Dr. Michael Laitman

gondolat

A Vágy rabszolgája

A Vágy rabszolgája

Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvéhez,” 21-es pont: …az akarat sűrítése teremt igényeket, az igény pedig gondolatokat és elképzeléseket teremt, így tehát azok az igények kötelező érvénnyel jelennek meg, amelyek a megszerzési vágy akaratához tartoznak.  

Ahogy az emberi vágyak különböznek egyik a másiktól, ugyanúgy különböznek az emberek igényei, gondolatai és elképzelései is egymástól.  

Az elménk, a vágyunkat szolgálja. A Reshimók (emlékpontok) felébrednek és felemelnek bennünk különböző vágyakat, az elme pedig elkezdi szolgálni ezeket a vágyakat, annak érdekében, hogy kitöltse őket.

Azt hihetjük, hogy mi nagyon okosak vagyunk és, hogy az elménk átfogja a teljes valóságot, azonban ha bennünket valami nem érdekel, ha nem foglakoztat bennünket, akkor az elménk egyszerűen túllép rajta.  Ennek az oka az, hogy az elme egy rabszolga. Ha mi akarunk valamit a fizikai síkon, akkor az azt jelenti, hogy ez a dolog elégedettséget ad egy vágynak, ami étellel, szexszel, családdal kapcsolatos. Hogy ha az elfogadtatás vágya megjelenik, akkor ez maga bevonzza az elfogadtatás problémáját és ezzel egy időben mások igényeinek elutasítását. Ugyan ez történik, az uralkodás vagy a pénz, illetve a különböző igényeink kombinációja esetén. Az ember, különböző vágyak kombinációja által lesz motivált és az elme a különböző vágyak spektrumának megfelelően kezd el működni.

Egészében véve nincs igazán szabad elménk. Soha nem lesz teljes egészében hűvös, objektív, az érzésektől mentes, ahogy azt mi szeretnénk, vagy gondoljuk.

2014.01.10 Baal HaSulam írásaiból, Reggeli Lecke 4-ik részéből.

forrás: The Desire’s Slave

ford: KN

KA

 

16 jan 2014

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Rabbash cikkéből, “Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”: “Ahogy a Tórában írva van: Az ember nem képes benyomást kapni, felvenni a közösségből, semmilyen dologról, hacsak nem tekinti a közösséget saját magánál magasabb rendűnek Ezért az embernek úgy kell éreznie, hogy ő a legkisebb a csoportban lévő valamennyi ember között, hiszen aki nagy, az nem képes attól kapni, aki kisebb nála, és sokkal kevésbé képes a (kisebb) szavai által benyomást kapni. Mivel csak a kisebb az, aki képes benyomást kapni attól, azaz az az ember, aki magasabbra értékeli magánál a másikat”.

Ez az egyik tanács, hogy az embernek hogyan kell elrendeznie a gondolatait, vágyait és attitűdjét, hogy elérje a célt. Természetesen a végső cél az, hogy ” A végső cselekedet benne van a kezdeti gondolatban”, de hogy elérje azt az állapotot, az embernek meg kell építenie az egész utat a végső állapotból a kezdeti állapotig.

Az útmutatás ugyan lehet általános és egyéni. Az általános útmutatás a rendszer alapja az egyéni útmutatás számára, és az ember kötelessége, hogy állandóan az általános útmutatás szellemiségében létezzen. Az egyéni útmutatás egyéni gondolatból ered, amely átmenet nélkül érkezik az emberhez ezért instabil lehet, de a rendszer útmutatása stabil így mindenki számára elérhető és biztonságot ad. .

Ezért szükséges és fontos, hogy a csoport nagy és erős legyen, ami azt jelenti, nagy legyen mennyiségben és minőségben. Mivel az ember az maga a megszerzési vágy. Az egység az egóval kezdődik, amelyet korrigálni kell. Ezért meg kell gondolni, hogy mi az, és ki az, ami és aki a legerősebben befolyásolja az egómat, a megszerzési vágyamat, Tehát milyen emberekkel kel hogy körülvegyem magamat a csoportból és hogy milyen munkát kell vállalnom ami a leginkább lenulláz engem.

Valaki befolyásolhat, és valaki nem. Olyanná kell válnom, (saját magam számára) mint egy objektív orvosnak, aki kezeli ezt a beteget bennem, a megszerzési vágyamat, amelyet meg kell gyógyítanom. Szóval meg kell látnom, hogy milyen közösségre van szükségem, milyen cselekedeteken keresztül tudok benyomást kapni, mi az, amit a barátoktól kérhetek. Amikor beteg voltam, segítséget kértem a barátaimtól, mivel mondva van: “az embernek segítenie kell barátját”.

