Dr. Michael Laitman

lélek

Aki elrontott mindent, meg is fogja javítani

Kérdés:

Megértettem, hogy tilos sajnálni a múltat. De mit tehetek, hogyha a múlt “hibái” miatt, ma súlyos helyzetben találom magam? Nekem valóban nem kell, kijavítanom semmit? Hanem csak remélnem kell, a Teremtő segítségét?

Válasz:

Hát persze! A Teremtő rontott el mindent, így Ő is lesz az aki ki is javít mindent. Neked csak kérned kell, és meg is köszönnöd azt, hogy feltárul az ami eltört,  köszönd meg azt hogy ma már olyan szinten vagy, hogy kérheted a kijavításodat. Elmondatott, hogy “minden  Isten kezében van, kivéve az Isten félelmet”, tehát az Istenfélésen kívül, mindent a Teremtőre kell bíznunk.

S ha a helyzet még mindig nem javult meg, az azt jelenti, hogy nem kérted Tőle, vagy a kéréseid nem voltak helyesek. Vizsgáld meg őket újra!

Nem a tulajdonod a múltad vagy a jövőd! Te  csak  a jelennek, és a jelenpillanatnak vagy tulajdonosa, de annak is csak olyan mértékben, amennyire te képes vagy szétválasztani a “Tóra útját” és a  “szenvedés útját”. Erre azért van szükség, hogy  helyesen tudd kérni a Teremtőtől a korrekciót!

Azt a korrekciót kell, hogy kérd, ami összetapaszt a Felső Erővel az elméd és szíved, s a lelked összes részével, a tudatoddal, a csontjaiddal. Azért, hogy ne tűnj el az élet folyamatában, hanem minden érzéssel és az értelmeddel, minden erőddel, azonosítsd magad fejet hajtva annak, ami történik.

De ez nem jelenti, hogy hátradőlve  várd, hogy a Fény elvégezze az egész munkát. Ahhoz, hogy  ilyen komoly gondolatokhoz, érj el,  sok szükséges cselekedetet kell elvégezned, felhasználva minden eszközt, amit kaptál ebben a világban. Fel kell építened ezt a világot, meg kell változtatnod a társadalmat, forradalmian újat kell létrehoznod az életedben, azaz el kell rendezned el az életedet, gyermekeket kell nevelned, ahhoz hogy fejlődj, dolgoznod kell, gondoskodnod kell a környezetedben lévő az idegenekről is, ez által fogsz közelíteni a Teremtő felé.

Ezen kívül, fel kell ébresztened a csoportod tagjait, gondoskodnod kell arról, hogy megfelelő körülményeket teremts – ahogy tőled telik – nekik a tanulásra, az összekapcsolódásra, a fejlődésükre, a közeledésükre. Sok mindent meg kell tenned értük fizikailag és spirituálisan is. Azért kell ezeket megtenned, hogy a jövő, és a múlt és a jelenlegi pillanatok, is egy és egyetlen Erőhöz, legyenek kötve. Ezeket a munkákat  a “Teremtő munkája”-nak nevezünk. A Teremtő meg tesz mindent, és neked csak vissza kell igazolni Őt, minden cselekedeteddel, amit a  lélek edényében teszel, és minden belső érzésben…

2013.10.07, Lecke a Zohár könyvéről, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: B S

KA

23 okt 2013

A lényeg az, hogy egy Fény körben legyünk

Mi egyelőre öntudatlanul, irányítva vagyunk a szándékkal az adakozás érdekében. Nincs mit tenni, így születettünk. De ha mi végrehajtjuk a helyes cselekedeteket, még ha nem is a helyes szándékkal, vagyis, a fizikai formában próbálkozunk a  “kör”-ben lenni, a kapcsolatban, a kölcsönös vonzódásban, amennyire csak  lehetséges, ezzel mi megfelelünk a Felső Fénynek, még ha nem is szándékkal az adakozás érdekében.

