Dr. Michael Laitman

egó

Mi teszi az embert különlegessé?

Kérdés: Ha állatok egy csoportját nézzük, például, egyfajta kommunista társadalomban élnek, ahol minden közös. Az ember egy olyan mutációja a természetnek, egy különleges lény, amelyben az ego hirtelen elkezdett kifejlődni?

Válasz: Az ember állati állapotában egy természetes létező. Azonban benne van az emberi egoizmus, ami a természet fölé emeli.

A természet egészében – élettelen, vegetatív, és állati – nincs egoizmus; az ösztön, a túlélés vágya hajtja őket. A túlélés ösztönös vágya, a természet szigorú törvényeinek beteljesítése létezik ezen a szinten, mint például egy merevlemezen, mint egy állandó memóriában, és ez nem tekinthető egoizmusnak.

Az egoizmus a feleslegesre irányuló vágy, ha többet akarok, mint amire szükségem van az anyagi létezésemhez. És ha én természetszerűleg harcolok a létezésért, ez nem tekinthető egoizmusnak.

Az egoista hozzáadás teszi az embert különlegessé. Ezért emelkedik ki az állatok sokasága közül, és kezd el különleges lényként fejlődni.

Via – Laitman Blog

10 jún 2018

A vallás és a Kabbala

Laitman_707

Kérdés:
Mért választja annyi ember a vallást, a valódi spirituális fejlődés útját kínáló Kabbala helyett? Hiszen a vallás csak a halál után kínál valamiféle jutalmat, egy elkövetkezendő, de nagyon homályos halál utáni világban, mégis ez sokkal elfogadhatóbbnak tűnik sok ember számára.
Valóban emberek készek az egész életüket a vallásnak szentelni, bár a Kabbala még ebben az életükben kínál valamit, amit elérhetnek a teljesség felé vezető úton. Még is a Kabbalát utasítják el. Miért?

Válasz:
A vallásos ember megtéveszti önmagát, valójában az erőfeszítéséért nem kap semmit. A halál után nincs semmi, a test meghal, hasonlóan az állatok testéhez, és feloszlik a természetben. Ami az ember lényegiségéből megmarad, abból a vágyak, amire az ember épült, fognak új létesülést megkísérelni felépíteni, aminek azonban semmilyen folytonossága nem lesz a meghalt személyiség számára.
Akkor miért annyira népszerű a vallásos megközelítés?
Mert a vallás nem csak halál utáni jutalmat ígér, hanem maga a vallásos rituálék, melyek nem túl komplex cselekedetek, örömet kínálnak az egonak. Tehát még a szenvedés mellett is, a vallásos cselekedetek némi kompenzációs örömet nyújtanak az ember számára. A vallások ugyanis nem kérik az ego lenullázását, ellentétben a Kabbalával. Ezért állnak a vallásos emberek készen, a vallási vezetők utasításainak a végrehajtására, mártírhalálra, böjtre, és mindenféle önostorozásra. Minél nagyobb a szenvedés a vallásos parancsolatok annál nagyobb értéket érhet el az ember a halála utáni élete felemelésében.
A Kabbalában nem kell semmilyen ehhez hasonló dolgot megcsinálni. Mindössze az kéri az embertől, hogy emelkedjen a saját, eredeti, egoista természete fölé. Ez azonban hatalmas kihívás!
A vallásos ember úgy véli, a vallásos szabályok betartása által, jutalmat ér el önmagának ebben a világban, sőt a halála utáni világban is. Mintha létezne egy „biztosítási rendszer,” hogy a Magasabb Erő gondoskodik róla, távol tartja a betegségektől, és a rossztól, miközben garanciát ad a halál utáni mennyei életre.
A Kabbala ezzel szemben azt mondja, hogy ebből semmi nem igaz! Ezért vannak a vallásos emberek annyira a Kabbala ellen! Támadásnak érzik, hogy az kiakarja őket vezetni a vallás nyújtotta hamis biztonságból! Ez az egyik oka annak, hogy a Kabbalisták elrejtették a Kabbalát évszázadokon át, és mélyen hallgattak az igazságról. Mondva van: „Ne tegyél akadályt a vak ember elé!” A Kabbalában alkalmazott el, hogy „bár ezrek lépnek be a tanulásba, de csak egy lép ki a Fényre a megtanultakkal.” Ez azt jelenti, hogy a többiek feladják ezt az utat, sőt, növekvő gyűlöletet fognak a Kabbala irányába érezni, mert az ellentétes az eredendő természetükkel.
Aztán sokan vallásosokká válnak. Nekik még nem volt elég erős a szívbeli vágyuk az önfelszabadításra, amely megtartotta volna őket a csalódottságban és a nehézségekben, melyek akkor bukkantak fel, amikor a Kabbala tanulásával eltöltött rövid idő alatt a Fény szembesítette az egojukat.

