Dr. Michael Laitman

kabbala bölcselete

A Földi életünk

laitman_435

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01,14

17 jan 2017

Azt kutatjuk miért élünk

laitman_572_02

Mi azt tanuljuk, hogy egyetlen dolog lett megteremtve a kapni akarás, az örömre való törekedés és ez az örömre való törekvés, ez a teljes teremtés. Ez hozta létre a mi világegyetemünket, a Fényt, ebből lett megteremtve az anyag, amely ellentétes magával a Teremtővel, minőségét tekintve. Ebből jött létre az ásványi, növényi, állati és végül pedig a beszélő szint. Ezek formálták meg az egyre erősebben működő kapni akarást.

A kapni akarás, amikor elérte a beszélő szintet, akkor nagyon sok állapoton keresztül fejlődött egészen addig, amíg el nem kezdtük érezni, a problémákat, melyek egészen más fejlődést hoztak. Majd pedig majdnem 6000 évvel ezelőtt, az egyik emberi lény, akit Ádámnak nevezünk, ő úgy találta, hogy ugyanaz az ego, ugyanaz a kapni akarás létezik minden emberi lényen belül. Föltárta ezt először egy negatív formában, majd azt hogy mit hogyan lehet korrigálni, és ha teljessé tesszük a fejlődésünket, akkor fel tudjuk nyitni a szemünket a természet általános erejére. Ez az, ahogy a Kabbala Bölcsessége aztán föltárult.

Ez a kapcsolatnak a bölcsessége valójában. A mi lényegiségünknek megfelelően nevezhetjük a természet erejének, azaz pozitív erőnek amely teljes egészében kiegészíti a negatív erőt, amely az Istenség felismerése. Mi ezt az erőt feltárjuk, mint egy rendszert, és a két erő között valójában elkezdjük megérteni, azt hogy a valóság hogyan működik. Elkezdjük feltárni a Felső Erőt, amelyet így a középső vonalnak fogunk nevezni és mi a két erő között, – a plusz és a mínusz között – haladunk előre, ez az Adakozás Ereje. Ez a Kabbala Bölcsessége. Ami valójában magába foglalja az összes többi bölcsességet, az összes tudományt, hiszen a természetről általánosságban beszél. Az emberekhez a hiányon keresztül érkezik el mindez és az emberiség nem is képes a negatív erőkkel megbirkózni enélkül. Ezért a hiányból kezdjük el kutatni a megoldást egészen addig, amíg a természetben nem találjuk meg ennek ellensúlyozására a Pozitív Erőt. Az egyénnek ez úgy tárul fel, hogy a saját egyedi individuális természete, valóban csak egy vágy, semmi más. Egy vágy arra, hogy felfedezze mi az életnek a célja. Akikben ez felébred azok az emberek állandóan azt kutatják majd miért élnek. Mindenen ember, aki Kabbalista lett azok az élet értelmét kutatták.

Rav Michael Laitman 2016.05. NJ 6. congress

btKA

04 jún 2016

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Közösség Imája

laitman_276_02

Kérdés:
Miért van az, hogy az emberiség évezredek óta próbál a természet legfelső erejétől kérni, azonban mintha senki nem lenne, aki meghallhatná ezt a kérést, miközben mérhetetlen szenvedés nyilvánul meg a világunkban?

Válasz:
Azért van ez, mert nem helyesen kérünk. A Teremtő Erő csak azt a kérést hallja meg, amely másokért szól, és mentes minden önzéstől. A másokért imát pedig nem képes egyetlen ember felemelni, ezt az imát nevezzük a sokaság imájának. A Kabbala legnagyobb titka, hogy önmagunknak csak úgy kérhetünk, ha egy spirituális csoporthoz tartozunk, és a csoport szeret bennünket annyira, hogy kér nekünk, azaz együttes imát emel az érdekünkben.

