Dr. Michael Laitman

értelem feletti hit

A drágám árnyékába

A drágám árnyékába

Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”

Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.

Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.

Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.

Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.

Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.

Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”.  Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”

Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.

Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.

Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.

Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.

Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.

Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.

Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.

Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.

Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Kérdés:

Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?

Válasz:

Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.

Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.

Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.

Kérdés:

Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?

Válasz:

Erről majd később fogunk beszélni.

2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

30 júl 2013

Az anyagi siker nem garantálja a spirituális sikert!

Az anyagi siker nem garantálja a spirituális sikert!

Rábásh írásaiból, “Az értelem fölött”:

“A személy olyan tulajdonságokkal rendelkezik amit a szülőktől örökölt, és olyan tulajdonságokkal is, amit a közösségtől kapott. Ez egy új tulajdonsága.

És ez csak a közösséggel való összeolvadáskor jelenik meg benne, az irigységen keresztül, amit a barátok iránt érez, mivel látja, hogy jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a sajátjai. Ez arra motiválja a személyt, hogy megszerezze a barátainak jó tulajdonságait, amellyel ő maga nem rendelkezik, és aniért irigyli őket.

Ez az oka annak, hogy most már nagyobbá válhat, mint amikor még nem volt közössége, mivel a közösségen keresztül új tulajdonságokat szerez meg.”

Az ember megszületik, mint egy kis állat, vagyis az állati szinten, és minden azon múlik, hogy milyen oktatást kap. Ha az oktatásról beszélünk ebben a világban, akkor a személy közösség általi fejlődéséről szólunk. A személy féltékeny másokra, sóvárog a pénzre, a hatalomra, a tiszteletre, és így megtanulja hogy kell megszerezni a társadalomtól az eszközöket e célok elérésére, azaz, hogy a sikeres legyen ebben a világban. Ám ha felkészült a spirituális fejlődésre, akkor elér egy olyan környezetet ahol megszerzi az új tulajdonságokat, a spirituálisat.

A személy a fizikai környezetben természetes módon fejlődik ki, így ösztönösen veszi át az értékeket a környezetétől, és megtanulja tőle, hogyan lehet sikeres fizikailag. De a spirituális oktatás különbözik a fizikaitól, mivel azt kéri a személytől, hogy lenullázza magát, azaz, lehetővé teszi számára a szabad választást: azt, hogy eldöntse akarja-e a környezetétől a spirituális értékeket vagy sem.

Tehát, csak ha képes lenullázni magát, akkor láthatja meg, hogy a környezete jóval nagyobb nála. Szüksége van arra, hogy egy kis erőfeszítést fektessen be annak érdekében, hogy meglássa a közösséget lentről- felfelé, és akkor képes lesz megkapni a közösségtől a megfigyelések eredményeit és az értékeket, a cél nagyságát és fontosságát, és ezáltal halad a spirituálitás felé.

Ezért a spirituális siker nem csak a környezettől függ, hanem attól is, hogy a személy mennyire használja föl a környezetét, azaz, hogy lenullázza-e magát, és értékeli-e a környezetét, hogyan képes elviselni hogy a többieket nagyobbnak kell látnia saját magánál. Mert a féltékenység arra készteti a személyt hogy alsóbbrendűnek érezze magát, de meg kell értenie hogy ez a javát szolgálja, mármint az, hogy a többieket nagyobbnak látja. Amennyiben képes az ilyen hozzáállásra, akkor képes tovább lépni.

Végső soron, a személynek ezt élveznie kell, mivel szembe tud szállni az egójával és rátaposni arra annak érdekében, hogy megszerezze a spirituális értékeket és közelebb kerüljön a spirituális cél felé.

Ezért a korporeális fejlődés ellentétes a spirituális fejlődéssel. És a siker az anyagi világban nem feltétlenül garancia arra, hogy az ember sikeres lehet a spirituális világban, mert ez utóbbi a személy szabad választásától függ.

