Dr. Michael Laitman

depresszió

Nincs idő a depresszióra!

A Kongresszus Amerikában épp hogy befejeződött, és máris el kell kezdenünk felkészülni a következő kongresszusra, mely Moszkvában lesz két hónap múlva. Nincs időnk depresszióba esni, és később arra gondolni, hogyan jöjjünk ki a zuhanásból. Nincs jogunk minderre.

Tegyük fel, influenzásak lettünk, de otthon van kisgyermekem, aki ugyancsak beteg. Mire gondolok akkor, saját betegségemre, vagy kisgyermekem betegségére? Nyilvánvalóan mindent megteszek hogy gyermeken jobban érezze magát.

És mi pontosan ugyanilyen helyzetben vagyunk! Egyre komolyabb problémák elé nézünk, hogyan engedhetnénk meg magunkat hogy depresszióba zuhanjunk? Nincs időnk minderre, Csak két hónapunk van a felkészülésre! Később az idő még jobban összezsugorodik majd, és minderre most kell felkészülnünk. Ennyi!

De te most itt, azt akarod nekem mondani, hogy valamilyen fajta depressziót érzel, mintha valami ködben lennél. Miről beszélsz? Nincs egy pillanatnyi időnk sem hogy lecsillapodjunk. Azonnal a kongresszus után, ahogy New Yorkból Torontóba utaztam, már a következő lépésről gondolkodtam.

Munkánk egyszerű: hogy megerősítsük a közöttünk levő kapcsolatot, ameddig annak belső tartalma, az egymással iránti kölcsönös adakozás hasonlóvá nem válik a Teremtő iránti adakozáshoz, teljesen azonossá azzal, azonos méretében és minőségében.

12 ápr 2011

Egy mókus a ketrecben, vagy egy Emberi lény?

Mi csak az élvezetek és vágyak mennyiségét vesszük figyelemben nem a minőségüket. Egy az élvezetek iránti véget nem érő kergetésben az ember előbb utóbb szemben találja magát a kérdéssel: “Miért van nekem erre szükségem? Mi az életem értelme?”

A múltban senki nem gondolt ilyesmire, talán egy két filozófust kivéve, de manapság egyre többen kérdezik: “Miért vagyok itt? Mi az értelme ennek a világnak? Mi van ebben a világban?”.

Ez már egy minőségileg különböző kérdés, egy esszenciális kérdés. Ma az élvezet iránti örökös kergetőzés az embert arra készteti, hogy az ember már egy magasabb szinen lezdjen el elmélkedni: meg akarja tudni mi élete értelme.

Az élvezetek megtartásának sikertelensége, és az új élvezetek iránti vágyakozás által körbe körbe rohangálok, mint egy mókus a ketrecben. Az élvezetek lehet hogy mindig meg lesznek körülöttünk, mégis ennek ellenére én felemelkedem az állati szintről az emberire és kérdezem magamtól: “Mi az értelme mindennek?”

Mi magunk nem vesszük észre ezeket a minőségi változásokat a vágyon belül. Úgy tűnhet, hogy miért kellene nekem rosszul éreznem magamat, amikor minden nap újabb lehetőségem támad újabb élvezetek hajtására. Azonban egy bizonyos tendencia van belül elrejtve, és ezért van az hogy az új kor úgy van elnevezve: a depresszió kora.

23 Már 2011

Ne engedd magad lezuhanni

Látom hányan vannak, akik hatalmas izgatottságot éreztek a kongresszus alatt, és most fáradtságot, depressziót élnek át, hogy a kongresszusnak vége. Miért érezte mindenki magát olyan felemelt állapotban? Mindez azért történt, mert mi a környezet erőteljes hatása alatt voltunk. Szóval mi az most ami megakadályozza, hogy ugyanígy érezzük magunkat?

Nekünk most magunknak kell azon dolgozzunk, hogy egy erőteljes környezetet terentsünk magunknak. A Kongresszuson ez magától történt meg a nagy tömegű ember befolyásának hatalmas ereje által történt, akik hosszú időt töltöttek azzal, hogy felkészüljenek ezekre a különleges pillanatokra, a Kongresszus 3 napjára. A felkészülésünk működött, együttesen azzal a segítséggel, melyet mi Felülről kaptunk (Itaruta de Leila)

Most egyénileg mindannyiunknak, valamint együttesen mindegyikőnknek ugyanilyen erőfeszítéseket kell tennünk. és akkor érezni fogjuk, hogy ugyanolyan erőteljesen haladunk, mint ahogy azt a Kongresszuson tettük! Mi képesek leszünk hatalmas ugrásokat tenni az úton, ellekező esetben elhúzhatjuk azt egy évig vagy akár több évig is amit egyébként elérhetnénk egy hét alatt.

Amennyiben a személy zuhanást érez, az annak a jele, hogy nem kapcsolódik eléggé környezetéhez, és nem ébreszti fel annak hatását megfelelően magára! Emellett a környezet öszességében nem aggódik megfelelően az általános inspiráció miatt, hogy biztosítsa, hogy az inspiráció soha ne legyen kisebb mint ami a Kongresszuson volt.

Miért kellene hirtelen lezuhannunk? Állandóan emelkedésben kellene maradnunk, és mi képesek vagyunk minderre! Nem szabad beleegyeznünk abba a ténybe, hogy elvesztettük ezt az általános hangulatot.

hzs

24 nov 2010

Támaszkodjunk a Felső Fényre drogok helyett

Kérdés:

Mi az ön véleménye a marihuánáról? Véleményem szerint az egy gyógynövény és nem drog. Hibás az, ha egy Kabbala tanuló elszív egy marihuánás cigarettát és ellazul?

Válaszom:

Minden helyes, amennyiben gyógyszerként használatos, még a kígyó mérge is. Azonban ha valami annak érdekében van felhasználva, hogy lekapcsoljon minket a valóságról, és korrekciónkról, akkor az káros.

Emellett figyelembe kell vegyük a hozzászokás veszélyét. Összeségében, amennyiben valaki a Végső Cél irányába aspirál, annak nincs minderre szüksége.

Kérdés:

Ön többször is megemlítette, hogy ha a Kabbala tanulása felé haladunk, szükségletünk hozzászokással fenyegető anyagokra, mint illegális drogokra, és a felírható gyógyszerek túlzott felhasználására lecsökken majd. Én személy szerint is átéltem mindezt. Ezt a változást az Or Makif (Körbevevő Fény) teszi velünk, vagy a barátaink segítsége?

Válaszom:

Csakis a Fény, semmi más!

hzs

01 nov 2009

60 queries in 0,543 seconds.