Dr. Michael Laitman

kapcsolat

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel

Laitman_632_3

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.

KA

08 márc 2017

Egyensúly

thumbs_laitman_239

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat-rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.14

21 jan 2017

Magatok vetítitek ezt ki

thumbs_laitman_945

Nagyon fontos megértenetek, hogy amit láttok magatok előtt, magatok körül, az emberek, a növények, a házak, az összes csillag, a hatalmas világegyetem, valójában az érzékelt formában nem létezik. A Felső Erő által magatok vetítitek ezt ki, mindezek a bennetek létező világ, külső módon megjelenő formái. Az igaz valóság az erők bonyolult világa, ahol feltárul a létezés minden eleme közötti végtelen kölcsönkapcsolat, az erők végtelen harmóniája, melyet egyetlen elv, a Szeretet működtet. Ez a valóság, minden elemével együtt örök és teljes.

KA

 

12 dec 2016

Tíz Szfíra Tanulmánya

laitman_273_01

Felhívnám a figyelmeteket arra, hogy a most olvasandó könyvet úgy hívják hogy Tíz Szfíra Tanulmány azaz TES. Ez egy nagyon egyedi és különleges könyv a tökéletességnek megfelelő benne lévő Fény miatt. Baal HaSulam leírja hogy nincs a Zohár Könyvén kívül más fontos könyv, de én tudom milyen módon befolyásol bennünket . A Tíz Szfíra Tanulmánya jobban befolyásol bennünket, mint a Zohár, mert közelebb áll hozzám. Lehet hogy tévedek, de én ezt érzem hogy a TES a legfontosabb könyvünk. Látom hogy amikor elkezdjük, akkor felállnak a teremben emberek és elmennek, és nem tanulják a TES-t nem akarnak mélyebbre ásni a Tíz Szfíra Tanulmányába, mintha különböző módokon próbálnának megmenekülni ettől a könyvtől. Azonban mi nem tanulunk, mi összekapcsolódunk, feltárjuk a könyvet, kinyitjuk a könyvet, hagyjuk hogy befolyásoljon bennünket, hagyjuk hogy belénk ömöljön. Ezért kell óvatosnak lenni, nem szabad felállni és nem szabad azt mondani hogy ez nem az enyém, ezt nem tanulom,mert nem vagyok elég okos ehhez. Nincs ilyen! Nektek szükségetek van rá annak érdekében, hogy Fényt kapjatok belőle. Nézzétek meg amikor tanultok valamit ebből a könyvből, próbáljátok meg érezni a belső nyugalmát, a belső erejét. azt a hatalmas relaxációt és a tökéletességet ami le van ebben írva. Érezzétek azt hogy amikor olvassátok ezt a könyvet, akkor a tökéletesség árad belőle. Tehát ne próbáljátok megérteni hogy mi történik a könyvben! Nem! Hanem élvezzétek a Teremtés csodáját, a szimfóniáját a Teremtésnek amit Baal HaSulam leírt számunkra, s ahogy ő kifejezi számunkra a Teremtés tökéletességét ezen a módon!
2016.06.20. Részlet a Reggeli leckéből

20 jún 2016

Azt kutatjuk miért élünk

laitman_572_02

Mi azt tanuljuk, hogy egyetlen dolog lett megteremtve a kapni akarás, az örömre való törekedés és ez az örömre való törekvés, ez a teljes teremtés. Ez hozta létre a mi világegyetemünket, a Fényt, ebből lett megteremtve az anyag, amely ellentétes magával a Teremtővel, minőségét tekintve. Ebből jött létre az ásványi, növényi, állati és végül pedig a beszélő szint. Ezek formálták meg az egyre erősebben működő kapni akarást.

A kapni akarás, amikor elérte a beszélő szintet, akkor nagyon sok állapoton keresztül fejlődött egészen addig, amíg el nem kezdtük érezni, a problémákat, melyek egészen más fejlődést hoztak. Majd pedig majdnem 6000 évvel ezelőtt, az egyik emberi lény, akit Ádámnak nevezünk, ő úgy találta, hogy ugyanaz az ego, ugyanaz a kapni akarás létezik minden emberi lényen belül. Föltárta ezt először egy negatív formában, majd azt hogy mit hogyan lehet korrigálni, és ha teljessé tesszük a fejlődésünket, akkor fel tudjuk nyitni a szemünket a természet általános erejére. Ez az, ahogy a Kabbala Bölcsessége aztán föltárult.

