Dr. Michael Laitman

Izrael

Egy különleges terület, amely elfoglalva az egóból

Egy különleges terület, amely elfoglalva az egóból

Rábásh írásaiból, I. kötet, cikk: “És amikor eljövünk a földre, amelyet az Istenetek adott nektek”: “A Teremtő megígérte Ábrahámnak, mint ahogy írva van: “És azt mondta néki: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Egyiptomból, hogy nektek adjam ezt a földet örökségbe.

És meg kell értenünk, hogy a Teremtő miért adta a földet először a világ nemzeteinek, és utána Izraelnek,  nekik háborút kell vívniuk, kiűzték , őket az országból, és panaszt kellett magára vennie a világból, mert  meghódították a földet, ami soha nem volt a tiétek. Csakis a megszállással amellyel meghódítottátok, a háborúk által,  mondjátok,azt, hogy ez a ti földetek.

Az ág és gyökér útján tudjuk értelmezni ezt az egész dolgot. Mivel ismert, hogy az “Éréc” (föld) nevezve van a Malchutnak, amely a teremtett lénynek a gyökere, az úgynevezett “megszerzés a megszerzés szándékával”. Ez a gyökér, az első megszerző, amely “Ein Szof világa” – nak van nevezve. Később egy korrekció jött létre, vagyis, ne szerezzen meg a saját érdekében, hanem azért mivel az alsó adakozni akar a Teremtőnek. Azt akarja, hogy a megszerzési vágy a saját maga érdekében el legyen törölve, hogy ne használja föl, és az elkötelezettsége abból álljon, hogy elégedettséget adhasson a Teremtőnek.

És ebből az következik, hogy még a korporális világ megteremtése folyamán is, ugyanazt a sorrendet kell követnünk, mint a spiritualitásban. Először a világ nemzeteinek lett odaadva a föld, később a felemelkedésen és a háborúk által elűzték a világ nemzeteit erről a földről, amelyet Izrael nemzete meghódított és megörökölte a világ nemzeteinek a helyét.

…Ennélfogva csak miután a világ nemzetei megkapták ezt a földet, utánna jöttek Izrael nemzete és korrigálták a földet, hogy minden csak a Teremtő érdekében történjen. Ez az úgynevezett ” Izrael földje (Éréc Izráel)”.

Jelenleg nincsen igazolásunk az országra, hacsak nem követjük a “spirituális gyökereket”. A Teremtő megteremtette a gonosz hajlamot, azaz a vágyat, az egész föld adva volt egoista szándékkal “a megszerzés érdekében”, az úgynevezett “világ nemzetei”. De hogyha létezik egy csoport, az úgynevezett “Izrael” (Jásár-Kél), amely jelképezi “Egyenesen a Teremtőhöz”, akkor az ő munkája által meghódítja ezt a vágyat, amelynek ára a háború és a nagy erőfeszítés, akkor ez a vágy megszerezni az adakozási szándékot, és onnan kezdve nevezve van ” Éréc Izráel” (Izrael földje).

Tehát vannak koncepciók: “Izrael nemzete” és “Izrael földje” (Éréc Izráel), egy speciális területen a” Malchut de Eyn Szof ” – on belül vagy a Földön, mint “ágazat” annak a “spirituális” gyökér ” – nek, amelynek van joga hogy így hívják, megfelelően a szándéknak, azoknak léleknek vagy embereknek ebből a világból, akik benépesítik.

Izrael már kezdettől fogva nem lehetett, mint Izrael nemzetének földje, mint más nemzeteknek földje a világon. Ő az a része a világ földjéből, a nagy vágyból, a “megszerzés a megszerzés érdekében”, amelyet meg kell korrigálni az adakozás érdekében. És ez nem lehetséges háború és a mi munkánk nélkül.

És a jövőben, Izráel földje el kell terjedjen az egész világon, azaz, az egész megszerzési vágy adakozási vággyá változik, amikor eljön a megváltás. Amekkora mértékben sikerül nekünk elvégezni ezeket a korrekciókat a spirituális világban, annyira fogunk látni több jó eredményeket a fizikai világban. Ha kezdettől fogva megkaptuk a fizikai Izrael földjét, akkor ez csak egy lehetőség, amelyet adtak nekünk fentről, és mi végre kell hajtsuk korrekciónk által.

