Dr. Michael Laitman

hit

Ima a jövőbeli Énhez

Laitman_707

A probléma az, hogy a Kabbala Bölcsességéhez eljutott ember milyen gyorsan kezdi el a valódi munkát. Lehetséges, hogy már hosszú ideje foglalkozik Kabbalával, figyeli, mit mondanak, de nem tesz olyan erőfeszítéseket, ami a másokkal való kapcsolatra irányul.

Talán, csak hosszú idő eltelte után kezdi el megérteni, hogy a spirituális út az a csoporttal való kapcsolatban jelenik meg, és ehhez meg kell találnia az egység középpontját. Végül is csak ott érdemli ki a kapcsolatot a Teremtővel

Hosszú idő telik el addig amíg az ember kialakít egy elképzelést, a Teremtő koncepciójáról. Végül is a Teremtőnek nincs képe nincs formája, a legkisebb fogalmunk sincs róla.  Teremtőnek nevezzük az adakozás erejét, amely bizonyos feltételek mellett tárul fel az ember számára, és ezt a feltárulást a saját erőfeszítése által kell elérnie. Az embernek alkalmassá kell válnia az adakozás minőségének megszerzésére. Csak amikor az adakozás ereje megjelenik az emberben, hívhatjuk ezt úgy hogy Teremtő, de ez nem az emberen kívül van.

Az ember lényegében a saját jövőbeli formája által kap benyomásokat. Magára vonja azt a tényt ami majd feltárul benne, az az amely majd a jövőben feltárul benne. Teljesen világos kell legyen a számára, hogy semmi nem fog megváltozni kivéve ő maga. Törekednie kell erre a jövőbeli formára, és meg kell szólítania egy imával.

Ezért erről az útról az van mondva, hogy: “Dolgoztam és megtaláltam”. Ez nem jelenti azt, hogy én az úton maradok és körülöttem minden megváltozik, az emberen belüli teljes világ és emberen belüli egész valóság megváltozik. Ezért mondjuk azt, hogy „Dolgoztam és megtaláltam, ezért hiszek benne”. Lehetetlen eljutni ehhez a megtaláláshoz, anélkül, hogy magamat megváltoztatnám. Megtaláltam mivel, eljuttattam magam a Reformáló Fény által a helyes formámhoz, és önmagamon belül feltárul a kölcsönös minősége az adakozásnak és a szeretetnek, amely minőséget Teremtőnek nevezzük.

Erőfeszítés nélkül lehetetlen elérni ezt.  Erőfeszítések által megtalálom, kifejlesztettem azt az alapot, amelyen az adakozás képét, a Teremtő minőségét felfedezhetem. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak. Ezért az erőfeszítésemnek túl kell mutatniuk az ember hatalmán azaz, nekem alapot kell teremtenem az erőfeszítéseim által, de mindig meg kell várnom, hogy a reformáló Fény változtasson meg engem, és az készítsen fel az adakozás és a szeretet minőségének feltárulására. Akkor mindez kialakul bennem, ez fog uralkodni és megváltoztatni engem olyan módon, hogy a teljes értelmem és szívem, teljes kapcsolatban fog dolgozni a többi részemmel, amelyek most idegennek és tőlem leválasztottnak tűnnek még.

Tehát szükségünk van az erőfeszítés helyes definíciójára. Ezért telik el annyi idő, attól a pillanattól kezdve, amikor valaki megérkezik a csoporthoz és elkezd tanulni, addig a pontig amikor elkezdi megérteni és érezni, hogy minden változásnak benne kell megtörténnie és nem rajta kívül. A megközelítésnek ezt a váltását nevezzük helyes valóságérzékelésnek, amikor érezzük, hogy minden az emberen belül van mivel az egész világ az ember saját minőségeinek lenyomata, és a spirituális edényébe bele kell foglaltatni mindent, azaz ennek az edénynek „integrálnak” kell lennie. Csak akkor éri el ennek a megvalósulását, amikor a teljes teremtés benne van, mint elválaszthatatlan rész az egész ásványi, növényi és állati természet és az emberek részei a léleknek és nincs semmi ezen kívül.

2013.11.12, Felkészülés a reggeli leckéhez, a “Shamati56–os levélből

ford: B S

lekt. KN

Forrás: The Prayer To One’s Future Self

14.11.2013, תפילה לעצמי העתידי

23 nov 2013

Hinni a Teremtő nagyságában

Hinni a Teremtő nagyságában

Kérdés:

Mit jelent az, hogy hinni a Teremtő nagyságában? A hit, ez egy olyan eszköz, mint egy tudós, aki képes tudomásul venni egy másik tudós kísérletét?

Válaszom:

A mi világunkban a “hit” fogalma sok helyen van használva: “Én hiszem”, Én hiszékeny ember vagyok “, és így tovább. A Kabbala Bölcseletében, a “hit”-nek más a jelentése. A hit egy érzés.

Mert minden, amiről a Kabbala Bölcseletében beszélünk, az két erő: a megszerzés és az adakozás, azaz a vágy és a Fény (a kitöltése). Sőt, a vágynak az ereje az “Egyenes Fény” négy állomásán keresztül érvényesül az edény felé.

Miért nevezzük az egyiket a létező erőből, Fénynek és nem örömnek? Mivel a Fény befolyásolja a vágy fejlődési szakaszait, amelyet még nem érzékelünk, mint öröm, mint kitöltés. De mind ezt a Fényt teszi. Tehát nincs olyan fogalom, mint “hit”.

