Dr. Michael Laitman

középső vonal

A Samech betűje, egy menedék

A Samech egy csodálatos betű, egy minőség, amely megmenti és kiemeli az embert, a Klipák (Héjak) birodalmából, erőt ad neki, támogatást, önbizalmat, és otthonérzést. Ez egy kerek betű amely hasonló egy anyaméhhez, amely menedéket ad az embriónak, de fejlődést nem biztosít.

Csak az segít az embernek kilépni a Kilpákból ha megszerzi a Samech minőségét, azaz megszerzi a képességet, a Klipák, az egó uralma alóli kiszabadulásnak. Azonban a továbbfejlődéshez, az embernek vissza kell térnie újra az egoista erőkhöz, a Klipákhoz és meg kell ragadni belőlük, amennyit csak képes az ember, hogy a következőkben ezt korrigálja és ezáltal a korrekció által növekedjen.

Kiderül, hogy a Samech betűjének előnyös tulajdonságai ártalmassá fordulnak, mivel ez az ember fejlődéséhez szükséges. Ez hasonló az anyához, aki nagyon szereti a gyermekét és addig öleli szeretettel a fiát, amíg meg nem fojtja, nem engedi, függetlenné válni és növekedni.

A növekedés érdekében, mindig két ellentétes erőnek kell kölcsönösen együttműködni, hogy a cél a középső vonal megjelenése által elérhető legyen. Ezt lehetetlen elérni a Samech betű nélkül,amely körül öleli az embert, biztonságot kínálva neki.   Az ember elrejtőzhet ebben a minőségben, megszabadul a Klipa és az egó uralma alól, elszakadva azoktól.

De mi történik miután megszabadul az ember, az egótól? Ebben az állapotban nem rendelkezik semmivel, azaz nem tud tenni semmit! Alá kell szállnia a Klipába ismételten, és amikor védelmet talál az adakozás erői által, folytatnia kell a saját fejlődését.

Ezért lehetetlen világot teremteni a Samech betűjével. Nincs olyan betű, és nincs olyan minőség amelynek meg lenne az ereje ahhoz, hogy a világot a kívánatos korrekció felé mozdítsa. Minden egyes minőségnek megvan az ellentétes minősége, ez egy meghatározott cél miatt van így: hogy fejlődhessünk.

Az én anyagom a megszerzési vágy. Először a szándékaimat kell megváltoztatnom, hogy megszerezzem azt a semleges szándékot, amelyet majd az adakozás szándékává tudok fordítani, amely végül is elhozza nekem azt az állapotot, amelyet úgy hívunk, hogy a “megszerzés az adakozás érdekében”. Ez azt jelenti, hogy először negatív módon használom a vágyamat a megszerzés érdekében, majd elkezdem használni ugyan azt a vágyat pozitív módon az adakozás érdekében.  Így tehát két ellentétes erőnek kell működnie rajtam egyik a másik ellenében, amely által elérem a “középső vonalat”.

2013.06.27, Reggeli leckéből, Bevezető a Zohár könyvébe

KA

05 jún 2013

Az egyenlőség egy ajándék Fentről

Az egyenlőség egy ajándék Fentről

A “tízesség” a gyakorlatban (tíz barát kapcsolata), amelyben három állapot lehetséges: egyszer én vagyok az alsó, máskor én vagyok a felső, az adakozó és a harmadik állapot, hogy mindenki egyenlő. Az egyenlőség az első két állapot eredménye, ez a “középső vonal”.

Az egyenlőséget nem vagyunk képesek elviselni és lemérni.Ez a képesség egyáltalán nem található bennünk. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent fent vagy lent, de az egyenlőtlenség hol kezdődik, nos-itt elveszítjük az érzést. Még egy rakéta sem képes irányítani önmagát egyenesen a cél felé, állandóan éreznie kell a letérést. És úgyanígy van mindenben, nekünk is éreznünk kell a letérést.

