Dr. Michael Laitman

gyerekek

Gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell

laitman_198

Az igazat megvallva, azt követeljük a gyermekeinktől, amit mi magunk nem tudtunk elérni. Mivel nem vagyunk teljesek, megpróbáljuk kiegészíteni magunkat a gyermekeinken keresztül. Ezért néha hatalmas nyomást helyezünk rájuk. Az a megoldás, hogy megpróbáljunk mi magunk teljességet elérni, ahelyett, hogy ezt a gyermekeinktől követelnénk. Ezért adták nekünk a Kabbala tudományát. Ha elérjük a teljességet, vagy legalább megértjük, mit jelent hogy törekszünk rá, akkor elérjük azt, hogy abbahagyjuk a szükségtelen nyomás gyakorlását a gyermekeinkre és úgy tudjuk nevelni őket, ami a számukra a legjobb. Meg kell értenünk, hogy a gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell.

Reggeli Lecke 2017.01.14

KA

21 jan 2017

Gyermekeinkre nagy nyomás helyezedik

thumbs_laitman_945

Az igazat megvallva, azt követeljük a gyermekeinktől, amit mi magunk nem tudtunk elérni. Mivel nem vagyunk teljesek, megpróbáljuk kiegészíteni magunkat a gyermekeinken keresztül. Ezért néha hatalmas nyomást helyezünk rájuk. Az a megoldás, hogy megpróbáljunk mi magunk teljességet elérni, ahelyett, hogy ezt a gyermekeinktől követelnénk. Ezért adták nekünk a Kabbala tudományát. Ha elérjük a teljességet, vagy legalább megértjük, mit jelent hogy törekszünk rá és elérjük azt, abbahagyjuk a szükségtelen nyomás gyakorlását a gyermekeinkre és úgy tudjuk nevelni őket, ami a számukra a legjobb. Meg kell értenünk, hogy a gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell.

2016.01.07

17 jan 2017

Mind Együtt

Mind együtt

Kérdés:  Milyen korú gyermek vehet részt a workshoppon, együtt a felnőttekkel?

Válasz:  Férfiak és Nők, és gyermekek ülnek együtt egy térben, de mindegyik különböző körben. A gyermekeknek nem szabad hangoskodniuk és zavarni a többieket. Megfontolandó lenne, egy instruktort közéjük ültetni. Lényegtelen, hogy a workshop kérdéseket gyermekekkel, vagy felnőttekkel vitatjuk meg. Az instruktor nem veszít azzal semmit, ha gyermekek közé ül. Természetesen fiúk és lányok elszeparált körökben kell, hogy üljenek.

Az elfogadott korral kapcsolatosan én azt gondolom, hogy a gyermek felkészültségétől függ. A gyermekeinkkel egy körben ülhetünk és megvitathatjuk a kérdéseket 12 éves koruktól, vagy akár korábban is, instruktorokkal.  Tizenkét éves koruktól, már lehetséges leültetni őket instruktor nélkül is.

Kívánatos, hogy a fiúk ugyan abban a térben legyenek, mint a férfiak és követhető legyen a beszélgetésük fejlődése, és hogy ezt behatárolják a felnőttek. A nők esetében ugyan ez igaz, mint a férfiakra. Szükség van egy beszélgetés vezetőre a körökben a nők számára és instruktorra a kislányoknak.

A Virtuális Leckéből 2012.05.20 „Kabbalah Alapjai”

forrás: All Together

lekt: KN

09 márc 2014

Hogyan szökjünk el a magánytól?

hogyan meneküljünk el a magánytól

Kérdés: Gyakran előfordul frusztráció és depresszió a mély félelem miatt, hogy egyedül maradunk ebben a világban, leszakadva a szeretteinkkel való kapcsolatról. Más szóval, létezik egy szilárd alap, amelyre építeni lehet a családi kapcsolatokat?

Függetlenül attól a ténytől, hogy ma már nincs szükségünk egymásra úgy, mint korábban, nyilvánvaló a családi hagyományok hanyatlása és a szexuális partnerek könnyebb elérhetősége szélesre tárja azon ajtókat, amelyek eddig a múltban zárva voltak. Annak ellenére, hogy ma, a családtagok lényegesen kevesebb időt töltenek együtt naponta, még is van valami belső késztetés bennük, ami összetartja őket ősidő óta: egyfajta egzisztenciális félelem a magánytól, amit ma sokan megtapasztalnak.

