Dr. Michael Laitman

gyűlölet

A vallás és a Kabbala

Laitman_707

Kérdés:
Mért választja annyi ember a vallást, a valódi spirituális fejlődés útját kínáló Kabbala helyett? Hiszen a vallás csak a halál után kínál valamiféle jutalmat, egy elkövetkezendő, de nagyon homályos halál utáni világban, mégis ez sokkal elfogadhatóbbnak tűnik sok ember számára.
Valóban emberek készek az egész életüket a vallásnak szentelni, bár a Kabbala még ebben az életükben kínál valamit, amit elérhetnek a teljesség felé vezető úton. Még is a Kabbalát utasítják el. Miért?

Válasz:
A vallásos ember megtéveszti önmagát, valójában az erőfeszítéséért nem kap semmit. A halál után nincs semmi, a test meghal, hasonlóan az állatok testéhez, és feloszlik a természetben. Ami az ember lényegiségéből megmarad, abból a vágyak, amire az ember épült, fognak új létesülést megkísérelni felépíteni, aminek azonban semmilyen folytonossága nem lesz a meghalt személyiség számára.
Akkor miért annyira népszerű a vallásos megközelítés?
Mert a vallás nem csak halál utáni jutalmat ígér, hanem maga a vallásos rituálék, melyek nem túl komplex cselekedetek, örömet kínálnak az egonak. Tehát még a szenvedés mellett is, a vallásos cselekedetek némi kompenzációs örömet nyújtanak az ember számára. A vallások ugyanis nem kérik az ego lenullázását, ellentétben a Kabbalával. Ezért állnak a vallásos emberek készen, a vallási vezetők utasításainak a végrehajtására, mártírhalálra, böjtre, és mindenféle önostorozásra. Minél nagyobb a szenvedés a vallásos parancsolatok annál nagyobb értéket érhet el az ember a halála utáni élete felemelésében.
A Kabbalában nem kell semmilyen ehhez hasonló dolgot megcsinálni. Mindössze az kéri az embertől, hogy emelkedjen a saját, eredeti, egoista természete fölé. Ez azonban hatalmas kihívás!
A vallásos ember úgy véli, a vallásos szabályok betartása által, jutalmat ér el önmagának ebben a világban, sőt a halála utáni világban is. Mintha létezne egy „biztosítási rendszer,” hogy a Magasabb Erő gondoskodik róla, távol tartja a betegségektől, és a rossztól, miközben garanciát ad a halál utáni mennyei életre.
A Kabbala ezzel szemben azt mondja, hogy ebből semmi nem igaz! Ezért vannak a vallásos emberek annyira a Kabbala ellen! Támadásnak érzik, hogy az kiakarja őket vezetni a vallás nyújtotta hamis biztonságból! Ez az egyik oka annak, hogy a Kabbalisták elrejtették a Kabbalát évszázadokon át, és mélyen hallgattak az igazságról. Mondva van: „Ne tegyél akadályt a vak ember elé!” A Kabbalában alkalmazott el, hogy „bár ezrek lépnek be a tanulásba, de csak egy lép ki a Fényre a megtanultakkal.” Ez azt jelenti, hogy a többiek feladják ezt az utat, sőt, növekvő gyűlöletet fognak a Kabbala irányába érezni, mert az ellentétes az eredendő természetükkel.
Aztán sokan vallásosokká válnak. Nekik még nem volt elég erős a szívbeli vágyuk az önfelszabadításra, amely megtartotta volna őket a csalódottságban és a nehézségekben, melyek akkor bukkantak fel, amikor a Kabbala tanulásával eltöltött rövid idő alatt a Fény szembesítette az egojukat.

09 aug 2017

Spirituális sötétség

Kérdés:
Hogy kell elképzelni a Klippákat, a spirituális sötétség területeit, és mit érzékelünk, amikor megérintenek bennünket?
Válasz:
A Klippák nem a Fényt vonják el az emberi lélektől, hanem a Fényre irányuló hiányt. Amikor emberek jelennek meg körülöttünk, akik mindenben a negatívitásra hívják fel a figyelmünket, mindenben a gyengeségünkre mutatnak rá, valóban elgyengülünk. Ennek az oka az, hogy a Fényre irányuló hiányunkat rabolják el tőlünk.
Kérdés:
Hogy védekezhetünk ellenük?
Kapcsolódjatok össze, és egymás hiányát egyetlen, hatalmas vágyba rendezzétek. Akkor a Klippák fölé emelkedtek. A Klippák (Héjak) olyan megkövesedett területei a spirituális világoknak, amelyek a tiszta kapni akarást nyilvánítják meg. A Klippák mélyén van a “kőszív,” amely korrigálhatatlan.

