Dr. Michael Laitman

kölcsönös garancia

A kölcsönös garancia felébresztése

Kérdés: Lényeges, hogy folyton felszínen tartsuk a “Nincs más Rajta kívül” elvének fontosságát?

Válasz: Ha minden barát a csoportban tesz arról, hogy senki ne veszítse szem elől a Teremtőt, mint állapotaik ősokát, akkor tényleg segíteni tudtok egymáson.

Ezt a fázist kölcsönös garanciának hívjuk. Azzal kezdődik, hogy egyszerű, mechanikus módon segítjük egymást, hogy mindig észben tartsuk: Nincs más Rajta kívül. Ezzel párhuzamosan, a csoporttagok egymást is kitüntetik gondolataikkal.

Ha ilyen módon gondolunk egymásra, életre keltjük a kölcsönös garanciát, és az elkezd dolgozni köztünk. Ilyenkor minden csoporttag gyakrabban idézi emlékezetébe, hogy a Teremtő áll érzései és gondolatai mögött. A tagok hálózatot alkotva kapcsolódnak egymáshoz.

Mindig emlékeztetjük a barátokat, hogy kölcsönösen egymásban foglaltatunk, és így kapcsolódunk a Teremtőhöz. Közös forrásunkként azonosítjuk Őt. Az egyén úgy lép összeköttetésbe a többiekkel, hogy a Teremtőtől beérkező jel rajta keresztül adódik át mindenki máshoz. Ez a kapcsolódásnak már egy új szintje.

(részlet a 2019. február 11.-I, orosz nyelvű kabbala leckéből)

https://laitman.com/2019/04/turning-on-mutual-guarantee/

21 ápr 2019

Te vagy a felelős az egész világért

Baal HaSulam, “A Tóra átadása”: “A bölcsek azt mondták:” Izrael egésze felelős egymásért. ” Ez teljesen igazságtalannak tűnik, mert hogyan lehetséges az, hogy valaki, akit te nem ismersz, bűnt követ le vagy vétkezik, és ezzel szomorúvá teszi a Teremtőjét, a Teremtő az adósságát mégis tőled gyűjti be? Írva van: “Az apáknak nem szabad meghalni a gyermekekért … minden embert a saját bűne miatt kell halálba bocsátani” (Mózes 24:16). Szóval hogyan mondhatják, hogy te vagy a felelős még egy teljesen idegen által elkövetett bűnökért is, akiiről nem tudod, hogy kii, sem hollétét? “”

Amekkora mértékben felmászunk a korrekció létráján, spirituális fejlődésünk mértékében mi vagyunk felelősek másokért.

Kérdés: Baal HaSulam hangsúlyozza, hogy mindenkiért felelősek vagyunk, anélkül, hogy ismernénk, látnánk őket, vagy velük lennénk. Hogy lehet ez?

Válasz: Ez nem az emberekről szól. Ez a rendszerről szól:. A te felelősséged abban van, hogy te rá vonzhatod a felső fényt, amely kijavítja. A szinteden, ezt meg kell tenned.

Ez a tiéd! Az egész világ a te Kli-t, a te edényed, a lelked. És ezért vagy felelős az egész világért.

A KabTV “Utolsó generáció” című műsorából 2018-03-15

Via – Laitman Blog

09 okt 2018

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Kérdés:

Mit jelent az “alsó felemelkedése a Felsőhöz”?

Válasz:

A felemelkedés a Felsőhöz attól függ, hogy a Felső szerint milyen mértékben képes a személy lenullázni magát. Természetesen minden a Reformáló Fény által történik és a nem a belső manipuláción keresztül. Csak egyetlen kötél van. A Teremtő elhozza őt a megfelelő környezethez, a jó sorshoz, és azt mondja: “Vedd magadhoz”. Ha sikerül megragadnia a kötelet és elkezd dolgozni ezzel a ponttal, akkor sikeres lesz.

A felemelkedés attól függ, mit tekintünk felemelkedésnek. Ha te, legalább egyszer egy nap jót gondoltál valamelyik barátodról, mint ahogy korábban nem gondoltál, akkor ez már nagy öröm, mert ez megmutatja a belső változást. Szívből kell aggódnod, hogy a tízes csoportban minden barát törekedjen a felemelkedésre, és ez maga a kölcsönös támogatás és a garancia. Ha aggódsz, hogy a barátok ugyanazt érezzék és aggódjanak egymásért, akkor az aggodalmat átadod a másiknak.

