Dr. Michael Laitman

egység

Felkészültem-e én egy ilyen környezetben való munkára?

 

thumbs_laitman_945

Kérdés: Hogyan tudunk mi nem a rossz állapotban maradni? Hogyan érhetjük el, hogy ne váljunk le. Hogyan érhetünk el egy olyan állapotot, ahol a feltételek alkalmasak arra hogy a jó erőt magunkra vonjuk. Honnan származik ez a jó erő? Honnan kapjuk ezt a pozitív erőt, a jobb vonalat?

Válasz: A csoport középpontjából. Ha mi valóban összekapcsolódunk a csoport központjával, az arvut erejével. Ennek erőnek mindig köztünk kell léteznie. Ez az erő az én lerakatom, mindig az én használatromra van. Ez engem összekapcsol – mert aláírtam egy szövegséget – a Teremtővel. Ez befolyásol engem. Ez a Termővel kötött szövetség. Ezért ha még egy keserű állapotban vagyok is, nincs vágyam, nincs semmi lelkesedésem, hangulatom, nem értek semmit. Az arvut ereje, (a kölcsönös garancia ereje) a csoport középpontjából, onnan áramlik a reformáló fény felém, és ez a erő befolyásol egem. Nem hagy engem, ezért tudok előre haladni, még hogyha egy olyan állapotban is vagyok, amit sivatagnak nevezünk. Ez az ahogy előrehaladunk. Minél jobban haladunk előre, annál jobban növekszik az arvut ereje. Mert–e nélkül, ha elbukok meg is halok. Az arvut, a kölcsönös garancia tart életben. A többiek, akik nincsenek bukásban emelnek vissza. Ez egy megmentő erő. Amikor én beteg vagyok, mindenféle bajom van, mindenféle vészhelyzetben vagyok, akkor ők valóban fenntartanak engem. A többiek. Ezért lehetünk mindig ugyanabban az állapotban. Ez egy olyan biztonságos állapot, hogy még ha én nem is akarom ezt az erőt, akkor is működik rajtam. A többiek szeretete.

Ez olyan, mintegy csecsemő esetében, aki nem kéri, hogy gondoskodjon róla az anya, de mégis megtörténik. Nem tudok elbukni, mert a hűséges kezek azonnal megtartanak. Mert készen állnak erre. Hogyha mi nem készítünk fel egy környezetet, akkor soha nem leszünk képesek előre haladni. Ezért kell a környezet. A barátok. Tehát mindenki tegye fel a kérdést magának, hogy felkészültem-e én egy ilyen környezetben való munkára? Hogyha én előre akarok haladni a spiritualitásban, én csakis kizárólag a gonosz felismerésével tudok előre haladni, és a jó pedig csakis kizárólag, a gonosz felismerése , azaz az ego felismerése felett szabad elérkeznie hozzám, A gonosz felismerését a Teremtő megoldja, ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Érzékelteti velem , ez jelenti azt, hogy „Én teremtettem a gonosz hajlamot” – mondja a Tóra Ha én nem kapcsolódom a csoporthoz akkor kizuhanok. A gonosz erő kicsap engem, elhagyom a spirituális csoportot, feladom a spirituális munkám, kiszáradok, távolra kerülök, nagyon sok negatív helyzet következik. Elkezdem elutasítani a csoportom, mert valószínű én már nem vagyok képes lenullázni magamat, és erőt sem kapok tőlük. Általában ez az oka annak hogy az emberek elhagyják a spirituális csoportot.

2016.05.20. New Jersey congress- 5. lesson

btKA

 

30 máj 2016

Spirituális sötétség

Kérdés:
Hogy kell elképzelni a Klippákat, a spirituális sötétség területeit, és mit érzékelünk, amikor megérintenek bennünket?
Válasz:
A Klippák nem a Fényt vonják el az emberi lélektől, hanem a Fényre irányuló hiányt. Amikor emberek jelennek meg körülöttünk, akik mindenben a negatívitásra hívják fel a figyelmünket, mindenben a gyengeségünkre mutatnak rá, valóban elgyengülünk. Ennek az oka az, hogy a Fényre irányuló hiányunkat rabolják el tőlünk.
Kérdés:
Hogy védekezhetünk ellenük?
Kapcsolódjatok össze, és egymás hiányát egyetlen, hatalmas vágyba rendezzétek. Akkor a Klippák fölé emelkedtek. A Klippák (Héjak) olyan megkövesedett területei a spirituális világoknak, amelyek a tiszta kapni akarást nyilvánítják meg. A Klippák mélyén van a “kőszív,” amely korrigálhatatlan.

