Dr. Michael Laitman

értelem

Jutalom a hűség szerint

Jutalom a hűség szerint

Rábásh irásaiból, “A rejtettség felfedése”: A rejtettség lényege arra a tényre utal, hogy egy személy látni és érteni akar, és nem lát vagy nem ért. Akkor azt mondhatjuk, hogy ez el van rejtve tőle. Még inkább, hogy a rejtettség mértéke csak a tudás szükségétől függ. Ennélfogva egy bizonyos esetben a személynek semmi szüksége nincsen a tudásra, hogy felismerjen valamit, arról a személyről nem mondhatjuk hogy ő szenved a rejtettségtől.

Például, ha a személynek egy adott helyen dolgoznia kell csak fél órát egy nap, és megkapja a fizetést havonta egyszer, akkor hinnie kell abban, hogy ő fizetséget kap annak ellenére, hogy nem látott még egy fillért sem, és nem látott senkit akitől megkapja a fizetését. Ezért ő hisz a cégben, bár rejtve van tőle, hogy a vállalat fizet neki a hónap végén, mivel a cégnél ahol dolgozni akar, egyelőre senki sem tud róla. És ha több mint fél órát akar dolgozni, akkor egy nagyobb szüksége van tudni, hogy a fizetségét időben megkapja a cégtől. Ebből az következik, hogyha ő valamilyen gonosz pletykát hall a cégről akkor jobban szenved a rejtettségtől. És ha ő akar dolgozni éjjel-nappal, természetesen nagyobb rejtettséget érez, hiszen minél jobban akarja tudni, hogy megkapja a fizetést, amint megígérték.

És mivel a Malchut Eyn Szof az értelem fölött van, ennélfogva mindenki szenved a rejtettségből. De azok, akik a Mennyek kedvéért akarnak dolgozni, számukra a rejtettség még nagyobb, mivel nekik nagyobb szükségük van a tudásra, mert minden alkalommal a test kérdezi újra és újra: “Mi ez a munka számodra?”. Ebből az következik, hogy ez a kérdés folyamatosan készen áll, aszerint, hogy az ember teljesen a Mennyek kedvéért akar-e dolgozni, és a válasz erre a kérdésre: “üsd ki a fogait”.

Nekünk ebbe bele kell egyeznünk, még akkor is ha nem látjuk a fizetést előre. Ellenkezőleg, ahogy haladunk, mi ellentétes képet látunk, azt hogy nincs fizetés és nem is lesz. Mindez annak érdekében történik, hogy felemeljen minket az értelem fölé.

Minél kevesebbet tudunk és megértünk, minél kevesebb önbizalmunk van, annál nagyobb esélyt kapunk megépíteni a hálózati támogatást és bizalmat az “értelem felett”. Akkor ez a bizalom nem a megszerzési edényben fedeződik fel, hanem csak az adakozásban, az “értelem felett”, bizonyíték nélkül, “Mivel ők boldogok a szívünkben”. Ez azt jelenti, hogy nem bennünk, nem a mi egónkban, hanem fölötte, a Teremtőben vagy a csoportban, a kapcsolatban fedezzük fel a Felső erőt.

Így senki nem fogja látni kezében a fizetést. Aki nem fogadja el, azt hagyjátok el azonnal, és keresse a fizetését a szokásos fizikai életben. A spirituális életben a fizettség abban van, hogy feladjuk magunkat a Teremtő felé.

2013.02.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

02 Már 2013

Hogyan válhatunk függetlenné?

Hogyan válhatunk függetlenné?

Kérdés:

A “Nincsen semmi más rajta kívül” cikk szerint erőfeszítéseket kell tennünk a spirituális munkánk közben, azonban tudjuk, hogy minden érzelmi állapotunk a Teremtőtől származik. Akkor mégis hogyan válhatunk függetlenné?

Válasz:

Függetlenségünk megmutatkozik, mihelyst az egoizmusunkon belül a Teremtőhöz hasonlatossá válunk, úgymond két szemben álló erő között leszünk. Ha kiveszed az erőt az egóból, semmi sem marad belőled. Őbenne fogsz létezni, mint egy kezdő pont, amit Ő teremtett a semmiből, és aminek semmiféle személyes érzése nincsen.

