A probléma az, hogy a Kabbala Bölcsességéhez eljutott ember milyen gyorsan kezdi el a valódi munkát. Lehetséges, hogy már hosszú ideje foglalkozik Kabbalával, figyeli, mit mondanak, de nem tesz olyan erőfeszítéseket, ami a másokkal való kapcsolatra irányul.
Talán, csak hosszú idő eltelte után kezdi el megérteni, hogy a spirituális út az a csoporttal való kapcsolatban jelenik meg, és ehhez meg kell találnia az egység középpontját. Végül is csak ott érdemli ki a kapcsolatot a Teremtővel
Hosszú idő telik el addig amíg az ember kialakít egy elképzelést, a Teremtő koncepciójáról. Végül is a Teremtőnek nincs képe nincs formája, a legkisebb fogalmunk sincs róla. Teremtőnek nevezzük az adakozás erejét, amely bizonyos feltételek mellett tárul fel az ember számára, és ezt a feltárulást a saját erőfeszítése által kell elérnie. Az embernek alkalmassá kell válnia az adakozás minőségének megszerzésére. Csak amikor az adakozás ereje megjelenik az emberben, hívhatjuk ezt úgy hogy Teremtő, de ez nem az emberen kívül van.
Az ember lényegében a saját jövőbeli formája által kap benyomásokat. Magára vonja azt a tényt ami majd feltárul benne, az az amely majd a jövőben feltárul benne. Teljesen világos kell legyen a számára, hogy semmi nem fog megváltozni kivéve ő maga. Törekednie kell erre a jövőbeli formára, és meg kell szólítania egy imával.
Ezért erről az útról az van mondva, hogy: “Dolgoztam és megtaláltam”. Ez nem jelenti azt, hogy én az úton maradok és körülöttem minden megváltozik, az emberen belüli teljes világ és emberen belüli egész valóság megváltozik. Ezért mondjuk azt, hogy „Dolgoztam és megtaláltam, ezért hiszek benne”. Lehetetlen eljutni ehhez a megtaláláshoz, anélkül, hogy magamat megváltoztatnám. Megtaláltam mivel, eljuttattam magam a Reformáló Fény által a helyes formámhoz, és önmagamon belül feltárul a kölcsönös minősége az adakozásnak és a szeretetnek, amely minőséget Teremtőnek nevezzük.
Erőfeszítés nélkül lehetetlen elérni ezt. Erőfeszítések által megtalálom, kifejlesztettem azt az alapot, amelyen az adakozás képét, a Teremtő minőségét felfedezhetem. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak. Ezért az erőfeszítésemnek túl kell mutatniuk az ember hatalmán azaz, nekem alapot kell teremtenem az erőfeszítéseim által, de mindig meg kell várnom, hogy a reformáló Fény változtasson meg engem, és az készítsen fel az adakozás és a szeretet minőségének feltárulására. Akkor mindez kialakul bennem, ez fog uralkodni és megváltoztatni engem olyan módon, hogy a teljes értelmem és szívem, teljes kapcsolatban fog dolgozni a többi részemmel, amelyek most idegennek és tőlem leválasztottnak tűnnek még.
Tehát szükségünk van az erőfeszítés helyes definíciójára. Ezért telik el annyi idő, attól a pillanattól kezdve, amikor valaki megérkezik a csoporthoz és elkezd tanulni, addig a pontig amikor elkezdi megérteni és érezni, hogy minden változásnak benne kell megtörténnie és nem rajta kívül. A megközelítésnek ezt a váltását nevezzük helyes valóságérzékelésnek, amikor érezzük, hogy minden az emberen belül van mivel az egész világ az ember saját minőségeinek lenyomata, és a spirituális edényébe bele kell foglaltatni mindent, azaz ennek az edénynek „integrálnak” kell lennie. Csak akkor éri el ennek a megvalósulását, amikor a teljes teremtés benne van, mint elválaszthatatlan rész az egész ásványi, növényi és állati természet és az emberek részei a léleknek és nincs semmi ezen kívül.
2013.11.12, Felkészülés a reggeli leckéhez, a “Shamati” 56–os levélből
ford: B S
lekt. KN
Forrás: The Prayer To One’s Future Self
14.11.2013, תפילה לעצמי העתידי
Kérdés: A személy tapasztalhat időszakokat, amikor felgyűlik a sok szenvedés. A tizesnek is vannak ilyen időszakai?
