Kérdés: A szenvedés oka a különbség, ami a „vágyott” és a „jelenleg birtokolt” között van. Hogyan tanulhatjuk meg helyes módon értékelni, amink van?
Válasz: Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fokozatosan meg kell értenünk, mit jelent az önmagunkból történő kilépés.
Ez akkor történik meg, amikor a csoportbeli baráttal való kapcsolatom fontosabb, mint az, hogy milyen érzésekkel viseltetek önmagam iránt; és a kapcsolat fontosabbá válik, mint a személyes érdekem.
Ha a baráthoz fűződő kapcsolat ilyen mérvű fontosságra tesz szert, ez annyit jelent, hogy önmagad fölé emelkedsz, és ily módon kilépsz önmagadból. A kilépés mértékében érezzük, hogy a Teremtő közöttünk helyezkedik el.
Létezik Ő? Mindenképpen, ebben a pillanatban is! Csak ki kell lépned önmagadból, és érezni fogod Őt.
Kérdés: A mi világunkban érdekes lehetőség mosolyogni egy emberre, és úgy tenni, mintha kedvelném, miközben belül gyűlölhetem. Ezért azt sem tudja, mit érzek. Ez nem így van Kabbalában?
Válasz: Ha pusztán spirituális folyamatokról beszélünk, azok nem járnak külső, zavaró és titkos jelekkel.
Kérdés: A szeretet azt jelenti, hogy beteljesíted a másikat, az ő vágyai szerint élsz. Mit ad ez az embernek? Végül is ez ellentétes a természetünkkel.
Válasz: Ez ellentétes a természetünkkel, de ha képes vagy felülemelkedni a természeteden és ebben az állapotban maradni, akkor egyre közelebb kerülsz a másikhoz. Annak ellenére, hogy elutasítod őt, beteljesíted. Akkor az adakozás cselekedetét úgy hajtod végre, hogy altruista módon közelebb kerülsz a másikhoz.
Kérdés: Mit ad ez az embernek? Miért kellene így cselekednie? Emellett azt mondod, hogy a természet erre késztet minket.
Válasz: Ellenkező esetben nem leszünk képesek közelebb kerülni másokhoz. Mindig felül kell emelkednem az elutasításomon, gyűlöletemen vagy valami kellemetlen dolgon, ami egy másik embertől származik, és közelebb kell kerülnöm hozzá.
Kérdés: Jelenleg a természet nem csak a koronavíruson keresztül, de a számítógépek képernyői által is elválaszt minket egymástól. Egy virtuális valóság kialakításának folyamatában vagyunk. Mi a köztünk lévő kommunikáció módjának következő állomása?
Válasz: Meg kell értenünk, hogy a helyes kapcsolatot nem az internet összekötő médiuma, hanem a korrigált érzések adják. Ha ez létrejön, megteremthetjük az egység azon formáját, ami érezni engedi a természet rejtett dimenzióját. Ezután kezdjük majd el feltárni a természetet annak valódi alakjában.
Kérdés: Világos, hogy az emberek közötti fizikai kommunikáció jóval nehezebb, mint a virtuális, mivel az előbbi több figyelmet és energiát igényel. Sokkal egyszerűbb képernyőn keresztül kapcsolatba kerülni másokkal. Ha elsajátítjuk a virtuális kommunikációt, eljuthatunk a fizikai kommunikáció más, fejlettebb szintjére?
Válasz: Lehetséges. Remélem, hogy ez fog történni. A Kabbala világméretű terjedése alapján úgy látom, hogy ebbe az irányba fejlődünk.
Kérdés: Az emberek közötti kommunikáció nehézségei általában félreértésekből, félelemből vagy undorból fakadnak. A legnagyobb probléma az, amikor két ember nem érti egymást, és emiatt nem tudnak kapcsolatot létesíteni.
Hogyan találhatom meg a megfelelő kommunikációs modellt, különösen az integrál oktatási tanfolyamokon, ahol az emberek közelebb kerülnek egymáshoz?
Válasz: Először a tanulóknak el kell képzelniük egy olyan jövőbeli állapotot, amelyben megértik egymást, kapcsolódnak egymáshoz, és közös fogalmi és logikai, érzékelési mezővel rendelkeznek.
