Dr. Michael Laitman

Kabbala tanulás

A Felső Erővel való kapcsolat

thumbs_laitman_214

A Teremtővel való kapcsolat jele az öröm. Mivel a Teremtő teljes és tökéletes, nem is lehet más érzés a Vele való bármilyen kapcsolat elérésekor, mint a hála és az öröm. Még, amikor nehézségekkel szembesülünk, az is azért történik, hogy megértsük, hogy minden történés mögött Ő van, és hogy hozzáforduljunk segítségért. Ez már önmagában erőt ad ahhoz, hogy a nehézség felett is örömet érezhessünk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a Kabbala Bölcsessége az örök derű és öröm megszerzésének tudománya, mert a Felső Erővel való kapcsolat a célja és vezérlő elve.

Részlet a 2017.05.01 Brazil Kongresszus 5. leckéjéből

03 máj 2017

Azt kutatjuk miért élünk

laitman_572_02

Mi azt tanuljuk, hogy egyetlen dolog lett megteremtve a kapni akarás, az örömre való törekedés és ez az örömre való törekvés, ez a teljes teremtés. Ez hozta létre a mi világegyetemünket, a Fényt, ebből lett megteremtve az anyag, amely ellentétes magával a Teremtővel, minőségét tekintve. Ebből jött létre az ásványi, növényi, állati és végül pedig a beszélő szint. Ezek formálták meg az egyre erősebben működő kapni akarást.

A kapni akarás, amikor elérte a beszélő szintet, akkor nagyon sok állapoton keresztül fejlődött egészen addig, amíg el nem kezdtük érezni, a problémákat, melyek egészen más fejlődést hoztak. Majd pedig majdnem 6000 évvel ezelőtt, az egyik emberi lény, akit Ádámnak nevezünk, ő úgy találta, hogy ugyanaz az ego, ugyanaz a kapni akarás létezik minden emberi lényen belül. Föltárta ezt először egy negatív formában, majd azt hogy mit hogyan lehet korrigálni, és ha teljessé tesszük a fejlődésünket, akkor fel tudjuk nyitni a szemünket a természet általános erejére. Ez az, ahogy a Kabbala Bölcsessége aztán föltárult.

Ez a kapcsolatnak a bölcsessége valójában. A mi lényegiségünknek megfelelően nevezhetjük a természet erejének, azaz pozitív erőnek amely teljes egészében kiegészíti a negatív erőt, amely az Istenség felismerése. Mi ezt az erőt feltárjuk, mint egy rendszert, és a két erő között valójában elkezdjük megérteni, azt hogy a valóság hogyan működik. Elkezdjük feltárni a Felső Erőt, amelyet így a középső vonalnak fogunk nevezni és mi a két erő között, – a plusz és a mínusz között – haladunk előre, ez az Adakozás Ereje. Ez a Kabbala Bölcsessége. Ami valójában magába foglalja az összes többi bölcsességet, az összes tudományt, hiszen a természetről általánosságban beszél. Az emberekhez a hiányon keresztül érkezik el mindez és az emberiség nem is képes a negatív erőkkel megbirkózni enélkül. Ezért a hiányból kezdjük el kutatni a megoldást egészen addig, amíg a természetben nem találjuk meg ennek ellensúlyozására a Pozitív Erőt. Az egyénnek ez úgy tárul fel, hogy a saját egyedi individuális természete, valóban csak egy vágy, semmi más. Egy vágy arra, hogy felfedezze mi az életnek a célja. Akikben ez felébred azok az emberek állandóan azt kutatják majd miért élnek. Mindenen ember, aki Kabbalista lett azok az élet értelmét kutatták.

Rav Michael Laitman 2016.05. NJ 6. congress

btKA

04 jún 2016

A privát leckék nem fognak segíteni

thumbs_laitman_561

Kérdés: Ad ön magán leckéket?

Michael Laitman válasza: Nem adok magánleckéket senkinek, mert az haszontalan.

Az embernek egy csoporttal együtt kell tanulnia, csak a barátainkkal való kapcsolatban hozzuk létre az erők azon rendszerét, amelyben elkezdjük érezni, és felfedezni a Felső Világot.

Tehát nincs semmi ok arra, hogy egyedül tanuljunk. A tanulás csak más emberrel együtt történhet. Legalább tíz embernek kell összegyűlnie. Ha megfelelő a kapcsolat közöttük, akkor kezdik el érezni a Felső Világot.

