Dr. Michael Laitman

félelem

Fizikai világ érzékelése

laitman_069_01

Mit jelent a Teremtés befejezése, és mi fog történni a fizikai világgal, ha ez elérkezik?
A Teremtés lezárásakor, befejezésekor, az emberek egyre szorosabb, összeolvadás szerű kapcsolatra lépnek egymással.
Ezáltal elkezdjük érezni a Felső Világot egyre kiterjedtebb formában, egészen addig az állapotig, amikor az összes vágyunkat önmagunkon belül leszünk képesek  hordozni, és az a kicsiny része a megszerzési vágyunknak, ami ezt a torzított, fizikai valóságot érzékeli, egyszerűen korrigálódik, és elmozdul a valódi világ érzékelése felé, amely valóban rajtunk kívül létezik, és nem belülről vetül ki, mint a jelenlegi világérzékelésünk. Ekkor ez a világ valóban egyetlen pontba omlik össze, ezért nevezzük ezt „képzetes világnak.”

Reggeli lecke 2017.01.14

KA

21 jan 2017

Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre

laitman_273_02

A Fény, amely reformál az, az Úrnak a nappala, ami teljes mértékben Fénnyel van beburkolva. A szentség. A hitnek a szentsége megtisztítja az embernek a szemét egészen addig, amíg a reformáló Fénye a Tórának meg nem változtatja őt. Még is, ha valaki fény nélkül él, az olyanná válik, mint a denevér, amely nem keresi a napfényt, mivel a napfény az a számára a legnagyobb sötétség. A Napnak a fénye, olyan számára, mint másnak az éjszakának a sötétsége, mert Ő igazából az éjszaka sötétségében érzi jól magát. Akinek a szeme vak a hitre, annak vak a Teremtő fényére is, ezért a fény gyakorlatilag sötétséggé válik az ilyen ember számára. Ennek megfelelően az Életnek a Fénye, ezeknek az embereknek a számára halálos dózissá válik. És hogy az írás mondja: Miért vágyjuk mi az Úr Nappalának a Fényét, miközben az Úr Nappalának a Fénye a számunkra sötétség?”
Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre, az ember csak magát kényszerítheti erre…

Részlet a reggeli leckéből: Tíz Szfíra Tanulmánya

KA

10 feb 2015

Az éjszaka Őre

Éjszaka Őre

Énekek- éneke, 3. fejezet: Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam.

“Felemelkedem most a város fölé, az utcákra, a széles utakra és keresem őt, kit szívemből szeretek! “Kerestem őt, de nem találtam.

Rám találtak az őrök, akik a várost járják. “Nem láttátok – kérdeztem – akit lelkemből szeretek? ” Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, annak a szobájába, aki megszült engem.

Amikor keresünk a sötétségben, és találkozunk az őrrel, és a sötétségnek, és az erőfeszítéseinknek és az őrszemeknek köszönhetően találjuk meg, amit keresünk!

Mi ismétlődően olyan állapotba kerülünk, ahol képtelenek vagyunk bármit tenni, önmagunk erejéből. Elérjük a zuhanást, a bukást, a csalódottságot és az elutasítást, belülről érezzük a tehetetlenséget és a gyengeséget, amivel nem tudunk mit kezdeni.

Valójában ezekben az állapotokban, megvizsgálhatja az ember, azt hogy amilyen mértékben készítette fel önmagát az “őrökkel és a rendőrökkel”, illetve hogy mennyire van kölcsönös garanciában másokkal, és vajon mennyire sikerült felkészíteni magát a támogatásra és a védelemre.  A védelem szükséges (az ember számára), azért hogy ne szökjön el (az ember), és a támogatás segít neki, hogy még bensőségesebben irányuljon a csoport középpontjába.
Nekünk ehhez külső erőkre van szükségünk, mivel az ember önmagában üres. Tehát, mindkettőre szüksége van (az embernek), az őrökre és rendőrökre is, amely két ellentétes erő. Az embernek mindkettőt birtokolnia kell.
Ha az ember, tanul valamit ebből az állapotból, következő alkalommal aggodalmat fog érezni a barátok kölcsönös támogatásának irányába, ami egy” biztonsági öv” kiépítését jelenti.  Így készíti fel magát, az ember arra, hogy elérjen a következő szintre, átfordítja a sötétséget Fénybe, és ez által halad előre.

A mi világunkban, mi azt mondjuk, hogy ha valaki nem tanul a saját hibáiból, az bolond. Ugyanez igaz, amikor elérkezünk a spirituális fejlődéshez.  Eleinte az embernek megengedett, hogy tanuljon, és nem számít, ha hibázik.