Kezdetben, a Teremtő azon elmélkedett, hogyan teremthet úgy egy független teremtményt, hogy az hasonló és egyenlő legyen vele. Ebből a kérdésből származik minden dolog, amit csinál.

Mi elkötelezettek vagyunk, hogy folyamatosan próbáljuk elérni a teljes hozzátapadás állapotát az érzéseinkkel és értelmünkkel, aképpen ahogy ő megidéz minket. A hozzátapadás azt jelenti, hogy mind az érzéseim és mind az értelmem tőle származik úgy, hogy én rajta keresztül emelkedek az egóm felé, és ténylegesen érezni kezdem az adakozását magamban.

Ezt nehéz elmagyarázni. Nincsenek ilyen szavak nyelvünkben. Összességében, vágyakoznunk kell, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az egyedüli gyökérrel, ezzel a forrással, minden pillanatban, minden paraméterben, minden szakaszban, a szívben és elmében, vágyainkban és gondolatainkban.

Aztán, egy új szív és elme jön létre bennük az adakozás érdekében, de már egy másfajta koordinálta rendszerben, egy másik dimenzióban.

Csakis ezután kezdjük el megérteni, miképpen működnek a térben az erők rendszere. Mi már belépünk ebbe a térbe, de csak a rendszeres magunkon végzett munkán keresztül jutok el annak a felismeréséhez, hogy minden magamon belül és körülöttem van, minden Tőle származik, minden másodpercben, minden pillanatban.

08.12.2012, Novoszibirsk Kongresszus – harmadik lecke

SzL

18 dec 2012

Nem sikerül bejutnod a kerek világba, a négyszögletű gondolkodással

Nem sikerül bejutnod a kerek világba, a négyszögű gondolkodással

Kérdés:

Hogyan tudom kijavítani a felfogásom, ha körülöttem csak rosszat látok a világban?

Válasz:

Csak a Reformáló Fény korrigál ki mindent. Mi nekünk továbbra is makacsul folytatni kell a magyarázatokkal és bölcsességünkkel, amelybe befektettünk a szívünket és az elménket, mi egyébként még nem értünk el egyetlen okot sem, mielőtt el nem érjük az első felfedezést. És akkor egy új értelemet és érzelmet kapunk.

És ma, amekkora mértékben megakarjuk ragadni a megértéseket, mi sok erőfeszítést fektetünk be, hogy megértsük a dolgokat, megpróbálva belehelyezni a mi jelenlegi edényünkben az új spirituális részleteket. Mi állandóan erre vágyunk, de valójában ez nem az ahol a munka található.

Mi mintha beragadtunk volna egy helyen, és csak égetjük az erőt, energiát, figyelmet és az időt. Mert ezek az erőfeszítések nem segítenek elérni a spirituális világot. Mintha mi próbálnánk egy kerek dolgot begyömöszölni egy négyszögletű nyílásba, nem megy be, mert teljesen különböző dimenzió. Ahogy többet befektetünk az adakozásba, a kapcsolatba, és amekkora mértékbe lehetséges, próbáljuk megérteni a spirituális információkat a jelenlegi fizikai érzékelésünkben, annál sikeresebb leszünk.

Mi egyszer sem értjük meg a jelenlegi érzelmünkkel és értelmünkkel amiről a könyv beszél, és még azokat az állapotokat sem amelyeken átmegyünk most. Mi, mint a kisbaba, hogy próbálja hároméves korába megérteni a pszichológiát. Persze, nem érti meg még magát sem, hogy lenne képes megérteni egy magasabb szintű pszichológiát. Ez lehetetlen.

Tehát, csak azt kell tennünk, amit a kabbalisták írtak. Ez nem azt mondja, hogy vakon járjunk, érzelmek nélkül, és vizsgálat nélkül, de nem merülünk el hosszabban mint amennyire szükségünk van, hogy a gyakorlatba elkezdjünk haladni a kapcsolat és a szeretet irányába. Csak a cél irányába kell összpontosítsunk minden tanulást, és az összes eseményeket és cselekvéseket. Egyébként ezt nevezzük, hogy “A bölcsessége nagyobb mint a tettei”.

Beszélek egyszer erről, mert magam is ugyanezt a hibát követtem el. Sok ideig nem tudtam meggyőzni és elfogadni magam, hogy a spirituális világot csak az által lehet elérni, ha lenullázom magam, ha odaadom magam, és nem a racionális elme, és a megértésen keresztül.