Részlet a reggeli leckéből 2015.07.11

KA

12 Júl 2015

Ki ellen háborúzunk valójában?

laitman_572_02

A Kabbalisták felemelkedtek a spirituális világba, és megértették, hogy egyetlen Erő van, amely irányítja a világot, és amely Erő kizárólag adni tud, és adni akar. Ha minden ennek az Erőnek az irányítása alá tartozik, akkor azok, akik háborút viselnek egy másik ember ellen, akik gyűlöletben élnek, ki ellen is háborúznak valójában?… A Teremtő ellen. Aki mindezeket a történéseket annak érdekében rendezte így el, hogy az emberiség felfedezhesse, hogy a gyűlölet forrása az emberi gonoszság, vagyis az egó, és hogy a gyűlölet fájdalmát kizárólag az egymás iránti szeretet és az összekapcsolódás gyógyíthatja meg. Így tekintsetek mindenre, ami a világban most történik, és nekünk tiszta szívünkből hinnünk kell abban, hogy amikor az emberiség összekapcsolódik, egységre lép, minden baj, nyomor, fájdalom és háború egyszerűen megszűnik. A hadseregek, a politikusok soha nem fognak gyilkos konfliktusokat megoldani, azokat kizárólag a szabad akaratukból összekapcsolódó emberek fogják, egy belső teremtési folyamattal harmóniába fordítani.

Kivonat a reggeli leckéből 2014.07.09

KA

09 Júl 2014

A mozaik lelkem

A mozaik lelkem

A jelenlegi valóságban én érzem magam, a rokonokat, a csoportot, a többi csoportot, az államot és a világot, amely kompatibilis az Aviut (a vágy “mélysége”) öt szintjével, a gyökér szinttől a négy fázisig.

Általánosságban, ez a valóság a lélek, vagy más szavakkal a megszerzési vágy, de a kijavított formában. Most, darabokra tört, de a kapcsolatok korrekciója által én rekonstruálom egy szerkezetté, egy vággyá, a “Malchut az Eyn Szof”-á (∞). És akkor a “Eyn Szof Fénye”, vagy a Teremtő (NRNHY) (Néfés, Ruách, Nésámá, Hájá, Jéhidá) kitölti ezt a lelket.

A mozaik lelkem

Nincs ennél semmi több, és ez az egyetlen dolog, amiről a Kabbala beszél, a vágyak korrekciójáról, amelyek eltávolodva, tűnnek fel nekem, ilyen vagy olyan, mértékben. Így egy fiktív külső kép jött létre számomra, a csoport a barátaimmal, és én közelebb kell, hogy hozzam őket hozzám. Ez a mi munkánk.

Itt az én lelkemről van szó, az én örök spirituális edényemről, amelyben létezem. Vajon tovább akarom érezni ezt a fizikai létet, ahol most vagyok? Benne az “énem”- ben? Ha ki akarok törni, el kell kezdenem, a lelkem korrekcióját, hogy összekapcsolódjak vele, élni benne, akkor egyé kell összegyűjtenem ezeket a részeket Ezek a részek a mindegyikünkben, létezik. Így dolgozom, ez által leküzdöm, az egómat, azért hogy csatlakozzak a barátokkal, és a lelkem részeivel.

Én figyelmen kívül hagyom a külső formájukat, szóval, nem nézem az arcukat, hanem csak a lélek részeit. Az egész külső forma le van semlegesítve, azáltal, hogy dolgozom a szeretettel a gyűlölet helyett.

2013.07.25, Báál HáSzulám, “Béke a világban”

Ford: B S
Szerk: Sz I

08 aug 2013

Az Egó gonoszsága a gyűlölet röntgenében

Az Egó gonoszsága a Gyűlölet röntgenében

A szeretetet megvizsgáljuk a gyűlöletet felett, ami felébred a személyben a gonosz forrásával szemben, ha képes szeretni a szenvedés forrását a rossz érzése ellenére. Ehhez le kellene választania magát a gonosztól, attól a helytől ahol érzi a szenvedést, mint a természete, amely nem hozzá tartozik. Azaz, leválasztja magát a saját természetétől.

