Dr. Michael Laitman

Lishma (az Ő nevében)

Az ember a saját egóját szolgálja

laitman_069_01

Amikor valaki elköteleződik a kicsiny hazugságok irányában, nem képes meglátni az igazságot – és azt sem, hogy mindez a hamis útra vezeti őt. Ezért az ilyen ember hangosan kijelenti, hogy az igazság ösvényén halad. Azonban nincs nagyobb hazugság, mint ez. Ez pedig azért van, mert az ember még nem hazudott eleget ahhoz, hogy megláthassa valódi állapotát.
Amikor aztán valaki elég hazugságot teremtett önmaga számára, a hazugság olyan méretűvé dagad, hogy megláthatja az ember maga is, ha van erre elég akarata. Ezáltal most már azt is láthatja majd, hogy hamis úton jár a hazugságok által, és így közvetve felismerheti, hogy van egy igaz út is, és láthatja önmaga valódi állapotát. Más szóval, láthatja az igazságot a lelkében, és hogy milyen módon fordulhat az igazság útja felé.
Azt követően, hogy ez a pont, amely az igazság pontja – egyidőben tárul fel hamis út felismerésével, az ember az igazság és a hamisság közötti átmeneti állapotba kerül. Ez tulajdonképpen a híd, amely összeköti az igaz és a hamis ösvényt. Ez a pont tehát egyrészt a hazugsággal való szembenézés és leszámolás pontja, másrészt az igazság útján való haladás kezdete.
Ezáltal az ember képes felismerni, hogy a Lishma (héberül, “a Teremtő érdekében) való cselekvés lehetőségéhez először el kell nyerni a Lo Lishma állapotát, azaz (a saját érdekemben) való cselekvés felismerésének képességét. Ez azt jelenti, hogy az embernek látnia kell, hogy az önhazugság útján haladással saját egóját szolgálja, míg az igazság útján haladva a Teremtő szolgálójává válik.

2016.12.07 Részlet a reggeli leckéből

KA

07 dec 2016

A kijelölölés előlege

Baál HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”: “Nincs más, mint szolgálni a Teremtőt és a Mitzvot (parancsolatok) betartását.

A Lishma (az Ő nevében) kivételével, amely azt jelenti, hogy elégedettséget kell, okozni a Teremtőnek. A bölcsek már bevezették a gyakorlati folyamatot a Tórá-ba és Mitzvot-ba,  mégha nem is a Lo Lishma-ban, (nem az Ő nevében). Mivel a Lo Lishma hozza el a Lishmá-t” …

Mi nem tudunk  “csak” úgy hasonlóak lenni a Felső erő természetéhez. Elvégre, Ő teljesen adakozás és nekünk el kell érjük ugyanazt a szintet, hogy adakozzunk Neki. Hasonlóan, ahogyan a vendég és a házigazda példájában. Ha fel akarok nőni a legjobb, legtökéletesebb állapothoz, a legteljesebbhez, akkor azonosulnom kell a teremtés forrásával. A házigazda, az adományozás és szeretet, és ha fel akarok emelkedni az örökkévaló és a tökéletesség szintjére, akkor nekem megfelelőnek kell, hogy legyek Hozzá. Ez azt jelenti, hogy örömet adok Neki, mert Ő  is örömet akar adni nekem.

Ez a célja,  Kabbala Bölcseletének. A módszer, amely lehetővé teszi a Reformáló Fény által, hogy felébredjen az erő, amely korrigál minket, és ezáltal elérjük az azonosságot a Felső erővel, a Teremtővel.

“Az első és egyetlen Mitzva” (parancsolat), az amely garantálja a törekvés megvalósítását, hogy elérje a Lishma -t, felelősséget vállaljon, abból áll, hogy nem dolgozik a saját maga számára, hanem gondoskodik  a létezésről. A fennmaradó időben, dolgozzon a nagyközönség számára: mentse meg az elnyomottakat, és minden teremtményt a világon, akinek szüksége van az segítségre és a javulásra”.