Nagyon fontos hogy megértsük,”Nem az okos aki tanul”, és megtartsuk a tanulást a helyes arányban, aközött ami szükséges számunkra a fejlődéshez, és aközött ami zavarhat minket.

16.12.2012, Reggeli lecke, a”Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

18 dec 2012

Fejlődünk az ütlegelés módszere szerint

Fejlődünk a  ütlegelés módszere szerint

Irva van: “Nem létezik egy fűszál sem, amely felett ne állna egy Angyal ütlegelve, és mondván neki, növekedj”, mert az erő a felső világból összeegyeztető az alsó világ fűszálával, megüti, és igy kötelezi a növekedésre a sorsa szerint. Ezek az ütések érezhetőek az érzelemben és az értelemben, de mindenekelőtt az érzéseikben. Mivel mi érzelmi edények vagyunk, a megszerzés vágya, amely az ütéseket hatására elkezd mozogni.

Az ütés a vágyba érkezik, amikor hirtelen felfedezi, hogy az előbbi elképzeléseink helytelenek. Az ütés szerepe az, hogy bevezesse a személyt egy mélyebb érzékelésbe. Hasonlóan a kalapácshoz, amely mélyebbre veri a szeget a fába, így az ütések beillesztenek bennünket egy még mélyebb szinten a vágy anyagába.Tehát elkezdjük érezni őt egy új módon, és ennek eredményeként elkezdünk érezni egy mélyebb belső megértéssel.

Mivel az ütések által összezavarodom, és elveszítem az irányítást. De valójában, ennek így kell lennie: ahogy az egyén jobban halad előre, annál nagyobb ütések kap. Minden pillanatban a zavarodottság után, felfedez magába valamit újat és újat. Ti érezni fogjátok, hogy belül állandóan egy mechanizmus ketyeg megállás nélkül. Ezek a kis ütések egyik a másik után világosságot okoznak a zavarodottság érzésébe, és így segítenek megérteni és érezni többet és többet.

De valóban, hogy érezzünk valami újat, sok inkarnáción kell átmenjünk. A zavarodottság mértéke mindig nagyobb, mint az érzelmek mennyisége, és a sorozatos zavarodottság után új érzékelés érkezik. Aztán megint egy sorozat zavar, ismét kis felfedezések, és megint egy új érzés érkezik.

Összefoglalva, ezek a csapások jók és hasznosak, mert az “Angyalok” az erők, akik felelősek a fejlődésünkre, és ők osztják fel.

2o12 November 25, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tiz Szfira tanulmányába”

BS

25 nov 2012

Minden az érzékelésen alapszik

Kérdés

Az utunknak három folytonosan kapcsolódó állapota van, tudni, megérteni, és elérni. Amikor a nagyközönséghez fordulunk a kapcsolat fontosságáról szóló üzenettel, az emberek nem fogják azonnal érezni vagy felfogni miről van szó.  Talán általános információkkal kellene kezdeni, melyek kézzel fogható előnyökhöz köthetők, és csak ezután lehet a a szenzoros érzékelés elképzeléséhez tovább lépni?

Válasz

Ez az üzenet nem fogható fel hétköznapi módon. Végül is az anyag a vágyainkból szövődött, a gondolat csak később jelent meg. Először érzelmi benyomást kapok, a vágyaim reakcióin belül, majd összeáll bennem a valaminek az ismerete, ez az, ahogy a tudomány megszületik. Így én nem csak egy gép vagyok, ami egyszerűen analizálja a dolgokat és válaszol bizonyos adatokra, melyek az érzékszerveink által kerülnek felfogásra.  Az igaz, hogy az érzékek az értelem és az elme által fejlődnek ki, majd az elme ezek által lesz vezérelve, azaz az érzékelés megelőzi az elmét.

Mondva van: “Nem írható le nevekkel vagy szavakkal, amit nem érünk el.”  Azaz, először elérem a jelenséget az érzékelésemben majd azután jönnek a nevek és a szavak. Ez azt jelenti, először “megízlelem,” majd pedig csak ezután stabilizálom az érzékelést gondolati leírását.

Kérdés

Kiderülhet, hogy amikor a kapcsolatról beszélünk, mint a megváltásunk eszközéről, először az embernek akihez beszélünk éreznie kell a lényeget, és csak azután jöhet a logikus magyarázat?