09 aug 2017

A működésképtelen vágyak ki lesznek javítva

laitman_198

A tényleges gyökerét mindannak, ami a mi világunkban történik, “közös léleknek”, vagy ahogy a Kabbalisták utalnak rá, Adam ha Rishonnak (Az Első Ember) nevezzük. Adam ha Rishon a vágyak egy rendszere, ami akkor emelkedett ki, amikor a spirituális világok megformálása teljes lett.
Amikor az öt világ, Adam Kadmon, Atzilut, Briah, Jetzira és Assiyah beteljesítette a működőképes vágyak fejlesztését, eljött az ideje, az alsó, működésképtelen vágyakból eredő rész kifejlesztésének. Adam ha Rishon, akit “Ádámnak” ismerünk, a működésképtelen – azaz a Fény közvetlen megszerzésére alkalmatlan – vágyakból keletkezett, ezek a vágyak azok, melyek közvetlenül teremtésük után, képtelenek voltal úgy megkapni a Fényt, hogy ezáltal adni tudjanak a Teremtőnek. A működésképtelen vágyak tehát, amelyek a mozdulatlan, növényi, állati, beszélő, és spirituális teremtményi szinteket megformálták, egymás után ki lesznek javítva a világokkal való együttműködés által, és korrigálttá vagy működőképessé válnak.
Ahhoz, hogy ez a korrekció megtörténjen, ezeknek a vágyaknak a világok – azaz, a működőképes vágyak – segítségére van szükségük. Ezért van az, hogy Adam ha Rishon ugyanazokon a fokozatokon fejlődik, amiken a négy világ fejlődött ki a négy alaplépésen keresztül.

2017.01.24

KA

29 jan 2017

Egyensúly

thumbs_laitman_239

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat-rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.14

21 jan 2017

Az ember a saját egóját szolgálja

laitman_069_01

Amikor valaki elköteleződik a kicsiny hazugságok irányában, nem képes meglátni az igazságot – és azt sem, hogy mindez a hamis útra vezeti őt. Ezért az ilyen ember hangosan kijelenti, hogy az igazság ösvényén halad. Azonban nincs nagyobb hazugság, mint ez. Ez pedig azért van, mert az ember még nem hazudott eleget ahhoz, hogy megláthassa valódi állapotát.
Amikor aztán valaki elég hazugságot teremtett önmaga számára, a hazugság olyan méretűvé dagad, hogy megláthatja az ember maga is, ha van erre elég akarata. Ezáltal most már azt is láthatja majd, hogy hamis úton jár a hazugságok által, és így közvetve felismerheti, hogy van egy igaz út is, és láthatja önmaga valódi állapotát. Más szóval, láthatja az igazságot a lelkében, és hogy milyen módon fordulhat az igazság útja felé.
Azt követően, hogy ez a pont, amely az igazság pontja – egyidőben tárul fel hamis út felismerésével, az ember az igazság és a hamisság közötti átmeneti állapotba kerül. Ez tulajdonképpen a híd, amely összeköti az igaz és a hamis ösvényt. Ez a pont tehát egyrészt a hazugsággal való szembenézés és leszámolás pontja, másrészt az igazság útján való haladás kezdete.
Ezáltal az ember képes felismerni, hogy a Lishma (héberül, “a Teremtő érdekében) való cselekvés lehetőségéhez először el kell nyerni a Lo Lishma állapotát, azaz (a saját érdekemben) való cselekvés felismerésének képességét. Ez azt jelenti, hogy az embernek látnia kell, hogy az önhazugság útján haladással saját egóját szolgálja, míg az igazság útján haladva a Teremtő szolgálójává válik.

2016.12.07 Részlet a reggeli leckéből

KA

07 dec 2016

Az álom

laitman

Valamennyi ember mély alvásban létezik mindaddig, míg az Életek Életének Forrása fel nem ébreszti a szívében a minden létezőre irányuló, Végtelen szeretetet. Ez a mély-alvás állapot a halálnál is rosszabb, mert az ember ebbe a világba álmodja magát, és ezzel az élet és a halál kerekére szögezi fel magát. A szabadság érzése a legnagyobb sötétségben, a mélység magányában jelenhet meg, amikor megérezhetjük a távolságot és a minőségi különbséget az Örök Forrástól, és ezzel magát a Forrást érzékelhetjük. Ettől a pillanattól kezdve Őt kutatjuk, Őt szolgálhatjuk, mert a szívünk jelzi, hogy Nincsen más Rajta Kívül. Minden más érzékelés csak illúzió, ami csak ennek a felismerését szolgálja. 

