bestia szintje, ami által az emberi szintre lehet felemelkedni.

Az egész világ Istenfélelem tudatos megjelenése érdekében lett megteremtve. A teremtés célja az volt, hogy a Teremtő jót cselekedhessen a teremtményeivel, és hogy azok boldogságot érezhessenek ezen keresztül.

Az oka annak, hogy a teremtmények miért nem érzik az örömöt és az élvezetet annak ellenére, hogy a teremtés célja pontosan ez lenne, az a formaeltérés a Teremtő és a teremtményei között. Azaz, hogy a Teremtő adakozó, míg a teremtmények megszerző minőséggel bírnak belső természetükben.

Mivel a lelkünk gyökerében nincs megszerzés, és a Teremtőben semmilyen hiány nincs, az ember kellemetlennek érzi a saját kapni akarását.

Ennek a szégyennek a korrekciójához kellett a világot megteremteni. Olam (világ) ögöttes jelentése, He’elem (elrejtés), azaz, hogy az örömnek és az élvezetnek rejtettnek kell lennie. Miért van ez így? A válasz a félelem érdekében. Azaz, hogy az embernek tartózkodnia kell, az öröm megszerzésétől, mivel egyrészt sóvárog erre, másrészt viszont erőt kell szerezni, hogy ezen felülkerekedhessen, és ezáltal megváltoztathassa vágyainak irányát, amivel megelégedettséget adományozhat a Teremtőnek.

Valójában tehát csak olyan örömök megszerzésére szabad törekedni, amelyek megelégedettséget adományoznak a Teremtőnek. Ezt azt jelenti, hogy a teremtménynek adományozni kell, a Teremtő felé, és el kell jutnia az Istenfélelem szintjére azaz, hogy félnie kell, az önző megszerzéstől, mivel ha valaki az önmaga haszna érdekében akar megszerezni, az leválasztja őt a Teremtőtől.

Amikor az ember betart egy parancsolatot, (Mitzva), akkor erre a parancsolatra kell irányulnia a gondolataival, és a Teremtő felé kell irányítania az adományozási szándékát. Ahogy azt bölcseink mondják, „a Teremtő meg akarja tisztítani Izraelt, ezért adta át nekik a bőséggel teli Tórát és Parancsolatokat.’”

Ezért gyűltünk tehát össze, hogy létrehozzunk egy közösséget, amin belül mindannyian a Teremtő felé irányuló adakozás szellemiségét követjük. A Teremtő felé való adakozás elérése érdekében, először az emberek irányába való adakozást kell elkezdeni, amelyet a „másokra irányuló szeretetnek” nevezünk.

A másokra irányuló szeretet kizárólag önmagunk felébresztésével érhető el. Ezáltal, egyfelől minden ebben részvevő barát, kicsinynek kell, hogy érezze magát, másfelől pedig büszkeséget kell éreznie amiatt, hogy a Teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy egy olyan céllal átitatott közösséghez tartozhat, mint a Szentség megjelenése a közösségen belüli kapcsolatokban.

Bár még nem értük el ezt a célt mégis, hatalmas vágyunk van ennek az elérésére. Ezt a vágyat el kell fogadnunk, még akkor is, ha csak az út elején vagyunk, óriási reménység kell, hogy kitöltsön bennünket, hogy elérhetjük ezt a magasztos célt.

KA

01 jún 2015

Könnyebb együtt dolgozni, mert egyedül nehezebben telik az idő

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni azt a vágyat, amikor azt érezzük, hogy mindent holnapra akarunk halasztani: a következő leckére, a következő kongresszusra? Ez az az  érzés, hogy ráérünk még,  van még idő , és megvár a dolog.

Válasz:

Ez az egó illúziója, amelyet az ember egymaga nem képes legyőzni. Ha te otthon ülsz  egyedül, akkor biztos, hogy mindenféle haszontalan dologgal való foglalatosság felé fordulsz, és haszontalanul csinálod a dolgokat egyiket a másik után, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Ez csak időpocsékolás, ma és holnap is , és eljön a másnap, és még egy év, aztán két év. Így nem fogod tudni  hatékonyan használni az időt, mert egyedül vagy. “Vagy a barátság, vagy a halál”.

