Dr. Michael Laitman

értelem

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

A képességek nem segítenek

A képességek nem segítenek

A fejlődés a csoportban meglepő és csodálatos, mert egy nagyon rövid idő alatt, megyek keresztül, olyan állapotokon és érzékelési részleteken, amelyek a barátok nélkül jó néhány fizikai inkarnációt követelnének meg – a reshimo-k hosszú transzformációján keresztül. A csodálatos barátok között, felgyorsítjuk a fejlődést.

Ezen az úton semmit nem lehet “átugrani”, “kihagyni”, és “kitörölni a listáról”. A Reshimo-k megvalósításának folyamata, a kezdetektől be van állítva és keresztül kell mennem ezen a teljes spirálon. De a fejlődés ritmusa rajtam múlik, és az ütemét az határozza meg, hogy mennyire integrálódok a csoportba.

Még ha érzelemmentesen, is ülök a tanulóteremben „mint egy fadarab” anélkül, hogy megértenék valamit, az sem számít. Mindenki keresztül megy ezen.

A csoport egy csodálatos rendszer, amelyben kiegészítjük egymást, és hozzáadunk a másikhoz. Néhányan feltárnak új vastagsági rétegeit a vágyaiknak, másokat spirituális impulzusok hatnak át, és mi mindannyian, mint egy egész kerülünk kölcsönhatásba egymással.
A legfontosabb dolog az, hogy annyira mélyen éljünk a csoportba, amennyire csak lehetséges, hajtsuk meg magunkat a csoport előtt mindenben, és hajoljunk meg minden állapotban, akkor is amikor mi tele vagyunk élettel, egységgel és akkor is amikor „halottak” vagyunk.

Itt a tehetségek, vagy a képességek nem fognak segíteni, mert senki nem tud ésszel belehatolni a spiritualitásba. Nem segítenek sem a tehetségek, sem a képességek, mert a spiritualitásban nem a bölcs tanul. Az első és legfontosabb dolog az, hogy át kell, hogy adjam magam a spiritualitásnak.

2014.01.16, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

forrás: Talents Will Not Help

Posted on January 20th, 2014 at 10:51 am

הכישרונות לא יעזרו

פורסם: 19.01.14, 13:16  

26 jan 2014

Ezek csodálatos ellentétek

Ezek csodálatos ellentétek

Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”: “A legnagyobb csoda, ezzel a bölcsességgel kapcsolatban a belefoglalt integráció: A hatalmas valóság minden eleme, összekapcsolódva bele van foglaltatva, és egymásba illeszkednek, addig, amíg minden egyetlen dologgá válik – a Mindenhatóvá -, amely a minden együtt”.

Az összes szépség, bőség, megértés, elérés és érzés, a részletek közötti kombinációból származik. Önmaga által semmi nem tud nekünk egy valódi benyomást adni. Csak amikor összekapcsolok távoli, ellentétes dolgokat és azok hirtelen kiegészítik egymást, akkor ez a kölcsönös jelensége a kétpólusú kompenzációnak tud engem inspirálni.
Minden a szeparációból, gyűlöletből, elidegenedésből, az együttes létezés teljes képtelenségéből indul ki, és hirtelen azt látom, hogy egy kompenzáció érkezik ezen keresztül, ami abban nyilvánul meg, hogy egyik rész sem tud teljes lenni a többiek nélkül. Mindenki egy felé irányul, és akkor a szeparáció erejének mértékében érzem a kapcsolat erejét.

A törés juttatott el minket a szeparációra az elválasztásra, a gyűlöletre, és a feloldhatatlannak látszó ellentétre, a különböző szinteken. Így, elutasítjuk egymást, készen állunk elpusztítani és megölni egymást, és ez még inkább így van a spirituális világban. Ott a jobb, és a bal vonal erői  egy összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben képesek működni, és minden egyes alkalommal az embernek, meg kell építenie a középső vonalat, annak érdekében, hogy összegyűjtse, és egyesítse az összes részt. Ez 620 -szor nagyobb Fényt hoz el az összes világnak, és ez örömet okoz a Teremtőnek.