Ilyesmi még soha nem történt, csak a mi időnkben, amikor visszatértünk a száműzetéséből Izrael földjére, még mielőtt belsőleg megérdemeltük. Mi nem vándoroltunk negyven évig a sivatagban, nem korrigáltuk magunkat a Tóra által, hanem megkaptuk a lehetőséget, hogy ide jöjjünk korrigálatlanul, és nem méltóak rá. Mi megkaptuk ezt az országot, mint fizikai “ágazat”, azért hogy véglegesen meghódítsuk, azáltal hogy meghódítsuk spirituális “gyökér”- t, amely a teljes megváltásnak a jele.

2013.04.15, Rábásh írásaiból, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

19 ápr 2013

Izrael földje a térképen és a lélekben

Izrael földje a térképen és a lélekben

“Izrael nem lesz megváltva, amíg nem lesznek egyetlen egység, és eljön Zion megváltója ” (Midrás Rábbá).

Izrael nemzetének az egész történelme, hogy elfoglalta Izrael földjét, ez  az egész teremtést tükrözi , a törést, és csak azután kapta meg a jogot, hogy “teremtés” – nek hívják. Maga a megszerzési vágy nem lehet rossz, mivel minden a szándék által van irányítva. Csak ő határozza meg, hogy mi történik a teremtéssel.

A teremtmény csak szándék által növekszik, ezáltal megkapja függetlenséget, az érzést, a megértést, kiterjeszti az “edényeit” és a független személyiségét. A megszerzési vágyat és a Fényt megadták neki korlátlan mennyiségben.

Amikor a teremtett lény elkezd dolgozni és megérti, hogy a szándékhoz tartozik és nem a vágyhoz, akkor kezd el”Ádámmá lenni “. Ez egy kritikus fordulópont a teremtés fejlődésében. Abban a pillanatban, amikor elkezdi magát összekötni a szándékkal, akkor válik “Ádám”- má (Emberré). Ez azt jelenti, hogy a vágya fölé emelkedik és mindent a szándék alapján határoz meg: hogy kit és kihez társítja magát.

Azok, akik mindent a szándék szerint határoznak és fejlesztik őt, és nem figyelnek a vágyukra, ők vannak “Jásár- Kél” (a Teremtőhöz sóvárognak) nevezve, Izraelnek. Ők nagyon különbözőek azoktól az emberektől akik  fejlődni akarnak  és  az életüket a vágy és kitöltés mérete szerint határozzák meg.

A “vágy” az úgynevezett “Föld” (Éréc), azaz, a ragadás az anyagi és alsó vágyakhoz. Míg a szándék felsőnek tekintendő. Ez a kritérium szerint hívják a világot, hogy felső vagy alsó.

Ha a vágynak megfelelően fejlődünk, akkor az a természetes fejlődés, a “Reshimó” – nak (információs gének) megfelelően. A vágy fejlődése kötelez minket a változásokra, ez az úgynevezett természetes fejlődés, de ha a szándéknak megfelelően fejlődünk, akkor ez már tőlünk függ. És ez nem történik természetesen a maga “idejében” (Beito), az idő folyása szerint, a természet programja szerint. Ez a fejlődés a “felgyorsítás” (Ahishena) útja, olyan sebességgel, ahogy mi határozunk.

Fejlődés a vágy szerint, ez az állati fejlődési szakasz a kövületi, növényi és élő szinteken, amelyben a személy először kialakult egy eszméletlen állapotban. És a fejlődés a szándék szerint, ez a valódi emberi fejlődés, ezért van nevezve “Ember” (Ádám), mivel korrigálja a szándékát, és általa hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

A szándék, amely a Teremtő érdekében van irányozva, ez az úgynevezett “Izrael” vagy “Izrael nemzete.” A vágy, amely a szándék ellenőrzése alatt van, ez az úgynevezett “Izrael földje”. A korrekció, amelyet teljesítenünk kell, hogy az egész vágyunk az adakozási szándék ellenőrzése alá kerüljön. Ez jelenti azt, hogy meghódítsa az “egész világot” (az egész vágyat), ez, amiért a világ nemzetei vádolják Izraelt, azaz, hogy az Ein Szof világ összes vágyát elvigye a szándék ellenőrzése alá, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek. Ez jelenti azt, hogy Izrael földje kiterjed az egész földön.

Nyilvánvaló, hogy nincs olyan dolog, hogy Izrael földje készen áll, mint ahogy a földrajzi térképen, hanem minden azon múlik, ha a személy készen áll korrigálnia magát, és ennek megfelelően meghódítja a földet, amely “Izrael földje”, a kövületi, növényi és élő szinten, azaz, megkapja, megörökli a földet fizikai formában.