Részlet a reggeli leckéből 2015.07.11

KA

12 júl 2015

A gyülekezet célja (1984)

laitman
Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget olyan emberekből, akik valamennyien követni kívánják a Baal HaSulam által meghatározott utat és módszert, amely által elhagyható a bestia szintje, ami által az emberi szintre lehet felemelkedni.

Az egész világ Istenfélelem tudatos megjelenése érdekében lett megteremtve. A teremtés célja az volt, hogy a Teremtő jót cselekedhessen a teremtményeivel, és hogy azok boldogságot érezhessenek ezen keresztül.

Az oka annak, hogy a teremtmények miért nem érzik az örömöt és az élvezetet annak ellenére, hogy a teremtés célja pontosan ez lenne, az a formaeltérés a Teremtő és a teremtményei között. Azaz, hogy a Teremtő adakozó, míg a teremtmények megszerző minőséggel bírnak belső természetükben.

Mivel a lelkünk gyökerében nincs megszerzés, és a Teremtőben semmilyen hiány nincs, az ember kellemetlennek érzi a saját kapni akarását.

Ennek a szégyennek a korrekciójához kellett a világot megteremteni. Olam (világ) ögöttes jelentése, He’elem (elrejtés), azaz, hogy az örömnek és az élvezetnek rejtettnek kell lennie. Miért van ez így? A válasz a félelem érdekében. Azaz, hogy az embernek tartózkodnia kell, az öröm megszerzésétől, mivel egyrészt sóvárog erre, másrészt viszont erőt kell szerezni, hogy ezen felülkerekedhessen, és ezáltal megváltoztathassa vágyainak irányát, amivel megelégedettséget adományozhat a Teremtőnek.

Valójában tehát csak olyan örömök megszerzésére szabad törekedni, amelyek megelégedettséget adományoznak a Teremtőnek. Ezt azt jelenti, hogy a teremtménynek adományozni kell, a Teremtő felé, és el kell jutnia az Istenfélelem szintjére azaz, hogy félnie kell, az önző megszerzéstől, mivel ha valaki az önmaga haszna érdekében akar megszerezni, az leválasztja őt a Teremtőtől.

Amikor az ember betart egy parancsolatot, (Mitzva), akkor erre a parancsolatra kell irányulnia a gondolataival, és a Teremtő felé kell irányítania az adományozási szándékát. Ahogy azt bölcseink mondják, „a Teremtő meg akarja tisztítani Izraelt, ezért adta át nekik a bőséggel teli Tórát és Parancsolatokat.’”

Ezért gyűltünk tehát össze, hogy létrehozzunk egy közösséget, amin belül mindannyian a Teremtő felé irányuló adakozás szellemiségét követjük. A Teremtő felé való adakozás elérése érdekében, először az emberek irányába való adakozást kell elkezdeni, amelyet a „másokra irányuló szeretetnek” nevezünk.

A másokra irányuló szeretet kizárólag önmagunk felébresztésével érhető el. Ezáltal, egyfelől minden ebben részvevő barát, kicsinynek kell, hogy érezze magát, másfelől pedig büszkeséget kell éreznie amiatt, hogy a Teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy egy olyan céllal átitatott közösséghez tartozhat, mint a Szentség megjelenése a közösségen belüli kapcsolatokban.

Bár még nem értük el ezt a célt mégis, hatalmas vágyunk van ennek az elérésére. Ezt a vágyat el kell fogadnunk, még akkor is, ha csak az út elején vagyunk, óriási reménység kell, hogy kitöltsön bennünket, hogy elérhetjük ezt a magasztos célt.