Tehát, egyfelől a teremtett lények felfedik a sötétséget, és másfelől, a sötétségből elérik a Fényt. Azonban ez egy különleges Fény, mert ezt ők maguk hozzák létre, felfedezve a különbségeket, és az elutasítást, majd pedig feltárják az egységet és a teljességet.
Ez korábban nem létezett. Az egyik dolog az a Fény, amely korrigálja a teremtett lényt, és a másik a teremtés célja. Ez csak abban az emberben ébred fel csak, aki érzi ezt az egész folyamatot. Ezért, lehetetlen a vágy és a hiány nélkül feltárni ezt. Át kell menünk az érzékelés minden részletén, azért, hogy megnyíljon minden ajtó előttünk.

Ez az a csoda, ami a Kabbala Bölcseletébe bele van foglaltatva. Feltárjuk az ellentéteket és a kölcsönös kompenzációt. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet a Teremtő által lett előkészítve a számunkra és a mi oldalunkról pedig, feltárjuk és megértjük ezt az ajándékot, köszönetet mondunk érte a Teremtőnek, és ezáltal megelégedettséget okozunk Neki.

Igen, a Teremtő látszólag berakott minket egy sötét pincébe, de ugyan akkor ez az a hely, ahol feltárhatjuk a Világegyetem összes csodáját.
2013.11.26, Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: These Beautiful Contradictions

Posted on December 3rd, 2013 at 10:12 am

הניגודים הנפלאים האלה

פורסם: 3.12.13, 12:53

14 jan 2014

“Visszaállítani az elme: igazság – hazugság fogalmát”

Az igazság és a hamisság egy pillanat alatt megváltoznak. Mi hallunk valamilyen véleményt, és azt gondoljuk, hogy az igaz. Aztán hirtelen hallunk egy másik véleményt, és ragaszkodunk hozzá, azt gondolva, hogy az az igaz, és ami volt az előtt az hazugságnak tűnik. Az igaz és hamis nagyon gyorsan váltakoznak, és még az édes – keserű érzés is változik, de nem olyan gyorsan.

Ennél fogva, a valóságban nincs semmi abszolút. Soha nem lehet pontosan azt mondani, hogy ez édes, mert lehet, hogy a következő napon keserű lesz a rossz hangulatom miatt. Vagy hirtelen felfedezem, hogy a cukor rendkívül káros, egyszerűen megöl, és nem is nézhetek rá. Ő már nem tűnik számomra édesnek, hanem mint, keserű, olyannyira, hogy félek enni valami károsat. Ez a félelem változtatja meg, az ízlésemet.

Akkor, hogyan tudjuk meghatározni, hogy mi az, ami állítólag édes vagy keserű, és mi állítólag igaz vagy hamis? Az igazság és a hazugság vizsgálata, az agyban történik, és az édes és a keserű vizsgálata a szívben történik, a vágyban. Ezért, figyelmet kell adnunk a szív munkájának, hogy az adakozásban legyünk és nem pedig a megszerzésben.

Ez már valamilyen standard, valamilyen mérő eszköz, amely által le tudom mérni magam. Most, nekünk az “igazság” azt jelenti, hogy keresni amennyire csak lehetséges magunknak. És ahol veszítünk, azt hívjuk “hamis”-nak. Általában így nézi az ember az életet, “elfogult” nézettel. Az egó letakarja a szemünket és nem hagyja látni, hogy hol az igazság, és hol van a hamisság. Ami haszont hoz azt “igazság”-nak hívja, és ami nem hoz haszont azt “hamis”-nak nevezi.