Ott kezdik, mintha valójában már abban a jövőbeni állapotban lennének, és utána megtudják, mennyire különbözik ez valójában attól, ami ma van, és mit kell még tennie ahhoz, hogy ehhez eljussanak.
Ezután fokozatosan magukba foglalják a jelenlegi állapotot, majd mind egyetértenek, hogy ellentétes a jövőbeni állapottal, és akkor meg fogják látni, hogyan tudnak mégis közelebb kerülni, ennek az eléréséhez.
Kérdés: Tehát először ábrázolnunk kell a jövőt az embereknek, hogy akarják, és amikor elkezdenek törekedni rá, még jobban feltárják a jelent?
Válasz: Igen. Szerintem ez a legjobb megoldás. Akkor megértik, miért kell feláldozniuk valamit azért, hogy ehhez a jövőhöz érjenek el.
Kérdés: Képesek azok a tanulók, akik egy ideje már tanulnak, megosztani érzéseiket, személyes tapasztalataikat, és mindazt, amit már elértek, az új tanulóknak?
Válasz: Nem, mivel lehetetlen ezt a tudást átadni, mint ahogy lehetetlen a tanult muzsikus számára közvetíteni, a zenébe most belépő számára, a maga előre haladott érzéseit. Még jobban igaz ez a Kabbala esetén, mert csak akkor átadhatók a másik számára az érzések, ha mindketten rendelkeznek vele.
Az az ember, aki nem rendelkezik azzal, amit a Kabbalista érez a különféle spirituális szinteken, nem fogja megérteni azt.
El kell érnünk az egyes szintek jellemzőit, és akkor szert tehetünk a megfelelő nyelvre, amit használhatunk, hogy megértessük a kölcsönös empátia jelenségét.
Kérdés: Hogyan beszélhetek új tanulóknak arról a spirituális szintről, ahol éppen állok, amit elértem?
Válasz: Egyszerűen el kell nekik magyaráznod, hogy idővel meg fogják érteni, ahogy folytatják a tanulást. Amikor elérnek a te szintedre, látni fogják, hol vagy.
Olyan szintekről van szó, amik majd felbukkanhatnak az emberben, és akkor beszélhetsz nekik róla. Az első éves hallgatónak sem beszélhetünk az ötöd évben vett anyagról, és az ötödéves is alkalmatlan a tizedik évben tanultakhoz.
Kérdés: Mik a fő nehézségek, a leckék szervezésében, kerekasztal formájában? Mire figyeljünk?
Válasz: Nagyon nehéz kerekasztalt készíteni egy leckéből, mert egy leckéhez tanárra van szükség. Ha a tanár kizárja magát e körből, és külső moderátorként van jelen, akkor az valami más.
Kérdés: Miben látja a nehézségeket egy ilyen kerekasztal megszervezésében?
Válasz: A nehézséget maguk a diákok jelentik, az hogy készen állnak-e erre, megértik-e az ilyen gyakorlatok fontosságát.
Kérdés: Szükséges-e a résztvevőket végig vezetni minden stádiumon, minden egyes körben? Kell-e egy embernek, egy vagy több érzékszervi állapotot átélnie minden találkozón?
Válasz: Az ember bármely állapota, több állapotból áll, még akkor is, ha nem tudjuk megkülönböztetni ezeket. Ezért nem szabad előre szigorúan korlátozni önmagunkat. Ma csak erről beszélünk, és semmi másról. Lehet, hogy az ember nem érti meg és elszigetelődik, ha nem kap lehetőséget manőverezésre, hogy meghatározza, hol van.
Kérdés: Tegyük fel, hogy a következő találkozón, azt akarom, hogy minden ember érezze meg az egoista természetének gonoszságát. Ennek megfelelően szervezem a találkozót. Megbeszéljük ezt a témát, felolvassuk az eredeti szövegek kivonatait, és speciális gyakorlatokat végezünk. Mert azt akarom, hogy ezt érezzük meg.
Lehetséges, hogy valamelyik ember más állapotban van, vagy éppen ellenkezőleg, érzelmek hullámzását érzi, és nem tudja elemezni egoizmusát? Be lehet programozni ezeket az állapotokat?