KA

01 jún 2015

Az egység útja

thumbs_laitman_222_0

Lehetetlen elérni bármilyen kapcsolatot a Teremtővel kivéve, ha az egységen keresztül kapcsolódunk. Összességében vannak a teljesen összetört lelkek, aki ott találják magukat elválasztva egymástól azáltal, hogy ellentétes minőségűek a Fénnyel és ezért nem érzik azt.

Ha ezek a részek erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatra, akkor az erőfeszítéseiken keresztül érezni fogják, hogy mennyire nem állnak készen a kapcsolatra. Tehát amikor felismerik, hogy nem állnak erre készen, akkor imát emelnek a Felső Fényhez, hogy az ragyogjon rájuk és kapcsolja őket össze. Ez az amiben hiányunk van, ez az egység hiánya, a „tudatos együtt cselekvés„ hiánya.

Az együttes cselekvés, azt jelenti, hogy megpróbáljuk az összekapcsolódást, de nem állunk rá készen és ezért imádkozunk, és ezzel kötelezzük a Teremtőt arra, hogy összekapcsoljon bennünket. Ez a feltéttele a Tóra átadásának, hogy ”egy emberként egy szívvel kapcsolódjunk össze”. Ha ezt az állapotot el akarjuk érni, akkor, megkaphatjuk, a Tórát megszerezhetjük a Fényt, amelynek a segítségével visszatérhetünk az örök jósághoz. Csak amikor ezt az egységet elértük, csak akkor jelenik meg a Tórára való igényünk. Ha nincs meg a kapcsolatra való igény, akkor nem kapjuk meg a Tórát és nem is tudjuk megszerezni azt.

Tehát nekünk ezért dolgoznunk kell,és csak ha összekapcsolódunk egy emberként egy szívvel, érjük el a Teremtő felfedezését, leszünk képesek Hozzá fordulni , mert akkor már nem csak a Reformáló Fényre lesz szükségünk, hanem arra is, hogy már a kapcsolatunkon belül a Teremtőt magát tárjuk fel. Tehát kétszintű folyamatról beszélhetünk. Az első szinten a köztünk lévő kapcsolaton dolgozunk, a második szinten pedig egy olyan szándékkal dolgozunk a már elért egységen belül, hogy  az egyesített edény képes legyen a Felső Fénnyel formaegyezésbe kerülni, és ez által elérjük a kapcsolatot a Felső Fénnyel.

Reggeli Lecke Baal HaSulam írásaiból „Egy Parancsolat” 2014.Június 20

ford: KN

KA

05 júl 2014

A nácizmus nem csak Németország terméke

holokauszt

Baal HaSulam Utolsó generáció című cikkéből. „A nácizmus nem csak Németország terméke. A világ tévesen ítéli meg a nácizmust, miszerint ez (a nácizmus) végeredménye a német fejlődésnek. Igazából ez a demokráciának és a szocializmusnak az eredménye, amely a vallások és az igazság nélkül marad tömegeknek az igénye alapján alakult ki és ilyen módon itt már minden nemzet megegyezett abban, hogy nincsen már remény arra, hogy az igazságosság helyreálljon.”

Illetve minden nemzet megegyezett abban is, hogy a nácizmus az, amelyik legyőzheti az idegeneket, azaz ezt érezték azok, akik a nácizmust választották. A náci rezsimek egy fontos lépcsőnek számítanak a fejlődésben az emberiség egoista fejlődése során ez elkerülhetetlen. Egyszerűen teljesen szükségszerű, ha tovább akarunk lépni, fejlődni akarunk, akkor minden egyes országban megtörténhet, minden egyes rezsimben a saját fejlődésüknek megfelelően. Ez megtörténhet akár a Franciákkal is. Ők sokat szenvedhettek a németektől, de ez nem jelent semmit, mert látnunk kell, hogy bizonyos emberek megragadják a hatalmat lényegtelen hogy milyen országban, vagy nemzeten belül van ez. A rezsimnek egy bizonyos pontján meg kell jelennie függetlenül attól, hogy mi az egységhez vezető utunkon már elértünk valameddig. Mert az embereknek az egységét a Teremtővel való formaegyezését nevezzük egységnek. Csak ez az irányultság az, ami felé ha mindenki irányul csak ez tudja megvédeni a fasiszta náci rezsimektől az országokat. Különben mindegyik országgal meg fog történni ez, minddel. Nincs lehetőség arra, hogy ezt elkerülje akár egy ország is. Ugyan az az ország, ami annyit szenvedett a náci Németországtól pillanatok alatt maga is nácivá válhat, vagy rosszabbá.

