Dr. Michael Laitman

érzékelés

Hogy törjük fel a Teremtés számítógépét?

Laitman_419
A Kabbala bölcselete kizárólag a Felső Rendszer felfedezéséről szól, arról ami a természeten belül van elrejtve. Az általunk látható és érzékelhető, az öt érzékszervünk által felfedezhető természet mögött egy rendszer irányít bennünket, a teljes életünket és a fejlődésünket.
A Kabbala bölcselete ennek a rendszernek a felfedésével foglalkozik. Elmagyarázza, hogy ugyanez a rendszer, a Felső Erő hogyan teremtett minket, milyen formában létezünk, hogyan fejlődünk, és milyen állapotba kell végül elérkeznünk.
A teljes rendszert úgy nevezzük, hogy Elokim (Isten). Az Elokim és a természet (HaTeva) ugyanaz a dolog (a Gematria szerint megegyező számértékűek, és ez mutatja, hogy a lényegiségük megegyezik). Azonban, a „természet” szó alatt nem a minket körülvevő fizikai környezetet értjük, hanem azt az óriási rendszert, amelynek csupán egy ezreléknyi részlete tárult fel számunkra, a többi 99.9%-a el van rejtve előlünk.
A tudósok azt már elismerik, hogy csak egy “perces” részletet fedeztek fel abból, ami a valóságban történik, de remélem (Dr. Laitman – a ford.), hogy a tudomány folyamatos fejlődése által feltárják majd azokat a részeket, amik még rejtve vannak előlük. Azonban vannak olyan rétegek a rendszerben, amit soha nem tudunk majd felfedezni a most rendelkezésre álló öt fizikai érzékszervünkkel, mert érzékeink korlátozottak hozzá – az öt szervei érzékelőnk a technikai vívmányok által történő feltuningolása csak pontosabb eredményhez juttat minket, de nem teszi lehetővé a mélyebb vizsgálódást.
Itt amire szükségünk van az egy további módszer, új módszer, ami által felfedezzük azt a rejtett rendszert, amelyben a magasabb vezetés – ami fejleszt minket – el van rejtve. Ebből a rendszerből láthatjuk, érezhetjük, és felfedezhetjük magunkat. Azt, hogy mi a sorsunk, mi motivál minket, és hogy van-e a szabad választásunk bármiben is, amit teszünk. Úgy tűnik számunkra, hogy szabadok vagyunk, de lényegében nem vagyunk azok. Rá kell ébrednünk a felső erő akaratára, az egyedülálló program irányítására.
Kérdés: Vajon ez a rendszer irányítja az életemet, és mindenki életét most és mindenkor?
Válasz: Természetesen! Ez egy általános és teljes rendszer, amelyben létezünk, mintha csak egy hatalmas számítógépben lennénk, ami mindent meghatároz nekünk, alakít minket, és mozgat minket a különböző helyzetekben a teremtés kezdete óta, egészen a végéig.
Kérdés: A Kabbala ezt a gigantikus számítógépet vizsgálja?
Válasz: Igen. Ez feltárja nekünk a teljes valóságot, beleértve ezt a világot és a felső világot. Elmagyarázza, hogyan mozgunk az öt világ között, és hogyan érjük el a végső állapotot. Azt a személyt, aki elkezdi felismerni és elérni ezt a rendszert, nevezzük Kabbalistának.
Kérdés: Hogyan befolyásolja ez tudás és elérés a személy életét? Mit ad neki?
Válasz: Amikor egy személy megismerkedik ezzel és eléri a magasabb rendszert, felfedezi az összes erőt, amik működnek rajta, és a tetteinek következményeit. Rájön hogyan lettek megtervezve az ő cselekedetei felülről, és hogyan tudja beilleszteni a szabad és személyes összetevőjét ezekbe. A mi életünk egy “manipulált játék,” amit mintha egy bizonyos gép irányítana, és nincs mit tenni ellene.Lehetséges, hogy valaki kívülről figyelje és kövesse ezt, és különböző feladatokat, és kísérleteket végezzen rajta, amiről nem is tud, vagy csak végrehajtja a magasabb vágy akaratát, vagy képes lesz elérni egy olyan állapotba ebben a világban, amelyben hozzátesz valamit magából, sőt, ezen felül fel tudja fedezni a nagyobb vágyat és kötelezni rá, hogy be lehessen vonni saját magát ebbe, hogy meghozza a saját döntéseit? Egy személy felfedezi ezeket a dolgokat.

