Dr. Michael Laitman

Lo Lishma (nem az Ő nevében)

Az ember a saját egóját szolgálja

laitman_069_01

Amikor valaki elköteleződik a kicsiny hazugságok irányában, nem képes meglátni az igazságot – és azt sem, hogy mindez a hamis útra vezeti őt. Ezért az ilyen ember hangosan kijelenti, hogy az igazság ösvényén halad. Azonban nincs nagyobb hazugság, mint ez. Ez pedig azért van, mert az ember még nem hazudott eleget ahhoz, hogy megláthassa valódi állapotát.
Amikor aztán valaki elég hazugságot teremtett önmaga számára, a hazugság olyan méretűvé dagad, hogy megláthatja az ember maga is, ha van erre elég akarata. Ezáltal most már azt is láthatja majd, hogy hamis úton jár a hazugságok által, és így közvetve felismerheti, hogy van egy igaz út is, és láthatja önmaga valódi állapotát. Más szóval, láthatja az igazságot a lelkében, és hogy milyen módon fordulhat az igazság útja felé.
Azt követően, hogy ez a pont, amely az igazság pontja – egyidőben tárul fel hamis út felismerésével, az ember az igazság és a hamisság közötti átmeneti állapotba kerül. Ez tulajdonképpen a híd, amely összeköti az igaz és a hamis ösvényt. Ez a pont tehát egyrészt a hazugsággal való szembenézés és leszámolás pontja, másrészt az igazság útján való haladás kezdete.
Ezáltal az ember képes felismerni, hogy a Lishma (héberül, “a Teremtő érdekében) való cselekvés lehetőségéhez először el kell nyerni a Lo Lishma állapotát, azaz (a saját érdekemben) való cselekvés felismerésének képességét. Ez azt jelenti, hogy az embernek látnia kell, hogy az önhazugság útján haladással saját egóját szolgálja, míg az igazság útján haladva a Teremtő szolgálójává válik.

2016.12.07 Részlet a reggeli leckéből

KA

07 dec 2016

A kijelölölés előlege

Baál HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”: “Nincs más, mint szolgálni a Teremtőt és a Mitzvot (parancsolatok) betartását.

A Lishma (az Ő nevében) kivételével, amely azt jelenti, hogy elégedettséget kell, okozni a Teremtőnek. A bölcsek már bevezették a gyakorlati folyamatot a Tórá-ba és Mitzvot-ba,  mégha nem is a Lo Lishma-ban, (nem az Ő nevében). Mivel a Lo Lishma hozza el a Lishmá-t” …

Mi nem tudunk  “csak” úgy hasonlóak lenni a Felső erő természetéhez. Elvégre, Ő teljesen adakozás és nekünk el kell érjük ugyanazt a szintet, hogy adakozzunk Neki. Hasonlóan, ahogyan a vendég és a házigazda példájában. Ha fel akarok nőni a legjobb, legtökéletesebb állapothoz, a legteljesebbhez, akkor azonosulnom kell a teremtés forrásával. A házigazda, az adományozás és szeretet, és ha fel akarok emelkedni az örökkévaló és a tökéletesség szintjére, akkor nekem megfelelőnek kell, hogy legyek Hozzá. Ez azt jelenti, hogy örömet adok Neki, mert Ő  is örömet akar adni nekem.

Ez a célja,  Kabbala Bölcseletének. A módszer, amely lehetővé teszi a Reformáló Fény által, hogy felébredjen az erő, amely korrigál minket, és ezáltal elérjük az azonosságot a Felső erővel, a Teremtővel.

“Az első és egyetlen Mitzva” (parancsolat), az amely garantálja a törekvés megvalósítását, hogy elérje a Lishma -t, felelősséget vállaljon, abból áll, hogy nem dolgozik a saját maga számára, hanem gondoskodik  a létezésről. A fennmaradó időben, dolgozzon a nagyközönség számára: mentse meg az elnyomottakat, és minden teremtményt a világon, akinek szüksége van az segítségre és a javulásra”.

