Dr. Michael Laitman

könnyek kapuja

A Könnyek Kapuja egy boldog ima

Mi nem értjük hogyan kérhetünk valamit, amennyiben már boldogok vagyunk, és semmi mást nem akarunk. Azonban a legnagyobb forrása az örömnek amikor elértük a hatalmas kérést – annak kérését, hogy megkapjuk az adakozás erejét. Mi nem kérjük állapotunk megváltoztatását, vagy valami beteljesülést élvezet iránti vágyunk számára, mi boldogok vagyunk mindennel, és semmire sincs szükségünk.

Nem érkezhetünk sírva minden valóság Házigazdájához, mivel az azt jelentené, hogy elégedetlenek vagyunk Vele, és ellökjük mindazt, amit Ő tett. Ez, amit mi teszünk amikor rosszul érezzük magunkat az Ő világában. Akkor mit kérjünk? Csak azt kell kérnünk Tőle, hogy minket hasonlóvá tegyen Magához. Ezt az imát hívjuk a “könnyek kapujának”. Ez akkor történik amikor még többet akarunk adni Neki cserébe, és mindez boldogsággal telve történik. A Teremtő és magunk olyanok vagyunk, mint két szerető jó barát, akik megértik azt a kapcsolatot ami összeköti őket. Ennek a világnak a  “Házigazdája” és az Ő vendége egységre lépnek, és annak módját keresik, ahogyan még jobban közelebb kerülhetnek egymáshoz annak érdekében, hogy beteljesítsék egymást.

A boldogság az egy nagyon jó jel. Emlékezzünk erre, amikor sírni és kétségbeesve látunk embereket az imával kapcsolatban, mivel azt hiszik, hogy ezért jutalmat érdemelnek. Nekünk arra kell vágynunk, hogy boldogok legyünk, mivel akkor igazoljuk a Teremtőt és képesek vagyunk hozzáfordulni korrekcióért.

Boldognak kell lennünk amikor elérkezünk ehhez a kéréshez – a könnyek kapujához, mely boldogsággal van tele. Ez egy olyan állapot, amikor túl vagyunk boldogsággal csordulva, és megértjük milyen hatalmas állapot is ez, mivel végre a Teremtő mellett találjuk magunkat egy olyan kéréssel, melyet elfogadnak. Ez elhozza nekünk a Reformáló Fényt, mely lehetővé teszi számunkra hogy az adakozás cselekedeteit vihessük véghez.

Ezt az állapotot hívjuk a “könnyek kapujának”, mely ellentétes azzal, ahogy az emberek általában gondolják, hogy mindez mit jelent. A spiritualitásban az összes név az adakozás értelmében van adva, és ezért van az hogy azok különbözőek azoktól a szavaktól és elképzelésektől, melyekhez mi hozzá vagyunk szokva. Mi nem beszélünk sírásról és nevetésről, ahogy azok a mi világukban léteznek, hanem csakis spirituális állapotokról.

hzs

30 dec 2009

60 queries in 0,580 seconds.