És amikor összegyűlünk, akkor dicsérjük állandóan a közösség nagyságát és beszéljük meg a szükséges lépéseket, amelyek segítségével elérjük a barátok szeretetét, és a barátok szeretetétől eljutunk a Teremtő szeretetéhez. Így tudok tanácsot adni nekik, és kérjek tőlük olyan tetteket, amelyek a leghatékonyabban befolyásolják a megszerzési vágyamat.

Reménykednünk kell, várnunk, látnunk és sóvárognunk, hogy vajon növekednek-e az érzéseink a barátok szeretete felé, és nő-e a folyamatos közeledés köztünk, és vajon képesek vagyunk-e érezni a segítséget felülről a Reformáló Fény hatására. Állandóan tesztelnünk kell magunkat: milyen változások következtek be egyik napról a másikra, hétről hétre, érezzük a közelgő változásokat a barátok iránt, növeljük a fontosságát, szükségességét a kapcsolatunk megerősítésére. Ezen kritériumok szerint vizsgáljuk meg a felemelkedést és a zuhanást, és nem a hangulatunk szerint. És így haladunk előre

2013.05.23, Felkészülés a reggeli leckéhez

KN

27 máj 2013

A gondolat szabadsága

A gondolat szabadsága

Kérdés:

Mi a szabad választás a gondolataimmal kapcsolatban?

Válasz:

Minden gondolat, amellyel jelen pillanatban rendelkezem, minden, amit érzek és értek, minden adatot, amit “Szkennel” –ek, és feldolgozok, beteljesítem a viszonyomat az analízissel és szintézissel, minden paramétert felülről kapok meg. Amit érzek, hogyan érzek, milyen döntéseket kapok, mindezek felülről vannak meghatározva és megadva eddig a pillanatig. Most felmerül a kérdés, mi lesz tovább? És “innentől és tovább”, adva van egy adat, az úgynevezett szabad választás.

A szabad választás a gondolathoz viszonyítva a külső vágyban és a külső értelemben található, amely a csoport. A törés után két részre oszlik. Egy része az érzésemen kívül van, a másik részét belül fogom fel mint az “énem”. Ily módon, létrejön egy belső értelem és egy belső szív, én magam, a külső agy és a szív, ez a csoport. Minden amire szükségem van, ahhoz, hogy elkezdjem összekapcsolni a két részt, egy edénybe.

És itt jön a harc, elkezdődnek a problémák, a munka rendje és  korrekciója. Mert azáltal, hogy megpróbálom kiegészíteni azt a részt, amely állandóan megmutatja nekem az ellentétes állapotot, hogy fejjel lefelé vagyok ahhoz képest ahol lennem kellene, ott találom meg a Teremtőt, mert Ő az egyetlen, amely képes összekapcsolni a két részt egymáshoz.  Amekkora mértékben szükségem van a Teremtőre, hogy összekapcsolja a két rész egymással, ilyen mértékben egyetértek a Teremtő természetével, a létezésével, az ellenőrzésével,  a tulajdonságával, hogy uralkodjon rajtam.

Minél inkább próbálom lenullázni magam a csoport előtt, annál jobban érthető, hogy én nem vagyok készen lenullázni magam mások számára. A végül is, alávetem magam egy olyan mértékben, amíg világossá válik véglegesen, hogy én egyáltalán nem tudom lenullázni magam, semmilyen körülmények között. Egy olyan gyűlölethez kerülök, mint a “Sinai hegy” -nél.  Ezzel együtt, hogy megpróbáltam többször lenullázni magam, megértem és felfedezem, hogy ezt meg kell, hogy tegyem, ezért úgy érzem, szükségem van a Felső erő támogatásra.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

A Program és a Programozó

A Program és a Programozó

Van egy “virtuális nyomtató” bennem, amely “kinyomtatja” a három dimenziós a világ képét nekem. Más szóval, bennem fut egy program amely működtet engem és kinyomtatja nekem ezt a világot. Valójában ez nem létezik, minden belül van, az érzéseimben, de ez a program ad egy magasabb “hatást”.

Kérdés:

Mi történik, ha mi összekapcsolódunk, és úgy döntünk, hogy összpontosítjuk a gondolatainkat, és ezzel létrehozunk egy valóságot és a kölcsönös kapcsolatot?