Tehát az egyenlőség fentről adott, mint egy “középső vonal” és a Teremtő felfedezésével együtt érkezik. Az “edény” és a “Fény”, a “középső vonal” és a Teremtő, együtt érkeznek, mint egy jele annak, hogy már elegendő erőfeszítést tettünk és megszereztünk elég pontos különböző mértékeket, amelyek lehetővé teszik hogy megérezzük a “középső vonalat” és a Teremtőt egy bizonyos mértékig. Például, te mértél 10 kilónyi “edényt” és 10 kilónyi “Fényt” és elmondták neked, hogy a 10 kilóban van 10 grammnyi letérés.

A következő alkalommal megszerzed a “középső vonalat” úgyanabban a 10 kilóban, és akkor 100 kiló-nak értékeled, a pontosság már nem lesz 10 gramm, hanem egy gramm. Így állandóan jobban és jobban értékeled az összeragadást a Teremtővel és ezáltal egyre nagyobbá válik az “edény”-ed. A pontosság egyre nagyobbá válik, szóval a “középső vonal” egyre vékonyabbá válik, és ezért az intenzitása válik erősebbé.

2013.05.15, “A tíz Szfira tanulmánya”

BS

21 máj 2013

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a  többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

25 okt 2012

Az ember a testvéreit keresi

Az ember a testvéreit keresi

Hosszú időbe telik amíg a személy végül elkezdi nem csak hallani, hanem érezni a belső reakciót, hogy szüksége van a támogatásra és a segítségre.  Ez nem ugyanaz a támogatás és segítség, amelyet használunk ebben a világban, amikor csinálok valamit, és mások segítenek engem.

A lényeg az, hogy a támogatás és a segítség, amelyet a személy megkapott a csoporttól az feltétlenül szükséges, nem azt jelenti, hogy annak a segítségével a személy elér valamit, hanem közöttük beléjük olvadva éri el azt amire szüksége van. Ez egy kicsit különböző attól, mint ahogy mi gondolnánk.

A csoport az egyetlen lélek, amelyet el kell érnünk, bele kell olvadnunk, és el kell érjük a belsőségét. És akkor fogjuk megérteni, hogy miért ilyen módon rendezte el a Teremtő, hogy összegyűljünk egymással, mindegyik az ő speciális külső és belső. tulajdonságaival. Minden ki van számítva, minden a Reshimók alapján történik,és egy ilyen módon össze vagyunk kapcsolva, annak érdekében, hogy pontosan ezeken az embereken keresztül, a kapcsolaton keresztül érjük el a korrekciót.

Nincs más út, a korrekció pontosan a kölcsönös kapcsolatba található. Ezért, a végső rendszerből, amely már a kezdetektől fogva létezik, egyre többet és többet tártja fel magát, és akkor hirtelen megjelenik ez a felfedezés. Ennélfogva mi el kell fogadjunk a barátokat, és hogy nélkülük a kapcsolat lehetetlen. És ha nem, akkor az idő múlásával, akkor ki derül, hogy a szemály ki lesz vágva mindenki a saját sorsának megfeleően.

Mindaddig, amíg egy ilyen lehetőséget adnak nekem, én az “én testvéreimet keresem”, és össze kell kapcsolódnom velük. És amikor összekapcsolódtam velük, akkor látom, hogy ez nem egyszerű, olyan mértékben, hogy ami megjelenik az valójában mint az “egyiptomi száműzetés”, mint az egoista rabszolgaság. De ez csak annak tekinthető száműzetésnek, aki akarja, hogy összekapcsolódjon másokkal, és aztán fedezi fel az ellenálló erőket.

Ezek a száműzetés erői, mert zavarnak minket a kapcsolat elérésébe, a szeretet, a kölcsönös részvétel, és az önmaga lenullázásától: mindent, amit az üdvösség irányába gondolunk. Ha a személy képes dolgozni egy ilyen módon, ezt nevezzük annak, hogy “Józseffé” válik, akkor eléri a “középső vonal” – at a Tíz Szfirából. És ez a munka az értelem feletti hittben, azaz, ami a “Szfira “Yesod” és nem “Malchut”. És amikor a személy elkezdi az ilyen munkát, akkor elkezdi érezni a zavargásokat, amelyek jönnek a segítség ellenében.

Akkor megjelenik a munkába a jobb és a bal vonal, amíg a személy el nem éri a középső vonalat. Minden, egy közös hajlammal létezik, amelyet mi meg kell valósítsunk.