2013.04.15, “A föld öröklése” cikk

BS

19 ápr 2013

A csoport végső állapota

A csoport végső állapota

Lehetséges, hogy már belépünk egy különleges folyamatba, ahol a csoport egy olyan formát vesz fel, hogy végül elkezdjük érezni nem az egyéni állapotokat, hanem a kollektív állapotokat, amelyeken keresztül megyünk. Együtt megyünk keresztül rajta, és ezt nevezzük “Izrael fiai” Egyiptomban, amikor az egyik csapás követi a másikat, és mi együtt fölé emelkedünk.

A tíz egyiptomi csapás nincs messze tőlünk, ott valahol a Fáraóval, azért hogy megtudjuk figyelni őket távolról és örvendezzünk. Ezek a csapások bennünk történnek, és a mi személyes Fáraónk tapasztalja meg őket! Ennélfogva, mi haladunk a csoportos véglegi állapot felé, mint egy nemzet.

Aki még nem érzi a sötétséget aggódnia kell, mivel ez azt jelenti, hogy nem dolgozik eleget a csoporttal a kapcsolaton, még mindig hiányzik a belső munkája. Lehet hogy tudatalattilag elmenekül a problémáktól és távol tartsa magát, ahelyett hogy valóban egy kicsit belemerülne. Itt a személy védekező ereje működik, megijeszti a személyt, és megakadályozza őt belépni a vizsgálatokba.

Ha nincs vágya, hogy “kiugorjon a testéből”, ez azt jelenti, hogy még nem lett megjutalmazva olyan állapotokkal, ahol a Teremtő nyomást helyez rá, mint ahogyan egy cseresznyét, addig nyomjuk amíg a magja kijön belőle. Hogyan lehetne másként beugrani a Vörös-tenger hullámaiba? Csak így lehetséges, a nyomás alatt, mint a cseresznyével. El tudjátok képzelni, milyen nagy nyomás ez?

Ha a spirituális világ túl van a korporeális világon, azaz, az élet és halál fölött, akkor éreznem kell, hogy készen állok erre az átmenetre! Ez a test, ez az élet mindennel ami benne van, nem ér nekem semmit, összehasonlítva azzal a világgal amelyhez át akarok menni.

A kéreg, amely megakadályoz minket az előrehaladásban, csak a szeretet ereje és a kölcsönös aggodalom által lehetséges a áttörni, a kollektív munka által, amelyet együtt végzünk el. Ha nem érezzük a kollektív aggodalmat a társaságban, a közösségben, az egész globális Bnei Baruch közösségben, az egész világ számára, akkor nem leszünk képesek átmenni ezen a folyamaton.

Lehetséges, hogy egy része a csoportnak már keresztül megy ezen, miközben te ülsz a kerítésen, mintha elhalad az orrod alatt, nem hallasz, nem látsz vagy nem érzel. Te ösztönösen elmenekülsz ettől az érzéstől, megvéded magad és ezáltal távol tartod magad.

Be kell vonnunk magunkat a csoportba, a közösségbe és a globális Bnei Baruch társaságába, érzékenyek és a figyelmesek kell legyünk minden aggodalomra és változásokra, amelyen mindenki keresztülmegy. Aki nem vesz részt ebben az általános folyamatban, azok az úgynevezett: “nők”, “gyermekek”, “rabszolgák”, “juhok és kecskék”. Ezek a kategóriák határozzák meg az összes típusú embereket, a mi globális csoportunkat, akik valahogy kapcsolódnak hozzánk, de csak kívülről.

Szóval, ennek megfelelően határozva van ki kapja meg a Tórát, csak azok a “600.000 lelkek”.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből (“Hallottam”)

BS

13 ápr 2013

Egyre több és több pont az összeolvadásra

Egyre több és több pont az összeolvadásra

A valóság állandó, a Teremtő jó és jót tevő, az Eyn Szof világa állandó. Én az Úr nem változom, a Felső Fény abszolút nyugalomba van és minden csak az edényeken múlik, a vágyakon. Nem kell várni arra, hogy valami megváltozzon az életben. Ez a megközelítés csak a nagyközönség részéről jellemző, akik teljesen az idő hatása alatt vannak. De az egyéneknek, akiknek saját erejükkel kell felfedezniük a Felső Erőt, – amely jó és jót cselekszik, mind a jóval és mind rosszal, – ezeknek az embereknek megvan a lehetőségük arra, hogy nem “a maga idejében” fedjék fel azt a változást, amely az egész emberiség természetes fejlődése, hanem az “idő felgyorsulása” által korábban.

