Dr. Michael Laitman

csoport

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

Túllépni az illuzión

laitman_546_02 (1)

Meg kell, hogy értsétek, ez az egész világ, a benne lévő összes ember, akiket szerettek és akiket utáltok, csak egy illúzió. A Teremtő eszköze arra, hogy elölről, hátulról körülölve benneteket ezzel az illúzióval, a saját lelketek minőségeit mutassa fel fel a számotokra, a külvilág formájában. Minden csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy túllépve ezen az illúzión, elkezdjétek az egyetlen dolgot kutatni ami valóban kívül van rajtatok. Magát, a Teremtőt. A világ célja és kiindulópontja Ő. Tőle indultunk, és hozzá kell visszatérnünk.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből 2015

27 Júl 2015

A bennem levő Ember irányába

A bennem lévő Ember irányába

Kérdés: Hogyan tudom lenullázni magam a csoporttal szemben?

Válasz: Nagyon nehéz ezt megtenni, szinte lehetetlen. Be kell csuknod a szemed, és a csoport hatása alá kell helyezned magad, majd meg kell próbálnod fizikailag, erkölcsileg, pszichológiailag, és lelkileg is, lenullázni magad a környezeten belül. Ez csak így megy! Vesd alá magad a csoportnak, és fogadd el a tagjait olyannak amilyenek.  Ha ez az a csoport, amely megadatott nekem, akkor lenullázom magam az irányukban és ezáltal, elérem a megszorításomat.

Ezért, az a legfontosabb, hogy minden egyes adott pillanatban, belsőleg megszervezzem magam, és letisztázzam: “Merre irányulnak a gondolataim, erőim és a vágyaim? – Vagyis mindent ami egy emberben van”

Folyamatosan végre kell hajtani, a belső önkép letapogatását, ábrázolnom kell önmagamnak, hogy egy adott pillanatban ki vagyok, bestia vagy valami közelebbi az igaz ember képéhez. Sajnos, mindig felfedezem, hogy bestia vagyok. Azonban ezt követően egy elmozdulás történik, – még ha az kicsi is – mégpedig a bennem levő Ember irányába.

2014.02.11, Orosz leckéből

ford: BS

lekt: KN

forrás: Toward The Man Within Me

Posted on February 22nd, 2014 at 7:36 pm

אל האדם שבי

פורסם: 19.02.14, 14:02

07 Már 2014

A szamár és a habos torta

A szamár és a habos torta

Kérdés: Mit érez a Kabbalista, amikor az látja, hogy az emberek szenvednek?

Válasz: A Kabbalista azt érzi, hogy azok az emberek hamarosan egy csodálatos jutalmat fognak kapni. Egészében véve, ők már éppen megkapják a jutalmat, de egyelőre ezt még nem érzik, mivel nem korrigálták még az edényeiket, vágyaikat.

Tegyük fel, hogy adok a kis fiamnak egy ezerdolláros bankjegyet. Csak azt tudja, hogy ez pénz, de elképzelése sincs arról, hogy ez a papír mennyit ér, egy darabig a kezében tartja, majd a földre dobja. Ha meg tudta volna érteni, hogy mit adtam neki, akkor felhasználhatta volna a pénzt, arra, hogy sok fagylaltot, cukorkát, és játékot vegyen magának, azonban ő még nem tudja, hogy kell a bakjegyet örömre váltani.

Ugyanilyenek vagyunk mi is, vagy még rosszabbak, az öröm helyet, fájdalmat érzünk, szenvedünk. Befektetünk erőfeszítéseket és fizetségül csak zuhanást, rossz érzéseket kapunk. Milyen jutalom ez? A lényeg az, hogy valóban nagy erőfeszítéseket teszünk, azonban még nem fejeztük be a korrekciónkat, hogy megkaphassuk a jutalmat, azaz a helyes fizetséget. Tehát, megkapjuk a fizetséget, de nem értjük meg, hogy ez a fizetség, és ezért nem tudunk figyelmet szentelni ennek.

Képzeljünk el egy szamarat, akinek habos tortát adnak, de neki nem kell torta, fűre van szüksége és vízre. Nem szeret semmi mást, mivel a fű és a víz a legnagyszerűbb öröm a számára.

