Dr. Michael Laitman

integráció

A te személyes problémád, mindenki problémája

A te személyes problémája mindenki problémája

Kérdés:

Hogyan kell az egyén problémájára tekinteni a csoport hálózatán keresztül?

Válasz:

Még soha életemben nem találkoztam olyan személyes problémával, amely egyedi esemény lenne, és csak magához a az adott emberhez tartozna. Megpróbálok felhozni egy ilyen példát. Például, fáj a hátad. Szóval, hogyan tartozhatna ez a probléma csak hozzád, amikor  te egy barátként része vagy a csoportnak, de  mivel most fáj a hátad,  az ágyban fekszel, ahelyett hogy jönnél és részt vennél velünk valamilyen közös cselekedetben, így lépést tartva velünk a tanulásban, a szándékban.

Te legyengítesz minket, mivel nem tudsz eljönni és mindenki szenved, aggódik miattad. Az is egy példa amikor, mindenki  egy csónakban utazik, és az a szereped, hogy forgasd vitorla csörlőt, de te hiányzol és nem teszed, és senki nincs aki a helyedet ezt a munkát átvenné. Akkor mi a teendő? Mert ha nem veszel részt, akkor a csónak nem lesz képes vitorlázni.

Hol láttál olyat egy integrált rendszerben, amiben mindenki teljes mértékben össze van kapcsolódva, és még is valami egyéni probléma lenne? Mondj egy ilyen példát!  Ez nagyon érdekes lenne. Szeretnék egy ilyen példát hallani, ami kivételt képez ez alól!  Azaz egy olyat, ahol a Teremtő nem teremtett egységes edényt, hanem létrehozott volna valamit, ami az edény mellett csak úgy lebeg, hasonlóan ahhoz ahogy a Hold a Föld mellett, önállóan kering.

A hátfájásod mellett is képes lennél  forgatni csörlőt, ám ettől még mindig fájna a hátad, azaz ettől még mindig meg lenne a problémád. Ami valójában az, hogy nem érzed a Teremtőt Aki mindenben jót cselekszik! De te még mindig nem vagy velünk (ha fizikailag ott is vagy), mert még mindig szenvedsz. A Teremtő felfedezése azt jelenti, hogy felismered azt, hogy Ő  jó és jóságos, de te nem vagy képes részt venni ebben a felfedezésben a fájdalmad miatt. Tehát mit kell tehetünk érted?

Egyszerűen egy integrált rendszerben nem  létezhet semmi egyéni, személyes probléma! Minden egyes ember befolyásol mindenkit, minden egyes pillanatban. Ennyire össze vagyunk kötve egymással.

Tehát ha a csoportban valakinek a háta fáj, mindenkinek úgy kellene, hogy érezze, hogy a saját háta fáj. Végtére is, az embernek úgy kell szeretnie felebarátját, mint önmagát.

Az Integrált rendszerben nem számít, hogy hol van a fájdalom és a hiba – ennek érzékelése az egész rendszerre vonatkozik.

Nem számít, hogy hol található a betegség, mert a rendszer már nem lehet teljes ha egy része beteg. Nem számít, hogy melyik csavar esett ki, mert ettől az egész rendszer nem működik megfelelően.Tehát nekünk érzékenyeknek kell lennünk a rendszer minden tagjával szemben.

2013.04.08, Báál HáSzulám írásaiból, 1-es Levél

ford: BS

lekt: KN

22 ápr 2013

Nem tudunk segédek nélkül lenni

Nem tudunk segédek nélkül lenni

Kérdés:

Gondoljuk el, hogy egy pár barát alapított egy üzletet, és aztán összevesznek. A barátság már szétesett és az üzleti részesedések is esnek szét. Ennél a pontnál, hogyan vagyunk képesek segíteni nekik abban, hogy maguk közt meg tudjanak állapodni, és létrejöjjön valamilyen egyetértés?

Válasz:

Szerintem az emberek nem tudnak maguk közt egyetérteni. Ahhoz hogy egyetértsenek valamiben, a saját természetük fölé kell emelkedniük, de azt nem tudják, ezt miképpen kell megtenniük.

Ezért van szükségük egy “döntőbíró”-ra, egy szakemberre, aki tanítja és elvezeti őket az integráció felé.

2013.02.08. A Kab.Tv. műsorából

DH

06 márc 2013

A megrovás hatékonyabb, mint a büntetés

Megrovás rosszabb mint a büntetés

Kérdés:

Mi tekinthető büntetésnek az integrálás megközelítésének szempontjából?

Válasz:

Csak a megrovás. Büntetésekből és az elbocsátásokból dühös ellenérzés marad vissza, de ha a cég részéről dorgálás érkezik, akkor az az önálló tökéletesség hiányának az érzését kelti, és ez vágyat kelt arra hogy az ember kijavítsa magát.

Ezzel együtt, a megrovásnak, figyelmeztetésnek nem kell arrogánsnak lennie, inkább lágynak, nem szemben vagy egyenesen mondva inkább mintha két oldalról közeledne, hogy határozottan irányban tartson.