2015.07.19 Mexikói Kongresszus

KA

20 Júl 2015

Kabbala Bölcselete

Nyereséges befektetés az altruista bankba

Baal HaSulam: A Kabbala tanítása és lényege: A Kabbala bölcsessége a Teremtő feltárulásával foglalkozik, azon a módon, hogy azt minden aspektusból megvizsgálja. Egyrészt a világok felemelkedésének szempontjából, melyek arra vannak megteremtve, hogy feltáruljanak, és hogy mindenféle módon megjelenítsék a világban az idők végezetéig a Teremtő nagyságát.

Nagyon sok definíciónk van arra, hogy mi is a Kabbala Bölcsessége. De a forrásokban mi azt látjuk, hogy az egyetlen Felső Erőnek a feltárulása, amelyben minden más erő bele van foglaltatva a természetben. Ez egy általános mindent befoglaló és átölelő erő. Tehát minden benne van, ami a természetben létezik. Az általános rendszer, az általános erőnek a feltárulása, mindenféle különböző módon, annak a befolyásolásának a tanulmányozása, bármilyen is és hogy hogyan ereszkedik le ez a befolyás mi világunkba.  Nekünk bizonyos megkülönböztetéseket kell tennünk, aközött, hogy a Felső Erő, hogyan befolyásol bennünket és aközött, hogy ezt  hogyan fedezzük fel. Illetve aközött, hogy mi az, ami nem fontos számunkra, mi az ami fontos. Mi az ami másként történi körülöttünk, mint a valóságban,ami nem a mi valóságunk.

A Kabbala bölcsessége az egy gyakorlati bölcsesség, mint a fizika, kémia és minden más tudomány. Általa mi felfedezzük, azt amit egyáltalán képesek vagyunk, képesek lehetünk valaha feltárni. Aminek nyomán nekünk belső munkát kell végeznünk. Természetesen kell egy képesség is, egy lehetőség is arra, hogy meglássuk azt, hogy rajtunk kívül létezik egy Felső Erő, azaz hogy meg tudjuk ezt érteni.

Aki Kabbalával foglalkozik az hamar rá is jön, hogy ennek így kell lennie. S arra is hogy az elérésünk az kizárólag azon az edényen belül történik, amelyen belül az érzékszerveink érzékelik a valóságot. Vannak a veleszületett érzékszervek, amiken túlmenően kell érzékelnünk, amilyen képességekkel megszülettünk: hallás, látás, tapintás, szaglás azaz az öt testi érzékelést felett amilyen szinten érzékelünk, amiket hívhatunk állati érzékelésnek is. Mert ezek használatával csak állati szinten élünk. Mert ezek az állati szinthez kapcsolódnak. Aztán kifejlesztünk egy új érzékszervet, amelyet Keter, Hochma, Binah, Zair Ampin és Malchut néven fogunk majd elnevezni.

Ezek az érzékelések nem a megszerzés formájában nyelik el a világot, hanem az adakozás formájában kapcsolódnak a világhoz. Ez az Erő egyáltalán nem hozzánk tartozik már, nincs benne a mi valóságérzékelésünkön belül. Hanem ennek az érzékelését sokkal inkább nekünk kell kifejlesztenünk, Felülről kapjuk meg. Ez egy másodlagos Erő, amiről aztán kiderül, hogy Ő irányítja a világot. Valójában ez az adakozó erő, az igazi Felső Erő tulajdonsága és így szerezzük meg a Teremtőnek az erejét, hogy képesek legyünk ezen két erővel dolgozni, és ez által a második erő által (az adakozás ereje által) helyreállítsuk Őt és megértsük, érezzük és elkezdjük felfedezni a valóságot az adakozás minőségén keresztül.