Mi nem illeszkedünk magához a Felső Fényhez, hanem a távoli világításához, amelyet “Körbevevő Fény”-nek nevezzük. És akkor a “Körbevevő Fény” elkezd hatni ránk, megfelelően a mi erőfeszítésünk mértékének, hogy elérjük az egységet, a “Ne tedd a barátodnak azt, amit te is gyűlölsz”, a “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a kapcsolat és az önmagam lenullázása által. Még akkor is, hogy ha a cselekményeket nem kíséri az adakozási szándék, de közelítenek minket a Reformáló Fényhez, és ez által lassan megszerezzük az adakozási szándékot. Ily módon a cselekvéseinkben átváltozik a szándék adakozásra, és majd belépünk a spirituális szintre.

Ezért írva van, hogy “a Mitzvákhoz nem szükséges a szándék”, mert még azok a cselekedetek is, amelyekből hiányzik a helyes szándék, képesek elkezdeni a korrekciót és elvezetni minket az első spirituális szinthez, a “Néfésh dé Kedushá” (Szent lélek) szinthez. Tőle kezdődik a spirituális út. És majd a cselekedeteink átfordulnak helyesebben irányítva lesznek, “Lisma” (“az Ő nevében”) szándékával, a Teremtő számára,  tudatosabb módon. Minden szakaszban teszünk Táriág (613) korrekciókat: Táriág korrekciókat a Néfésh-ben, Táriág korrekciókat a Ruách-ban, Táriág korrekciókat a Lélekben, Táriág korrekciókat a Chájá-ban és Táriág korrekciókat a Yéhidá-ban, és majd megnyerjük a nagy Fényt, az Eyn Szof Fényt.

Kérdés:

Akkor miért mondják azt, hogy “a Mitzva szándék nélkül, olyan mint a test lélek nélkül”?

Válasz:

A igazi Mitzvá-król van szó. De amit mi teszünk most, ez még nem Mitzva . Írva van, hogy “az ember megnyeri a teremtés célját, a Tóra és a Mitzvák betartása által”. A Tóra, az a Reformáló Fény, amely ránk hat és korrigálja a vágyunkat, hogy adakozási szándékkal legyen. Ez a korrekció, a “Mitzva”.

Szóval, az Felső Fény teszi a Mitzvát, és ezzel korrigálja a vágyat. De az ember az, aki vonzza a Felső Fényt. Ennek az embernek aki meghívja a Felső Fényt, még nincs meg a helyes szándéka, ő megtesz minden cselekvést, hogy meghívja a Reformáló Fényt. És amikor a Fény megérkezik, akkor ő megteszi a javításokat, az úgynevezett “Mitzvot”.

Tehát, a mi szerepünk az, hogy állandóan  olyan helyzetbe vezessük magunkat, hogy  legközelebb legyünk a “Körbevevő Fényhez”, a Reformáló Fényhez.

2013.10.08, Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

13 okt 2013

Hogyan fejlődött a lélek?

A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.

Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”.  Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből,  azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.

A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg  belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.

Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk,  mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs  módok léteznek az ember a Fény  között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért,  hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.

Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a  “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel.  A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.

Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.

Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van,  hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam  egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.

Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.

Ez a cselekvés nem  abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért  kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá,  adakozzak valakinek.

Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek,  mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.

Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.

Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.

Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a  Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

szerk: Sz I

22 szept 2013

Ébredés Egy új élet felismerése

Mi változik, amikor a felső szint kapcsolódik az alsó szinthez? Új testeket, spirituális Partzufim-okat hívunk életre. Ez a születés csak a Felső fény segítségével jöhet létre, de a mi hiányérzetünkre való válaszként.

Minden alkalommal amikor mi a felső szinthez akarunk tapadni, mi erőltetjük az alsó szintet, hogy tapadjon a felső ahapjához (AHP-hez), megszülve ezzel egy új formát, Partzuf-ot amely közös az alsó és felső szint számára. Ennek a Partzuf-nak a neve a Neshama és mi vagyunk azok, akik megszülik őt. A teremtés mint dolog (önmagában) létezik, de mi hozzáadjuk az igényünket, a hiányunkat.

A cselekedet fentről érkezik, az igény a cselekvésre lentről és ennek eredményeként egy olyan entitás születik, amely eddig nem létezett. Egyetlen dolog van ebben az új entitásban, az alsónak a vágya hogy még erősebben tapadjon a felsőhöz, minden alkalommal még és még egy kicsit. Ezt hívják: “sok penny (aprópénz) összege a nagy számla.”