Mindenki valamilyen felelősséget kell, hogy vállaljon, amelyet nem lehet halogatni vagy elmenekülni tőle. Fontos, hogy ezek a kötelezettségek összekössenek a barátokkal és fontos, hogy  együtt dolgozzatok közösen.

Neked állandóan kötelezettségeket kell vállalnod, különböző módokon az előrehaladásért:

1.Elkötelezettség a munka iránt

2. A barátok iránt

3. Fontos a  szégyen érzet, hogy nem fejezted be a munkádat, és ezt mindenki fogja tudni és látni.

A szégyen olyan erős kell hogy legyen, mint a halálfélelem. Ha a barátok között vagy, csak ez fog megmenteni, akkor megfelelően hasznosítod az időt. Ha egyedül vagy és korlátlan az idő ami rendelkezésre áll, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtéveszt. Az idő a “héj” (klipa), ez egy nagyon erős egoista erő. Az idő húz bele téged, különböző komolytalan elfoglaltságokba.

De amikor együtt dolgozunk, hirtelen azt érezzük, hogy könnyedén, dolgozunk,  boldogan és kellemesen!

2013.10.10. Bevezető a Zohár könyvébe

ford: B S

lekt: KN

23 okt 2013

Jobban szeretni a barátot, mint az ember saját fiát

Jobban szeretni a barátot mint az ember saját fiát

Kérdés:

Hogyan lehetséges a barátot úgy szeretni mint az ember saját fiát?

Válasz:

A mi világunkban megkaptuk ezt a példát, az ember természetes szeretéről saját gyermeke irányában. És ennek megfelelően kell lemérnünk mit is jelent a spirituális szeretet. A spirituális szeretet ehhez képest a “plusz 1-es” szinten van.

Kérdés:

De az nyilvánvaló hogy mindez lehetetlen, nem?

Válasz:

Semmi sem lehetetlen! Minden lehetetlen a Teremtő segítsége nélkül, csak a Fény képes mindent lehetővé tenni. És amennyiben néha valami lehetetlennek tűnik számunkra, az azt jelenti hogy először is kérnünk kell, és csak utána válhat a dolog lehetségessé, és akkor a Teremtő megteszi azt számunkra.

A világ két részre van osztva. Az egyik rész az a cselekedet melyet a Fény hajt végre automatikus módon, mindenféle kérelem nélkül, és ez az amire mi úgy utalunk mint, ami “lehetséges”, és mi azt hisszük hogy mindezt mi magunk hajtjuk végre saját akaratunkból. De valójában mi magunk semmit sem teszünk, mi semmilyen cselekedetre nem vagyunk képesek. Azonban nem kell a Teremtőt előre kérnünk ezen dolgok elvégzésére.

De vannak olyan cselekedetek is ahol nekünk kell kérnünk először, mivel a kérésen keresztül megmutatjuk, hogy valóban akarjuk azt a cselekedetet azaz kívánjuk a korrekciót. Ennek a korrekciónak bennem kell megtörténnie, annak bizonyos dolgokat el kell rendeznie bennem, és engem újra kell formáznia, így ennek a cselekedetnek a kérésem után kell megtörténnie.

Ez a kérés jelenti azt hogy képes vagyok a Teremtőhöz olvadni, hogy Őt felfedjem cselekedetein keresztül. De az egész korrekció a Teremtő által történik. Ezáltal az összes cselekedetek feloszthatóak “lehetséges” és “lehetetlen” cselekedetekre. A lehetetlen cselekedetek azok, melyek nem történnek meg maguktól, hanem csakis kérésem következtében.

Te fiadat egy természetes állati szeretettel szereted. De a barát iránti szeretet az a szeretet következő szintjére való felemelkedés, egy olyan szeretet szintjére mely tökéletes és örökkévaló, mely sokkal nagyobb szeretet mint, amit az ember saját gyermeke iránt érez.

A mások iránt érzett legelső spirituális szeretet, mely az első spirituális szinten jelenik meg, már összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a családunk iránt érzett szeretet. Csak kérjük ezt a Teremtőtől, és Ő megteszi azt számunkra…Az egész világ csak mint példa lett megteremtve, hogy legyen egy kiinduló pontunk ahonnan elkezdhetjük a szeretetet, hogy legyen valami kezdőpont amihez mérhetjük magunkat.