Ez a lényege és célja a Kabbala Bölcsességének. Ezt adja meg nekünk a Kabbala és ilyen módon felül emelkedünk az ásványi, növényi és állati szinteken, amelyeken keresztül tovább fejlődünk az emberi szinteken belül mivel ez a világ ugyanígy fejlődött. majd megjelenik egy szint, amit a Kabbala úgy nevez, hogy: a következő világ. Abban a mértékben, amilyen mértékben megszerezzük az adakozás minőségét, kezdjük el megszerezni az új valóságérzékelést az adakozásnak az érzékelését a következő világban.

Ez egy lehetőség, azoknak az embereknek, akik képesek magukra vonni ezt. A végén majd az egész emberiségnek el  kell ezt érnie egy olyan állapotba ahol az életünket, és mindent, a világunkat ezen a módon kezd el látni és akkor az ember ezen belül és az érzékelésein belül a valóság egészét és teljességét lesz képes érzékelni az edényein belül.

2014.12.12 Reggeli Lecke Baal HaSulam: A Kabbala tanítása és lényege

ford: kn

KA

13 dec 2014

Képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot?

képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot

Kérdés: Váltakozó évszakokat, nappalokat és éjszakákat érzékelünk, az élet és a természet körforgását. Létezik vajon az idő objektív érzékelése vagy mindez teljesen szubjektív észlelésen alapul?

Válasz: Meg kell állapítani, hogy olyan, hogy objektív érzékelés nem létezik, semmilyen formában. Ha én észlelek valamit, mint egy nézelődő, szemlélődő, akkor azt sohasem nevezhetjük objektívnek. Még akkor sem ha valaki elmondja számunkra, hogy ő mit lát éppen – még akkor sem, ha csak én vagyok az egyedüli, aki hallja amit beszél – elmondását én a saját magam módján fogom felfogni és értelmezni.

Az objektivitásnak semmifajta formája nem létezik. Ugyanis az ember csak saját maga érzékszerveivel képes érzékelni, a saját vágyai korlátain keresztül, s így nem tudja mi is történik másikban,  s azt sem tudja, hogy a másik hogyan dolgozza fel a tapasztalásait, tehát ekképpen az objektivitás, mint olyan nem létezhet.

Ez különösen igaz akkor, mikor az érzékelés, észlelés ideje, helye nem azonos. A szemlélődő különböző érzékeléssel egy teljesen különböző világot fog érzékelni és mint tudjuk, a mi érzékelésünk csupán egy nagyon apró része a valóságnak.

Mindamellett, mi észlelhetünk valamit abból, ami érzékszerveinkkel fel nem fogható, dacára a saját szubjektivitásunknak, egyéni világunknak. Bizonyos határok között képesek vagyunk észlelni, de felfogni már nem tudjuk azt.

Nincs ötletünk mi más létezhet a láthatón kívül, ami azért van mert nem vagyunk képesek felülemelkedni a saját elménk korlátain, így nem tapasztalhatjuk meg azt, amit még sohasem éreztünk azelőtt. Erre csak akkor lennénk képesek ha megváltoztatnánk érzékelésünk mikéntjét.

De még ha szert is tennénk egy újfajta érzékelési módra, ki tudná azt teljességgel garantálni, hogy az már egy objektív képet festene le számunkra a valóságról?

A valóság objektív felfogása csak abban az esetben válhat számunkra elérhetővé, ha kilépünk saját magunk érzékeléséből. Nem kell megváltoztatni azt, csupán felül kell emelkedni azon. Ehhez szükségünk van egy speciális észlelési és érzékelési módra. Ennek lehetőségét adja meg a Kabbala bölcselete.

Kabbala TV “Egy Új Élet”  2014.04.17

forrás: Is It Possible To Attain An Objective Picture Of Reality?

ford: SZL

lekt: KN

22 máj 2014

Az engedély megadatott, mert megjelent a hiány

Az engedély megadatott

Először mi állati szinten fejlődtünk, generációról  generációra, annak megfelelően, ahogy a resimok görgetek bennünket az egyik vágytól a másikig, és ezek, a vágyak megkapták a testi érzékszerveken keresztüli  érzékelést, melyen belül megtalálták illetve megteremtették ennek a világnak a képét.  