2013.06.02, Előkészület a reggeli leckéhez

Ford: BS
Szerk: SzI

08 jún 2013

Az “értelem feletti” kifejlesztés

Már élettapasztalataink alapján láthatjuk, hogy a személy nem változik meg. Minden tulajdonsága, amellyel született megmarad, ezek esetleg egy kis változáson mennek keresztül, miután a személy megérti, hogy mit kell fölhasználnia és mit nem. Valójában azonban, ahogy megszületett úgy él és úgy hal meg.

Semmi sem képes megváltoztatni bennünket, a közösségnek nincs olyan célja, hogy megváltoztassa a személyt, mivel megérti, hogy nincs meg az eszköze megtenni ezt. A változás csak akkor lehetséges, ha a személynek különleges tulajdonsága van, amely arra szolgál, hogy megváltoztassa. De ez nem az evilághoz tartozik, hiszen ez spirituális tulajdonság, melyek közül már csak néhány “Resimó” (spirituális gén) maradt. Egyébként is van eszköz a “Resimók” megvalósítására, és ez a környezet, melyen keresztül képesek vagyunk a “Resimók” –hoz vonzani a Fényt, hogy felnyissa azokat és helyesen felhasználjuk őket.

Ily módon megkapom a spirituális tulajdonságokat, mint ahogy rendelkezem a fizikai testemmel, melyen keresztül magamat érzem, a környezetet és az egész világot, amelyben élek és létezem. Így a “Resimók” és a Reformáló Fény segítségével képes vagyok megszülni a spirituális testemet, és azt növelni, táplálni, hogy ezen keresztül érezzem a spirituális környezetet és a spirituális életet.

Ez egy plusz hozzáadott felső valóság, amely több, mint amivel most rendelkezem, több, mint ez a világ. Mindez csak azért van, hogy “értelem fölött” fejlesszem tovább, mert az értelmem mindig ott található, ahol a megszerzési vágy van, és ez a vágy soha nem ért egyet a spirituális fejlődéssel.

Ez csak akkor lehetséges, ha én saját magamat felemelem az “értelem fölött”-re, és nincs más választásom, a környezet kényszerít engem, hogy tanuljak és hallgassam a tanár utasításait. Végül, elkezdem meghallani a tanácsát, és a “Reformáló Fény” megadja nekem a lehetőséget, hogy fokozatosan halljak, odafigyeljek… Szóval, készen vagyok arra, hogy kényszerítsem magam, hogy odakössem az egómat és a fizikai hajlandóságomat, és végre készen legyek elkezdeni ellenük dolgozni.

Akkor, nekem igazolnom kell magamat, hogy miért csinálom ezt? És nem segít az, ha csak beszélek erről szép szavakkal, mivel ki kell fejlesztenem egy olyan vágyat, hogy vonzza hozzám a Fényt.

Szóval, teljes mértékben a környezettől függök, amely képes nekem megadni a plusz hiányt. És amilyen mértékben képes vagyok meghajtani magam a környezet előtt, eljátszani mintha egy kisfiú lennék, aki meghallja a nagyok beszédét, leigázni a büszkeségemet, akkor ennek megfelelően megkapom a többiektől a magasabb értékeket. És hogy képes legyek azokat megvalósítani, magamra kell vonzanom a Reformáló Fényt, hogy tovább tudjak haladni.

Mindezek a cselekedetek, amelyeket a természetes önző vágyam ellen teszek, ezt nevezik “értelem feletti”-nek. Egyelőre ezek a spirituális cselekedetek a csoporton belül léteznek, és majd azután kezdem el a spiritualitásban való működést.

2013.06.02, Rábásh írásaiból, “Értelem felett”.

Ford: BS
Szerk: SzI

07 jún 2013

Felvonó a megszerzési szintek között

Felvonó a megszerzési szintek között

Ha a jelenlegi helyzetben érezzük, hogy létezik egy magasabb állapot, felismerjük a ragyogását, amely tőle jön és érezzük a tulajdonságát, akkor fel tudjuk használni ezt a magasabb állapotot, hogy előre mozdítsuk magunkat.

