Dr. Michael Laitman

megszerzési vágy

398953_175138709279722_2030230502_n_1

A spirituális világban a hely nem más, mind egy adott vágyban való érzékelés. Az idő a spiritualitásban, az adott vágyban való érzékelés által elért állapotok sorozata. A spirituális halál az az állapot, amikor a lélek elszakad a kapni akaráson belüli érzékeléstől, visszatér a spirituális erők érzékelésének birodalmába, hogy előkészítse a saját, új testet öltését. A fizikai halál állapota, pedig az, amikor a test érzékelése az ásványi szint tudatosságára zuhan. A spirituális és a fizikai halál tehát nem egymással összefüggő állapot, az ember képessé válhat a fizikai halál teljesen tudatos átélésére, a spirituális halál teljes elkerülésére, amennyibe a spirituális halált már életében eléri, azaz a test érzékelésénél magasabb érzékelési lehetőséget épít fel önmagában.

09 aug 2017

A legerősebb vágy

Laitman_198

Volt egy pont, amikor a teremtést képező vágyak szétváltak olyanokká, amik meg tudják kapni a Fényt, és olyanokká, amik nem tudták azt megkapni. A vágyak, amik képesek megkapni a Fényt, azok a “működőképes vágyak”, és a vágyak, amik képtelenek rá, hogy megkapják a Fényt azok a “működésképtelen vágyak”.
A működképes vágyak teremtették meg a Felső Világokat, a működésképtelen vágyak megteremtették a Teremtményt, és később a mi világunkat. A működőképes vágyak a Gyökérfázisban megteremtették az Adam Kadmon világát, és a működésképtelenek, akik sötétek maradtak (Fény nélkül), azok neve “mozdulatlan”, és megformálták a mozdulatlan (nem változó) szintjét a Teremtésnek.
A működőképes vágyak az Első fázisban megteremtették az Atzilut világát, és a működésképtelenek sötétek maradtak és kitették a Teremtés “növényi” szintjét. A működőképes vágyak a Második fázisban megteremtették a Bria világát, és a működésképtelen vágyak a Harmadik fázisban a Teremtés “állati” szintjét teszik ki. Ugyanígy a működőképes vágyak a Harmadik fázisban a Jetzira világát hozták létre, és a működésképtelenek pedig a Teremtés beszélő szintjét teszik ki. Végül a Negyedik fázis működőképes vágyai az Assiyah világát teszik ki és a működésképtelenek sötétek maradtak és a teremtés “spirituális” szintjét teszik ki. Tehát, a legerősebb vágyak, a legegoistábbak és látszólag ezek vannak a Teremtőtől legtávolabb, és ezeket hívjuk úgy, hogy “spirituális”. Ez a legerősebb vágy a Teremtőhöz hasonlóvá akar válni. Ezért csak a legutolsó fokozat, ami látszólag a legsötétebb és legegoistább tud olyan vágyat fejleszteni, hogy a Teremtőhöz hasonlóvá akarjon válni és el akarja érni a spiritualitást.

2017.01.23

24 jan 2017

Legyetek Erősek

laitman_942

A vért nevezzük, a legnagyobb, leghatalmasabb izzásnak, amely kitölti a vágyat – maga a Hochma Fénye, a legmagasabb szinten. Mi képtelen vagyunk ezt a Fényt birtokolni egészen a végső korrekció pillanatáig, és erről szól a Tóra allegorikus utalása, hogy „legyetek erősek és ne egyetek vért.”
A vér a negyedik fázisát nyilvánítja ki a mi megszerzésre épülő világunknak, azaz a negyedik, legnagyobb fokozata a megszerzési vágy vaskosságának, amelyet nem is vagyunk képesek adakozásra használni, mivel a vágynak ezen a szintjén képtelenek vagyunk érezni, hogy a Teremtő felé való adakozás érdekében szerzünk meg, miközben a legerősebb Fény tölti ki ezt az óriási vágyat. Mindez túl van a vágyaink kezelhetőségén. A vér ugyanis az adott teremtmény kollektív lelkét testesíti meg, a vér bizonyos értelemben maga a lélek.
Ezért jelent meg mindez egy fizikai formában, nevezetesen, hogy mindent meg kell tisztítanunk a vértől, mielőtt megehetnénk. Ezért a Kosher szabályok szigorúan előírják az étkezésre szánt állatok levágásának rituáléját, és ezért kell a húsból eltávolítani az összes vért.