Most azonban megkaptuk az engedélyt a Kabbalah bölcsességén keresztül való felemelkedésre, a Végtelen világ szintjéig. Tehát, nem vagyunk többé behatárolva a testi inkarnáció által. A fizikai életek és halálok sorozata el fog tűnni, és látni fogjuk, hogy ez csak az általános rendszer egy bizonyos szintjének feleltethető meg.

Amikor a tanulmányaim kezdetén én megkérdeztem Rabbash-t, hogy mi az élet, és a halál, a mi világunkban, azt felelte „olyan ez, mint amikor leveszed az inged este és újat veszel fel reggel”. Ezt az analógiát alkalmazva te leveted ezt az életet és beöltözöl egy újba, a 10 szfira egy rendszeréből a 10 szfira másik rendszerébe lépsz, és amikor ott találod magadat egy magasabb szinten, nem érzel semmi különlegeset emiatt. Hasonlóan az „bestia” szintjén található test nem érez semmilyen fájdalmat hajvágáskor vagy körömreszeléskor, mert azok a részek a „vegetativ” (növényi) szinten vannak. Az alsóbb szint nem érzékeli a hiányt. Ellenkezőleg, a megújulást kellemes kiegészítésként éli meg.

Ebből az következik, hogy a ma emberének lehetősége van elérni az örökkévaló szintet ennek az életnek a lezárása előtt, és úgy fogják látni a jelenlegi valóságot, mint egy nyúlványát az Végtelen világnak.

Azonban nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mivel az engedély megadatott, és nekünk cselekednünk kell, és nagyon nehéz munkát kell előtte végeznünk, mielőtt ezt a feladatot a megfelelő módon végrehajtanánk. Nekünk a módszert egyszerűbben elérhetővé kell tennünk a világ számára, egy magasabb szinten kell lennünk, és meg kell valósítanunk a megfelelő kapcsolatot a különböző szintek között. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy tanítóvá kell válni és el kell kezdeni felemelni az emberiséget.  Látnunk kell, hogy ez a feladatunk, kötelességünk. Az engedély lényege nem csak az, hogy mi ezt megvalósíthatjuk, hanem az is, hogy ez a valódi szerepünk, és felelősek vagyunk azért, hogy ezt megtegyük.

ford: BR

lekt: KN

 

 

 

05 dec 2013

A vágy titka

A vágy titika

Baal HaSulam cíkkéből, 3 -as “Shamati”, “A spirituális elérés lényege”: “Annak érdekében, hogy elérjük azt, amit Ő akart, hogy elérjük és megértsük a Teremtőt, az az “Az Ő vágya, hogy jót cselekedjen a teremtményeinek” Megteremtette és elültette bennünk ezeket az érzékeket, és ezekkel az érzékekkel elérjük, a Felső Fény benyomásait. Ennek megfelelően számos érzéki különbözetet kapunk…”.

 A végül is, mi elérjük azt, amit adtak nekünk, hogy elérjük. Miért van minden elrendezve pontosan ilyen módon? Ez ismeretlen a számunkra.

 A Teremtő megteremtett valamit, amelyet úgy hívunk, hogy:”vágy az élvezetre”, ez kap valamiféle “kitöltést”, ami érzelmileg stimulálja őt, ami által “örömet érez”. Mi annak vágynak a reakciójáról beszélünk, amelyet a Teremtő teremtett. Ez az egész életünk. Ezek vagyunk mi.

 A vágy valódi lényege ismeretlen számunkra. Pontosan mit teremtett a Teremtő, ami”létezés a semmiből”? Mi ennek a lényege? Miért ébred fel valami fajta reakció, érzelem, stimuláció, bármikor, amikor kitöltésre van szüksége? Nincs rá válaszunk. Mi csupán a megfigyelésekről beszélünk, amelyeket már az észlelésünkben léteznek, de mi nem állunk készen arra, hogy összehasonlítsuk őket a “semmiből” fogalmával.