Kérdés: Önt mégis személyesen tanította a tanára. Mi változott manapság?

Michael Laitman válasza: Én egy sajátos program szerint tanultam, a történelemben vannak ilyen esetek. Később nem volt könnyű elmozdulnom a személyes tanulásból a csoportban való tanulásba. Meg kellett értenem, hogy mi is volt annak az oka, hogy nem csoportban tanultam, és miért kellet legtöbbször személyes leckéket vennem tanáromtól.

Ma azonban a magán leckéken való eredményes részvétel már nem lehetséges; egy olyan történelmi korba léptünk be, amelyben az egész emberiségnek fel kell emelkedni a Felső Világba. Így a személyes tanulás már nem vezet eredményre.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2015. szeptember 27.

KA

07 dec 2015

A világunk az összeomlás határán van

laitman_253

Kérdés:
Mi kell ahhoz, hogy az egész emberiség a spiritualitás felé forduljon?

Rav Laitman válasza:
Az emberiség tömegei nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni, aktív, szívben lévő ponttal, azaz, a Teremtőre irányuló vággyal. Azonban világának működésképtelensége, és az ehhez kapcsolódó csapások arra kényszerítik majd őket, hogy készen álljanak a Kabbalisták – azaz az aktív szívben lévő ponttal rendelkező emberek csoportja – által kínált megoldás elfogadására. Ez a megoldás, az emberek közötti kapcsolat erejének felhasználása, az emberiség korrekciójára. Jelenlegi világunk az összeomlás határán billeg, és csak a szeretet és az egymás felé való adakozás mentheti meg, és adhat új irányultságot mindennek.

KA

26 jún 2015

Kabbala Bölcselete

Nyereséges befektetés az altruista bankba

Baal HaSulam: A Kabbala tanítása és lényege: A Kabbala bölcsessége a Teremtő feltárulásával foglalkozik, azon a módon, hogy azt minden aspektusból megvizsgálja. Egyrészt a világok felemelkedésének szempontjából, melyek arra vannak megteremtve, hogy feltáruljanak, és hogy mindenféle módon megjelenítsék a világban az idők végezetéig a Teremtő nagyságát.

Nagyon sok definíciónk van arra, hogy mi is a Kabbala Bölcsessége. De a forrásokban mi azt látjuk, hogy az egyetlen Felső Erőnek a feltárulása, amelyben minden más erő bele van foglaltatva a természetben. Ez egy általános mindent befoglaló és átölelő erő. Tehát minden benne van, ami a természetben létezik. Az általános rendszer, az általános erőnek a feltárulása, mindenféle különböző módon, annak a befolyásolásának a tanulmányozása, bármilyen is és hogy hogyan ereszkedik le ez a befolyás mi világunkba.  Nekünk bizonyos megkülönböztetéseket kell tennünk, aközött, hogy a Felső Erő, hogyan befolyásol bennünket és aközött, hogy ezt  hogyan fedezzük fel. Illetve aközött, hogy mi az, ami nem fontos számunkra, mi az ami fontos. Mi az ami másként történi körülöttünk, mint a valóságban,ami nem a mi valóságunk.

A Kabbala bölcsessége az egy gyakorlati bölcsesség, mint a fizika, kémia és minden más tudomány. Általa mi felfedezzük, azt amit egyáltalán képesek vagyunk, képesek lehetünk valaha feltárni. Aminek nyomán nekünk belső munkát kell végeznünk. Természetesen kell egy képesség is, egy lehetőség is arra, hogy meglássuk azt, hogy rajtunk kívül létezik egy Felső Erő, azaz hogy meg tudjuk ezt érteni.

Aki Kabbalával foglalkozik az hamar rá is jön, hogy ennek így kell lennie. S arra is hogy az elérésünk az kizárólag azon az edényen belül történik, amelyen belül az érzékszerveink érzékelik a valóságot. Vannak a veleszületett érzékszervek, amiken túlmenően kell érzékelnünk, amilyen képességekkel megszülettünk: hallás, látás, tapintás, szaglás azaz az öt testi érzékelést felett amilyen szinten érzékelünk, amiket hívhatunk állati érzékelésnek is. Mert ezek használatával csak állati szinten élünk. Mert ezek az állati szinthez kapcsolódnak. Aztán kifejlesztünk egy új érzékszervet, amelyet Keter, Hochma, Binah, Zair Ampin és Malchut néven fogunk majd elnevezni.

