Dr. Michael Laitman

Egyiptom

Az átjáró a falon

Az átjáró a falon

Baal HaSulam írásai: “A Kabbala tanítása és a lényege”

„A Tóra fent-említett erejének megfelelően, azaz a benne lévő Fény mértékének megfelelően, természetes, hogy a Tóra szintekre oszlik, annak a Fénynek mértékében, amit valaki a Tóra tanulmányozása során szerez meg”.

A Tóra, az eszköz az eredeti vágy korrekciójára. A Fény, amely a “létezés a létezésből”, létrehozta a vágyat, ami a “létezés a semmiből”, és fejlesztette ezt a vágyat, azért, hogy korrigálja, míg el nem éri a kívánt állapotot. Így Tórának nevezzük a Fényt teljes hatását a vágyon annak fejlődése során.

Tehát, a Tóra, a vágy korrekciójának a módszere, ami által a vágy eléri a kívánt állapotot. Az egyéni Fények, “összerázzák” a vágy edényeit, összehangolják őket, összekapcsolják, és szétkapcsolják, és ez az egész Tóra.  Beszélünk róla, és koordináljuk magunkat olyan mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk foglalkozni vele, és magunkra vonzani a Fényt. Azt a részt, amelyet magunkhoz vonzunk, azt Tórának nevezzük. Magunkra tudjuk vonni a Fényt a vágy öt szintje egyikének megfelelően (az Aviut szintek), amely a gyökér szintjétől (a nullától) egészen a negyedikig terjed. Ennek megfelelően, a Tóra számunkra öt részre osztható.

Amikor tanulunk róla, akkor a törött részek közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Ma, mi az egoista kölcsönkapcsolatokat vizsgáljuk a részek között. Ezek a részek egymástól függenek, azonban a kapcsolatuk helytelen, és azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell őket helyesen összekapcsolni egymással.

Ezért szükségünk van a Reformáló Fényre, hogy létrehozza a jó kapcsolatokat a teremtés különböző részei, vágyai között, és az összes kölcsönhatást az emberek között, abban a rendszerben melyet ezek a részek alkotnak. Azt akarjuk, hogy a Fény, rendezzen el bennünket egy helyes kapcsolatba, ellenkező esetben, az emberiség minden eredménye kudarccal fog végződni.

Ezért szükségünk van a Kabbala Bölcsességére, az eszközre, ami biztosítja számunkra, hogy magunkra vonhassuk a Fényt. Ez visszavezet bennünket a forráshoz, és akkor az általános Fény, a Teremtő, fel fog tárulni a korrigált kapcsolatainkban.  Amikor tanulok, én összerendezem mindezen komponenseket, kimozdítom őket a törött állapotból, a korrigált állapotba, a vállságból az egységbe, egy egoista megszerzésből az általános altruista viszonyokba, a helyes kapcsolatba és a kölcsönös garanciába, majd pedig a helyes kapcsolatok, azaz a helyesen működő rendszer ez által feltárul számomra

Ez a kapcsolat fokozatosan tárul fel. Ha csak a vágy első szintjén (rétegén) cselekszem, akkor feltárom a „titkot” (Sod). A második szint (réteg) az a “allegória” (Drush), a harmadik az “utalás” (Remez), és a negyedik szint (réteg), amelyben az összes kapcsolat helyes módon van, kiigazítva, amely feltárja előttem “egyszerű jentés-t” (Psat). Itt minden egyszerű, feltárult és nyitott.

Ezáltal, az edények korrekciójának az eszköze a Tóra, azaz az edények és a negyedik szinten lévő (Behina Dalet) ember korrekciója, mivel a negyedik állapot tartalmazza az előző összes állapotot. Amikor az ember korrigálja magát, ezzel együtt a többi szint is korrigálódik, azaz a kövületi, a növényi, és az állati szintek.

Ezért, minden a Tóra tanulásán múlik. De ez azt jelenti, hogy meg akarom tanulni a különböző formájú edények közötti helyes komponenseket és kapcsolatokat, amely elvezet engem a helyes kapcsolathoz, a valódi rendszerhez, ahol a vágyak kapcsolatba vannak egymással egy kölcsönös adakozásban. Ez lehetővé teszi számomra, hogy felfedezzem a Teremtőt.

Így, a különböző vágyak kapcsolata és kölcsönhatásai miatt az egymás felé való kölcsönös adakozáson keresztül feltárom a Teremtőt. Miért? Mivel a helyesen összekapcsolódott vágyakban, spirituális Partzufokban, „körökben” és „egyenes vonalakban” manifesztálódik a TANTA (Ta’amim, Nekudot, Tagin és Otiot), az érzékelés összes részlete, azaz mindez feltárul a hozzám érkező Fényen keresztül. Ez által felfedezem azt, ahogy a Fény és edény támogatja egymást és ez megadja számomra azt, hogy érezhessem, feltárhassam mindennek a gyökerét, annak az elvnek megfelelően, amely a következő: “A, cselekedeteid által ismerlek meg Téged Uram”. Ez önmagát a Fényben és az edényben fejezi ki, a TANTA szerkezetében, HaVaYaH –ban és ilyen módon jelenik meg bennünk.

