Dr. Michael Laitman

megszorítás

A Kabbalista karizmája

231.03

Komment: Valamennyi kormányfő karizmatikus, magabiztos személy. Megnyerő fellépésüket tekintve nem maradnak le Önhöz vagy bárki máshoz képest. 

Rav válasza: Az én karizmám azonban más természetű. A különbség abban rejlik, hogy én a világ jólétéről a Felső akaratot figyelembe véve gondolkodom. Ezt a felső erőt tanulmányozom, próbálom alázatos módon átereszteni magamon, miközben háttérbe szorítom önmagamat, egoizmusomat, és bármilyen felmerülő egyéni érdekemet.  

Egyéni érdekem éppen abban áll, hogy ne legyen egyéni érdekem. Uralkodók és vezetők esetében viszont minden arra épül, hogy önmaguk felemelkedésén munkálkodjanak, tekintet nélkül a felhasznált eszközökre, és a cél érdekében bármit eladnak bárkinek, a lényeg, hogy továbbra is hatalmon maradjanak, és még feljebb emelkedhessenek.

Kérdés: Hogyan szorítja meg magát, hogy ne keresse az egyéni nyereséget?

Válasz: Ehhez először is meg kell szerezni az adakozás minőségét, amely csakis a Felső fény behatására lehetséges. És csak akkor, ha valaki ezt eléri, valóban tehet a világ javára valamit, nem pedig önmagáért..

Kérdés: Elképzelhető zuhanás ezen az úton?

Válasz: Akkor zuhanunk bizonyos állapotokba, amikor saját hasznunkat akarjuk előtérbe helyezni, de aztán mégis visszafogjuk magunkat. Ezek különleges zuhanások, amelyek célja, hogy elősegítsék a korrekció folyamatát.

[313863]
A KabTV „Van egy hívásom. Agymosás!” című műsorából; 2011.05.14.
Forrás: The Charisma of a Kabbalist — Laitman.com

19 jún 2023

A Teremtőhöz való közeledés érdekében

237

Kérdés: Azt mondod, hogy feláldozzuk egoizmusunkat azért, hogy közelebb kerüljünk a Teremtőhöz. Hogyan érthetjük meg a „A Teremtőhöz való közelebb kerülés érdekében” kifejezést?

Válasz: Mivel a Teremtő abszolút jó és csak jót cselekszik, az ember pedig abszolút gonosz, ha korlátozzuk a gonoszunkat, máris közelebb kerülünk valamilyen módon a Teremtőhöz, és hasonlóvá válunk Őhozzá. Ez az áldozat.

Vagyis feláldozom az egoizmusomat, a gonosz szokásaimat, és ez közelebb visz a Teremtőhöz. Azáltal, hogy korlátozom az egoizmusomat és nem arra használom, hogy másokat magam érdekében használjak, így közelebb kerülök Hozzá.

[307852]
A KabTV "Spirituális állapotok" című műsorából 2023.08.01 
Forrás: https://laitman.com/2023/01/for-the-sake-of-coming-closer-to-the-creator/#gsc.tab=0

25 jan 2023

Univerzális gondoskodás

229

Kérdés: Mi a jóság?

Válasz: A jóság az egymásra utaltság megértése – a szeretetig vezető úton. A gonoszság pedig ennek fordítottja.

Kérdés: De minden konfliktusban mindkét fél azt hiszi, hogy jót tesz.

Válasz: Önmagunk fölé kell emelkednünk és csak arra kell gondolnunk, hogy mindenki jól érezze magát és ne egyik a másik rovására. Különben nem jutunk sehova. Meg kell tanulnunk, mit jelent a kölcsönös kapcsolat, kölcsönös függés, kölcsönös önmagunk megszorítása, kölcsönös támogatás stb.

Vagyis olyan rendszereket kell létrehoznunk, amelyek az egész emberiséget magukban foglalják. Ezek integrált fejlesztési rendszerek.

Meg kell értenünk, hogy másként nem leszünk képesek túlélni. A Természet kiűz minket erről a bolygóról, ebből a világból, ha nem tudunk olyan rendszert létrehozni, amely mindenkiről gondoskodik.