Ez az, amit én is megértek. Felszolgálnak nekünk egy óriási, csodálatos „tortát”, azonban először magunkat kel korrigálnunk annak érdekében, hogy képesek legyünk hozzá igazítani magunkat ehhez az örömhöz. Megszereztük az örömet, de ugyan akkor szenvedésnek éljük meg. Ez azért van, mert éhesek vagyunk, keressük a “saját füvünket”, és nem értjük, hogy ez az egész tortakérdés mit jelent.
Csodálkozunk, és fel vagyunk háborodva: “Miért van szükségünk erre?”. Majd válaszul azt halljuk: “Haladjatok az emberi szint felé, és örömetek lesz benne.”

2014.01.20, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

forrás: A Donkey And Cakes

Posted on January 24th, 2014 at 9:59 am

חמור ועוגיות

פורסם: 21.01.14, 15:19 

26 jan 2014

Az egyik szív beszél a másikhoz

Az egyik szív beszél a másikhoz

Amikor hallgatom a barátomat, aki beszél a workshop alatt, befoglalom magam a szavaiba, kétség vagy kritika nélkül. Úgy fogom fel amit mond, mint a számomra  legfontosabb véleményt, és bele akarom foglalni magam, össze akarok kapcsolódni vele, egy olyan módon, hogy az valóban az én véleményemmé váljon. Azt akarom, hogy a szavai megérintsék a szívemet, és úgy játszanak rajtam, mint a húrokon.

Ilyen módon viszonyulok mindenkihez, aki beszél. Nem kritizálom azt amit mond, semmilyen módon, hanem egyszerűen csak azt akarom, hogy ugyanabba a gondolatba foglaljam bele magam. Kinyílunk egymás felé, teljesen őszintén szívtől szívhez beszélünk. Mindenki megpróbálja teljesen lenullázni a kritikáit, azért hogy semmi ne blokkolja a barátok szavait, hogy azok közvetlenül beléphessenek a szívünkbe, mintha azokat a szavakat mi magunk mondanánk, olyan biztonsággal, hogy azok valóban helyesek.

2014.14, A Reggeli Lecke Workshopjából

ford: B.S

lekt: KN

forrás: One Heart Speaking To Another

Posted on January 20th, 2014 at 10:38 am

לב מדבר עם לב

פורסם: 15.01.14, 13:28 

26 jan 2014

A képességek nem segítenek

A képességek nem segítenek

A fejlődés a csoportban meglepő és csodálatos, mert egy nagyon rövid idő alatt, megyek keresztül, olyan állapotokon és érzékelési részleteken, amelyek a barátok nélkül jó néhány fizikai inkarnációt követelnének meg – a reshimo-k hosszú transzformációján keresztül. A csodálatos barátok között, felgyorsítjuk a fejlődést.

Ezen az úton semmit nem lehet “átugrani”, “kihagyni”, és “kitörölni a listáról”. A Reshimo-k megvalósításának folyamata, a kezdetektől be van állítva és keresztül kell mennem ezen a teljes spirálon. De a fejlődés ritmusa rajtam múlik, és az ütemét az határozza meg, hogy mennyire integrálódok a csoportba.

Még ha érzelemmentesen, is ülök a tanulóteremben „mint egy fadarab” anélkül, hogy megértenék valamit, az sem számít. Mindenki keresztül megy ezen.

A csoport egy csodálatos rendszer, amelyben kiegészítjük egymást, és hozzáadunk a másikhoz. Néhányan feltárnak új vastagsági rétegeit a vágyaiknak, másokat spirituális impulzusok hatnak át, és mi mindannyian, mint egy egész kerülünk kölcsönhatásba egymással.
A legfontosabb dolog az, hogy annyira mélyen éljünk a csoportba, amennyire csak lehetséges, hajtsuk meg magunkat a csoport előtt mindenben, és hajoljunk meg minden állapotban, akkor is amikor mi tele vagyunk élettel, egységgel és akkor is amikor „halottak” vagyunk.

Itt a tehetségek, vagy a képességek nem fognak segíteni, mert senki nem tud ésszel belehatolni a spiritualitásba. Nem segítenek sem a tehetségek, sem a képességek, mert a spiritualitásban nem a bölcs tanul. Az első és legfontosabb dolog az, hogy át kell, hogy adjam magam a spiritualitásnak.