Kérdés: Azt mondod, hogy van valamiféle rendszer, amely irányít engem most, ebben a pillanatban?
Válasz: Nem csak most, hanem mindig! Ez túl van az időn, mozgáson, és a téren.
Kérdés: De én nem érzem. Nem érzem, hogy valaki is irányítana engem. Én irányítom magamat!
Válasz: Érzed, hogy a tested hogyan viselkedik, hogyan van irányítva? Nem, ez egy belső program, és úgy viselkedik, mint valami mechanizmus. Nem érzed ezt, de ezen belül végtelen számú állapot és folyamat van.
Kérdés: Azt hittem, hogy az agyam irányítja a testem.
Válasz: Ez csak úgy tűnik neked. A tested egy sokkal összetettebb program irányítja.
Kérdés: Ki irányít engem?
Válasz: Ugyanez a gigantikus számítógép, a magasabb erő irányít nem csak téged, de mindenkit együtt, az egész valóságot.
Kérdés: De mit akar az életemtől?
Válasz: A magasabb erő azt akarja, hogy felfedezd és teljes mértékben társává válj. Ez azt jelenti, hogy meg fogod tapasztalni, hogy mi a célja, milyen fenséges, teljes, örök és jóságos ez az erő.
Kérdés: Hogyan tudjuk feltörni ezt a hatalmas számítógépet?
Válasz: Ahhoz, hogy ezt megtedd, egy tehetséges hackerré kell válnod.
Kérdés: Milyen hackerek törnek be ebbe a számítógépbe?
Válasz: Azok, akik a Kabbala bölcsességét tanulják, csak azok juthatnak be ebbe a számítógépbe, a magasabb rendszerbe.
SzL
KA

28 szept 2015

Le vagyunk válva a spirituális világról

laitman_2012-03-25_471_w

Baal HaSulam : „ A Kabbala Bölcsességének Lényege: Valóban minden józanul gondolkodó ember számára érthető, hogy ott ahol szellemi dolgokkal – s tán mondanom sem kell – az Istenséggel foglalkozunk semmilyen szó, vagy betű nem áll rendelkezésünkre hogy kifejezhessük ezeket. Mert az egész szókincsünk nem több mint a képzeletünk és az érzékszerveink szülte betűkombinációk összessége.

S hogyan is lehetnének segítségünkre, egy olyan helyen ahol sem a képzelet sem pedig az érzékszerveink nem lehetnek jelen. Mert még ha a legkifinomultabb szót is vesszük, amelyet ilyen helyeken használni lehet, mint a Felső Fény (Or Elyon) vagy ilyen az egyszerű fény (Or Pashut) lám azok is csak egy képzelt metaforaként a Napfénnyel vagy a gyertyafénnyel vagy éppen egy olyan belső megelégedettség sugározta fényként érzékeltette dologgal próbáljuk összekapcsolni, amely fényt az ember akkor érez, amikor egy új találmányra lel vagy valamilyen kétséget sikerül eloszlatnia.

Hogyan is használhatnánk őket spirituális dolgok és Isteni utak leírására, hogyha csak csalárdságot és hamisságot nyújtanak a vizsgálódónak. Ez különös képen ott van így ahol ezekben a szavakban valami ésszerűségnek kellene felbukkannia. Ahogy az a bölcselet kutatásánál lenni szokott, és ahogy a tárgyalásnál,  a segítségnél is így legyenek, hogy  a Bölcsnek egy igen szigorú és egészen pontosan körülhatárolt definíciót kell hogy használjon a vizsgálódóval szemben.

Mert ha a bölcs csak egyetlen szót is sikertelenül magyarázna, menten összezavarná vele a vizsgálódó elméjét és az legkevésbé sem tudná az utána és az előtte mondottakat értelmezni és nem tudná megérteni az adott szóhoz kötött dolgokat, ahogy ez minden olyan vizsgálódó számára ismert, aki valaha bölcsességet és bölcseleti könyveket tanult.

S valóban az ember el kell, hogy csodálkozzon ezen, mondván, hogy hogyan használhattak a Kabbala Bölcsei hamis szavakat és hogyan magyarázhatják ezen szavakon keresztül a Kabbala Bölcseletének összefüggéseit. S ugyancsak ismert, hogy a hamis nevekből semmilyen definíció nem állhat össze. Lévén, hogy a hazugságnak nincs lába és így nem tud örökké fennállni. Itt azonban meg kell ismernünk a gyökerek és ágak törvényszerűségeit melyek az egyes világok viszonyrendszerét jelölik.”  

Dr. Laitman: Tehát akkor tudjuk, és látjuk és értjük amennyire csak lehetséges, hogy mi le vagyunk válva a spirituális világokról, azaz nekünk nincs semmilyen érzékelésünk ezekhez köthetően. Nem is tudjuk, megérinteni ezeket az érzékszerveinkkel,  tehát egyik szervünkkel sem érjük el és emiatt nekem mondják, bármilyen nyelven beszélnek a spiritualitásról – bár én ismerem a nyelveket – még sem tudom, hogy miről beszélünk, amikor a spirituális világról beszélünk. Nem tudom, hogy hogyan tudnék egy bizonyos fajta formát adni ennek, ezeknek a szavaknak. Nekem mondanak bizonyos szavakat, de még sem tudom, hogy ezek a betűk, ezek a szavak ezek valójában miről szólnak, azért mert nekem soha nem volt azaz érzékelésem ezekről a jelenségekről amikről ezek a leírások szólnak ezért nem jelentenek nekem semmit.

