Dr. Michael Laitman

hasonlóság

Figyelj oda a Teremtő célzásaira

Teljes problémánk abból áll, hogy nem figyelünk oda a Teremtő célzásaira. Csöndben a Teremtő állandóan irányít minket, de mi nem érezzük ezt. Az embernek éreznie kell, hogy a Teremtő a fülébe suttog.

Mindez nem egy pszichológiai probléma, vagy külső hangok hallása, sem pedig kényszerítő gondolatok. Mindez a mi belső érzékelésünk, melynek állandóan érzékenyebbé kell válnia a Teremtő hangjának meghallására.

Éreznem kell ezt a belső hangot, magamon belül, “Vajon ez Tőle származik, vagy magamtól?”. Amennyiben elkezdem meghallani ezeket a célzásokat, akkor azok nagy mértékben képesek nekem segíteni. Az embernek éreznie kell belül, hogy a Teremtő  állandóan beszél, és célozgat.

Mindez nem lesz kellemes. Vissza kell tartanom magamat, és el kell távolodjak nagyon sok olyan gyengeségtől, melyekkel rendelkezem, és néha önmagammal ellentétesen kell, hogy cselekedjek. Mit tehetünk mindezzel? Az embernek módot kell találnia arra, hogy lecsillapodjon. Léteznek ilyen pillanatok is, mivel a személy végül is ember.

Azonban lényegében ez az érzékenység a belső hang irányában, ahogy az írva van, “Én egy hangot hallottam”, nagyon fontos. Mindez nem skizofrénia. Valójában ez egy nagyon komoly ráhangolódás, mint ahogy hangszerek vannak hangolva annak érdekében, hogy a hangvillához hasonuljanak, a színtiszta “A” hanghoz. Ez ahogy a személynek éreznie kell magát: mely frekvencián vagyok képes “elkapni” a Teremtő hangját?

Kérdés:

Hogyan vagyok képes megkülönböztetni a Teremtő hangját másokétól?

Válaszom:

Csakis a vágy által. Nincs más módja mindennek. Senki és semmi nem segíthet. Az előző század elején, a Hazon Ish-nek nevezett Kabbalista írta a következőket “Hit és Önbizalom” című könyvében, “Az adakozás tulajdonsága az érzékeny lélek finom mozdulata”. Ezzel kezdi könyvét. nekünk pontosan erre a finom ráhangolásra van szükségünk arra a frekvenciára, ahol a Teremtő sugározza adását.

Kérdés:

Mi az erő, mely segít minket abban, hogy állandóan megtartsuk ezt a ráhangoltságot, és képesek legyünk megkülönböztetni, hol és milyen állapotban vagyunk? Vagy nem számít, hogy én jól vagy rosszul érzem magamat?

Válaszom:

Mi az ami segíthet minket abban, hogy magunkat a “lélek finomságára” hangoljuk? Csakis a többiek irányában tett mozdulat, amikor én öszekapcsolódom a többiekkel magam ellenében, és az összes csavar, fordulat és probléma ellenében, és amikor állandóan megpróbálom magamat hangolni.

Mindezek a csavarok, fordulatok és problémák szándékosan vannak nekem megadva. Mindazok azt jelzik, hol van még szükségem hangolásra. Megmutatják nekem a szükséges frekvenciától való eltérésemet. Az összes probléma, nehézség, és negatív dolog annak a kifejeződése, hogy én mennyire nem vagyok még helyesen hangolva, és hogy még mindig nem találtam meg a megfelelő rezonanciát.

Amennyiben a személy bármit ami történik ilyen módon éli meg, mindannak ellenére ami megtörténik vele, hogyha nem veszíti el azt a gondolatot, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és magát arra is ráhangolja, hogy “Amennyiben nem teszem mindezt meg magamért, akkor ki teszi meg mindezt”, akkor nincs másra szüksége.

Kérdés:

De hol hallja meg a személy ezt a hangot magán belül?

Válaszom:

Az önmagából kifelé tartó mozdulaton keresztül. Az a hangszer, ahol a Teremtő érezhető, egy új rezonáló régió magunkon belül, mely a többiek viszonylatában kezd el rezonálni.

Ez az a hangszer melyet létre kell hoznunk. Ezt hívjuk “lélek”-nek.

03 máj 2011

Kísérletezzünk!

Kérdés:

A kabbala egy kísérleti tudomány. Kapcsolatba hozható a legutóbbi kongresszus bármilyen kísérlettel?

Válasz:

Mindannyian kabbalisták vagyunk, és a tudósok is, egy olyan értelemben, hogy saját magunkkal kísérletezünk, és tapasztaljuk meg a kabbala alkalmazását, annak következményeit, és a személyiségre gyakorolt korrekcióját.  

Körülbelül 30 évvel ezelőtt olvastam a ma már jól ismert Shamati (Hallottam) című könyvet, és talán ha egy-két százalékot megértettem belőle. Majd minden évben újra elolvastam, és éreztem a hatását magamon, és összehasonlítottam, azt, ami velem történt azzal, ami le volt írva a könyvben, és döbbenetes volt felfedezni, hogy amit a könyv leírt, pontosan az történt velem. Én megtartottam ezt a szokásom, és újra és újra elolvastam a Shamati könyvet az elmúlt 30 évben (1979-ben kaptam), és minden alkalommal felfedeztem, hogy ez a könyv rólam szól.