Ez a megújulás nem a spirituális létrából ered, amely a magasból ereszkedik alá és nem a közönséges Partzufim-ból, hanem a mi felébredésünkből amely minden alkalommal az egészhez vezet, ami adhéziót, abszorpciót (benne foglalás) és egymásba ágyazódást jelent.

Fordította: Buru Róbert

Szerkesztő: Sz I

14 szept 2013

A mozaik lelkem

A mozaik lelkem

A jelenlegi valóságban én érzem magam, a rokonokat, a csoportot, a többi csoportot, az államot és a világot, amely kompatibilis az Aviut (a vágy “mélysége”) öt szintjével, a gyökér szinttől a négy fázisig.

Általánosságban, ez a valóság a lélek, vagy más szavakkal a megszerzési vágy, de a kijavított formában. Most, darabokra tört, de a kapcsolatok korrekciója által én rekonstruálom egy szerkezetté, egy vággyá, a “Malchut az Eyn Szof”-á (∞). És akkor a “Eyn Szof Fénye”, vagy a Teremtő (NRNHY) (Néfés, Ruách, Nésámá, Hájá, Jéhidá) kitölti ezt a lelket.

A mozaik lelkem

Nincs ennél semmi több, és ez az egyetlen dolog, amiről a Kabbala beszél, a vágyak korrekciójáról, amelyek eltávolodva, tűnnek fel nekem, ilyen vagy olyan, mértékben. Így egy fiktív külső kép jött létre számomra, a csoport a barátaimmal, és én közelebb kell, hogy hozzam őket hozzám. Ez a mi munkánk.

Itt az én lelkemről van szó, az én örök spirituális edényemről, amelyben létezem. Vajon tovább akarom érezni ezt a fizikai létet, ahol most vagyok? Benne az “énem”- ben? Ha ki akarok törni, el kell kezdenem, a lelkem korrekcióját, hogy összekapcsolódjak vele, élni benne, akkor egyé kell összegyűjtenem ezeket a részeket Ezek a részek a mindegyikünkben, létezik. Így dolgozom, ez által leküzdöm, az egómat, azért hogy csatlakozzak a barátokkal, és a lelkem részeivel.

Én figyelmen kívül hagyom a külső formájukat, szóval, nem nézem az arcukat, hanem csak a lélek részeit. Az egész külső forma le van semlegesítve, azáltal, hogy dolgozom a szeretettel a gyűlölet helyett.

2013.07.25, Báál HáSzulám, “Béke a világban”

Ford: B S
Szerk: Sz I

08 aug 2013

Új dolog

Új dolog

Báál HáSzulám cikke, “600 ezer lélek”:

“Mondva van, hogy 600 ezer lélek létezik, és minden lélek fel van osztva szikrákra. Meg kell érteni, hogyan lehet az, hogy a spiritualitásban feloszlik, mivel kezdetben nem teremtődött csak egyetlen lélek – az Ádám HáRishon lelke.

És az én véleményem szerint, hogy tényleg nincs több egy léleknél. És ugyanaz a lélek létezik Izrael minden fiában, mindenkiben teljes, ahogy Ádám HáRishon lelke. Mivel a spirituális az feloszthatatlan és szétvághatatlan, inkább a korporealitásról szól. Ahogy mondva van, hogy létezik 600 ezer Lélek és lélek szikrák, úgy tűnik, hogy a testek erejük szerint lennének felosztva. Szóval, kezdetben a test elválasztja és megakadályozza a Fény ragyogását a testtől, mindenre és mindenben. A Tóra erejével és a parancsolatokkal (Micvot) a test kitisztul, és a tisztulás mértékének megfelelően megvilágítja őt az általános lélek”.

A valóságban egy vágy létezik. A Fény teremtette a vágyat és Ő működik rajta: létre hozta benne a “cimcum-im” (összehúzodásokat), “maszach-im” (képernyőket), “parcuf-im” (arcokat), “olam-ot” (világokat). A vágy ugyanaz marad, és a “világ-ok” (vagyis “olam-ot”, amely jelentése héberül az “elrejtés” szóból ered) azt jelenti, hogy elrejtés a Fénytől az érzékelésben és érzésben. Ez pontosan olyan, mint amikor a világot szemüveg nélkül nézzük, a világ homályosnak látszik. Tehát, a spirituális “világok” is inkább egyértelmű és pontos képek, amelyek felfedeződnek a “spirituális szemüveg” által, amit kicserélek a magam korrekciója által, addig amíg elérem az Eyn Szof világát, azaz a teljes korrekciót.