Ilyen módon hogyan tudunk akár csak beszélgetni a Felső Világokról ez egy nagy kérdés amit Baal HaSulam felvet, hiszen mi itt vagyunk egészen addig, amíg ebben az alacsonyrendű világban vagyunk. Ahogy most. Tehát, hiszen a Felső Világokkal kapcsolatosan csak az tud írni valamit, aki eléri őket. Azok, akik elérték ezt a szintet azok megoszthatják ezt bármilyen nyelven, érzéki különbözetekről tudnak beszélni. De miután én nem értem el ezt. Hogyan tudok beszélni erről?

Hát az emberek ugye elképzelik az angyalokat, szárnyakkal, meg mindenféle dolgokat elképzelnek a követező világról. Láthatjuk, hogy az emberiség egészen a napjainkig fantáziálásnak vetette magát alá.

Tehát hogyan lehetséges, hogy mi mégiscsak meg tudjuk érinteni a Felső Világokat, vágyni tudjunk rá és különösen, amikor Erőket akarunk kivonni belőle amelyek, segíthetnek bennünket felemelkedni. Vagy egyszerűen csak ott vagyunk, vagy nem vagyunk. Mivel látjuk az első embert, láthatjuk, hogy mi történt. Tehát az első (Adam Harisson), aki felfedezte ezt nyilván akkor még neki nem volt tanára, nem voltak könyvei , de tőle számítva – aki nyílván nem az első ember aki a világon volt, hanem az első ember aki a bölcsességbe belépett – már voltak magyarázatai meg nyelve, meg mindenféle dolog amivel ezt megpróbálta (Ő) leírni.

Tehát amit a Kabbalisták megtaláltak,  mikor elérték a Felső Világot, az az hogy vannak kapcsolatok a Felső Világból a mi alacsonyrendű világunkba, de olyan mértékig hogy semmi nincs a mi világunkban  aminek ne lenne meg a pontos kapcsolata a Gyökérrel, a Felső Világgal. S ezt a kapcsolatot, föl lehet használni arra hogy valamilyen módon konvertáljuk a Felső Világnak a minőségeit, és arra, hogy az alsó világban amikor ezeket a szavakat nézzük, még is legyen egy képünk a Felső Világról.

Valamilyen módon meg tudjuk kísérelni, hogy erőfeszítést tudjunk tenni hogy közelebb kerüljünk a felső Világ terminológiáihoz, fogalmaihoz hogy hozzáadjuk a vágyunkat, a sóvárgásunkat ennek az eléréséhez és ennek a az erőfeszítésnek megfelelően a Felső Világ ragyog rajtunk és egy bizonyos fajta illuminációt ad, és az embert ezért a Felső Világ felfedezése felé elmozdítja .

2014.12.15 Reggeli lecke 4-ik része

Kn

KA

21 dec 2014

Alagút egy ellentétes világba

alagút

Számomra, az egész világ fel van osztva azon az alapon, hogy mi az, ami bennem található és mi az, ami rajtam kívül.  Van a testem, amely kitölt valamilyen helyet, és van a körülöttem levő világ. A számomra a legfontosabb dolog én magam vagyok, minden egyéb csak másodlagos, amely szintén fel van osztva annak a fontosságnak az alapján, hogy mi az, ami előnyös a számomra és mi az, ami kárt okoz nekem.

De tételezzük fel, hogy én megcserélem önmagamban ezeket a részeket és elérek egy állapotot, amelyben a rajtam kívül levő dolgok fontosabbá válnak számomra, mint önmagam. Ezáltal, egy belső forradalmat csinálok magamban, egy belső fordulatot hajtok végre a felfogásomban, amely egy új viszonyt épít ki a valósággal önmagamon belül. Elkezdek birtokolni egy ellentétes értelmezést az idő, a mozgás, a hely a jó és a rossz koncepciójával kapcsolatosan, azaz minden teljesen ellentétessé válik az előző érzékelésemmel

Egy olyan világban találom magam, amely ellentétes (egy anti-világban), azaz amely teljesen ellentétes a jelenlegi világommal!  Ez teljes egészében más fajta irányban mozog, a múltban a jelenben és a jövőben, minden korlátozás nélkül.

A térérzékelésem megváltozik, többé nem vagyok egy bizonyos helyhez kötve. A fizikusok beszélnek a világegyetem féregjárataiban való létezéséről, és hogy ezekbe képesek vagyunk belépni. Be kell hatolnunk abba a világba amely túl, van, az anyagon.