[307799]
A KabTV "Villámkérdések és válaszok" című műsorából 2023.01.06
Forrás: https://laitman.com/2023/01/universal-care/#gsc.tab=0

22 jan 2023

Legyetek Erősek

laitman_942

A vért nevezzük, a legnagyobb, leghatalmasabb izzásnak, amely kitölti a vágyat – maga a Hochma Fénye, a legmagasabb szinten. Mi képtelen vagyunk ezt a Fényt birtokolni egészen a végső korrekció pillanatáig, és erről szól a Tóra allegorikus utalása, hogy „legyetek erősek és ne egyetek vért.”
A vér a negyedik fázisát nyilvánítja ki a mi megszerzésre épülő világunknak, azaz a negyedik, legnagyobb fokozata a megszerzési vágy vaskosságának, amelyet nem is vagyunk képesek adakozásra használni, mivel a vágynak ezen a szintjén képtelenek vagyunk érezni, hogy a Teremtő felé való adakozás érdekében szerzünk meg, miközben a legerősebb Fény tölti ki ezt az óriási vágyat. Mindez túl van a vágyaink kezelhetőségén. A vér ugyanis az adott teremtmény kollektív lelkét testesíti meg, a vér bizonyos értelemben maga a lélek.
Ezért jelent meg mindez egy fizikai formában, nevezetesen, hogy mindent meg kell tisztítanunk a vértől, mielőtt megehetnénk. Ezért a Kosher szabályok szigorúan előírják az étkezésre szánt állatok levágásának rituáléját, és ezért kell a húsból eltávolítani az összes vért.

Részlet a reggeli leckéből 2016.01.16

21 jan 2017

Megszerzés az adakozás érdekében

laitman_546_02 (1)

Minden, ami ellentétes a Teremtő tulajdonságaival, az spirituális értelemben eltávolít Tőle, és ezért gonosz. Az ember, amikor felismeri, hogy saját, eredendő természete gonosz, spirituális szégyent érez. Ez hasonló ahhoz, amikor valaki minden nap, egy csodálatos lakomát talál maga körül, ahol az asztalokon pont az van, amit igazán szeret. Egy idő után, minden mohó zabálás, egyre kevesebb élvezetet jelent a számára, és egy ponton, elkezd szembesülni a ténnyel, hogy van egy Házigazda, aki ezt a lakomát elrendezi és az ételeket az asztalra teszi. Megjelenik a szégyen, hogy nem fogadhat el semmit a házigazdától, mert érzi, hogy a Házigazda adakozásból származó öröme nagyobb, mint az ő megszerzésből származó öröme. Felbukkan benne, hogy válhatna hasonlóvá a Házigazdához. Megjelenik benne a vágy, hogy ő is örömet akar okozni a házigazdának. Ezért, elkezd újra elfogadni az asztalról ételeket, de most azzal a szándékkal, hogy ezzel örömet okozzon a Házigazdának. Csak olyan mértékben szerez meg az asztalról, ameddig ezt azzal a szándékkal képes megtenni, hogy örömet okoz vele azt őt megvendégelőnek. Ezzel formaegyezésbe kerül a Házigazdával, mind a Házigazda, mind a vendég adakozik egymás irányába.
Az a cselekedet,, amikor valaki Fényt szerez meg, a mások felé való adakozás érdekében, valódi adakozásnak tekinthető. Ez maga a Binah tulajdonsága, azaz: “megszerzés, az adakozás érdekében”tulajdonsága.

KA

19 Júl 2015

Ne aludj a volán mögött

Michael Laitman

Michael Laitman

A  mi megszerzési vágyunk szándékosan lett megteremtve olyan különleges funkciókkal, hogy nekünk szükségünk legyen a pihenésre (abban az értelemben, ahogy a mi egónknak van szüksége pihenésre). Vagyis mi szeretnénk örömet, kitöltést, felszabadultságot és nyugalmat is kapni. Ezért minden ami teszünk, és amely a megszerzési vágyunk ellenére van, erőfeszítést követel meg tőlünk, azért hogy ezzel ébren tartsuk magunkat.

Tegyük fel, hogy egy bizonyos pillanatban én elfeledkezem az állapotomról, a munkámról, mert a megszerzési vágyam, az önző természetem pihenni akar. Szóval, hogyan tudom felgyorsítani magam, hogyan tudom ellenőrizni magam, és visszatérni az éber állapothoz a cél tartásához, a Teremtővel való összeolvadás felé? Az ember egyedül nem képes arra hogy felébressze magát, ezt csak a csoport, azaz a külső nyomás hozhatja el ami a csoportmunkában működik rajta. Ha tudatosan előkészítek és megszervezek magamnak egy olyan környezetet, mint a spirituális csoport, akkor az felráz és felébreszt engem. A csoport nélkül, nincs garancia arra, hogy a jövőben bármely külső hatás alatt én irányban maradok,  a Teremtés céljára irányítva: az “Izrael, a Tóra, és a Teremtő” egységére.

