Kérdés: Mindannyiunknak egyedi tulajdonságai vannak. Honnan tudhatom, hogy mik ezek? Hogyan találhatom meg a célomat a spirituális és a korporális világban?
Válasz: A korporális világban minden az adott körülményektől függ. S a spiritualitásban, a növekedés által kezdjük el érezni, definiálni és megismerni önmagunkat.
Így egészen a lelkünk gyökeréig felfedezzük, hogy kik is vagyunk, ahol a spirituális tulajdonságaink magja rejlik. S ez így van mindannyiunkkal. Amilyen mértékben fejleszted a lelkedet, olyan mértékben kezded el érezni és megérteni, hogy milyen is valójában.
Más szavakkal, annyiban, amennyire képes vagy igazodni a Teremtőhöz, elkezded érezni az eredeted pontját és egyúttal a célodat is, és azt az utat, amelyen keresztül haladsz és amelyet át kell majd menned a jövőben. Mindez a Kabbalista gyakorlat megvalósítása során történik.
Komment: Néha a Kabbala Tudományát tanulmányozó embernek az a határozott érzése támad, hogy olyan nagyszabású, hatalmas, szinte befogadhatatlan feltárulás vár rá, ami úgy hiszi, meghaladja képességeit.
Válaszom: Így van. De az igazság az, hogy ez a nagyszabású jelleg, a tökéletesség, öröklét, és a többi világ bennünk van. A változás által mindezt megértjük, és ezek a minőségek megjelennek bennünk. Az ember énjének felfedése az ember legtermészetesebb tevékenysége, amivel visszatalál gyökereihez, apja házába, ahonnan származik, és a Teremtőhöz, aki megteremtette. A tevékenység következtében visszatérünk teremtésünk pontjához. Ez a legkellemesebb, legtökéletesebb állapot. S így ez a legtermészetesebb és legközvetlenebb módja a fejlődésnek. Nagyon bensőséges élményt ad.
Kérdés: Ismerek egy nagy Kabbalistáról szóló történetet, amelyben több szereplő is megemlékezik arról, hogy honnan származik. S a legbölcsebb visszaidézi, hogyan vágták el a köldökzsinórt, amikor megszületett. Ez is egyfajta spirituális tett?
Válasz: Igen, mivel az ember ott van, és részt vesz benne.
A spirituális világban az ember a tényleges nulláról indul. Ebből következik, hogy ő maga határoz meg mindent, ami megtörténik vele. Ő bólint rá, ő választja meg összes állapotát, részt vesz a méhen belüli fejlődésében, megszületésében, majd ezt követően is mindenben, ami történik vele.
Válasz: Igen, de ez egy igen nehéz technika, mivel a távolságot em csak két egoista mérték között, hanem két adakozó mérték között is méri kell, azaz két lélek közötti távolságot is mérik.
Kérdés: Mégis hogya törtéik a távolság mérése?
Válasz: Kabbalista mértékegységben.
Kérdés: Fizikai értelemben, mennyi személyestérre van szüksége valakiek fizikailag?
Válasz: Azt gondolom erről, hogy ha korrigálódunk, elérjük azt az állapotot, ahol nincs többé szükség a két embert elválasztó térre. Úgy kezdünk el élni egymással, mintha egy ember volnánk, egy szívvel.
Kérdés: Amikor egység kialakítására törekszünk, fontos figyelembe venni a személyes teret? A lenullázódás a megoldás, vagy olvadjunk be egymásba, esetleg emelkedjünk fölé, és minden egyes ember maradjon meg a személyes terében?
Válasz: Nem. Minket a Teremtő közös ereje egyesít, ami mindannyiunkat átölel és kitölt.
Kérdés: Ön a spirituális vezetőnk ebben a világban. Van arra magyarázat, hogy egy ilyen világméretű csoport tanára miért éppen orosz anyanyelvű?
Válasz: Különféle okokból manapság az orosz ajkú hallgatóság a legbefogadóbb a világon.
Először is, a zsidó lakosság a cári Oroszországban és Kelet-Európa területén lakott, ami a Kabbalista nézetek szempontjából igen megtermékenyítőleg hatott erre a régióra. Ez nagyon fontos. Maga a föld kezdte kitermelni magából a Kabbalistákat.