Mivel ez az ” első és egyetlen”  , nem érdemes keresni valamilyen megoldást máshol keresni, mert nincs más lehetőség. Egyértelmű, és biztos , hogy először is biztosítania kell a saját létezést és abban a pillanatban, amikor kielégíti a személy az alapvető szükségleteit, aggódjon minden erejével és minden lehetséges eszközzel  másokért. Ez a megfelelő formaazonosság a Teremtő felé.

Azáltal, hogy kielégíti az alapvető szükségleteit, a személy kitölti magát a kövületi,  vegetatív és állati szinten. Ezen a három szinten  hasonlítunk a természethez. És az emberi szint, amely az állati szint fölött van, mondhatjuk azt, hogy folytatódhat még száz ezer évig is, amely nem tartozik a testhez,  a belsőhöz tartozik. Nem lehet felfedezni az anyagi nézet által, mert ő kiterjed az elmében és az érzésben is, a belső fejlődésben. És az embernek az egész belső világát át kell fordítania a mások adakozására.

Az előző természeti szintek eltérnek az anyag feldolgozásához,  kapcsolati módszerrel. De az “emberi” szint felhős , zavaros és érthetetlen számunkra. Mi az ” emberi lény”? Néha, amikor ránézünk egy személyre, azt mondjuk : “Ez nem egy ember”, mert úgy viselkedik, mint egy “állat”. Általában, nincsen egyértelmű meghatározás, nincsenek világos külső jelek, amelyek lehetővé teszik megismerni az igazi emberi lényt. Miben is különbözik egy állattól ? A szempontok homályosak.

Tehát, ha ma kutatjuk egy belső kifejezését az “emberi” szintnek, akkor ezt hívjuk a jövőbeli állapotnak, a cél szerint, amelyhez sóvárog. Erre a formára kell átkapcsolni, elérni a formaazonosságot a Teremtővel, és ez az úgynevezett “Ember ” szintje (Ádám ). Most, ez a hivatalos kijelölés a jövő számára.

Tehát, az első “Mitcva” a cél irányában, az, hogy dolgozzak magamért  nem többet, mint az alapvető szükséglet, és a többi, hogy gondoskodjak másokról. Ezzel az értékmérővel állsz te szemben, és ha ebben a formában kezeled magad, akkor eléred a Teremtővel való azonosságot.

Ennél több, a körülötted lévőkért  gondoskodás, a másokért való gondoskodás, azzal a feltétellel, hogy már a kezdetektől fogva vigyázol a szándékra, mert “a cselekedet vége a kezdeti gondolatban rejlik”.

2013.09.22, Baal HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

28 Sze 2013

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Vásárold meg a Végtelen Világot egy doboz gyufáért cserébe

Vásárold meg a Végtelen Világot egy doboz gyufáért cserébe

Kérdés:

Mit kell tenni azért, hogy a Reformáló Fény a személyben tudatosítsa, hogy csakis a kapcsolaton keresztül érhető el az adakozás?

Válasz:

Ez a felismerés vagy a “szenvedés” vagy “az Ő idejében” útján érhető el, a nagy csalódást követően, mivel, hogy a személy sok erőt fektetett be és nem szerzett meg semmit. És ez történik 20-30 év után.

Vagy azáltal, hogy a személy összekapcsolódik a közösséggel  elkezdi megérteni és megérezni, hogy csak a Fény képes elhozni számára a változást. Nem elég csak hallani, a személynek éreznie kell a szívével, a szíve, amely hall.

Amikor megragadjuk ezt a tudást tényként érzékeljük, hogy nem vagyunk képesek haladni a Fény segítsége nélkül. Nem kell keresnünk hogy hol van ez megírva, ez a bölcsesség belül van, az érzéseinkben és nem az értelmünkben. Az értelmünk csak arra szolgál, hogy támogassa ezt és segítsen megvizsgálni az érzéseinket.

Hogy a szív halljon, le kell nulláznunk magunkat a környezet irányában. A szívünk süket és nem hall! Nem tudunk mit kezdeni vele. Hallunk valamit a fülünkön keresztül, de nem hatol be a szívünkbe, visszaverődik a “Kő szívről”, nem képes behatolni, mintha fal venné azt körül. Tehát végre kell hajtanunk az önlenullázás cselekedeteit: Vegyél magadnak egy barátot, készíts magadnak egy Ravot, győzd le magad erőszakkal.