Ez egy nagyon érzékeny pont amiről most beszélünk. A szokásos egoista természetemben gyűlölöm aki meghívja bennem a szenvedéseket, a gonosz forrását. Mi sokszor a gyermeket, aki ütést kap az asztaltól, megnyugtatjuk azzal, hogy üssön vissza az asztalnak. Ez a természetes állati, ösztönös reakció.

A spirituális munka az ember  korrekciójáról beszél, és az összes korrekció csak azzal a feltétellel történhet meg, ha rosszul érzem magam, vagy valakitől rosszat érzek, és meg kell értenem hogy csak a szeretetet és jóságot kapok. Tehát mindenezek a fájdalmas jelek nem a gonosz a forrására utalnak, nem a forrásra, amelytől a gonosz származik,  a gonosz a forrása bennem van, az a hely ahol érzem a gonoszt, az én gonosz hajlamomban.

Mert pontosan benne érzem a szenvedéseket, a rossz kapcsolatokat, és ez amiről le kell válasszam magam, egy “Másách” -ot (képernyő), egy “cimcum” -ot (megszorítást) kell képeznem, akkora mértékig hogy képes legyek átváltoztatni a gonoszt egy ellentétes állapottá.

Ez olyan, mintha egy öt fogásos étellel terített asztal előtt állok, és minden étel íze borzalmas, büdös, rothadt, egyszerűen ehetetlen. Ez nem csak egy kicsit sós vagy túl fűszeres, de valójában mérgező. Nekem korrigálnom kell a megszerző edényemet, ezeket az ételeket, ami már kezdettől fogva lehetetlennek tűnik. Ez, ahogy mi közelebb jövünk az edények korrekciójához, amelyben érezzük a gyűlöletet, és onnan képesek legyünk eljutni a szeretethez.

2013.04.03, Felkészítés a reggeli leckéhez

BS

06 ápr 2013

Ne enged, hogy a barátok letérjenek az ösvényről

Ne enged, hogy a barátok letérjenek az ösvényről

A Kabbala Bölcseletének tanulmányozása során, nem mindig fordítunk figyelmet arra, hogy mennyire is értjük meg a Kabbala könyveit. A Sefirot-ok (Szfírák), Olamok (Világok), és Partzufok nem fontosak, mert még mindig nem értük el a spirituális világokat, és nem tudjuk, hogy mi történik ott. Csak a szavakkal zsonglőrködünk.

Azonban a csoportban végzett munka az első és legfontosabb dolog; a köztünk lévő kapcsolat irányít minket a helyes tanuláshoz, mely által – mint egy gyermek – a következő szintre akarunk emelkedni. Valamiféle kölcsönös, a következő szintre vonatkozó vágy vonja ránk  a Felsőbb Fényt, az Erőt, amely fejleszt minket.

 

Olyan mértékben fejleszt ez minket amilyen mértékben vágyunk felemelkedni. Ez a természet kizárólagos törvénye. Ezért, ezen a törvényen belül kell működnünk  és nem szabad elfelejtenünk, hogy annak érdekében egyesülünk és kapcsolódunk, hogy felfedezzük magunkban a Felsőbb világ és a köztünk lévő kapcsolatot, a Teremtőt, de legalább annak kezdeti, minimális megnyilvánulását.

 

A Rashbi nagyszerű tanítványai, mielőtt elkezdték leírni a saját érzéseiket és felfedezni a Zohár Könyvét, olyan hatalmas gyűlöletet éreztek egymás felé, hogy készek lettek volna, még egymást is elégetni. Ez azt jelenti, hogy ők az elérés olyan magas szintjén voltak,-  ahol a bal vonal – az egójuk egy ilyen szörnyű módon nyilvánult meg. Sokat kell fejlődnünk annak érdekében, hogy elérjük ezt.

 

Így, több nagy próbatétel előtt állunk, és ha nem helyes módon vagyunk felkészülve, akkor egyszerűen el fogjuk hagyni ezt az utat. Néhány barátunk már elhagyta ezt, és többen valószínűleg még elmaradnak majd. Így minduntalan emlékeztetnünk kell egymást, hogy a Teremtő részei vagyunk, Ő adja nekünk az összes állapotunkat és meghatározza az összes viszonyt közöttünk, beleértve a gyűlöletet, és ha kérjük a szeretet is.