Részlet a reggeli leckéből 2016.01.16

21 jan 2017

Reménytelenség érzése

laitman_198

A teljes reménytelenség érzésének elérése, a Teremtővel szembeni cselevőképesség hiányának megértése, az emberi lélek mélyének lényegét kepező gonoszág feltárulása, azaz a lélek sötétségével való szembesülés az első igazán magasztos spirituális állapot az emberré válás útján. Ebben a pontban válik az ember a teremtés egyetlen és igaz elemévé, ez a pont a mélységével pedig előre vetíti az elérhető magasság mértékét. Ebben a pontban születik a valódi ima, a kérés a Teremtőhöz, az egyetlen Erőhöz, amely képes felemelni az embert a Tőle független, de rendkívül magányos és sötét állapotból, a Vele való egyenrangú összekapcsolódás magasztos beteljesedéséhez.

Részlet a reggeli leckéből

2016.12.07

KA

07 dec 2016

Ez Ádám szintje

laitman_435

Kérdés:

Hogyan segít az emberiségen az, hogy minden ember az élet értelmére gondol?

Válasz:

Az élet értelmére irányuló gondolat egy vágyat fejez ki, amely nélkül egyébként nem tudnánk előre haladni. Tehát, mindenféle problémákat és bajokat szenvedünk el, de mindez először azért van, hogy megpróbáljuk hatalmas ügyeskedéssel kikerülni a problémákat. Ez az állati megoldás. Ha szenvedünk, akkor menekülünk a szenvedés elöl, jön egy csapás és menekülünk. Aztán jön a másik csapás és újra menekülünk. Ezért valóban néhány csapást kapunk, hogy feltegyük a kérdést, hogy: Mi az értelme ennek az egésznek?

Az összes csapásnak ez az egyetlen értelme, hogy mi keressük a forrását mindennek. Majd aztán a problémák és a csapások összeadódnak és bölcsességé válnak, hogy fel tudjuk tenni a kérdést:

Kitől jönnek ezek és miért?

És valójában a „Miért jönnek ezek”-nél fontosabb lesz, hogy „Kitől jönnek ezek, és mi a megoldás ezekre.”  A megoldás az az, hogy ne szenvedjünk el csapásokat és nem az, hogy egyre ügyesebben próbáljunk elillanni előlük. Így fedezzük fel a Felső Erőt, és ez a felfedezés felemel bennünket majd a beszélő szintre.

A beszélő vagy emberi szint, az egy szint, ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással. Ilyen módon egy testet formálunk meg a vágyainkból, egy spirituális testet, egy általános vágyat, és ezen belül felfedezzük a vitalitást, az életet, amelyet a Felső Erő, ezen a kapcsolaton belül jelenít meg.

Tehát én itt és most a hús testemben élek. Ebben egy bizonyos fajta vitalitás jelenik meg az állati szinten, ehhez hasonló dolog történik meg az, hogy ha összekapcsolódunk. Akkor ezzel létrehozunk egy spirituális testet. A test valójában egy kölcsönös vágyat jelent, amelyben megjelenik egy erő, áramlani kezd, és ezt az erőt Teremtőnek fogjuk nevezni.