Nem vagyunk vágyaink tulajdonosai, de mi a tettek világában létezünk és a fizikai cselekedetek segítenek, még akkor is, ha azok a szívünk vágya ellen működnek. Próbálj egy barátodnak minden nap egy kis ajándékot adni, nem számít, hogy mit. Végy egy doboz gyufát és minden nap adj neki egy szál gyufát. Látni fogod milyen nehéz ez, mert állandóan erre kell gondolnod. Nem számít, hogy mennyit ér az ajándék .

Próbáld ki és nézd meg! Gondolnod kell a barátokra, ne feledd, hogy elkötelezettséget kell érezned a tetteidért, értékelned kell az eredményeit. Van pénzed egy doboz gyufára? Szóval ne aggódj, akkor megvan minden eszközöd ahhoz, hogy belépj a spiritualitásba.

2013.05.27, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

31 máj 2013

Személy a tűzkereszteződésben

Személy a tűzkereszteződésben

Rábásh írásai, 2. kötet: “Mi a tiltás a Teremtő áldása által, a munkában”: 

“A legnehezebb rész a munkában az, hogy a munka sorrendje az ellentmondásos, és nagyon nehéz megérteni hogyan lehetnek ezek  igazak. Amikor a munkát a Teremtőhöz viszonyítjuk, el kell higgyük, hogy a Teremtő elfogadja a munkánkat, és nem számít milyen módon végezzük el számunkra kijelölt munkát.

Ez azt jelenti, hogy nem számít, ha valaki nagy értelemmel és megértéssel dolgozik,  a személy a munkavégzést a Teremtő felé viszonyítja,  az adakozási szándék érdekében dolgozik és a Teremtő elfogadja munkáját, még akkor is, ha az a legegyszerűbb munka minden értelem nélkül.

Másrészről, a személynek követnie kell a jobb vonalat, teljes megértéssel, imádkozni a Teremtőhöz és köszönetet mondani, még akkor is, ha nem inspirálja semmi a spiritualitás felé. Különben, hogy mehetne köszönetet mondani a Teremtőnek, és azt kérni a   a Teremtőtől, hogy hallja meg őt, amikor beszél Hozzá?

Ha köszönettel tud fordulni a Teremtőhöz, akkor a köszönet által boldogságot érez, és a “Lo Lishmá -ból (nem az Ő nevében ) állapotból elérkezik Lishmá -hoz” (az Ő nevében)”,  ezáltal felemelkedik a teljesség állapotába. Mivel a köszönetmondás a Teremtőnek, a személyt elhozza ahhoz az érzéshez, hogy teljessé váljon, és a boldogság mértékének megfelelően képes legyen felemelkedni a következő szintre”.

Az állapot maga nem változik, az állandó. Csak az ember hozzáállása változik meg, az ő felfogása, amilyen mértékben képes megvizsgálni és helyesen értelmezni ezt az állapotot, az ő reakcióját az állandó állapotról, amelyben ő  található.

Állandóan feltárul benne az új “Reshimó”, (spirituális információs gén)  ő bírálja a Felső Fényt, az adakozást, amely feltárul számára. Úgy, hogy folyamatosan belső változáson megy keresztül, azaz, megváltozik a tulajdonságok értékelése, mint az adakozás, kapcsolat és a szeretet, minden jó tulajdonság, amely a spiritualitáshoz tartozik, a Teremtő koncepciójához.

Ez feltárul az ő törött vagy korrigált “edényeiben”, és ennek megfelelően az összes változás megtörténik benne. Ezért minden, azon múlik, hogyan korrigálja az edényeit a személy és viszi közelebb a Fényhez. Minden a formaazonosságon múlik, olyan mértékben, ahogy a “Reshimók” megjelennek, és egyensúlyba kerülnek a Fénnyel.

