Dr. Michael Laitman

michva

Ki vagy te?

Laitman_001_01

Kérdés:
Mit kell és lehet egy másik emberben szeretni?
Válasz:
Amikor azt szereted, amit látsz, hallasz, megérinthetsz, aminek az illatát és az érintésének az ízét érezheted, akkor magadban szereted azt, ami a másik, amitől mindezeket az érzeteket megkaphatod.
Amikor azonban azt vagy képes szeretni a másikban, amiről csak tudod, hogy a másik lényének legbelsőbb része, de sem ő sem te nem vagy képes érzékelni azt, akkor kezd el benned fényleni az Igaz Szeretet.
Akkor kijelentheted: Azt szeretem benned, amiről még te magad sem tudod, hogy az vagy valójában!

KA

21 aug 2015

A lényeg az, hogy egy Fény körben legyünk

Mi egyelőre öntudatlanul, irányítva vagyunk a szándékkal az adakozás érdekében. Nincs mit tenni, így születettünk. De ha mi végrehajtjuk a helyes cselekedeteket, még ha nem is a helyes szándékkal, vagyis, a fizikai formában próbálkozunk a  “kör”-ben lenni, a kapcsolatban, a kölcsönös vonzódásban, amennyire csak  lehetséges, ezzel mi megfelelünk a Felső Fénynek, még ha nem is szándékkal az adakozás érdekében.

Mi nem illeszkedünk magához a Felső Fényhez, hanem a távoli világításához, amelyet “Körbevevő Fény”-nek nevezzük. És akkor a “Körbevevő Fény” elkezd hatni ránk, megfelelően a mi erőfeszítésünk mértékének, hogy elérjük az egységet, a “Ne tedd a barátodnak azt, amit te is gyűlölsz”, a “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a kapcsolat és az önmagam lenullázása által. Még akkor is, hogy ha a cselekményeket nem kíséri az adakozási szándék, de közelítenek minket a Reformáló Fényhez, és ez által lassan megszerezzük az adakozási szándékot. Ily módon a cselekvéseinkben átváltozik a szándék adakozásra, és majd belépünk a spirituális szintre.

Ezért írva van, hogy “a Mitzvákhoz nem szükséges a szándék”, mert még azok a cselekedetek is, amelyekből hiányzik a helyes szándék, képesek elkezdeni a korrekciót és elvezetni minket az első spirituális szinthez, a “Néfésh dé Kedushá” (Szent lélek) szinthez. Tőle kezdődik a spirituális út. És majd a cselekedeteink átfordulnak helyesebben irányítva lesznek, “Lisma” (“az Ő nevében”) szándékával, a Teremtő számára,  tudatosabb módon. Minden szakaszban teszünk Táriág (613) korrekciókat: Táriág korrekciókat a Néfésh-ben, Táriág korrekciókat a Ruách-ban, Táriág korrekciókat a Lélekben, Táriág korrekciókat a Chájá-ban és Táriág korrekciókat a Yéhidá-ban, és majd megnyerjük a nagy Fényt, az Eyn Szof Fényt.

Kérdés:

Akkor miért mondják azt, hogy “a Mitzva szándék nélkül, olyan mint a test lélek nélkül”?

Válasz:

A igazi Mitzvá-król van szó. De amit mi teszünk most, ez még nem Mitzva . Írva van, hogy “az ember megnyeri a teremtés célját, a Tóra és a Mitzvák betartása által”. A Tóra, az a Reformáló Fény, amely ránk hat és korrigálja a vágyunkat, hogy adakozási szándékkal legyen. Ez a korrekció, a “Mitzva”.

Szóval, az Felső Fény teszi a Mitzvát, és ezzel korrigálja a vágyat. De az ember az, aki vonzza a Felső Fényt. Ennek az embernek aki meghívja a Felső Fényt, még nincs meg a helyes szándéka, ő megtesz minden cselekvést, hogy meghívja a Reformáló Fényt. És amikor a Fény megérkezik, akkor ő megteszi a javításokat, az úgynevezett “Mitzvot”.