13.12.2o12, Reggeli lecke 3.rész, TESZ

HZs

20 dec 2012

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

A Kabbalisták a csoport törvényeit saját tapasztalataik alapján határozták meg. A csoport létrehozásának célja az, hogy összekapcsolódjunk és azáltal olyanná váljunk mint a Teremtő. A csoport akkor jön létre, amikor olyan emberek akik ezt az állapotot el akarják érni összegyűlnek, és természetesen a csoportnak pontosan tudnia kell, meg kell értenie miért is létezik. Ez magában foglalja azokat az új embereket is, akik még nem értik ezt, nem képesek ezt még érzékelni, de rövid időn belül mi elmagyarázzuk nekik, miért is vannak a csoportban, és erőszak nélkül fokozatosan elvezetjük őket ebbe az állapotba.

A csoportnak egyesültnek kell lennie, és semmilyen torzítás nem létezhet benne. Ez nem üzem menedzserekkel, és munkásokkal, mely munkások alá vannak rendelve a menedzsereknek. Ilyen dolog nem létezik egy olyan csoportban mely Kabbalát tanul, minden közös, kollektív.

Mi különböző tanácsokat hozunk létre, melyek szolgálnak, segítenek, fenntartják és megszervezik a csoportot, a tanulást, az ünnepeket, és így tovább. Mindezt precízen adaptálni kell, a csoport alapvető kollektív egységéhez, és az egyének egységéhez. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, teljesen egyenlőek kell hogy legyünk, az egyik okos, a másik buta, ez semmilyen problémát, különbséget nem okoz. Mindenki természetesen viselkedik ahogy megszületett, és mindenkire pontosan így van szükség ebben a formában.

Képzeljünk el egy szerkezetet ahol annak bizonyos részei jobbra mozognak, másik balra, és a többeik meg valami tengely körül forognak. Mindenkinek meg van a saját szerepe, és a legfontosabb az hogy mindenki saját lehető legjobbját, maximumát adja az általános egységért. A csoport többi feltételei ennek eredményeképpen lesznek megteremtve.

A legfontosabb feltétel a kölcsönös segítség, és ez az ami elvezet minket a közöttünk levő kapcsolathoz, mivel egyetlen személynek, egy egyénnek nem kell semmit sem korrigálnia. Mindegyikőnk abszolút teljes önmagában, és semmi korrupt, törött nem létezik kivéve egyetlen dolgot, a másokkal való kapcsolatot. Ezért van az, hogy engem nem érdekel a másik karaktere, természete, az ő külső formája, gusztustalan szokásai, semmi sem számít. Mindez teljesen érdektelen számomra, én egy “szűrőt” használok, és ebből semmit sem látok, valaki vörös hajú, a másik unalmas, valaki idegesít engem, és ide oda rángat engem, de ez engem nem érdekel.

A “szűrő” mögött csak egyetlen dolgot kell látnom: a személy kapcsolatát és egység iránti attitűdjét, hozzáállását, mivel ez az egyetlen dolog, melyet a személyben korrigálni, segíteni kell. Amennyiben a személy ezen dolgozik, akkor ő a barátom, amennyiben nem dolgozik ezen ő egy idegen számomra.

Nekünk semmit nem kell, megpróbálnunk megváltoztatnunk magunkon belül kivéve másokkal való kapcsolatunkat, ezt nagyon fontos megérteni. Mi csak időt és erőt vesztegetünk el emiatt. Abba kell hagyjuk, hogy azzal foglalkozunk ami szükségtelen, mivel csak összetörjük és korrupttá tesszük magunkat ezáltal. Mindenkinek olyannak kell maradnia ahogy létezik, egyetlen grammnyi energiát sem kell erre vesztegetnünk, kizárólag a kapcsolatba kell belefektetnünk.

Amikor ez tisztává válik, a munka puhává, könnyeddé és kölcsönöséé válik, az egy lakomává válik, a kölcsönösség és szeretet iránti sóvárgássá. Semmi másra nem kell odafigyelnünk. Csak egyetlen feltétel létezik: a közöttünk levő kapcsolat, és a csoportnak állandóan erre kell figyelmét koncentrálnia.