A barátok egy részének könnyű megtenni ezt, de néhányuknak nehezebb, ezért összegyűlünk, s a kapcsolatban kiegészítjük egymást. Azok, akiknek ez nehéz az ego súlya miatt, hozzáadják a csoporthoz (a tízes) az aviut erejét. És azok, akik érzik, hogy ma felemelkedtek, azaz érzékelik a Fény hatását, hozzáadják ezt a Fényt a csoporthoz.

Az “edények törése” lehetővé teszi számunkra az ilyen képességet. Én most nem vagyok képes a törött helyzetben vonzani a Fényt, képtelen vagyok szembeállni a Fénnyel, nincs kapcsolat köztünk. Ekkor egy egységbe kapcsolódom a barátokkal, ahol egyik adja az egoista vágy vastag erejét, a másik pedig hozzáadja a spirituális felemelkedést.

Az egyik húz felfelé, a másik lefelé, de mi ezt összekötjük. Aki felfelé vonzódik, azt befolyásolja a Reformáló Fény, s annak köszönhetően, hogy egy rendszerbe kapcsolódtunk hatással van rám is. Hogyan lehetséges ez? – A helyzet az, hogy áttörtük a köztünk lévő “Mahszom”- ot , a kapcsolatunkban elvégeztük a munkát , befektettünk erőfeszítést, azért hogy megszüntessük a köztünk levő szakadékot. Ez hasonló ahhoz, hogy a “Mászách”-ot egymás közé helyeztük, s akkor a Fény képes befolyásolni minket.

A Fény hatással van azokra, akik megérdemlik, mivel egyikünk jelenleg felemelkedésben van, rajta keresztül eljut hozzám is. És ha még most nem is vagyunk olyan viszonyban, ahogy régebben voltunk, és nem kötődünk még egybe, de szövetséget kötöttünk, és beleegyeztünk, hogy minden erőnkkel megtartjuk a kapcsolatot és áttörjük a közöttünk lévő falat.

Ezért a törés egy ajándék felülről, ez egy olyan bot, amellyel állandóan ütnek minket, de állandóan meg kell, hogy csókoljuk azt. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy állandóan kapcsolatban legyünk a többiekkel, és még a legrosszabb helyzetben is kapcsolatban legyünk a Fénnyel. És ha elveszítjük a kapcsolatot a többiekkel, akkor van egy szövetség közöttünk, amelyet elfogadtunk, s mivel a másik egy felemelkedett állapotban van, én is képes vagyok a Fényhez kapcsolódni rajtuk keresztül.

Ily módon működik együtt mindenki a többiekkel. Ez a speciális kapcsolat a törött vágyak között, az úgynevezett “az evilág”. Ez nem az, amit érzünk és magunk előtt látunk, nem az állatias egónk, hanem egy rendszer, különleges feltételekkel, amely lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsolódjuk a Felsővel. Bár a saját állapotomban nem érdemlek meg semmit, de össze vagyok kapcsolódva: vagy a barátok közötti szövetség feltétele által, vagy a kapcsolatnak köszönhetően, vagy a kölcsönös támogatás következtében.

Vagy összekapcsolódunk a vágy erejének hiánya miatt, s én hozzáadom nekik a zuhanásomat, vagy ők segítenek nekem átvinni a hiányomat és megerősítenek, mint ahogy az egészségesek kezelik a betegeket. Ez a kölcsönös segítség, amelyet egymásnak nyújtunk éppen ebben a törött állapotban, ez minden feltétel, ez az úgynevezett “e világ”, amelynek köszönhetően elérjük az érintkezést a Reformáló Fénnyel.

Tehát a kabbalisták összes tanácsa és útmutatása egy pont köré sűrűsödik – Hogyan lehet egy teljesen leszakadt állapotban összekapcsolódni a Fénnyel.

2013.05.20, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Lektorálta:PI
Ford.:BS

24 máj 2013

Ima csak a magam számára, kárt okoz

Ima csak a magam számára, kárt okoz

Baál HáSzulám, “A Bölcsek gyümölcse”: “Az a titka a közös imának, hogy a személynek tilos elkülönítenie magát a többiektől és kérnie a maga számára, még akkor is, ha elégedetté akarja tenni a Teremtőt. Mert ő a saját lelke számára kér, ami nem épít, hanem éppen ellenkezőleg, kárt okoz a lelkének, ahogy írva van, “A büszke emberrel a Teremtő nem létezhet együtt”.