Mit jelent az, hogy én hiszek valamiben “? Valamiben, amit nem értek, absztrakt, érzékelhetetlen? Nem. Mi mindig az edény szempontjából beszélünk (vágy), abból a szempontból, amit a vágy érez.

A legfontosabb a hatalmas erőnek az érzése, amely megteremtett és kontrollál engem, ennek az érzékelése, mint jó, mint adakozó. És ezt az érzékelést nevezzük “a hit”-nek.

Ezen kívül, a hit az adakozás és a szeretetnek a tulajdonsága, mert érzem az erőt, amely megteremtett engem, érzem önmagamban ugyanazt a tulajdonságát az adakozásnak és a szeretetnek. Egyébként, nem is érezném ezt az erőt, mert minden csak akkor érzékelhető, ha formaazonosság van: abban a mértékben, ha van valamilyen tulajdonságom, én érzem ugyanazt a tulajdonságot, mintha rajtam kívül lenne. Bár nincsen olyan, hogy “rajtam kívül”, minden mindig bennem létezik.

Már kezdettől fogva meg kell értenünk, hogy ha valamit érzünk, csak azért van, mert van bennünk egyfajta azonosság, egyezési mérték. Lényegében, mi érezzük magunkat! Ez a kérdés összességében azért van, hogy megváltoztassuk saját magunkat, és akkor másnak kezdjük el érezni magunkat, spirituálisabbnak.
Hinnem kell, a Teremtő nagyságában, éreznem kell, a Felső nagyságának az erejét, amely megteremtett mindent, ural és kitölt mindent.

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S
Szerk: Sz I

13 szept 2013

Elfogadva a felső szabványát

Elfogadva a felső a szabványát

Az igazság és a hazugság letisztázása az elme munkája és ezen kell, dolgozzunk a “hit” szintjén, azaz, a “bölcsek hite”-ben, mivel, nem tudjuk letisztázni magunknak az igazság és a hazugság a fogalmát.

Meg kell, győzzük magunkat, hogy elfogadjuk ezt a magas standardot, hogy az adakozás az igazság. Mi magunkban soha nem leszünk képesek megtudni.Mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, és össze vagyunk kapcsolódva a Felső részünkkel (“Galgalta ve Eynaim”)[1] a Felső szinthez, az alsó részen (AHP) keresztül. Ebből következik, hogy mi magunkhoz tudjuk vonzani a Fényt, csak a Felső “AHP[2]“- ján keresztül. Nem lehet tudni, hogy mi a Felső szint, amíg nem emelkedünk fel hozzá.

Kezdetben mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, teljesen a Felső alatt, ez az első állapotunk. Ezután, mi felemelkedünk a második állapotra, amikor már beleöltözünk a Felső AHP-jába. De soha nem tudhatjuk, mi az igaz és mi a Felső édessége. Mindig keresnünk kell, megtalálni és megszerezni az új megfigyeléseket és érzéseket, hogy felemelkedjünk a következő szintre.

Ebből az következik, hogy nincs más választásunk, csak az, hogy elfogadjuk a “bölcsek hitét,” a Felsőbb hitét, amely fölöttem található. Szerintem nekem ő bölcsnek tekinthető, mert bölcsesség van benne és nekem nincs. Én fel kell, hogy készítsem magam a Hasszadim[3]ra, és akkor képes leszek elfogadni a Felsőtől a feltételeket és az Ő tanácsát.

2013.07.30, Napi Kabbala leckéből, “Shámáti[4]” 148 “,” Keserű és édes, igaz és hamis vizsgálata”

Ford: B S
Szerk: Sz I


[1] Galgata ve Eynaim = koponya, és szemek

[2] AHP = megszerző edény, a világ nemzetei

[3] Hasszadim = kegyelem, irgalom

[4] Shamati = hallottam

 

08 aug 2013

Abszolút hit

Rabash, cikke 37, 1984/85 “Ki tanúskodik az emberért”:  Abban a fokozatban, ahol az ember kilép az önszeretetből, elnyerheti az abszolút hitet.

Kérdés: Mi az abszolút hit?

Válasz: Ez a passzus arról a nagyon magas spirituális fokozatról vagy folyamatról beszél, amely felépíti a középső vonalat. Egy felkészülési időszak után elérkezünk a részleges hit állapotába (Hafetz Hesed). Ebben az állapotban kizárólag és folyamatosan az egoizmus hegye fölé emelkedésre összpontosítok. Időről időre fölé emelkedem, átváltoztatom az előző lépés vétkeit és hibáit a hibáknak és az érdemeknek megfelelően. Ennek során válok igazzá.

Ezután felemelkedem a szeretet szintjére, és mindent érdemmé változtatok. Ez az, amit abszolút és teljes hitnek nevezünk, amelyet szintén fokozatokra osztunk. “Hit” az a HassadimFénye, amely kiterjed a Klbeni, és a “teljes hit” a Hassadim a Hochma illuminációjában. A teljesség kizárólag a Hochma Fénye által érhető el, amikor az képes kitölteni a Hassadim Fényét.

Ebben az állapotban, két vonallal dolgozom, és felismerem a harmadik vonalat az adakozás megszerzésével. Amikor érzem a kapni akarást, és adni akarok, a teljes hit felemeli bennem:  Hochma a Hassadimban.

kn

29 szept 2010