Tehát, a mi szerepünk az, hogy állandóan  olyan helyzetbe vezessük magunkat, hogy  legközelebb legyünk a “Körbevevő Fényhez”, a Reformáló Fényhez.

2013.10.08, Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

13 okt 2013

Támadás a páncélos Szívemhez

Támadás a páncélos Szívemhez

Kérdés:

Hogyan kell éreznie minden egyes személynek magában, hogy ő nem csak a saját csoportjának a része, hanem az egész világcsoportnak? Mire kell irányítania a figyelmét, erőfeszítését és a gondolatait?

Válasz:

Az egoista természetünk nem engedi meg, hogy a valós értékre gondoljunk, és érezzük az igazi valóságot. Nem hagyja, hogy azok iránt aggódjunk, vagy azokra gondoljunk, akiket természetszerűen nem érzünk. Van valami távoli csoport, de nem vagyok képes különleges érzéseket táplálni irántuk, nem tekintem a saját gondolataim forrásának, nem tudom milyen hiánnyal rendelkeznek. Akkor mit tehetek?

Nekünk mesterségesen, a környezettel együtt működve kell dolgoznunk, a kabbalisták tanácsa szerint. Még a környezetemhez sincs semmilyen vonzódásom, csak később kezdem el érezni, hogy tőlük függök. Ha nem merülök el bennük, és ha nem adom magam a kezükbe, akkor nem fogok tudni előrehaladni. Az egész spirituális fejlődésem tőlük függ, és csak tőlük kaphatom meg a spirituális érzékelést. Ez a megértés évekig tartó szigorú munka eredményeként jön létre a környezettel.

Nem várhatunk amíg elkezdjük érezni a csoportot, nekünk mesterségesen kell dolgoznunk ezen. Ez egy Micvá (parancsolat). Menjetek és kezdjetek el dolgozni, “Menjetek és éljetek egymásból”, kapcsolódjatok össze!

Írva van: “Szeresd a felebarátodat “, ez egy parancsolat. Lehet-e kényszeríteni valakit a szeretetre? Épp ellenkezőleg, ha szeretsz, akkor lehetetlen leválni róla. Itt azonban tolnak téged és azt mondják neked, hogy: “Szeress!” Hogyan lehetséges ez?

Meg kell tennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elérjük a mások szeretetét. A parancsolatnak semmi köze az érzelmekhez, nem arra kényszerítenek hogy szeress, hanem a cselekvésre, amely által megszerzed a felebarátod szeretetét. Akaratunk ellenére kell cselekednünk. Ha kompatibilisek lennének az akarattal, akkor nem lenne szükség parancsra szeretni felebarátot.

Tegyük fel, hogy én készítek neked töltött halat (Gefilte fish), ami egy hagyományos áskénázi étel, és azt mondom neked hogy: “szeresd!” Azonban, te megszoktad a széfárd konyhát és utálod a hideg halat. De ha van egy parancsolat, akkor el kell kezdened megszoknod ezt akaratod ellenére is, mert a szokás második természetté válik.

Szóval kényszerből megeszed a halat, de hányingered lesz tőle. Te próbálkozol újra és újra, együtt egy imával. Te átkozod a halat, de megeszed. Elkezdesz egy mechanikus cselekedetet. Az érzelmeidben átkozol engem, amiért adtam neked ezt a halat. Te nem tehetsz semmit. Nyilvánvalóan, mesterséges módon mosolyogsz rám, de a szíved mélyén átkozol engem, és megeszed a töltött halat újra és újra, mert ott van a szükségszerűség, hogy el kell érned a barátok szeretetét.