Ez az út az úgynevezett “Fény útja”, “Achishena útja” felgyorsítás útja). A környezet erős támogatása által haladok előre, állandó keresésben, mint az idős ember, aki előre hajolva jár, és állandóan azt keresi, amit elveszett, még mielőtt elvesztette volna. Én folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy ne  térjek le a helyes irányáról, amely Izrael, a Tóra és a Teremtő egy. S nem enyhítem magam felé a követeléseimet, amelyek által értékelem a hűségemet a Teremtés Célja felé.

Ha elfelejtkezem a célról, akkor csak a környezet képes visszarántani a lehető leggyorsabban az ébrenléthez és csak a helyes környezet tud emlékeztetni a célra. De ha ez nem történne meg, mert nem kapcsolódok, akkor a Teremtő fog segíteni nekem, azzal, hogy küld egy nem éppen kellemes eszközökkel felébresztő emlékeztetőt, és visszatérít az útra. De ez már a szenvedés útja. Befolyásol engem a rossz érzések által, vagy azzal, hogy  valamilyen veszteséget élek meg és a csapások által, és akkor feltárul, hogy jobb a felgyorsítás útja és sajnálni fogom a tetteimet, vagy  kellemetlen eseményeket élek át. A Teremtő emlékeztet a célra azáltal, hogy kötelez engem arra, hogy aggódjam azon, hogy milyen módon veszek részt a  spirituális munkámban.

A csapások hatásának mértéke attól függ, hogy milyen messzire távolodtam el: az egység, Izrael, a Tóra és a Teremtő egy irányától. Ha bizonyos határok között maradok, közel az úthoz, és nem térek le a főútról, akkor a közösség  visszatérít a helyes irányba. De ha elfeledkezem a célról, és nem készítettem fel magamnak a megfelelő környezetet a magam helyes irányba való nyomására, akkor én teljesen letérek az Achishena felgyorsítás) útjáról , és a szenvedés útján fogok haladni.

2013.10.28, “Shamati” 70-es  cikkéből

ford: B S

KA

forrás: אל תירדם מאחורי ההגה, 29.10.13


30 okt 2013

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből”

A teremtés célja, hogy a teremtménynek öröme legyen minden élvezetből, amelyet a Teremtő adni akar neki. De milyen élvezetről beszélünk? A Teremtő nem adhat kevesebbet a teremtett lénynek, mint az Ő saját szintje, egyébként ez nem tekinthető adakozásnak és szeretetnek. A Teremtő viszonyát a teremtményhez a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” törvénye határozza meg. Ő megkéri tőled, de meg tudod kérdezni, ha te is megteszed ezt Vele, vagy nem? Ha igen, akkor kell lennie egy ilyen törvénynek a természetben.

És ez a törvény létezik! Ez a “Keter” viszonya “Malchut” –hoz, a teremtményhez, “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. És a “Malchut” a “Visszavert Fény”- ben el kell hogy jusson, hogy “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez jelenti a kölcsönös adakozást, a kölcsönös szeretetet. Minden nagyon egyszerű.

A Teremtő tökéletes, Ő csak a szeretet és adakozás, és direkt módon viszonyul a teremtett lényhez. Tehát az Ő hozzáállását nevezzük “Egyenes Fény (Or Jásár) állomásá”-nak. De a teremtett lény nem képes visszatérni a Teremtőhöz ugyanazon az egyenes úton, megszerezni az azonos formát, mert az “Egyenes Fény négy állomása”-ban csak kap a Teremtőtől. És, hogy ugyanazt a viszonyt végre tudja hajtani önmagától indulva a Teremtő felé, a teremtménynek át kell haladnia az összes útvonalon, egészen a végső korrekcióig.

Mert a viszonyról beszélünk. A probléma nem az, hogy élvezetet kapjon a Teremtőtől, hanem hogy érezze, hogyan tud hálát adni Neki. Nem az élvezet megkapása volt a probléma, a “Malchut de Ejn Szof”- ban ezt megkapta, de ez történt az “Első megszorítás” –nál (Cimcum Alef).A Teremtő egy olyan szikrát adott neki az “Egyenes Fény állomásá” -ban, hogy érezze az adakozás viszonzásának kötelességét. Azt, hogy Ő nem akar csak kapni, elfogadni.