Írva van ,”Izrael a csillagok és a szerencsék fölött van, ebben megszenteli (felgyorsítja) az időt”. Izrael,- vagyis az ember aki sóvárog “Jásár – Kel”-nek van nevezve (egyenesen a Teremtőhöz),- most meglesz híva arra, hogy felfedezze a végső korrekciót, az állandót és örököst, amely már létezik.

Hogyan? Az összes olyan zavaró tényező fölé emelkedik, amely megjelenik az ő időkoncepciójában, minden helyzet fölé, amely felfedeződik a “Reshimó”-k láncolatában, azért hogy magához vegye, “megszentesítse” és a tökéletességre emelje azokat. Minden korrupt állapotot amely felderül számára, úgy kell elfogadja, mint lehetőséget a munkára, hogy átváltoztassa egy tökéletes állapotra, amelyben “Nincs más Rajta kívül”, aki jó és jót cselekszik, mert mindenki egy kapcsolatban, egy kölcsönös garanciában és egységben létezik.

Hogyha egy ilyen a valóságot képes lefesteni magának és eszerint él, ez azt jelenti, hogy ő az “értelem fölötti hitben” halad, és ez a szerepe a spirituális munkában. Ezért kapta meg a tanulást, a csoportot, a könyveket, hogy képes legyen megváltoztatni a látásmódját. A valódi világot lássa meg, és ne a hamisat, amely szándékosan jelenik meg számára annak érdekében, hogy tehessen erőfeszítéseket, és hogy a hamisságból megépíthesse az igazságot.

Ha ezt a küldetést magunkhoz vesszük, és minden állapotból építünk egy teljes és igazi valóságot, ez azt jelenti, hogy haladunk az egyenes vonalon a cél irányába, amely az “összeolvadás”. Új problémák után sóvárgunk a Teremtővel való összeolvadásra, egy újabb és újabb ponton keresztül. Amint ezek a pontok összekapcsolódnak egymással, egy egyenes vonalat alkotnak, amely elvezet a végső korrekcióhoz.

Tehát, nem kell várni az időre, hogy valami megváltozzon, hanem minden pillanatban megadni az esélyt, elképzelni egy tökéletes képet, és ebben a formában haladni előre.

2013.03.14, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

18 Már 2013

Amikor a kompenzáció már rég esedékes lenne

Amikor a kompenzáció már rég esedékes lenne

Azt már tudjuk, hogy “Izrael”-nek van nevezve az adakozó edényt, “Galgalta ve Eynaim” (GE), és a “világ nemzetei” a megkapás edénye (AHP). Ennek eredményeképpen az Izrael edény számára szükséges a korrekció mindenek előtt, majd az továbbítja a Fényt a világ nemzetei számára. Ez a feladat lett kitűzve Izrael számára a Felső által, vagyis mindenkit itt a világunkban felébresztenek, a szívben lévő pontjuk által – vágy egy szikrája által, mely hirtelen kitör belőle. Ezen túlmenően, az Izrael kategória magába foglalja az Ókori Babilonból származók leszármazottait, akiknek szívben lévő pontjuk volt a múltban.

Így, “Izrael” egy bonyolult és összetett fogalom. Ezek az embereknek kötelességük kijavítani önmagukat, hogy Fény lehessenek a többi nemzet számára, más szavakkal, hogy segítséget tudjanak nyújtani, támogatni tudják a többi embert, akiknek a szívükben lévő pont még mindig rejtve van.

A lélek és a kölcsönös elfogadás széttöredezése után, ez a pont mindenkiben létezik, de a világ nemzetei számára még nyugvó állapotban van és azok nem tartanak “egyenesen a Teremtőhöz” (Yashar-El) és még késztetést sem éreznek. Ezért létezik egy átmeneti láncszem “Galgalta ve Eynaim”, “Izrael”, az adakozás edénye. Az ő természetük hasonló, mint a Fényé (OR), és ők képesek átadni a világ nemzetei számára azt egy érthető formában, így az emberek megértik hogyan és milyen eszközökkel tudnak kilépni a jelenlegi válságukból. Ez egy nagyon fontos pont. A Teremtő, a Körülölelő fény (Ohr Makif – O”M), minden ember körül ragyog. Ebből mindenki a negatívot tapasztalja, a bajokat és a problémákat. Habár, nem képesek leküzdeni ez a mínusz a beteljesületlen vágyukkal (Hissaron). Ők nem kapnak támogatást és segítséget felülről. A pozitív nem érkezik; arra nincs mód. Ezért van az, hogy a világ nemzetei gyűlöletet éreznek Izrael iránt, őket hibáztatják minden szenvedésükért.