2o12 október 21, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

25 okt 2012

Mindenkinek át kell mennie, az egyiptomi száműzetésen

Mindenkinek átkell mennie az Egyiptomi száműzetésen

Kérdés:

Mi az az állapot, amikor mi belépünk az Egyiptomi száműzetésébe? Mit jelent az, amikor belépünk Egyiptomba csoporttal?

Válasz:

Az Egyiptomi száműzetés belső megélésének állapota nem tart hosszú ideig. Nem években számolandó, mint ahogy írva van: 201-400 év, mert ez az állapot nem tart ennyi ideig.  Ha egy folyamatosan gyorsuló, jó sebességgel haladunk, akkor pillanatok alatt feltárulhat és egyben le is záródhat nagyon gyorsan.

Amikor a Tóra áttekintéséről beszélünk, akkor azt is meg kell, hogy értsük, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy embernek vagy egy  csoportnak egymagának kell feltárnia minden egyes részletet ami a Tórába be van írva – az első betűtől az utolsóig – nem. Ez lehetetlen! Mivel olyan ez, mint a tenger: különböző állapotok sokasága, amelyek csak a korrekció végén tárulnak fel teljes egészében, a kezdettől a végig.

Tehát azon a néhány szakaszon, amin mi keresztülmegyünk, az elég nekünk. Mert a száműzetés állapotán az összes lélek keresztülmegy, de csak egy bizonyos rétegén, éppen azon rétegén, ami pont elég a lelkének.

Tehát nem kell pánikba esni, miközben olvassuk egyiptomi az száműzetést. Mert ne gondoljátok, hogy az abban leírt összes csapáson keresztül kell mennünk. Hogy is gondolhatjátok, hogy minden egyes részleten keresztül kell mennünk, s a leírtak szerint az egész történetet el kell játszanunk?  Nem! Csak az egón vetíti ezt elénk így!

A száműzetés csak attól a pillanattól veszi kezdetét, amikor igazán össze akarunk kapcsolódni, és valóban elkezdjük megélni a zavarokat és az akadályokat. Itt nem a “hét évi bőségről”, és a “hét évi éhínségről” van szó. Hanem arról a pontról, amikor megérezzük, hogy elkezdődött a száműzetés és már csak egy egészen aprócska erőfeszítés hiányzik ahhoz, hogy olyan valódi vágy és sóvárgás jelenjen meg bennünk, hogy megkapjuk a Tórát, még is fölénk toronymagasan emelkedő akadálynak tűnik.

Mert jelen kell lennie ennek az akadálynak, a gonosz hajlamnak, mert ez az, ami segít bennünket. Ahogy korrigáljuk lépésről-lépésre a gonosz hajlamunkat, magunkat a Teremtőhöz emeljük. Sóvárognunk kell az után, hogy a jobb oldalon dolgozzunk, a bal oldallal szemben, mert ez vezet el minket a Teremtő felfedezéséhez, azaz a Matan Tóra-hoz (a Tóra megkapásához), a középső vonalon.

2012 október 21, Reggeli lecke, Rabash írásaiból

BS

KA

23 okt 2012

A Kabbalisták csak arról írnak, amit már korrigáltak

A Kabbalisták csak arról írnak amit már korrigáltak

A Zohár Könyve, “Aharei Mot (A Halál Után)” 316. pont: “Amikor ők rossz dolgokat cselekszenek akkor elhagyják a helyes utat, a jobb moralitását, a Hasszadim Fényét.

És akkor a bal uralkodott a jobb edényei felett. Akkor vérfertőzés történik, és a Dinim (bíráskodások) megjelennek a Bina-ban és a Malchut-ban, mely publikus megjelenítés. Bánat azokra a gonoszokra, akik ezt hozzák a világra, mivel ők nem kapnak majd áldást Felülről, mielőtt alul a gonoszok el nem haláloznak. Ahogy azt mondja:és az összes gonoszok eltűntek, lelkem megáldja az Urat, halleluja”.

A Zohárban egyetlen szó sem létezik, melyet ne a középső vonalon keresztül írtak volna, ahol az adakozás a megszerzés felett létezik, a jobb vonal a bal vonal tetején. Itt azok ki vannak egyensúlyozva: A bal vonal nyújtja az “anyagot”, a vágyat, és a jobb nyújtja a formát, a szándékot.