/… /

A fasizmus egyébként egyfajta kapcsolatot jelent egységet a maga módján, tehát nekünk ezt az egységet nem az egó érdekében kell létrehoznunk, hanem az adakozás érdekében és csak akkor tudunk egy másik irányba ellépni, különben a fasizmus fogja egyesíteni az embereket. Most láthatjuk, hogy jó néhány helyen emelkedik föl ez, az egész világon a nácik elkezdtek megjelenni, mert ez pont azt jelzi, hogy a terjesztésen keresztül még nem voltunk képesek elhozni a Reformáló Fényt, ami megvédené ettől a folyamattól az embereket. Tehát, nyilván ez megvédené az egész világot, mert a náci rezsimek a harmadik világháború felé taszítják az emberiséget. Csak a mi korrekciónk és a mi általunk támogatott egység tudja (a világot ettől) megmenteni.

2014.04.28. Reggeli lecke 4-ik része Holokauszt emléknap

ford: KN

28 ápr 2014

A Tökéletes Adapter

tökéletes adapter

Kérdés: A modern korunkban, összhangban kell hozni magunkat a széles tömegek vágyaival, míg korábban, a tanulóknak hasonlóvá kellett válni minőségben a tanítóikkal. Ez hogyan illeszkedik egymáshoz?

Válasz: A csoport központjában feltárjuk a Teremtőt. A köztünk levő viszonyokban, mi vagyunk a Felső Szint, és Ő (A Teremtő) Felső szint feletti szint. Emellett rajtunk kívül vannak a széles tömegek, a legalsó szint, az emberek, vagy az emberiség.

Ennek megfelelően mi (Bnei Baruch – BB), közös erőfeszítéseket kell, hogy tegyünk, a munkában egymás között, és foglalkozzunk kell a külső körökkel, hozzájuk igazítva magunkat.

Ennek elérésére, mi két részre osztódunk: a hét alsó Sefirot lesz a ZAT, és a három felső lesz a GAR, és összességében, a kettő együtt képviseli a Bina-t, és ez adja meg a megfelelő formát a Felső rész és az alsó része szerint.

Tökéletes adapter (2)

2013.11.25, Baal HaSulam írásai

ford: B.S

lekt: KN

forrás: A Perfect Adapter

Posted on November 27th, 2013 at 9:58 am

מתאם מושלם

26.11.13, 15:36

21 dec 2013

A tanárhoz kellene tapadnunk vagy a csoporthoz?

A tanárhoz kellene tapadnunk, vagy a csoporthoz

Kérdés: Mi a különbség a között, hogy mi a tanárhoz, vagy a csoporthoz tapadunk?

Válasz: Nekünk arra van szükségünk, hogy hozzátapadjunk a csoporthoz, azért, hogy a tanárhoz kapcsolódhassunk, és ezen keresztül a Teremtőhöz tapadjunk.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanuló nem tud a tanártól kérdezni, tisztázni, kifejezni a kételyeit, és hogy nem fogalmazhat meg követeléseket felé. Ennek azonban mindig olyan formában kellene megtörténnie, hogy az ne okozzon kárt az kapcsolatukban, vagy a tanuló lenullázásában. Ez a legfontosabb.

A probléma itt nem az, ha nem ad majd elég tiszteletet a tanárnak a tanuló, hanem az igazság az, hogy ez által elveszti a kapcsolatát vele.

Felkészülés a Reggeli Leckére 2013.11.10 Shamati 25.

„Dolgok, melyek a szívből származnak”

forrás: http://laitman.com/2013/11/should-we-cleave-to-the-teacher-or-to-the-group/

ford: MT

lekt: KN

17 nov 2013

Egy Anya, aki mindenkié

one Mother for All1

 

 

 

 

Kérdés: Minden a Felsőhöz intézett kérésünktől függ. De hogyan lehetek benne biztos, hogy a Felső rendelkezik azzal, amit kérek, és nekem is akarja adni azt, amennyiben a kérésem helyes?