 Ki tudja, mi fog történni a jövőben? Mert ott, a felfoghatatlan mélységben található a dolgok lényege, amelyek úgy jelennek meg, mint “Létezés a létezésből” és “Létezés a semmiből”. A “Létezés a létezésből” az a kitöltés, és a “Létezés a semmiből” az a hiány.

 Mindenféle jelenségeket észlelünk a megszerzési vágyunkban. Itt a Kabbala Bölcselete a segítségünkre siet, amely tanulmányozza és kutatja a megszerzési vágyat, a “teremtés anyagát”, és a megszerzési vágy stimulációját, amely “kitöltést” jelent.

 A kitöltés lehet pozitív vagy negatív. A pozitív kitöltésből a vágy „élvezetet” kap, a negatív kitöltés, vagy a kitöltés hiánya, a vágynak szenvedést okoz. Ilyen formán jönnek létre a vágy reakciói.

 Ezek a dolgok egyéniek, egy azon vágyhoz tartoznak, miközben más vágyak másképpen érzik, és más módon határozzák meg őket. Minden mérték és definíció, azon a módon van meghatározva, ahogy az adott jelenség feltárul.

 Ily módon, mi nem tudjuk, hogy mi alkotja önmagát a megszerzési vágyat. Mi csak az érzelmeinket ismerjük, amelyek kitöltenek bennünket. Ezeket az érzelmeket hívjuk „életnek”, vagy „életerőnek”. A vágy maga megmarad titoknak. Amit a vágy akar, az egy dolog, és ami a vágy valójában, az egy másik dolog.

 

ford: B S

forrás: The Secret Of Desire, 2013.11.16

 הסוד של הרצון,  2013.11.14

ford: BS

lekt: PS;KN

 

23 nov 2013

Indul a vonat

A Kabbala Bölcselete a Teremtő felfedezése a teremtett a lények számára ebben a világban. A felfedezése révén valósul meg a Tóra,  egy speciális módszerrel. Azért, hogy a Teremtő feltáruljon az embernek, a Tóra elhozza az embert a szeretethez, a “Szeresd felebarátodat, mint magadat” elve által.  Mi megvalósítjuk ezt az elvet a Reformáló Fény segítségével. És, hogy vonzzuk a Fényt, nekünk meg kell,  felelnünk bizonyos feltételeknek. Mivel a Fény mindenütt jelen van, de a mi részünkről előkészítésre van szükség, hogy a működését okozza.

Tehát mi a helyes felkészülés?

Vajon mi építünk egy valódi vágyat, a valódi hiányt a Reformáló Fényhez, hogy eljöjjön és megadja nekünk a barátok szeretetét? Azért mert “beleöltözünk” a csoportba, megpróbálunk összekapcsolódni egymás között. Vagy fordítva, a barátok szeretete keresése által, kimegyünk hogy “kiegészítéseket” szívunk magunkba,  fecskendezzük be az “új vér”-t a csoportba, vonzzunk az új embereket, hogy érezzük a válaszukat és felébredjünk nekik köszönhetően és csak azután kell gondoskodnunk a Reformáló Fényről.

Vagy ki kell lépni a csoport határaiból, és kezdjük elvetni ott ugyanazt az üzenetet, ugyanazt az elvet, hogy”szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, amely növeli a kapcsolat a fontosságát, csak  az “integrált oktatás” módján? A jelek mögött rejtve vannak ugyanazok a dolgok, amit mondtak csak kissé más módon, hogy megkönnyítse az emberek az útját, megszabaduljon a téves sztereotípiáktól, amelyek  gyűlöletet és undort ébresztenek fel.