Válasz

Ameddig nincs érzés, senkinek nem kell beszélni, nem szólíthatunk meg senkit, akinek nincs hiányérzete semmiben. Azt kell megközelítenünk, aki érzi, hogy bajban van. A Teremtő előkészíti a helyét az ilyen embernek, azaz a helyzeteket, amelyben szenvedhet. Akkor a saját minőségeink szerint közelíthetjük meg őket, a szenvedési szintjüknek, minőségüknek, személyiségüknek megfelelően, így rávezetve őket a korrekció módszerére.

Azonban arról beszélünk, hogyan lehet korrigálni a jelenlegi állapotukat, és nem arról, hogyan lehet korrigálni a világukat. Egy embernek különleges gyógyszert mutatunk be, különleges betegségre: “Vedd be, és sikeres leszel, képes leszel átlépni a problémáidon, és egy biztonságos, egyensúlyi életet élhetsz.”

Ezen a szinten nem beszélünk a felső világokról, mindeközben neki állandóan vissza kell térnie a hétköznapi életébe, és nem kell semmi máson gondolkoznia. Tehát már vannak érzelmei a mondanivalónkkal kapcsolatban, aztán nekünk értelmet kell mindennek adni, a megértést, de egy olyan módon, amikor mindezt érzésekbe öltöztetjük, tehát mi válunk az lélek testén lélek fejjé.

Ez a terjesztés művészete, megadni a helyes intelligenciát a szenvedő testnek, amely segíthet rajta. Elmondjuk az embereknek, miért szenvednek, és hogy vethetnek véget a szenvedésnek. A probléma lényege, hogy ellentétes minőségűek vagyunk a természettel, mivel az teljesen össze van részeiben kapcsolva, miközben mi rosszul érezzük magunkat a teljes elszigeteltségben. Tehát építsük ki a megfelelő kapcsolatot egymás között, és ezzel zárjuk ki a problémákat. Hogy tegyük ezt meg? A kabbala speciális módszerének megfelelően a tanulás és bizonyos cselekedetek által.

Akkor akár egy héten belül látni fogjuk, hogy a módszer működik. Sőt, nem csak egy jó és barátságos közösséget teremtünk, hanem azt is megláthatjuk, hogyan léphetünk túl olyan problémákon, melyeket ezt megelőzően csapásoknak tekintettünk.

2012 November 18, A Napi Kabbala lecke 4. részéből: “A Kabbala Bölcsességének lényege.”

KN

21 nov 2012

Kísérletezzünk!

Kérdés:

A kabbala egy kísérleti tudomány. Kapcsolatba hozható a legutóbbi kongresszus bármilyen kísérlettel?

Válasz:

Mindannyian kabbalisták vagyunk, és a tudósok is, egy olyan értelemben, hogy saját magunkkal kísérletezünk, és tapasztaljuk meg a kabbala alkalmazását, annak következményeit, és a személyiségre gyakorolt korrekcióját.  

Körülbelül 30 évvel ezelőtt olvastam a ma már jól ismert Shamati (Hallottam) című könyvet, és talán ha egy-két százalékot megértettem belőle. Majd minden évben újra elolvastam, és éreztem a hatását magamon, és összehasonlítottam, azt, ami velem történt azzal, ami le volt írva a könyvben, és döbbenetes volt felfedezni, hogy amit a könyv leírt, pontosan az történt velem. Én megtartottam ezt a szokásom, és újra és újra elolvastam a Shamati könyvet az elmúlt 30 évben (1979-ben kaptam), és minden alkalommal felfedeztem, hogy ez a könyv rólam szól.

Még tíz év után is feltárt ez a könyv valami újat magából, mint egy olyan forrás, amely mindent leír rólam. Mindent! Ez azért van, mert aki írta, alulról kezdte, mint minden ember, majd felemelkedett a spiritualitásba, és olyan spirituális szintekről írt, ahová én még nem tudok elérni.  

Ha magasabbra emelkedhetnék, hirtelen felfedezném, hogy ez a könyv többé nem azokról az állapotokról beszél, amelyeken átmegyek. Világossá válik a számomra; tisztán látom, hogy a szerző csak egy különleges szintet ért el, és nem többet.

Láthatjuk ezt, még több kabbalista könyv szerzője esetében is, bár ezzel nem csökkentem a nagyságukat semmilyen módon! Azon a szinten írtak, amelyet elértek, és ez mindegyikünk számára ugyanaz.