Ezért a kérdés itt a személyes érzékelésben áll, nem magában a külső valóságban. A világ képe a személy elérésétől függ.

Tehát, egyetlen lélek van, de mindenki  az ő felkészültségi szinte szerint érzékeli. Mi mindig ugyanazon a helyen vagyunk, ugyanabban a rendszerben, mindegyik kapcsolódik hozzá érzelmileg és elmileg, különböző elérésben és megértésben mindenkihez. Hasonlóképpen, amikor a baba megszületik ebbe a világba, alig vesz észre valamit, csak néhány hónappal később kezd látni néhány részletet a képből. Ő is egy állítólagos rejtettségben van, egy bizonyos rész rejtésben és egy bizonyos rész felfedezésben, és ezen kívül a kezdeti rejtettség sokkal nagyobb, mint a felfedezett, a baba esetében.

Ily módon, az előrehaladás, a fejlődés mértékének megfelelően, kiderül a személynek többet és többet a hely ahol található kezdettől fogva. Tehát nem beszélünk valami újat, hanem a felfedezésről, amely létezik a felfogásunkban. Szóval, minden fejlődés, annak érdekében történik, hogy felébressze és megépítse bennünk a felfogó edényt vagy “edényeket”, hogy érzékeljük a valóságot, amely örökkévaló és állandó.

És ez az első feltételezésünk, hogy a világban létezik csak egy állapot vagy egy lélek, a “Malchut de Eyn Szof” vágya. És mi kisebb vagy nagyobb mértékben elérjük ezt az állapotot, úgy mintha mindenféle “szemüvegen” keresztül néznénk, amely meghatározza a mi közeledési szintünket Hozzá.

2013.07.05, Előkészület a St. Petersburgi Kongresszusra

Ford: BS

Szerk: Sz I

14 júl 2013

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Itt az ideje felébreszteni a világot

Itt az ideje felébreszteni a világot

Mindenki a lelke gyökere szerint működik, és a Reformáló a Fény hat rá a lelke a gyökerének megfelelően. Ezért, amikor egymásra tekintünk ebben a világban, nem értjük meg, hogy mi motiválja a tetteinket, nem látjuk a “Resimókat”, (Információs gének), és a “Fényeket”, amelyek átalakítanak bennünket. Nem tudjuk helyesen megítélni egymást, és ezért azt mondjuk, hogy minden esetben a barátot az érdemei szerint kell megítélni.

A önmagához való viszonyban, megadatott a személynek a szabad választás, és meg kell próbálnia építeni magának egy olyan környezetet, amely felébreszti őt maximálisan. A környezetének kell szentelnie magát, megadnia magát, és integrálódjon bele, amennyire csak lehetséges, ahogy meg van írva: “Mindent, amit a kezed által képes vagy megtenni, tedd meg”.

De ezzel együtt létezik a fejlődés általános terve. Mi egy folyamatban vagyunk, ahol az egész világ kezd felébredni. És ezért, a mi fejlődésünk az egész világ fejlődésétől függ. A puzzle részei egyre jobban és jobban felébrednek, amelyben mindenkinek be kell töltenie a saját különleges helyét. Ennélfogva, az egész világ fejlődik, és egész “Izrael” fejlődik a világon belül. Azok az emberek, akik keresik a Teremtőt, jobban fejlődnek. A mi előrehaladásunk által ébred fel az egész világ.

Ezért nem lehetséges a két komponenst elkülöníteni a jelenlegi munkában. Mindenki össze van kötve mindenkivel, és egy oszthatatlan formában egymástól függünk. Ez vonatkozik: a belső munkára, a “Resimonk”- ra (információs gének) és az egyéni Reformáló Fényre, valamint a csoportmunkára, Izrael nemzetére, Izrael földjére és az egész világra. Elérkezett az idő, amikor mindenkit szükséges felébreszteni. Minél több a belső erő, annál fontosabb az ébredés.