A Fénnyel való azonosság csak a környezet által lehetséges, ami az adapter a “Reshimók” között, amelyek megjelennek, és a Fény között.

Ha a személy a környezetét és a “Reshimó” -t helyesen használja föl, akkor minden állapotban nagyon gyorsan képes elérni az összetapadást a Fénnyel, és akkor jónak érzi az ő állapotát. Természetesen, nem azért teszi, hogy jól érezze magát, hanem hogy hasonlóvá váljon a Fényhez, leváljon az egoista számításoktól, és valóban adakozóvá váljon. Itt felemelkedik az elismerés szintjére, a Fény megértésére és a felismerésére.

Össze kell kapcsolnunk a két érzést, a két írást (lenyomatot), a két ellentétet, amelyeket felfedezünk, és ez csak akkor lehetséges ha a személy föléjük emelkedik.
Egyrészt minden az adakozás “ellen”,  másrészt minden az “érdekében”, történik közben a személy nem tudja hogy mit tegyen. A világ, és saját magam, tehát hogyan lehetséges összekötni a két ellentétet?

Ez lehetetlen, kivéve, ha megjelenik egy harmadik tényező és legyőzi mindkettőt. Ez tanulást és rengeteg tapasztalatot követel, hogy a személy megértse, hogy ez az egyetlen módja az előrehaladásra.

Egyrészt, teljes tehetetlenséget érez, feszültséget, és nem érti, hogyan lehetséges kilépni ebből az állapotból, a fenyegető “Fáraó”szintjéből. Másrészt, megérti, hogy a szeretetben és az adakozásban nincs helye az ilyen állapotnak, ott minden szép, jó, és tökéletes!

A világ két “erő” –re bontható: a leválasztó gonosz erőkre, ezek a konfliktusok, amelyek gyűlöletesek, másrészt a  pozitív, jó erői a kapcsolatnak és a szeretetnek, és közöttük nincs semmi. Mindez azért, hogy a “harmadik lenyomat megjelenhessen, és győzhessen közöttük”. Csak a Teremtő tud békét kötni a két ellenséges oldal között, amely az úgynevezett “A fiaim legyőztek engem”. Ahogy írva van: ” Aki békét köt felül, az békét köt közöttünk”. Ez már a “harmadik vonal” -al való munka.

2013.04.19, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

25 ápr 2013

A hazugság gyors felfedezése elvezet az igazsághoz

A hazugság gyors felfedezése elvezet az igazsághoz

Rábásh irásaiból, 2 kötet 26-os levél”: “A bölcsek mondták, azért hogy kiérdemeljük a Lismá -t (az Ő nevében) először is fel kell készítsük a legnagyobb Lo Lismá – t (nem az Ő nevében), és akkor vagyunk képesek a Lismá – hoz érkezni. Ez úgy is értelmezhető, hogy a Lo Lismá a hazugság, és a Lismá az igazság. És amikor a hazugság kicsiny, a Mitzvá – k és a jó cselekedetek kevesek, ez azt jelenti, hogy a személynek csak kicsiny Lo Lismája van, és akkor ő nem látja az igazságot.

Ennélfogva, a személy azt mondja, hogy ő a jó és az igaz úton jár, vagyis foglalkozik a Lismá – val. De amikor a személy éjjel – nappal a Tórával és a Mitzvá – val (parancsolat) foglalkozik a Lo Lismá -ra, akkor képes látni az igazságot, mert a hazugságok sokasága által az naggyá válik számára. Ebből az következik, hogy ő valóban látja, hogy mennyire a hazugság útján halad. Ezután elkezdi korrigálni a cselekedeteit. Szóval, ő érzi hogy mindent amit csinál, csak a Lo Lismá módján történik, és ezen a ponton áttudunk lépni az igazság útjára, azaz a Lismá útjára”.

Ha a személy befektet egy kis erőfeszítést, akkor a kicsiny cselekedetek által ő kicsiny Reformáló Fényt vonz magára. És ha ezek a kicsiny cselekedetek nem gyűlnek össze egy rövid idő alatt, ugyanazon a helyen egy nagyobb summává, akkor a személy nem rendelkezik elég Fénnyel, hogy lássa az igazságot és hogy milyen állapotba van.