A második ok: a 16. századtól, ARI idejétől fogva a Kabbala Bölcsessége fokozatosan került feltárásra. Noha ARI Izrael földjén, Cfat városában élt, a tanok orosz területen, a zsidók által sűrűn lakott Litvánia, Fehéroroszország és Ukrajna körzeteiben fejlődtek, ugyanott, ahol a Kabbalisták is éltek.
Számos ma is híres és általunk is gyakran tanulmányozott Kabbala könyv íródott a 17. és 19. század között ezen a területen. Vagyis regionális szempontból Oroszországot tekinthetjük a modern Kabbala szülőhelyének. Ez az oka, hogy a zsidó lakosság egy része, sőt, nem is csak a zsidók, akik itt nőttek fel, nagyon kedvezően rezonálnak a Kabbalára, és óriási erők vonzzák őket a spiritualitás eléréséhez.
Látom ezekben az emberekben a Kabbala tanulása iránti fokozott hajlandóságot, és meleg üdvözlettel fogadom őket. Igyekszem biztosítani, hogy kielégítsem spirituális sóvárgásukat.
A Kabbala Tudománya hozzásegít minket, hogy tisztában legyünk az élet jelentésével, és a teremtés egészének szerkezetével. Elmagyarázza, miként működik a rendszer, és hogyan tud az ember hatást gyakorolni rá.
Tehát nagyon úgy tűnik, nem véletlen, hogy én is oroszul beszélek. A hébert csak a Kabbala tanulás keretein belül sajátítottam el, azonban az anyanyelvem orosz, ezen a nyelven érzek és gondolkodom. Nem tudok ettől az alaptól megválni, noha már 1974 óta Izraelben élek. Ez a sorsom.
Kérdés: Igyekszem közelíteni a Fény, a Teremtő felé. Amikor próbálom meghatározni, hogyan is érezzek szeretetet minden iránt, önkéntelenül felvetődik a kérdés: „Magunk vagyunk a világegyetemben?” Csak azokat kell szeretnem, akik szemmel láthatók, vagy létezik másvalaki is a többi dimenzióban?
Válasz: Ne aggódj, senki mást nem kell szeretned! Elég azokat, akik a Földön élnek.
Kérdés: Ha választanom kell köztük, kivel kezdjem a sort?
Válasz: Létezik egy kis csoport, amiben munkálkodunk, ezen keresztül kapunk és sajátítunk el mindent. Épp ezért úgy érzékeljük ezt a csoportot, mintha itt találkozna és koncentrálódna az összes, több milliárdnyi teremtmény.
Más szavakkal, ha van egy kis Kabbalista csoportunk, elég, ha az ő irányukban gyakoroljuk a szeretetet. És a végén majd bebizonyosodik, hogy az összes világok ebbe a csoportba vannak belefoglaltatva.
Kérdés: Ha egy Kabbalista látja, hogy teljesen különböző emberek egyesülnek, és ebben az egyesülésben felfedik a „Teremtő” nevű erőt, ez örömet okoz nekik. Mi van akkor, ha az emberek csak úgy egyesülnek, hogy nem fedik fel a Teremtőt?
Válasz: Amikor az emberek nem a jó részvétel, egy jó cél érdekében egyesülnek, az negatív hozzáállásként nyilvánul meg a Teremtővel szemben.
Megjegyzés: Tegyük fel, hogy egyesülnek, hogy egy szimfóniát hallgassanak meg, vagy focit nézzenek.
Válaszom: Ha ugyanakkor nem arra törekszenek, hogy kárt okozzanak valakinek, akkor ez is jó.
Amikor a tanárommal elhaladtunk a stadion mellett, ahol focimeccs zajlott, és ahonnan a zaj hallatszott, mindig azt mondta: “Ezt a helyet tiszteletben kell tartani, mert a játék örömet okoz az embereknek.”
Kérdés: Vagyis mindenfajta egyesülést, amely betölti az embereket, örömnek hívják, és maga a Kabbalista örül ennek a pozitív érzelemnek, amikor rájuk tekint?