Mivel ez az ” első és egyetlen”  , nem érdemes keresni valamilyen megoldást máshol keresni, mert nincs más lehetőség. Egyértelmű, és biztos , hogy először is biztosítania kell a saját létezést és abban a pillanatban, amikor kielégíti a személy az alapvető szükségleteit, aggódjon minden erejével és minden lehetséges eszközzel  másokért. Ez a megfelelő formaazonosság a Teremtő felé.

Azáltal, hogy kielégíti az alapvető szükségleteit, a személy kitölti magát a kövületi,  vegetatív és állati szinten. Ezen a három szinten  hasonlítunk a természethez. És az emberi szint, amely az állati szint fölött van, mondhatjuk azt, hogy folytatódhat még száz ezer évig is, amely nem tartozik a testhez,  a belsőhöz tartozik. Nem lehet felfedezni az anyagi nézet által, mert ő kiterjed az elmében és az érzésben is, a belső fejlődésben. És az embernek az egész belső világát át kell fordítania a mások adakozására.

Az előző természeti szintek eltérnek az anyag feldolgozásához,  kapcsolati módszerrel. De az “emberi” szint felhős , zavaros és érthetetlen számunkra. Mi az ” emberi lény”? Néha, amikor ránézünk egy személyre, azt mondjuk : “Ez nem egy ember”, mert úgy viselkedik, mint egy “állat”. Általában, nincsen egyértelmű meghatározás, nincsenek világos külső jelek, amelyek lehetővé teszik megismerni az igazi emberi lényt. Miben is különbözik egy állattól ? A szempontok homályosak.

Tehát, ha ma kutatjuk egy belső kifejezését az “emberi” szintnek, akkor ezt hívjuk a jövőbeli állapotnak, a cél szerint, amelyhez sóvárog. Erre a formára kell átkapcsolni, elérni a formaazonosságot a Teremtővel, és ez az úgynevezett “Ember ” szintje (Ádám ). Most, ez a hivatalos kijelölés a jövő számára.

Tehát, az első “Mitcva” a cél irányában, az, hogy dolgozzak magamért  nem többet, mint az alapvető szükséglet, és a többi, hogy gondoskodjak másokról. Ezzel az értékmérővel állsz te szemben, és ha ebben a formában kezeled magad, akkor eléred a Teremtővel való azonosságot.

Ennél több, a körülötted lévőkért  gondoskodás, a másokért való gondoskodás, azzal a feltétellel, hogy már a kezdetektől fogva vigyázol a szándékra, mert “a cselekedet vége a kezdeti gondolatban rejlik”.

2013.09.22, Baal HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

28 Sze 2013

Ne aggódj a zsebedért, hanem egyik másikért

Ne aggódj a zsebedért, hanem egyik másikért

Ha megszervezzük az életünket a kölcsönösség segítségével, mint egy nagy családot, akkor megduplázódna az élet szintje ugyanazzal a jövedelemmel. A különbség az lesz, hogy én mintha kétszer több fizetést kapnék, és ez csak a kapcsolaton múlik.

Az embereket meg kell, győzzük a dupla jövedelemmel, az AHP dupla kitöltésével. De mi tudjuk, hogy nem ez a lényeg. A Teremtő felébreszt minket nem azért, hogy megkapjunk egy dupla kitöltést, hanem, hogy ki tudjuk javítani a kapcsolatunkat és pontosan benne fedeződik fel a Felső erő. Teremtő feltárul nem mindegyikünkben, hanem közöttünk.

Egyelőre, ez az úgynevezett “Lo Lisma” (nem az Ő nevében) állapota, mi húzzuk a személyt, az anyagi haszon szerint, és nem hazudunk nekik! Ő tényleg jobban érzi magát, jobban éli az életét, magabiztosabb és nyugodtabb.