Természetesen, én úgy tekintek önmagamra, hogy az sokkal fontosabb számomra bárminél, amit kívül találok, azonban ha én képes vagyok a fent említett érzékelést magam köré kiterjeszteni, azaz magam által döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, akkor ezen a szinten az idő urává válok.

Azonban a fizikusok a tér elhajlásáról is beszélnek, egy elméleti nézőpontból megfigyelve, mintha egy különleges eszköz segítségével vizsgálná a teret egy földi ember (aki a tér elhajlását nem érzékelte azt megelőzően).  Lehetetlen átlépni a fizikai világ határait ezen, módon, azaz egy eszközzel. Ilyen módon ugyan azt az anyagot fogják látni az idő a tér, és a mozgás egy nagyobb felbontásán keresztül.

Eközben a Kabbala bölcselete az ember valóség érzékelésének megváltozásáról beszél váltakozó érzékeléséről beszél, amennyiben képes felszámolni az anyagtól való függőségét. Lemeztelenítve és megszabadulva az anyagtól az Univerzum közepén és keresztültekintek rajta, minden behatároltság nélkül, és megláthatom azt a helyet, amelyből Kiáradó Erő okozta az Ősrobbanást. Ez az Erő biztosította az energiát ennek a hatalmas univerzumnak a megteremtéséhez és fejlődéséhez és juttatta el addig a pontig ahol én most vagyok.

Miközben én vissza pillantok, mert meg szeretném látni azt az Erőt, ami az ősrobbanást okozta, mert pontosan ez az amit meg akarok vizsgálni, azonban nincs mit megvizsgálnom a Világegyetemünkön belül,  mert ez az egész csak ennek a kezdeti Erő hatásának az eredménye. Ha én megértem és megismerem ezt a Forrást (eredetet), akkor bennem is azonnal megjelenik az eredet összes következménye.

Azonban magából a következményből nem tudjuk feltárni és tanulmányozni az Eredetet. Láthatjuk, hogy az emberiség még nem áll készen a fejlődésnek erre a szintjére és általánosságban ki is jelenthetjük, hogy a Forrás nem tárható fel ezen a módon.

2014.04.17, A Kab.Tv. “Egy új élet” cimű műsorából

forrás: A Tunnel To The Opposite World

Posted on June 13th, 2014 at 8:46 am

מנהרה לעולם הנגדי

פורסם: 8.06.14, 16:00

ford: BS

lekt: KA

 

 

 

18 jún 2014

Képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot?

képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot

Kérdés: Váltakozó évszakokat, nappalokat és éjszakákat érzékelünk, az élet és a természet körforgását. Létezik vajon az idő objektív érzékelése vagy mindez teljesen szubjektív észlelésen alapul?

Válasz: Meg kell állapítani, hogy olyan, hogy objektív érzékelés nem létezik, semmilyen formában. Ha én észlelek valamit, mint egy nézelődő, szemlélődő, akkor azt sohasem nevezhetjük objektívnek. Még akkor sem ha valaki elmondja számunkra, hogy ő mit lát éppen – még akkor sem, ha csak én vagyok az egyedüli, aki hallja amit beszél – elmondását én a saját magam módján fogom felfogni és értelmezni.

Az objektivitásnak semmifajta formája nem létezik. Ugyanis az ember csak saját maga érzékszerveivel képes érzékelni, a saját vágyai korlátain keresztül, s így nem tudja mi is történik másikban,  s azt sem tudja, hogy a másik hogyan dolgozza fel a tapasztalásait, tehát ekképpen az objektivitás, mint olyan nem létezhet.

Ez különösen igaz akkor, mikor az érzékelés, észlelés ideje, helye nem azonos. A szemlélődő különböző érzékeléssel egy teljesen különböző világot fog érzékelni és mint tudjuk, a mi érzékelésünk csupán egy nagyon apró része a valóságnak.

Mindamellett, mi észlelhetünk valamit abból, ami érzékszerveinkkel fel nem fogható, dacára a saját szubjektivitásunknak, egyéni világunknak. Bizonyos határok között képesek vagyunk észlelni, de felfogni már nem tudjuk azt.

Nincs ötletünk mi más létezhet a láthatón kívül, ami azért van mert nem vagyunk képesek felülemelkedni a saját elménk korlátain, így nem tapasztalhatjuk meg azt, amit még sohasem éreztünk azelőtt. Erre csak akkor lennénk képesek ha megváltoztatnánk érzékelésünk mikéntjét.

De még ha szert is tennénk egy újfajta érzékelési módra, ki tudná azt teljességgel garantálni, hogy az már egy objektív képet festene le számunkra a valóságról?