És akkor felgyorsíthatjuk az időt (“Ahishena”) (megsiettettem), ahelyett, hogy megvárnánk azt az állapotot, amely természetes módon “beitó” (az Ő idejében”) következik be, és ily módon boldogítjuk a Teremtőt, ez tetszik Neki, és ezzel segítjük a barátokat.

Itt tisztáznunk kell, hogy mi szándékozunk elérni, az adakozást vagy nem azt? Ha ez az adakozás cselekedete, akkor az “értelem felett” cselekszünk, vagy az”értelmen belül”? Természetesen az “értelmen belül” az előnyösebb állapot, mert azt jelképezi, hogy van felfedezés, amely megadja nekünk az erőt a cselekvésre.

Az “értelem fölött” eszköz a következő lépésre, az idő felgyorsítása az “Achishena” útján. De ez nem áll teljesen a ellenőrzésünk alatt, nincs erőnk felemelkedni ebbe a magasságba, viszont használunk egy liftet, emelőt, amely két részre oszlik. Először is, cselekedeteket végzünk az “értelem fölött” és ezáltal magunkhoz vonzzuk a korrekciós erőt, és akkor ennek az erőnek a segítségével végrehajtjuk a javítást és felemelkedünk a következő szintre.

Tehát jó, ha látjuk az “értelmen belüli” vizsgálatban az eszközöket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy felemelkedjünk a felsőbb szintre. De jobb az, hogy együtt dolgozunk az “értelem fölött”, mert pontosan ez történik a Fény útján (Ahishena).

A személy fokozatosan megszerzi ezeket az állapotokat és elveket, elkezdi elrendezni és elkezd sikeresen dolgozni. Remélem, hogy a vizsgálatok idejében vagyunk és hamarosan mindannyian rendelkezünk elegendő benyomással, hogy képesek legyünk tisztázni a részleteket és megpillanthassuk a fejlődésnek, az előrehaladásnak a térképét minden aspektusban, ahogy felfedeződnek.

És mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a magasabb szint lehet az “értelem fölött”, ahol felhasználunk minden eszközt az “Ahishena” felemelkedéséhez. De a sóvárgásnak nem az “értelem fölött hit” –ben kell lennie, hanem “értelmen belül”, vagyis többet és többet szerezni. A korrigált tulajdonság elérése a cél, hogy felfedezzük a Teremtőt a korrigált “edényünk” -ben.

2013.06.03, Előkészület a reggeli leckéhez

Ford: BS
Szerk: SzI

07 jún 2013

A problémák érett megközelítése

A problémák érett megközelítése

A problémák érett megközelítése, amikor tudod, hogy csak a probléma leküzdése által éred el a célt. Te legyőzöd a kellemetlen érzést a megszerzési vágyban, a sötétséget, és fölötte kérsz kapcsolatot a csoporttal, a Teremtővel. Még hogyha az imád hamis is, de belülről várod csak hogy a problémád eltűnjön, hogy a sötétség szétszóródjon legalább egy kicsit, hogy érezd a pihenést, a megkönnyebbülést, a biztonságot.

De tartod magad, és keresed a kapcsolatot, az összetapadást a csoporttal, a könyvekkel, és a tanárral. Te olyan vagy, mint egy kisbaba, aki azt akarja, hogy a karjukban tartsák. Keresel, minden lehetséges támogatást,  amely lehetővé teszi, hogy ne azt kérd, hogy a sötétség eltűnjön, hanem, hogy a sötétség fölé emelkedj, a Teremtőre gondolj, és ne a saját érzéseidre. Te azért aggódsz, hogy a Teremtőnek adj elégedettséget, és nem saját magadnak.

Ha te ilyen módon gondolkozol, akkor már boldogságot érzel. Ha képes vagy sóvárogni arra, hogy még nagyobb elégedettséget adjál a Teremtőnek a csoporton keresztül, és minden eszközön keresztül, még nagyobb boldogságot érzel. Ha nem, akkor kérjed, hogy  az életet a külső edényekben érezd, az idegen edényekben, azaz a “bőrödön túl”, ahol a lelked található.