Ez a teremtés célja. Valójában, képes vagyok feltárni Őt az összetapadás által, amit elérek az út végén. Felfedezem a Teremtőt a korrigált edényemben, a Tanta, a HaVaYaH által, amely feltárult, és ez által, örömet adok Neki, ugyanúgy, mint, ahogy Ő ad nekem. Hála ennek a viszonosságnak, elérhetjük az összetapadást, és a végső állapotot.
Valójában, ezek a szempontok nagyon közel vannak egymáshoz, és a legfontosabb dolog számunkra az, hogy megpróbáljuk összekapcsolni őket. A válság, a jelenlegi problémák, az ellenségeink, amely ellenünk vannak, és a Teremtő az, aki megment minket tőlük, ezt az egész folyamatot, amelyen keresztül megyünk, egyben kell látnunk, és úgy kell rá tekintenünk, mint egyetlen rendszerre.

Egyelőre térjünk vissza a Tórához, amely Mózes által lett írva. Ebben leírta, és bemutatta a rendkívüli folyamatot, amely előttünk áll. Mondva van, hogy “Minden generációban az ember, úgy kell, hogy lássa magát, mintha Egyiptomból jött volna ki”. Az teljes történelem a jelenlegi válságig, összehasonlítható hét éves bőséggel. Mert általában, elégedettek voltunk az egoista vágyukkal, az “Amerikai álom”- mal, amely úgy tűnt, hogy valóra válik. Egymással versenyezve azt vártuk, hogy egyre magasabbra é magasabbra emelkedünk, egyre többet és többet szerzünk meg és uralkodni fogunk a természet felett.

Majd hirtelen megérkezett a hét évig tartó éhínség, az ígért jutalom már nem volt többé kielégítő, éppen ellenkezőleg, ezek megalázóak és lekicsinylőek voltak számunkra. A munka túl keményé vált, mint a rabszolgaságban. Növekszik a kétségbeesés, elviselhetetlen iga alatt nyögünk, és nem találjuk a kiutat. Az egész világ zűrzavarban vergődik, és lényegében ezek az állapotok az Egyiptomból való kivonulás” elő hírnökei. Mi egyre közeledünk a teljes tehetetlenség felismeréshez, és az egyetlen kiút, hogy megmutassuk az embereknek a spiritualitásba vezető ajtót. Valóban, ez egy átjáró a falon keresztül egy új világba. Azonban, az áthaladás feltétele az, hogy nem a falat nézed. Meg fogjuk próbálni…

2013.11.19, Baal HaSulam írásai “A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt:FB;KN

forrás: The Passage In The Wall

Posted on November 22nd, 2013 at 11:04 am

מעבר בקיר, 24.11.13, 15:54

01 dec 2013

Engedd el a népemet!

A hét év bőség – ben,  az ember még mindig reménykedik abban, hogy mindent megkap az  önző céljai elérésére.  Ezért hajlandó nehéz munkát végezni, és sok erőfeszítést is befektetni, mert egyelőre megtölti őt a bőség, egyszerűen kitölti az egóját.

Úgy tűnik, hogy Egyiptomban létezik beteljesülés, és mindez az emberé: az összes élvezet ezen a világon, és a spirituális világban is. Az ember azt gondolja, hogy képes elérni egyedül mindent, és azt magának akarja, nem helyezi azt a célt maga elé, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. Mert csak a saját profitja lebeg a szeme előtt.

Könnyedén átlátható, hogy hogyan fogja fel az ember a problémákat. Abban a pillanatban, amikor megjelenik valamilyen nehézség vagy kellemetlenség, az ember azonnal elkezd gondolkozni, számításokat végezni, de csak a saját maga hasznára. Szóval, ha az ember ebben az állapotban van akkor még mindig nem ért véget a hét évi bőség időszaka. Folyton azt érzi, hogy valami hiányzik, valami veszély jelent az egója számára, és bizonytalanságot érez, egyfolytában aggódik magáért.

Ezt nevezik a hét évi bőség – nek, ha az ember átszűr mindent az önző vágyain, amikor még képes szenvedni, megsértődni, megsérülni, akkor még mindig az önző eredményekhez van hozzáláncolva, azaz ahhoz, hogy mennyire lesz jó vagy rossz számára. Amikor kételkedik, és azt érzi, hogy talán érdemes elmenekülni erről az útról, és azt gondolja, hogy talán lehet, hogy csak saját magának árt ezzel az úttal. Ha az ember ezen gondolkodik, akkor már be is bizonyosodott, hogy a hét évi bőség időszakában van.