Ez a kapcsolatnak a bölcsessége valójában. A mi lényegiségünknek megfelelően nevezhetjük a természet erejének, azaz pozitív erőnek amely teljes egészében kiegészíti a negatív erőt, amely az Istenség felismerése. Mi ezt az erőt feltárjuk, mint egy rendszert, és a két erő között valójában elkezdjük megérteni, azt hogy a valóság hogyan működik. Elkezdjük feltárni a Felső Erőt, amelyet így a középső vonalnak fogunk nevezni és mi a két erő között, – a plusz és a mínusz között – haladunk előre, ez az Adakozás Ereje. Ez a Kabbala Bölcsessége. Ami valójában magába foglalja az összes többi bölcsességet, az összes tudományt, hiszen a természetről általánosságban beszél. Az emberekhez a hiányon keresztül érkezik el mindez és az emberiség nem is képes a negatív erőkkel megbirkózni enélkül. Ezért a hiányból kezdjük el kutatni a megoldást egészen addig, amíg a természetben nem találjuk meg ennek ellensúlyozására a Pozitív Erőt. Az egyénnek ez úgy tárul fel, hogy a saját egyedi individuális természete, valóban csak egy vágy, semmi más. Egy vágy arra, hogy felfedezze mi az életnek a célja. Akikben ez felébred azok az emberek állandóan azt kutatják majd miért élnek. Mindenen ember, aki Kabbalista lett azok az élet értelmét kutatták.

Rav Michael Laitman 2016.05. NJ 6. congress

btKA

04 jún 2016

A félelem, amely szomorúságba fordul

thumbs_laitman_945

Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.

Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.

20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.

Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.

Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.

Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon –  a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.

/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./

Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.

Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De  a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!

Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.

A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.

Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.

Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.

Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.

Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk.  Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.

Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül!  Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.

Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.

Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.

Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot.  Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.

Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.

Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.

Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne  jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.

Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.

A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.

Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.

A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.

Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.

A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.

Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…

  1. 2016. 03. 16.

Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul

KA

15 márc 2016

Miről szólnak a Kabbala könyvek?

laitman_527_04
Kérdés: A Kabbala könyvek a zsidó hagyományok szerint íródtak?
Michael Laitman válasza: A Kabbala könyveknek semmi köze a hagyományokhoz.
Ezek a könyvek elmondják, hogy hogyan bánjunk más emberekkel, és hogyan építsünk kapcsolatot a világunk és a legfelsőbb világ között, hogy felfedezzük az univerzum titkos részeit – az összes többi világot körülöttünk, amelyek irányítanak minket.
Akkor képesek leszünk a fordított sorrendben irányítani az életünket. Egyúttal meghaladjuk rövid életünk fizikai korlátait, és képesek leszünk keresztüllátni az időn.
Nincs szükség arra, hogy a Kabbala bölcsességét bármilyen tradícióhoz kössük. Egy kabbalista lehet indiai, arab, norvég, vagy dél-amerikai, – nem számít, hogy kicsoda.
Ezek nem mondanak semmit a földi szabályokról, kivéve egyet: hogy összehozzák az embereket, és egybe integrálják egyetlen egésszé, olyanná, mint a természet egésze.
SzL
KA

07 márc 2016

Az emberek közötti kapcsolat a kulcsa a boldogságnak

laitman_202_0
Az alábbi interjúban Caroline Adams Miller életvezetési tanácsadó, pozitív pszichológia módszerét alkalmazó orvos beszélget Dr. Michael Laitmannal a célmeghatározásról és az emberek közötti kapcsolatról.
Riporter: Üdvözlöm Caroline!
Caroline Adams Miller: Köszönöm a meghívást.
Riporter: Mi a kapcsolat a céljaink, az emberek célkitűzései, a célok irányultsága, és boldogságunk között? Mit tehetnek ezek értünk?
Caroline Adams Miller: A célok meghatározása, a célok felé való törekvés, valamint a boldogság közötti kapcsolat lényege az, hogy a legboldogabb emberek világos célokkal ébrednek fel nap, mint nap, mind a rövid-, mint a hosszútávú célok tekintetében.
Ha megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk megtanítani az embereknek, hogy helyes célkitűzéseik legyenek, akkor tonnányi boldogságot tudunk hozzáadni a világunkhoz. Munkám során most pontosan ezt kutatom, ez az amit csinálok a szakmámban az ügyfeleimmel szerte a világban.
Tehát a legboldogabb emberek egyértelmű célokkal rendelkeznek, és a boldog emberek érzik saját hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy véghez tudják vinni azt a dolgot, amit elterveztek; és ez olyasvalami, amihez nagyon szoros kapcsolatra van szükség az emberek között.