Meg kell érteni, hogy ha ő egyszer lezuhan és érzi az alantasságát, ez az ő javára történik, mert az megmutatja neki az igazi állapotát. Hálásaknak kell lenünk úgy a rossz hajlamnak mint a jónak, mert ezáltal letudjuk mérni a jót és a rosszat egymással kapcsolatban. Csak a Reformáló Fénytől függ, hogy milyen formában tárul fel a jó és a rossz. És mindig meg kell vizsgálnunk magunkat a közösségbe való integráció szerint: mennyire vagyunk képesek gondoskodni egymásról, mennyire látjuk a saját hajlamunkat, az egész csoportot és a világot, mint EGY lélek.

2013.03.20, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

30 márc 2013

Az egység osztott reflexiója

Az egység osztott reflexiója

Báál HáSzulám, “600.000 lélek”: Mondva van, hogy létezik 600.000 lélek, és minden lélek számos szikrára osztódik. Meg kell értenünk, hogyan lehetséges ez a spirituális osztódás, hiszen eredetileg csupán egy lélek lett teremtve, Ádám HáRishon lelke.

A spirituális világ olyan, mint egy holografikus kép, amiben az egyes részek magukba foglalják az egész képet, de kicsinyített formában. Olyan ez, mint valakit távolról vagy közelről szemlélni – ez a különbség a rész és az egész között.

Ez azt jelenti, hogy bár az általános lélek úgy tűnik, hogy számos lélekre van osztva, számos emberre, mindaz egy és mindenkiben létezik, csak egy másik “dimenzióban”.

A kérdés az, hogy miért lettek létrehozva ezek a dimenziók, ilyen eltérő felfogású emberek számára. Valójában te és én egyek vagyunk és ugyanolyanok. Mi csak egyszerűen az egyetlen lelket különböző távolságból látjuk. A spirituális kép nincs igazából megosztva: az csak távolibbnak vagy közelibbnek tűnik hozzánk képest. Ha például látom Assziya világát, valójában Ein Szof világát látom, de az Assziya világának dimenziójából. A különbség csupán az, hogy milyen mértékben tudom megkülönböztetni az Ein Szof világát az edényeimben, a jelenlegi vágyaimban.

Ennek megfelelően, ha létezik hét milliárd ember a világban, ez azért van, mert így látjuk magunk előtt a lélek szétosztódását jelenleg. Mindegyikben van egy szilánk abból a lélekből, de az önmagában csak egy. A szikrák rejtve vannak, amíg el nem érkezik az idejük. Azok az egónkban vannak elmerülve, és fekete pontokként látszódnak. Ezek a lélek hátsó részei, embrió, ami “magára vette” a megkapás vágyát, azzal a céllal, hogy egy nap felébredjen.

Ma körülbelül egy millió ember kapcsolódik a világunkban ehhez a ébredéshez valamiféle módon. Az előző generációban még csak néhányan jöttek össze. Az a valóság struktúrája és ennek így is kell lennie. Mindenki visszatér az egyéni lelke gyökereihez, mindaddig, míg nem egyesítjük és töröljük a különbséget közöttünk.

Végül is, az egész testben minden sejt egyformán fontos – csakúgy mint egy holografikus rendszerben az egyek részek. Minden rész egyenlő a teljes egésszel, mivel nélküle az egész is eltűnne.

De a korrekció útjának végén minden piramis formában van megépítve; mindenki a “pásztort” követi; ez a lélek korrekciójának érdekében van. Ez is oly módon volt, mint ahogy a zsidó emberek voltak a spirituális szinten: Volt egy király, ő volt a legnagyobb pap, Szánhedrin …

Ma már ez egy kicsit másabb: Adakozásunk a kapcsolatok egy általános hálózatába folyik, ahol szétterül egy lélekbe és sietteti a világ fejlődését, egyelőre ennek tudta nélkül. Később, ahogy újabb bajok és problémák jönnek, amikor a zavarok növekednek, az emberek keresni fogják a megoldást, majd megértik, hogy a vallásoknak nincs erejük, és a a politikai hatalom sem lesz képes segíteni rajtuk.

Az emberiség farkas szemet fognak nézni az általános globális megsemmisüléssel és akkor kiáltani fog a segítségért. Ekkor fogják az emberek meghallani a kabbalisták üzenetét. De ezek nagyon komplikált szituációk lesznek és nekünk készen kell erre állnunk. Végtére is, enyhíthetjük ezeket a pillanatokat, úgy, hogy azok csak egy pillanatig jelennek meg, úgy mint a Vörös Tenger szétválása, és megoldhatjuk azokat azon nyomban.