Hogyha a Fény egy kis intenzitással ragyog, akkor a személy nem látja a különbséget saját maga és a Fény között. Akkor még hozzáad egy kis ízt az életéhez, kap valami megértés és érzékelést. De a Fény még nem ragyog rá egy elégséges intenzitással, hogy lássa mennyire a saját tulajdonságai ellentétesek a Fényhez.

Mi láthatjuk ezt a Közvetlen Fény a négy fázisán keresztül, egészen a negyedik fázisig. Mi nem vagyunk képesek látni a valódi ellentétet, a Malchut és a Keter között. Ezt csak a negyedik fázison tudjuk látni, ahol a teremtmény megszorítást végez, amely egy ellentétes cselekedet a természetével, és ez a hamis állapot felfedezésének az eredménye.

Itt egy hatalmas munkát kell a csoportban végezni annak érdekében, hogy nyomás legyen a személyre helyezve, és kényszerítve legyen, hogy ne tudjon leállni. Így felébred benne az irigység, a vágy és a becsület, és ezzel megkövetelik, hogy végezze el a szükséges feladatokat az ő részéről. A személynek szükséges, hogy  maximális intenzitással és gyakorisággal elvégezze a számára kijelölt cselekedeteket, az úgynevezett “jó cselekedeteket”, amely által elégedettséget ad a Teremtőnek.

És itt a hazugsággal és az igazsággal kell dolgozzon, letisztázza hogy mik is valóban a jó cselekedetek, és mit jelent pontosan, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, és pontosan mi az a Teremtő. És amikor letisztázza ezeket a kérdéseket, akkor a személy előrehalad fokozatosan a döntés pontja felé, amelyen keresztül átvált a “Lo Lismá” – ról a “Lismá”– ra. Ez az úgynevezett “Machszom” pontja, a Felső világ határa. Tehát, a Fény által a személy kiveszi magát halál állapotából, és elhozza magát az élethez.

És mindez a csoport segítségével történik, ahogy a csoport nyomás helyez minden egyes barátra. Amíg a személy nem érzi a csoport nyomását, ő nem lesz képes semmire, mivel a Fény csak a csoporton keresztül érkezik el hozzánk.

2013.02.10, Felkészülés a reggeli leckére

BS

13 feb 2013

Az ima három feltétele

Az ima három feltétele

Báál HáSzulám, Shámáti 209., “Az Ima Három Feltétele”: Három feltétele van az imának:

1. A személynek hinnie kell abban, hogy csak a Teremtő képes őt, bár kortársai között ő rendelkezik a lehető legrosszabb feltételekkel, mégis “Vajon az Úr karja túl rövid” ahhoz hogy őt megmentse? Amennyiben nem, akkor “Az Uraság nem képes megmenteni az Ő edényeit”.

2. Többé nem rendelkezik semmilyen tanáccsal, amire képes volt azt mind megtette, és még sem volt képes javítani reménytelen helyzetén.

3. Amennyiben a Teremtő nem segít rajta, akkor jobb neki ha meghal minthogy így éljen tovább.

Ez a három feltétel sok más feltételt foglal össze, melyeket a személy össze kell hogy gyűjtsön magán belül annak érdekébe, hogy elérje a valódi imát, a felsikoltást. A felsikoltás a szív vágya. Az abban a pillanatba születik meg, amikor elérjük azt a vágyat amely megfelel a spirituális világ felfedezésének, az adakozás tulajdonsága felfedesének, abban a pillanatban amikor készen állunk minderre, bár még a Machszom (határ) ezen oldalán vagyunk, amely azt jelenti, hogy még mindig várunk valamit magunk számára ebből a felfedezésből.

Ez még mindig nem egy színtiszta kérés, és nem is lehet színtiszta mivel törés létezik a szintek között.