Nem könnyű legyőzni ezt a bonyolult pszichológiai problémát. A egónk nem teszi lehetővé számunkra, hogy megértsük, emlékezzünk, tanuljunk, és elfogadjuk ezt a munkát, csak az által, ha kilépünk a testünk határain túl, és ott kívül megtaláljuk a lelkünk edényét. Minden ami most úgy tűnik a pszichológiai szinten, hogy “én ” vagyok, ez csak az én képzeletemben létezik, azért hogy eltöröljem ezt az elképzelést, és képes legyek kívülről látni magam.

Ahhoz, hogy elvégezhessem ezt a munkát, és ebből a nézőpontból tekintsek rá, szükségem van a tanulásban, és és ebben a kemény munkában a környezetem teljes támogatására és a kölcsönös garanciára. Ez a cselekedet a korrekció kezdete, mert az egoizmusunk minden alkalommal növekszik, és nekünk ismét dolgoznunk kell egy nagyobb aviuttal, azért hogy meglássuk, hogy az edényünk rajtunk kívül létezik.

A mondások: “Ne tedd a barátoddal azt, amit te gyűlölsz a magad számára” vagy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, ezek a szavak úgy tűnnek, mint valami szép etika, “kultúra”, moralitás, de ez nem így van. Mi a belső hajlamról beszélünk, amely az emberben létezik, hogy meg akarja találni a belső részét, a lelkét, és elkezdje azt korrigálni.

Ezért mondja azt, hogy aki imádkozik a maga számára, az nem csak hogy nem halad előre a spiritualitásban, hanem nagy kárt okoz magának, mert elvágja magát a többiektől, és elmélyíti a törést. Bár nyilvánvaló, hogy a negatív cselekedetek elkerülhetetlenek, addig amíg megérti és megérzi, hogy ez helytelen. A személynek ugyanis el kell érnie a “gonosz felismerését”.

Mi közel vagyunk a valódi munkánk befejezéséhez, és ezért folyamatosan meg kell értenünk és erősítenünk az általános véleményt, hogy a spirituális lét csak a “mi”- ben és nem pedig az “én”- ben van. Az előrehaladás, a keresés, a munka alkalmazása csak közöttünk van. Pontosan oda kell vonnunk minden erőnket, és próbálnunk kell hozzászoktatni magunkat ehhez a nézethez, és kicserélnünk az “Én”- t a “Mi”- re, hogy egy lélekben éljünk. (Nésámá).

2013.03.03, Felkészülés a reggeli leckére

BS

09 Már 2013

Teljes sebességgel az új civilizáció felé

Teljes sebességgel az új civilizáció felé

Ma az emberiség egy új és teljesen ismeretlen rendszerben találja magát. Annak érdekében, hogy jobban megértsük, vegyünk egy példát arról, hogy egy fél évszázada egy ember, aki meghatározott családi, szociális és gazdasági kapcsolatokhoz szokott egyszer csak megérkezett egy idegen országba, mondjuk Amerikából Oroszországba, ahol minden más volt, és ő egyszerűen nem értette, hogy miért van minden úgy rendezve és szervezve ahogy.

Az amerikaiak csodálkoznak, hogy Oroszországban miért olyan nehéz végrehajtani egy meghatározott tervet. Mivel náluk hirtelen megjelenne egy vállalkozó, aki magáévá tenné az új ötletet, megvalósítaná és keresne vele. És Oroszországban, ez lehetetlen volt, és ezért minden nagyon szegényes állapotban maradt.

Megfordítva, ha te, egy orosz Amerikába jössz, hatalmas individualizmust, versengést találsz, összességében senki nem törődik a másikkal, mindenki egy szűk látókörű individualista és csakis saját “Maga” érdekli. És ez a társadalmi norma.

Tehát, egy más ilyenforma félreértése megdöbbentette az embereket, akik egy másik rendszerben találták magukat.

És most, az egész emberiség “belép” egy új rendszerbe, mintha vonaton ülnének, ami gurul tovább és hirtelen belép egy hatalmas ismeretlen parkba, egy teljesen új civilizációba, ami a kölcsönös megértésen és együttműködésen alapszik. Ezzel együtt, a természetet, amellyel születtünk annak mozgásával és epekedésével, nem vettük figyelembe, csak ezt a valóságot, amelyet számunkra készítettek elő. De nem azonnal találjuk magunkat egy merev rendszerben, ami teljesen, kölcsönösen összekötött, ahol csak az egységes érzékeléssel tudunk boldogulni; a természet fokozatosan hoz el minket ehhez ezzel ösztökélve minket az evolúció útján.