Válasz: A helyes kérést, imának (MAN-nak) nevezzük.  Ha szándékodban áll valamit kérni, ami nagyon fontos neked, akkor nem elég, hogy pusztán csak kérd azt. Nagyon sokan vannak, akik hozzád hasonlóan kérnek valamit. Szükséged van valamire, hogy megnyerd a felsőt, hogy segítsen, hogy elnyerd az együttérzését. Szükséges, hogy jobban megismerd Őt, és megértsd, hogy hogyan kerülhetsz közelebb Hozzá, és ellenőrizd, hogy mit szeretne. Ez azt jelenti, hogy különböző tetteket kell végrehajtanod, hogy örömet okozz Neki és közel legyél Hozzá.

A kérésednek olyannak kell lennie, hogy a te Galgalta ve Enaym-od, vagy a Reshimo –d (spirituális géned), ami felemelkedik a Felsőhöz, pontos egyezésben kell, hogy legyen a Felső, az Ő vágyával, annak AHAP-jának megfelelően.

One Mother for All

 

Az alsó rendelkezik egy Reshimo-val, az új állapot beteljesedéséért, akkor hogyan nyerheti el a Felső válaszát? A Felsőnek van egy rendszere, amit úgy hívunk, hogy „az állat emlői”, amelyek mindig készen állnak, hogy táplálják az alsót, de az alsónak kell felkészíteni a helyes edényt, hogy be tudja fogadni a kitöltést.

Ha hozol egy zsák érmét, ebbe nem fogsz tudni tejet elfogadni. Az edény, amire szükséged van, úgy van megtervezve, hogy befogadja a Fényt, tehát minőségében, mennyiségében és céljában is pontosan megfelelő erre. A cél, főleg azt jelenti, hogy neked mihez van szükséged a Fényre.

Ez az „állat” mindenkinek az anyja, nem csak a tiéd. Ha mindenki más nevében kérsz, és ezért akarsz kapni tőle, adni fog, de csak is ebben az esetben. Azonban nem igazán érzed, érted vagy fogadod ezt el. Nem értesz vele egyet! Reménykedsz benne, hogy ő favorizál téged, és ez az összes probléma gyökere.

Az anya dagad a tejtől… neked azonban mindenkiért kell kérned, különben nem fogsz egy cseppet sem kapni. Ha eléred a helyes kérést, a MAN-t, megígéred, hogy mindent, amit az emberiségért kaptál átadod, ami a te AHAP-oddá válik és csatlakozik a Galgalta ve Enaym-odhoz. Mivel ez az anya mindenkié, ő képtelen kevesebbet adni ennél, ez az ő útja. Ő 100%-ot ad, ezért neked 100%-ot kell kérned. 100% vágy az adományozásra, szemben vele 100% edény és a hiány.

100%-ban egésznek kell lenned, amit adni tudsz az edényeddel, Resimo-dal. Mivel csak az „egész tud az egészhez tapadni”. Ha a baba sír, kérve az anyát, hogy táplálja őt, meg fogja kapni, és ha 10 gramm tejet kér, akkor 10 grammot fog kapni. Azonban először is neki meg kell ígérni, hogy ezt mindenki hasznáért teszi. Ha nem így tesz, a kérés nem teljes, és nem kap semmit. Ez kicsit lehűtheti az embert és kiábrándítóan hangozhat.

Kérdés: Hogyan tudom megígérni, hogy átadom mindenkinek, amit megkapok, amikor a természetemből fakadóan tolvaj vagyok? Mi van, ha hirtelen lopok valamennyit?

Válasz: Ezt úgy hívjuk, hogy „ima az ima előtt”. Kérj egy vágyat a vágy előtt, és ez lesz a te helyes vágyad, és kérd a Felsőt, hogy helyezze a megfelelő imát a szívedbe. Természetesen ezt saját magad egyedül nem érheted el.