Az éhínség hét esztendeje  azzal kezdődik, hogy az ember közömbös lesz arra mit kap, vagy mit sem a megszerzési vágya számára, mert fölé emelkedik ennek a megkötöttségnek. Abban a mértékben, amilyen mértékben az ember készen áll fölé emelkedni az éhség érzetének, abban a mértékben  halad az adakozás felé. Ezen a ponton kezdődik a valódi és komoly munka.

Úgy vélem, mi most lépünk be az éhínség hét esztendejé – be. Remélem, hogy át fogjuk érezni az éhínség szenvedéseit, és a nehézségekben megerősítjük egymást. Az összes munka Egyiptomban csak az összekapcsolódásban és az egység erejében van. Egyre többen kritizálnak, ellenségesek velünk, hibáztatnak valamiért, gyűlölnek, annyival jobban megerősödünk, nekik köszönhetően. Ez olyan, mint amikor a farkasok körbevesznek egy csorda juhot, és arra kötelezik őket, hogy szorosabban tapadjanak egymáshoz.

Mert csak ennek a segítségével tudunk összekapcsolódni. Az egónk elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy közeledjünk egymáshoz. Csak a kegyetlen farkasok, azok akik egyre közelednek felénk, körbe vesznek minket és megpróbálnak megharapni, s ez által megkövetelik tőlünk, hogy egyre szorosabban egyesüljünk, és belsőleg összekapcsolódjunk. Izrael olyan, mint egy juh-nyáj és csak a farkasok által erősödhet meg.  Remélem hogy elég erősek leszünk, azért, hogy a Teremtő sok gyűlölőt küldjön nekünk, akik még inkább megerősítenek bennünket, az összekapcsolódásban. Az összeforrott egységben feltárjuk annak a szükségességét, hogy kilépjünk a megszerzési vágy rabságából, és belépjünk az adakozási vágyba.

Ezek az állapotok hozzátartoznak, sőt szükségesek az úthoz, és keresztül kell menünk rajtuk. A világ ezt kéri tőlünk, és nincs más választásunk, meg kell hogy tegyük a szükséges lépéseket. Egy teljesen kivételes állapotban vagyunk, amely az Egyiptomi kivonulás előtti állapot. A Tóra is erről beszél.

Lassanként felfedezzük magunkban az egó 49 tisztátalan kapuját, amelyek  a menekülésbe hívnak, és arra, hogy rejtőzzünk el valahová, egy csendes sarokba, és zárkózzunk be, szeparálódjunk el a többiek elől és váljunk láthatatlanná. De nem szabad engedelmeskednünk! A fáraó elé kell állnunk szemtől-szemben, és azt kell mondanunk: “Engedd el a népemet!”, és a Teremtő megjelenik köztünk, és a tíz csapás Fényével kényszeríti a Fáraót..

2013.10.18, Esti vacsora

ford: B S

KA

25 okt 2013

Jövő nélkül

Kérdés:

A Teremtő mondta Ábrahámnak: “Leszármazottaid  idegenek és rabszolgák lesznek, és elnyomottak lesztek négyszáz esztendeig”. Miért kell, hogy  a száműzetést  a kínzás kísérje?

Válasz:

Tehát, ilyen ez az időszak a definíció szerint. Elsősorban bekerülsz a rossz dolgokba.

Először is “hét évet a jóllakottságban” élsz. Ez a sikeres egó fejlődési szakasza. Jó neked, és akkor te építesz egy virágzó demokratikus társadalmat, ahol minden ragyog …

És itt véget ért a “hét évi jóllakottság”. Szeretnéd folytatni a végtelenségig ezt az “álom repülését”, de hirtelen valami megváltozik, és te magad nem tudod, hogy miért.

Különösen lehet látni a fiataloknál: megjelent a “virág nemzedék”, a hippik, az emberek már nem szeretnének gyermekeket szülni, férjhez menni. Sokan ahelyett, hogy mindenféle nagy dolgokat és a különböző projekteket kezdjenek, megelégednek a drogokkal. Senkit nem érdekel, hogy repüljön a Holdra. Az űr és a csillagok nem vonzóak, mint korábban, mi érdekel minket?

Hirtelen az emberiség elvesztette a jövőjét. Miért? Mi az oka? Tudjuk, hogy hol van az oka: az emberek megvalósították az egójukat a végletekig. Vége a leltárnak.