De ha az ember azt látja, hogy már másodszor is elbukik (ugyan azt a hibát követi el másodszorra) és nem tud újra felemelkedni külső támogatás nélkül, mivel neki természetszerűen nincs saját ereje ehhez, akkor ez már bűnnek tekinthető és az eszközök elutasításának, amik adottak voltak eredetileg az ember számára.

 

2014.04.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: KN

 forrás: The Night Watch

Posted on April 26th, 2014 at 8:32 pm

 שומרי לילה

פורסם: 24.04.14, 10:05

27 ápr 2014

Haladás, amely hanyatláshoz vezet

thumbs_laitman_220

Ma a Teremtő szándékosan adja az egész világnak, azt az érzést, mintha a levegőben lógna. Az ember nem tudja, hogy mit várhat és, hogy mi fog történi. Hirtelen árvizek történnek Európában, hurrikánok Amerikában, tüzek, tömeggyilkosságok.  Az egész világot megdöbbenti az: “Arab tavasz”, a “Török tavasz”, a zavargások Szíriában, Libanonban, Líbiában, és Egyiptomban. Mindez akkor történik, amikor modern technológiával és a képességeinkkel meg tudnánk oldani a fizikai problémákat, és a földet paradicsommá változtathatnánk.

Mindenki tudja ezt, a politikusok, a tudósok, a szociológusok. Elértünk a fejlődésnek egy olyan szintjéhez, amikor könnyedén tudnánk a világ teljes népességének, biztosítani az alapvető szükségleteit, szükséges élelmiszert és ruházatot. Nincs semmi probléma, kivéve az emberrel önmagával, az ember az egyetlen, akinek korrekcióra van szüksége.

Végül is, egyenlőre, ígéretet tudnánk tenni önmagunk számára, a fizikai prosperitásról, az életünk minden területén és megtudnánk oldani, az összes problémánkat, ugyan akkor azonban, a világ népességének fele éhezik, a másik fele a depressziótól szenved és elvesztette az életre való vágyát, mint például Európában, ahol ugyan nincsenek élelmezési problémák, viszont más hatalmas problémákkal kell szembesülni.

Az egyetlen dolog, ami megmenthet minket, az emberi természet megváltoztatása. Mindannyiunknak meg kell értenünk ezt, és a legfontosabb célunkká kell emelnünk. Nincs más út. Semmiben nem lehetünk sikeresek, ha nem változtatjuk meg a természetünket. Ezt világossá kell tenni, mindenki számára, elsősorban azoknak, akik a Kabbala Bölcseletével foglalkoznak.

Hagyjunk fel minden más próbálkozással a helyzet korrigálására, mivel lényegtelen, mit érünk el az élelmezés, vagy a ruházkodás terén, a könnyű és a nehéziparban, vagy akár a magasan fejlett technológiában ez egyáltalán nem fogja javítani az állapotunkat. Technológiailag tehetünk csodákat, de nem tudjuk azokat az emberiség javára hasznossá tenni.

Képesek vagyunk gyógyszereket előállítani bizonyos betegségre. Már megvannak a gyógyszerek a rák, a vese-és szívbetegségek ellen, melyek sokkal hatékonyabbak a ma használtaknál, azonban nem lenne nyeresége az előállításuk ezért nem elérhetőek a piacon. Sokkal jövedelmezőbb előállítani drágább készülékeket és nagyobb zavarokat kelteni annak érdekében, hogy több orvost és egészségügyi szakápolót lehessen foglalkoztatni. Az egész iparág ekörül forog, az egészségügyi rendszer s a gyógyászati segédeszközök gyártása

Ezért nem tudunk megoldani semmit, mielőtt nem korrigáljuk az emberi természetet. Csak erre kell fókuszálnunk és akkor sikeresek leszünk, más különben nem fog működni.

Nemrég a gyakorlatilag új nyomtatóm elromlott. Csak 50 oldalt tudtam kinyomtatni és már is megállt. A gyártók szándékosan gyártanak olyan termékeket, amelyek szinte azonnal elromlanak, hogy újat keljen vásárolnunk. A természetünk, szándékosan azt okozza bennünk, hogy mindent egy ellentétes módon oldjunk meg. Úgy tűnik, hogy a technológiánk fejlődik, azonban a végső eredmény a hanyatlás, minden területen. Mindez azt jelenti, hogy meg kell értenünk, a bennünk lévő gonoszt.