Mi belehelyezzük ebbe a szándékot, azaz, egy általános “kristályháló” kapcsolatban vannak, míg a többi ember a kapcsolatok erőfeszítésén dolgozik, egyelőre mindenki az ő saját vágyában. De ez csak átmeneti, és majd el fogják kezdeni értékelni a kapcsolatot mindenkivel, és megértik, hogy csak ebben lehetnek sikeresek. Az ember elkezdi értékelni a kapcsolatot és fenntartani. Ő megérti, hogy a kapcsolatnak egy felsőbb értéke létezik, és érdemes jobban megtartani, mint más fedezéket.

Mivel ez a kapcsolat ad belső lelki elégedettséget, egy szabad hangulat érzését, és kevesebb gondot. Egyelőre, ezek önző motivációk, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember a problémák fölé emelkedjen. De aztán látja, hogy a problémák elnyomása nélkül is, egy magasabb kapcsolati érzéshez akar tartozni. Majd ő felfedezi a kapcsolatot, egyetért minden problémával, a legfontosabb az, hogy tartsa ezt a felemelt érzést.

Ez azt jelenti, hogy elkezdi felfedezni az egó gonoszságát, elválasztja a jótól, levágja, határt, “szűrőt” tesz közé, “lecsökkenti”, és megszervezi a saját spirituális elvét.

A legfontosabb dolog számunkra az, hogy hálózati kapcsolatban legyünk az emberek között, és ne süllyedjünk le a bajok szintjére. Mi beszélünk az emberekkel a problémáikról, de gondoljunk arra, hogy, hogyan fedezzük fel az igazi és jó kapcsolatot a rendszerben, és állandóan ezt erősítsük meg.

2013.08.14, Felkészülés a reggeli leckéhez

Ford: B S
Szerk: Sz I

26 aug 2013

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Személy a tűzkereszteződésben

Személy a tűzkereszteződésben

Rábásh írásai, 2. kötet: “Mi a tiltás a Teremtő áldása által, a munkában”: 

“A legnehezebb rész a munkában az, hogy a munka sorrendje az ellentmondásos, és nagyon nehéz megérteni hogyan lehetnek ezek  igazak. Amikor a munkát a Teremtőhöz viszonyítjuk, el kell higgyük, hogy a Teremtő elfogadja a munkánkat, és nem számít milyen módon végezzük el számunkra kijelölt munkát.

Ez azt jelenti, hogy nem számít, ha valaki nagy értelemmel és megértéssel dolgozik,  a személy a munkavégzést a Teremtő felé viszonyítja,  az adakozási szándék érdekében dolgozik és a Teremtő elfogadja munkáját, még akkor is, ha az a legegyszerűbb munka minden értelem nélkül.

Másrészről, a személynek követnie kell a jobb vonalat, teljes megértéssel, imádkozni a Teremtőhöz és köszönetet mondani, még akkor is, ha nem inspirálja semmi a spiritualitás felé. Különben, hogy mehetne köszönetet mondani a Teremtőnek, és azt kérni a   a Teremtőtől, hogy hallja meg őt, amikor beszél Hozzá?

Ha köszönettel tud fordulni a Teremtőhöz, akkor a köszönet által boldogságot érez, és a “Lo Lishmá -ból (nem az Ő nevében ) állapotból elérkezik Lishmá -hoz” (az Ő nevében)”,  ezáltal felemelkedik a teljesség állapotába. Mivel a köszönetmondás a Teremtőnek, a személyt elhozza ahhoz az érzéshez, hogy teljessé váljon, és a boldogság mértékének megfelelően képes legyen felemelkedni a következő szintre”.

Az állapot maga nem változik, az állandó. Csak az ember hozzáállása változik meg, az ő felfogása, amilyen mértékben képes megvizsgálni és helyesen értelmezni ezt az állapotot, az ő reakcióját az állandó állapotról, amelyben ő  található.