2015.09.26 Részlet a Reggeli Leckéből

KN

27 Sze 2015

Az egó fejlődése véget ért

light

Világunkban az egó uralmának fejlődése a végére ért. Az emberi evolúció új szakaszához érkezett, a spirituális fejlődés elkerülhetetlen. A kapni akarás minden határon túli terjeszkedése látható módon kataszttrófába taszítja a világot, amely egyre nagyobb sötétség formájában ma már minden ember számára érzékelhető. A Kabbala Mesterei azonban meghagyták nekünk a módszert, amelynek segítségével feltárulhatnak az emberi lelkek közötti kapcsolatok, és a kapcsolaton keresztül pedig a spirituális evolúció következő fázisa érhető el, amely az emberi teremtőképességet egy felfoghatatlan módon elkezdi kiterjeszteni. Erre az útra hívunk minden embert, ez a mi csodálatos örökségünk, amely az igazság és a Fény útja.

Részlet a reggeli leckéből 2015.09.18.

19 Sze 2015

Üres és száraz délibáb

laitman_744

Kérdés:
Akármennyit is tanulom a Kabbalát, nem érint meg igazán, száraznak és érthetetlennek érzem, és nem tudok közelebb kerülni hozzá. Mit rontok el, mi kell tennem?

Válasz:
A Kabbala valóban egy üres, száraz sivatagban rezgő délibáb mindaddig, amíg nem kapcsolódsz össze azokkal, akik szintén keresik a Kabbala által leírt világok forrását. Amikor a kapcsolat első szintje létrejön, a sivatagban feldereng egy csodálatos, termékeny oázis. Ahogy a köztetek kialakuló kapcsolat ereje növekszik, az oázisról kiderül, hogy ez maga az Éden Kertje, amiről a Tóra beszél. A kapcsolat erejével összhangban csodálatos részletek bontakoznak ki. A Bölcsesség Fényének hömpölygő forrása, a szépség, a természet erőinek csodálatos harmóniája, és a mindezeket működtető hatalmas szellemi Intelligenciák tárják fel titkaikat, tíz, gyámánt ragyogású elv megnyilvánulása mentén. A szeretetnek és a kiáradó, adakozó bőségnek soha el nem apadó ragyogása tölti ki azt a teret, ahol a magányos lélek, a többiekkel való kapcsolat előtt, üres por és kő sívatagot érzékelt. De tudnod kell, hogy a Szentség akkor is ott volt, csak számodra láthatatlanul, mert benned nem volt elég belső Szentség az érzékeléséhez. Azt is mondhatjuk, a Szentség benned a porba hullott. Amikor a többiekkel való kapcsolatban, a többiek rád irányuló szeretete felemeli benned a Szentséget a porból, azonnal felragyog a közös vágyatok erejében a külső Szentség. Így vált meg téged a Szeretet. ha mered kérni, hogy szeressenek, mert te csak őket akarod szeretni.

KA

07 Júl 2015

Az egónak unalmas

A valódi spiritualitás az egónak száraz, unalmas, megerőltető, mert egyáltalán nem róla szól. Nem lehet belőle nyerészkedni, még csak elismertséget sem lehet vele szerezni. Pont ezáltal tart távol mindenkit a lélegzet elállító csodától, a teremtés titkainak feltárásától, a mindenhatóvá válástól, aki nem elég kitartó a sivatagon át belépni a ragyogó Édenkertbe, és mindemellett nem elég elkeseredett a hiábavaló boldogság kereséstől. “Mert ezrek lépnek be a palotába, de csak kevesek jutnak el a király elé”

KA

05 Júl 2015

Nincs semmi, ami nem a Teremtőtől ered

Ezek csodálatos ellentétek

Ha valaki tényleg szíve mélyén átéli, hogy egyetlen cselekedet, jelenség nem létezik a mi világunkban, amelyik ne a Teremtőtől eredne, azaz elfogadja annak a bölcsességnek az igazságát, hogy “nincs más Rajta kívül,” az gyűlölhet és elutasíthat bármit vagy bárkit  ebben a világban?… Az egyetlen, amit elutasíthat és gyűlölhet, az a saját magában megnyilvánuló egó…

Kivonat a reggeli leckéből 2014.07.09

KA

09 Júl 2014

84 queries in 0,727 seconds.