És ezért ma már olyan, mintha mennénk visszafelé. Az egót, amit eddig kifejlesztettünk, az most elkezd enni minket: a mai élelmiszer csak kárt okoz, a szolgáltatások nem normálisok, az egészségügyi ellátás csak pénz keresés, és nem érdekli a te egészséged, a kormányok csak kiszívnak mindent a polgárokból. Az Ökológia, az egy jelentős példa az  aggodalom hiányára: nem érdekel minket, hogy mi marad a gyermekeinknek és unokáinknak, mert úgyis sokan gyermektelenek. Hogyha ez így folytatódik tovább, akkor a következő generációban a legtöbb embernek nem lesz gyermeke.

Így, eszi magát végig az egó a “hét éhség esztendeig”. Az “Éhség”, ebben az esetben, az úgynevezett “gonosz beismerés” része, abbol az egóból, amit kialakitottunk a “hét jóllakottság év” alatt. De, még mindig van hová romlani, világháborúkra és egyéb katasztrófákra, és mégis, ma már el lehet jutni egy végső összegzésre, és felgyorsítani a “kivonulást Egyiptomból”. Minden rajtunk múlik.

De itt, már nem lehet kijönni a bánat érzés nélkül, a száműzetés érzése nélkül. És a “száműzetés”, az a Teremtő jelenléte hiánya bennem, bennünk. És ezt csak akkor lehet megérezni, amikor szétszórva vagyunk, széttörve, felosztva, összetörve. Majd a száműzetés végső szakaszában, fogunk akarni összekapcsolodni, azért mert a kapcsolodásban tudjuk megtalálni az új erőt, a belső és a felső erőt.

És ki lenne képes ezt megtenni? Egy kis maréknyi ember.

Egy ilyen időszakban vagyunk most. Meg van a lehetőségünk hogy felgyorsítsuk a fejlődést, forduljunk el a halál szenvedő útjáról, az “Áchishéna” (Felgyorsított) útjára. Hogyan? Az integrált oktatás által és Kabbala terjesztése által. Mert azért volt megadva, különben folyamatosan tudtunk volna  fejlődni a szenvedések által. A Kabbala azért volt adva, hogy “Áchishéna” útján fejlődjünk és nem a “Beito” útján, hogy hívjuk meg a Reformáló Fényt és ne várjuk meg a bajokat és a csapásokat.

De ismétlem, a szenvedéseket mégis meg kell éreznie mindenkinek. A kérdés az, mikor leszünk elég okosak ahhoz, hogy átadjuk a fizikai szenvedéseket, a szereteti szenvedésekért? Mikor fogunk akarni szeretni, adakozni, összekapcsolódni? Ez a terjesztéstöl függ, a figyelmünktől, az érzékenységünktől.

Kérdés:

Ez úgy jön ki, hogy nem számít  mennyi erőfeszítést fektetünk be, a bajok és a csapások még erősebbek lesznek?

Válasz:

Nem. A csapások minőségiebbek lesznek. Majd felfogjuk őket megértéssel, érzéssel. Ezek “édesített” csapások lesznek, feltéve hogy kapcsolódik a fő csoporttal.

És akkor majd meg kapja a csapásokat a “Hászádim Fényben” (Kegyelem Fényben), ami azt jelenti, hogy ezek nem lesznek bajok és csapások számodra. A helyzet az, hogy meg kell, hogy kapjad a gyógyítást, de a keserűsége el lesz rejtve édes csomagolásban.

2013.10.07, Baál HáSzulám, “A föld öröksége”

ford: B S

szerk: Sz I

14 okt 2013

Én akarom!

 Én akarom!

Rábásh cikkéből: “Mi a rendje Amalek megélhetésének?”:

“És ennél több, mi látjuk, annak érdekében, hogy öröme legyen az élvezetből, amely beleöltözik az edénybe, szükséges felkészülés a személynek, azaz, hogy felkészülésének mértékében megfelelően tudja élvezni az öröm Fényét, amely beleöltözött az edénybe, külső vizsgálatból. Amikor a személy vizet iszik, mert, ő szomjas, nem hasonlít ahhoz, amikor vizet iszik, de nem szomjas. Ez azt jelenti, hogy az örömet szerző edénye egyenes arányban van azzal, amennyire, az élvezetre sóvárog”.

Ismert, hogy a különbség a “felgyorsítás” (Ahishena) és a “a megfelelő időben” (Beito) között csak, a felkészítésben van. Végül is, a személynek el kell végeznie a cselekedetet, és azt kell, hogy mondja: “Én akarom!”, és amikor akarja, akkor megnyílik számára!

Az “Én akarom!” állapotát két féle módon lehet elérni. Vagy a csapások által, amely nem hagy a személynek más választást és minden szenvedés és a probléma után, kötelezteti őt, hogy felébredjen a kómából és az akarat hiányból, hogy tegyen valamit. Mert ő zavaros, nincs benne erő, hogy felébredjen a barátok által és megépítse az edényét, és csak a csapások kényszerítik őt arra, hogy előrehaladjon.