Állandóan feltárul benne az új “Reshimó”, (spirituális információs gén)  ő bírálja a Felső Fényt, az adakozást, amely feltárul számára. Úgy, hogy folyamatosan belső változáson megy keresztül, azaz, megváltozik a tulajdonságok értékelése, mint az adakozás, kapcsolat és a szeretet, minden jó tulajdonság, amely a spiritualitáshoz tartozik, a Teremtő koncepciójához.

Ez feltárul az ő törött vagy korrigált “edényeiben”, és ennek megfelelően az összes változás megtörténik benne. Ezért minden, azon múlik, hogyan korrigálja az edényeit a személy és viszi közelebb a Fényhez. Minden a formaazonosságon múlik, olyan mértékben, ahogy a “Reshimók” megjelennek, és egyensúlyba kerülnek a Fénnyel.

A Fénnyel való azonosság csak a környezet által lehetséges, ami az adapter a “Reshimók” között, amelyek megjelennek, és a Fény között.

Ha a személy a környezetét és a “Reshimó” -t helyesen használja föl, akkor minden állapotban nagyon gyorsan képes elérni az összetapadást a Fénnyel, és akkor jónak érzi az ő állapotát. Természetesen, nem azért teszi, hogy jól érezze magát, hanem hogy hasonlóvá váljon a Fényhez, leváljon az egoista számításoktól, és valóban adakozóvá váljon. Itt felemelkedik az elismerés szintjére, a Fény megértésére és a felismerésére.

Össze kell kapcsolnunk a két érzést, a két írást (lenyomatot), a két ellentétet, amelyeket felfedezünk, és ez csak akkor lehetséges ha a személy föléjük emelkedik.
Egyrészt minden az adakozás “ellen”,  másrészt minden az “érdekében”, történik közben a személy nem tudja hogy mit tegyen. A világ, és saját magam, tehát hogyan lehetséges összekötni a két ellentétet?

Ez lehetetlen, kivéve, ha megjelenik egy harmadik tényező és legyőzi mindkettőt. Ez tanulást és rengeteg tapasztalatot követel, hogy a személy megértse, hogy ez az egyetlen módja az előrehaladásra.

Egyrészt, teljes tehetetlenséget érez, feszültséget, és nem érti, hogyan lehetséges kilépni ebből az állapotból, a fenyegető “Fáraó”szintjéből. Másrészt, megérti, hogy a szeretetben és az adakozásban nincs helye az ilyen állapotnak, ott minden szép, jó, és tökéletes!

A világ két “erő” –re bontható: a leválasztó gonosz erőkre, ezek a konfliktusok, amelyek gyűlöletesek, másrészt a  pozitív, jó erői a kapcsolatnak és a szeretetnek, és közöttük nincs semmi. Mindez azért, hogy a “harmadik lenyomat megjelenhessen, és győzhessen közöttük”. Csak a Teremtő tud békét kötni a két ellenséges oldal között, amely az úgynevezett “A fiaim legyőztek engem”. Ahogy írva van: ” Aki békét köt felül, az békét köt közöttünk”. Ez már a “harmadik vonal” -al való munka.

2013.04.19, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

25 ápr 2013

Felfedezni az egó mérgező hazugságát

Felfedezni az egó mérgező hazugságát

Kérdés:

Honnan tudom, hogy a Lo Lishma nem a “halál mérge” számomra?

Válasz:

Én nem tudom. Én szerintem , úgy tűnik, hogy még nem érted el a “halál mérgét”, még nem érted el, hogy a Lo Lishmában legyél, és a “halál mérge” legyen. Ez egy magas szint, amit én felfedezek, hogy én az egómon belül vagyok, én gyűlölök, mindenkit, beleértve a Teremtőt is. Nem akarok kapcsolódni senkivel, és nem akarok adakozni senkinek. De tudom, hogy a teremtésnek ez  a célja. Tehát, én akkor fedezem fel a két ellentétes vonalat.