Mi állandóan Lo Lishmá (nem az Ő nevében) imádkozunk, a magunk számára, és ebből érjük el a Lishmá (az Ő nevében) állapotát, az adakozást. Azt mondja, “Én keményen dolgoztam, és találtam”. De mégis vágyunknak adaptálódnia kell ahhoz a szinthez melyet el akarunk érni. Lehetetlen ahhoz felemelkedni anélkül hogy betartsuk az ima három fenti feltételét.

Tegyük fel betartottunk két feltételt és megértettük azt, hogy megtettünk mindent ami erőnkből kitelik, de mégsem értünk el üdvözülést. Hogyan lehetek képes azt eldönteni, hogy vajon tényleg mindent megtettem-e ami erőmből kitelik? Még akkor is ha hirtelen úgy döntök hogy ez így van, az csak egy pillanatra igaz, és a következő pillanatban azonnal elkezdem keresni, hogy mi mást tehetnék. Végül is hogyan lehetek abban biztos hogy mindent megpróbáltam már?

Ezért létezik a harmadik feltétel, “Jobb lenne ha meghalnék, minthogy így éljek tovább”.  A személy eléri az abszolút kétségbeesést, és képtelen így tovább menni. És akkor a harmadik feltétel felerősíti a második feltételt, azáltal hogy a személyt egy olyan extrén szintre emeli, hogy az nem képes tovább arra várni, hogy megnézze van-e még valami amit tehetne, hanem e helyett imába tör ki.

Amennyiben nem kapom meg azt, amit akarok akkor jobb ha meghalok, mint hogy így éljek tovább. Akkor a második feltétel segít engem, mivel mi két rendszerben működünk: az értelembe és a szívbe. Ezáltal mindig mondhatom azt értelmembe, hogy nem tettem eleget a szívembe. Érzelmileg mindig elismerhetem azt, hogy nem értem el értelmembe a szükséges vizsgálatokat, és érzelmeim tisztázását.

Így előbb utóbb az összes feltétel a fennti három feltételhez vezet, melyek aztán egyetlen feltételt, eredményt hoznak: egy imát, a MAN emelését.

2o12 szeptember 23., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 209.

(HZS)

26 Sze 2012

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

Miután a személy felébredt a spiritualitás felé, további felemelkedése a hiányosság érzetén, sóvárgásán múlik. Ez az egyetlen dolog ami elvárható tőle – hogy megszerezze a hiányosság érzetet, mely imának, MAN-nak van nevezve.

Ez csak akkor lehetséges amikor a személy hálás azért hogy magkapott egy ilyen sóvárgást. Ezek után már saját maga növeli a cél, és a következő szint fontosságát. Mindemellett lehetséges hogy minezen hiányérzet felett kifejleszt egy újabb hiányérzetet magában, hogy ne saját érdekében emelkedjen fel, hanem azért hogy ezáltal a Teremtőnek adjon elégedettséget. Mindez hasonló a híres példához a vendégről aki házigazdájának akar elégedettséget adni.

Ezáltal a személy felkészíti magát arra hogy megkapja a segítséget Felülről, mely vágyát a helyes vággyá teszi. Még akkor is ha a személy nem érti még meg hogy valójában minden számításunk mennyire egoisztikus, nem jelent különbséget és egyenlőre mindez bőven elég. Később majd meglátja hogy valójában számításai nem tiszták. Ezért van az hogy a felkészülés időszaka a Lo Lishma (nem az ő nevében) állapotának van nevezve.

Mindez egyenlőre természetesen egoisztikus számítás, és lehetetlen egyszerre az egó fölé ugrani. Mindaz csak fokozatosan nyílik meg amekkora mértékben mi képesek vagyunk erőfeszítést tenni, hogy az egó ellenében dolgozzunk – olyan dolgok ellenében melyeket mi kellemesnek érzünk, megszokott cselekedeteink, szokásaink ellenében, hogy képesek legyünk büszkeségünkre taposni.