2014.01.16, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

forrás: Talents Will Not Help

Posted on January 20th, 2014 at 10:51 am

הכישרונות לא יעזרו

פורסם: 19.01.14, 13:16  

26 jan 2014

Mózes, a Csoport Középpontja

Mózes, a csoport középpontja

Kérdés: Miért nincs megemlítve a barátok kapcsolata, Rabbash “Gyere a fáraóhoz”cikkében?

Válasz: Egyetlen helyen sem, akár a Shamati-ban, vagy más cikkekben, akár az egész Tórá-ban, vagy a Talmud-ban, a Mishna-ban, stb, nem találunk magyarázatot a csoportmunkáról. Egyetlen hely van a Tórában, amely erről beszél, az a Sinai hegynél való gyülekezet. Nincs még egy olyan hely, ahol ezt megemlítik, mert ez nyilvánvalóan, alapvető feltétel. Nincs más  hely, mint a kapcsolat, ahol fel lehet fedezni a Teremtőt.

Mi ebben a világban vagyunk, ahol fizikai szinten közeledünk egymáshoz, azáltal, hogy összegyűlünk egy földrajzi helyen, és végrehajtunk bizonyos kollektív feladatokat. Ezáltal meg tudjuk teremteni a szükséges feltételeket a kapcsolat, az egység, az együtt tanulás és a terjesztés igényének a feltárulásához. Ezeknek a tevékenységnek a célja az, hogy elérjük a kapcsolatot, amelyben feltárul az összetapadás a Teremtővel.

Ezek a dolgok már annyira magától érthetődőek, hogy, nem szükséges külön beszélnünk róluk. Ha valaki nem csatlakozik a csoporthoz, akkor nem teljesülnek a feltételek, amelyek által elkezdhet bármilyen Kabbalista szöveget olvasni. Még csak fel sem fogja, amit olvas, nem hogy azt, hogy az miről szól, miért lett megírva és hogyan kell beteljesíteni azt, egyszerűen nem fog belőle érteni semmit.

Csak Rabbash írta és magyarázta el, egy szisztematikus és összefüggő módon, az egész csoportos munka módszerét, az első húsz cikkében, amelyek a társadalomról szólnak. Nem beszélt és nem nyitott vitát erről az általa adott leckéken, ​​csak a cikkeiben írt erről. Nem beszélt velünk a barátok szeretetéről és a kapcsolatáról, csak a Fáraó-ról, Mózes-ről, stb, ugyanolyan módon, ahogy megírta minden cikkében. A társadalomról írt cikkei teljesen különböznek valamennyi kabbala könyvtől, azok teljesen mások, mint a Kabbala könyvek, kezdve Ádám HaRishon-tól egészen mostanáig, és ezek nagyon különlegesek.

Sehol sem található ennyire pontos magyarázat arról, hogy mit kell tennünk, és melyek a csoport szabályai. Mindez azért van így, mert világos volt, hogy ezek a szabályok jól ismertek, és érthetőek és nélkülük nincs értelme nélkülük elkezdeni, tanulni. Először, el kell rendezni egy helyet, ahol dolgozni lehet, és csak ezután vonhatja valaki magára a Reformáló Fényt. Különben, hol máshol vonhatná ezt magára valaki, ha nem a kapcsolatban?

Kérdés: De írva van, hogy a Teremtő azt mondja Mózesnek: “Gyere velem a Fáraóhoz!” Ki az, aki megy? Önmagam, vagy a barátaimmal megyek?

Válasz: Mózes egy összesség, a barátok összessége. Mózes, az nem egy személy, hanem a csoport középpontja, amelyen keresztül valaki kapcsolatba léphet a Teremtővel. Ez soha nem egy bizonyos emberről szól, mert az egyén nem létezik a spirituális világban. Az egyén, csak egy rész az összetört edényből,  ami önmagában üres.  A Teremtő elvezeti ezt az összetört részt a megfelelő helyre, és azt mondja: “Fogd!”.