Válasz:

Ezt is a program teszi, hogy megmutatja nekem az a csoportot, ahol dolgozom. Csak úgy tűnik nekem, hogy emberek között vagyok, és együtt döntéseket hozunk. A belső tulajdonságaink kivetítenek bizonyos ábrákat és árnyékokat különböző formákban, de valójában ezek nem léteznek.

Ugyanígy, a kollektív döntést is és a belső ellenállásomat is, a program határozza meg. Egyetlen lehetőség van, hogy kijavítsuk ezt a programot: az ha tudatában vagyunk annak, hogy ez egy vetített valóság, és mi együtt az összes kivetített valóságot egyesítjük, összekapcsoljuk. Ebben az esetben, felemelkedhetünk a programozó szintjére és megérthetjük, hogy miért rendezte el ezt a programot így nekünk.

Egyrészt, kezdem megismerni a programot, másrészt, felismerem hogy milyen képeket “rajzol” a képzeletemben. Szóval, mikor korrigálok a programon, akkor a képzeletem segítségével, megtöröm, majd egyesítem újra a programot. Így átmegyek a különböző romlottságokon és javításokon, és végül felfedezem a programozó elméjét, a Teremtés Tervét. Mert ez a mechanizmus kívánt eredménye: hogy magamba foglaljam a Teremtést.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy a programozó azt akarja, hogy állandóan a két világban legyünk: egy képzeletbeli és egy valóságos világban?

Válasz:

Nagyon fontos, hogy felfedezzük a Teremtés célját. Miért? Hogy tisztelettel viszonyuljunk hozzá.

Végtére is, az egóm húz engem lefelé, alvást kínál nekem, és eltereli a figyelmem. Ha fel akarom ébreszteni magam, akkor csak egy lehetőség van: használnom kell ezt a programot a környezetemben és mindenben amivel kapcsolatban vagyok, de csak azzal a feltétellel, ha a programozót tiszteletben tartom. Ezt úgy nevezik Kabbalában, hogy elégedettséget okozok Neki (a Teremtőnek).

Kérdés:

Szóval, hogyan kell integrálni a két rendszert ezekkel a feltételekkel?

Válasz:

Egyszerűen. Együtt kell lennünk a barátokkal akik most idegennek tűnnek, akikre kívülről tekintek. Később magamban fogom ezt a képet fogom: ők bennem vannak, ők hozzám tartoznak, a szeretteim, kölcsönösen össze vagyok velük kapcsolódva, és ők belém vannak foglaltatva. Majd ebben a köztünk lévő kapcsolatban elkezdem felfedezni a forrást, a Teremtőt. Mindez olyan lesz, mint egy teljes egész.

2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

29 márc 2013

Szeretethez húzva

Szeretethez húzva

Az egész világ egy erő és nem anyag. Tehát a gondolatok erejének és a barátokhoz való hozzáállásodnak adsz jelentőséget. Másokhoz való hozzáállásod által korrigálod és változtatod meg a világot. Senki sem állhat ennek az erőnek az útjába. Ha egész nap és éjjel arra gondolsz és azon aggódsz, hogy milyen a kapcsolatod a barátaiddal, és hogy ennek számunkra, a világnak és a Teremtőnek jót kell hoznia, akkor te egy nagyon erőteljes tettet viszel véghez, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani.

A gondolat ereje, a vágy ereje a legfontosabb dolog. Ha ezt a teremtés céljának megfelelően aktiválod, akkor sokkal erőteljesebben befolyásolod a dolgokat, mint egy átlagos ember.

Kérdés: Lehet ezt bizonyítani?

Válasz: A lényeg, hogy nem akarom magamnak bizonyítani. A bizonyíték egoisztikus magabiztosságot adna nekem, míg én az ellenkezőjét akarom, adakozni akarok a barátoknak, ezen erők használatával, úgy, hogy nem láthatom az eredményt. Segíteni akarok, kapcsolódni, szeretni, de nem azért, hogy jutalmat kapjak.

Végül is valami másra van szükségem: készen állok, hogy a barátokhoz való hozzáállásommal fizessek, hogy felfedezzem az egyetlen dolgot – kinek a parancsát teljesítem? Fel akarom fedni a Teremtőt és elégedettséget adni Neki ezáltal.

Aztán, el kell rejtenem az eredményt, így a jutalom nem veszteget meg engem. Így elérem azt a pontot, ahol az adakozás kezdődik.

Kérdés: Miért nem vonz ez engem?

Válasz: Mert ez az igazság ellentétes velünk.

Kérdés: Tehát hogyan haladhatok?