2013.01.07, Napi kabbala lecke – első rész – “600.000 lélek”

SzL

14 jan 2013

Mi van a fal mögött?

Mi van a fal mögött?

A modern tudomány nézete közeledik ahhoz, amiről a Kabbala Bölcselete beszél a valóság érzékelésében. Száz évvel ezelőtt hihetetlenek tűnt. A fizikus Hugh Everett kezdett beszélni az új érzékelésről, ötven évvel ezelőtt. Ma ez az elmélet már “egyenlően jogusult”. A tudósok rájöttek, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszott azelőtt, és ez egyáltalán nem az, ahogy mi érzékeljük. A érzékelés relatív és nem tükrözi a valóságot. Ez a megfigyelőtől függ. Számunkra ez a valóság képe valódi, bár a teremtés másképp látszik.

És itt megjelenik a színpadon a Kabbala Bölcselete, amely a teremtés alapjával foglalkozik, és elmagyarázza a megszerzési vágyunkon túl, egy objektívabb módon, függetlenül bármely specifikus megfigyelőtől.

Tegyük fel, hogy jön egy földönkívüli, aki azt lát amit mi nem látunk az öt érzékszervünkkel. De a Kabbala nem beszél róluk, azonban bemutat egy általánosabb helyzetet, a teremtés fölé emelkedik, és csak a formákat vizsgálja, amelyek hasonlóak a Teremtőhöz. Ez valóban a “tiszta” tudomány, amely vizsgálja mindennek az alapját, ami nem változik a korrekció végéig.

Kabbala Bölcselete elmagyarázza, hogy a teremtés alapja a “Fények” és az “edények”, minden ebből van megalkotva. Az “edény” – ez az anyag, és a “Fény” a formája. Más szóval, a “edény” a megszerzési vágy, amely felöltözik különböző formákban, és a “Fény”, az a forma amely ráöltözik, az érzékelés amelyet érez amikor megtöltődik.

Mondjuk, én el vagyok ragadtatva amikor látok egy kedvenc személyt. Ennek megfelelően, van edény és a töltés – a vágy megtöltődik az érzéssel. Ki adta nekem ezt az érzést? Nem én, nem ő, az én viszonyom az ő irányába, ezt hívjuk “Fény” – nek. És ha és ilyen formában viszonyulok minden iránt, megtöltöm az edényeimet, a vágyaimat. Szóval, nekem szeretni kell mindent: élettelent, növényit, élőt, embert és a Teremtőt. Ezzel korrigálom az edényem, azaz dolgozom a vágyamon, majd kitöltöm magam, azaz, felfedezem benne a Fényt.

Ez a különbség a Kabbala Bölcselete és a hagyományos tudomány között, amely elmagyarázza, hogyan lehet jobban használni a megszerzési vágyat. Általánosságban, a tudomány nem szolgál az ember javára. Nem véletlen, hogy a kabbalisták és régi idők tudósai, mint Platón és Arisztotelész úgy gondolták, hogy tilos átadni a tudomány széleskörű használatát, mivel a gonosz hajlam kontrolálja a személy. Ez azt jelenti, hogy először meg kell javítani őt, különben a tudomány igényei szolgálják az egót pusztító célokra. És ez alapvetően ami történt a történelem során.

De a dolog nem is ebben van, hanem hogy a hagyományos tudomány nem pontos. Nem lehet mindenben megbízni. Ő valódi a fizikai világunk határai keretein belül, az egó határáig. De ha fölé emelkedünk, már nem kompatibilis a valósággal, nem vázolja le, hogy mi történik a lélekkel. Lélek szabályait kizárólag a Kabbala Bölcseleté kutatja, amely bemutatja az általános megközelítést, és ezért igaz minden esetben, még a mi világunkban is.

Vajon a világ jobb lenne, ha mindenkinek lenne egy olyan TV műszere, amely be lenne építve egy szemüvegbe, és a mobiltelefon beépítve a füledbe? Éppen ellenkezőleg, ma már végre megértjük, hogy a tudomány válságba van, és ez elkezdődött 30-40 évvel ezelőtt. A válság abban van, hogy régóta nincsenek nagy felfedezések, nincs mit felfedezni, megakadt. Ugyanez történik az oktatásban is, és más területeken: nincs hova menjünk. Bármit is teszünk, az nem fog működni, és a vágy már kiürült.