Itt találhatja meg valaki meg az Erőt, amely által vissza tudja vezetni magát ebbe az óriási puzzle-ba, az általános mozaikba, a neki szánt helyre, és ezzel teljessé teszi az edényt. Azáltal, hogy beilleszti magát valaki  a helyére, segíti a többi résznek megtalálni, a saját helyét és teljessé tenni a puzzle-t.

Azonban ha valaki csak egyedül ül valahol és egyedül is tanul, anélkül hogy kapcsolatai lennének másokkal, még ha az csak virtuális kapcsolat is, akkor nincs esélye sikerre. Megtanulhatja az összes szöveget elméletben és ennyi. Nem lesz lehetősége, hogy felfedezze a jót és a gonoszt, mert egyszerűen hiányoznak a szükséges feltételek.

2013.11.25, Rabbash írásaiból

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Moses Is The Center Of The Group

Posted on December 2nd, 2013 at 9:02 am

משה, זה מרכז הקבוצה

פורסם: 26.11.13, 17:00

14 jan 2014

Egy Anya, aki mindenkié

one Mother for All1

 

 

 

 

Kérdés: Minden a Felsőhöz intézett kérésünktől függ. De hogyan lehetek benne biztos, hogy a Felső rendelkezik azzal, amit kérek, és nekem is akarja adni azt, amennyiben a kérésem helyes?

Válasz: A helyes kérést, imának (MAN-nak) nevezzük.  Ha szándékodban áll valamit kérni, ami nagyon fontos neked, akkor nem elég, hogy pusztán csak kérd azt. Nagyon sokan vannak, akik hozzád hasonlóan kérnek valamit. Szükséged van valamire, hogy megnyerd a felsőt, hogy segítsen, hogy elnyerd az együttérzését. Szükséges, hogy jobban megismerd Őt, és megértsd, hogy hogyan kerülhetsz közelebb Hozzá, és ellenőrizd, hogy mit szeretne. Ez azt jelenti, hogy különböző tetteket kell végrehajtanod, hogy örömet okozz Neki és közel legyél Hozzá.

A kérésednek olyannak kell lennie, hogy a te Galgalta ve Enaym-od, vagy a Reshimo –d (spirituális géned), ami felemelkedik a Felsőhöz, pontos egyezésben kell, hogy legyen a Felső, az Ő vágyával, annak AHAP-jának megfelelően.

One Mother for All

 

Az alsó rendelkezik egy Reshimo-val, az új állapot beteljesedéséért, akkor hogyan nyerheti el a Felső válaszát? A Felsőnek van egy rendszere, amit úgy hívunk, hogy „az állat emlői”, amelyek mindig készen állnak, hogy táplálják az alsót, de az alsónak kell felkészíteni a helyes edényt, hogy be tudja fogadni a kitöltést.

Ha hozol egy zsák érmét, ebbe nem fogsz tudni tejet elfogadni. Az edény, amire szükséged van, úgy van megtervezve, hogy befogadja a Fényt, tehát minőségében, mennyiségében és céljában is pontosan megfelelő erre. A cél, főleg azt jelenti, hogy neked mihez van szükséged a Fényre.

Ez az „állat” mindenkinek az anyja, nem csak a tiéd. Ha mindenki más nevében kérsz, és ezért akarsz kapni tőle, adni fog, de csak is ebben az esetben. Azonban nem igazán érzed, érted vagy fogadod ezt el. Nem értesz vele egyet! Reménykedsz benne, hogy ő favorizál téged, és ez az összes probléma gyökere.

Az anya dagad a tejtől… neked azonban mindenkiért kell kérned, különben nem fogsz egy cseppet sem kapni. Ha eléred a helyes kérést, a MAN-t, megígéred, hogy mindent, amit az emberiségért kaptál átadod, ami a te AHAP-oddá válik és csatlakozik a Galgalta ve Enaym-odhoz. Mivel ez az anya mindenkié, ő képtelen kevesebbet adni ennél, ez az ő útja. Ő 100%-ot ad, ezért neked 100%-ot kell kérned. 100% vágy az adományozásra, szemben vele 100% edény és a hiány.