Ezek az érzékelések nem a megszerzés formájában nyelik el a világot, hanem az adakozás formájában kapcsolódnak a világhoz. Ez az Erő egyáltalán nem hozzánk tartozik már, nincs benne a mi valóságérzékelésünkön belül. Hanem ennek az érzékelését sokkal inkább nekünk kell kifejlesztenünk, Felülről kapjuk meg. Ez egy másodlagos Erő, amiről aztán kiderül, hogy Ő irányítja a világot. Valójában ez az adakozó erő, az igazi Felső Erő tulajdonsága és így szerezzük meg a Teremtőnek az erejét, hogy képesek legyünk ezen két erővel dolgozni, és ez által a második erő által (az adakozás ereje által) helyreállítsuk Őt és megértsük, érezzük és elkezdjük felfedezni a valóságot az adakozás minőségén keresztül.

Ez a lényege és célja a Kabbala Bölcsességének. Ezt adja meg nekünk a Kabbala és ilyen módon felül emelkedünk az ásványi, növényi és állati szinteken, amelyeken keresztül tovább fejlődünk az emberi szinteken belül mivel ez a világ ugyanígy fejlődött. majd megjelenik egy szint, amit a Kabbala úgy nevez, hogy: a következő világ. Abban a mértékben, amilyen mértékben megszerezzük az adakozás minőségét, kezdjük el megszerezni az új valóságérzékelést az adakozásnak az érzékelését a következő világban.

Ez egy lehetőség, azoknak az embereknek, akik képesek magukra vonni ezt. A végén majd az egész emberiségnek el  kell ezt érnie egy olyan állapotba ahol az életünket, és mindent, a világunkat ezen a módon kezd el látni és akkor az ember ezen belül és az érzékelésein belül a valóság egészét és teljességét lesz képes érzékelni az edényein belül.

2014.12.12 Reggeli Lecke Baal HaSulam: A Kabbala tanítása és lényege

ford: kn

KA

13 dec 2014

A tanárhoz kellene tapadnunk vagy a csoporthoz?

A tanárhoz kellene tapadnunk, vagy a csoporthoz

Kérdés: Mi a különbség a között, hogy mi a tanárhoz, vagy a csoporthoz tapadunk?

Válasz: Nekünk arra van szükségünk, hogy hozzátapadjunk a csoporthoz, azért, hogy a tanárhoz kapcsolódhassunk, és ezen keresztül a Teremtőhöz tapadjunk.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanuló nem tud a tanártól kérdezni, tisztázni, kifejezni a kételyeit, és hogy nem fogalmazhat meg követeléseket felé. Ennek azonban mindig olyan formában kellene megtörténnie, hogy az ne okozzon kárt az kapcsolatukban, vagy a tanuló lenullázásában. Ez a legfontosabb.

A probléma itt nem az, ha nem ad majd elég tiszteletet a tanárnak a tanuló, hanem az igazság az, hogy ez által elveszti a kapcsolatát vele.

Felkészülés a Reggeli Leckére 2013.11.10 Shamati 25.

„Dolgok, melyek a szívből származnak”

forrás: http://laitman.com/2013/11/should-we-cleave-to-the-teacher-or-to-the-group/

ford: MT

lekt: KN

17 nov 2013

Tanácsok arra, hogyan kell reggel a helyes lábbal felkelni

Kérdés:

Mit tehetek, ha az óra alatt az idegen gondolatok és szomorúságok, eltérítenek a leckétől?

Válasz:

Az ember  különböző állapotokon megy át. Néha ül a leckén, teljesen le van választva a leckétől és néha még alszik is. Velem  ez nagyon ritkán történt meg, de ha hirtelen elaludtam Rábásh meglökte a lábamat óvatosan az asztal alatt, vagy meghúzta az öltönyömnek az úját, anélkül, hogy valaki észrevette volna. Bár nem voltam fáradt, de valójában ez egy ilyen lelkiállapot. Néha aludhatsz két órát és teljesen ébernek érzed magad, és néha hét-nyolc órai alvás után, is aludnál még ennek semmi köze a fizikai állapothoz.

Mit tehetünk, ha elalszunk? – Erőfeszítéseket kell tennünk és harcolnunk kell minden erőnkkel, amennyire csak lehetséges, de ezzel együtt, egyetértünk azzal, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek felülről vannak elintézve és nem tehetünk semmit. Akkor jövök a leckére és elalszom…. Soha nem nevetettem, vagy kiabáltam valakire, aki alszik a lecke során. Vagyis, nem képes akkor másképp, de mindenesetre itt van a leckén.