És itt fontos a felülvizsgálat, vizsgáljuk le újra az alapokat. Mi egy a falhoz értünk, és a Kabbala felkínálja nekünk megismerni ami a fal mögött van, segítséget nyújt, hogy átjussunk a falon túl. Így vagy úgy, meg kell ezt tennünk:

■ vagy a problémák nyomása alatt, akaratunk ellenére, lehetőség nélkül valahol meghalni, de nagyon nehéz lesz.
■ vagy egy jó és rövid úton.

Kérdés:

Akkor mi van a fal mögött?

Válasz:

Ott mi használjuk a mi természetünket, a megszerzési vágyat, az egót, egy ellenkező módon. Előszőr kifejlesztettünk mindent ami támogatja az egót, és megtöltötte. Tudomány, kultúra, gazdaság – az összes “fejlemény”, ami a mi önző vágyunkból eredt. Az egyetlen kivétellel az alapvető szükségleteik az ” élő ” szinten – a minimális szükséglet. Szinte mindent, amit látni az üzletekben és szupermarketekben, túl van ezen meghatározásokon . Az élelmiszer ipari termékek többségét kifejlesztették annak érdekében, hogy ne biztosítson egy racionális életet, egészségeset, hanem, hogy valaki profitáljon rajtunk. Ez egy példa, amelyet a tudomány használ a jó emberi törött
viszonyban.

A tudomány eredményeket ért el az elmúlt 200 évben szemüvegen át értékeli az egót, sőt, ártalmas számunkra. Mi csak a tudományt fejlesztettük ki, amely segített jobban meggazdagodni, és ellenőrizni egyik a másikat egy kifinomult módon. A személynek szükséges dolgoznia tíz órát egy nap, hogy beszerezzen valamit magának, és vásároljon mindenféle termékeket. És a mi tudományunk biztosítja ezt a rendszert.

De most itt az ideje, hogy hagyjanak fel ezzel, és kezdje kifejleszteni a Kabbala Bölcseletét. Végtére is, a vágy emberi része a lélekhez tartozik, de mi használtuk az az anyagi szükségleteink kielégítésére.

Ma a régi megközelítés összeesik. Remélhetőleg, hogy maradtak nekünk szükséges források, és megépíthetünk egy csodálatos rendszert a spirituális élethez.

A régi módszer befejeződött, felismerve a gonosz hajlamot benne. Ez fog történni hamarosan. Már ma az emberek kezdik felismerni, hogy nem lehet termelni és növelni a fogyasztást örökké. Elérkezett a fogyasztói társadalom összeomlása – részben a belső ellentmondások és a külső okok miatt. A vágyunk kitöltődött és egy új formát kap, “hajlítottat”. Nem érdekli a luxus. Hamarosan az emberek érezni fogják ezt, amikor bemennek az üzletbe, és nem akarnak választani kétszáz különböző típusú sajt közül. Elég lesz az egyszerű sajt, egyszerű joghurt, néhány fajta közül választhat.

Ez az igazi válság – amikor a belső vágy megváltozik. Napjainkban, a hirdetés költsége az árak költségére kerül, de az új vágy megtöri a rendszert. A tudomány és ipar amit építettünk meg kell szűnjön a jelenlegi formájában, és kapjon egy integrált formát. Még a szükségleti vásárlások is integráltak  lesznek – az ember javára.

Képzeljük el, hogy milyen csődöt fog tapasztalni a világ. Világos, ha mi nem kezdjük el a belső változást, kétségkívül világháború fog kitörni. Hiszen ez az egyetlen remény a a hatalmon levőknek, hogy megtartsák a tőkéjüket. Ennélfogva a megoldás az integrált oktatás. Az emberek kevesebbet fognak dolgozni, és az idejüket fordítani fogják a legfontosabb dologra – a lelke fejlődésére, és a Teremtő egységéhez. Nincsen semmi értelme elkezdeni egy újabb fordulót a technológia “anarchia”…

2o12.12.13, Reggeli lecke, “A Kabbala Bölcselete és a Filozófia” cimű cikkéből

BS

23 dec 2012