Amikor a kompenzáció már rég esedékes lenne

Beszéltünk a természet törvényeiről és erőiről. Semmit sem tehetünk; az eképpen működik. Amíg Izrael képes egyensúlyban tartani a nemzetek vágyait, amiket a “Körülölelő Fény” ébresztett a Teremtő belső Fényével, amíg a nemzetek “mínusz”-a nem lesz semlegesítve a “plusszal”, folyamatosan gyűlölni és hibáztatni fogják Izraelt. Ez a támogatás hiányából ered, pedig nem is tudják, hogy arra van szükségük. Ez az összes baj okozója. A természeti katasztrófák, éhinség, és a betegségek, mindezért a zsidókat lehet hibáztatni, mint ahogy már megtörtént számos alkalommal. Mindez az erők közötti egyensúlytalanságból következik, melyet nekünk egyensúlyba kell állítanunk, mi már nem a negatív, hanem a pozitív által vagyunk mozgatva, ez biztosítja az orvosságot a betegségekre a következőekben.

Lényegében, minden ezen rendszer körül forog. Így, ha valami rossz dolog történik a világban, akkor azért Izrael a hibás azért, mert nem hozta el a kompenzáló Fényt a világ számára, és ennek eredményeképpen a rossz erők előtörtek.

2013.01.28, Napi kabbala lecke, negyedik rész, Vészhelyhez

SzL

03 feb 2013

A Fény ösvénye

A Fény ösvénye

Húzzunk egy spirituális tervet a jelenlegi világrendre. A kör közepén a Bnei Baruch (BB) világszervezete van. Az első kör a Bnei Baruch körül a zsidók, akik Izraelben vannak (Izrael Közössége), a következő kör az összes zsidó a világon. Baal HaSulam írt erről a “Bevezetés a Zohár könyvébe” című cikkében, ahol tisztázta belső és külső kérdését.

A korrekció, kétség kívül, csak a belső csoporttól függ. Az elkezdi befolyásolni és továbbítani ezt a korrekciót kívülre, és csak ezen az állhatatos módon, ez a korrekció elterjed az összes körben, a belső körből indulva kifelé. Tehát, minél gyorsabban tudjuk elérni az izraelieket, annál gyorsabban, könnyebben és helyesebben dolgozhatunk a világ többi részével.

Mindeközben az világos, hogy ez a köztes állapotokban van. Az izraeli és az azon kívüli zsidókon keresztül érhetjük el a külső köröket. És ez egy nagy gond, a legkomolyabb akadály az úton, különösen az Izraelen kívüli zsidók. Izraelben legalább valahogy lehetséges, hogy felrázzuk és felkavarjuk őket, de következő kör nagyon problematikus.

De mindenesetre, így épül fel a spirituális létra. A zsidók, akik a világ többi országában élnek, valahogy tartalmazzák a belső részt összehasonlítva az emberiséggel általánosan.

Míg nincs korrigálva ez a belső rész, az izraeli zsidók (ISR) és az azon kívüliek, különösen az USA-ban élő zsidók, az eljárás nem foglalja magában a világ nemzeteit (Világ). Nincs más út, csak ezen az úton terjed a felsőbb Fény, elhozva az általános korrekciót.

2012.12.24, Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

03 jan 2013

Előre a szeretetért

Előre a szeretetért

Kérdés:

Mit fog velem tenni mások szeretete? Miért szeressem őket?

Válasz:

Először is, nem arról a szeretetről van itt szó, amit azok iránt érzünk, aki közel állnak hozzánk, vagy a szerelmünk iránt. Sokkal inkább arról a szeretetről beszélünk, amit valaki olyan iránt érzünk, aki teljesen “semleges” számunkra. Ekkor kezdünk el egymáshoz kapcsolódni egy közös spirituális cél érdekében, amit nem érhetünk el a kölcsönös összekapcsolódás nélkül.

Útban a célhoz kölcsönös ellenszenvet érzünk, egészen addig, míg az igazi gyűlöletté nem válik. Ezzel a gyűlölettel dolgozunk, a “szív megkeményedését” érezzük minden egyes alkalommal. Néha fellángol a szeretet, majd visszazuhanunk újra a gyűlöletbe. Megtapasztaljuk az állandó emelkedéseket és süllyedéseket, mi több, főleg idegenkedést és gyűlöletet.