Válasz: Igen. És ha ő maga is ilyen érzelmeket okoz másokban a részvétele révén, akkor természetesen örül a pozitív eredményeinek.
Kérdés: Rabash azt írja, hogy mindig hozzá lehet adni az örömöt. Nincs olyan állapot, amikor az ember azt mondja: “Ennyi, elég.” Létezik olyan, hogy ez egy folyamatos hiány?
Válasz: Igen, mert nincs abszolút kiteljesedésünk, teljes örömünk. Elvileg szeretnénk elérni egy ilyen állapotot, de ez pusztán utópisztikus.
Kérdés: A Kabbalában elkülönítünk emelkedéseket és zuhanásokat. Azt mondják, hogy a Kabbalisták a zuhanások során is örülnek. Miért van ez?
Válasz: Tapasztalata és gyakorlata eredményeképp a Kabbalista megérti, hogy a soron következő nagy emelkedést zuhanás előzi meg. Ezért ugyanúgy örül a zuhanáskor, mint az emelkedés állapotában. Érti, hogy lehetetlen haladni zuhanás nélkül, hiszen az egyszerűen egy még nagyobb vágy megnyílása, amely később kielégülést fog nyerni.
Kérdés: A Kabbalában is létezik a nézet, miszerint maga a munka okoz örömet, és az érzés alapján ellenőrizhetjük szándékunkat. Elképzelhető, hogy az ember nem a jövőbeli állapot, nem a megkapás okozta nyereség, hanem a munka okán tapasztalja meg az örömöt?
Válasz: Igen. A jövő helyett meg kell próbálni mindig a jelenben élni, éppen abban a pontban, ahol vagyok. Ha jelenleg is érzem a kapcsolódást a Teremtőhöz, a barátokhoz, és sikerrel valósítom meg a teremtés célját, akkor csodálatos állapotban tartózkodom, és ennél többet nem is akarhatok.
Ha azt élem meg, hogy minden pillanat az abszolút megfelelő körülményeket biztosítja számomra, tudhatom, hogy valóban a helyes úton járok.
Minden, ami körülöttünk van, a rendszer, amelyben létezünk, vagy a mátrix, az a Teremtő. Ezért a Kabbalisták úgy vélik, hogy nem emberi társadalomban, hanem a Teremtőben vagyunk, és mindenkinek meg kell találnia a megfelelő kölcsön-kapcsolatot Vele.
A Teremtő egyetlen erő, amely mindent irányít és folyamatosan játszik velem a körülöttem lévő tárgyakon keresztül: ásványi, növényi, állati és emberi szinteken.
Aztán meg kell találnom, hogyan reagáljak rájuk helyesen. Erre a célra adták a Kabbala tudományát, amely megmondja nekünk, hogyan lehet – a természetben az ásványi, növényi, állati és főleg emberi szintekre adott helyes reakció révén – olyan állapotot elérni, ahol az összes tárgy és jelenség mögött egyetlen, irányító erőt fogok látni, amely ezen a módon beszél hozzám.
Világossá válik számomra, hogy mit akar tőlem a Teremtő, és a természet négy szintjére adott reakción keresztül tudok válaszolni Neki.
Kérdés: Vagyis valahogy meg kell tanulnom megfejteni, hogy mit akar nekem mondani ez az erő, a Teremtő?
Válasz: Igen, és akkor felismerem az Ő nyelvét. S akkor mindent meghallok: a madarakat és az állatokat, a növények susogását, a szelet és a Föld dúdolását is.
Kabbala bölcsessége fokozatosan tárul fel az emberiség előtt. Az első Kabbalista, aki 5579 évvel ezelőtt élt, Ádám volt. Ám ez egyértelműbben, Ábrahámon keresztül tárult fel, körülbelül 3600 évvel ezelőtt.
Ma a Kabbala Bölcsessége nagyon érdekes szakaszon megy keresztül, hogy közelebb kerüljön az emberiséghez.