Hasonlóan, a pillanatnyilag a szintünkön megnyilvánuló életerőhöz, ami az állati szinten van, elérhetem, a beszélő szinten megnyilvánuló erőt, hogyha megfelelően kapcsolódok másokkal. Ez által felfedezem egy új szintjét az életnek. Tehát a mi világunkban valóban, az ásványi, növényi és állati szinteken belül ez érhető el, és nyilvánvalóan az egész állati létezésnek az az értelme, hogy fenntartsuk a testet.

Azonban ha összekapcsolódunk, akkor ez által egy spirituális testet hozunk létre, és akkor ez az erő, ez a vitalitás, ez az, amit fel kell fedeznünk, és akkor ezen a szinten mi valóban felfedezzük az emberi szintet. Miért nevezzük ezt emberi szintnek? Mert amikor összekapcsoljuk a vágyainkat, ezt egy olyan módon tesszük meg, hogy valóban hasonlóvá is váljunk ahhoz az erőhöz, ami megnyilvánul ezen a szinten. Az Ádám szó héberül a dome szóból, a hasonló szóból származik. Tehát a mi vágyunk hasonlóvá válik a fényhez, az edényünk és a fény egyre közelebb kerül egymáshoz, és ez Ádámnak a szintje.

Részlet a 2016. 03. 14. reggeli leckéből

KA

14 márc 2016

Megszerzés az adakozás érdekében

laitman_546_02 (1)

Minden, ami ellentétes a Teremtő tulajdonságaival, az spirituális értelemben eltávolít Tőle, és ezért gonosz. Az ember, amikor felismeri, hogy saját, eredendő természete gonosz, spirituális szégyent érez. Ez hasonló ahhoz, amikor valaki minden nap, egy csodálatos lakomát talál maga körül, ahol az asztalokon pont az van, amit igazán szeret. Egy idő után, minden mohó zabálás, egyre kevesebb élvezetet jelent a számára, és egy ponton, elkezd szembesülni a ténnyel, hogy van egy Házigazda, aki ezt a lakomát elrendezi és az ételeket az asztalra teszi. Megjelenik a szégyen, hogy nem fogadhat el semmit a házigazdától, mert érzi, hogy a Házigazda adakozásból származó öröme nagyobb, mint az ő megszerzésből származó öröme. Felbukkan benne, hogy válhatna hasonlóvá a Házigazdához. Megjelenik benne a vágy, hogy ő is örömet akar okozni a házigazdának. Ezért, elkezd újra elfogadni az asztalról ételeket, de most azzal a szándékkal, hogy ezzel örömet okozzon a Házigazdának. Csak olyan mértékben szerez meg az asztalról, ameddig ezt azzal a szándékkal képes megtenni, hogy örömet okoz vele azt őt megvendégelőnek. Ezzel formaegyezésbe kerül a Házigazdával, mind a Házigazda, mind a vendég adakozik egymás irányába.
Az a cselekedet,, amikor valaki Fényt szerez meg, a mások felé való adakozás érdekében, valódi adakozásnak tekinthető. Ez maga a Binah tulajdonsága, azaz: “megszerzés, az adakozás érdekében”tulajdonsága.

KA

19 júl 2015

Ne aludj a volán mögött

Michael Laitman

Michael Laitman

A  mi megszerzési vágyunk szándékosan lett megteremtve olyan különleges funkciókkal, hogy nekünk szükségünk legyen a pihenésre (abban az értelemben, ahogy a mi egónknak van szüksége pihenésre). Vagyis mi szeretnénk örömet, kitöltést, felszabadultságot és nyugalmat is kapni. Ezért minden ami teszünk, és amely a megszerzési vágyunk ellenére van, erőfeszítést követel meg tőlünk, azért hogy ezzel ébren tartsuk magunkat.