Ez nem csak egy egyszerű lépés, a személy azt látja, hogy ez a lépést spirituális és fizikait hasznot hoz. A fizikai haszon abban áll, hogy megszabadul a csapásoktól, és a spirituális haszon az, hogy helyre jött és azt kezdi érezni, hogy maga előtt lát egy célt, ez egy folyamat és lehetőség, hogy érezzen valamit a “felgyorsitott” (Ahishena) útján.

Ezáltal a nyeresség dupla: fizikai nyeresség és lehetséges a spirituális nyeresség is, új képességek, és egy új értelem. Ez a csapás után, van megadva, mert a csapásban amit a Teremtő ad, vagyis a Fény csapásában, van egy dolog, és annak az ellentéte, amely változatos és cél orientált módon dolgozik a személyen. Akkor megtanuljuk, hogy minden helyzetben, még a legalacsonyabban is, benne van a tíz Szfira, “NaRaNHaJ Fénye”, és a “Felöltözött Resimó” (Resimó DeItlabsut) és a “Sürűségi Resimó” (Resimó DeAviut).

Ezért meg kell próbálnunk megérteni, hogy minden a felkészülésen múlik, amely elvezet minket arra a kérésre, hogy: “Én akarom!”. Kötelesek vagyunk elérni egy olyan állapothoz, hogy nem marad semmi vágyunk ezen kívül és, és az erre irányuló vágyunk a legnagyobb. Két út áll rendelkezésünkre ezt elérni: a “Beito” útján (a szenvedések útja), vagy a “Ahishena” útja (a Fény útja). Ez saját akarat nélkül, az “Én akarom!”, hiányában, nem juttat ki Egyiptomból.

Másrészről, amikor az ember a kétségbeesés állapotában, tehetetlenség érzésében, a saját erejéből ezzel együtt abban, a biztonságban, és hitben él, hogy a Teremtő megmenti őt, éreznie kell, hogy minden az Isten kezében van. És ez a sokszínűség meg kell, hogy erősítse az embert abban, hogy ne törje le őt a kivonulás pillanatában.

2013.06.28, Előkészület a reggeli leckéhez

Ford: BS
Szerk: Sz I

05 Júl 2013

A csoport végső állapota

A csoport végső állapota

Lehetséges, hogy már belépünk egy különleges folyamatba, ahol a csoport egy olyan formát vesz fel, hogy végül elkezdjük érezni nem az egyéni állapotokat, hanem a kollektív állapotokat, amelyeken keresztül megyünk. Együtt megyünk keresztül rajta, és ezt nevezzük “Izrael fiai” Egyiptomban, amikor az egyik csapás követi a másikat, és mi együtt fölé emelkedünk.

A tíz egyiptomi csapás nincs messze tőlünk, ott valahol a Fáraóval, azért hogy megtudjuk figyelni őket távolról és örvendezzünk. Ezek a csapások bennünk történnek, és a mi személyes Fáraónk tapasztalja meg őket! Ennélfogva, mi haladunk a csoportos véglegi állapot felé, mint egy nemzet.

Aki még nem érzi a sötétséget aggódnia kell, mivel ez azt jelenti, hogy nem dolgozik eleget a csoporttal a kapcsolaton, még mindig hiányzik a belső munkája. Lehet hogy tudatalattilag elmenekül a problémáktól és távol tartsa magát, ahelyett hogy valóban egy kicsit belemerülne. Itt a személy védekező ereje működik, megijeszti a személyt, és megakadályozza őt belépni a vizsgálatokba.

Ha nincs vágya, hogy “kiugorjon a testéből”, ez azt jelenti, hogy még nem lett megjutalmazva olyan állapotokkal, ahol a Teremtő nyomást helyez rá, mint ahogyan egy cseresznyét, addig nyomjuk amíg a magja kijön belőle. Hogyan lehetne másként beugrani a Vörös-tenger hullámaiba? Csak így lehetséges, a nyomás alatt, mint a cseresznyével. El tudjátok képzelni, milyen nagy nyomás ez?

Ha a spirituális világ túl van a korporeális világon, azaz, az élet és halál fölött, akkor éreznem kell, hogy készen állok erre az átmenetre! Ez a test, ez az élet mindennel ami benne van, nem ér nekem semmit, összehasonlítva azzal a világgal amelyhez át akarok menni.

A kéreg, amely megakadályoz minket az előrehaladásban, csak a szeretet ereje és a kölcsönös aggodalom által lehetséges a áttörni, a kollektív munka által, amelyet együtt végzünk el. Ha nem érezzük a kollektív aggodalmat a társaságban, a közösségben, az egész globális Bnei Baruch közösségben, az egész világ számára, akkor nem leszünk képesek átmenni ezen a folyamaton.