Nekünk olyan objektív intézkedéseket kell, hogy hozzunk, amely rajtunk kívül van, és ez az adakozás, amely szerint le tudjuk mérni az igazságot és a hazugságot,  helyesen állítjuk vissza az agyunkat. Egy ilyen lehetőséget ad nekünk a környezet. Ezért az “edények törése” távol tartott egymástól és bezárt mindegyikünket az egóba. De ha összekapcsolódunk a csoporttal a kabbalista szabályok szerint, akkor nekünk ez lesz az igazság.

Amennyire jobban le tudok mondani magamról és össze tudok kapcsolódni a barátokkal, annak függvényében meglátjuk ezt a szabványt, az igazságot. És e – szerint az igazság szerint én hamisságban mutatkozom. Ez tulajdonképpen a fő célja a csoportos munkának: kalibrálni, ” visszaállítani” magunkat az igazsághoz, úgy, hogy az igazság és az adakozás egy fogalommá változzon. És az adakozás az az én kapcsolatom a csoporthoz: amennyire oda adom magam a csoportnak annyira közeledek, és haladok jobban az igazsághoz, azaz az adakozáshoz.

Ez az első állapot, amelyet el kell, hogy rendezzünk magunkkal. És akkor biztosak leszünk, hogy helyes úton vagyunk, a helyes irányban gondolkodunk.

2013.07.30, Báál HáSzulám “Shámáti” cikkéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

Jutalom a hűség szerint

Jutalom a hűség szerint

Rábásh irásaiból, “A rejtettség felfedése”: A rejtettség lényege arra a tényre utal, hogy egy személy látni és érteni akar, és nem lát vagy nem ért. Akkor azt mondhatjuk, hogy ez el van rejtve tőle. Még inkább, hogy a rejtettség mértéke csak a tudás szükségétől függ. Ennélfogva egy bizonyos esetben a személynek semmi szüksége nincsen a tudásra, hogy felismerjen valamit, arról a személyről nem mondhatjuk hogy ő szenved a rejtettségtől.

Például, ha a személynek egy adott helyen dolgoznia kell csak fél órát egy nap, és megkapja a fizetést havonta egyszer, akkor hinnie kell abban, hogy ő fizetséget kap annak ellenére, hogy nem látott még egy fillért sem, és nem látott senkit akitől megkapja a fizetését. Ezért ő hisz a cégben, bár rejtve van tőle, hogy a vállalat fizet neki a hónap végén, mivel a cégnél ahol dolgozni akar, egyelőre senki sem tud róla. És ha több mint fél órát akar dolgozni, akkor egy nagyobb szüksége van tudni, hogy a fizetségét időben megkapja a cégtől. Ebből az következik, hogyha ő valamilyen gonosz pletykát hall a cégről akkor jobban szenved a rejtettségtől. És ha ő akar dolgozni éjjel-nappal, természetesen nagyobb rejtettséget érez, hiszen minél jobban akarja tudni, hogy megkapja a fizetést, amint megígérték.

És mivel a Malchut Eyn Szof az értelem fölött van, ennélfogva mindenki szenved a rejtettségből. De azok, akik a Mennyek kedvéért akarnak dolgozni, számukra a rejtettség még nagyobb, mivel nekik nagyobb szükségük van a tudásra, mert minden alkalommal a test kérdezi újra és újra: “Mi ez a munka számodra?”. Ebből az következik, hogy ez a kérdés folyamatosan készen áll, aszerint, hogy az ember teljesen a Mennyek kedvéért akar-e dolgozni, és a válasz erre a kérdésre: “üsd ki a fogait”.

Nekünk ebbe bele kell egyeznünk, még akkor is ha nem látjuk a fizetést előre. Ellenkezőleg, ahogy haladunk, mi ellentétes képet látunk, azt hogy nincs fizetés és nem is lesz. Mindez annak érdekében történik, hogy felemeljen minket az értelem fölé.