Mindezt mi meg kell vizsgálnunk. Vannak emberek, akik azzal érvelnek, hogy a mi módszerünk nem alkalmasak a modern kornak és a modern  feltételeknek, nem vagyunk felhatalmazva senkitől a feladat végrehajtására és arra, hogy a  nyilvánosság felé forduljunk.

Sok kérdés van és meg kell értenünk őket. Lehet, hogy várnak ránk nem túl kellemes találkozások ellenfelekkel, amelyek állítják logikusan és egészséges módon, hogy mi nem működik megfelelően. Ezért meg kell értenünk, hogy mit kell tennünk. Le kell tisztáznunk a rendszert, a hozzáállásunkat és a helyünket benne. És ami a legfontosabb, hogy letisztázzuk az integrál oktatás a jellegét és funkcióját,  lehetővé téve elmagyarázni az állapotokat,  azoknak a tagoknak, akik nem értenek egyet az integrált oktatással, mert még nem érzik benne a Kabbala Bölcseletét.

De mégis, a tágas terjesztés nélkül, nem lesz szükségünk a Teremtőre. A nyilvánosság kilépése nélkül, az embernek nincs szüksége a csoportra és a barátokra.

Nyilvánvaló, hogy erre a kilépésre kell gondolnunk,  de a lényeg hogy elégedettséget okozunk a Teremtőnek. Vajon én képes vagyok összekötni a végső számítást,  a másikért aggódó végső pontot, a mindennapi problémáival? Vajon képes vagyok összekötni az én fordulásomat a másikhoz és a fordulásomat Teremtő felé? Én felszívom  a mások vágyait, hogy nyomjon engem, hogy  szorosabbra kössem a kapcsolatot a csoporttal, megkapjam a megfelelő szándékot, amely a lehetővé teszi, hogy a Teremtőhöz forduljak, és akkor felhasználom a cselekvések a láncolatát visszafelé a mások számára.

Vajon a cél felé haladok? Vajon elégedettséget okozok a Teremtőnek? Ha igen, akkor jó. Ha nem, nem sikerült. De így vagy úgy, valójában itt működik az a kapcsolati képlet, amely összeköt engem másokkal és a könyvek, a tanár és a csoport által, a Teremtővel. Ha látom, hogy van egy erős és szükséges kapcsolat, ha megértem, hogy nincs más lehetőség kielégíteni a Teremtőt, akkor én “tiszta” vagyok.

De ha van más út, akkor mutassátok meg és én azonnal változtatom az utamat. Hálás vagyok, hogy megmentettétek az életemet, és nem tettétek lehetővé elpocsékolni hiába.

Egy ilyen tisztázást kérnek tőlünk,  különös tekintettel arra, hogy sok ember körülöttünk egyelőre preferál “oldalt ülni”, és nem látnak semmi borzalmast. Köztünk ez szörnyű, de nem érdekli  őket részt venni a terjesztésben. Ők azt hiszik, hogy lehet várni, amíg először mások teszik meg és majd azután ők. De ők nem értik, hogy “károsak” maguknak, drasztikus és visszafordíthatatlan mértékben. Talán ez az egyetlen esélyük, és aki most felugrik a vonatra az tovább utazik, aki nem az a platformon marad “üres kezekkel” …

2013.09.16, Baal HáSzulám, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: B S

szerk: Sz I

29 Sze 2013

A jelenlétem oka ebben a világban

A jelenlétem oka ebben a világban

A mi létezésünk egyetlen oka ezen a világon, hogy felfedezzük a Teremtőt. Ez a Kabbala Bölcseletének a definíciója, amely a Teremtő felfedezése a teremtmények számára ebben a világban. És ez mindaddig, amíg a teremtett lények fel nem fedezik a Teremtőt. Ez a világ továbbra is létezni fog, mivel mindenki érzi ezt a valóságot, addig, amíg fel nem fedezi a Teremtőt az egész vágyában. Éppen ezért létezik ez a világ.