Válasz: Mégis, az emberek egyre kevésbé valószínű, hogy megtalálják a választ a házasságban erre a félelemre. A kölcsönös bizalom és a kölcsönös támogatás nem társul többé a korunkbeli családokhoz. A félelem ott van, de a megoldás még nem látható.

Igaz, hogy jobb együtt lenni valakivel, mint egyedül maradni. Az emberek, rengeteg “poggyászt” terhet vettek magukra az életük során, úgy érzik, hogy a partnerük tőlük függ; megértik, hogy felelősek értük, ha másért nem is, akkor legalább azok miatt a szokások miatt, amik beépültek. Mi csak emberek vagyunk.

Azonban, én nem gondolom, hogy csak az egyedülléttől való félelem tartaná bent az embereket, egy jó és egymáshoz hű családi környezetben. Ennek az “elméletnek” nem kell bebizonyítani az ellentmondását, és az sem megoldás, ha elrejtjük az árnyoldalát. Mindössze annyira van szükségünk, hogy pozitívan álljunk hozzá.

Kérdés: A Pszichológia kijelenti, hogy mi nem kapcsolódunk kizárólag a félelem miatt a másikkal, inkább egy mélyebb belső kapcsolatot keresünk, az egységet. De kétségtelen, hogy sok embert hajt a félelem. Ez az a pont, ahol elkezdődik a folyamat, de teljesen nyilvánvaló, hogy nem jön létre belőle egy megfelelő kapcsolat. Éppen ellenkezőleg, a félelem más jelenségeket okoz, gyakran akadályoz meg minket a hibás kapcsolat megszakításában.

Beszéljünk olyan helyzetről, amikor az emberek készen állnak kapcsolatot építeni, de nem tudják, mit tegyenek. A kérdés az, hogy mivel kezdjük?

A mai módszerek azt ajánlják az embereknek, hogy megismerjék önmagukat, és a természetüket. Azt kérdik, hogy “Milyen részt vagyok képes szentelni magamból a társamért?”. Miután valaki felteszi ezt a kérdést, “jegyzetet” készít: “Mit várok a társamtól és a közös életünktől?”. Továbbá, amikor megérti, hogy mik az elvárásai önmaga és a partnere felé, és mik az elvárásai az élettől, akkor készen áll egy más típusú kapcsolatot teremteni. Ez a gyakorlat nagyon elterjedt manapság. Ez helyes?

Válasz: Feltételezem, hogy ez nem csak napjainkban népszerű. Ez mindig így volt. Az emberek mindig kiszámították a befektetésüket és a partnerük hozzájárulását a közös családi életbe. A házasságközvetítők “segítettek” a fiataloknak és a szülőknek, hogy “Jó alkukat” hozzanak létre. De, ez az egész üzlet volt. Mindkét házasulandó fél egoista volt, és nekik kelletett, megfontolniuk, igazolniuk, hogy érdemes-e egymással lenniük. Az érzéseik egymás felé is csak egy volt a számos összetevő között ebben a képletben. Az érzelmeik “beszerzési hatalom” részei voltak csupán, és bekerültek az általános egyenletbe.

Ez a megközelítés a helyes? Nem hiszem. Természetesen, ez egy ideig működött, de azóta, drámaian megváltoztunk. Mi nem vagyunk biztosak abban, hogy mit akarunk ma, és főleg azt nem tudjuk, hogy mit akarunk majd holnap. Azonkívül a lélekismeretünket nagyrészt megrontja egy olyan hatalmas külső hatás, ami oldalról tol minket, hogy mesterséges megszorítások és szabályozások, képzeletbeli hasznok és veszteségek mellett álljunk.

Minden hóbort, az összes “szezonváltás”, ahogy alá vettjük magunkat teljesen megváltoztat bennünket a külső mellett, az összes belső változásért is felelős. Ezért, ez az előnyök és a hátrányok kiszámításai, a jövőbeli családi életünkre, nem biztos, hogy helyesek fognak hatni. Csak akkor, ha a cél érdekében beállítunk egy magasabb értéket, és elfogadunk egyfajta kihívást, és mind az egyéni és a társadalmi akadályok és zavarok fölé emelkedünk. Akkor, de csak akkor, a társadalom, és az elemei is a fiatal párok, nem csak hogy túl fogják élni, de virágozni is fognak.