Tehát még akkor is amikor mi a Tórában mindenféle szörnyűségekről olvasunk, meg kell értsük, hogy az is csak az adakozás formájáról szól. A Kabbala könyvekben minden szent, még a Fáraó is szent.

A Tóra összes gonosztevői a középső vonalat tisztázzák, és összerakják a “témát” annak számára. A Kabbalisták csak a középső vonalon történő korrekción keresztül képesek azt felfedni, és csakis akkor írják le azt egy könyvbe. Tehát az összes szó, a Tórában található összes név szent, és azok az adakozás kifejeződései.

Tehát nekünk a Zohár szavaihoz úgy kell viszonyulnunk, mint a kapcsolat és szeretet kifejeződéseihez, megjelenéseihez. Valójában semmi különbség nincs azon dolgok között, melyek vonzónak vagy taszítónak tűnnek számunkra.

2o12 október 16., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

21 okt 2012

Boldogság reszketéssel

Boldogság reszketéssel

Báál HáSzulám, Shámáti 11, “Boldogság Reszketéssel”:

Ennél fogva ahol létezik szeretet, a félelemnek is léteznie kell, mivel a félelem az üreg. Ebből az következik hogy ahol mindkettő megtalálható ott létezik teljesség. Egyébként mindegyik vissza akarja szorítani a másikat. A szeretet van létezésnek nevezve, míg a félelem a rettegés és az üreg. Csak a kettővel együttesen létezhet teljesség. És ez van úgy nevezve, hogy “két láb”, és pontosan amikor a személy két lábbal rendelkezik akkor képes járni.

A mi teljes munkánk a két vonalra koncentrálódik, a jobb és bal vonalra, és a középső vonal pedig Felülről érkezik. Itt alul nekünk először is a teljességről kell gondoskodnunk. Nekünk mindig először a jobb vonal felé kell fordulnunk, és azzal kell foglalkoznunk, hogy amennyire csak lehetséges a teljességre gondoljunk, a Teremtő hatalmasságára, a cél fontosságára, és a barátok és a csoport fontosságára.

Más részről lehetetlen állandóan a teljesség állapotában megmaradni, mivel akkor nem történik tovább lépés, amennyiben a személy soha nem hagyja el a teljesség állapotát, az Hasszidizmusnak van nevezve, amikor látszólag minden szeretettel és boldogsággal van elfogadva.

A személy művileg emeli fel magát ebbe a fajta attitűdbe, készen állva arra hogy boldog legyen függetlenül attól mi is történik. Ezáltal lenullázza a kritikát magában. Ezért lehetséges arra megtanítani a személyt hogy ezt az attitűdöt magára vegye. Az oktatás a személyt egyetlen vonalra helyezi, vagy a jobb oldalra vagy a bal oldalra, és akkor a személy megtartja ezt a vonalat és állandóan csak egy alapelvhez csatlakozik.

Vannak olyan hitrendszerek és vallások melyek a személyt a boldogság állapotában tartják meg, egy állandó emelkedett hangulatban, és vannak mások melyek a személyt állandó gyászban, sirámban tartják, arra késztetve őt hogy magát kínozza, és hogy magát bűnösnek érezze, mint “egy bolond aki saját húsát emészti”.

De a helyes fejlődési út, és az emberi lény felépítése két vonalon keresztül kell hogy történjen, és a személynek magának kell ezeket felépítenie. A jobb vonalat a környezet segítségével kell kifejlesztenie, azáltal hogy elképzeli a Teremtő hatalmasságát amekkora mértékben csak képes erre. A jobb vonalat abban a mértékben építi fel, amekkora mértékben képes magát lenullázni a környezet előtt, mely környezet nyújtja számára a Teremtő hatalmasságát.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a jobb vonalon legyen már lenullázta magát, mely azt jelenti hogy a bal vonal benne van foglaltatva a jobb vonalban. Amennyiben ilyen módon lenullázza magát a Teremtő hatalmassága előtt, melyet ő környezetétől kap meg, és ezzel megépíti jobb vonalát, akkor ő már része a spirituális munkának és nem csak az érdekli hogy jól érezze magát.

2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 11.

(HZS)

20 okt 2012