A betegség “tünetei” azért fognak eltűnni, mivel te nem gondolsz rájuk, összeolvadsz a Teremtővel, és nem a testi tünetekkel. Te kilépsz a bőrödön túl, mintha meghaltál volna, összeolvadsz a Teremtővel, a lélekkel és nem a testtel. Ez az úgynevezett “értelem fölötti hit”, kilépsz magadból, átlépsz az élet – halál határán, legalábbis egy kis mértékben.

Ezután fokozatosan hozzáadunk ehhez az átmenethez még egy kicsit, és még egy kicsit, és így legyőzzük a halált. Meg kell értetnünk legalább egy kicsit a mintázatát ennek az átmenetnek, és később már minden erre alapul, ugyanolyan módon.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 36. cikkéből

BS

13 ápr 2013

Támadás a páncélos Szívemhez

Támadás a páncélos Szívemhez

Kérdés:

Hogyan kell éreznie minden egyes személynek magában, hogy ő nem csak a saját csoportjának a része, hanem az egész világcsoportnak? Mire kell irányítania a figyelmét, erőfeszítését és a gondolatait?

Válasz:

Az egoista természetünk nem engedi meg, hogy a valós értékre gondoljunk, és érezzük az igazi valóságot. Nem hagyja, hogy azok iránt aggódjunk, vagy azokra gondoljunk, akiket természetszerűen nem érzünk. Van valami távoli csoport, de nem vagyok képes különleges érzéseket táplálni irántuk, nem tekintem a saját gondolataim forrásának, nem tudom milyen hiánnyal rendelkeznek. Akkor mit tehetek?

Nekünk mesterségesen, a környezettel együtt működve kell dolgoznunk, a kabbalisták tanácsa szerint. Még a környezetemhez sincs semmilyen vonzódásom, csak később kezdem el érezni, hogy tőlük függök. Ha nem merülök el bennük, és ha nem adom magam a kezükbe, akkor nem fogok tudni előrehaladni. Az egész spirituális fejlődésem tőlük függ, és csak tőlük kaphatom meg a spirituális érzékelést. Ez a megértés évekig tartó szigorú munka eredményeként jön létre a környezettel.

Nem várhatunk amíg elkezdjük érezni a csoportot, nekünk mesterségesen kell dolgoznunk ezen. Ez egy Micvá (parancsolat). Menjetek és kezdjetek el dolgozni, “Menjetek és éljetek egymásból”, kapcsolódjatok össze!

Írva van: “Szeresd a felebarátodat “, ez egy parancsolat. Lehet-e kényszeríteni valakit a szeretetre? Épp ellenkezőleg, ha szeretsz, akkor lehetetlen leválni róla. Itt azonban tolnak téged és azt mondják neked, hogy: “Szeress!” Hogyan lehetséges ez?

Meg kell tennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elérjük a mások szeretetét. A parancsolatnak semmi köze az érzelmekhez, nem arra kényszerítenek hogy szeress, hanem a cselekvésre, amely által megszerzed a felebarátod szeretetét. Akaratunk ellenére kell cselekednünk. Ha kompatibilisek lennének az akarattal, akkor nem lenne szükség parancsra szeretni felebarátot.

Tegyük fel, hogy én készítek neked töltött halat (Gefilte fish), ami egy hagyományos áskénázi étel, és azt mondom neked hogy: “szeresd!” Azonban, te megszoktad a széfárd konyhát és utálod a hideg halat. De ha van egy parancsolat, akkor el kell kezdened megszoknod ezt akaratod ellenére is, mert a szokás második természetté válik.

Szóval kényszerből megeszed a halat, de hányingered lesz tőle. Te próbálkozol újra és újra, együtt egy imával. Te átkozod a halat, de megeszed. Elkezdesz egy mechanikus cselekedetet. Az érzelmeidben átkozol engem, amiért adtam neked ezt a halat. Te nem tehetsz semmit. Nyilvánvalóan, mesterséges módon mosolyogsz rám, de a szíved mélyén átkozol engem, és megeszed a töltött halat újra és újra, mert ott van a szükségszerűség, hogy el kell érned a barátok szeretetét.