Másrést milyen jogon magyarázzuk, írunk hozzá, és írunk mindarról, amit a nagyszerű kabbalisták írtak a múltban? A dolog lényege, hogy mi azt írjuk, ami helyes a mi szintünkön. Ez pontosan így is van, mivel mi kevesek vagyunk még, mindent ezen keresztül írunk le. Ez a mód egyszerűbb azoknak, akik elérkeznek a kabbalához, kapcsolatot találnak az anyagokkal, sokkal egyszerűbben, mint a hatalmas írásokkal a múltból, amiket olyan kabbalisták írtak, akik hatalmas spirituális szinteket értek el.

Azonban végül valóban kísérleteket hajtunk végre önmagunkon, és ez az egész életünkben folytatódni fog, ameddig el nem érjük a végső korrekciót. Ezért a kabbala, ha összehasonlítjuk a többi tudománnyal, nem működik az emberen kívül. Itt valaki nem valami külső dolgot tanulmányoz, sokkal inkább önmagát, önmagán belül. Tehát, kísérletezzünk.  

KN

 

 

09 feb 2011

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

Hol kezdődik az ember?

Minden ember megtapasztalja az individuális vágyait, amit megpróbál kielégíteni. Vannak, akik ellenállnak és szembefordulnak ezekkel, de ezeket is a Teremtő irányítja. Úgy mozgat bennünket, mint a sakkfigurákat.  

Nincs semmilyen szabad akaratunk, tehát nincs egyetlen pont sem felcímkézve valakiben,  hogy az , a másik meg rossz. Nem szabad elvárnunk semmilyen következményt, vagy visszajelzést a cselekedetekkel kapcsolatban: sem menny sem pokol, sem más ilyen összefüggésben tekintve. A Zohár Könyvében írva van: „Mindannyian állatok vagyunk.”

Valóban, hol van a szabad akarat? Még ha valakinek csak egy illúziója is van erről, mert nem teljesen pontosan tudja, hogy mit is akar. A Teremtő szándékosan injektálja valakibe ezeket az utasításokat, és az olyan kontroljelzéseket, hogy azok a szabad cselekedetek érzetét keltsék, és semmi mást. Ezért annak a felismerése, hogy „senki nincs Rajta kívül” mindenekelőtt annak a megértése, hogy csak fogaskerekek vagyunk, egy hatalmas mechanizmusban.

Akkor hol kezdődik az ember? Az ember a szabad akarattal kezdődik. Ennek az elérése érdekében fejlődnie kell. Ezért az évezredek keresztül először az egoizmusát fejleszti, a Teremtő felülről való ellenőrzése mellett majd megérzi, hogy milyen módon emelkedik fel benne a szívben lévő pontja. Más szavakkal egy másik vágy jelenik meg az életében: egy a többi vágyát kiegészítő, azokkal ellentétes. Ez eltöri a személyt darabokra, kigúnyolja, és megforgatja.

Természetesen ez a vágy is a Teremtőtől érkezik. Nincs más hely, ahonnan származhatna, mivel ez nem tud csak úgy a levegőből előkerülni. Végül is az ember egy teremtmény. Ezért még a szívben lévő pont kialakítása sem tesz bennünket önállóvá és függetlenné a Teremtőtől.

Mi más tud szabad lenne ettől?  Ha egyetlen erő van csak, amely mindent kormányoz felülről, akkor a szabadságom kizárólag abban a képességemben rejlik, hogy ezt mennyire tudom semlegesíteni.  

Hogy tudom ezt megvalósítani? Ezen felül, ha semlegesítem, mi fog maradni a számomra? Milyen erőket fogok birtokolni, és milyen tudatosságát? Hogyan fogok választani? Mi fog irányítani engem? Ez teljesen ködös nekem. Ha két erő lenne, akkor ezek között választhatnék. De ha csak egy erő van, akkor hol a szabad akarat? Miért létezik minden akkor és minek? Kontrollálni ezeket a rovarokat?

Nem, ennek oka van. A teremtett emberi lénynek, uralkodnia kell mindkét ellentétes erőn, és manőverezni köztük, tanulni a Teremtő példái és minőségeinek imitációja, illetve a Ő saját lényébe való „bemásolása” által. Egy bizonyos ütemezéssel, lépésről lépésre, minőségről minőségre fokozatosan és egyre növekvő mértékben vezeti át az információkat a Teremtőtől önmagába, melynek eredményeképpen teljesen azonossá válik vele.