Válasz: Nem, ez lehetetlen. Az emberi lélek nem programozható, nem lehet megszervezni az állapotait, nem leírható és semmilyen keretbe nem szorítható.
Kérdés: Hogyan csinálja őn ezt?? Miközben ön tanít, több ezer ember van ön előtt, és mindegyik valamilyen “saját” állapotban van. Van valamiféle óraterve?
Válasz: Előregyártott képet képzelek el és azzal dolgozom. Nagyon rossz, amikor el kell különítenem néhány tulajdonság miatt, például az észak-amerikaiakat vagy afrikaiakat, vagy valakit, földi vagy spirituális jellemzők alapján. A legjobb, ha egységes a kép.
Kérdés: De nekem, mint moderátornak meg kell terveznem ezeket a találkozókat, anyagokat kell kiválasztanom, és fel kell készítenem az embereket a közelgő állapotokra?
Válasz: Természetesen. Különben hogyan tudnád levezetni a workshoppokat és minden egységeseményt lebonyolítani? Akkor minden egyes ember csak a saját állapotát érezné.
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Yael Leshed-Harellel
Miért létezik minden emberben egy belső vágy, hogy megismerje a teremtés gondolatát? Az ember bármely kétsége nem a vallásból fakad, hanem abból a tényből, hogy itt, ebben a világban az Istenség nem fedte fel magát. Az, aki meg akarja tudni, miért él, mi az élete célja, sőt, mi az élet titka, el fog érkezni a Kabbala Tudományához. A Kabbala úgy vélekedik, hogy ha az ember betartja a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” törvényét, az Isteni minőség megmutatkozik. Az Istenség a szeretet és adakozás ereje, egyet jelent a jóval és jóságossal, ezért ha fel akarjuk tárni, nekünk is szeretnünk kell másokat, és jóságosan viselkednünk velük. Amikor a szeretet uralkodik Izrael nemzetén belül, készek leszünk rá, hogy „fényként szolgáljunk a világ nemzetei számára.”
[159938]
A KabTV „Új élet 573 - Az istenség felfedése” című könyvéből, 2015.05.21
1979. február egyik hideg, esős estéjén, amikor Chaim Malka barátommal szokásosan elmélyültünk a Kabbala könyvekben, rájöttem, hogy ez reménytelen.
– Chaim – mondtam – menjünk, és találjunk magunknak egy tanárt, most rögtön.
Beültünk az autóba és elhajtottunk Bnei Brakba, egy ortodox városba, ahol hallottam, hogy az emberek Kabbalát tanulnak. Ahogy az eső áztatta a szélvédőt; Szinte vakon vezettem, nulla láthatóság mellett. De belülről hajtottak; Folytatnom kellett.
Miután beléptünk a városba, fogalmunk sem volt, merre menjünk. Hirtelen megláttam egy járdán álló férfit, aki arra vár, hogy átkeljen az utcán. A szakadó esőben egyedül ő volt a környéken. Letekertem az ablakot, és belekiabáltam a zuhatagba: “Hol tanulmányozzák itt a Kabbalát ?!”
A férfi hanyagul rám nézett és így szólt: – “Forduljon balra, és vezessen a gyümölcsös felé. Az utca végén meglát egy házat, szemben; ott tanulmányozzák a Kabbalát. ”
Abban a házban, a gyümölcsös mellett, találkoztam tanárommal, Rav Baruch Shalom HaLevi Ashlag-gal (RABASH), Rav Yehuda elsőszülött fiával és, Leib HaLevi Ashlag utódjával, aki a 20. század legnagyobb Kabbalistája volt, akit Baal HaSulam néven ismertek a Zohár könyvéhez írt Sulam (Létra) kommentárja után.