Ezért kilép az első állomásból a második állomásba, egyébként véget érne az első állomás. A probléma nem az, hogy kapjon a Teremtőtől, hanem érezze azt, hogy viszonoznia kell az ajándékot, de nincs mit adnia! Mit adhat vissza? Visszaadhatja a Fényt, amit kapott Tőle? Ez lehetetlen, mert a Teremtő jelenik meg előtted tebenned.

Ő kimutatja jó viszonyát feléd, amely mint élvezet tárul fel és kitölti a vágyad. De mit értékelsz te belőle? Az Ő viszonya feléd, a szeretete vagy az élvezet, függetlenül a Teremtőtől? Mondjuk, hozok neked valamit, amit nagyon szeretsz és elutasítod. Te elutasítod magát az ételt azért, mert én szeretetből adom neked és te nem vagy készen arra, hogy elfogadd?

Ha egy pincér az étteremben hozná az ételt, akkor ezt elfogadod habozás nélkül és élvezed az ízét. De tőlem nem akarod elfogadni, mert nem vagy képes visszaadni a viszonyomat, a szeretetemet. Te megszorítást végzel a szeretetre, nem tudod elviselni, mert kölcsönösséget igényel.

Egy számítást kell végezned a szeretetre vonatkozóan, mert valóban az okozta a szégyent. Magától az ételtől nem szégyelled magad, mert azt gondolod, hogy a Teremtő megteremtett téged, akkor Ő kell hogy megetessen és kitöltsön téged. Ez nyilvánvaló. De nincs válaszod a szeretetére! Ezért, “Cimcum Alef ” fölött elkezded megvizsgálni, hogyan kell kezelni ezt a szeretetet, mi a szeretet, hogyan tárul fel, honnan jelenik meg, mi a kapcsolat a Bina és az élvezet között, mi a szerepe NaRaNHaJ Fényének, amely kitölti az edényeket?

A “Nikudim világában” egy olyan állapothoz értél, ahol úgy tűnik, hogy képes vagy elfogadni az adakozást, te összetörsz, és mindez a törés csak a szeretetért történt, mert nem tudtad figyelembe venni a szeretetet. Még mindig nem érted a gyökerét, hogy ő a Teremtőhöz tartozik, a szeretet Tőle érkezik, ez az Ő érzése. Ő ébreszt fel benned valamiféle jeleket, amelyek nem nyilvánvalók számodra.

Nem érted mi ez az érzés, és miért érzel hirtelen szégyent, rossz közérzetet, nem vagy képes elviselni őt. Mert minden szégyen feltárul a szeretet ellen. Ő szeret téged, és nem tudod ezt elviselni, elkezdesz harcolni vele, a lényeg, hogy elpusztítsd azt a kellemetlen érzést, amelyet érzel az Ő irántad való szeretete miatt.

Az “edények törése” lehetővé teszi a szeretet elleni gyűlölet megépítését. Ezért a “Sinai hegy” volt az emberek kialakításának a kezdete. Az egyiptomi száműzetés előkészítése és a sivatagi vándorlás nélkül nem tudtunk volna elkezdeni a munkát. Így mondva van: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből”, ez a kapcsolatot értelme.

2013.05.17, A “Tíz Szfira tanulmányából”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

21 máj 2013

A pont, mely soha nem árul el téged

A pont, mely soha nem árul el téged

Sajnos a személy sokszor az erőfeszítéseit helytelenül határozza meg, és rengeteg energiát pazarol el olyan dolgokra, melyek nem segítik spirituális előrehaladását, felfedezését, hogy képes legyen elégedettséget adni a Teremtőnek. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot vállal magára, de ezeken keresztül csak szélmalomharcot folytat, elképzelt ellenségekkel, és valótlan erőkkel küzdve, melyek látszólag útjában állnak.

Nem könnyű felfedezni azokat az erőket, amelyek valóban elállják az útját. Ezek az erők nagyon közel vannak a személyhez és nem képes azokat megkülönböztetni, mivel azt hiszi azok magához tartoznak, hogy azok saját magát képviselik. Ezek az erők olyan erővel tapadnak a személyhez, amelyek arra késztetik őt gondolni, hogy azok az ő saját elválaszthatatlan részei. Ő nem képes ezektől távol maradni annak érdekében hogy láthassa, azok valójában ellenségei. Mint hogy írva van: “Az ember ellenségei saját házán belül lakoznak”.