Minél kevesebbet tudunk és megértünk, minél kevesebb önbizalmunk van, annál nagyobb esélyt kapunk megépíteni a hálózati támogatást és bizalmat az “értelem felett”. Akkor ez a bizalom nem a megszerzési edényben fedeződik fel, hanem csak az adakozásban, az “értelem felett”, bizonyíték nélkül, “Mivel ők boldogok a szívünkben”. Ez azt jelenti, hogy nem bennünk, nem a mi egónkban, hanem fölötte, a Teremtőben vagy a csoportban, a kapcsolatban fedezzük fel a Felső erőt.

Így senki nem fogja látni kezében a fizetést. Aki nem fogadja el, azt hagyjátok el azonnal, és keresse a fizetését a szokásos fizikai életben. A spirituális életben a fizettség abban van, hogy feladjuk magunkat a Teremtő felé.

2013.02.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

02 márc 2013

Hogyan válhatunk függetlenné?

Hogyan válhatunk függetlenné?

Kérdés:

A “Nincsen semmi más rajta kívül” cikk szerint erőfeszítéseket kell tennünk a spirituális munkánk közben, azonban tudjuk, hogy minden érzelmi állapotunk a Teremtőtől származik. Akkor mégis hogyan válhatunk függetlenné?

Válasz:

Függetlenségünk megmutatkozik, mihelyst az egoizmusunkon belül a Teremtőhöz hasonlatossá válunk, úgymond két szemben álló erő között leszünk. Ha kiveszed az erőt az egóból, semmi sem marad belőled. Őbenne fogsz létezni, mint egy kezdő pont, amit Ő teremtett a semmiből, és aminek semmiféle személyes érzése nincsen.

Kezdetben, a Teremtő azon elmélkedett, hogyan teremthet úgy egy független teremtményt, hogy az hasonló és egyenlő legyen vele. Ebből a kérdésből származik minden dolog, amit csinál.

Mi elkötelezettek vagyunk, hogy folyamatosan próbáljuk elérni a teljes hozzátapadás állapotát az érzéseinkkel és értelmünkkel, aképpen ahogy ő megidéz minket. A hozzátapadás azt jelenti, hogy mind az érzéseim és mind az értelmem tőle származik úgy, hogy én rajta keresztül emelkedek az egóm felé, és ténylegesen érezni kezdem az adakozását magamban.

Ezt nehéz elmagyarázni. Nincsenek ilyen szavak nyelvünkben. Összességében, vágyakoznunk kell, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az egyedüli gyökérrel, ezzel a forrással, minden pillanatban, minden paraméterben, minden szakaszban, a szívben és elmében, vágyainkban és gondolatainkban.

Aztán, egy új szív és elme jön létre bennük az adakozás érdekében, de már egy másfajta koordinálta rendszerben, egy másik dimenzióban.

Csakis ezután kezdjük el megérteni, miképpen működnek a térben az erők rendszere. Mi már belépünk ebbe a térbe, de csak a rendszeres magunkon végzett munkán keresztül jutok el annak a felismeréséhez, hogy minden magamon belül és körülöttem van, minden Tőle származik, minden másodpercben, minden pillanatban.

08.12.2012, Novoszibirsk Kongresszus – harmadik lecke

SzL

18 dec 2012

Nem sikerül bejutnod a kerek világba, a négyszögletű gondolkodással

Nem sikerül bejutnod a kerek világba, a négyszögű gondolkodással

Kérdés:

Hogyan tudom kijavítani a felfogásom, ha körülöttem csak rosszat látok a világban?

Válasz:

Csak a Reformáló Fény korrigál ki mindent. Mi nekünk továbbra is makacsul folytatni kell a magyarázatokkal és bölcsességünkkel, amelybe befektettünk a szívünket és az elménket, mi egyébként még nem értünk el egyetlen okot sem, mielőtt el nem érjük az első felfedezést. És akkor egy új értelemet és érzelmet kapunk.

És ma, amekkora mértékben megakarjuk ragadni a megértéseket, mi sok erőfeszítést fektetünk be, hogy megértsük a dolgokat, megpróbálva belehelyezni a mi jelenlegi edényünkben az új spirituális részleteket. Mi állandóan erre vágyunk, de valójában ez nem az ahol a munka található.