2013.10.3. A napi Kabbala lecke harmadik részéből, Tíz Szfíra Tanulmánya

ford: MT

lekt: KN

 

forrás :http://laitman.com/2013/11/one-mother-for-all/

17 nov 2013

A célegyenesben

A célegyenesben

Közeledünk a célegyeneshez, a felkészülési periódus végéhez, ezt büszkén mondhatom. Ez nem volt könnyű, de persze nem nekünk, hanem a felsőbb erő számára, mely hatással van ránk, és minden “feladatot” elvégez rajtunk, amely elvezet minket a célba. Aki méltó az halad, aki nem méltó az pedig … . Nem, csak mindannyian együtt összetapadva vagyunk képesek haladni.

Mindenki átmegy a Machsom-on: kisbabák, gyermekek, idősek, nők, valamint azok, akiknek megvan az erejük a küzdéshez (Gevurah), férfiak (Gvarim). Minden az összetapadástól függ: mennyien vagyunk képesek együtt maradni. Remélem nagyon sokan fogjuk ezt végrehajtani.

Egy különleges év vár ránk. Úgy látom, hogy “extra időként” kaptuk meg ezt az évet. A múltban nem volt időnk, hogy befejezzünk néhány dolgot, és most azokat pótolnunk kell. Úgy érzem, hogy ezt most mi valóban képesek vagyunk megtenni. Megpróbálhatjuk megtenni az utolsó lépést, miszerint végre meggyőzzük magunkat, hogy minden kizárólag csak az egységünkön múlik. Talán ezt támogatják és így az megvalósulhat.

Arra buzdítok mindenkit, hogy ne vesztegesse az időt; ne szalassza el a lehetőséget, ragadja meg a pillanatot és jöjjön rá arra, hogy mi vagyunk a felelősök. Ez egy valóban egyedülálló lehetőség most.

Végtére is, mi el vagyunk látva példátlan, korlátlan, határtalan kegyelemmel: “Ha nem vagy képes megtenni, próbáld újra és újra…” A felső vezetés jóindulatú, a jelenlegi időszak még messze nem szélsőséges: Nincs nélkülözés, nincs háború, minden úgy tűnik, hogy nincs túl súlyos állapotban. Néha mi is ezzel a módszerrel tanítjuk a gyermekeinket, elég az ha egy kicsit megfenyegetjük őket, hogy figyeljenek arra, mit is várnak el tőlük. A jelenlegi állapotunk nem összehasonítható a Holocauszttal, különböző országokból való kiutasításokkal, gyilkosságokkal, “pogroms”-kal stb. Előttünk egy úgynevezett “vörös szőnyeg van leterítve”, csak tennünk kell a dolgunkat.

Nagyon remélem, hogy meg fogjátok érteni azt, hogy a tulajdonságaink felülről vannak megváltoztatva, hogy mi figyelmesek, fogékonyak és érzékenyek legyünk arra, hogy mi történik körülöttünk, egy “jó gyerek” módjára megértjük azt, ahogy a Teremtő bánik velünk. Ezért, meg fogjuk érteni mi a teendő most és a jövőben egyaránt.

Egy speciális átmeneti időszakon megyünk keresztül, amelyben az egész világ velünk tart. Ma, mindenhol bizonytalanság, tehetetlenség és zavartság lóg a levegőben. Képzeljük csak el azokat, akik valójában is impotensek, ködös elméjűek, és zavartak. Senki sem érti mi is történik valójában; senkinek sincs igazi terve vagy ötlete ezek megoldására.

Nekünk kell szervezkednünk közöttünk, egyelőre csak magunk között, nem a Világ felé kiabálva. A legfontosabb dolog most, hogy egyesítsük erőinket, egyesüljünk A Láng a Vágyban Konferencián. Aztán a szikráink egy nagy tűz és fény formájában fog kitörni a világ kopár “sivatagába”

Mi képesek vagyunk ezt megcsinálni. Ez a mi küldetésünk, mi felülről vagyunk irányítva. Csak egy kis erőfeszítést kell tennünk és aztán el tudjuk hozni a Fényt a sivatagba. Sok szerencsét!

2012.12.21, Egy étkezés során történt beszélgetés —

SzL

28 dec 2012

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

27 dec 2012