2013.11.06, Az “Új élet” TV. programjából, 195. beszélgetés

ford: B.S

lekt: FB;KN

forrás: How Do You Escape Loneliness?

Posted on November 20th, 2013 at 8:56 am

כיצד להינצל מהבדידות?

פורסם: 6.11.13, 11:57     

 

25 nov 2013

Egy új mese Piroskáról és a farkasról

Kérdés

Mi történik a cselekedeteim alkotta „színfalak mögött,” mert miközben olvassuk a Zohár Könyvét, és állandó erőfeszítéseket kell tennem, a szándék megtartására, azonban láthatólag ez hiábavaló?

Válasz

Az erőfeszítései az embernek meghatározzák az érzékelési minőségeit, az érzékenységét, és akkor ez által történik meg a feltárulás. Minden az ember előtt van, azonban az érzékelésének a hiányosságai miatt nem képes a lelkek közötti kapcsolat megismerésére, amiről A Zohár beszél. Az erőfeszítései és az imák építik fel az eszközöket az érzékeléshez az emberen belül, annak érdekében, hogy érezze az előtte levő képet.

Kérdés

Ismételten újra és újra megpróbálom felépíteni és megújítani a szándékot, azonban látszólag ugyanazt az erőfeszítést teszem, és ugyanazt érzékelem, mint egy héttel ezelőtt, mintha semmi nem változna.

Válasz

Mondjuk, én egy zenészek között vagyok. Őket nézve láthatom, mennyire figyelnek minden hangra, és fedezik fel különböző hangok kombinációit, és látom azt is, mennyire fontos ez a számukra. Ahogy őket nézem, megismerhetem, hogyan bánnak a hangokkal. Majd az erőfeszítéseim eredményeiképpen érzékenyebbé válok, és elkezdem érezni őket.

Aztán kérdéseket teszek fel a zenészeknek, és ők elmagyaráznak dolgokat nekem, de nem értem a magyarázataikat. Negyed, ötöd, forte, glissando, ezek a szavak semmit nem jelentenek nekem, pontosan úgy, mint a Zohár Könyve felfoghatatlan fogalmai.

De meg akarom tanulni ezeket! Ezért megpróbálok egy kissé érzékenyebbé válni erre, és érezni őket. Majd egy bizonyos rendszerbe kerülünk, az erőfeszítéseinkkel és vágyainkkal és törekvéseinkkel összhangban,és elkezdem érezni a dolgokat. Ez pontosan az, ahogy egy gyerek is fejlődik, felnőtt akar lenni, körbe rohangál fáradhatatlanul, és mindent felkutat maga körül.

Csodálkozunk, hogy képes egy gyerek ugyanazt a rajzfilmet többször megnézni, vagy ezerszer meghallgatni ugyanazt a mesét? Azonban ez csak számunkra jelenti ugyanazt ezredszer is, mivel mi már nem fejlődünk. A gyerek azonban a történetben él! Amikor a Piroska és a farkas meséjét hallgatja ezredszer, számára ez egy teljesen új történet. Nézve a gyereket azt gondolhatja valaki, hogy „rendben van, elmondom neki a történetet. Hagyjuk leülni, csendben, nyugodtan, és had élvezze… azonban a gyermek egy új történetet hall, minden alkalommal! Még ha kívülről is tudja, amikor ismételgeti fejből, a mesemondóval, újra éli az egészet. Ez hasonló ahhoz, ahogy valakinek ennie kell ma is, pedig tegnap ugyanezt megtette. Ugyanez a mechanizmus működik akkor is!

Ezért a teljes munkánk abból áll, hogy kifejlesszünk egy érzékenységet, az érzékelés új minőségeinek megszerzéséhez.

KN

28 jún 2011

Azt amivel belül rendelkezel, kapod meg kívül

Kérdés:

Hogyan tudjuk átadni a globális világ gondolatát egy gyermeknek?

Válaszom:

Lehetséges egy tiszta példát adni idősebb gyerekeknek, azáltal, hogy őket kisebb gyerekekhez visszük. Például vigyük el tíz éves gyerekek csoportját öt évesek közé. Miután egy kis időt töltenek együtt, meglátják majd, hogy a fiatalabb gyerekek a világot egy teljesen más szinten, teljesen másképp látják.