Mi mintha beragadtunk volna egy helyen, és csak égetjük az erőt, energiát, figyelmet és az időt. Mert ezek az erőfeszítések nem segítenek elérni a spirituális világot. Mintha mi próbálnánk egy kerek dolgot begyömöszölni egy négyszögletű nyílásba, nem megy be, mert teljesen különböző dimenzió. Ahogy többet befektetünk az adakozásba, a kapcsolatba, és amekkora mértékbe lehetséges, próbáljuk megérteni a spirituális információkat a jelenlegi fizikai érzékelésünkben, annál sikeresebb leszünk.

Mi egyszer sem értjük meg a jelenlegi érzelmünkkel és értelmünkkel amiről a könyv beszél, és még azokat az állapotokat sem amelyeken átmegyünk most. Mi, mint a kisbaba, hogy próbálja hároméves korába megérteni a pszichológiát. Persze, nem érti meg még magát sem, hogy lenne képes megérteni egy magasabb szintű pszichológiát. Ez lehetetlen.

Tehát, csak azt kell tennünk, amit a kabbalisták írtak. Ez nem azt mondja, hogy vakon járjunk, érzelmek nélkül, és vizsgálat nélkül, de nem merülünk el hosszabban mint amennyire szükségünk van, hogy a gyakorlatba elkezdjünk haladni a kapcsolat és a szeretet irányába. Csak a cél irányába kell összpontosítsunk minden tanulást, és az összes eseményeket és cselekvéseket. Egyébként ezt nevezzük, hogy “A bölcsessége nagyobb mint a tettei”.

Beszélek egyszer erről, mert magam is ugyanezt a hibát követtem el. Sok ideig nem tudtam meggyőzni és elfogadni magam, hogy a spirituális világot csak az által lehet elérni, ha lenullázom magam, ha odaadom magam, és nem a racionális elme, és a megértésen keresztül.

Nagyon fontos hogy megértsük,”Nem az okos aki tanul”, és megtartsuk a tanulást a helyes arányban, aközött ami szükséges számunkra a fejlődéshez, és aközött ami zavarhat minket.

16.12.2012, Reggeli lecke, a”Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

18 dec 2012

Fejlődünk az ütlegelés módszere szerint

Fejlődünk a  ütlegelés módszere szerint

Irva van: “Nem létezik egy fűszál sem, amely felett ne állna egy Angyal ütlegelve, és mondván neki, növekedj”, mert az erő a felső világból összeegyeztető az alsó világ fűszálával, megüti, és igy kötelezi a növekedésre a sorsa szerint. Ezek az ütések érezhetőek az érzelemben és az értelemben, de mindenekelőtt az érzéseikben. Mivel mi érzelmi edények vagyunk, a megszerzés vágya, amely az ütéseket hatására elkezd mozogni.

Az ütés a vágyba érkezik, amikor hirtelen felfedezi, hogy az előbbi elképzeléseink helytelenek. Az ütés szerepe az, hogy bevezesse a személyt egy mélyebb érzékelésbe. Hasonlóan a kalapácshoz, amely mélyebbre veri a szeget a fába, így az ütések beillesztenek bennünket egy még mélyebb szinten a vágy anyagába.Tehát elkezdjük érezni őt egy új módon, és ennek eredményeként elkezdünk érezni egy mélyebb belső megértéssel.

Mivel az ütések által összezavarodom, és elveszítem az irányítást. De valójában, ennek így kell lennie: ahogy az egyén jobban halad előre, annál nagyobb ütések kap. Minden pillanatban a zavarodottság után, felfedez magába valamit újat és újat. Ti érezni fogjátok, hogy belül állandóan egy mechanizmus ketyeg megállás nélkül. Ezek a kis ütések egyik a másik után világosságot okoznak a zavarodottság érzésébe, és így segítenek megérteni és érezni többet és többet.

