Dr. Michael Laitman

integráció

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Én működtetem az egész világot!

Én működtetem az egész világot!

Kérdés:

Létezik az embernek bármi tere egyéni munkára az integrál rendszeren belül?

Válasz:

Az ember egyéni munkája abból áll, hogy teszi magát az egész rendszer integrál részévé. Egyéni munkája hatalmas.

Azáltal hogy ő egy kicsiny fogaskerék az általános rendszerben, látnia kell az egész mechanizmust maga előtt, hogy ő maga azt hogyan indítja be, és hogy minden mennyire rajta múlik. Az egész rendszert tökéletesnek kell éreznie, hogy az csakis az ő hozzájárulásán múlik.

Ezáltal az ember egyénisége egyátalán nem vész el, ehelyett az egyénisége valóban különlegessé válik.

2o12 szeptember 25., “A szociális környezet építése” KabTV programból

(HZS)

29 okt 2012

Hogyan másoljam be magamba a világ-kli lelkét?

Hogy másoljam le magamra a világi lelket

A kölcsönös integráció jelképezi, hogy mindenki a másikba van belefoglaltatva.

Megszorítom a vágyam, azaz azokat a vágyakat, amelyek bennem léteznek, és megpróbálom átvenni és belefoglaltatni magam azokba a vágyakba, amelyek a barátokban vannak.

Nézem és látom, hogyan mindenki körülöttem örömet talál mindenféle semmirekellő dolgokban, és nem érzem, hogy ez nekem örömet okozna. De ez nem zavar meg engem, mert tudom, hogy ha az ember szétesik, széthullik a lecke során, az azt mutatja, hogy ő nem képes belefoglaltatni magát a többiekbe. Vannak akik lángolnak és mások szundítanak vagy ülnek unatkozva. Minden az elragadtatáson és a benyomáson múlik.

Azt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak, ha megpróbálok beleolvadni áhítattal a másik vágyaiba és ugyan ezt tartja fókuszban a barátom is.

Ehhez először le kell nulláznom magam, mint egy gyermek mikor csendben ülve vár, különben nem tudom a barátokra irányozni magam.  Lenullázom magam, egy pontba sűrítve, mint egy fekete pont a papíron, visszavonom magam a “Malchut “-ba. Úgy már be tudok lépni a másik vágyaiba, hogy lássam mi van benne belül.

S akkor, ha ő nagyon sóvárog valamire, én sóvárogni akarok majd vele együtt, akkor leszek képes  felfogni a gondolatait és vágyait és mindent ami őbenne, a lelkében benne van.

Ettől a ponttól képes leszek átformálni a vágyam, amit a kicsinység állapotában felhasználhatóvá tettem a másik vágyainak befogadására, és adok neki egy olyan formát, amit befogadható. Ez azt jelenti, hogy én magamra másolom, ami az ő Nesámájában (Lelkében) van, és az én Nesámám megkapja az ő belső képét.

Átmásolom magamhoz az ő “adatait” mint ahogy másolunk az egyik számítógépről a másikra, egyik memóriából a másikba. Azaz létrehozok magamban egy “üres teret”, majd belépek a barátok “üres tereibe” hogy másoljam az “adatokat” belőlük és átvigyem az én “memóriakártyámba” Az én “memóriakártyám” feltöltődik az ő adataikkal. De az én “memóriakártyámnak” már kezdetben üresnek kell lennie, készen kell állnia arra, hogy elfogadja az új adatokat. Ahogy a barátokban is lennie kell “üres térnek”, amibe belefoglaltathatnak engem. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak (integrációnak).

Mit szerezhetek meg ilyen módon?

Voltak saját vágyaim, de már vannak vágyaim más emberektől is, a tízesben a barátaimtól. Azaz, ha továbbra is így fogok magamba foglaltatni másokat, és mások vágyait, akkor lépésről lépésre magamba építem az egész világot.

De csak azzal a feltétellel lehetséges ez, ha kisebbnek mutatom magam mindenkinél, és akkor magamba tudok foglalni mindenkit és ebben tudatosabb leszek mindenkinél. Növekszem és egyre nagyobbá válok, de annak köszönhetően, hogy kisebbnek tekintem magam a barátoknál. Ez így működik.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

13 okt 2012

Mozgás a fényes jövő irányába

Mozgás a fényes jövő irányába

Kérdés:

A társadalmi rendszer tudományos alapú felfogásának a felépítésével, nekünk nem kell beszélnünk a  válságról, a meglévő problémákról, a negatív hatásokról,  csak a jóról amely befolyásolja a társadalmat?