A valóság objektív felfogása csak abban az esetben válhat számunkra elérhetővé, ha kilépünk saját magunk érzékeléséből. Nem kell megváltoztatni azt, csupán felül kell emelkedni azon. Ehhez szükségünk van egy speciális észlelési és érzékelési módra. Ennek lehetőségét adja meg a Kabbala bölcselete.

Kabbala TV “Egy Új Élet”  2014.04.17

forrás: Is It Possible To Attain An Objective Picture Of Reality?

ford: SZL

lekt: KN

22 máj 2014

A természet törvényének fenntartása

a természet törvényének

Kérdés: Mit jelent az, hogy Integrálódunk az emberekkel?

 

Válasz: Hát ez az, amit még nem értetek ti sem. Hát nektek éppen abba kell beleintegrálódnotok, amit ők éppen mutatnak felétek. Tehát, nektek a célként kell, a számukra a kapcsolatot megfogalmazni, és el kell magyarázni, hogy a természetben hatalmas bőség van alapvetően elrejtve, és fel kell tenni a kérdést, hogy „Ez miért lenne rossz a számotokra? Mert ennek az elérése számotokra semmi mást nem jelent, mint, hogy fenntartsátok azt a kapcsolatrendszert egymás közt, amit a természet egyensúlya megkövetel.” Abban a pillanatban, amikor ezt nem csináljuk meg a természet, csapást mér ránk, különben pedig nem.

A természetnek meg van a terve, ezért egy nagyon okos módon, a kapcsolat formáját kell erősítenünk, s akkor beléphetünk a kapcsolatnak abba a formájába, ami jó lesz mindenkinek. Itt van egy probléma természetesen, tehát azon túlmenően, hogy átadjuk nekik (az embereknek) a tudást, az ismereteket a kapcsolatról, illetve azt hogy annak érdekében, hogy jó legyen nekünk, kapcsolódnunk kell egymással, de itt nem beszélhetünk a Bina-ról meg a Malchut-ról.

Értékesnek kell számukra lennie annak, hogy azért kapcsolódjanak össze (az emberek), hogy a természet törvényét fenntartsák, hogy legalább egy kicsit megérezzék azt, hogy – a tudásnak arra szintjére kerüljenek-, hogy akarják az Univerzumot szolgálni és az univerzum általános törvényeinek akarjanak megfelelni.

Ezt nem lehet egy hónap alatt elrendezni, és azt gondolni, hogy mindenki pillanatok alatt boldogan megérti ezt. Itt egy kicsit több erőfeszítés kell. Mert másképp kell, hogy ezt megérezzék (az emberek) mivel ha erről ilyen módon kezdünk el gondoskodni, akkor attól a ténytől, hogy a természet törvényét kezdik el befogadni, – ami maga a Teremtő számunkra – attól egyre nagyobb Fényt kezdenek el kapni és ezért ezek a cselekedetek (amiket teszünk) túl fognak mutatni az ennek a hónapnak a végéig tartó kezdeményezésünkön.

2014.04.27 Reggeli lecke Első részéből

ford: KN

27 ápr 2014

Amikor a könyv olvas téged

Amikor a könyv olvas téged

Kérdés: Mit kell várnunk és elvárnunk a Zohár Könyvétől a lecke során?

Válasz: Nem ismerek egy jobb képekkel telibb könyvet, csodálatosabbat és romantikusabbat, a Zohár Könyvénél. Ez a Könyv megragadja az ember összes minőségeit, és érzékeléseit, mintha a belső húrjain játszana.

Az irodalomnak különböző típusai vannak, versek, regények, történelmi és tudományos könyvek. De a szerzőik képtelenek a teljesen korlátozott fizikai szintnél többet kifejezni ezekben. A szavaink nem elég felkészültek, valami más átadására.

De amikor valaki a Zohár Könyvét olvassa, a belső világát annak megfelelően rendezi el amiről az a könyv szól, ez a Könyv kinyit az ember számára egy belső ajtót. Ott, mélyen belül, életet ad az embernek, megfest egy képet, példát ad arról, a mit a szavai és a betűi jelentenek.

Semmi nincs a valóságban, ami egy szinten lenne a Zohár Könyvével, semmi sem emelkedik egy olyan művészi magassághoz, mint amellyel ezt a Könyvet megírták. A Shamati könyv megérint valamit benned, a Tíz Szfíra tanulmánya, a Gemara is, bizonyos cselekedeteket indít el az emberben. Olvashatja valaki a Shulchan Aruch a (Törvények Kódja című könyvet) és közben érezhet az ember a belső mozgásokat a Fény és az edény kölcsönös együttműködésének megfelelően. De mindezek túl prózaiak összehasonlítva azzal a líraisággal, amit a Zohár hordoz,a legkülönbözőbb érzelmek egyvelegével.