Valóban én megértem, hogy ellenében vagyok a belső vággyal, hogy elérjem az adakozást. Felfedezem, hogy az én természetem ellentétes ezzel, és rájövök, hogy ez a “halál mérge”. Meg kell vizsgáljam, hogy a Kabbala a saját magam javára, és a mások kihasználása, az a halál számomra.

Én nézem a barátok az arcát, és látom, hogy ki akarom használni őket. Azt akarom, hogy a legintelligensebb, legszebb, legerősebb, legsikeresebb legyek.

És ha nem volna ez a megközelítés, akkor nem érezném, nem látnám, hogy léteznek a világon. Nem venném észre az érzékszerveimmel, mivel a látásom mögött az én egóm áll. És ha nem fogom kihasználni a személyt a magam élvezetére, akkor egyáltalán nem látom őt. Nem létezik számomra!

Ezért ez egy magas szint, felfedezem, hogy nem vagyok “Lo Lishma” – ban, és ki akarok használni mindenkit, de megértem, hogy ez a “halál mérge”, azaz, az ellenkezője annak, ahol lennie kellene. Én az igazságban akarok lenni, és a hazugságban vagyok. Ez egy jó eredmény a Fénytől, amely megvilágítva a személyt az ő korrupt állapotáról, és lehetővé teszi, hogy megértse.

2o12 November 28, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmányából”

BS

01 dec 2012

Száműzetés és “Lo Lisma

Kérdés:

Mi a különbség a száműzetés és a “Lo lisma” (nem az Ő nevében) állapota között?

Válasz:

Az ember érzi a száműzetést miután ő már egy magas szinten van, és így ő megértheti, hogy most lezuhant a száműzetésbe. Száműzetés működik, miután az ember érez valamit, ez a kapcsolat a Teremtővel. Most úgy érzi, hogy leszakadt Tőle, legalább valamilyen mértékben.

Az apák szintjén: Ábrahám, Izsák, Jákob, amelyről beszél a Tóra, ezek a szintek a megértés, érzékelés szintjei, a Teremtő tulajdonságai, az Ő felfedezése. Azok a zuhanások az Egyiptomi száműzetésbe, ez már a “szív elnehezülése”, amelyet érez a személy, miután elérte az úgynevezett “Atyák” állapotát (a kezdeti állapotot).

Bár a “Lo Lisma”, ez egy kezdeti szintje a személynek, aki tanul, és megpróbál felemelkedni az állapotokon, amelyek előtte állnak. Ő egyelőre önző szándékban van. Álmodik, hogy elérhesse az adakozást, érzi a tulajdonság értékét, és szeretné leválni magától. De ezt a leválást is az magának akarja, hogy jól érezze magát magának. Ez az érzete, amelyben sóvárog az adakozásra, még mindig dolgozik a saját maga számára, ez jelentése a “Lo Lisma” (nem az Ő nevében).

De ez azzal a feltétellel, hogy nagyra értékeli az adakozást, és nem azért hogy segítsen neki leválni a fizikai problémáktól, illetve remélje a jutalmat és a spirituális beteljesülést. Ő az adakozást akarja, mert a Fény adakozik neki. Az ember nem is tudja, mit jelent, hogy adakozásban lenni. De benne megszületik egy új funkció, bizonyos edények stabilizálódnak benne, tendenciák, és megköveteli, hogy értékelje az adakozást. Nem is tudja, hogy honnan jönnek, de ez a Reformáló Fénynek az eredménye.

És később egyre tudatos módon, az ember kezdi megragadni ezt. Végül is, egy olyan állapothoz ér, hogy csak az adakozást akarja, leakarja szakítani magát az összes személyes érdekektől.

Ezért át kell menjen sokszor a “szív elnehezülésén”, a számos akadály útján. Megmutatják neki, hogy mennyi olyan dologgal rendelkezik az életében, amelyek értékesek számára, amelyektől nem tud leválni, mennyit még mindig törődik velük, és nem képes fölé emelkedni az önző szeretetén, az emberek fölé, vagy különböző jelenségek fölé. És látja, hogy mennyire nem képes leválni a gyűlöletről, valaki vagy valami iránt.