Lehetséges, hogy egy része a csoportnak már keresztül megy ezen, miközben te ülsz a kerítésen, mintha elhalad az orrod alatt, nem hallasz, nem látsz vagy nem érzel. Te ösztönösen elmenekülsz ettől az érzéstől, megvéded magad és ezáltal távol tartod magad.

Be kell vonnunk magunkat a csoportba, a közösségbe és a globális Bnei Baruch társaságába, érzékenyek és a figyelmesek kell legyünk minden aggodalomra és változásokra, amelyen mindenki keresztülmegy. Aki nem vesz részt ebben az általános folyamatban, azok az úgynevezett: “nők”, “gyermekek”, “rabszolgák”, “juhok és kecskék”. Ezek a kategóriák határozzák meg az összes típusú embereket, a mi globális csoportunkat, akik valahogy kapcsolódnak hozzánk, de csak kívülről.

Szóval, ennek megfelelően határozva van ki kapja meg a Tórát, csak azok a “600.000 lelkek”.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből (“Hallottam”)

BS

13 ápr 2013

Az összes száműzetés eredete

Az összes száműzetés eredete

Kérdés:

Amikor Pesach-ról beszélünk, mi azt mondjuk, hogy: “Emlékezz az Egyiptomi kivonulásra?” Végül is voltak más kivonulások is – Babiloni, Görögországi, Római – de csak az Egyiptomi kivonulásról emlékezünk meg. Ennek mi a jelentősége?

Válasz:

Az Egyiptomi kivonulás az összes kivonulás gyökere. Az összes többi kivonulás az Egyiptomi kivonulásra épülnek. Ez a a legnehezebb és legalapvetőbb kivonulás. A személy amikor felemelkedik az egoizmusa fölé, először elérkezik ahhoz a megértéshez, hogy mi a spirituális világ, hogy mit jelent az adakozás tulajdonságának az érzete a megszerzés tulajdonsága helyett, amivel megszületettünk és amiben létezünk.

Mi az érzelmeinken keresztül érzékeljük a világot. Folyton élvezni akarjuk, és mindenből hasznot akarunk húzni a saját javunkra. A változások az érzelmeinkben történnek. Az úgynevezett Egyiptomi kivonulás az, amikor elkezdek “kilépni magamból”, hogy felismerjem magam a világban, hogy adakozzak másoknak, hogy a testemen kívül érezzem magam, csak a szívemben. Az összes többi kivonulás már rajtam kívül történik meg.

2013.03.04, KabTV. adásából, “Kabbalisták írásai, a húsvéti Széder éjszakája

DH

02 ápr 2013

A Fáraó örökké Egyiptomban marad

A Fáraó örökké Egyiptomban marad

A Fáraó Egyiptomban marad. Arra van szükségünk, hogy kimeneküljünk Egyiptomból, a Fáraó edényéből. Nem dolgozhatunk az élvező vággyal, az ellen kell harcolnunk. Az fékez le, tart minket vissza, amiből ki akarunk törni még az előtt, hogy Egyiptom határain kívül végeznénk a Teremtő számára munkát. A csata teremti meg az edényünket, Egyiptom a tíz csapása elleni küzdelmünk során. Az élvezet vágya felett kell dolgoznom, az visszatartja a szívben található pontot, a csatát pedig úgy nevezzük: “Dolgoztam és találtam.”

A próbálkozásaim, hogy megszabaduljak az egoizmustól létre hoz egy származékot, amelyben az én új edényem lesz. Ugyanez lesz megismétlődve minden ezt követő lépcsőfokon: Minden alkalommal egy újabb hibátlan, pontos és finomabb edényt építek meg. Végül is az élvezet vágya változatlan marad, de a munkám egyre kifinomultabb és pontosabb, a belső pontosításoknak köszönhetően. Ebből kifolyólag, minden alkalommal egy új edényt alkotunk, érzékenyebbet és magasabb színvonalút.

2012-12-25, Napi Kabbala lecke “ Bevezető a Tíz Szfira tanulmányba”

SzL

28 dec 2012

A Faraó Parcufjai

A Faraó Parcufjai

Az adakozás edényei, amelyek egykor eltértek, bezuhantak a megszerzés edényei közé, és most a hatalmuk alatt vannak. Ez az állapotot jelenti a “száműzetést”. Ennek az a kifejeződése, hogy a megszerzési vágy használja az adakozás tulajdonságot, mint adakozás a megszerzés érdekében.