Baal HaSulam, a kommentárjaival, belépett a Zohár áramlásába, összekapcsolódott a lelkekkel, akik megírták a könyvet. Amikor olvastam a Sulam (létra) kommentárt, egyre világosabban éreztem, hogy ez a tíz szerző munkájának az eredménye, akik megírták a Zohárt, és napjainkban, Baal HaSulamon keresztül ez csak kifejezést nyert. A szerzők, mintha egy kórusban énekelnének, egy kápolnában, kiegészítik és folytatják egymást, mindegyik folytatja a zenét, és beilleszti a hangjegyeit pontosan oda ahol szükséges.

A spirituális feltárulás az emberen belül az, ami a Könyv valójában. A könyv előkészíti az embert, irányítja, megszervezi, és kitölti. Megtesz mindent, és az ember csak az eredményeket érzi, amit a könyv elvégez benne.A könyv aktiválja az embert, és átviszi egy állapotsorozaton. Az embernek nincs szüksége semmi másra ezen kívül. Ez a Könyv az emberben továbbfejlődik, megváltoztatja őt és előre felé vezeti. A minden részlete a látványnak, amit az ember önmagán belül érzékel, azt nevezzük a Könyvnek. Ezek nem lapok összességei, amiket nyomdában nyomtattak ki.

2014.01.06, A Zohár könyvéből

ford:BS

lekt: KN

forrás: When The Book Reads Yo

Posted on January 15th, 2014 at 9:31 am

כאשר הספר קורא אותך

פורסם: 7.01.14, 14:12

19 jan 2014

Az engedély megadatott, mert megjelent a hiány

Az engedély megadatott

Először mi állati szinten fejlődtünk, generációról  generációra, annak megfelelően, ahogy a resimok görgetek bennünket az egyik vágytól a másikig, és ezek, a vágyak megkapták a testi érzékszerveken keresztüli  érzékelést, melyen belül megtalálták illetve megteremtették ennek a világnak a képét.  

Most azonban megkaptuk az engedélyt a Kabbalah bölcsességén keresztül való felemelkedésre, a Végtelen világ szintjéig. Tehát, nem vagyunk többé behatárolva a testi inkarnáció által. A fizikai életek és halálok sorozata el fog tűnni, és látni fogjuk, hogy ez csak az általános rendszer egy bizonyos szintjének feleltethető meg.

Amikor a tanulmányaim kezdetén én megkérdeztem Rabbash-t, hogy mi az élet, és a halál, a mi világunkban, azt felelte „olyan ez, mint amikor leveszed az inged este és újat veszel fel reggel”. Ezt az analógiát alkalmazva te leveted ezt az életet és beöltözöl egy újba, a 10 szfira egy rendszeréből a 10 szfira másik rendszerébe lépsz, és amikor ott találod magadat egy magasabb szinten, nem érzel semmi különlegeset emiatt. Hasonlóan az „bestia” szintjén található test nem érez semmilyen fájdalmat hajvágáskor vagy körömreszeléskor, mert azok a részek a „vegetativ” (növényi) szinten vannak. Az alsóbb szint nem érzékeli a hiányt. Ellenkezőleg, a megújulást kellemes kiegészítésként éli meg.

Ebből az következik, hogy a ma emberének lehetősége van elérni az örökkévaló szintet ennek az életnek a lezárása előtt, és úgy fogják látni a jelenlegi valóságot, mint egy nyúlványát az Végtelen világnak.

Azonban nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mivel az engedély megadatott, és nekünk cselekednünk kell, és nagyon nehéz munkát kell előtte végeznünk, mielőtt ezt a feladatot a megfelelő módon végrehajtanánk. Nekünk a módszert egyszerűbben elérhetővé kell tennünk a világ számára, egy magasabb szinten kell lennünk, és meg kell valósítanunk a megfelelő kapcsolatot a különböző szintek között. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy tanítóvá kell válni és el kell kezdeni felemelni az emberiséget.  Látnunk kell, hogy ez a feladatunk, kötelességünk. Az engedély lényege nem csak az, hogy mi ezt megvalósíthatjuk, hanem az is, hogy ez a valódi szerepünk, és felelősek vagyunk azért, hogy ezt megtegyük.

ford: BR

lekt: KN

 

 

 

05 dec 2013

Az ember célja

Az ember célja

Baal HaSulam “A Kabbala tanítása és a lényege”: A legfontosabb dolog ebben az egész változatos valóságban az az érzékélés, amely adva volt az állatoknak, hogy mindegyik érzékelje a saját létezését. A legfontosabb érzékelés, az a szellemi érzékelés, amely egyedül az embernek lett megadva, amely által az ember érzékelheti, hogy milyen fájdalmat vagy megelégedettséget érez a másik “.

A teljes teremtésen belül, az ember a legfejlettebb teremtmény a vágyait tekintve.. Hogyan ismerhetjük meg ezeket a vágyakat? A mozgása, és cselekedetei az embernek lényegében a belső vágyak kifejeződésén alapulnak.