A múltban csak néhány Kabbalista ismerte a Kabbalát, akik elzárkóztak és elkülönültek a társadalom többi részétől, de ma kezd fokozatosan terjedni az egész világon. Ez az oka annak, hogy mi is részt veszünk és tanúi vagyunk annak az egyedülálló jelenségnek, amelyben a világ lényegisége feltárul, illetve az amelyben élünk, létünk oka és következménye, valamint az emberi evolúció terve is fokozatosan feltárul az emberiség előtt.
Az embereket öt szintre osztjuk (csakúgy, mint az általános kapniakaró vágyakat) fejlettségük és az életben való részvétel szintje szerint.
Van, akit más nem érdekel, csak önmaga. Van, akit érdekel a családja, a társadalom, amelyben él, stb. A következő szinten a Föld, a bolygók és az űr foglal helyet. Ugyanakkor nem érdekli őket a világ kereteinek áttörése. Vannak, akik szeretnék felfedni és megtudni, mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben.
Vannak azonban olyan emberek, akiket érdekel a Teremtés általános rendszere, az, hogy milyen mértékben veszünk részt benne, és az a mérték, amennyire a Teremtés önmagában létezik, honnan ered, mi történik vele és hogyan. Ezek az emberek arra törekednek, hogy megértsék a Teremtés minden része közötti kölcsönös együttműködés általános képét.
Mindenek előtt az egész Természet globális, integrál kapcsolatának elve az, amelyet a legérdekesebbnek találnak. Szeretnék tudni, hogyan kapcsolódik minden, miért, milyen célból, és az egyik komponens hogyan reagál és irányítja a másikat, és hogyan hat az összes többi részre. Olyan nagy vágyuk van erre, hogy megismerjék és elérjék az általános rendszert, az általános sémát, az általános struktúráját mindannak, ami létezik, nemcsak a mi világunkban, hanem ezen a világon túl is, hogy nem találnak békét a hétköznapi életben, azzal, hogy megpróbálnak hasonlítani másokra, megpróbálnak mindenféle fizikai problémát megoldani, de ez nem tart sokáig.
Az első lehetőségre amit a sors biztosít számukra, azonnal elszállnak valahova, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a napi problémákkal foglalkozni.
Inkább olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem is kozmikus léptékűek, hanem meghaladják ezeket (ami azt jelenti, hogy a problémákba a „minden” szó is beletartozik). Nem az űr, nem a világunk, hanem valami teljesebb. Azok az emberek, akik nem elégednek meg egy általános gondolattal – aggasztónak találják, hogy mindez belülről rágja őket – és eljutnak a Kabbala Bölcselletéhez.
Ez a kérdés nem feltétlenül éri el maximális szintjét mindegyikükben, de mégis valamivel magasabb, mint a mi világunk. Vannak alacsonyabb rendű kérdések, amikor az embereket érdekli, hogy mi határozza meg az olyan dolgokat, mint az egészségük és a sorsuk. Kedvelik a misztikát, vagy elkezdik gyakorolni a népi gyógyászatot stb.
Így a Kabbala bölcsessége körül forogunk alulról, a legalacsonyabb vadállati szinttől kezdve egészen a legmagasabb szintig, amelyben az ember úgy érzi, hogy kezdi megérezni, hogy szüksége lenne a teljes Teremtés elérésére és érzékelésére, azaz a teljes rendszerre és annak az irányítási módjára
A vágyak különböző fejlettségűek, ezért sokan eljutnak a Kabbala Bölcsességéhez, de miután meghallják, hogy ez a legmagasabb szintről szól, megértik, hogy nem nekik való, mert jobban érdekli őket a gyakorlati alkalmazása mind, az emberekkel kapcsolatosan és a Kabbala Bölcsességével kapcsolatosan is. Felhalmoznak némi tudást és a saját szintjükre továbblépnek.
Tulajdonképpen ennek így kell lennie. Ez az oka annak, hogy soha nem kényszerítünk senkit sem maradásra, sem az érkezőket, sem azokat, akik elmennek, mivel ez az ő magánügyük. Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyát ebben a rendszerben, a Teremtés megvalósításának minden szintjén és a lelke igényének megfelelően, ami belső, eredeti, személyes vágyat jelent.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