A Fény segíti letisztázni ezeket a dolgokat. És végül is, a sok munka és imádság által, a személy elérkezik oda, hogy megpróbál mindezek fölé emelkedni és “szinte” az adakozásra képes. Így a Felső Fény stabilizálja ezt a szintet, ahogy írva van: “Keményen dolgoztam és találtam”.
A lényeg az, hogy felgyorsítsuk a fejlődést egy intenzív munka által a csoportban. Minden a környezeten múlik.

2o12 November 27, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

BS

29 nov 2012

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Ahhoz, hogy elérjük a teremtés célját, mi ki kell fejlesszük hozzá egy megfelelő vágyat, egy edényt, egy helyet, ahol megtudjuk találni, érezni és megvalósítani a célt. Minden attól függ, hogy a vágy milyen típusú, amelyet fel kell készítenünk erre.

Tehát van egy előkészítő szakasz, ahol a személy az állati szinten él, csak a fizikai szükségletekre aggódik: élelem, szex, család, pénz, tisztelet, tudás, hatalom, azaz, a természetes vágyakra, amelyet a születésénél fogva megkapott.

Aztán jön egy pont amikor a személy elkezdi keresni az élet valódi értelmét, kivéve a a fizikai élvezeteket. Úgy érzi, hogy már nem töltik ki, és nem lehet, hogy csak ez az élet értelme, hogy megszületik és létezik. Nem tudja elhinni, hogy a hatalmas Univerzum csak azért létezik, hogy megszületik, él és meghal. De itt valami nemesebb cél kell legyen elrejtve!

Ez azt jelenti, hogy elkezd beszélni benne a “szívbeli pontja”, amely a keresésre kötelezi őt. Most, ezen a ponton ki kell fejlesszen egy teljes új edényt. És ezt a szakaszt nevezzük “A szenvedő élet”. Bár lehetséges, hogy a személynek jó a fizikai életében, de ez nem segít neki, ha ő mesterségesen megszorítja, magát, hogy csak “Kenyeret eszik,vizet iszik, és a földön alszik”.

Az emberiség a történelme során átment mindenféle fejlődési fázisokon: minden egyes szakasz 2000 éves, ez összesen 6000 éves spirituális fejlődése a világnak. Az első 2000 év a “Káosz”, majd még 2000 év “Tóra” és az utolsó 2000 év a “Messiás”.

Tehát különböző időpontokban különböző törvények működtek. Minden időszak a saját: “Habad”, “Hagat”, “Nehi” -re oszlik, és minden időszak ugyancsak a “Habad”, “Nagad”, “Nehi”-re oszlik. Így feltudjuk osztani az egész fejlődési folyamatot kisebb és kisebb szakaszokra, 6000 szintre. És eszerint tudjuk megérteni, azokat a változásokat, amelyek történnek minden részletében, és minden részében ezen az úton.

Tehát, ebben az időben eljön a világba a lelkek korrekciója, a tulajdonságaik szerint, amelyek megfelelő az azonos fejlettségi szintnek: “Chabad”, “Hagat ” vagy “Nehi”. A mi napjainkban a korrekció csak a Reformáló Fény által .lehetséges.  Az előző generációkban egészen a Talmud bölcsek idejéig, a korrekció lehetséges volt a szenvedések által a fizikai vágyakban, mert ők dolgoztak a megszerzési vágy “gyökér” szintjén.

Persze, az élet fájdalma érződik pontosan a spirituális értelemben. Ezek is fázisra vannak felosztva: amikor a személy eljön a Kabbala Tudományához és addig amíg megérti, hogy hol is van. Ő megtanulja elméletileg, és kívánja megszerezni a bölcsességet. A személy azt hiszi, hogy csak a saját sikere által növeli az egoista edényeit, amíg megérti, hogy az ő elérése nem a megszerző edényének a fejlesztésére van, hanem az adakozás edényét kell megszereznie.