Mi mindannyian önzőek vagyunk, és még ha fel is növünk, és bölcsebbé válunk, mi továbbra is egy önző rendszerben létezünk, amely a prozma melyen keresztül a világra tekintünk. Egy öt éves a világot saját korának megfelelően látja. Ugyanilyen módon, önzőségünknek megfelelően mi nem látjuk a valós világot, hanem csak egy önző világot látunk.

Ennél fogva, amikor mi a világot globálisnak, és integráltnak hívjuk, mi ezeknek a szavaknak is önző jelentést adunk. Amennyiben “mindenki össze van kapcsolódva egymással” az azt jelenti, hogy nekünk ezt a helyzetet saját hasznunkra kell felhasználnunk.

Mi nem értjük azt, hogy meg kell változnunk, és ugyanezt a globális és integrált rendszert kell megteremtsük magunkon belül. Ez azt jelenti, hogy az összes emberekből, lelkekből, és a közöttük levő összes kapcsolatból én megépítem az egész világ modelljét magamon belül. Nekem az egész világot magamon belülre kell vetítenem, annak érdekében hogy megtartsam azzal a megfelelő kapcsolatot.

Amennyiben az egész világ rajtam kívül altruisztikus törvények alapján él, amennyiben annak összes alkotóeleme egyetlen cél irányában egyesül, a közös harmónia érdekében, akkor magamon belül nekem állandóan készen kell állnom arra, hogy magamba foglaljam az összes vágyakat, lelkeket – mindent amire csak képes vagyok, az altruizmus törvénye alapján. Ezen a rendszeren keresztül, mely az én lelkem, kell nekem a világhoz fordulnom.

Lehetséges-e a világgal egy nem működő műszeren keresztül kapcsolatot létesíteni, nem a forma azonosság törvénye alapján? Ebben az esetben mi nem értjük meg a világot, és az nem képes keresztül jutni hozzám.

Ezeken a példákon keresztül mutathatunk példákat a gyerekeknek: minden korosztályban másképpen látjuk a világot, és ugyanígy, annak érdekében, hogy egy globális, integrált világot lássunk, nekem is globálissá, és integrálttá kell válnom magamon belül.

A Kabbala tudománya képes nekünk megadni ezt a korrekciót. Ezért jelenik az meg napjainkban, és azzal szemben a globális világ ugyancsak nyilvánvalóvá válik. Szükséges ennek a módszernek a terjesztése, mely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a harmóniát a modern világgal.

Egyébként tovább szenvedünk.


18 márc 2011

A jövő generációjának nevelése

Kérdés:

Mi a legjobb módja a gyereknevelésnek annak érdekében, hogy felkészítsük a gyerekeket a spirituális világ érzékelésére?

Válaszom:

Meg kell adjuk a gyermeknek a képességet arra, hogy azzal az erővel dolgozhasson melyet szeretetnek hívunk, amely csakis a megfelelő környezeten belül kapható meg. Ez az egyetlen dolog melyre a személynek szüksége van.

Szükségszerű a gyermeket a megfelelő környezetbe helyezni. Amennyiben ő elkezdi érezni mi a szeretet és gyűlölet egy másik emberi lény vonatkozásában, ez az érzés segítheti őt abban, hogy függetlenül megoldhassa problémáit. Az érzékenység egy másik emberi lény iránti szeretettel és gyűlölettel kapcsolatban határozza meg az embert bennünk.

Mindaz amit a gyermek lát és hall keresztül megy érzékelésén, és lehetővé teszi számára hogy mindent megfelelően interpretáljon. Nem lesz szükség arra, hogy őt kioktassuk vagy erőltessük bármibe is. A gyermeknek csak egy olyan társadalomra van szüksége, mely állandóan benne foglalja őt a szeretet vagy konfrontáció viszonyaiban, mind a spirituális cél érdekében. Egy ilyen társadalom megfelelő oktatók, Kabbalisták által kell hogy legyen irányítva.

A gyermeknek nem kell semmi többet tudnia, semmilyen különleges bölcsességre nincs szüksége, vagy az “égben található angyalok számára”. Nekünk csak azt a képességet kell megadnunk neki, hogy érezze a többieket, és ezáltal mi megoldjuk összes problémáit. Akkor a gyermek elkezdi látni az igazi valóságot, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy az megjelenjen. Ő látni fogja, hogy az emberek össze vannak kapcsolódva, és megérti majd a kapcsolatokat közöttük.