Így folyamatosan közömbösséget erőltetünk magunkra, ami lehetővé teszi, hogy egy külső látszatot fenntartsuk, még akkor is, ha az sehova sem vezet. Ez egy rossz állapot, egy “halott” állapot, amikor a barátok nem akarnak közelebb kerülni egymáshoz, és méghozzá azért nem, mert félnek, hogy feltárul közöttük a gyűlölet. Azonban a gyűlölet nélkül lehetetlen előre haladnunk a szeret felé, és akkor már csak a közöny marad számunkra.

Idővel azonban úgy döntünk, hogy egyszerűen nincs más választásunk: “Le kell hunynom a szememet, nem számit hogyan, de elkezdek a szeretet felé menni.”

Kérdés:

De mégis mi kényszerít, motivál engem ekkor?

Válasz:

El akarod érni a célt. Ez a vágy kényszerít és motivál téged, feltéve természetesen, hogy nem csapod be magadat. Ha becsapod saját magad, egyszerűen csak pazarold az idődet. Szóval bele kell nézned a lelkedbe és megválaszolni, hogy “El akarod érni a célt, azaz a Teremtőt, az adományozás tulajdonságát? Ha igen, akkor a barátok és a csoport számodra lett előkészítve, lépj be közéjük. Azonban ha nem, akkor egyszerűen csak menj haza.

Tilos tevékenységünket rutinba fojtani, tilos elfogadni azt a tényt, hogy a holnap, majd a holnap után ugyanolyan lesz, mint a mai nap. Mit gondolsz, a felsőbb Fényt az abszolút pihenés állapota, és azzal, a vágyaink által, edényeinkben képesek vagyunk megváltoztatni a valóságot. Semmi sem fog történni, ha nem teszel érte. Izraelnek nincs “vagyona”. Mindazok akik a Yashar-El útját követik (egyenesen a Teremtőhöz) ténylegesen építik a saját “vagyonukat,” a Fényt, amit Fentről csepegtetnek, öntenek.

2012.12.16, Napi Kabbala leckéből, “A Kabbala Bölcselete és a filozófia”

SzL

01 jan 2013

Korrekció egy belső szükségből

Korrekció egy belső szükségből

Kérdés:

Mikor Izrael népének egyesüléséről beszélünk milyen mértékben terjesztjük ki ezt a fogalmat?

Válasz:

Az összes zsidót magába foglalja. Végső soron ők Ábrahám csoportjának leszármazottai, akik magukra vállalták, hogy egy egésszé váljanak, “mint egy ember egy szívben”. Ez nem vallás kérdése; a zsidóknak egyszerűen van Reshimo-juk, egy spirituális gén, mert ők már teljesítették a kölcsönös garanciát a múltban. Azt mondhatjuk, hogy a zsidó nemzet száműzetése és másokkal való keveredése után ez a Reshimo most mindenkiben létezik. Ez igaz, de mégis ez Izrael nemzetének kötelezettsége.

Az emberek a szívben lévő ponttal, ami felfelé húzza őket (•), nem számít hol élnek, csatlakoznak a Bnei Baruch szervezethez (BB). Van egy olyan rész is, amit “evilági Izraelnek” (Israel in this world Jews) vagy “zsidóknak” neveznek, akiknek jelenleg egy “csendes Reshimojuk” van, egy pont a szívben, ami még nem ébredt fel, ami – épp ellenkezőleg – lefelé húzza őket. Végül is, ők az adakozás erejét arra használják, hogy sikeresek legyenek kapcsolataikban ebben a világban.

Végezetül van egy rész, amit a “világ nemzeteinek” (nations of the world) hívnak: a szívben található pontjuk (•) olyan mélyen van elrejtve, hogy alig észrevehető, ami még lejjebb húzza őket. Ennek eredményeként, azok az emberek, akiknek a szívben lévő pontjuk már felébredt, magukat húzzák a korrekcióhoz; azokat, akik “Izrael”-hez tartoznak korrigálni kell, és a “világ nemzetei” egy olyan állapotban maradnak, ami nem irigylésre méltó, ami azt jelenti, hogy a fölöttük lévő szinteken elhelyezkedő emberektől függnek, akik felelősek a korrekcióért.

Korrekció egy belső szükségből

Ezért kell terjesztenünk a Kabbala Bölcsességét Izrael nemzete között. Ellenkező esetben csendben maradnánk, mint a kabbalisták korábbi generációi. Egy új korszak kezdődött, és bár a terjesztés egy teher, amit egyikünk sem szeretne, nincs más választásunk. Báál HáSzulám írt erről a “Messiáh’s Shofár” cikkében, a Nemzet újságban, és más helyeken.