 

A legfontosabb dolog, hogy a csoport magára kell, hogy vegye azt a kötelezettségvállalást, hogy emlékeztesse minden egyes barátját a lecke előtt arra, hogy mire kell összepontosítani. Mit fedeztek fel ma a másikat érintő viszonyainkban? Apátiát? Ez jó, és holnap ez lehet az, amivel olyan állapotba kerülünk, ahol elkezdjük érezni egymás elutasítását. Ez azt jelenti, hogy megértjük, hogy minden a Teremtőtől származik, hogy meghatározott céllal fedi fel az egónkat, és az értelmet bennünk! Csak kevés embernek adatik meg, az a csekély lehetőség, hogy ne térjen le az útról.

 

Egyébként ha valaki elhagyja a csoportot ez a nem elengedő mértékben végzett munka jele, azaz hogy nem magyaráztuk el egymásnak a két vonalon való előrehaladás módszerét:  “Nekünk a növekvő egó ellenében kel előrehaladnunk  és végén együtt kell felemelkednünk az egóval és transzformálnunk , mivel egyfelől  teljesen ellentétesek vagyunk a Teremtővel az egónk fejlődését tekintve, másfelől meg kell szereznünk a Teremtő minőségeit”

 

Ez azt jelenti, hogy látszólag két állapot van közöttünk: az egyik az ellentétesség a Teremtővel, a másik pedig a Teremtővel való hasonlóság és együtt ezek szemben állnak egymással, vagy még pontosabban az egyik a másik alatt van. Alul, lesz az edény, a Kli amely teljes egészében a Tzimtzum Aleph (az első megszorítás) hatása alatt van és felette építjük ki a második edényt az adakozás minőségére, és ilyen módon fogunk azzal már csak dolgozni.

2012.12.08, Novosibirski Kongresszus negyedik leckéjéből

http://laitman.com/2013/01/dont-let-the-friend-deviate-from-the-path/

lekt: KN

10 jan 2013

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

27 dec 2012

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “összekapcsolódni a barátok szikrájával “?

Válasz:

Összekapcsolódni a barátok szikráival, azt jelenti, hogy kapcsoljuk össze a vágyainkat a Teremtővel. Mivel a barátok ide érkeztek, mert a nagy vágyukban található egy szikra, amely vonzza a spiritualitás felé, akik el akarják érni a forma egyezést, és a kapcsolatot a Teremtővel. És én ez a vágy miatt vagyok itt, ő hozott el minket a csoporthoz.

Ily módon mi össze kell kapcsolódjunk, csak ebből az okból vagyunk itt. Ebből a vágy vastagságából kivesszük csak azokat amik ide hoztak, és a többit kidobjuk mint egy zsák híg szemetet, és kapcsolódunk a szikrák között, mert ők teremtik meg a spirituális edényedet.

Ez csak az ő Felső része lesz, és a többi teremtődik abból a szemétből, amelyet kidobtunk, amikor lenulláztuk azokat a vágyakat. Ez egyáltalán nem könnyű kidobni, mivel le kell nullázzuk a vágyainkat egyenként.

Amikor próbálunk kapcsolódni, és akarunk szeretni, meglátjuk, hogy nincs bennünk természetes szeretet. Egyelőre úgy tűnik, hogy te szeretsz mindenkit egy természetes módon, és jól viszonyulsz mindenkihez, ahogy mondják ebben a világban. Ha nem dolgozunk a szereteten, akkor nem fedezzük fel a gyűlöletet.

Ahhoz, hogy elérjük a szeretetet, először el kell érjük annak az ellentétét – ami a gyűlölet. De mi nem dolgozunk a gyűlölettel, mi vonzódunk a szeretet felé. Ha mi sóvárgunk a szeretetre, és ha valóban helyesen dolgozunk, így gyorsabban felfedezzük a gyűlöletet, és nem a szeretetet. Fentről megmondják neked az igazat.

És felfedezni a szeretet, azt jelenti, hogy nézd a barátokat mint a generáció legnagyobbját, keressél bennük csak pozitív tulajdonságokat, próbáld meg azt érezni, hogy az ők vágyai sokkal fontosabbak te vágyaidnál, mint az anya a gyermekével szemben.

12.12.2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

15 dec 2012

Mi állít meg minket?