Nem csoda, ha senki nem érzi biztonságban magát, és nincs jó és kellemes környezet, amelyet a gyermekeinkre hagyhatnánk. Végezetül, lehetetlen előre jelezni, hogy mi történik a következő pillanatban. Az ember egyik pillanatról a másikra, olyanná válhat, mint egy ijedt nyúl, ami elbújik a levelek alá. Ilyen lesz az életünk. Reggel az ember azon gondolkodik, hogy hogyan éljen túl estig és éjszaka pedig a reggelre fog válni.

Sajnos, lehetetlen félelem nélkül fejlődni. Végül is én egoista vagyok, így tehát az egyetlen módja annak, hogy valami hasson rám, ha a félelmen keresztül érkezik. Végtelen féle, fajta félelem van, jó és rossz félelem, rémület ettől a világtól és a következőtől, attól való rettegés, hogy nem érem el a Teremtőt, vagy, hogy nem leszek képes Őt érzékelni és adakozni az Ő irányába. De minden esetben a félelem a leghatékonyabb ösztönzés. A félelem vezet el a kívánt állapothoz, és a vágyból származik. Szeretnék elérni egy bizonyos célt és attól félek, hogy nem leszek képes elérni, amely azt jelenti, hogy a félelem félelemből árad, és ez már egy valódi mozgatórugó és, ez az amit, igazán “félelemnek” nevezünk.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rabbash írásaiból, 16.-ik levél

ford: BS

lekt: KN

forrás:  Progress That Leads To Regression

 

26 feb 2014

Aggódni a világért

Gondoskodni a világért

Kérdés: 

Hogyan tárul fel a világunkban, munkánkban a Teremtő iránt érzett félelem?

Válasz:

A Teremtőtől való félelem a világ  és köztünk fen álló munkánk során, abban  fejeződik ki, hogy mi vajon képesek vagyunk-e önmagunk által korrigálni a világot, vagy sem.

Nekem valódi félelmet kell éreznem  afelől, hogy biztosan megteszek e mindent, annak érdekében, hogy a világ ne a szenvedés útján (mivel  az első szint elérése bennem: a félelem), érje el a Teremtőt, hanem a megkönnyítés útján (kegyelem útján).  Mert a Teremtő azt akarja, hogy senki ne szenvedjen egyetlen percet sem. Így a világ szenvedése csak azon múlik, hogy én magam elvezetem-e az embereket a Teremtőhöz.  Ezért én vagyok a felelős..

Ez fokozatosan tárul fel előttünk, mint egy fontos küldetés ami nagy felelősséggel jár.

09.12.2012, Novosibirsk Kongresszus 5.leckéből

DH

KA

19 dec 2012

A félelem azért, hogy ne féljek

A félelem azért, hogy ne féljek

Kérdés:

Mi a helyes spirituális félelem?

Válasz:

A helyes félelemnek minden pillanatban meg kell jelennie az emberben, és tudnia kell, hogyan kell korrigálja, azaz, hogy kérjen még nagyobb félelmet.

Mondjuk, én látom, hogy nem csatlakozom, és nem tapadok a barátokkal, és én azt akarom, hogy féljek ettől. Akarom, hogy egy rettenetes szorongás, és félelem legyen, bennem, azért, mert, ha nem vagyok hozzájuk ragadva, és nem kapcsolódók velük eléggé, akkor én nem kapok semmit ezen az úton!

Tudom, hogy kell integrálódjak velük, és én el kell veszítenem magam. De hogyan vagyok képes megtenni, szóval hol a félelem és a szorongás benne? Hol van az aggodalom, hogy állandóan gondoljak erre, hogy ez hiányzik nekem, ez fáj nekem, fenyegetve van a létezésem? Ez az állandó belső aggodalom nem enged hogy pihenjek. Én ilyen félelemben kell legyek, hogy ne féljek.

2o12 December o4, Reggeli lecke, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

09 dec 2012

Az összes félelmek, a rejtettség eredménye

Az összes félelmek, a rejtettség eredménye

A félelem lehet eltérő: Félelem ebben a világban az állapotom miatt, a közeliek, és az egész világ miatt. De ezek mind fizikai félelmek, mert az ember nem rendelkezik a helyes kapcsolattal a Teremtővel, és meg kell értenie, hogy a  “Nincsen Rajta kívül más” kezében van.

Nem érti, hogy teljes egészében a Teremtő gondoskodása alatt áll, és ezért ő magáért fél ebben a világban. A kapcsolat hiánya a Teremtővel, Úgy érzi magát, és a világot, hogy le van vágva a Felső erőtől, úgy tűnik neki, hogy a világ függetlenül tőle létezik.