A Reformáló Fény fokozatosan megváltoztatja őt, ennek jelentése, hogy a “fillérekből állnak össze a forintok, és a nagy összeg”, és a végén ő megérti, hogy a cél nem az, és ezen a módszeren ő nem kap semmit. Ugyanaz az önző forma, amit megpróbált korábban, hogy beteljesítse a vágyait, most készen áll mindenre, különösen hogy átlépjen az adakozás edényére.

És ez az átfordulás jele a “Lo Lisma” állapota, vagyis ő felfedezi, hogy a “Lo Lisma” (Nem az Ő nevében) állapotában van, és nem az adakozásba. Minden amit az ő életében tesz, és nem az egyszerű mindennapos életében, hanem a csoport életében, a tanulás közben, a terjesztésben, mindenféle helyzetekben, ez még mindig csak a saját érdekében teszi, tudatosan vagy tudatlanul!

Ez felderül neki, de olyan mértékben, hogy nem adja fel teljesen, hogy továbbra is folytassa az imával, és ne engedje el. Így halad előre, amíg felfedezi az összes edényét, ez az idő felgyorsulásán múlik és a kitartáson. A legfontosabb a környezet támogatása, a kölcsönös segítség, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a “Lisma” (Az Ő nevében) állapotát.

Ez azért lehetséges, mert ő megépítette az edényeit, a hiányosságot a cél elérése érdekében. Ez meg nyilvánul az ima növelésében MAN, ez a hiány már a Fény felé irányítja, a Teremtőhöz, amely az egyetlen, aki megváltoztatja az ember természetét. Nincsen semmi más forrás.

És amikor egy személy kiérdemli az adakozás szándékát, amelyek ugyanazon vágyaktól érkeznek, ahol eddig csak azt akarta, hogy kitöltse magát. Ő csak azért tanult, hogy megtöltse magát a Kabbala bölcsességén keresztül önző módon, és megpróbálta felfedezni az adakozás tulajdonságát, de nem sikerült. De végül is, ezek a vágyak által kapja meg a képességet, hogy adakozzon. Ez az állapot az úgynevezett “Lisma” (az Ő Nevében), amelyben a személy kiérdemli a valódi életet ebben a világban és a következő világban.

2o12 november 13, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

17 nov 2012

Torta krémmel lefedve

Torta krémmel lefedve

Kérdés:

Azt írja, “Az aki barátjáért imádkozik, maga kap először választ”. Ez valójában Lo Lishma (nem az Ő nevében), mely teljesen egoisztikus, egyszerűen abszolút Egó.

Válasz:

Természetesen, egyenlőre te önzően haladsz előre, és egód állandóan növekszik, de te közben látod, hogy a Fáraó egyre keményebbé és keményebbé válik, “mivel én megkeményítettem az ő szívét”, és ez már egy jó jel.

Kérdés:

Hogyan növekedhetek a gyűlöletből szeretetté, és hogy közben ne nyomjam el magamat?

Válasz:

Lehetetlen szeretetet építeni gyűlölet nélkül. Az összes negatív megkülönböztetés, tulajdonság előbb utóbb szeretetté válik, és mindegyik negatív tulajdonságra szükségünk van. Végül is mi a szeretet? Milyen alapokra lehet azt stabilan felállítani? Csakis az egó felett a megszerzési edényekben, amint a többieket közelinek érzékeljük.

A lenullázás nem azt jelenti, hogy minden le van nullázva. A gyűlölet soha nincsen lenullázva, az teljes intenzitásával meg van őrizve, és pontosan annak tetején építjük meg a szeretetet. Mintha a Sínai Hegyet (a gyűlölet hegyét) édes krémmel fednénk be, és akkor megkapjuk azt a hegyet mely “A Szentség Hegye”-nek van nevezve.