Mindez nem egyszerű, de amennyiben a személy folyamatosan erre odafigyel, akkor képes előre haladni. A problémánk az, hogy inkább mindenki megpróbál elmenekülni, egy sarokba rejtőzködni, hogy a tanulás mögé rejtőzzön, azon vágy mögé, hogy megismerje mi van a könyvekben leírva, melyeknek semmi köze nincsen a spirituális fejlődéshez vagy önkorrekcióhoz. A személy egyszerűen megtölti elméjét száraz tényekkel, adatokkal és elhanyagolja a szív munkáját.

A szív munkája valójában a szív elleni munka, annak érdekében, hogy a “kőszív” át legyen változtatva egy “hús szív”-vé. De mi állandóan elfelejtjük hol kell a legfontosabb erőfeszítésünket megtennünk. Mindenki talál magának valamilyen kényelmes pontot és azt hiszi megtalálta saját útját. Ezáltal még a Lo Lishma szintjéről is lezuhan, mivel Lo Lishma-nak azt nevezzük amikor annak ellenére hogy még mindig egómon belül lakozom, minden erőfeszítést megteszek annak érdekében hogy abból kiemelkedhessek.

Hol van a mindennapos munka, hogy másokkal összekapcsolódjak, hogy megadjam magamat, hogy magamra tapossak, hogy lenullázzam “én”-emet, hogy elfogadjam a csoport véleményének fontosságát, hogy a küldetés rabszolgájává váljak? Képes vagyok valójában megvizsgálni magamat, az állapotot melyben vagyok? Ez az állapot a Lo Lishma állapota.

Mózes teljes munkája Egyiptomban a Lo Lishma munkája volt. El akar menekülni a rabszolgaságból, de fél mivel megérti hogy a Fáraó, saját egója uralma alatt van, és nem tudja hogyan beszéljen ezzel az uralkodóval. Eléri azt az állapotot amikor a Teremtő maga veszi Mózes magához “kézen fogva”, és elvezeti őt a Fáraóhoz, és segíti őt mindenben amit megtesz.

A Teremtő maga küzd meg a Fáraóval. Ő azt mondja: “Gyere velem a Fáraóhoz!” De ugyanakkor a személy retteg. Tudja hogy egója uralkodik felette, és, hogy ő maga milyen gyenge amikor egója elé kell állnia. Állandó dilemmában van: Egyrészt készen áll, másrészt viszont meg nem érzi magát késznek. Ha legalább képes lenne a Teremtő megkérni arra hogy előtte haladjon, hogy ő a Teremtő mögé rejtőzhessen, és így a Fáraó elé kerülhessen, de valójában nem akar menni, és nem csak arra nincs meg a bátorsága hogy egójához forduljon, hanem még saját tulajdonságaihoz, “Izarel nemzete”-hez sem mer fordulni.

De azáltal, hogy egy olyan rendszerben találja magát mely összeköti őt a Fáraóval, a Teremtővel és a nemzettel, neki tisztáznia kell ezeket a kapcsolatokat. Nem rejtőzhet valamilyen elmélet, vagy valami munka mögé melyek csak eszközök. Nagyon fontos azt tisztázni mit is jelent az, hogy Lo Lishma.

Amikor a személy belép a Lishma (az ő nevében) állapotába, a dolgok tisztábbá, és határozottabbá válnak. Nem mondhatjuk azt hogy a dolgok könnyebbé válnak, de a személy már képes tapasztalatát hasznosítani.

Ugyanakkor azonban a felkészülés időszakában a személy elrejtőzik egy sarokban és ott marad ülve élete végéig. Az egy nagyon nagy probléma, ha a csoport nem nógatja őt tovább és segíti őt. Éreznie kell, hogy ő alacsonyabb állapotban van mint a csoport annak érdekében hogy meghallja azok mit is mondanak.

A tehetetlenség érzete egyrészről, és az előrehaladás szükségszerűsége más részről van a Yomim Norai’im-nak (A rettenetes napoknak) nevezve. A személy az izgalom, félelem állapotában van, mivel tudja, érzi hogy nem fél attól hogy nem képes beteljesíteni a Teremtő vágyát, nem fél attól hogy nem képes lehetővé tenni a Teremtőnek azt hogy felfedje magát a teremtett lények felé, nem fél attól, hogy nem képes feláldozni önmagát annak érdekében hogy a Teremtő és a teremtett lények összekapcsolódhassanak, egyszerűen közömbös marad.