Még tíz év után is feltárt ez a könyv valami újat magából, mint egy olyan forrás, amely mindent leír rólam. Mindent! Ez azért van, mert aki írta, alulról kezdte, mint minden ember, majd felemelkedett a spiritualitásba, és olyan spirituális szintekről írt, ahová én még nem tudok elérni.  

Ha magasabbra emelkedhetnék, hirtelen felfedezném, hogy ez a könyv többé nem azokról az állapotokról beszél, amelyeken átmegyek. Világossá válik a számomra; tisztán látom, hogy a szerző csak egy különleges szintet ért el, és nem többet.

Láthatjuk ezt, még több kabbalista könyv szerzője esetében is, bár ezzel nem csökkentem a nagyságukat semmilyen módon! Azon a szinten írtak, amelyet elértek, és ez mindegyikünk számára ugyanaz.

Másrést milyen jogon magyarázzuk, írunk hozzá, és írunk mindarról, amit a nagyszerű kabbalisták írtak a múltban? A dolog lényege, hogy mi azt írjuk, ami helyes a mi szintünkön. Ez pontosan így is van, mivel mi kevesek vagyunk még, mindent ezen keresztül írunk le. Ez a mód egyszerűbb azoknak, akik elérkeznek a kabbalához, kapcsolatot találnak az anyagokkal, sokkal egyszerűbben, mint a hatalmas írásokkal a múltból, amiket olyan kabbalisták írtak, akik hatalmas spirituális szinteket értek el.

Azonban végül valóban kísérleteket hajtunk végre önmagunkon, és ez az egész életünkben folytatódni fog, ameddig el nem érjük a végső korrekciót. Ezért a kabbala, ha összehasonlítjuk a többi tudománnyal, nem működik az emberen kívül. Itt valaki nem valami külső dolgot tanulmányoz, sokkal inkább önmagát, önmagán belül. Tehát, kísérletezzünk.  

KN

 

 

09 feb 2011

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

Hogyan válhatunk spirituális szupermenné?

Kérdés:

Ahelyett, hogy szupererősnek érezném magamat, napról napra egyre gyengébbnek érzem magam. Hogy válhatok spirituális szupermenné, akik az Egója fölé emelkedik?

Válaszom:

Először is mindent a tényekre kell alapoznunk. Nincs oka annak, hogy megijedjünk a tényektől, mivel minden a Teremtőtől érkezik hozzánk, aki a folyamatot olyan módon mutatja be nekünk, hogy abból tanulhassunk.

A Felső Fény a Resimónkat befolyásolja, azokon belül azokat a képeket megteremtve melyek megjelennek előttünk. Ő információs adatokat (Resimó) vesz tőlünk, azokat belső képernyőnkre vetíti, és ezáltal mi úgy érzékeljük magunkat mintha egy bizonyos állapotban, helyzetben lennénk.

Mindezen állapotoknak meg kell történniük az út mentén. Akkor mi a probléma? Az a tény, hogy én néha rosszul érzem magam, néha meg jól, látszólag semmilyen erővel nem rendelkezve magam által. Végül is engem a Fény irányít.

Most én megkapom annak magyarázatát, hogy a Fény hogyan befolyásol engem. De ki vagyok én? Én csak megfigyelem ezt a munkát. Ezért hívjuk azt a Teremtő munkájának. Mi arra oldalról tekintünk, és ezt arra kell felhasználjuk hogy megtanuljuk mi is történik.

Kellemetlen-e az az érzés, hogy Ő működtet engem? Mi van ha rátekintek barátomra aki hirtelen elsírja magát, vagy éppen boldog, néha alszik, és néha elsiet valahová, mindez normális lenne, mivel én akkor a Fény cselekedeteit valaki máson figyelném meg. De nekem az nem tetszik, hogy mindezt magamon megtörténve figyeljem meg.

Egy részről ez így helyes. Másrészről ha elkezdjük magunak azonosítani ezekkel a cselekedetekkel, a Teremtővel, és ha mi arra vágyunk, hogy igazoljuk Őt, akkor nem törődünk majd azzal, hogy mi is történik velünk. Mi Azzal azonosítjuk majd magunkat, aki minket működtet, és mi csak úgy érzékeljük magunkat, mint az alapanyagot, melyen Neki dolgoznia kell.

Képesek vagyunk-e leválasztani magunkat erről az alapanyagról? Képesek vagyunk-e azt mondani: “Ez egyátalán nem én vagyok, hogyha én mozdulok, valamit teszek, valamit gondolok, vagy valamire vágyom, akkor az nem én vagyok. Én a Teremtővel azonosítom magamat, aki azt tesz amit akar ezzel az alapanyaggal” Ez az amikor már valóban képesek vagyunk magunkat oldalról, kívülről szemlélni.

Most jön egy másik kérdés: Képes vagyok-e megkérni a Teremtőt, hogy célirányos cselekedeteket hajtson végre rajtam? Lehetséges, hogy ez megtörténjen, szóval próbáljuk meg. Milyen cselekedetek legyenek ezek? És minek az érdekében? Mit fog Ő meghallani? Mit akar Ő majd elvégezni? Nem akarok valami hiábavalót kérni Tőle. Hogyha én már elértem azt az állapotot, ahol képes vagyok vele együttműködni a testem ellenében, ahogy azt Mózes tette a Fáraó ellenében a Teremtő segítségével, akkor hadd kérjek már valami valóságosat. Ez az amikor a személy elkezdi ezt a teljes folyamatot.

hzs

26 nov 2010