Ebben az esetben a Teremtővel való egyenlőség és azonosság fokozatán az ember elkezdi önállóan irányítani magát, hasonló módon, ahogy a Teremtő tenné, vagy még jobban. Az ember felfedezi a szándékosan teremtett vágyat magában: hogy maga a Teremtő akarta, hogy ellentétes legyen vele. Azonban e helyett az ember megtanulja a programot, az irányítástechnikát a Teremtőtől, az egoizmusa ellenében és elkezdi magát kormányozni a megfelelő módon.

Kiderül, hogy a Teremtő teremtette az embert gonosznak. Írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot. Ezzel egyidőben azonban adtam neked egy módszert a gonosznak a jóba való transzformációjára. Akkor te hasonló leszel hozzám, és szabad; önállóan fogsz tudni dolgozni önmagadon.

Az ember két istrángot tart a kezében: a gonosz, egoisztikus természetét és a jó, altruista természetét. „Utánozz, másolj le Engem, és alkalmazd magadon” Akkor Ádám lesz a neved, a “Domeh,” szóból, ami hasonlót jelent, vagyis hasonlóságot a Teremtőhöz.

Így van egy lehetőségünk „” szereznünk a felső irányításból, hogy megszűnjünk báboknak lenni, és ne mondjuk többé, „nincs rajta kívül senki.” Mert még egy erő van Rajta kívül, annak az embernek az ereje, aki lemásolta a Teremtőt, és mindent átvesz Tőle. Itt a szabad akarat hazugság, mert két ellentétes minőségével dolgozunk a teremtésnek: az egoizmussal, és az adakozással.

KN

09 feb 2011

Egy cellába zárt gondolattól, a határtalan elméig

Kérdés:

Hogyan tudjuk egyensúlyba hozni az érzéseinket és az elménket?

Válasz:

Miért kellene ezt egyensúlyba hozni? Állandó egyensúlyban lenni, nem jó dolog. Még ha ez is a célunk, vagyis az egyensúly és a harmónia elérése, mindazonáltal mindaddig, ameddig az úton vagyunk, nem szabad azt megállítanunk.

Azt tanuljuk, hogy a Teremtő teremtette a kani akarást, amely a teremtmény, az anyag maga, és az egyetlen dolog, ami létezik. Ez a kapni akarási vágy fejlődik a Fény segítségével, amely megteremtette. Másképpen mondva, létezik egy speciális erő, a „Fény,””az adakozás ereje,” vagy „a gyökere” mindennek, amely létrehozta a kapni akarást, a megszerzés erejét.

Amikor a kapni akarás elkezd fejlődni a Fény segítségével, négy fázison megy át, melyek mindegyike felemelkedik a következő állapothoz, és betölti azt, majd ez a fázis folytatja a fejlődést. Amikor ez vágy eléri a negyedik fokozatot, akkor kezdi el feltenni a kérdést: Ki vagyok én? Miért élek? Honnan jöttem? Az ember tehát a vágyai fejlődésében válik tudatossá.

Ezeknek a kérdéseknek a lényege, mindig a „gyökerekre” irányul. Mivel a vágy kérdez ezekre rá, az elme elkezd ezen belül fejődni és dolgozni. Ezért a tudatosság a vágyban születik. A Fény befolyásolja a kapni akarásunkat ezen a módon, és a kielégülésre való szükségszerűség okozza azt, hogy a vágy elkezdi kutatni a módját annak, hogyan érhetné el, amire vágyik, amire irányul. Ebben a keresésben válik tudatossá.

Láthatjuk, hogy vagyunk erre az alapra felépítve. Mi az, ami bennünk van? Pozitív részecskék, és negatívok: pozitron és elektron, atomok melyek molekulákká egyesülnek. Ezek a molekulák aztán összekapcsolódnak a vegyértéküknek megfelelően. Tehát végül is elmondhatjuk, hogy ami történik, az két erő kombinációja alapján zajlik: a kapni akarás és az adakozás ereje által.