Tegyük fel, hogy egy bizonyos pillanatban én elfeledkezem az állapotomról, a munkámról, mert a megszerzési vágyam, az önző természetem pihenni akar. Szóval, hogyan tudom felgyorsítani magam, hogyan tudom ellenőrizni magam, és visszatérni az éber állapothoz a cél tartásához, a Teremtővel való összeolvadás felé? Az ember egyedül nem képes arra hogy felébressze magát, ezt csak a csoport, azaz a külső nyomás hozhatja el ami a csoportmunkában működik rajta. Ha tudatosan előkészítek és megszervezek magamnak egy olyan környezetet, mint a spirituális csoport, akkor az felráz és felébreszt engem. A csoport nélkül, nincs garancia arra, hogy a jövőben bármely külső hatás alatt én irányban maradok,  a Teremtés céljára irányítva: az “Izrael, a Tóra, és a Teremtő” egységére.

Ez az út az úgynevezett “Fény útja”, “Achishena útja” felgyorsítás útja). A környezet erős támogatása által haladok előre, állandó keresésben, mint az idős ember, aki előre hajolva jár, és állandóan azt keresi, amit elveszett, még mielőtt elvesztette volna. Én folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy ne  térjek le a helyes irányáról, amely Izrael, a Tóra és a Teremtő egy. S nem enyhítem magam felé a követeléseimet, amelyek által értékelem a hűségemet a Teremtés Célja felé.

Ha elfelejtkezem a célról, akkor csak a környezet képes visszarántani a lehető leggyorsabban az ébrenléthez és csak a helyes környezet tud emlékeztetni a célra. De ha ez nem történne meg, mert nem kapcsolódok, akkor a Teremtő fog segíteni nekem, azzal, hogy küld egy nem éppen kellemes eszközökkel felébresztő emlékeztetőt, és visszatérít az útra. De ez már a szenvedés útja. Befolyásol engem a rossz érzések által, vagy azzal, hogy  valamilyen veszteséget élek meg és a csapások által, és akkor feltárul, hogy jobb a felgyorsítás útja és sajnálni fogom a tetteimet, vagy  kellemetlen eseményeket élek át. A Teremtő emlékeztet a célra azáltal, hogy kötelez engem arra, hogy aggódjam azon, hogy milyen módon veszek részt a  spirituális munkámban.

A csapások hatásának mértéke attól függ, hogy milyen messzire távolodtam el: az egység, Izrael, a Tóra és a Teremtő egy irányától. Ha bizonyos határok között maradok, közel az úthoz, és nem térek le a főútról, akkor a közösség  visszatérít a helyes irányba. De ha elfeledkezem a célról, és nem készítettem fel magamnak a megfelelő környezetet a magam helyes irányba való nyomására, akkor én teljesen letérek az Achishena felgyorsítás) útjáról , és a szenvedés útján fogok haladni.

2013.10.28, “Shamati” 70-es  cikkéből

ford: B S

KA

forrás: אל תירדם מאחורי ההגה, 29.10.13


30 okt 2013

Napi munka a végső korrekció érdekében

Napi munka a végső korrekció érdekében

A Teremtő az, aki megteremtette a megszerzési vágyat és előkészítette a végső állapotra. Ő azt akarja, hogy ez a megszerzési vágy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezzen, mint a Fény. Külsőleg a megszerzési vágyban, de belsőleg megszerezze az adakozásnak az összes formáját.

A megszerzési vágyban elérhetünk egy állapotot, ahol a Teremtőnek a minősége alapján, magát a Teremtőt lehet összerakni. Azaz, különböző minőségekről beszélhetünk itt, amelyek az embernek a saját minőségévé válnak, a tudás, az érzés stb., és a megszerzési vágyon belül tudja megszerezni azt a képességet, hogy össze tudja hasonlítani, hogy mi a különbség a megszerzési vágy és az adakozási vágy között.

Miután a megszerzési vágy keresztülmegy ezen a felkészülési fázison, önmagában eléri egyre komplikáltabb módon a megszerzési vágy átalakítását, az adakozássá történő transzformációját, és elkezdi megérteni, hogy a Teremtő minőségét kell felépítenie, úgy, hogy, összehasonlítsa a minőségi elemek egyik részét egy másik elemmel, és az intellektusa alkalmassá váljon arra, hogy megértse az érzelmeiben lezajló különbségeket. Az összes vizsgálatot, amit képes elviselni, azt annak érdekében végzi el, hogy elérje a gyakorlati munkát, mint a szándékban, mint a cselekedetben.