És a következő fázisban, amikor elkezdi félni a következő világ állapotát: a maga számára, a rokonoknak, a világ számára. Azaz, megkülönbözteti magát és a világot a Teremtőtől, mintha ezek a dolgok le lennének választva egymástól. És ezért keres köztük valamilyen kapcsolatot, hogy biztosítsa számára a legjobb létezést.

Ez a félelem a felfedés hiányából ered. Ezért érthető, hogy semmi sem segít itt, kivéve a valódi félelem felfedése, a Teremtőtől való félelem.

Ez már más fajta félelem, nem ebből a világból való, és nem a következő világból, nem jutalom vagy büntetés. Egyszerűen az emberben van a félelem, ő még nem tárta fel teljesen, hogy a Teremtő irányít mindent, aki jó és jót cselekszik, hogy már nincs mit kérjen, és nem kell aggódnia, sem a jelenben, sem a jövőben.

És amikor ő visszanéz a múltba, akkor szenved a szégyentől, hogy valami rosszat követett el. Azaz, ő még nem ragadt a Felső irányításához, azért hogy megértse, hogy nincs senki más az egyetlen irányítón kívül.

Ennél fogva a félelem oka  a felfedés hiánya. Minden  a rejtettség alapján, van meghatározva, nincs más kritérium, hogy meghatározzuk az állapotunkat. A felfedés hiányában a rejtettség, az elégtelen érzése a Teremtőnek, a teljesség hiánya “az értelem fölötti hit”, mindez félelmet és szorongást szül.

Ez a szint az úgynevezett “A félelem felismerése”, ez egy átmeneti szint a tökéletesség előtt. Ennek léteznie kell. Ezen a szinten az ember letisztázza mennyivel több ez a világ, azaz a vágyaiban, amelyben érzi ezt a világot. Vannak olyanok, akik nem kapcsolódnak a jó vezérléshez, az egyetlen, és a végtelen Teremtőhöz.

Ő gyorsabban el tudja rendezni vágyait, ha erősen kapcsolódik a csoporthoz. Benne mindig megtalálja a Felső Fényt, és saját magát ahol működik, és helyesen feldolgozza a félelmeit, azért hogy az összes félelme a lehető legelőrehaladottabb legyen a tökéletességhez.

A teljes félelem azt jelenti:  “Hasszadim Fénye”, és a “Hochma ragyogása”. Ehhez a félelemhez  lassan kell közeledni, és megvizsgálni a  helyzetét. Ha helyesen követel, akkor már kéri, hogy megismerhesse az összes zavaró tényezőket, vagyis az összes vágyait, és részleteit, amelyek még mindig nem azonosultak a Teremtővel, mert a félelme még nem teljes.

Egyelőre az emberben nincs teljes félelem, de képes a megszerzési edénye fölé felemelkedni, és az adakozás szándékában lenni, annak érdekében, hogy adakozzon, és akkora mértékben. Azaz, mi az edény nyersessége, ami megnyílhat, hogy képes az adakozás érdekében lenni. Így jutunk el a teljes félelemhez.

2o12 December o4, Reggeli lecke, a “Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

09 dec 2012

A félelem világa, amely meg valósult

Mi megszervezzük magunkat a felkészülési szinteken a spirituális szint számára, még ebben a világban. Ezen a szinten meg kell teremtenünk az összes feltételt azért, hogy stabilizáljuk magunkban a valódi spirituális félelmet, amely az első parancsolat. Ez nem ennek a világnak a félelme, ahol az ember állandóan aggódik, hogy valami történik vele, aggódik a múltért és a jövőért, hogy mi lesz vele, és a rokonaival.

Mi állandóan az állati félelemben,élünk mert a legtöbb esetben nem értjük meg. Pontosan a félelem tölt meg minket minden pillanatban az életünk során. De a fizikai félelem fölött nekem megszorítást kell, hogy tegyek és rá építsem a helyes félelmet hogy én képes vagyok adakozni a Teremtő számára, azért, hogy feltáruljon a jósága és a Teremtő szeretete.

A korporeális félelem helyett én megépítek magamban egy spirituális félelmet és ezzel korrigálom a megszerzés vágyat.

Ennek a szükségére teremtődött ez a világ, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és átlépjünk a korporeális félelemből a spirituális félelemhez. A korporeális félelemben nincs hiány, az ember állandóan fél valamitől. Ilyen a mi földi létünk, a félelemben nincs szükségem  semmire, azért, hogy enni tudjam magamat, azért, hogy sérülve legyek, ne fájjon a büszkeségemnek és a tisztelemnek. Az összes korporeális érzékeim a félelemben dolgoznak, a személyes érdekek fenntartása érdekében, azért, hogy senki sem zavarhassa meg.