A legfontosabb az, hogy megtaláljuk, azokat az ellenségeket, melyek az utunkban állnak a Teremtőhöz vezető úton. Amikor ezt elkezdjük felfedezni, és közelebb kerülünk a valódi vizsgálatokhoz, látjuk, hogy valójában csak ellenségekkel rendelkezünk. Semmink sincs, nincsenek támogatóink, akikben megbízhatnánk, akikre számíthatunk az út mentén, hogy azok segítségünkre lehessenek abban, hogy a tiszta és helyes úton járjunk. Mert az összes hozzánk közel álló erők ellenségeinkként tűnnek fel.

Néhány vágya, gondolata és tulajdonságai most jót nevetnek rajta, mások szándékosan akadályokat helyeznek elé az útra, a jövőbeni útját még nehezebbé téve, de ugyanakkor olyan ravaszan álcázva magukat mintha szívességet tennének neki. Mások meggyengítik őt, azáltal hogy visszahúzzák, megakasztva fogaskerekeit, olyan erőket helyezve belé, melyek ellene dolgoznak és megállásra kényszerítik. Ezáltal mindezek az erők különböző maszkokban a személy ellen dolgoznak, megzavarva őt különböző módokon mind közvetlenül és közvetetten, ravasz módon különböző szörnyű trükköket alkalmazva.

Előbb utóbb a személy felfedezi, hogy nem számíthat egyik tulajdonságára vágyára vagy gondolatára sem. Akkor kinek a segítségére várhat, milyen módon léphet előre? Ebből az következik, hogy senki sincs akire számíthatna! Csakis amennyiben a csoporthoz fordul a szívben található pontján keresztül, akkor lesz képes a helyes gondolatokat és erőket megkapni, melyekre számíthat az út mentén.

Ő a csoporthoz fordul a “szívbeli pont” – ból, mivel az a benne található egyetlen tiszta pont, és megpróbál kizárólag azon keresztül a barátokhoz fordulni, megértve azt, hogy semmi mással nem rendelkezik amit befektethetne kizárólag ezt a szikrát. Óvatos nehogy mindenfajta vágyakkal és gondolatokkal forduljon a többiekhez, mint egy beteg ember aki fél, hogy megfertőzi valami káros vírussal azokat akik közel állnak hozzá.

Ebben az esetben, ő megkap a környezetétől mindent, amivel a többiek rendelkeznek, azért, hogy a helyes cél felé haladjanak. Önanalízisével már tisztázta azt, hogy milyen érzékeléssel kell rendelkeznie, mely csak azokat a helyes tulajdonságokat foglalja magában, amelyeket a környezetétől kapott. Ezáltal a környezete egy “temetkezési társaság”-gá válik számára, mely segíti őt abban hogy eltemesse összes saját önző vágyait és gondolatait, és helyettük a környezettől, valójában a Teremtőtől új tulajdonságokat kapjon.

Azáltal, hogy begyújtja a szívében levő szikrát a többiek segítségével, elkezdi építeni spirituális edényét. Ez azt jelenti, hogy új erőket és, vágyakat szív magába a közösségből, az összes többi Baráttól, és ezáltal eléri első korrekcióját.

Hacsak a személy nem cseréli ki összes saját tulajdonságát a közösség tulajdonságaira, nem lesz képes megépíteni lelke edényét. Ezt meg kell, hogy értsük, mivel tudjuk azt, hogy a megszerzés iránti vágy nincs kifinomítva vagy megváltoztatva, hanem a személy megszorítást végez kezdeti megszerzés iránti vágyán, és annak természetes formáján. Amikor megkapja a vágyat környezetétől eléri első tíz Szfiráját, az adakozás tulajdonságát. Amekkora mértékben lenullázza magát, Felülről kap meg új tulajdonságokat, azok helyett melyek használatát abbahagyta. Ezáltal a megszorított korábbi edénye helyett új edényt kap.

2013.02.11, Báál HáSzulám írásaiból, “Levelek”

HZs

20 ápr 2013

Az Egó gonoszsága a gyűlölet röntgenében

Az Egó gonoszsága a Gyűlölet röntgenében

A szeretetet megvizsgáljuk a gyűlöletet felett, ami felébred a személyben a gonosz forrásával szemben, ha képes szeretni a szenvedés forrását a rossz érzése ellenére. Ehhez le kellene választania magát a gonosztól, attól a helytől ahol érzi a szenvedést, mint a természete, amely nem hozzá tartozik. Azaz, leválasztja magát a saját természetétől.

Ez egy nagyon érzékeny pont amiről most beszélünk. A szokásos egoista természetemben gyűlölöm aki meghívja bennem a szenvedéseket, a gonosz forrását. Mi sokszor a gyermeket, aki ütést kap az asztaltól, megnyugtatjuk azzal, hogy üssön vissza az asztalnak. Ez a természetes állati, ösztönös reakció.