Ha az órák során idegen gondolatok mennek át rajtad, ez az előkészítéstől függ. Nagyon fontos “melyik lábbal keltél fel reggel” az ágyból: a “jobb láb”- bal, a bal láb”-bal vagy akár “négy láb”-on, azaz mi volt az első gondolatod. És ez attól függ, hogy milyen gondolattal mentél aludni, mit olvastál lefekvés előtt. Láthatunk este focit, de öt perccel a lefekvés előtt, kell olvasni valamit, amely felráz belülről, és a helyes irányba helyez. Ezzel a gondolattal kell elaludni. Ez olyan, mint a “Kriát “Shmá” ál hámitá” imádság, (“Halljad” olvasása az alvás előtt).

Akkor, felébredsz és fel kelsz a jó gondolatokkal, és azzal jössz a leckére. És ha később elalszol az osztályban, akkor jól készítetted elő magad. És ha hallod a leckét, akkor jobb gondolatok és szándékok érkeznek hozzád. Még ha hirtelen idegen gondolatok és szándékok jönnek hozzád, akkor is csak egy rövid időre. Te felfedezheted, megtalálhatod, eltávolíthatod, vagy elkergetheted őket.

Ez a mi feladatunk. De a legfontosabb a cselekedet: gyere, ülj le, készülj a leckére, rajzolj vázlatokat, írjál mindent, azaz, tegyél mechanikus cselekedeteket, amelyek segítenek belemerülni a leckébe. Ezen kívül, neked szükséges rajzolnod egy kört, azaz, fesd le magad a csoportban. De lehet valóban is rajzolni egy kört a lap oldalán, azért hogy legyen előtted és emlékeztessen téged, hogy egy körben vagy a többiekkel.

Ezt a kör forma be kell, hogy legyen vésve a fejedbe, hogy csak rajta keresztül akard nézni a világot. Mintha az  agyadban lenne egy szemüveg (“hal szem”), és most lekerekítve látnád a világot. Mert valójában ez az igazi formája, és te mindent a csoport központján keresztül akarsz látni.

2013.10.07, “Bevezető a Zohár könyyvébe”

ford: B S

szerk: SZ I

14 okt 2013

Hogyan járult hozzá Baal HáSzulám a spirituális rendszerhez

“A korai Bölcseink egy magán utat választottak maguknak, én pedig egy általános utat, mert az én nézetem szerint sokkal megfelelőbb az Isteni anyagot beöltöztetni egy végtelen betű kombinációjába, amelyek nem változnak meg soha. Azt akarom mondani, hogy a fizikai siker által, nem fognak megváltozni semmilyen helyen és semmilyen időben. Ezért az én szavaim korlátozottak.

A fent említett ok miatt, én teljes egészében általánosan fejezem ki a spiritualitásnak az anyagát, mégis én azt választottam, hogy elmagyarázzam a spiritualitás kombinációját, minden egyes részletig, amelyeknek nincs más forrása, mint a kollektív forrás, azaz, a tisztasága a Kabbalának. Ilyen módon tisztázom a spiritualitás részleteket, anélkül hogy beöltöztetném a korporeális kombinációba, sokkal jobb fejlődést lehet megszerezni. És ez a tudás van nevezve “az igazság bölcsessége”-nek.”

A személy aki halad előre az igazság útján, miután  sok változáson és felfedezéseken  ment át az út során, elkezdi megismerni és megérteni, hogy milyen változásokat okozott benne Baál HáSzulám. Úgy tűnik nekünk, hogy ő csak  új szövegeket írt, de valójában változásokról van szó magában a rendszerben.

Általában, minden kabbalista változásokat tett a rendszerben az ő korrekciója által, a kiegészítése által. Ez azt jelenti, hogy “tisztázza ” a rendszert általánosan és egyénileg,  ilyen vagy vagy olyan formában. A lényeg nem az, hogy leírja a spirituális világot bizonyos szavakkal, ebben vagy más a stílusban. Nem, Baál HáSzulám elrendezte a rendszert és hozzátett olyan összetevőket, hogy a  személy, amely halad a rendszerben képes legyen felhasználni és folyamatosan támogatást kapjon, segítséget, felgyorsítást és így haladjon tovább.