Ezen kívül lehet befolyásolni a személyt a családján vagy a feleségén keresztül, de nem közvetlenül, hanem egy harmadik személy által. Ez egy nagyon hatásos, “fellendítő” eszköz. Látni fogja, hogy ez ösztönözni fogja a munkavállalót. Egy ilyen módszer sokkal hatékonyabb, mint a szankciók vagy egyéb intézkedések a társadalomban.

Minden esetben alkalmazkodnunk kell  az emberek képességeihez, és típusához! Nem állíthatunk részükre olyan kereteket, amelyek nem megfelelőek, vagy elérhetetlenek számukra. Ha ön látja, hogy az alkalmazottjai nem képesek megtenni valamit, akkor jobb úgy eljárni, -akár egy áthelyezéssel- hogy az számukra és az ön számára is hasznos legyen.

2013.02.07, A TV. músorából, “A munkaerő titkai”

BS

KA

27 feb 2013

Önmagad egyénisége mindenki másban létezik

Önmagad egyénisége mindenki másban létezik

Kérdés:

Hogyan működik az integrál érzékelés felfogásom, a lelkem egy új rétege kombinálódig avagy ellenáll a szubjektív “én”-nel, az egyéniségemmel?

Válasz:

Az egyéniséged a “MI” alatt van. Sohasem gyakorol nyomást az “ÉN”-edre. A lényeg az, hogy az éned folyamatosan egyre csak növekszik, és csak a “MI”-n keresztül vagy képes érzékelni magadat. Ahogyan te belehelyezed magad az emberiség teljes vágyának közös szervezetébe, akkor gondolod úgy, hogy duzzadni, bővülni kezdesz.

A bővülő érzéseid és tudatod úgy tűnik, mintha befednék az egész emberiséget. Ahogy egy állapotos nő testében a magzattal, akképpen érzed magadban te is az emberiséget. Ez az “ÉN”-ed valódi felfogása.

A másokhoz való való kötődésed határozza meg a te egyéniséged. Például, egy nő egyénisége a családján keresztül kerül kifejezésre, tény, hogy ő tartja össze a családot, szervezi meg a család életét, gondoskodik a családtagokról, a család számára pedig ő a minden.

Máskülönben, az egyéniséged az egoizmusodon, individualizmuson keresztül mutatkozik meg, és mindenkitől elkülönül. Nincs már hely a világunkban, új szintre fogunk lépni.

2012.11.27, KabTV. műsorából, “Egy Integrált Világ”

SzL

06 feb 2013

A szeretet szemén át látni a világot

A szeretet szemével látva

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy amikor az integrál módszerről tanulunk, akkor elkezdjük mások negatív tulajdonságait pozitívként érzékelni. Mit jelent ez pontosan?

Válasz:

Ez az jelenti, hogy amíg felül nem kerekedek az egoizmusomon, addig én nem látom a többieket, csakis saját magamat. De amikor magamon felül emelkedek, hirtelen méltányolni kezdem a másik embert, oly módon, ahogy ő értékeli saját magát. Más szavakkal, helyesnek és jónak látom cselekedeteit. Rosszul értékeltem őt, mikor a saját korábbi önző szempontomból tekintettem rá.

Megjegyzés:

Akkor nekünk nem csak a szubjektív “én” összeroppanására van szükségünk, hanem az összes etika összeomlására.

Válasz:

Az egoizmusunkban egyáltalán nincs etika. Azonban meg kell próbálni annyit belevinni, amennyi csak lehetséges és olyan távolra tolni minden embert, az eredeti megszerző természetétől amennyire csak lehetséges.

Amikor egy másik embert nézünk, megpróbálunk hibát találni benne, alacsonyabb rendűnek  akarjuk érezni őt magunknál, és azt, hogy mi jobbak vagyunk nála. Ez egy természetes védelmi reakció az egoizmusunk részéről. Ily módon látjuk az egész világot.

Amikor látom a gyermekeimet és mások gyerekeit, a saját gyermekeim mindig jobbak, legalábbis az én véleményem jobb róluk.

Mindig egy előnyösebb helyzetbe kell helyeznem magam, önmagam előtt, máskülönben nem lenne okom a létezésre. Az egoizmus védekező reakciója támogatást nyújt számomra abban, hogy  jogom van létezni és hogy én létezek is.

De amikor ezen felül emelkedek, teljesen másképp látom majd a világot és benne magamat.

2012.11.27, KabTV. műsorából “Egy Integrált világ”

KN

04 feb 2013

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Én működtetem az egész világot!

Én működtetem az egész világot!

Kérdés:

Létezik a személynek bármi tere egyéni munkára az integrált rendszeren belül?

Válasz:

A személy egyéni munkája abból áll, hogy teszi magát az egész rendszer integrált részévé. Egyéni munkája hatalmas.

Azáltal hogy ő egy kicsiny fogaskerék az általános rendszerben, látnia kell az egész mechanizmust maga előtt, hogy ő maga azt hogyan indítja be, és hogy minden mennyire rajta múlik. Az egész rendszert tökéletesnek kell éreznie, hogy az csakis az ő hozzájárulásán múlik.