Ezek nem pszichológiai viszonyok: a gyermek felfedezi majd a felső erőt elrejtve a viszonyokon belül, és a teremtés alapprogramját, melynek megfelelően mi mindannyian teljesen össze vagyunk kapcsolódva.

14 feb 2011

Érzékelés újraindítás

Kérdés:

A spiritualitásban miért kell nekünk egy vágyat formálnunk minden új élvezet iránt?

Válaszom:

Mindez azért van, mivel a spiritualitásban nincsen élvezet vágy nélkül. Anélkül, hogy vágynánk valamire, nem érünk el semmit. És a vágynak újnak kell lennie minden egyes alkalommal. Ezek nem azok a vágyak melyekkel megszülettünk ebbe a világba.

Amikor mi itt megszületünk, érzékszerveink nem működnek még. Az újszülött gyakorlatilag nem érzékel semmit. Nem lát, nem hall semmit. Csak néhány reakciója van az állati szinten. És akkor mi elkezdjük őt hirtelen felpumpálni és megtölteni a mi érzékelési programunkkal.

Amennyiben mi ezt a teremtményt, mely épp hogy csak kikerült az anyaméhből más programmal látnánk el, akkor képesek lennénk azt valami teljesen mássá formálni. Akkor képesek lennénk őt spirituálisan felépíteni. Mindez az oktatáson múlik, a neveltetésen és a fejlődés módszerén.

Attitűdünkkel az első naptól kezdve, mi gyermekünket önzőnek neveljük. Ennek ellenére a kisbaba az nyitott bármire: képes másként látni, hallani, képes a világot egy ellentétes módon érzékelni. Legvégül minden a környezeten múlik.

Most, a környezet segítségével, ugyanezen alapelven nekünk át kell változtatnunk világnézetünket, érzékelésünket, az élettel való attitűdünket.

hzs

02 feb 2011

A gyerekek az anti-anyag a világunkban

Az egyetlen dolog ami hiányzik számunkra az önzőség ellenes szűrő (Masach). A vágy maga nem változik. Az csak akkora mértékben jelenik meg a használatban, amekkora szintű szűrővel rendelkezik.

A szűrő határozza meg milyen vágyat használhatunk fel, mekkora mértékben, és milyen módon. Ennél fogva mi már mindennel rendelkezünk kivéve a szűrőt – ez az egyetlen dolog amire szükségünk!

A szűrő az erő mellyel felül emelkedhetünk önzőségünkön az önző vágy ellenében, azon dolgok ellenében amik vonzónak, édesnek, teljesen nyilvánvalónak és racionálisnak tűnnek, és melyeket teljes értelmem jóváhagy! Mégis én megyek és ellentétesen cselekszem!

És nem csak hogy ellentétesen cselekszem a minuszt plusszá változtatva. Az egyszerű lenne. Ehelyett én egyátalán nem saját vágyam, logikám vagy a saját számításom alapján cselekszem. Csak egy számítás létezik számomra: “Mindez a Felső Erő vágya!”.

Én egyátalán nem kapok ezért cserébe semmit, és nem is vágyok arra hogy bármit is megkapjak. Én csak egy dolgot akarok tudni: hogy mindez a felső erő vágya. Ezt hívjuk “szűrőnek” – annak az erőnek, mely lehetővé teszi számomra hogy így cselekedjek, a vágyam fölött, természetem fölött, önzőségem és saját számításaim fölött.

És egy hatalmas élvezet található mindebben. Ez nem mazochizmus azáltal hogy vágyamon taposok, hanem élvezet abból kifolyólag, hogy mindez hasonlóvá tesz engem a Felső Erőhöz valamilyen módon.

Mindez olyan mint egy gyermek aki felnőtté akar válni. Ez egy természetes ösztön a gyerekekben. Nekik hatalmas erőfeszítést kell tenniük ennek elérése érdekében, bár a természet segíti őket ebben.

A felső természet felruházta a gyermekeket ezzel a hatalmas ajándékkal, képessé téve őket a növekedésre. Megadta az élvezet iránti vágynak azt a hatalmas lökést, hogy az a vágyat nagyon kemény munkára ösztönözze, hogy soha ne álljon meg pihenni. Csak nézzük meg a kis gyerekeket cselekedni, hogy ronannak megállás nélkül, állandóan valamit cselekedve.