Ezzel együtt vizsgálatok lesznek egyéni módon és általános módon is, kiemelkedőbb és világosabb formákat kapnak, szükségesek a gyorsabb haladásra a teremtés célja felé, összehasonlítva a ritmussal, amelyet a rendszer korábban nyújtott, mielőtt a Baál HáSzulám hozzáadta a saját  erőfeszítéseit, a nehéz munkáját és a változásait.

Minden kabbalista hozzáadott valamit, mindegyik változtatott a rendszerben, és ez nem áll kapcsolatban az írott könyvekkel. A “Bevezetés a Tíz Szfira a tanulmányába”, Baál HáSzulám írt a Talmud Bölcseiről, akik olyan  korrekciót végeztek a rendszerben, hogy a bűnhödés helyett, mi előre tudjunk haladni a tanulás erőfeszítése által. Baál HáSzulám is ilyen korrekciót végzett a rendszerben, amely által a tanulás helyeben, jobban és jobban részt tudjunk venni a köztünk való cselekedetekben: a terjesztésben és az egységben.

A Reformáló Fénynek jobb hatása van a cselekedetekben, amely az úgynevezett “Tóra tanulmánya”. A “Tóra tanulmánya” jelenti: az adakozási cselekedeteknek a tanulását, tanuljuk meg teljesíteni oly módon, hogy a Reformáló Fény, a Hochma Fénye beöltözhessen a Hasszadim Fényébe, és ők  lesznek az élet “betűi”. Így írja az ember a Tóra könyvet a szíve táblájára és így halad előre az úton.

Mi tanulunk  az ” Élet könyve”-ből,  átéljük, letisztázunk minden betűt az állapotok formájában, amelyek áthaladnak az “edény”-einken. És Baál HáSzulám mindent elrendezett olyan módon, hogy mi keresztül tudjunk menni az állapotok útján és az egyéni cselekedeteinken, és ebből ismerjük meg az általános rendszert. Úgy mintha néznénk a “képernyő”-n (Maszach) egy nagy képet, ezzel együtt a “képernyő” sarkában van egy kis kép, amelyben látható egy rész a képből. Hasonlóképpen, ahogy a sebész látja a betegnek az általános adatait az állapota szerint, és ezzel egy időben látja egy kis “képernyőn” a speciális helyet, amelyet műti.

Ily módon, az előrehaladásunk által egyéni módon, mi megkapjuk a benyomást az általános rendszertől.

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkje, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

05 okt 2013

Mindent meg lehet szerezni a kapcsolat által

Mindent meg lehet szerezni a kapcsolat által

Mit jelent a Kabbala Bölcseletének a tanulása? Minden egyszerűnek tűnik: az emberek, akik  tanulni akarnak, és  elérkeznek hozzánk, és a szakértők tanítják őket. Egy valaki ül és beszél, és bárki aki meg akarja hallgatni, eljön és meghallgatja. Sok helyen a világon, sokan vannak akik hasonlóképpen így tanulnak.

De amikor az ember találkozik a Kabbala Bölcseletének a tanulásával, hamarosan rájön, hogy a tanulóknak össze kell kapcsolódniuk egymással. Nos, ezt nem tanítják sok helyen. Itt az emberek összekapcsolódnak egy  keretrendszerben, egységes csoporttá vállnak, ezt nevezhetjük osztálynak vagy csoportnak, vagy bármi másnak, de a lényeg a kapcsolat.

Csak itt szolgál minden alapjául a tanulók kapcsolata és csak itt hallhatják nap mint nap azt, hogy: “Nektek össze kell kapcsolódnotok köztetek levő szeretetben”.

Ez már-már úgy néz ki, mintha  misztika lenne. Valami ilyesmi létezik némely keleti bölcsességekben, és a vallásban. De nálunk az a fontos, hogy:  “Szeresd felebarátodat, mint magadat”.

Aztán beszélhetünk még a kapcsolatról. A tanulás és a bölcsesség is fontos de nem annyira mint a kapcsolat.

Hogyan lehet ez? Én tanulni jöttem valamilyen bölcsességet. Képes vagyok megtenni ezt a többiekkel, én csatlakozom hozzájuk, hogy megtanuljuk a kapcsolatot. De nem! Itt egy dolgot hallani csak: “Neked össze kell kapcsolódnod a Tanulótársakkal egy bizonyos mértékben, hogy ne saját magaddal foglalkozz, hanem csak ők léteznek számodra”. De ezt én nem értem! És közben azt kérik tőlem, hogy megértsem az anyagot, amely önmagában nem fontos?