Ezáltal a személy egyénisége egyátalán nem vész el, ehelyett egyénisége valóban különlegessé válik.

2o12 szeptember 25., “A szociális környezet építése” KabTV programból

(HZS)

29 okt 2012

Hogy másoljam le magamra a világi lelket?

Hogy másoljam le magamra a világi lelket

A kölcsönös integráció jelképezi, hogy mindenki a másikba van foglalva. Én összezsugorítom a vágyam, azaz, azokat a forma vágyakat, amelyek bennem léteznek, és megpróbálom elvenni és belefoglalni azokba a vágyakba amelyek másoknál létezik. Én nézem és látom, hogyan talál mindenki körülöttem örömet minden félében, és én nem éreztem, hogy mindez örömet okozhat.

Ha az ember ellágyul a lecke során, ez azt mondja, hogy ő nem képes belefoglalja magát a többiekbe. Vannak akik lángolnak és mások szundítanak, vagy ülnek unatkozva. Minden az elragadtatáson múlik, a benyomástól. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak. Én megpróbálok belelépni másokba és ámuljak az ő vágyaikba.

Ehhez először le kell nullázzam magam, mint egy kisfiú, különben nem tudom belülre integrálni magam, ezért lenullázom magam, mint a fekete pont a “Malchut “-ba. Most már betudok lépni a másikba, hogy lássam mi van benne belül. Ő nagyon sóvárog valamire, én sóvárogni akarok vele, és akkor képes vagyok felfogni a gondolatait és vágyait, mindent, ami benne van.

Én képes vagyok formatálni a vágyam, amit összezsugorítottam és átváltoztattam nyersanyaggá, és adok neki egy olyan formát ami létezik egy másik emberben. Ez azt jelenti, hogy én magamra másolom, ami az ő Nesámájába (Lelkébe) van, és most az én Nesámám megkapja az ő belső képét.

Én átmásolom magamhoz az ő adatait, mint ahogy másolunk az egyik számítógépről a másikra, egyik memóriából a másikba. Ehhez, eleinte le kell nulláznom magam, befordítom magam egy üres térbe. És akkor bemegyek a másik terébe, hogy kivegyem az adatokat tőle, és átvigyem az én “memória kártyám” – ba. Az én “memória kártyám” megtöltődik az ő adataival. De, az én “memória kártyám” már kezdetben üresnek kell, hogy legyen, készen kell legyen arra, hogy elfogadja az új adatokat. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak (integrációnak).

Mit szereztem meg ilyen módon? Voltak saját vágyaim, és most még vannak vágyak egy másik személytől is. Továbbra, így fogok magamba foglaltatni valaki más, és más vágyait. A végén, magamba építem az egész világot. De csak azzal a feltétellel, hogy kisebbé mutatom magam mindenkinél, és akkor magamba tudok foglalni mindenkit, és ebben okosabb leszek mindenkinél. Én növekszem és egyre nagyobb leszek mint mások, de annak köszönhetően, hogy kisebbnek tekintem magam, mint a többi. Ez így működik.

 

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

(BS)

13 okt 2012

Mozgás a fényes jövő irányába

Mozgás a fényes jövő irányába

Kérdés:

A társadalmi rendszer tudományos alapú felfogásának a felépítésével, nekünk nem kell beszélnünk a  válságról, a meglévő problémákról, a negatív hatásokról,  csak a jóról amely befolyásolja a társadalmat?

Válasz:

Alapvetően igen.  Mi feltételezzük, hogy a csoport szükséget érzi, arra, hogy átmenjen egy másik állapotba.

E fejlődés törvényének megfelelően mi látjuk, hogy jelenleg a rendszerben vannak negatív tulajdonságok és jellemzők, amelyek nem teszik lehetővé, hogy továbbra is pozitív módon működjenek, és kielégítsék  a szükséget. Hirtelen felfedezi, hogy ami neki a legszükségesebb volt azt elkerüli,  ezért van szüksége változásokra.

Itt kell létezzen egy negatív tényező. Csak nekünk nem kell növelnünk háromszorosára, hogy túlzott legyen, de alaplevően, észrevehetőnek kell lennie a rendszerben, mint egy meghívó egy forradalmi változásra.
Mindenesetre, az elmozdulás  csak a jelenlegi helyzet megtagadása által,  lehetséges  egy jobb helyzet felé irányítva.

Mi nem fejlesztünk negatív helyzetet, nem élünk negatív folyamatban. Léteznek egész társaságok, elméletek, amelyben az emberek folyamatosan tapasztalják a negatív helyzeteket. Mi nem tartunk ettől senkit vissza.

Minden mozgásunk előrehaladás, és csak a pozitív irányban. Ez nem menekülést jelent a megelőző negatív helyzettől, hanem kiemeli a közeledő pozitív állapotot, és a mozgást ennek irányában.

Mi azt akarjuk, hogy az emberek megértsék, hogy előttük várja őket valami fényes, jó, kellemes, meleg, és szeretnénk vonzani őket ahhoz.

2012. julius 02, “Az Integrált Világ. Az Integrált társaság képlete.”

(Danna)

08 okt 2012