Tehát, a “száműzetés” egy spirituális fogalom, nem egyszerű. Én valóban akkor érek el hozzá, hogyha adakozok a Teremtőnek, hogy örömet kapjak Tőle. Én egészen “klipa” vagyok, ami azt jelenti, hogy én száműzetésben vagyok, egy nagyon magas spirituális szinten egy korupt kapcsolatban a Teremtővel. Végtére is, csak két erő van: a megszerzés és az adakozás. Én, a megszerző erő, megragadom az adakozási erőt, én felhasználom, annak érdekében, hogy kapjak.

De ma én nem érzem, hogy száműzetésben lennék, hanem ellenkezőleg, együtt érzek a megszerzési vággyal. Ha érezném az adakozás vágyat, akkor azt mondanám, hogy én száműzetésben vagyok, a Faráró uralkodik felettem, azaz az egó. Állandóan adakozni szeretnék, de mindent a megszerzés szándékával teszek.

Ez amikor megtudjuk különböztetni az egyiptomi időszakot, amikor száműzetésben voltam, és amikor nem voltam száműzetésben. Báál HáSzulám irja a 41. “Levelében” (1925): “Amikor Izrael népe úgy gondolták, hogy Egyiptom rabszolgaságba vette őket, és elveszi őket a Teremtő munkájától, ugyanabban a mértékben valóban Egyiptomi száműzetésben voltak” .Mindez csak a “megszerző” – n múlik, aki megszerez, érez. Például, amikor Mózes megölte az egyiptomit, a zsidók leleplezték őt. Nem érezték, hogy száműzetésben vannak, éppen ellenkezőleg, Mózes, és nem a Fáraó nehezítette meg az életüket.

Nos, amikor az edények összetörtek, az adakozási edények vagy Izrael lelkek, amely – Jásár – Kel (egyenesen a Teremtőhöz), az adakozási szándék – lezuhant a megszerzési edénybe, amelynek célja, hogy megszerezzen. De ez önmagában nem jelent semmit. Szükséges, hogy megvizsgáljuk, mik a megszerzés edényei, mik az adakozás edényei. Ha én azonosítom magam a megszerzési edényeivel, akkor ez az én világom, mint a Fáraó aki megépítette Pithom és Rámszesz nagy városait. Másrészt, aki adakozni szeretne számára ezek a szegénység városai, veszélyesek: “Lehet, hogy soha nem lesznek képesek kimenekülni az egó ellenőrzése alól, a Fáraó ellenőrzése alól?”.

Ezért meg kell értenünk, hogy mi hol vagyunk. Akinek van “a szívbeli pontja”, aki a Kabbala Bölcseletére sóvárog, a Teremtő felfedezésére, a korrekcióra, ő álladóan le kell, hogy  tesztelje magát: “Most mi van nálam, az adakozási vágy, vagy a megszerzési vágy?.Ha a megszerzési vágy, akkor én dolgozom a Fáraónak; ha az adakozási vágy , akkor én Izrael vagyok az egyiptomi száműzetésben”.

Ennélfogva, ez az első megértés, ha kifejlesztjük ezt a vizsgálatot akkor kimegyünk a száműzetésből. Ahogy Rábásh írja a “Létra fokozata” (1985/1986, 6. cikkében): “Mi lesz, a száműzetés az edények megvizsgálása, és a megváltás a Fény és az adakozás”? Pontosan a vágyakból amikor érezzük, hogy ennek az ellenőrzése alatt vagyunk, ebben megjelenik egy új edény, amellyel kimegyünk a száműzetéséből. Ezek nem új edények mivel az “edények” azok egy új vizsgálatok, amelyek megszületnek az egyiptomi munkában, a száműzetésben, a négy szintjén a teljes edénynek, és akkor érezzük a megváltást számunkra.

Tehát, mit jelent az Egyiptomból való kimenekülés? Kitől menekülünk? A megszerzési vágytól? Nem. Akkor mivé válik a Fáraó amikor kijövünk Egyiptomból?

Az első szakaszban Ábrahám csoportja kijön Babilonból, azaz a vágy, hogy felhasználja a Teremtőt a maga számára. Más szóval, az adakozási edények “cimcum” (megszorítás) végeztek a megszerzési vágyon, és akkor nem lehet korrigálni, és eltértek attól. Aztán ez a vágy növekedett – megjelent Ichák, aki képviseli a “bal vonal” -at, és ezt is le kell vágni. Állandóan hozzáadnak nekünk megszerzési vágyat, és mi vizsgálatokat végzünk, leválunk tőle, és a jövőre hagyjuk, amíg dolgozni tudunk vele. Csak csatlakozunk az adakozási vágyhoz, azokhoz az edényekhez amelyekkel képesek vagyunk dolgozni.