Ha jól tudom, akkor a könyvem első alkalommal foglalkozik azzal, hogy összekapcsolja az emberi motiváció két tudományterlületét, hiánypótló írásnak szántam.
Riporter: Képesek lehetnek az emberek csak a saját céljaikon és a saját boldogságukon dolgozni, vagy a céljaik szélesebb skálán kell hogy mozogjanak, szélesebben, mint hogy csupán egyfajta cél érdekében küzdjenek, ami konkrétan saját magukra irányul?
Caroline Adams Miller: Nos, amikor az emberek a boldogságukat keresik, akkor nem feltétlenül kizárólag maguk számára, önmagukban teszik azt. Néha különböző hobbikat űznek, amelyek kielégíthetik őket, és amivel egyfajta közös áramlás állapotába kerülnek. De például a hála is lehet egyfajta cél, hogy még hálásabbak legyenek, hogy azt mondják hogy “köszönöm” azoknak az embereknek, akik fontosak nekik.
Riporter: Mi történik akkor, mikor már képes az ember céljainak meghatározására, de a világ körülötte addigra már teljesen megváltozik, és az az alap, amire a céljait építette már másfajta célokat igényelne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint amiben most találjuk magunkat, amikor már igazán válsághelyzetben vagyunk? Mi a teendőnk most? Mit okozza azt a problémát, amit ilyen széles körben válságként élünk meg?
Caroline Adams Miller: Nos, azt hiszem, a probléma az, hogy az emberek túlságosan is a saját kis élet terükre koncentrálnak, arra, hogy mit is akarnak elérni. Észre kell vennünk, hogy egy pont után már nincs több elérhető öröm, változtatás nélkül. Most talán úgy érezd, hogy boldog vagy, mert más emberekkel csinálsz valamit, pl. rengeteg emberrel bowlingozol egy bajnokságon, azonban ismered a szomszédaid nevét, ismered a környezetedben élőket, és nyújtasz nekik segítő kezet, ha valami szomorúság éri őket? Amikor én és csapatom az emberekkel foglalkozunk a céljaikon, akkor kulcsfontosságú az, hogy megismerjük őket, tudjuk, hogy mi okoz nekik örömöt, és arra biztatjuk őket, hogy nézzék, vizsgálják meg az életüket egy másik perspektívából is.
Riporter: Ha úgy döntesz, hogy azonosítod a célt annak érdekében, hogy elérd a boldogságot, a Kabbala módszere mit tud mondani, mi ez a cél, és hogyan tudnánk esetleg elérni ezt a célt?
Michael Laitman: A cél az kell hogy legyen minden ember számára, hogy valóban össze legyünk kötve egymással, mint egyetlen élő szervezet, és ez az, amit mi felfedezünk mostanában. Felfedeztük, hogy a természet globális, és a részei közötti kapcsolatnak harmonikusnak kell lennie, teljesnek. Elő kell tehát mozdítanunk a céljaink által, hogy egymás felé közeledjünk, hogy csatlakozzunk egymáshoz egy egységes módon, az élettelen, vegetatív és állati szintekkel együtt, mert tudunk kell, hogy minden egy és egységes.
Vagyis túl kell lépnünk egonkon, és újra kell építeni magunkat a jelenlegi struktúránkkal ellentétes módon. Nem fenntartható az a struktúra, ahol mindenki a másikat szeretné kihasználni, a másik rovására akar nyereségre szert tenni. Nem fenntartható az, amikor másoknál nagyobbaknak akarunk látszani. Ezt félre kell dobnunk – ezt a gondolkodásmódot – és úgy kell magunkra tekinteni, mint aki a többiekkel egyenlő, velük egységet alkot, mint egy család esetében, ahol az ember nem lehet akkor boldog, ha a másik boldogtalan. Az ember fő céljának az kell, hogy legyen, hogy elérje ennek a gondolkodásmódnak a tudatosságát.
De tudnunk kell, hogy a tudatosság csupán első lépés, a második szakasz már az, hogy miként építsük ez által a környezetünket, miként formáljuk olyanná, ami segíti a többi embert, ami befolyásolja őket, hogy túlléphessenek saját gonoszunkon, hogy elérhessék a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintű szerkezetet.
Caroline Adams Miller: Teljesen egyetértek veled, hogy az emberek közötti kapcsolat hiánya okozza az összes a szomorúságot a világon, ez nem kérdés.
Michael Laitman: De mond meg őszintén, szentelünk ma bármi figyelmet arra, hogy a válságokat az emberek közötti megfelelő kapcsolat hiánya okozza?
Caroline Adams Miller: Úgy gondolom, hogy az emberek nincsenek mindig tisztában ezzel, mindaddig, amíg fel nem teszel ilyen horderejű kérdéseket nekik. Ha megkérdezed, és ilyen kérdésekkel bombázod őket, akkor megkaphatják a “heuréka” pillanatot, amikor is hirtelen rájönnek, megértik, hogy le vannak választva a barátaikról, sőt mi több, hogy nincsenek is barátaik. Mondhatjuk, hogy négy barát a fordulópont. Amikor megkérdezzük az embereket, hogy kik örülnek a boldogságuknak, annak amikor valami jó történik velük, vagy éppen ki hívja fel őket hajnali kettő órakor, hogy elújságolja nekik a legfrissebb élményüket, akkor legtöbbször az emberek elszomorodnak, mert tudatosul bennük, hogy senki sem foglalkozik velük, hogy nincsenek barátaik, el vannak vágva a többi embertől. Ez az a pillanat, amikor ráébrednek, hogy rossz úton haladnak.
Michael Laitman: Szóval te megtanítanád nekik, hogy kifejezetten az emberek közötti jó kapcsolatokon keresztül találhatják meg az igazi boldogságot?
Caroline Adams Miller: Az egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legboldogabb emberek élénk társadalmi hálózattal rendelkeznek; ők keményen dolgoznak, hogy ápolják a kapcsolatot más emberekkel. Szóval ez az, amit összetartozásnak nevezünk, és az összetartozás érzése hozza az embereket közelebb egymáshoz, ez okozza a legnagyobb örömet számukra.