A KabTV “Szakmai titkok” című 13/2/5-ei adásából

FG

09 Már 2013

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

Kérdés: Most az egész világcsoport izgatottan készülődik az Arava Kongresszusra, és az erőteljes érzelmek szinte tapinthatóak a levegőben. Nemrég azt tanácsolta nekünk, hogy próbáljuk meg átfogalmazni a kölcsönös garancia nyilatkozatát egy bekezdésben, ami így minden egyes ember szívét megérintené. Mit írna ön, a nyilatkozatba?

Válasz: A kölcsönös garancia jelentése az, hogy meg kell tudnunk adni, azt az érzést minden barátunknak, hogy automatikusan és természetes módon, – más választása nem lévén – azt érezze, hogy nem kell gondoskodnia magáról. Ez által semlegesítjük mindenkinek az egóját. Ezért mondják a források, hogy a kölcsönös garancia elengedhetetlen a spirituális fejlődéshez.

Világos, hogy a spiritualitás mezeje, az egónk felett van, és ezért az egónk fölé kell emelkednünk, az adakozás minőségéhez. Azonban el sem tudjuk képzelni azt, hogy egyáltalán lehetséges az adakozás minőségében lenni. Időről időre összetalálkozunk ugyanannak az egónak különböző variációival. Folyamatosan körbevesz minket és azt tesz velünk, amit csak akar, és mi nem szabadulhatunk meg tőle és képtelenek vagyunk fölé emelkedni.

Ez szándékosan van így, hogy csak a kapcsolódáson, és az egységen keresztül érhetjük el, az adakozás tulajdonságát, mivel ez a legfontosabb dolog. Nem az egó fölé emelkedés, hanem a közöttünk lévő kapcsolat és egység a fontos. Mikor összekapcsolódunk, és a kapcsolatban befolyásoljuk a barátokat, ők elkezdik elveszíteni az egójukat. Úgy törődünk velük, ahogy egy anya gyermekével, és ők ettől teljes biztonságban érzik magukat, és nem gondolnak magukra, nem aggódnak önmaguk felöl. Sőt, ez a barátra irányuló adakozás automatikusan segít megtagadni az egóját, és lehetővé teszi számára, hogy a spirituális munkára fókuszáljon. Ez a kölcsönös garancia hatalma, és csodálatos tulajdonsága.

Tehát ha létrehozunk magunk közt egy ilyen kölcsönös együttműködést, azáltal, hogy egymással éreztetjük a kölcsönös garanciát, akkor az emberek, akik megkapják ezt az érzést tőlünk egyszerűen “kiugranak” majd az egójukból, felemelkednek az “értelem feletti hithez” és azonnal elkezdik érezni a Felsőbb világot.

Ez nem az emberen múlik, hanem a környezetén, amit mi hozunk létre a kölcsönös garanciával, azáltal hogy arra fókuszálunk, hogy feltöltsük egymást, míg el nem érünk abba az állapotba, ahol mindannyian érezzük a kollektív támogatást.

Tehát a kölcsönös garancia az irányadó, a köztünk lévő kölcsönös együttműködés, ami megidézi a teljes bizalom érzését és egy természetes kijáratot ad az egóból.

2012.12.30, Virtuális lecke

forrás: The Wonderful Attribute Of Mutual Guarantee

ford: FG

lekt: KN

12 jan 2013

Megízlelni világunk elhagyását

Megízlelni világunk elhagyását

Kérdés:

Egyesek érzékenyebbek bizonyos tettekre, és mások kevésbé. Mit ajánl, hogyan dolgozzunk a kölcsönös garancia nyilatkozatával, hogy az mindenki szívébe beíródjon, hogy mindenki aszerint éljen és együtt adjunk hozzá?

Válasz:

A tény az, hogy ezt lehetetlen állandóan megtenni. De még egy személyre tett egyszerű ösztönző hatás is elég, mikor megteremted benne a lehetőséget és ő elkerülhetetlenül a saját önzősége fölé emelkedik, oly mértékben, hogy kezd biztonságérzetet kapni tőled, bármely gond és aggodalom hiányát, kilökve őt a világunkból.

Ezért van az, hogy egy spontán hatás egymásra, ami a kölcsönös garancia érzését teremti meg egy emberben, még ha csak egy rövid időre is, fokozatosan olyan erőt teremt, ami arra ösztönzi, hogy önmaga fölé emelkedjen, hogy aztán tényleg elkezdje keresni a módját, hogy állandóvá tegye azt. Így válik ez haladásunk eszközévé.
Remélem, hogy a sivatagi kongresszus alatti erőfeszítéseink eredményeként elérjük legalább ezt a különleges elengedését a világunknak. Akkor az emberek majd megízlelik világunk elhagyását és elkezdenek célorientáltabban cselekedni.