Még hosszú út áll előttünk, és kezdetben sok torzításon, félreértésen, irritáló dolgon, kitöréseken, stb kell keresztül mennünk. De csak egyetlen fontos dolog létezik, és az az hogy, vajon a személy valóban az egységre sóvárog-e. Amennyiben megpróbálja ezt a sóvárgást, hajlamot növelni magában, akkor én magamra veszem az ő összes többi problémáját és segítségére sietek.

2o12 november 6., Grúz kongresszus 2.lecke

HZS

10 nov 2012

A könnyek általi öröm

Kérdés: Van-e valamilyen jele annak, ami segít nekem meglátni, hogy sikerült-e felébresztenem a barátokat a csoportban vagy sem? Boldogabbnak látszanak-e majd?

Válasz: Csak a gyerek tudnak boldogok, lenni minden ok nélkül, de a felnőtt nem képes erre. Csak akkor lesz képes örülni egy felnőtt, amikor befejezte a feladatát: elérte a célját, azaz Teremtővel való összetapadást.

Ha elolvassuk Dávid király zsoltárjait, láthatjuk, hogy soha nem hagyta abba a Teremtővel való párbeszédet; vagy sírt és könyörgött a Teremtőhöz segítségért, vagy áldotta Őt. Ez két ellentétes állapot, de az embernek meg kell maradni mindkettőben. Egyrészt ő felsikolt és sír, könyörög a Teremtőhöz, másrészt boldog, mert a Teremtőhöz kellett fordulnia, hogy kérnie kell Őt, és hogy a Teremtő megadta neki ezt a lehetőséget.

A teste illetve az egója szenved, de a lelke örül, mert tudatában van annak, hogy hálásnak kell lennie ezekért az állapotokért. Mert általuk megkapta a kiváltságot a spirituális emelkedéshez és a Teremtőhöz való kapcsolódásra. Ezért a Zsoltárok Könyve a legszentebb könyv, mivel függetlenül, attól hogy Dávid Király, jól vagy rosszul érzi magát, állandó összetapadásban van a Teremtővel.

De hogyan érezheti magát rosszul, amikor összetapadásban van a Teremtővel? Végtére is, ha összetapadásban van, jól kellene éreznie magát. Miért sír akkor? Azért sír, mert a korrigálatlan vágyai miatt kesereg, miközben a Teremtővel való összetapadás szándékában van.

Ez valami olyan, amit még mindig nem tudunk felfogni, vagy helyesen végrehajtani. Még mindig úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek. Amikor valami nem megy nekünk, akkor kétségbe esünk, – vagy éppen ellenkezőleg – amikor valamitől boldogokká válunk, megfeledkezünk minden másról. De képtelenek vagyunk megmaradni egyszerre mind a két állapotban, és ezt szégyelljük.

Ez azt jelenti, hogy az ember nem képes uralkodni magán, mert nem tudja helyesen összekapcsolni az eseményeket, amiken keresztül megy. Egyfelől keresztül kell menni ezeken a kellemetlen állapotokon, miközben másfelől érezni kell a kapcsolatot a Teremtővel, mert Ő az Aki küldi ezeket a baleseteket, zavarokat, problémákat.

De a csoportban, ahol kapcsolat van a barátok között, ez nem fordulhat elő. Mert az egyik barátom az emelkedés állapotában van, a másik a zuhanás állapotában, egy harmadik barát alszik, és így tovább. Így az ember az összes állapotot egyszerre érzékeli, és bele van foglaltatva mindegyikben.

Vannak, akik erősek, és mások gyengébbek, de mindenki a személyes tulajdonságainak megfelelően kapja meg, a fentről érkező problémákat, csapásokat, nehézségeket. Mindenki keresztülmegy ezeken, az egyetlen kérdés csak az, hogy milyen gyorsan váltogatják egymást az állapotok.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy akár ezerszer gyorsabban haladjunk át ezeken az állapotokon, mint ahogy ez ma történik velünk. Ez azt jelenti, hogy el tudjuk érni a spiritualitást, és nem ezer év múlva, hanem akár ebben a pillanatban is.

KA

12 dec 2010

74 queries in 0,632 seconds.