gyerekek

A gyermekeink saját útjuknak megfelelő módon való oktatásának szabálya, nem azonos azzal, hogy mindent megengedünk nekik. Éppen ellenkezőleg, ez egy nagyon szigorú megközelítés.

“Az útjával egyezésben” azt jelenti, egyezésben a gyermek hajlamaival. Ha egy gyerek tehetséges a matematikában, helyezzük el egy ilyen jellegű iskolában, és forszírozzuk a tanulását, minden lehetséges eszközzel. Ha valakinek a tánchoz van tehetsége, hagyjuk balett órákat venni, és csinálja komolyan. „Az útjával egyezésben” nem mindazt jelenti, ami gyereknek élvezetet adna. Ha nem, hol „oktassuk a gyerekeinket?”

A gyerekeknek csak pozitív példákat szabad kapniuk. Végül is, mi egoista vágyakkal születtünk, ahogy a Teremtő mondja: „Én teremttettem a gonosz hajlamot.” Nem lett jó hajlam teremtve ezzel szemben, csak a kabbalatanulással elérhető Reformáló Fény áll szemben a gonosz hajlammal.

Ezért megmutatjuk valakinek, hogy valami rossz, és azt mondjuk nem jó ezen a módon viselkedni, nem fog egyetérteni. „Igen, ez rossz, de én akarom!” Nem kapcsolja össze a szavakat a cselekedetekkel: azt mondja, nekem Valaki, hogy ez rossz, de mégis csinálom.

Ebből kifolyólag, nem tanácsolható, hogy a gyerekeknek negatív példákat hozzunk, a pozitív mellett, és nekik kelljen választani. Ugyanis soha nem a jót választják. Követik a saját természetüket, és mindig bevonzzák a rossz példákat és cselekedeteket, a számos prédikáció ellenére. Éppen ellenkezőleg, a kizárólagos pozitív példa és azok különböző formájú megbeszélése által, fokozatosan átvezetjük a jót. A szokások másodlagos természetté válnak. ,

Mi nevezhető pozitív példának? Valaki adhat példát, egy erőteljes csoporthoz tartozással, a barátai inspirációjával, és a közös cselekedetekkel.

A gyerekeknek tudniuk kell, hogyan fejleszthetik magukat egy csoport elfogadásával, és a saját cselekedeteikkel. Ezért szükségük van egy eléréseket mérő skálára, különben a gyerek nem tudja, hogyan hajtsa végre a cselekedetet. A csoport felé való adakozásnak, kell lennie, egy külső formájának, amely felhasználható mérőeszköz a gyermek számára.

kn

A hozzám intézett kérdés:

Ha én a gyermekeimet a kabbala elvei alapján nevelem, tanítom őket a szeretetre és az adakozásra, ez alapján hogyan fognak megélni ebben az egoista világban?

Válaszom:

Ne izgasd magad ezen. Ha a gyermek egy olyan környezetben nő fel, ami csak pozitív példákkal szolgál, és kedves viselkedésre ösztönöz, az a környezet nem tehet gyengébb, mint a többi gyermek hatása. Másik oldalról, az ilyen gyermek felfedezi a jó erők sokaságát, amik szolgálják és dolgoznak neki, védelmezik őt, a gonosz erőktől.

Még a hétköznapi életben is, ösztönösen védjük a gyerekeket mindentől, amit rossznak tartunk, és azt tanítjuk nekik, legyenek kedvesek másokhoz, legyenek megértőek és előzékenyek. Azért tesszük ezt, mert ösztönösen megértjük, hogy a jó kapcsolat a környezettel – és nem az állandó konfliktus, vagy az erőből való elérése valaminek – hoz létre  biztonságot és békét.

Magától értetődő, hogy az erőszak nem oldja meg a problémákat, sem az egyén sem egy ország számára. Azok, akik erővel lépnek fel, mindig vesztenek a végén, bár reménykednek a sikerben. Ilyen módon épül fel az anyagi világ, ahol az egyetlen valódi hatalom, ami törvény, a Teremtő. Még ha úgy is látszik, valaki győzött a az erőszak használatával, biztosak lehetünk a vége bukás lesz. Ez vonatkozik egy emberre, egy nemzetre, és a világ is azonos módon mérettetik meg.

Egy feltétellel tudjuk ezt elérni:  a Teremtővel való forma egyezés által. Ez a hasonlóság a kulcsa a sikernek. Ezért nem kell aggódni, hogy egy gyermek „puha” nevelést kap. A mi feladatunk felemelni az embert, az emberiséget, hogy a lehető legközelebb kerülhessen a Teremtőhöz, és akkor biztosan sikeres lesz az élete. .Minden más viselkedési modell csak ártani fog neki.

kn

Kérdés:

Lehetséges – e elmagyarázni a gyerekeknek a Tórában lévő szavak és történetek spirituális jelentését?

Válaszom:

A gyerekek felkészültebbek erre, mint a felnőttek. Ők fejlesztik érzéseiket és érzéküket. Nincs az a problémájuk, hogy a nyelvet más terminológiával kapják, miután most először hallják a szavakat.

Mutathatsz egy poharat a gyereknek és azt mondod, „ez egy pohár”. De ugyanakkor el is magyarázhatod, hogy a pohár az bizonyos vágyak kifejezője magában. A gyerek felfogja ezt a megjelölést, mert neki még nincs semmi meghatározása a világról.  Vagy mondhatod azt is, hogy a pohár az egy edény, ami üvegből készült, amit mi megtöltünk, és ez az ember belső  edénye is, amit ő meg akar tölteni.  Egy gyerek ezt az egészet természetesnek fogja fel, nem zavarodik meg tőle.

Et azért van, mert a gyerek percepciója nem duális, mint a felnőtteké. A gyerekek ugyanúgy fejlődnek a világunkban, mint ahogy nekünk kell a  spirituális világban fejlődni.  Ez ugyanaz az ösvény, ugyanaz az út.