Michael Laitman: Szóval, ez egy eredmény.
Caroline Adams Miller: Igen, ez egy eredmény.
Michael Laitman: Azt tanítod nekik, hogy ha boldog akarsz lenni, el kell kezdened helyes módon kapcsolódni a másikkal, vagy azt, hogy ha elégedett vagy, akkor tudsz kapcsolódni helyes módon a többiekkel? Melyik van előbb?
Caroline Adams Miller: Ez egy kétirányú folyamat. Azok az emberek, akik azt a célt követik, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel, azok boldogabbak. A boldogabb emberek pedig könnyebben kapcsolódnak a többi emberhez. Ez egy körkörös folyamat, egy kontinuum. És ha belehelyezed magad valahol ebbe a folyamatba, akkor csakis előnyökhöz juthatsz.
Michael Laitman: Szükségem van rá, hogy kapcsolódjam az emberekkel? És mi van akkor, ha nekem ez nehezemre esik, mert nem ilyen az én természetem?
Caroline Adams Miller: Imádom ezt a kérdést, mert az egyik dolog, amit már felfedeztünk az az, hogy az emberek már születésük pillanatában – vagy előbb – már olyan adottságokkal rendelkeznek, amik meghatározzák, hogy introvertáltak (befelé fordulók) vagy extrovertáltak (külvilág felé nyitottak) lesznek-e. Megállapítottuk, hogy a boldog emberek extrovertáltak. Így adódik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek veleszületett tulajdonsága az introvertáltság.
Nos, a vizsgálatok azt találták, hogy ha ilyenkor az ember extrovertáltnak színleli magát, megkapja ennek a tulajdonságnak minden előnyét, amellyel az extrovertáltnak született emberek rendelkeznek. Szóval, bizonyos szempontból kényszerítenie kell magát, hogy felhagyjon az aggodalmaival, a szorongásaival, és kimozduljon, kapcsolatot teremtsen a többi emberrel. Az introvertált ember képes felülbírálnia saját maga tulajdonságait, még akkor is, ha nem érzi ezt természetesnek. Nos, ez nem egy könnyű, de megoldható feladat.
Riporter: Más emberek társasága valóban át tudja alakítani a személyt, ki tudja zökkenteni saját természetéből?
Caroline Adams Miller: Nos, a Harvard Egyetem orvosi karán indult egy olyan kutatás, ahol a társadalmi fertőzést vizsgálták. Azt hiszem, hogy az talán már mindenkinek egyértelmű, hogy az emberek átveszik a körülöttük lévő emberek hangulatát, szokásit. Azonban a kutatás most bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emberek csoportokban híznak el, csoportokban lesznek boldogabbak, és csoportban szoknak rá, illetve le a dohányzásról.
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb ismeret ebből a tanulmányból, hogy a célok megvalósítása során azzá válsz, akivel az idődet töltöd. Szóval nem csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy én magam mit akarok csinálni, hanem arra is, hogy kik azok, akik közel állnak hozzánk, kik azok akikre számíthatok az életemben, mert azok által formálódok magam is.
Michael Laitman: Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenné a társadalom kényszerít minket, hogy legyünk.
Caroline Adams Miller: Fontosak azok a megtapasztalások, amiket a többi emberrel szerzel. A kutatás is alátámasztja, hogy pl. a főiskolai hallgatókat a pénz motiválja. Erre vágynak mindannyian, ennek megszerzése miatt tanulnak. De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi volt az a dolog az elmúlt fél évben, ami miatt boldognak érezték magukat, akkor a másokkal közösen szerzett élményeikről, tapasztalásukról beszélnek. Soha nem az anyagi javakat emelik ki.
Tehát intuitív szinten, a gyerekek, az emberek megértik, mi is jelent számukra az öröm, de gyakran ezt nem a legkönnyebb úton érhetik el.
Volt egy csodálatos film, az ‘Út a vadonba’, Sean Penn rendezte. A végén, a hős meghal egy busz hátuljában; a főhős elmenekült az alaszkai vadonba … ; ez egy bestseller mű lett. Amikor haldoklik, azt írja az egyik üzenetében a családjának: “A boldogság akkor a legjobb, ha megosztod a többiekkel.”. Az odüsszeuszi hosszúságú utazása során azt fedezte fel – ami alatt megpróbálta megtalálni a belső örömöt -, hogy a boldogság keresése eredménytelen, ha nem az emberekkel  együtt próbálja azt megtalálni.
Michael Laitman: Úgy gondolom, hogy azok az emberek – mint Caroline és mások -, akikkel ezen beszélgetés-sorozatok során találkoztam, rendelkeznek azzal a tudatossággal ebben a témában, amire én igazán nem számítottam, és így egyértelmű vált számomra az, hogy a globális válság, amit most mindannyian tapasztalunk, a közöttünk lévő helytelen kapcsolat következménye. De nem elég pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, el kell jutnunk abba az állapotba, ahol ezeket kijavíthatjuk.
Látnunk kell, hogy a természet kötelez minket arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz egy pozitív és szoros módon, egymást kiegészítve, mint egyetlen organizmus, mint a sejtek egy szervezetben, ahol minden csak azért működik, hogy kiegészítse a többiek munkáját a testen belül. Végül is mindenkinek fel kell ismernie a tényt, hogy mindannyiunknak tisztelni kell az emberi közösséget, és ebben harmonikus módon, kölcsönösen kell dolgoznunk.
SzL
KA