A parancsolat: “Szeresd felebarátodat “, sokkal rosszabb mint bármelyik undorító hal. Ez a parancsolat magába foglalja az összes áskenázi ételt, melyeket utálsz. De miután erőfeszítéseket teszel, befolyásol a Reformáló Fény, és történik valami hihetetlen! Hirtelen elkezdesz hozzászokni a hideg töltött halhoz. Úgy tűnik, hogy egy más íze van és, hogy ez nem is olyan undorító, mint ahogy szokott lenni. Nem irtózol, mint azelőtt és kezded elfogadni.

Ez az “értelem fölött”-i, megszokott fizikai cselekvéseknek köszönhető, mivel az akaratod ellenére, elfogadtad, hogy ez a kabbalisták tanácsa. Mivel követed az ő tanácsukat, amely a Teremtőtől jön a bölcseken keresztül, akik átadták a Teremtő üzenetét, ezért rajtuk keresztül megkapod a Reformáló Fényt. Így egy új tulajdonságot kapsz, és elkezded szeretni Gefilte fisht, a barátokat, másokat, és a Teremtőt.

Annak a parancsolatnak, hogy “szeresd” semmi köze az érzelemhez, az csak a cselekedetre vonatkozik. Most már van egy esélyünk, hogy így cselekedjünk, mint egy támadás! Mindig van lehetőség így cselekedni, de különösen most, amikor az európai kongresszus és Pészáh közeledik. Ez egy különleges alkalom a támadásra. A következő két hétben, a mai naptól mindannyian rohanunk a támadásra.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 márc 2013

Minden a mi javunkra történik

Minden a mi javunkra történik

Mindaz ami történik, a hasznunkra van. Az összes bíráskodás (dinim), a rejtettség, az összes probléma, mely felébred, valójában megmutatják azokat a helyeket, ahol erőfeszitéseket kell tennünk, lépésről lépésre az előrehaladásunk érdekében. Először is meg kell próbálnunk helyes módon látni az egész valóságot.

Minden, amit magunk előtt látunk,- amilyennek a világot látjuk,- a saját hibáink, a mi belső világunk kivetülése. Ezért látunk magunk körül negatív dolgokat. És ha szeretnénk helyesen felhasználni ezt a felfedezést, akkor felül kell emelkednünk minden helyzeten az “értelem feletti hit” – be, hogy meglássuk a fizikai valóság fölött, a tökéletes képet, az Eyn Szof világát.

Ha lenullázzod a negatív hozzáállásodat (reakcióidat) valósággal szemben, és pozitív (proaktív) módon kezeled a helyzeteket, ahelyett a kép helyett, amely most rajzolódik ki, látni fogod a “Fény” – t, amely beleöltözik az “edény” –edbe.

A legfontosabb dolog az, hogy megértsd a helyzeteket, amelyen átmész, megértsd, hogy minden azért adatott, hogy legyőzd őket, és megértsd, hogy minden a Teremtőtől származik, aki jó és jót tevő, és megváltoztasd a hozzá való viszonyodat. Tehát a szándékod megváltoztatása által, megváltoztathatod a valóságodat.

2013.03.05, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

09 márc 2013

Természet nem képes elviselni az üres teret

Természet nem képes elviselni az üres teret

Rábásh cikkéből, “Mi jelent az, hogy a személy életet kell adjon egy fiúnak és egy lánynak a munkába”:

“Amikor a személy az összes erőfeszítést követve látja, hogy nem tud kilépni a saját maga iránti megszerzési vágy hatalma alól, akkor ő látja az értelmen belül is, hogy csak a Teremtő képes őt segíteni.