Ily módon, itt vár rám egy 180 °-os  “fordulat”: azelőtt fontos volt nekem a tanulás, szerettem volna tudni valami újat, hogy bölcsességet kapjak, és most kiderül, hogy nem az anyag a fontos, hanem a kapcsolat. Én nem is gondoltam volna  ezt.

Szóval mi a teendő? Hogyan lehet megérteni, hogy minden koncepció a kapcsolat, soha nem fogjuk megérteni a forrásokat, ha nem kezdjük el ténylegesen az összekapcsolódást, mert a Kabbala Bölcselete csak a kapcsolat fontosságáról beszél és semmi másról.

Ezzel a problémával találkozunk. Szóval Rabbash pontosan ezzel a cikkel kezdte: A barátok szeretete a csoport célja, a barátok egysége és így tovább. Enélkül nem juthatunk előre, de mi elhanyagoljuk azt, ami nem része a vágyunknak és nem része “a nyilvánvaló tudásnak”.

Mégis, még akkor is ha nehéz nekem elfogadni a barátok szeretetének a fontosságát, meg kell, hogy győzzem magam, hogy csak egyetlen célból vagyok itt, azért hogy összekapcsolódjak a barátokkal olyan formában, hogy lenullázom magam előttük, háttérbe tolom a saját létezésem, és csak abban a formában  létezem, hogy én adakozom a számukra a vágyaik szerint…

2013.01. 24, Rabbash cikkéből, “A barátok szeretetéről”

KN

26 jan 2013

Az élet célja a spirituális önmegvalósítás!

Kérdés

A kabbala tanulása által, a világ nemzeteihez tartozásból, átváltunk a Izrael nemzetéshez tartozáshoz. Ha jól értem, a spirituális elérésben nagyobb szenvedésre számíthatunk, mint a világ nemzeteinek tagjaként, vagy csak megértettem az ok, okozati viszonyokat?

Válasz

Sok barátom van az iskolából, az egyetemről, , akivel néha összefutunk. Ők értelmes, hétköznapi emberek, de egyáltalán nem értenek engem. Minden alkalommal amikor találkozunk, én egyiküket sem negligálom, elfogadom valamennyiüket, szeretem őket, ők egyszerűen csak mások.

Tehát nem értékelhetjük magunkat a többiekhez viszonyítva. Egyszerűbb az egyik emberhez viszonyulni, de aztán sokkal nehezebb egy másikhoz, mindenkinek a maga saját sorsa. Az egyetlen lényeges dolog, hogy az ember megvalósítsa végső soron önmagát.

Nem kell mindenkit irigyelni, azt mondva, hogy ő szerencsés, gazdag, vagy csak neki minden egyszerűbb, a másik pedig lógós, egy harmadik pedig “ezüst kanállal a szájában született.” Ez nem segít. Ez csak azt erősíti, hogy az ember úgysem tudja megvalósítani önmagát. Mindenkinek meg kell ezt tanulni.

Fogjuk a saját igazságunkat, a legmélyebb vágyunkat, sóvárgásunkat, és legyünk önmagunk! Meg fogjuk látni, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. Ez más, mint amikor azért vagyunk boldogok, mert “helyet cserélhettünk valakivel.” Csak önmagunk önmegvalósításával azáltal, hogy hasonlóvá válunk a Teremtővel lehetünk teljesen kitöltöttek.

Ahogy előre haladunk, minél jobban fejlett valaki, egyre nagyobb az üresség is benne. De az üresség kitölthető, belül, a végtelenség érzésével, tökéletességgel, végtelen élettel. Az ember ekkor látja az egész Univerzumot az elejétől a végéig.

Egy átlagember ebben a világban például egy tehénpásztor, aki a mezőn kóborol fütyörészve a tehenekkel, jól érzi magát, nem gyötri semmilyen aggodalom. Irigyelhetjük őt? Igen, természetesen. De mit is irigyelhetünk, és meddig? Végül is eljöhet egy olyan állapot, amikor mi is hordozhatjuk és átvehetjük az ő programját.

Tehát nem a szenvedésre gondoljunk, hanem valósítsuk meg önmagunkat! Különben még az is kiderül, hogy mi magunk okoztuk, hogy megteremtsen minket a Teremtő. Mi lenne ennél rosszabb? Szóval legyünk inkább hálásak!

A Novoszibirszki Kongresszus 5. leckéjéből

KN

22 dec 2012