Válasz:

Alapvetően igen.  Mi feltételezzük, hogy a csoport szükséget érzi, arra, hogy átmenjen egy másik állapotba.

E fejlődés törvényének megfelelően mi látjuk, hogy jelenleg a rendszerben vannak negatív tulajdonságok és jellemzők, amelyek nem teszik lehetővé, hogy továbbra is pozitív módon működjenek, és kielégítsék  a szükséget. Hirtelen felfedezi, hogy ami neki a legszükségesebb volt azt elkerüli,  ezért van szüksége változásokra.

Itt kell létezzen egy negatív tényező. Csak nekünk nem kell növelnünk háromszorosára, hogy túlzott legyen, de alaplevően, észrevehetőnek kell lennie a rendszerben, mint egy meghívó egy forradalmi változásra.
Mindenesetre, az elmozdulás  csak a jelenlegi helyzet megtagadása által,  lehetséges  egy jobb helyzet felé irányítva.

Mi nem fejlesztünk negatív helyzetet, nem élünk negatív folyamatban. Léteznek egész társaságok, elméletek, amelyben az emberek folyamatosan tapasztalják a negatív helyzeteket. Mi nem tartunk ettől senkit vissza.

Minden mozgásunk előrehaladás, és csak a pozitív irányban. Ez nem menekülést jelent a megelőző negatív helyzettől, hanem kiemeli a közeledő pozitív állapotot, és a mozgást ennek irányában.

Mi azt akarjuk, hogy az emberek megértsék, hogy előttük várja őket valami fényes, jó, kellemes, meleg, és szeretnénk vonzani őket ahhoz.

2012. julius 02, “Az Integrált Világ. Az Integrált társaság képlete.”

(Danna)

08 okt 2012

Külső mérték a belső változásra

Külső mérték a belső változásra

Kérdés:

Képzeljünk el egy fejlődő integrált társaságot, amely egy fallal van körülvéve. Abban a pillanatban, hogy a fal kissé felemelkedik, ott rögtön behatol egy egyszerű társaság és rögtön keveredés keletkezik. Azaz, előttem az az ember aki nem eléggé fejlett az integráció szempontjából, akkor kettőbe oszlik, és mindegyik azzal érvel, hogy az ő tanára az ideális és tanítása a helyes. Hogyan tudom melyik kritérium a helyes?

Válasz:

Abban a pillanatba amint a személy elkezdi megismerni magában a belső változást a környezet hatása által, amely körülveszi őt, elkezdi megérteni mennyire a javára válnak, és az ő szempontjából már nincs problémája a külvilággal, nem tudja befolyásolni. Tény, hogy a külvilág nem befolyásolja az ilyen embert, mit tud ajánlani neki? Ő kissé letudja állítani, megzavarni, ez a zavar fékezi, de szükséges számára, hogy dolgozzon vele és fölé emelkedjen.

Ezért a külső hatás lényegében szükséges, és jó a fejlődésre. Ha a befolyása alá esik, ennek az a jele, hogy még mindig nem korrigált, nem emelkedtett maga fölé. És ezért a külső hatás szükséges méték, hogy mennyire kell megváltoztassa magát.

Kérdés:

Ha megfelelő a személynek, amely irányul az integrált társaság felé, mert egy bizonyos része még nem jutott be legalább egy lábával erre az útra, és nem fog érezni semmit? Szóval, milyen formán fog felszálni a futószalagra?

Válasz:

A választás hiányából,vagy a mi magyarázatunk által, azaz kétféle módon. Először is, ez a szenvedés útja, amely hátulról tolja minden embert a bolygón, és a második, hogy ez ugyanaz a vonzóerő, amelyet mi tudunk adni, úgy hogy megmutatják neki a kijáratot és a fényes jövőt.

2012 Julius 2, Beszélgetés az Integrált világról

(BS)

06 okt 2012

Annak az erőnek a megtalálása, mely képes szeretetet kiváltani.

Annak az erőnek a megtalálása mely képes szeretetet kiváltani.

Kérdés:

Az integrált társadalomban létezik egy bizonyos “absztrakt” cél, mely gyönyörű és tökéletes és melyet mindenki szeret. Nem lehet, hogy mi is ugyanazokba a csapdákba essünk mint korábbi utópisztikusok?