Kérdés:

Milyen lesz a további fejlődése a második rétegből való embereknek?

Válasz:

Semmit sem tudnak majd maguk megtenni; csatlakozniuk kell majd hozzánk és meg kell tanulniuk aktívan segíteni nekünk. Megértik majd értelmükkel és érzéseikkel, hogy részt kell venniük a korrekcióban. A szívben lévő pont még nem ébredt fel, és tisztában vannak ennek szükségességével, egyszerűen azért mert egyébként bajok adódnak.

Akkor majd hozzánk fordulnak: “Egyesülnünk kell, segítsetek nekünk, hogy megtegyük!” és mi majd segítünk. Ők nem fognak epekedni a Teremtő után, hanem egy biztonságos élet után. Minket a vágy húz felfelé, míg az ő vágyuk annyi, hogy boldoguljanak ebben a világban, mégis ugyanakkor képesek egyesülni. Csak később fog felébredni bennük a spirituális szikra, és ugyanígy a “világ nemzeteiben.” Végül is, azt mondják, hogy a korrekció végén mind ismerni fogják a Teremtőt, a legkisebbektől a legnagyobbakig.

Tehát rajtunk múlik, az Izraelnek végzett terjesztésünkön, és hogy mi magunk milyen mértékben tudunk egyesülni. Ez az amit Báál HáSzulám mond a “Messiáh’s Shofár“ című cikkében: “Shofár”-nak nevezik a bölcsesség terjesztését a tömegeknek. Mint a Shofár, akinek hangja nagy távolságot tesz meg, a bölcsesség visszhangja elterjed az egész világon, így még a nemzetek is meghallják, és tudomást szereznek róla, hogy Isteni bölcsesség van Izraelben.

2o12 December o3, Napi Kabbala leckék 4. részéből, “Száműzetés és megváltás”

FG

12 dec 2012

Illem a világ szellemi erejének

Illem a világ szellemi erejének

Báál Hászulám cikke: “Száműzetés és Megváltás”: “Azt javaslom, Izrael népének, hogy azt mondja a bajoknak, hogy “Elég!” – És számolja össze az összes szerencsétlenséget, amely többször jött vissza hozzánk, mert itt van a mi földünk, ahol szeretnénk újra megalapítani államunkat. Mivel nincs remény az embernek a földre szorítás nélkül, ha nem veszi komolyan a Kabbala tanulmányokat, a Teremtő számára kell dolgoznunk, és nem önző magunkért.

Amíg nem emeljük céljainkat az anyagi élet felé, nem fogjuk elérni az anyagi jólétet, mert a szellemi és anyagi vágyakat nem lehet bennünk kombinálni. A magasztos cél a Teremtő elérése”.

Természetesen az Izraeli nemzet csak kölcsönös garancia mellett képes létezni. Ez az alapja a nemzetnek. És így mi képesek leszünk a helyes formában meghatározni államunkat, máskülönben nem leszünk képesek létezni. De ez nem lehetséges anélkül, hogy nekem nincs szándékom, hogy Lishma adjak (az ő nevéhez).

Csak így érhetjük el a jólétet és a biztonságot hazánkban. Minden a belső szándéktól függ, mely az élet összes többi részét meghatározza. Így Báál Hászulám azt mondja, hogy nem kell a test újjászületésén gondolkodnunk, és mi több, meg kell próbálnunk az összes többi nemzethez nem hasonlóan viselkedni, hiszen mi egy teljesen más alapon létezünk, és nem aszerint az elvek alapján mint a többi nemzet.

A világ nemzetei a vágyaik szerint élnek, hogy megkapjanak, és így ők tudják hogyan gondoskodjanak fizikai életükről ebben a világban. Ők ismerik egymást és megértik a másikat, az Izrael nemzet ezzel szemben nem. Nekünk szükséges egy úgynevezett spirituális újjászületés, és ha mi elérjük és teljesítjük a spirituális küldetésünket, az a fizikai életünkben is végre lesz hajtva. Nem kell azon aggódnunk, hiszen ha elérjük a spirituális szintet, ott egy erőegyensúly lesz a fizikai világ és a spirituális világ között, ami meghatározza szintjét és formáját a mi anyagi létezésünknek.

Szóval az egyetlen dolog, amire szükségünk van – az egy lelki, amennyire csak lehetséges egy belső megoldás. Minden más meg lesz oldva automatikusan, mert a belső kivetítődik a külsőre.