Ezen belül kell megértenünk, hogy a megszerzési vágyban az adakozás minősége az ember szívének a legmélyén kell, hogy megjelenjen, egyetlen pontban sűrűsödjön össze. Ez a pont a szabad akarat pontja, a “Jásár Kel”, “Izrael”.

Minden más ennek a pontnak az eredményeként történik meg. Ez a pont a “Jásár Kel”, “Izrael”. Ezen a ponton túl, a vágyaknak és a gondolatoknak a feldolgozása, a megértése, ezen túl semmi tennivaló nincs, kizárólag az eredmény, a pont, ahol megjelenik a szabad akarat. Miért? Mert a Teremtő az adakozásnak a minősége, aki jó és jót cselekszik, nincs benne változás, teljes nyugalomban lévő erő. A változás csak az emberben történik.

Mi összehangolódunk az átmenettel, a Teremtő és a teremtett lény között. Mi vagyunk azok, akik megkaptunk a missziót a Teremtőtől és minden nap újra kell hallgatnunk a parancsolatokat a ” Sinai hegy”-nél, és megérteni, hogy az egész világ csak megszerzési vágy, amely érzékelhető bennünk a kövületi, a vegetatív, élő és “beszélő” formákban. És a mi feladatunk az, hogy mindenki összeolvadjon a Teremtővel.

Másoknak nincs szabad választásuk, nem rendelkeznek önálló gondolatokkal és cselekvésekkel, semmi sem múlik rajtuk. A Felső erő, amely működik bennünk és elhozza őket elénk, azért hogy nekünk átadja, hogy dolgozni tudjunk rajta és összeolvasztjuk a őket a Teremtőhöz, hogy általa mi magunkban elérjük a Felső pozícióját, amely az Izrael szerepe.

Ezért, kell úgy, viszonyuljunk mindenhez, ami a valóságban történik, minden képhez, amely kirajzolódik a mi megszerzési vágyunkban. Nem számít, hogyan vannak ábrázolva a tetteink, a terjesztésben, a munka a kapcsolatban és a Felső erő keresésében, amely korrigál és összeköt bennünket, elfogja, hozni a jobb életet, de természetesen mindezt azzal a szándékkal tesszük, hogy összeolvadjunk a Teremtővel.

Minden valóság két részre oszlik: Teremtőre és a vágy anyagára, amelyet el kell juttatnunk a Teremtővel való összekapcsolódásra. Ez a feladat a mi egyetlen munkánk, ami létezik az egész valóságban. A többi csak gördül és a teremtés terve szerint jön, hogy nincs semmi szabad akarata, és semmi munka a teremtett lény oldaláról.

Ezért bárhol ahol az emberek felé fordulunk, a környezethez, a fizikai Izrael népéhez, a fizikai világ nemzeteihez, mindezt úgy kell látnunk, mint a vágynak az anyagát, amelyet el kell, vinnünk a Teremtővel való összetapadáshoz. És még akkor is, mikor beszélünk a személlyel az adott nyelvén, amely érthető számára, mindezek mögött mindig meg kell emlékeznünk arra, hogy van egy Teremtő, aki elrendelte ezt az egész munkát számunkra, és Ő az, aki megkoronázta és kiválasztott minket, hogy mi legyünk “papok királysága és szent nép”, azaz, hogy átmenete legyünk, az Ő képviselői. És ezen kívül az az “anyag” vagyunk, amelynek nincs szabad választása, nincs tendenciája hozzátapadni a Teremtőhöz, és ezt az összetapadás kell, hogy elhozzuk. Ez a mi feladatunk.