Azonban amikor ezek elkezdenek egyesülni, ezek egy gondolatot, egy elvet formálnak meg, egy cellába zárva. Ezért minden atom, és minden molekula elkezdi érezni, annak a szükségességét, hogy önmagát érzékelhesse. Miközben tehát egyesülni próbálnak, olyan lehetőséget keresnek, amelyben teljessé válhatnak, a bennük lévő szabad elektronok számának megfelelően, vagyis hogy mindegyik úgy érezze, nem marad lekötetlen, szabad elektronja. Akkor kiderül, hogy ennek az egyesülési folyamatnak a kimeneteleként, egy elme, egy tudatosság kezd el formálódni.

Ezek után, a részecskék elkezdik az egyesülést, egy olyan módon, ami mechanikusnak látszik. A mi agyunk szintén mechanikus és semmit nem tartalmaz Fentről. Mégis ez tűnik a legracionálisabb, legrövidebb és legjobb módnak a vágy beteljesítésére. Ezt nevezzük úgy, hogy az elme, a tudatosság születése a vágyon belül. Csak egy hatalmas vágy képes, nagy tudatosságot, és elmét szülni, annak a ténynek megfelelően, hogy egy hatalmas dolgot is szeretne elérni. Egy kicsiny vágy azonban csak egy kicsiny elmét és tudatosságot képes létrehozni.

Ez hasonló a gyermekek fejlődéséhez. Egy kisgyermeknek csak kicsiny vágyai vannak, és kicsiny elméje, tudatossága, azonban mihelyt fejleszteni kezdjük a vágyait, annak érdekében, hogy megismerjen valamit azáltal, hogy szétszedi darabjaira, majd összerakja ismét, az erre irányuló növekvő vágya elkezdi fejleszteni az elméjét és a tudatosságát. Ugyanez történik az ásványi, növényi, állati szinteken is.

Azonban az adni akarás egy teljesen másfajta agyat birtokol. Itt kilépünk önmagunkból, egy „közös memóriába,” amely valamennyiünkön kívül van. Ekkor meg akarok szerezni egy külső érzést, az adakozás érzését, amely segít a vágyamnak abban, hogy elérje a „gyökerét,” ami által elkezd a vágy, egy hatalmas külső vágyhoz csatlakozni, amely rajtam kívül van.

A külső vágyak, emberek között helyezkednek el, és ezek közös vágyak, amelyek mindegyike megszerezhető. Ugyanezen a módon, az ember megszerzi a mindannyinkon kívül álló, külső elmét és tudatosságot is. Ebben az esetben, a vágyaink és a megszerzett elménk, tudatosságunk határtalan és nincs korlátozva. Nem határolja többé a tudatosságomat, az elmémet a saját személyiségem, éppen ellenkezőleg, ekkor, kilépek abba a dimenzióba, ahol nem létezik határoltság.  Ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy a Végtelen Világ.

kn

05 feb 2011

Értelem vagy vágy: ki irányít?

Kérdés:

Helyes az állapotot az értelemmel tisztázni, hogy az elemezze ki: Miért kaptam én meg ezt az állapotot, honnan is jött az, és mit kezdjek vele?

Válaszom:

Semmi nem vagyunk képesek az elménkkel, értelmünkkel kielemezni, mivel a vágy az ami az értelmet munkára készteti. Ne gondoljuk azt, hogy az értelem létezik a vágytól függetlenül, vagy hogy én képes vagyok megragadni az értelmet, és azt eszközként felhasználni hogy lemérjem állapotomat vagy vágyamat. Az értelmet a vágy irányítja.

Néha nekünk az ezt mondja, máskor pedig éppen annak ellentétét mondja, a vágyunktól függően. Mindezt megértve képesek vagyunk-e valójában annak (az értelemnek) a következtetéseire támaszkodni?

Hogyan fejlődik értelmünk? Az azáltal fejlődik, hogy én mindig valami mást akarok cselekedni, valami más akarok elérni, vagy valamit meg akarok szerezni: ez az ahogy felépítem értelmemet, elmémet. Ezáltal az értelem az egy megszerzett dolog.

Azonban amikor a Fény elérkezik, az megadja nekünk a lehetőséget hogy felemelkedjünk, ezáltal nem vagyunk az értelem vagy a vágy rabszolgaása alá kényszerítve. A Fény elkezd felettünk uralkodni ehelyett, felemelve minket és nekünk erejét átadva.

hzs

30 nov 2010

71 queries in 0,228 seconds.