A spirituális munka az ember  korrekciójáról beszél, és az összes korrekció csak azzal a feltétellel történhet meg, ha rosszul érzem magam, vagy valakitől rosszat érzek, és meg kell értenem hogy csak a szeretetet és jóságot kapok. Tehát mindenezek a fájdalmas jelek nem a gonosz a forrására utalnak, nem a forrásra, amelytől a gonosz származik,  a gonosz a forrása bennem van, az a hely ahol érzem a gonoszt, az én gonosz hajlamomban.

Mert pontosan benne érzem a szenvedéseket, a rossz kapcsolatokat, és ez amiről le kell válasszam magam, egy “Másách” -ot (képernyő), egy “cimcum” -ot (megszorítást) kell képeznem, akkora mértékig hogy képes legyek átváltoztatni a gonoszt egy ellentétes állapottá.

Ez olyan, mintha egy öt fogásos étellel terített asztal előtt állok, és minden étel íze borzalmas, büdös, rothadt, egyszerűen ehetetlen. Ez nem csak egy kicsit sós vagy túl fűszeres, de valójában mérgező. Nekem korrigálnom kell a megszerző edényemet, ezeket az ételeket, ami már kezdettől fogva lehetetlennek tűnik. Ez, ahogy mi közelebb jövünk az edények korrekciójához, amelyben érezzük a gyűlöletet, és onnan képesek legyünk eljutni a szeretethez.

2013.04.03, Felkészítés a reggeli leckéhez

BS

06 ápr 2013

Örömmel dolgozni

Örömmel dolgozni

Báál HáSzulám, 53. Shamati cikk “A korlátozás lényege”: És ez a jelentése annak, hogy “bármilyen szomorúság fölösleges”, ami annyit tesz, hogy a szomorúság azért ér utol valakit, mert fényűzésre vágyik. Ezt jelenti az, mikor Izrael eljött, hogy megkapja a Tórát, Mózes a hegy aljához hívta az embereket, ahogy az írva van, “és ott álltak a hegy aljánál”.

(A hegy [héberül: Har] gondolatokat [héberül: Hirhurim] jelent). Mózes a gondolat és a megértés és az értelem végéig vezette, a legalacsonyabb fokozatig. Csak akkor, mikor megállapodtak egy ilyen állapotban, hogy ingadozás és mozgás nélkül menjenek bele, hogy megmaradjanak abban az állapotban, mintha övék lenne a legnagyobb Gadlut, és örülnének neki, ez jelenti azt, hogy “örömmel szolgálni az Urat.” Ez azért van így, mert a Gadlut közben fölösleges azt mondani, hogy Ő munkát ad nekik, hogy örüljenek, mivel a Gadlut alatt az öröm magától jön. Épp ellenkezőleg, az öröm munkáját a Katnut idejéért kapják, így örömben van részük bár érzik a Katnut-ot. És ez egy nagyszerű munka.
Ezt a fokozat fő részének hívják, ami a Katnut egyik felismerése. Ennek a felismerésnek állandónak kell lennie, és a Gadlut csak egy ráadás. Az embernek a fő részért kell könyörögnie, nem a ráadásokért.
Örömmel dolgozniusual requirements – általános kívánalmak
the “small state” no requirements – a “kis állapot” nincsenek kívánalmak
forced necessity – kényszerű szükséglet
joy – öröm
Az ember lecsökkenti az általános vágyait, fokozatosan alászáll a “kicsinység állapot”-ba (Katnut), ahol nem kíván magának semmit. És ami szükséges a létezéséhez, azt még kevésbé veszi figyelembe, mert ezekről a szükségletekről kelletlenül gondoskodik, kötelességből.
Ennél a pontnál kezd el belépni a spirituális világba. Egyik jele ennek az állapotnak az öröm. Először az embernek el kell érnie az első megszorítást (Tzimtzum Aleph), a szűrőt és a Visszavert Fényt, az adakozás szándékát, és tovább kell haladnia, amennyire csak tud. És akkor, mindaz amire az embernek szüksége van, nem megfontolt fogyasztás. Ezért az állandó öröm a jele ennek az állapotnak, mert nem kell semmiért sem aggódnia; ő a Teremtő Fényében fürdik, az adakozás tengerében.
2013.02.13, Felkészülés a reggeli leckére
FG

10 feb 2013

75 queries in 0,189 seconds.