Szóval, aki végzi ezt a munkát és próbálja valamilyen módon, még ha külsőleg is, hogy közelebb vigye az “emberi anyagot” a Teremtővel való összetapadáshoz, az hajtja végre a legfelelősebb feladatot. Bár ez még csak a kezdet, de ez számít a leginkább. Meg kell értenünk, éreznünk és irányítanunk magunkat, hogy a mi elkezdett cselekedetünk már a végén tart – a teremtmények összeolvadása a Teremtővel, a kövületi, vegetatív, élő és emberi szinteken. Már kezdettől minden akciót úgy kell szándékoznunk, hogy mi mindezt a végső korrekció érdekében tesszük.

2013.08.15, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

25 aug 2013

Az úttörő csapat lelke

Az Úttörő csapat lelke

Kérdés:

Mit tegyenek a tanulok, akik külföldön élnek és különböző kultúrákból jönnek, de Izrael nemzetének a részévé akarják érezni magukat?

Válasz:

Megpróbálom elmagyarázni a különbséget, aki zsidó születésű genetikailag és az a személy aki nem rendelkeznik genetikailag a génekkel, de van egy hajlama a “Yáshár-Kél” felé (Egyenesen a Teremtőhöz), azaz olyanná akarna válni mint a Teremtő.

A betértről mondva, hogy ő zsidó hitre születik újra. Ez azt jelenti, hogy ő zsidó 100%, mert eredetileg egy távolabbi vágyból származik. És ha korrigálja, akkor ő belsőbbé válik, mint a többi. Rabbi Akiva, akitől Tóra származik, ő nem volt zsidó származású. Abban az időszakban, amikor Izrael nemzete spirituális szinten volt, sok nagy kabbalista volt aki a világ nemzeteiből jött.

Nem kevesebb semmilyen módon aki távolabbról jön, mert a vágy, amelyet korrigálnunk kell a világ nemzetei kezében van. Ahogy mondva van: a Teremtő a Tórát először a világ nemzeteinek akarta adni, ami azt jelenti, hogy az AHP –ot korrigálja. És Izrael, a Gálgáltá vé Éynáim, amely csak egy átmenetet, egy kapu a korrekcióra.

Ezért azok emberek, akik közelebb kerülnek az általános korrekcióhoz, és nem tartoznak a genetikailag Izráel nemzetéhez, ők az AHP –nak a részei, az “úttörők” az általános lélekből, és korrekciót igényelnek. Ez azt jelenti, hogy ez a legfontosabb része az edénynek.

Ezért közelednek hozzánk, mivel ők az átmenet köztünk és az egész világ között. Nagyon remélem, hogy ők is kifejlesztik az integrált oktatás módszerét, elkezdenek tanítani, és átadni az egész világnak. Minden államnak van egy másik kultúrája, és egy másik mentalitása. Szóval, csak így lesz lehetséges, hogy segítsenek a világ korrekciójában.

Ezeknek az embereknek sokkal nagyobb a jutalmuk, és sokkal fontosabb a munkájuk, mint azoknak, akik Izrael nemzetéhez tartoznak születésüktől fogva, mert ők a valódi átmenet és ők benne vannak foglaltatva az AHP vágyaiba. Ezzel együtt, képesek magukat felemelni a Gálgáltá vé Éynáim szintjére.

Ez a kép még nem teljesen világos, de a “betérő” egy nagyon komplex, kifinomult definíció, és ezen belül számtalan szerep található. A “betért” fogalmának a szerepe átmenetként szolgál a GE és az AHP között, hogy felemelje a megszerzési vágyat a korrekció felé.

Volt idő, amikor Izrael nemzete levált a többi Babiloni emberektől. De a spirituális szikrák fokozatosan felfedeződnek az általános vágyban, rétegenként, kezdve “Ádám HáRishon” –tól, (Első Ember). Ezt követően, a szikrák megmaradtak a törésből, amelyet “szívben lévő pont” –nak, hívunk, Ábrahámmal fedezték fel és több ezer más babilóniaival együtt, akikkel kijöttek Kánaán földjére.