A következő tizenkét évben RABASH személyes asszisztenseként szolgáltam, és elsődleges tanítványa lettem. Tanultam nála reggel három órát, este pedig két órát mindenki mással. Tanultam vele akkor is, mikor egyedül voltunk, és miközben a napi kirándulásokra vittem a tengerpartra vagy a parkba. Minden második hétvégén is tanultam nála, amikor együtt töltöttünk a hétvégét, és tanultam, amikor két alkalommal egy hónapig kórházban feküdt. Feltettem neki minden kérdést, amit csak tudtam a spiritualitással kapcsolatban, akár órákon át kérdeztem, vezetés közben, vagy amikor akármilyen más lehetőség adódott. – kérdeztem tőle, mert tudnom kellett. Tudtam, hogy ő az “utolsó Mohikánok közül való”, azaz, az utolsó láncszem az évezredekre visszanyúló vonalban, és tudtam, hogy ezt a tanítást folytatnom kell. Minden órát rögzítettem, és jegyzeteltem a szavait. Felszívtam tőle mindent, amit csak tudtam, a szavak külső és belső jelentését, így tovább tudtam adni őket, amikor eljött az idő.
Néhány év elteltével, amikor RABASH azt mondta nekem, hogy szükségem van barátokra, akikkel gyakorolhatom a spirituális munkát, negyven diákot hoztam neki. Nekik kezdte el megírni, a felbecsülhetetlen értékű cikkeit az ember előrehaladásáról, egy állhatatos emberről, aki Kabbalistává válik- aki ismeri az emberi természet legbelső finomságait, és a Teremtővel való kapcsolatát.
RABASH cikkei nemcsak tanítványai előtt nyitották meg az utat, hanem mindannyiunknak, azaz minden egyes ember előtt. Most ezek a cikkek világítótornyok, amelyek utat mutatnak mindazoknak, akik el akarják érni a spiritualitást. Megtanítanak minket arra, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, és hogyan viszonyuljunk az érzelmekhez és állapotokhoz, amelyeket útközben felfedezünk bennünk. RABASH, akárcsak az apja a maga módján, “úttörő” volt. A végtelen bátorság, együttérzés és az emberiség iránti szeretet nyomdokaiba lépett.
1991-es halála után az emberek arra kértek, hogy kezdjek el tanítani. RABASH is arra biztatott, hogy tanítsak akkor, amikor még vele voltam, így amikor az emberek felkerestek, beleegyeztem, és létrehoztam egy tanuló csoportot, amelyet Bnei Baruchnak (Baruch fiai-nak) hívtunk. Valóban, akkor arra törekedtünk, és most is arra törekszünk, hogy kiérdemeljük a nevet és, mi legyünk tanítóm spirituális gyermekei.
Ma, amikor elmúlásának 29. évfordulójáról emlékezünk, remélem, hogy továbbra is kiérdemeljük a Bnei Baruch nevet, a szeretet és az egység útján járunk, és Kabbala hiteles bölcsességét elterjesztjük az egész világon, minden szomjas léleknek.
„És miután megszereztem a szeretet ruházatát, a szeretet szikrái kezdnek ragyogni bennem, a szív vágyakozni kezd az egységre a barátaimmal, és nekem úgy tűnik, hogy a szemem látja a barátaimat, a fülem hallja a hangjukat, és az én szám beszél hozzájuk, a kezek ölelkeznek, és a lábak egy körben, szeretetben és örömben táncolnak velük együtt. Túllépem testi határaimat, és elfelejtem a barátaim és a köztem lévő hatalmas távolságot … és úgy tűnik számomra, hogy a világon nincs más valóság, csak az ami a barátaim és én. Ezt követően még az „én” is törlődik, elmerül, összekeveredik barátaimban, amíg ki nem állok és kijelentem, hogy a világon nincs más valóság, csak a barátok” (RABBASH, 8. levél)
Kérdés: Hogyan csendesítsük el „énünket”? Tudom, hogy szükséges lépés, de hogy tegyem meg?
Válasz: Semmit sem kell lecsendesítened. Egyszerűen csak tanulj, olvass sokat, és rendszeresen légy velünk az órákon, válj a részünkké!
Te és a kis csoportjaid messze vagytok tőlünk. Ezért tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy közel kerülj hozzánk, hogy értesülj arról, mi történik velünk. Ne eressz el minket!
Februárban nagy kongresszus lesz Izraelben, amelyen esetleg te is itt tudsz lenni. De a legfontosabb a napi leckéken való részvétel. A embernek szüksége van rá, hogy megtisztítsa a fény, ami a tanulás közben éri, és ezután elvárhatja a kedvező hatást. Mert mindenképpen lesz hatás, noha nem azonnali, hanem minden hónapban egyre több.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