A mi munkánk  ellentétes: kitoljuk a határainkat, kinyitjuk magunkat, és integrálódunk másokkal! Ilyen módon törjük át a határokat, amit a félelem teremt nekünk. Félelem korlátai lefestik nekem a karakterem, a testem. Aztán jön a következő ciklusa a félelemnek, amely megépíti amit látok magam körül: a rokonokat, otthont, és egyre több külsőt fedezünk fel.

Az egész kép lefesti nekem a félelmet, csak ez alapján dolgozik az érzékem. Ha a környezet által erőt kapok és sóvárgok, hogy kijussak magamból, akkor elkezdem érezni, milyen jó, hogy az egoizmusom határain kívül vagyok. Akkor használom a környezet erejét, mivel összehúzom a korporeális félelemet, egy valódi félelmet szerzek meg, a félelmet az Isten előtt, hogy csak ezért aggódom, hogyan vagyok képes adakozni  a Teremtőnek, ha Ő felfedeződik nekem, hogy adakozzon.

Ha csak ez az egyetlen valós félelem aggaszt, akkor a Teremtő ad neked egy “szűrőt” (Maszach), és feltárul előtted.

(Reggeli lecke, 3.09.2012, Rábásh: Shámáti cikkje)

09 Sze 2012

A félelem fő fontossága.

Az  első(micva), amit kaptunk, a félelem volt.

Az “ irah” az félelem: ha én a spirituális úton megyek, ha én elérem  a szellemi világot, ha én megértem helyesen a Szent Irásokat, ha helyesen  dolgozom a csoportban, az egészet összefoglalva, vajon sikeres leszek-e? Ez  kell legyen az én állandó aggodásom. Ha nekem már nincs ez az aggodásom, ez rögtön letérit engem a vonalrol, amely a cél felé vezet.

A mi világunkban, a pzichológia több mint 800 fajta félelmet számol össze. Vajon én eleget keresek-e? Vajon egészséges vagyok-e? Vajon nem történik-e velem valamilyen szerencsétlenség? De mi a félelem helyes jelentése: Vajon én a helyes cél iranyába haladok-e? Amennyiben én a kapni akáras állapotából képes vagyok-e megváltozni az adakozó állapotba? Ez már olyan aggodás, amelyeknek nem érzem  a szükségét.

Vajon fogom-e érzeni ezt a szükséget? Ha befektetem az erőfeszitésem, és ezen cél felé iranyulok, felgyülemlik-e bennem ez a szükség? Én át kell hogy éljem ezt egész folyamatot: a legkisebb aggodalomtól, a tőbb megértésig, amig el nem jutok teljes félelemig (ira), amely pontosan a cél felé irányit, és meg is tudom tenni mindezt. Ez ahhoz a kérelemhez vezet: “ Vajon eleget adok-e én magamból a Teremtő irányába? Vajon hasoló leszek-e hozzá? Vajon nem leszek-e alacsonyabb annál a vendégnél aki kielégülést kap a házigazdától, azért hogy, megvédje magát a szégyentől?”

Az ijedség az félelem, ez az első jótett (micva). Ezt a fajta félelmet kell megszereznem, mert ez kezdettől még nem létezik bennem. A cél nem látszik, semmi szükségem nincs az adakozás tulajdonságára. Miért kellene nekem a társak szeretette? Vagyis, olyan nagy szükségem kell hogy legyen erre, amely kiváltja azt a félelem érzékelést:” Mi lesz, ha ezt én nem fogom tudni megszerezni?” – Milyen bolond dolog mindez, az önzőségem szempontjából, valami itt nem stimmel. De a környezeten keresztül (tanár, könyv,  csoport) és a körbevevő Fény által, megtudjuk szerezni ezeket, ezzel a félénkséggel: “Vajon megkapom-e a Fényt, amely embert formál belőlem, Attól félek, hogy esetleg nem fogom megszerezni az adakozást? “

Ezért, mi egy nagy folyamat előtt állunk, amely megépiti a szükséges feltételeket. Bár valojában, lehetséges gyorsan teljesiteni ezt a folyamatot, de minden az erőfeszitésemtől függ, amelyeket befektetek:

Elsősorban félelemmel kell rendelkezzek: “ Vajon én a helyes úton haladok-e a cél felé?”

Miután megszereztem  a félelmet. bemutatkozik nekem a szeretett tulajdonsága. Mert nincs szeretet félelem nélkül.

bs

07 Már 2011

69 queries in 0,715 seconds.