Ugyanez történik a teljes globális kabbalista csoportban, mely Izraelnek van nevezve, melynek a jelentése Teremtő utáni sóvárgás, “Yashar El” (egyenesen a Teremtőhöz). Ha az akarjuk, hogy ez a csoport növekedjen, aminek a forrása a tudás, egy szellemi erő a világon, akkor először vigyáznunk kell a belső minőségünkre, és ezen túlmenően, fejlesztenünk kell a terjesztést is.

Azonban a fő dolog, ami meghatározza a sikerességünket az a kapcsolat közöttünk. Nekünk ki kell mennünk a világba, és hatása alá kell kerülni, hogy ne veszítsük el vele a kapcsolatot, fontos, hogy terjesszük a kabbala módszerét, és a Kölcsönös Garanciát abban. Habár először aggódnunk kell az egységünkért és kapcsolatért közöttünk, a kölcsönös garanciáért, annak érdekében, hogy arra fókuszáljunk a adakozás Lishmához, ami azt jelenti, hogy megelégedettségére a Felső Erőnek.

Mint egy Izraelinek, nekünk muszáj vágyakoznunk egyenesen a Teremtőhöz, mivel ez a belsőség, ami meghatároz mindent. Ezért itt Izrael földjén nekünk először meg kell találnunk a belső erőt. Ha már egyszer megtaláljuk azt, senki sem lesz képes ártani nekünk.

2012 November 26, Felkészülés a reggeli leckére

SzL

08 dec 2012

Ma MIND összegyűltünk itt

Ma MIND összegyűltünk itt

Izrael egy magas fokozat. Mindenki, aki elválasztotta magát az anyagi érdekektől és csak a Teremtőhöz való tapadás vezérli, az adakozás erejével, tekintettel a formaazonosság törvényére, és minden pillanatot ennek áldoz, ezt nevezzük Yashar-El-nek (közvetlenül a Teremtőhöz), Izraelnek.
Az út egyik állomása, hogy az ember egyezségre lépjen, mikor valaki egyesül másokkal, akiket szintén Izraelnek nevezünk. Miután egyszer egyesülnek, de az élvezet vágya, a gonosz hajlam közéjük állt és elválasztotta őket. És most, annak ellenére, hogy ezt felfedik, egyfolytában dolgoznak a kapcsolatukon, hogy megteremtsék azt, és hogy gondoskodjanak az edényről a Teremtő felé, amelyben az örömöt fogadhatják.

A teremtés célja a teremtett lények öröme. Ez cselekmény a Teremtő részéről, miért lett ez feladat a teremtménynek? Mert a teremtménynek olyan állapotba kell helyeznie magát, ami lehetőséget ad a Teremtőnek, hogy megadja az örömét. A mi munkánk, hogy felfedjük ezt az edényt, amely az örömöt fogadja. És az öröm az, hogy lehetőséget adjunk a teremtőnek, hogy adakozzon.
Ahogyan azt a Sinai Hegyen történt csodáról mondják: “Ma mind összegyűltünk itt,” ez annyit esz, hogy ettől a ponttól kezdve megkapjuk a képességet, hogy összekapcsolódjunk és hogy a felsőbb erőbe burkolózzunk. És most minket a kiválasztott népnek hívnak; ezt az általános edényt Izrael népének nevezzük. És Őt, aki megtölti ezt az edényt a formaazonosság törvényének megfelelően, a mi Teremtőnknek kell, hogy hívjuk.
Így ott egy feltétel: “Ma mind összegyűltünk itt,” azt jelenti, hogy össze kell jönnünk, hogy eggyé váljunk – egy közös edénnyé, amely betölti a teremtés célját, hogy használjuk a teremtett dolgokat.

Ahogy írva van: “És az emberek a hegy alatt álltak,” azt jelenti, hogy minden kétségük megtört (Har – hegy, Irurim – kétely), hogy elérjék az egységet. Gondoznunk kell a közös kapcsolatunkat, így egyikünk sem feledkezik el róla.
Az igazi kölcsönös garancia ehhez szükséges. Mi ennek vagyunk híján, és ezért nem tudtuk még megépíteni a közös edényt. Mindez azért van, mert hiányzik a kölcsönös részvétel, a törődés, hogy minden barátot nyugtalanítson, hogy mindenkivel kapcsolódjon egységben, hogy mi “mind MIND összegyűljünk itt!”

2o12 December 03, Felkészülés a reggeli leckére

FG

08 dec 2012

67 queries in 0,201 seconds.