Ebből az következik, hogy amit a bölcseink mondtak: “A személy hajlama legyőzi őt minden egyes nap, és ha nem segítené a Teremtő, akkor nem lenne képes ezt legyőzni”, de neki nem kell ezt “értelem fölött” hinnie, mint, ahogy az egyszerű emberek akik a Teremtőnek dolgoznak, akik megtartják a Tórát és a Mitzvot (Parancsolatok), ők hisznek az “értelem felett”, hogy ez az, ahogy a Teremtő segíti őket. Azok, akik az adakozásban akarnak dolgozni, számukra mindez értelmen belül történik, olyannyira, hogy nekik az “értelem fölött” abban kell hinniük, hogy a Teremtő képes segíteni őket, hogy kiléphessenek a saját maguk iránti megszerzési vágy hatalma alól.”

Mondta van: “Nincs senki olyan bölcs mint a tapasztalt.” Nekünk szükségünk van valódi edényre és nem képzeletbelire. Először is meg kell szereznünk minden szükségest az “értelmen belül”, és csak akkor emelkedhetünk az “értelem fölé”. Amennyire csak képesek vagyunk, mi meg kell építenünk és megszereznünk az abszorpció edényeit.

Tehát, lehetetlen hogy a személy már előre azt mondja, hogy én mindent a könyvekre, a Teremtőre bízok, legyen úgy ahogy lennie kell. A személynek végre kell hajtani minden munkát amire képes.

Van egy olyan törvény, hogy a természet nem képes elviselni az üres teret. Vagyis, mi meg kell értenünk, hogy egy üres tér nem létezhet, ez egy nem jó állapot. Az aki egy üres teret hoz létre, azt nevezzük “Hilul”, “szentségtelenít”. Szóval, bármikor amikor csak lehet ki kell töltsük a tudást az erőfeszítésünk által és egy bizonyos döntéshez érjünk.

Ha mi kiegészítsük a részünket és lássuk hogy ott és tovább csak a Teremtő működhet, akkor az “értelem fölé” kell emelkednünk, azért, hogy Ő töltse ki a teret amely maradt. Különben nem leszünk képesek elvégezni ezt a feladatot.

A vallásos személy már előre azt mondja, hogy minden a Teremtőtől függ, és a személynek nincs mit tennie csak imádkozzon, ő hisz abban hogy minden a Teremtő kezében van és minden jobb lesz. De ha ő előre meghatározza, akkor nem tudja elvégezni a munka az első részét és eljutni a felismeréshez “az értelmen belül”, mert másképp nem lesz lehetősége, hogy az “értelem fölött” menjen, hogy az imája afölött legyen.

Először meg kell tegyek “mindent amit a képességem megenged hogy megtegyek” és csak utána törhetek ki egy imában. Mert az erőfeszítés által, mi felfedezünk egy új üres teret, amelyet csak a Teremtő tölthet ki, amely már az “értelem fölött” van, az adakozási edényeiben, a “spirituális Parcuf” fejében.

Ez egy nagy különbség az emberek között, akik az “értelem alatt”, és azok, akik az “értelem fölött” mennek. A különbség köztük az, hogy azok akik az “értelem fölött” akarnak járni, először is meg kell érteniük az “értelmet””: tudják világosan tapasztalatból, hogy a saját erejükből nem képesek végrehajtani semmilyen spirituális cselekedetet. És nagyon javaslom ennek a felgyorsítását annak érdekében hogy elérhessük ezt.

2013.02.12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

14 feb 2013

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

Kérdés: Most az egész világcsoport izgatottan készülődik az Arava Kongresszusra, és az erőteljes érzelmek szinte tapinthatóak a levegőben. Nemrég azt tanácsolta nekünk, hogy próbáljuk meg átfogalmazni a kölcsönös garancia nyilatkozatát egy bekezdésben, ami így minden egyes ember szívét megérintené. Mit írna ön, a nyilatkozatba?

Válasz: A kölcsönös garancia jelentése az, hogy meg kell tudnunk adni, azt az érzést minden barátunknak, hogy automatikusan és természetes módon, – más választása nem lévén – azt érezze, hogy nem kell gondoskodnia magáról. Ez által semlegesítjük mindenkinek az egóját. Ezért mondják a források, hogy a kölcsönös garancia elengedhetetlen a spirituális fejlődéshez.