100%-ban egésznek kell lenned, amit adni tudsz az edényeddel, Resimo-dal. Mivel csak az „egész tud az egészhez tapadni”. Ha a baba sír, kérve az anyát, hogy táplálja őt, meg fogja kapni, és ha 10 gramm tejet kér, akkor 10 grammot fog kapni. Azonban először is neki meg kell ígérni, hogy ezt mindenki hasznáért teszi. Ha nem így tesz, a kérés nem teljes, és nem kap semmit. Ez kicsit lehűtheti az embert és kiábrándítóan hangozhat.

Kérdés: Hogyan tudom megígérni, hogy átadom mindenkinek, amit megkapok, amikor a természetemből fakadóan tolvaj vagyok? Mi van, ha hirtelen lopok valamennyit?

Válasz: Ezt úgy hívjuk, hogy „ima az ima előtt”. Kérj egy vágyat a vágy előtt, és ez lesz a te helyes vágyad, és kérd a Felsőt, hogy helyezze a megfelelő imát a szívedbe. Természetesen ezt saját magad egyedül nem érheted el.

2013.10.3. A napi Kabbala lecke harmadik részéből, Tíz Szfíra Tanulmánya

ford: MT

lekt: KN

 

forrás :http://laitman.com/2013/11/one-mother-for-all/

17 nov 2013

Megérteni az ember természetét

Megérteni az ember természetét

 

 

 

Kérdés: Az integrált körökben létezik egy uralkodó jelenség, amikor egy ember nem foglaltatja magát a többiek problémáiba, de meg akarja oldani, a saját  belső kényelmetlenségét a kör számlájára, és folyamatosan magára vonzza a figyelmet. Ezáltal megtöri a kör hatását. Hogyan kell dolgozni az ilyen emberrel?

A válaszom: Sok különböző mód létezik arra, hogy kiegyensúlyozzuk a kört. Ezért, egyrészt, a körben állandóan emlékeztetni kell mindenkit a körben való munka feltételeire, másrészt meg kell érteni az ember természetét.

Fogjátok és beszéljetek meg. Hogyan tárul fel az egó mindenkiben?  Milyen a legfontosabb külső megjelenése az önzésnek? Pontosan hogyan fejezi ki magát egy egoista? Megtörténik, hogy valaki, nem hagy beszélni másokat. Vagy például egy nő csendben ül, minden aktivitás nélkül. Egy másik nem mond semmit, de a végén olyan fogalmakat kezd el kimondani, amivel megsemmisíti a többieket. Majd kivörösödve ül, mint a megfőtt homár, és úgy tűnik, hogy mindenkit darabokra fog tépni, vagy felrobban a dühtől, és így tovább.

Azaz, mi arról beszélünk, hogy milyen formán fedeződik fel az egó külsőleg, és hogyan kell nekünk gondoskodni, szeretni és lassan kiépíteni mindenki erőfeszítésével azt, hogy  a barátunk negatív tulajdonsága fölé tudjunk emelkedni. Nem kell el magyarázni egyelőre azt, hogy a barátom negatív tulajdonságai az az én tulajdonságaim tükrözései, mert ez már egy nagyon magas fokú szint. Egyelőre a fentebb leírt a formában kell elmagyaráznunk nekik.

2013.09.21, “Az idő során”

ford: B S

lekt: BT;FB;KN

forrás:  להבין את טבע האדם ,  26.10.13

10 nov 2013

Röntgen képe az Integrált világnak

laitman_2012-03-25_471_w

 

 

 

Kérdés: Ha én egy integrált világban élek, nem mondhatom, hogy a korrekció hiánya miatt kapom a csapást. Lehet, hogy csak eltévedtem az úton, és a Teremtő így térít vissza engem, és talán ezek a generációnknak a külső problémái. Akkor, hogyan tudja az ember leellenőrizni magát, hogy az úton a megfelelő munkát végzi e?

Válaszom: Az integrált világ tükrözi az Ein Sof világát (Végtelen világ). Mi már az Ein Sof világban vagyunk, de az elrejtésben van előttünk. Ehhez az Ein Sof-hoz kell irányítanunk magunkat, ahol “a végső cselekedet, a kezdeti gondolat”-nak felel meg. Tehát, megértem, hogy én magam előtt egy törött valóságot látok, mert én így érzékelem. De valójában, egyetlen valóság van, mert csak egy lélek létezik, amely tele van Fénnyel, és egy Erő, amely összetart mindent,  tökéletes egységben.