De valóban, hogy érezzünk valami újat, sok inkarnáción kell átmenjünk. A zavarodottság mértéke mindig nagyobb, mint az érzelmek mennyisége, és a sorozatos zavarodottság után új érzékelés érkezik. Aztán megint egy sorozat zavar, ismét kis felfedezések, és megint egy új érzés érkezik.

Összefoglalva, ezek a csapások jók és hasznosak, mert az “Angyalok” az erők, akik felelősek a fejlődésünkre, és ők osztják fel.

2o12 November 25, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tiz Szfira tanulmányába”

BS

25 nov 2012

Minden az érzékelésen alapszik

Kérdés

Az utunknak három folytonosan kapcsolódó állapota van, tudni, megérteni, és elérni. Amikor a nagyközönséghez fordulunk a kapcsolat fontosságáról szóló üzenettel, az emberek nem fogják azonnal érezni vagy felfogni miről van szó.  Talán általános információkkal kellene kezdeni, melyek kézzel fogható előnyökhöz köthetők, és csak ezután lehet a a szenzoros érzékelés elképzeléséhez tovább lépni?

Válasz

Ez az üzenet nem fogható fel hétköznapi módon. Végül is az anyag a vágyainkból szövődött, a gondolat csak később jelent meg. Először érzelmi benyomást kapok, a vágyaim reakcióin belül, majd összeáll bennem a valaminek az ismerete, ez az, ahogy a tudomány megszületik. Így én nem csak egy gép vagyok, ami egyszerűen analizálja a dolgokat és válaszol bizonyos adatokra, melyek az érzékszerveink által kerülnek felfogásra.  Az igaz, hogy az érzékek az értelem és az elme által fejlődnek ki, majd az elme ezek által lesz vezérelve, azaz az érzékelés megelőzi az elmét.

Mondva van: “Nem írható le nevekkel vagy szavakkal, amit nem érünk el.”  Azaz, először elérem a jelenséget az érzékelésemben majd azután jönnek a nevek és a szavak. Ez azt jelenti, először “megízlelem,” majd pedig csak ezután stabilizálom az érzékelést gondolati leírását.

Kérdés

Kiderülhet, hogy amikor a kapcsolatról beszélünk, mint a megváltásunk eszközéről, először az embernek akihez beszélünk éreznie kell a lényeget, és csak azután jöhet a logikus magyarázat?

Válasz

Ameddig nincs érzés, senkinek nem kell beszélni, nem szólíthatunk meg senkit, akinek nincs hiányérzete semmiben. Azt kell megközelítenünk, aki érzi, hogy bajban van. A Teremtő előkészíti a helyét az ilyen embernek, azaz a helyzeteket, amelyben szenvedhet. Akkor a saját minőségeink szerint közelíthetjük meg őket, a szenvedési szintjüknek, minőségüknek, személyiségüknek megfelelően, így rávezetve őket a korrekció módszerére.

Azonban arról beszélünk, hogyan lehet korrigálni a jelenlegi állapotukat, és nem arról, hogyan lehet korrigálni a világukat. Egy embernek különleges gyógyszert mutatunk be, különleges betegségre: “Vedd be, és sikeres leszel, képes leszel átlépni a problémáidon, és egy biztonságos, egyensúlyi életet élhetsz.”

Ezen a szinten nem beszélünk a felső világokról, mindeközben neki állandóan vissza kell térnie a hétköznapi életébe, és nem kell semmi máson gondolkoznia. Tehát már vannak érzelmei a mondanivalónkkal kapcsolatban, aztán nekünk értelmet kell mindennek adni, a megértést, de egy olyan módon, amikor mindezt érzésekbe öltöztetjük, tehát mi válunk az lélek testén lélek fejjé.