Szóval, elérjük az Úrnak a munkáját, vagyis az Ő felfedezését. A Teremtő felismerése, az a szeretet és az adakozás felfedezése, amely ellentétes a mi természetünkkel, az ellenkezője annak, amit magunk körül látunk és felfedezünk magunkban.

A Teremtő természetének a felfedezése csak az igényünk, a hiányunk, a vágyunk alapján lehetséges. Ezért, a Kabbala Bölcseletének a tanulása során az ember elkezdi, érezni, hogy hiányzik a Teremtő feltárulása, az adakozás és a szeretet ereje. Lehet, meg fog történni, az, hogy hirtelen szeretni akar másokat és szeretné befolyásolni őket?

Lehet, hogy várja a munkája eredményét, minden igyekezete, az, hogy szeretni tudjon mindenkit, a természet kövületi, növényi, állati és emberi szintjén! Ha képes elérni a hiányt arra, hogy szeressen mindenkit nem gondolva magára, és, hogy ne a maga számára kapjon örömet? Milyen állapotnak, milyen feltételnek kell történnie, amelyet a Teremtő kell, hogy elrendezzen neki, azért hogy akarja mindezt?

Lehetetlen elképzelni, hogy egy ilyen dolog megtörténhet. Végül is, én csak azt szeretem, ami örömet hoz nekem. Szeretem a halat vagy édességet, kaját, szexet, családot, pénzt, tiszteletet, tudást. De nem lehet elképzelni, hogyan szerethetek valamit, ami nem ad élvezetet számomra.

Én érzem, hogy a vágyam üres, nem érzek benne semmi örömet, de még ürességet szenvedést, megaláztatást és csalódást is érzek. Az egóm sérült, lecsapolt, minden tervem, amely az előző önző természetemből származik, elpusztult. Úgy érzem a vágyamban, hogy nincs jövőm. Ez a helyzet még rosszabb, mint a halál, minden reményem összeomlik, mint egy szenvedés, mint Jov szenvedése.

Én akkor megértem, hogy semmilyen örömet nem kapok ettől a helyzettől. De ha ha mégis, mindezek felett, még mindig sóvárgok az adakozásra, a szeretetre és arra, hogy másokért dolgozzam, akkor ezek a cselekedetek valóban az adakozásban lesznek! Ebben az esetben, én biztos lehetek benne, hogy önző vágyam nem kap semmit. Mert nem várom a jövőbeli jutalmat, hanem csak a cselekedetekre gondolok, valami más felé fordulok.

És nem a büszkeségem kell táplálékot kapjon a teljesítményemből, úgy, mint a hős, aki büszke önfeláldozó. Mert ez is egy nagyon hatalmas jutalom. Ez azt jelenti, hogy senki sem tudja, hogy mit tettem, és még én magam sem tudom. Megállítanak engem a kis lehetőségek, hogy kompenzációt kapjon az egóm. Ezt nevezik adakozásnak, egy ilyen állapotot kell nekünk elérni.

Ez fokozatosan történik, a bekövetkező változások által bennünk. Most ez a végső állapot úgy tűnik, nagyon elvont és lehetetlen, de valójában nagyon bátorító, valóságos. Az előrehaladás mértékének megfelelően a személy felfedezi a szükséges feltételeket a spirituális fejlődésre, és benne felfedezi a lehetőséget, hogy elérje a Teremtővel való azonosulást, hogy ugyanabban a helyzetben, gondolatban, vágyban legyen, mint Ő. A Teremtő irányítja ezt a erőt, és magában foglalja az egész teremtést.

Ha az ember végrehajtja ezeket a belső pszichológiai változásokat, és inkább élvezi az adakozást, akkor ő felfedezi ezt az állapotot. És a többit meg fogja tudni az adott helyen. Különben is, ebben az életben és ebben a világban minden megkapja az értelmét.

2013.08.02, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

10 aug 2013

76 queries in 0,713 seconds.