Akkor, hogyan tudom ezt az érzékelést fenntartani az életem minden egyes pillanatában?  Az  erőfeszítéseim által?

Az ember kisebb problémákat kap, melyeket képes megoldani. Illetve kap Globális problémákat is, amiket pillanatnyilag még nem tud megoldani.

Mintha én elmennék csináltatni egy röntgen képet. Állok a gép előtt, megcsinálják a képet, és megmutatják nekem. Látom benne a csillagokat, a bolygókat, majd a föld bolygót, és a bolygón különböző lényeket, ásványi, növényi és állati és emberi lényeket. Valahol felrobbannak csillagok, galaxisok, a föld ég belülről, és mi a vékony kérgen élünk, ami úgy van beborítva növényzettel, mintha haj lenne fejen. Az arcon állatok és kis emberek sétálnak. Mindezt látom az én röntgen képemben.

De azt mondják nekem, hogy ne aggódjak a nagy kép miatt! Azt mondják, hogy egyelőre ne törődjek a csillagokkal és a Földel minden növényzetével együtt,  és kezdjek el koncentrálni arra, hogy korrigáljam azt, ami az erőmből telik, itt és most.

Akkor, én beszűkítem a látásom, megszüntetem az aggódásom az egész világért, mert nincsenek eszközeim megjavítani azt. Nincs értelme kétségbe esni és sírni, hogy mi történik Honoluluban.

Ennél fogva, először is, adnak nekem egy csoportot tíz emberrel, mert tíznél többet nem tudok az elmémben tartani. Erre a tíz emberre koncentrálva és a kapcsolatunkat stabilizálva építem fel a Világgal való kapcsolatomat, amit én ebből látok az az én röntgen képem. Képes vagyok őket fókuszban tartani. A kapcsolatom mértékének megfelelően tudok helyesen viszonyulni mindenhez , és helyesen viszonyulok a bármi máshoz, ami történik, a csoport határán kívül zajlik.

Hinnem kell benne, hogy ha  helyes viszonyt  építek fel a csoporton belül, akkor az elég lesz ahhoz,  hogy helyesen rendezzem a hozzáállásom az egész világgal szemben. Hogyha hozzám fognak jönni, panaszkodni, hogy miért nem aggódtam a Zulu törzsért, akik a világ  végen laknak, akkor én azt fogom válaszolni, hogy nem tudtam, mert én a világot a csoporton keresztül néztem. Azt ajánlom nekik, hogy nézzenek bele a lencsébe és lássák! Ők eljönnek, megnézik és látják, hogy én tényleg nem tudtam tenni semmit, és akkor kitisztáznak engem minden hibáztatásból.

Szóval, én állandóan a csoporton keresztül látom a valóságot. Hogyha problémák közelítenek hozzám a teljes csoporton keresztül, akkor valószínű, hogy ezek megérintik az  egész emberiséget illetve az egész bolygót, de tudnom kell, hogy ezek feltárulnak nekem, a kapcsolatomnak köszönhetően a csoporton belül, és én ez által már képes leszek fókuszban tartani ezeket. Már ők bele vannak foglalva a képbe, amelyet én a lencsén keresztül látok, és fókuszban tudom tartani ez által őket. Vagyis, ez az esemény már az én látóteremben található.

Így haladok előre. Egyelőre nem tudom az egész világot felölelni, és aggódni mindenért és mindenkiért. Csak azt az egy dolgot tudom, hogy ha én aggódom azért, hogy megtegyem, ami az én szintemnek megfelelő, akkor az, pozitív befolyással lesz a világra. Ennél többet nem vagyok képes tenni, és nem is követelik meg tőlem. Mint egy kisgyerektől, csak annyit követelnek tőlem, amennyit a koromhoz mérten végre tudok hajtani.

2013.10.28, a “Shamati” cikkéből

ford:B S

lekt: PS;FB;KN

forrás:: העולם האינטגרלי בצילום רנטגן

forrás a magyar oldalon: http://laitman.hu/?p=16360

07 nov 2013

78 queries in 0,653 seconds.