Mi állít meg minket?

Nem tudom korrigálni a magamban felfedezett gonoszt a csoport nélkül. Tegyük fel, hogy gyűlölöm egy bizonyos barátom, és annak ellenére, hogy értem, hogy ez rossz, magam semmit sem tehetek a dolog ellen. Csak a Teremtő segíthet nekem, és addig, minden igyekezetem ellenére, továbbra is utálni fogom őt.

Ez zavar engem reggeltől estig, megértem, hogy az megállítja a spirituális haladásom, és ami a legfontosabb hogy nem teszi lehetővé számomra, hogy nem adhatok elégedettséget a Teremtőnek. Világossá válik, hogy ha gyűlölök egy barátot, akkor azonos mértében gyűlölöm a Teremtőt. Tehát mit tehetek?

Aztán eszembe jut, hogy megváltozhatok a környezet hatására.

Kérdés:

És mi van. ha ez nem működik?

Válasz:

100% működni fog, csak akarnom kell. Valójában ez mind és minden nagyon egyszerű a csoportban, beleértve az Ein Szof (Végtelen) világát.

Kérdés:

Tehát mi állítja meg az embert ha ez az élete célja?

Válasz:

A tisztelet hiánya és a lustaság, ez állítja meg. Mindene megvan az utolsó részlétig: támogatás, egy válság, barátok, könyvek, terjesztés – ez az összes feltétel, és a Felsőbb erő készen áll. Mi vagyunk azok, akik megállítjuk magunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, rögzítenünk, és létrehoznunk a Kölcsönös Garancia erejét, hogy használhassuk, hogy elérjük a Teremtő befolyását. Lehet, hogy megfeledkezünk a munkának erről a részéről, bár mesterséges ebben a pillanatban, de ennek nagy hatása van a csoportmunka kezdetén.

Ezt nem tesszük meg; nem fejtünk ki elég erőfeszítést, mint veszély idején. Hol vannak az erőfeszítéseink? Hol van az igény?

2o12 December o6, Napi Kabbala leckék 4. részéből “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

12 dec 2012

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

Kérdés:

Mindenkinek erőlködnie kell majd a spirituális ösvényen?

Válasz:

Mindenkinek. Végül is ugyanolyan lehetetlen a szenvedés útján is erőlködés nélkül végigmenni, erőfeszítések nélkül, edény építése nélkül, a szükséges befektetés nélkül, hogy felfedezzem a hiányt magamban és a vágyat. Hogyan érezhetném a spiritualitást mindezek nélkül? Hogyan érezhetném a spirituális világot? Hogyan fedezhetném fel a Teremtőt, ha nem tapadok Őhozzá, ha nem érem el a Vele egyező formát?

El kell ezt érnem, de a kérdés az, hogy milyen áron? Több vagy kevesebb bajon és szenvedésen keresztül, vagy a vágyon keresztül, amelyet magamban fejlesztek ki. Ez is csapásokat vált ki, de ellentétes formában.

Így vagy úgy éreznem kell, és keresztül kell mennem egy meghatározott mennyiségű fájdalmon és szenvedésen, elkülönülésen, késztetésen és vágyakozáson. Van a vágy és a vágyakozás. A vágyakozás az én erőlködésem. Megkaptam a vágyat, de gyorsulást kell adnom hozzá. És hogyan? A szenvedések által, vagy a csoport segítségével, ez már az én dolgom.

Haladhatunk nagyon kellemetlen dolgok nyomása alatt: háborúk, katasztrófák, csődök, járványok, stb. És az is lehetséges, hogy máshogyan haladjunk, a helyes környezet befolyása által. Továbbra is megmaradnak az akadályok és továbbra is fel kell fedeznem a vágyam vastagságát, de megédesítem az utat a Teremtő iránti vágyakozásommal, hogy szükségem van Őrá – a szeretet kínjai a gyűlölet kínjai helyett.

Eljön majd az idő, mikor senki sem menekülhet Isten munkájától, de lehetséges a csapások által haladni, a “Fáraó” terhei alatt, és lehet vágyakozni a célra a környezet segítségével. A végeredményt nézve a két dolog ugyanaz, de a tartalmát tekintve, ez két teljesen különböző dolog.

2o12 December o4, napi Kabbala lecke 4. részéből, “Kabbala és filozófia”

FG

12 dec 2012

66 queries in 0,607 seconds.