Láthatjuk, hogy az ember milyen rendetlenséget csinál a világban. Másfelől az állatok semmit sem változtatnak meg, csak abba az irányba haladnak, hogy kitöltsék a vágyaikat, és a növényi szinten nincs elég vágy még a mozgásra sem. Ebből az következik, hogy az embert motiválja a legnagyobb vágy.  Mert nem csak mozogni akar és növekedni, hanem megakarja, változtatni a világot és önmagát is. Erre használja a belső erőit.

Ennél fogva az ember a teremtés a központja, a teremtmény, amely a teremtés végén fejlődött ki, és akiért valójában az egész teremtés létrejött. Ezért meg kell, hogy értsük, a teljes valósága az egész ásványi növényi és állati szinteknek, az ember szolgálatára kell irányulnia és csak arra használhatja ezeket, hogy elérje a Teremtés célját.

Mi is ez a cél? Az embernek el kell érnie a Felső erőt, amely megteremtette őt. Ez el van rejtve az emberiség elől, a formaegyezés törvényének eredményképpen és az embernek meg kell változtatnia magát annak érdekében, hogy formaegyezést érjen el új minőségében a Felső erővel.  Ezáltal teljes egészében feltárhatja azt az erőt, amely megteremtette őt.

2013.11.14, Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás:

The Goal Of The Human

Posted on November 19th, 2013 at 11:01 am

המטרה של האדם

פורסם: 15.11.13, 13:02

 

30 nov 2013

Ima a jövőbeli Énhez

Laitman_707

A probléma az, hogy a Kabbala Bölcsességéhez eljutott ember milyen gyorsan kezdi el a valódi munkát. Lehetséges, hogy már hosszú ideje foglalkozik Kabbalával, figyeli, mit mondanak, de nem tesz olyan erőfeszítéseket, ami a másokkal való kapcsolatra irányul.

Talán, csak hosszú idő eltelte után kezdi el megérteni, hogy a spirituális út az a csoporttal való kapcsolatban jelenik meg, és ehhez meg kell találnia az egység középpontját. Végül is csak ott érdemli ki a kapcsolatot a Teremtővel

Hosszú idő telik el addig amíg az ember kialakít egy elképzelést, a Teremtő koncepciójáról. Végül is a Teremtőnek nincs képe nincs formája, a legkisebb fogalmunk sincs róla.  Teremtőnek nevezzük az adakozás erejét, amely bizonyos feltételek mellett tárul fel az ember számára, és ezt a feltárulást a saját erőfeszítése által kell elérnie. Az embernek alkalmassá kell válnia az adakozás minőségének megszerzésére. Csak amikor az adakozás ereje megjelenik az emberben, hívhatjuk ezt úgy hogy Teremtő, de ez nem az emberen kívül van.

Az ember lényegében a saját jövőbeli formája által kap benyomásokat. Magára vonja azt a tényt ami majd feltárul benne, az az amely majd a jövőben feltárul benne. Teljesen világos kell legyen a számára, hogy semmi nem fog megváltozni kivéve ő maga. Törekednie kell erre a jövőbeli formára, és meg kell szólítania egy imával.

Ezért erről az útról az van mondva, hogy: “Dolgoztam és megtaláltam”. Ez nem jelenti azt, hogy én az úton maradok és körülöttem minden megváltozik, az emberen belüli teljes világ és emberen belüli egész valóság megváltozik. Ezért mondjuk azt, hogy „Dolgoztam és megtaláltam, ezért hiszek benne”. Lehetetlen eljutni ehhez a megtaláláshoz, anélkül, hogy magamat megváltoztatnám. Megtaláltam mivel, eljuttattam magam a Reformáló Fény által a helyes formámhoz, és önmagamon belül feltárul a kölcsönös minősége az adakozásnak és a szeretetnek, amely minőséget Teremtőnek nevezzük.

Erőfeszítés nélkül lehetetlen elérni ezt.  Erőfeszítések által megtalálom, kifejlesztettem azt az alapot, amelyen az adakozás képét, a Teremtő minőségét felfedezhetem. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak. Ezért az erőfeszítésemnek túl kell mutatniuk az ember hatalmán azaz, nekem alapot kell teremtenem az erőfeszítéseim által, de mindig meg kell várnom, hogy a reformáló Fény változtasson meg engem, és az készítsen fel az adakozás és a szeretet minőségének feltárulására. Akkor mindez kialakul bennem, ez fog uralkodni és megváltoztatni engem olyan módon, hogy a teljes értelmem és szívem, teljes kapcsolatban fog dolgozni a többi részemmel, amelyek most idegennek és tőlem leválasztottnak tűnnek még.