Válasz: Apró hazugságokkal az út minden lépésénél. Elrejted az igazságot magad elől és úgy teszel, mintha az vonzó lenne számodra és valamilyen jutalmat adna neked.

Kérdés: Mi vesz rá engem, hogy egész nap a barátokra gondoljak?

Válasz: A fontosságuk felismerése: “Ebből hasznot húzhatok, elérhetem a spiritualitást; egyébként az egész életem teljesen fölösleges. Valamit el kell érnem az életben.” Azt mondja: “Érezd és lásd, hogy Isten jó.” “Hát hol van Ő? Hogyan érezhetem őt? Sikerülnie kell délutánig, nem számít mi történik…”

Azt mondták nektek: “Ha aggódsz a barátokért, ha meghajtod fejed előttük, ha csatlakozol hozzájuk, akkor felfedezed a spiritualitást.” Te készen állsz erre; képzeld el az ízlésednek megfelelő jutalmat, amint azt mondják: “Egy gyermeket a saját útjának megfelelően nevelj.” Képzeld el a spiritualitást, mint egy vonzó, nagyszerű teret, ami lebeg a térben, erőket, és ezek magukhoz húznak.

Mindenki a saját képét festi meg. Kérj meg egy barátot, hogy magyarázza el a célt és annak fontosságát neked. Éreznünk kell a szeretet érzését: kérd azt.

2o12.12.18, Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

31 dec 2012

A jó gondolat ereje betör a világba

A jó gondolat ereje betör a világba

Kérdés:

Rendelkeznek gondolataink valódi erővel?

Válasz:

Természetes hogy a gondolatok rendelkeznek erővel, nem véletlen az hogy léteznek olyan koncepciók hogy “gonosz szem” vagy “jó szem”. A mi értelmünk ereje a legerősebb erő a létezésben, erősebb mint egy nukleáris robbanás. Az a legmélyebb rétegekben van elrejtve, az atomok között. Az értelem ereje az utolsó szint a spirituális erő előtt.

De a gondolatok csak akkor válnak valóban erőteljessé amikor összekapcsolódnak, amennyiben mindegyikőnk csak egyedül gondol valamire akkor még kis mértékben sincs hatással a rendszerre, hanem csakis a korporeális szinten marad. Azonban amennyiben mi elkezdünk összekapcsolódni annak érdekében hogy felfedjük az általános adakozás erejét, akkor mi felélesztünk és felújítunk, mintha begyújtanánk és működtetnénk a teljes spirituális kapcsolat hálózatot egymás között. És akkor felfedjük a Teremtőt azon belül.

Nem kell nagy értelmi erővel rendelkeznünk, a legfontosabb a gondolataink minősége, hogy az legyen helyes, és képes legyen a kölcsönös adakozás erejét felfedni magunk között, azaz a Teremtőt. Amikor a Teremtő megjelenik, akkor fedődik fel a valódi intenzitás. Ez már a NRNHY Fénye és nem jelenlegi kicsiny világunk.

Mi összekapcsolódunk és a Teremtő hatása alá akarunk kerülni, hogy Ő lakozzon közöttünk, és irányítson minket, hogy mi Ő vele legyünk harmóniában, szinkronizált cselekedetekben. Ahogy a Teremtő az adakozás állandó állapota, ugyanígy mi magunk is az adakozás állandósult állapotába akarunk kerülni, és akkor mi felélesztjük az általános hálózatot, és amekkora mértékben mi abba beleépülünk és összekapcsolódunk egymás között, a Teremtő megjelenik.

Ez egy elképesztően hatalmas erő, mellyel szemben az összes e-világi korporeális erő hatástalan és értéktelen. Az egész korporeális világ elkezd az emberiség ezen belső erejének megfelelően forogni, minden megváltozik legkisebb összekapcsolódásunktól kezdve, és a legfontosabb az hogy ezen összekapcsolódásunk helyes legyen.

Mi láthatjuk azt hogy az előző év során az “Arvut – Kölcsönös Garancia” kifejezés milyen népszerű lett (Izraelben), mindez azért van mert, mi mint egy csoport kapcsolódunk össze, és amint összekapcsolódunk gondolatainkban és cselekedeteinkben, ez az értelmi erő betör a világba.

Amennyiben ez a kifejezés spirituális cselekedetben fejezi ki magát, az képes az egész globális hálózatot befolyásolni, és elfogadtatásra talál mindenki által.

2o12 október 26., Reggeli lecke, 1.rész Rabash írásai

(HZS)

30 okt 2012