Mindez azt jelenti hogy a gyűlölet megmarad belül. A rés, szakadék a Teremtő és a teremtett lény között megmarad, mivel egyébként a teremtmény nem lenne képes létezni.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

18 okt 2012

Az ima három feltétele

Az ima három feltétele

Báál HáSzulám, Shámáti 209., “Az Ima Három Feltétele”: Három feltétele van az imának:

1. A személynek hinnie kell abban, hogy csak a Teremtő képes őt, bár kortársai között ő rendelkezik a lehető legrosszabb feltételekkel, mégis “Vajon az Úr karja túl rövid” ahhoz hogy őt megmentse? Amennyiben nem, akkor “Az Uraság nem képes megmenteni az Ő edényeit”.

2. Többé nem rendelkezik semmilyen tanáccsal, amire képes volt azt mind megtette, és még sem volt képes javítani reménytelen helyzetén.

3. Amennyiben a Teremtő nem segít rajta, akkor jobb neki ha meghal minthogy így éljen tovább.

Ez a három feltétel sok más feltételt foglal össze, melyeket a személy össze kell hogy gyűjtsön magán belül annak érdekébe, hogy elérje a valódi imát, a felsikoltást. A felsikoltás a szív vágya. Az abban a pillanatba születik meg, amikor elérjük azt a vágyat amely megfelel a spirituális világ felfedezésének, az adakozás tulajdonsága felfedesének, abban a pillanatban amikor készen állunk minderre, bár még a Machszom (határ) ezen oldalán vagyunk, amely azt jelenti, hogy még mindig várunk valamit magunk számára ebből a felfedezésből.

Ez még mindig nem egy színtiszta kérés, és nem is lehet színtiszta mivel törés létezik a szintek között.

Mi állandóan Lo Lishmá (nem az Ő nevében) imádkozunk, a magunk számára, és ebből érjük el a Lishmá (az Ő nevében) állapotát, az adakozást. Azt mondja, “Én keményen dolgoztam, és találtam”. De mégis vágyunknak adaptálódnia kell ahhoz a szinthez melyet el akarunk érni. Lehetetlen ahhoz felemelkedni anélkül hogy betartsuk az ima három fenti feltételét.

Tegyük fel betartottunk két feltételt és megértettük azt, hogy megtettünk mindent ami erőnkből kitelik, de mégsem értünk el üdvözülést. Hogyan lehetek képes azt eldönteni, hogy vajon tényleg mindent megtettem-e ami erőmből kitelik? Még akkor is ha hirtelen úgy döntök hogy ez így van, az csak egy pillanatra igaz, és a következő pillanatban azonnal elkezdem keresni, hogy mi mást tehetnék. Végül is hogyan lehetek abban biztos hogy mindent megpróbáltam már?

Ezért létezik a harmadik feltétel, “Jobb lenne ha meghalnék, minthogy így éljek tovább”.  A személy eléri az abszolút kétségbeesést, és képtelen így tovább menni. És akkor a harmadik feltétel felerősíti a második feltételt, azáltal hogy a személyt egy olyan extrén szintre emeli, hogy az nem képes tovább arra várni, hogy megnézze van-e még valami amit tehetne, hanem e helyett imába tör ki.

Amennyiben nem kapom meg azt, amit akarok akkor jobb ha meghalok, mint hogy így éljek tovább. Akkor a második feltétel segít engem, mivel mi két rendszerben működünk: az értelembe és a szívbe. Ezáltal mindig mondhatom azt értelmembe, hogy nem tettem eleget a szívembe. Érzelmileg mindig elismerhetem azt, hogy nem értem el értelmembe a szükséges vizsgálatokat, és érzelmeim tisztázását.

Így előbb utóbb az összes feltétel a fennti három feltételhez vezet, melyek aztán egyetlen feltételt, eredményt hoznak: egy imát, a MAN emelését.

2o12 szeptember 23., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 209.

(HZS)

26 Sze 2012

73 queries in 0,292 seconds.