17 aug 2015

A világunk az összeomlás határán van

laitman_253

Kérdés:
Mi kell ahhoz, hogy az egész emberiség a spiritualitás felé forduljon?

Rav Laitman válasza:
Az emberiség tömegei nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni, aktív, szívben lévő ponttal, azaz, a Teremtőre irányuló vággyal. Azonban világának működésképtelensége, és az ehhez kapcsolódó csapások arra kényszerítik majd őket, hogy készen álljanak a Kabbalisták – azaz az aktív szívben lévő ponttal rendelkező emberek csoportja – által kínált megoldás elfogadására. Ez a megoldás, az emberek közötti kapcsolat erejének felhasználása, az emberiség korrekciójára. Jelenlegi világunk az összeomlás határán billeg, és csak a szeretet és az egymás felé való adakozás mentheti meg, és adhat új irányultságot mindennek.

KA

26 jún 2015

A szeretet alapú kapcsolat

Nincs két egyforma

“Az ember, amikor elkezd szeretet alapján magához kapcsolni másokat, valójában a saját lelke külső elemeit kapcsolja annak belső elemeihez, helyreállítva ezzel lelke egységét. Az ember ugyanis mindent, amit önmagán kívül érzékel, azt valójában saját vágya egy részének minősége alapján érzékeli, ami azt jelenti, hogy minden hiba, amit másban vélünk felfedezni, az valójában a mi hibánk. Ami ugyanis valóban az emberen kívül van, azt nevezzük Teremtőnek, Akit csak akkor érzékelhetünk, ha a lelkünk, – amely ennek az érzékelésnek az eszköze, és amely valójában a külső és belső kapcsolataink helyreállításában jelenik meg-  formaegyezésbe kerül Vele.”

Kivonat a Reggeli Leckéből

ford: KN

KA

17 júl 2014