Válasz:

Mi a lényege az egész problémának? Csakis az emberi természet megváltoztatása.
Amennyiben ez lehetséges akkor az integrált társadalom utópiából valósággá változik. Amennyiben nem lehetséges, akkor mindez megmarad utópiának és jobb ha távol maradunk egy ilyen társadalomtól.

Először és meg kell tudnunk, hogy vajon képesek vagyunk-e egy bizonyos erőt magunkra vonzani, egy olyan tulajdonságot mely olyan feltételeket teremt, ahol minden egyes személy alaptermészete képes megváltozni egoisztikusról altruisztikusra.

Mindez kicsiny embercsoportok fokozatos, kitartó megváltoztatásán keresztül lehet elérni, melyet aztán be lehet vezetni egyre növekvő embercsoportokra. De alapvetően ennek a folyamatnak az egész emberiséget magába kell foglalnia.

Lehetséges-e az hogy egy ember, aki totális egoistának lett megteremtve, aki csak magára gondol és semmi másra (ez az ahogy alapprogramja működik), megváltoztassa “operációs rendszerét”? Sőt mi több képes-e a programot úgy megváltoztatni hogy az alany aki az élvezetet kapja az nem én leszek többé, hanem az engem körülvevő feltételeknek köszönhetően, az én saját élvezetem onnantól abból származik, hogy látom a körülöttem levők jólétét, melyet én okoztam.

Az élvezet megmarad. Annak léteznie kell, hiszen az természetünkhöz tartozik, csak a beteljesülés karaktere változik meg. Minek a számlájára? Az anya például abból kap élvezetet hogy mindent gyermekének ad – ez a természetes szeretet. Képesek lehetünk elérni azt, hogy ugyanezt a fajta természetes szeretetet érezzük olyan emberek irányában is, akik teljesen idegennek és távolinak tűnnek számunkra. Mikor kezdem el érezni, hogy ők (a csoport társaim) az én elválaszthatatlan részeim, úgy mint a kisgyerek anyja számára? Képesek lehetünk egy ilyen erőt találni?

Amennyiben igen, akkor képesek leszünk a fenti kísérletet elvégezni, és meglátni hogy ez lehetséges.

2012 július 1., KabTV, “Az Integrált Világ: Az Integrált Társadalom Formulája”

(HZS)

29 Sze 2012

Az integrált érzékenység növelése

Az integrált érzékenység növelése

Kérdés:

Amennyiben ön részt venne egy kerekasztal beszélgetésben, hogyan érvelne olyan módon hogy integralitást vigyen a beszélgetésbe?

Válasz:

Megengedném az embereknek hogy kifejezzék a legellentétesebb, legkülönbözőbb nézőpontokat, és utána megkérdezném, “Annak érdekében, hogy megegyezéshez jussunk, a rendelkezésre álló feltételeinkre alapozva, milyen feltételeket kell kiválasztanunk annak érdekében, hogy az összes lehetséges javaslatok közül a legmegfelelőbb, leggyönyörűbb és legszükségesebb változat maradjon meg melynek ezáltal meg lenne a joga a létezésre?” Ehhez kell egy kritérium.

Nem az a lényeg mit teszünk, hanem az hogy mindebben látunk e több kommunikációt, melegséget, biztonságot, összeolvadást, magasabb elérést, megértés, azaz egy előrejutást, haladást az integralitásban? Amennyiben a természet ez elé állít minket, képesek vagyunk ez azzal együtt működni? Amennyiben igen, akkor jó. Amennyiben nem, az nem jó.

Mi az evolúció folyamatában veszünk részt. Hova halad az? Nekünk el kell képzelnünk, meg kell jósolnunk a folyamat következő lépését, és annak megfelelően ahogy ezt a következő lépést látjuk, cselekedeteinket ahhoz közelebb kell vigyük, és akkor leszünk sikeresek életünkben. Akkor az könnyebbé, szabaddabbá és egyszerűbbé válik számunkra.

Mi a természet következő lépése? Ezeket a gondolatokat kell a beszélgetésbe beleszőnünk, és akkor a magasabb integrál biztonság érzetével képesek lesznek meghatározni hogyan haladjanak előre megfelelőbben.

2012 március 1., Beszélgetés az Integrált Oktatásról

(HZS)

20 Sze 2012

67 queries in 0,745 seconds.