Tehát szükségünk van az erőfeszítés helyes definíciójára. Ezért telik el annyi idő, attól a pillanattól kezdve, amikor valaki megérkezik a csoporthoz és elkezd tanulni, addig a pontig amikor elkezdi megérteni és érezni, hogy minden változásnak benne kell megtörténnie és nem rajta kívül. A megközelítésnek ezt a váltását nevezzük helyes valóságérzékelésnek, amikor érezzük, hogy minden az emberen belül van mivel az egész világ az ember saját minőségeinek lenyomata, és a spirituális edényébe bele kell foglaltatni mindent, azaz ennek az edénynek „integrálnak” kell lennie. Csak akkor éri el ennek a megvalósulását, amikor a teljes teremtés benne van, mint elválaszthatatlan rész az egész ásványi, növényi és állati természet és az emberek részei a léleknek és nincs semmi ezen kívül.

2013.11.12, Felkészülés a reggeli leckéhez, a “Shamati56–os levélből

ford: B S

lekt. KN

Forrás: The Prayer To One’s Future Self

14.11.2013, תפילה לעצמי העתידי

23 nov 2013

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Nincs mit tennünk, nem ülhetünk összekulcsolt kézzel emésztve magunkat, hanem erőfeszítést kell tennünk. De mi ne az érzéseink szerint dolgozzunk, mert más különben nem tudnánk elmozdulni a helyünkről. Ha engedelmeskedek az érzéseimnek és érzelmeimnek, akkor mindig ugyanabban az állapotban maradok, amelyben érzem magam és nem lesz lehetőségem semmiféle cselekedetre.

Az érzéseim, a megszerzési vágyam egy adott állapotban van, és hogyha elmerülök a vágyamban, az anyagomban, nincs semmi lehetőségem cselekednem ellene. De szerencsémre meg van az elmém, amelynek segítségével elkezdhetem vizsgálni az érzelmeket. Én megértem, hogy a helyzetem, az érzéseim nem jók és szükségem van arra, hogy megváltoztassam őket.

Ily módon az elmém által, amely egyáltalán nem felel meg az érzéseimnek, én elkezdem elképzelni a következő állapotot, egy felsőbb szintet, amely működik és hatással van rám, azzal a feltétellel, hogy sóvárgok iránta, mint embrió az anyjáért. Elkezdek gondolkodni, hogyan kell elrejtenem magam, hogyan “rejthetem el magam a szárnyai alatt”. Milyen módon tudok belépni egy magasabb szintre úgy, hogy magam igazítom hozzá?

Az embrió formájára gondolok, a hatásra, amelyet a felsőtől kapok, még ha önző módon is behatolok és megadom magamnak a védelmi ellátást, és az aggodalmat. Ez által elképzelem magamban, hogyan nézek ki az anya méhében, elképzelem hová szeretnék eljutni, és tudom hogy ez a csoport, amely megépült a viszonyaimból a barátokkal szemben. Én lassan elkezdem megszervezni az ilyen kapcsolatot a barátaimmal, amennyire csak lehetséges.

Hála ezeknek a kis erőfeszítéseknek, amelyek az elmémből származnak, én kezdek előrehaladni. “Minden a gondolatból kiderül”, mert az érzések szerint én egyszerűen meghaltam. De az elmém által tudok erre gondolni egy kicsit, elképzelem azt a képet, a két állapot sorrendjét – alsót és felsőt, elképzelem, hogyan illeszkedik az alsó a felsőbe, hogyan lehet elrendezni egy olyan állapotot a csoport segitségével, hogyan kell lealacsonyitanom, lenulláznom magam a csoport felé, azért, hogy ő váljon arra a méh részre, amely át fogja adni nekem a Felső Fényt. Ha feléjük fordítom magam, akkor rajtuk keresztül Fény kapok és ők maguk nem is tudnak róla.

Szóval, én újra megismételem, hogy tilos a zuhanás alatt maradni, csak az érzelmek és érzések ellenőrzése alatt, amelyek letaposnak. El kell képzelnem a szintek közötti kapcsolatot, milyen állapotban van a felső szerint, használnom kell az értelmet, és valahogy ki kell lépni az érzésekből, és reálisan látni, hogy mi ez az állapot, és mit lehet tenni ebben, még ha mesterségesen is.

A személy, amely elkezdi elképzelni magában a fokozatokat, az állapotokat, befolyásolja az elméjével az érzelmeket és anyagot termel a gondolatnak. Így kezdi el megépíteni az új állapotát. Akkor megérkezik a Reformáló Fény, kiveszi a személyt a rosz állapotból, azáltal, hogy belé lesz ültetve a remény és a bizalom, amellyel visszatér a barátokhoz.

2013,06.21. Reggeli lecke, “Shámáti” 25. cikkéből

Ford: BS

Szerk: Sz I

07 júl 2013