Ez a színtiszta felső erő, az adakozás ereje, a Teremtő ereje, mely jelen van a kis gyerekekben és bármely teremtményben mely növekedni kíván. Ők mindezt természetük ellenében teszik, mivel alaptermészetünk pihenésre vágyik! Mi láthatjuk mindezt a fizika összes törvénye alapján: minden egy pihenő, mozdulatlan és kiegyensúlyozott állapotra aspirál. Az entrópia és energia megőrzés mind erre irányulnak.

Mégis a gyerekek esetében mi láthatjuk hogy testük mennyire nem engedi hogy lepihenjenek. Egy kisgyerek állandóan rohangál, állandóan készen áll, hogy tegyen valamit, és lehetetlen őt megállítani. A mi időnkben ezt a jelenséget “hyperaktivitásnak” hívjuk, de igazából ez nem “hyper” aktivitás, hanem normális viselkedés a megnövekedett megszerzés iránti vágy számára, mely megjelenik az utolsó generációban. Egy ilyen kifejlett vágy számára, mindez nem túlzottság hanem a normális állapot.

Egy kész csoda a gyerekek cselekedetét figyelni, ők az anti-természet. Mi csak egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a képhez, ahol a gyerekek nem ismerik a pihenést, és ezért van az hogy már nem lepődünk meg mindezen. De honnan veszi ez a test vagy vágy a mozgató erőt, azt okozva, hogy csak körbe körbe rohangáljon ilyen módon?

Ez a megszokott kép mely minden teremtményben veleszületett: a felnőtt anyaállat, akár egy kutya, vagy egy nőstény oroszlán lusta, álmos, lefekszik, alszik, nyugodtan ül és pihenni akar. És körülötte a kölykök rohangálnak megállás nélkül. Ez az ellentétes természet. És az ember ugyanilyen módon viselkedik.

Ezt az aspirációt a gyerekek felülről kapják, a természet ellenében, annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanilyen módon nekünk is ezt az erőt kell magunkra kérnünk, hogy spirituálisan fejlődhessünk.

hzs

25 jan 2011

A gyerekek kijavítják a szülőket

Kérdés:

Miért írja aTalmud Eszer Szefirot (8:29) hogy az alsó kijavítja a felsőt? Mi ennek az értelme?

A válasz:

A lenti (alsó) (Acilut világa) kijavítja a felsőt: a  Nekudim világot). Mert  Nekudim összetört mielőtt telesen kijavítódott volna.

Ifel kell tárnunk a gonnoszt, az egót, ahogy írva van: “Teremtettem a gonosz ösztönt és a Tant, Tórát, hogy fűszere legyen”  De a gonosz nem tárult fel a  Nekudim,(pontok) világában, hanem a törés során tárul fel. Akkor lehet felépíteni az Acilut,(Közelség) világát, azaz a  “Tórát, a fűszerét, kijavítását.”

Az Acilut világának szerkezet az Ősatya, az AtikArich Anpin,(Hosszú arcú) Aba ve Ima,(Apa-Anya) és a Fiú, a Rövid-arcú, a Zeir Anpin és a Lány, a   Nukva az  Acilut -ban a “Tóra” szerkezete , mely megvilágító Fényt hoz, ami a birtoklás, a  Malchut felmegy a Felső forrásához. Ezért a  Nekudim világa megtörésekor a lenti javítja a Felsőt.

Ugyanígy a lelkünkben, amelyben a közös Első Ember (Adam HaRison,) közös lelkének széttörött részei vannak, ki kell javítanunk a megtört Embert, (Ádámot). Ennek a  rendszernek a túlélő részecskéi vagyunk, így ki kell javítanunk.  Adam HaRison, hozzánk képest a Felső, az eltört, s mi, a lentiek, kijavítjuk.

Ez a mi világunkban is így van. A következő nemzedék az előző hibáit javítja. A gyerekek kijavítják, amit a szülők elrontottak, előbb a szülők segítségével, s később, amit  a szülők nem javítottak ki, annak kijavítását  folytatják. Vagyis kijavítják a szülőket, azaz azt amit a szülők feltártak.

Az Acilut-ban is így van: egyrészt a lenti kijavítja a Fentit, másrészt a Fenti ad eszközöket Önmaga javításához.

kgy

lekt: KN

 

22 dec 2010