Világos, hogy a spiritualitás mezeje, az egónk felett van, és ezért az egónk fölé kell emelkednünk, az adakozás minőségéhez. Azonban el sem tudjuk képzelni azt, hogy egyáltalán lehetséges az adakozás minőségében lenni. Időről időre összetalálkozunk ugyanannak az egónak különböző variációival. Folyamatosan körbevesz minket és azt tesz velünk, amit csak akar, és mi nem szabadulhatunk meg tőle és képtelenek vagyunk fölé emelkedni.

Ez szándékosan van így, hogy csak a kapcsolódáson, és az egységen keresztül érhetjük el, az adakozás tulajdonságát, mivel ez a legfontosabb dolog. Nem az egó fölé emelkedés, hanem a közöttünk lévő kapcsolat és egység a fontos. Mikor összekapcsolódunk, és a kapcsolatban befolyásoljuk a barátokat, ők elkezdik elveszíteni az egójukat. Úgy törődünk velük, ahogy egy anya gyermekével, és ők ettől teljes biztonságban érzik magukat, és nem gondolnak magukra, nem aggódnak önmaguk felöl. Sőt, ez a barátra irányuló adakozás automatikusan segít megtagadni az egóját, és lehetővé teszi számára, hogy a spirituális munkára fókuszáljon. Ez a kölcsönös garancia hatalma, és csodálatos tulajdonsága.

Tehát ha létrehozunk magunk közt egy ilyen kölcsönös együttműködést, azáltal, hogy egymással éreztetjük a kölcsönös garanciát, akkor az emberek, akik megkapják ezt az érzést tőlünk egyszerűen “kiugranak” majd az egójukból, felemelkednek az “értelem feletti hithez” és azonnal elkezdik érezni a Felsőbb világot.

Ez nem az emberen múlik, hanem a környezetén, amit mi hozunk létre a kölcsönös garanciával, azáltal hogy arra fókuszálunk, hogy feltöltsük egymást, míg el nem érünk abba az állapotba, ahol mindannyian érezzük a kollektív támogatást.

Tehát a kölcsönös garancia az irányadó, a köztünk lévő kölcsönös együttműködés, ami megidézi a teljes bizalom érzését és egy természetes kijáratot ad az egóból.

2012.12.30, Virtuális lecke

forrás: The Wonderful Attribute Of Mutual Guarantee

ford: FG

lekt: KN

12 jan 2013

Nem az egónak = az értelmet meghaladóan

Nem az egonak = az értelmet meghaladóan

Kérdés:

Az kell, hogy irányítson minket, amit látunk; használnunk kell az érzékeinket, a tudásunkat, az eszünket. Másfelől ott van az “értelmet meghaladó” elve, és ezáltal, a Kabbala bölcsessége kiterjeszti annak keresését, hogy egy ember hogyan emelkedjen felül saját értelmén.

Válasz:

Az egész felsőbb világ mostani tudásunk felett létezik, ami azt jelenti, hogy az egó felett. Így, “az értelmet meghaladó” nem az egónak, szimbolizál.

Ezáltal fedjük le a rést a szintek között. Azáltal, hogy felfedjük a kapcsolat új hálózatát mindenek között, úgy látjuk azt, mint a természet törvényeinek alapját. Olyan, mintha a természet ezen a hálózaton nyugodna, és kezdjük megfigyelni részeit a mezőkben, a működésekben, amik aktiválják az embereket. Áthatolunk olyan rétegeken, amelyekhez viszonyítva, az atom egy durva dolognak tűnik. A szándékok felfedésre kerülnek előttünk. Az erők, amelyek megelőzik az anyagot, aktiválják az atomokat,a hullámokat, a fényhullámokat.

Az érzékelésünkben közelebb kerülünk a kezdethez és mindent egy új szándék szerint látunk, az Ohr Hozer-ban, az Ohr Hassadim-ban, jelenlegi tudásunkat meghaladóan.

2o12.12.14, Napi Kabbala lecke 4. része “A béke”

FG

31 dec 2012