Kérdés:

Hogyan használhatom ezt a reggeli leckék során, a workshopok alatt, a barátokkal találkozva és a közös étkezések alkalmával a kongresszusra készülve?

Válasz:

Ugyanabban az irányban kell cselekedned: folyamatosan végezd ezeket a feladatokat, remélve, hogy a vágyad által, belső erőfeszítésed által befolyásolod a barátokat, hogy megérzik, hogy törődsz velük és megszabadulnak az egoizmusuktól. Végül is nincs szükség arra, hogy különleges alkalmakra várjunk; minden nap és minden órában visszatérhetsz hozzá, és végül sikerrel járunk.

2o12.12.30, Virtuális lecke

FG

08 jan 2013

A kölcsönös törődés nélkül nem vagyunk képesek elérni a Felsőbb Világot

A kölcsönös törődést nélkül nem vagyunk képesek eléri a Felsőbb Világot

Kérdés: Hogyan tudom a helyes szándékomat megtartani, ha nem vagyok megfelelő környezetben, például, ha én az utcán vagyok?

Válasz: Ez nagyon bonyolult, hogy megtartsd a szándékot a környezeteden kívül. Ekkor valóban szükséges a barátaid segítsége. Amikor kimész az utcára vagy valamilyen külső munkába kezdesz, különböző problémák merülhetnek fel. Ha elkezdesz összezavarodni, amikor autót vezetsz és mások dudálnak, sípolnak stb, és minden eltűnik, mert nem tudsz két világban lenni egyszerre. Szóval, folyamatosan érezned kell a barátaid támogatását, mintha a saját vagy valamely a világ más részén lévő csoport hatása alatt lennél.

Egymás iránti közös törődés, Arvut (kölcsönös garancia), kell, hogy megnyilvánuljon ebben; máskülönben, nem leszünk képesek a felsőbb világot elérni. Ha nem törődünk egymással, nem vagyunk az általános Kli (edény), ahogy írva van: “minden embernek segítenie kell a szomszédját.”

2012.12.23, Virtuális lecke

ford: SzL

szerk: Sz I

07 jan 2013

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

27 dec 2012

Mi állít meg minket?

Mi állít meg minket?

Nem tudom korrigálni a magamban felfedezett gonoszt a csoport nélkül. Tegyük fel, hogy gyűlölöm egy bizonyos barátom, és annak ellenére, hogy értem, hogy ez rossz, magam semmit sem tehetek a dolog ellen. Csak a Teremtő segíthet nekem, és addig, minden igyekezetem ellenére, továbbra is utálni fogom őt.

Ez zavar engem reggeltől estig, megértem, hogy az megállítja a spirituális haladásom, és ami a legfontosabb hogy nem teszi lehetővé számomra, hogy nem adhatok elégedettséget a Teremtőnek. Világossá válik, hogy ha gyűlölök egy barátot, akkor azonos mértében gyűlölöm a Teremtőt. Tehát mit tehetek?

Aztán eszembe jut, hogy megváltozhatok a környezet hatására.

Kérdés:

És mi van. ha ez nem működik?

Válasz:

100% működni fog, csak akarnom kell. Valójában ez mind és minden nagyon egyszerű a csoportban, beleértve az Ein Szof (Végtelen) világát.

Kérdés:

Tehát mi állítja meg az embert ha ez az élete célja?

Válasz:

A tisztelet hiánya és a lustaság, ez állítja meg. Mindene megvan az utolsó részlétig: támogatás, egy válság, barátok, könyvek, terjesztés – ez az összes feltétel, és a Felsőbb erő készen áll. Mi vagyunk azok, akik megállítjuk magunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, rögzítenünk, és létrehoznunk a Kölcsönös Garancia erejét, hogy használhassuk, hogy elérjük a Teremtő befolyását. Lehet, hogy megfeledkezünk a munkának erről a részéről, bár mesterséges ebben a pillanatban, de ennek nagy hatása van a csoportmunka kezdetén.

Ezt nem tesszük meg; nem fejtünk ki elég erőfeszítést, mint veszély idején. Hol vannak az erőfeszítéseink? Hol van az igény?

2o12 December o6, Napi Kabbala leckék 4. részéből “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

12 dec 2012

75 queries in 0,163 seconds.