Tehát a “Fáraó” nagyon nagy megszerzési vágy, amely elérkezett  miután Izrael fiai felkészítették magukat egy új szakaszra. Először is, befejeztük az adakozási vágynak a következő szakaszát, az úgynevezett “Jacob.” És akkor megjelent a szükség a növekedésre, az úgynevezett “éhség az országban”, és akkor leereszkednek Egyiptomba, hogy újabb megszerzési vágyakat szerezzenek.

Kezdetben a Fáraó jó volt, és az élet az új helyen is jó volt. Ők érezték, hogy a hozzáadott megszerzési vágy nem zavarja az adakozási vágyat. Tehát először ők vezettek Egyiptomban – ők irányították a megszerzési vágyukat. Ami azt jelenti, hogy még nem volt száműzetésben, hanem “a bőség hét éve”.

Aztán, Izrael fiai csatlakoztak az új edényhez “az éhség hét éve” – hez. Majd a megszerzési vágy továbbra is folytatódott növekedni, és eljött az a pillanat amikor én nem vagyok képes semmit tenni vele. Lassan – lassan “felfal” engem, és betesz az adakozási vágyba a megszerzés érdekében. Fáraó többet és többet vesz Izráel fiaitól, és ők tehetetlenek az ellenőrzéssel szemben. Ez a vágy lenyelte őket, mint egy krokodil, és nem maradt semmi az adakozásból, és a Fáraó jobban növekedett. Végül is, a teljes sötétségből felébred bennünk a “szívben levő pont “- Mózes aki kivisz minket Egyiptomból.

Ez a megszerzés vágy útja, és ezek a különböző típusok. Minden történet a vágyban fejlődik ki. Miután kijövünk az Egyiptomi rabszolgaságból, elérünk a” Sinai hegy” – re, a gyűlölet hegyéhez. Ez ugyanaz a zavar, csak más formában. Aztán újra és újra növekedik az egó, minden alkalommal más-más formába, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy folytassuk elvégezni a korrekciókat.

2o12 November 29, Reggeli lecke, a “Száműzetés és megváltás” c. cikkből

BS

12 dec 2012

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Kérdés:

Egy barátunk, aki ellátogatott a New York-i hurrikán után, a New York-i csoport a hangulata nem volt már ugyanaz, mint abban a nehéz időszakban, mint amikor a tanulásra és egy szoros kapcsolatra irányultunk.

Válasz:

Meg kell köszönni a Teremtőnek a hurrikánt!

A kérdés az, minek van szükség erre? Okos embernek elég egy kis szúrás, és ő készen van: “Én készen állok, jó leszek”. És a makacsok megkövetelnek egy komoly ütést, és ez az úgynevezett “Én keményítettem meg a Fáraó szívét”. Minden a személyen múlik.

Remélem, hogy a mi módszerünk segítségével, a kapcsolatok fejlesztése során, a mi kapcsolatunk az interneten a közönséggel, és mindazt amit elértünk mi is a mai napon, ami egy kis vért jelent, elmagyarázza az embereknek és magunknak, hogy ezek a csapások egyszerűen eltünnek, ha elkezdjük nézni őket, mint eszközt a felemelkedéshez.

Báál HáSzulám irja az egyik írásában, hogy mindez csak úgy tűnik a számodra. Csak nézd meg őket az oldalról, mivel az oka, kötelezzen téged a Teremtőhöz fordulni, és ők azonnal eltűnnek. Fordulj Hozzá, és nincs probléma.

Meg kell értenünk, hogy a mi világunkban,az ami megjelenik nekünk, abból nincs semmi ami valóban létezik. Mindez úgy tűnik nekünk, az érzékeinkben jelenik meg. Amint mi “megformáljuk” magunkat a Teremtővel, akkor minden eltűnik.

Tehát, gyertek cselekedjünk sokkal okosabban, hagyjunk fel a korábbi gondolatformákkal, azok már elavultak.

2012 November 11, A Kabbala kurzusból, “Szibéria egyesíti a világot”

BS

25 nov 2012

Mit hiányolnak az Izraeli emberek?

Mit hiányolnak az Izraeli emberek?

Ma a zsidó embereknek hiányzik az Egység az emberi fejlődés fokozatán. Ez az “Egyiptomi száműzés”

Amikor valaki szenved a saját egoizmusától. Először, úgy tűnik mint egy jó “király”, de egy kis idő után könnyen lehet látni, hogy ő szívja ki az összes levét a bolygónak és magából.

A “Fáraó” akaratával majdnem mindent megszennyeztünk ami lehetséges, a természetet, és az emberek közötti kapcsolatainkat is. Most van egy válság, ami az úgynevezett “Hét sovány év”, amikor rájövünk, hogy az egónk szóról szóra gyilkol minket. Másokat akarunk felhasználni, ahelyett, hogy kezes bárányként viselkednünk egymás iránt.

DH

23 nov 2012

65 queries in 0,929 seconds.