Ezek az emberek már kezdettől fogva részei az egész emberiségnek, akik a babylóniai civilizációból jöttek. Ezek után a sóvárgásuknak által egy csoportba gyűltek a kollektív vágynak megfelelően, és készen állnak a “szeresd felebarátodat, mint magadat”, azért hogy összegyűljenek, és a kapcsolatban felfedezzék a Felső erőt. És ez így van még jelenleg is. Szóval, ez magában foglalja mindazokat, akik egykor részei voltak az összegyűjtésnek, valamint azokat, akik nem voltak még, de most ébredeznek.

Mert mindazok, akik a korporeális Izrael részei és azok akik a spirituális Izrael részei, van egy szerepük a kollektív rendszerben, de még ismeretlen számunkra. De általában, akik a világ nemzeteiből származnak, és csatlakoznak az Izrael nemzetéhez, az ő szerepük  nagyon fontos, de még nem fedezték fel.

Ők különösen azok, akik képesek létrehozni a mozgást a korrekció folyamata felé, mivel a Gálgáltá vé Éynáim nem képes, mert hiányzik a saját vágyuk, nem rendelkeznek az erővel hogy mozogjanak. Ezért mondják azt, hogy a világ nemzetei Izrael gyerekeit vállukra emelik és elviszik őket Jeruzsálembe megépíteni a Templomot (Béit a Migdás).

Lehetetlen elérni a Teremtőt, a spirituális edényt, amely az úgynevezett Templom (Béit ha Migdás) a mozgás nélkül, amelyet a világ nemzetei végzik el, azok az emberek, akik megértik ezt a feladatot, ezt a folyamatot, ezt a célt. Izrael nem képes ezt megtenni önmagában. Ezért a munka minden csoporttal a világon, amit teszünk és amiről gondoskodunk ez még nem elég. De a testvéreink a világ minden részén, és a csoportok, nagyon fontosak a világon. A csoportok fontosságáról a világon egyre többet és többet fognak felfedezni.

2013.04.15, Báál HáSzulám írásai, “A Föld öröklése” című cikkjéből

BS

21 ápr 2013

Minden a hasonlóságért

Minden a hasonlóságért

Csak a megszerzési vágy létezik. A Teremtő semmi mást nem teremtett a megszerzés vágyon kívül, amely hasonlóvá akar válni a Teremtőhöz.

Hogyan tud hasonlóvá válni Hozzá? A vágy kitöltődik a Teremtő érzésével. Ezt hívjuk az ő “lelké”-nek, a “felsőbb Isteni rész”-nek. A megszerzési vágy akkor érzi magát hasonlónak a Teremtőhöz, mikor adakozik. Ezt nevezzük a megszerzési vágy kitöltődésének. Pontosan abban töltődik ki, hogy hasonlóvá válik a Teremtőhöz. Ha kell, akkor elfogad bármit vagy megszorítja magát. Nem számít mit cselekszik, csak minél hasonlóbbá váljon a Teremtőhöz.

Ez az NRNHY Fénye, amely kitölti a vágyat. A Fényt nem önmagáért élvezem, hanem mert összeolvadásban vagyok a Teremtővel. Lehet, hogy ez az élvezet nem több a Teremtő egy kicsiny szikrájánál, mely életet ad a mi világunkban. A lényeg abban áll, hogy felismerjem az Adakozó fontosságát. Ez az, ami megtölt engem, hogy hasonlóvá váljak Hozzá.

Ezért sóvárgok, és ez a spirituális beteljesedés számomra.

Kezdettől fogva létezik egy kicsiny szikra, amely a “létezés a létezésből”, és egy vágy, amely “létezés a semmiből”. Ez a első “alapfokú rész”, és nem több ennél. Az összes többi a Teremtőtől terjed ki, az ő tetteiből.

2013.01.18, Reggeli lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

DH

05 ápr 2013