Mindez az, ami a félelmet kiváltja belőle. Ő már valóban teljesíteni akarja ezt az állapotot a gyakorlatban, hogy az valóban az új év kezdetévé válhasson számára.

2012 szeptember 14., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

20 Sze 2012

Az ajándék a Megtört Sziv számára

Az ember nem képes megérteni mit jelent a szándék az adakozásban (Lisma), mert nekünk teljesen egy ellentétes természetünk van, ellentétes az adakozással – az élvezetek iránti vágyban. És a mi világunkban az adakozás, az csak egy formája az egónak, amely úgy teszi magát mintha adakozna, azért, hogy még többet kapjon közvetett módon, azoktól akik adtak neki.

Ezért nem világos nekünk az a szó “Lisma” – ez szintiszta adakozás, és semmi ön haszon nélkül. Báál HáSulám elmondja a “Sámáti” könyvében, “Lismá, a fentről  való felébresztés. És miért kell az alulról való felébresztés?”, “Mert ez nincsen az emberiség értelmében, hogy megértse, hogy egy ilyen dolog létezhet a világban”. Ha az ember  valóban dolgozik, és el akakarja  érni  “Lisma” állapotát, akkor ő elkezdi megérteni, hogy ez mennyire nem realisztikus. Hogyan lehessen az, hogy ő ne gondoljon és dolgozzon a saját maga érdekéban és hogyan lehet bármilyen vágy, cselekedet vagy gondolat ami “rajta kivül” létezne, anélkül hogy ön haszna vagy jutalma ne lenne benne?

” Ez azért van, mert az embernek, csak az van megengedve, hogy csak azt ragadja meg, hogyha ő elkötelezi magát a Torával és  Mitzvával, akkor neki abból haszna származzon maga számára, mert másképpen ő nem képes tenni semmit. Ez a ragyogás, amely felülről érkezik, és csak aki már megizleli (azaz fentről kapja), az értheti és tudhatja…” hogy ő most kapott. De előtte lehetetlen számára, hogy akár a megértésnek  és az érzésnek egy csúcsára érjen, anélkül, hogy tudja mi is az adakozás a “Lisma” formájában. Irva van :“Hogy izleld meg előszőr és akkor látod”. Azaz  előszőr meg kell “izlelni” (Litom), azutan megszerezni az érzést, és csak azután a megértést.

Akkor miért kell a személynek az, hogy annyi erőfeszitések és trükköket befektessen? Ha nem segit semmi, hogy a Teremtő más természetet adjon? Ha meg kell várnia amig megadja? “A válasz erre: az ember megbizást kapott, hogy adjon felébresztést aluról, amely az ima. Mert az ima, az jelenti a hiányt, és hiány nélkül nincs beteljesülés”. Nekünk meg kell szerezzük a vágyat annak érdekében, hogy legyen képességünk befogadni az adakozás tulajdonságát.

De én hogyan vagyok képes olyat kérni amiről én nem tudom, hogy mi az, olyat amit még soha nem izleltem meg és soha nem volt szükségem ? “Végül is, az ember úgy kell dolgozzon, hogy megkapja a Teremtőtől a teljességet, de ehhez először a hiányt, az edényt kell megszereznie, és nincsen senki a világon aki segithetné, csakis a Teremtő maga”. Azaz mindent bele kell fektessen amije csak van, a teljes erőfeszitését, hogy  csak a Teremtő segitheti őt. És akkor a Teremtő meghallja az ő imáját”.

A személynek tudnia kell, hogy azért tesz erőfeszítést, hogy elérje a “Lismát”, azt hogy teljesen az adakozásban akar dolgozni. Én megszerzem és felfogom jobban és jobban, hogy én nem vagyok képes erre, és nem is akarom azt! Így megyünk én át lépésről lépésre, mélyebben behatolva a szivünkbe, amig elérkezünk a valódi imához.

ford: B S

Sz I

08 Júl 2011

68 queries in 0,841 seconds.