Ez a terjesztés művészete, megadni a helyes intelligenciát a szenvedő testnek, amely segíthet rajta. Elmondjuk az embereknek, miért szenvednek, és hogy vethetnek véget a szenvedésnek. A probléma lényege, hogy ellentétes minőségűek vagyunk a természettel, mivel az teljesen össze van részeiben kapcsolva, miközben mi rosszul érezzük magunkat a teljes elszigeteltségben. Tehát építsük ki a megfelelő kapcsolatot egymás között, és ezzel zárjuk ki a problémákat. Hogy tegyük ezt meg? A kabbala speciális módszerének megfelelően a tanulás és bizonyos cselekedetek által.

Akkor akár egy héten belül látni fogjuk, hogy a módszer működik. Sőt, nem csak egy jó és barátságos közösséget teremtünk, hanem azt is megláthatjuk, hogyan léphetünk túl olyan problémákon, melyeket ezt megelőzően csapásoknak tekintettünk.

2012 November 18, A Napi Kabbala lecke 4. részéből: “A Kabbala Bölcsességének lényege.”

KN

21 nov 2012

Kísérletezzünk!

Kérdés:

A kabbala egy kísérleti tudomány. Kapcsolatba hozható a legutóbbi kongresszus bármilyen kísérlettel?

Válasz:

Mindannyian kabbalisták vagyunk, és a tudósok is, egy olyan értelemben, hogy saját magunkkal kísérletezünk, és tapasztaljuk meg a kabbala alkalmazását, annak következményeit, és a személyiségre gyakorolt korrekcióját.  

Körülbelül 30 évvel ezelőtt olvastam a ma már jól ismert Shamati (Hallottam) című könyvet, és talán ha egy-két százalékot megértettem belőle. Majd minden évben újra elolvastam, és éreztem a hatását magamon, és összehasonlítottam, azt, ami velem történt azzal, ami le volt írva a könyvben, és döbbenetes volt felfedezni, hogy amit a könyv leírt, pontosan az történt velem. Én megtartottam ezt a szokásom, és újra és újra elolvastam a Shamati könyvet az elmúlt 30 évben (1979-ben kaptam), és minden alkalommal felfedeztem, hogy ez a könyv rólam szól.

Még tíz év után is feltárt ez a könyv valami újat magából, mint egy olyan forrás, amely mindent leír rólam. Mindent! Ez azért van, mert aki írta, alulról kezdte, mint minden ember, majd felemelkedett a spiritualitásba, és olyan spirituális szintekről írt, ahová én még nem tudok elérni.  

Ha magasabbra emelkedhetnék, hirtelen felfedezném, hogy ez a könyv többé nem azokról az állapotokról beszél, amelyeken átmegyek. Világossá válik a számomra; tisztán látom, hogy a szerző csak egy különleges szintet ért el, és nem többet.

Láthatjuk ezt, még több kabbalista könyv szerzője esetében is, bár ezzel nem csökkentem a nagyságukat semmilyen módon! Azon a szinten írtak, amelyet elértek, és ez mindegyikünk számára ugyanaz.

Másrést milyen jogon magyarázzuk, írunk hozzá, és írunk mindarról, amit a nagyszerű kabbalisták írtak a múltban? A dolog lényege, hogy mi azt írjuk, ami helyes a mi szintünkön. Ez pontosan így is van, mivel mi kevesek vagyunk még, mindent ezen keresztül írunk le. Ez a mód egyszerűbb azoknak, akik elérkeznek a kabbalához, kapcsolatot találnak az anyagokkal, sokkal egyszerűbben, mint a hatalmas írásokkal a múltból, amiket olyan kabbalisták írtak, akik hatalmas spirituális szinteket értek el.

Azonban végül valóban kísérleteket hajtunk végre önmagunkon, és ez az egész életünkben folytatódni fog, ameddig el nem érjük a végső korrekciót. Ezért a kabbala, ha összehasonlítjuk a többi tudománnyal, nem működik az emberen kívül. Itt valaki nem valami külső dolgot tanulmányoz, sokkal inkább önmagát, önmagán belül. Tehát, kísérletezzünk.  

KN

 

 

09 feb 2011