A parancsolat: “Szeresd felebarátodat “, sokkal rosszabb mint bármelyik undorító hal. Ez a parancsolat magába foglalja az összes áskenázi ételt, melyeket utálsz. De miután erőfeszítéseket teszel, befolyásol a Reformáló Fény, és történik valami hihetetlen! Hirtelen elkezdesz hozzászokni a hideg töltött halhoz. Úgy tűnik, hogy egy más íze van és, hogy ez nem is olyan undorító, mint ahogy szokott lenni. Nem irtózol, mint azelőtt és kezded elfogadni.

Ez az “értelem fölött”-i, megszokott fizikai cselekvéseknek köszönhető, mivel az akaratod ellenére, elfogadtad, hogy ez a kabbalisták tanácsa. Mivel követed az ő tanácsukat, amely a Teremtőtől jön a bölcseken keresztül, akik átadták a Teremtő üzenetét, ezért rajtuk keresztül megkapod a Reformáló Fényt. Így egy új tulajdonságot kapsz, és elkezded szeretni Gefilte fisht, a barátokat, másokat, és a Teremtőt.

Annak a parancsolatnak, hogy “szeresd” semmi köze az érzelemhez, az csak a cselekedetre vonatkozik. Most már van egy esélyünk, hogy így cselekedjünk, mint egy támadás! Mindig van lehetőség így cselekedni, de különösen most, amikor az európai kongresszus és Pészáh közeledik. Ez egy különleges alkalom a támadásra. A következő két hétben, a mai naptól mindannyian rohanunk a támadásra.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 Már 2013

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Báál Hászulám: “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába” c. művében azt írja: “A gonosz az életében halottnak van nevezve. Ez azért van így, mert a halál jobb, mint az élet; vagyis a fájdalom és kínlódás elviseléséhez sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint az örömteli érzések átéléséhez”.

Ha mi nem törekszünk az élet forrása felé, az életünk egy meneküléssé válik, menekülés a szenvedés elől. Az összes gondolatunk csak arról fog szólni, hogyan kerüljük el a gonoszt és kellemetlenségeket. Ezért a jót ne úgy képzeld el, mint, ami kitölt minket, hanem úgy, mint ami a rossz pillanatok között található meg (két rossz pillanat között).

Ennek eredményeképpen, minden örömérzetünk csupán egy röpke pillanatig tart, és ezért nevezzük ez “halottnak”, még ha mi élünk akkor is, egész addig, míg nem vagyunk képesek fogadni egyfajta telítődést az élet igaz forrása felől, amiből minden valóság és az egész teremtés származik.

Természetesen, mindenkinek meg van a saját maga élete, és láthatja, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést érez, mennyit szenvedett már és milyen erőfeszítéseket tett már azért a néhány örömteli pillanatért, ami boldoggá tette. és örömet adott neki, ezután képes ő csak igazán felfedezni, hogy mi is az igazi élet. Ez az egész jelenlegi életünk csupán egy előszoba a spirituális életben. Ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket úgy, ahogy az van, akkor úgy látjuk, hogy lényegében semmi értelme sincsen.

Nos, amikor a Tóra és Mitzvot (parancsolatok) által megjutalmaznak, akkor megkapjuk az igaz boldogságot és örömteli életet azok által, így írnak róla: “Érezd és lásd a Teremtő jóságát.” Ez az, amit azok éreznek, akik elértek már arra a szintre. Azután képesek leszünk már mi is választani a jó és rossz között. Miután megkaptuk a Tórát, a módszert, a spirituális elveket, elkezdünk dolgozni a két vonal segítségével.

Ez az, amit az írások jelentenek: “és te választhatod az életet, így te és a leszármazottaid élhetnek.” Valójában ez egy ismétlés: “és te választhatod az életet, így te élhetsz.” De ez a Tóra és Mitzvot megtartása általi életre utal. Egy igazi életre. “De az élet a Tóra és Mitzvot nélkül nehezebb, mint a halál.”

Íly módon észlel az egyén a különbséget az élet és halál között: az élet jelentése: spirituális előrehaladás, a halál pedig: a haladás hiánya. Az egyén fokozatosan megérti, hogy az előrehaladás jelentése: egyre közelebb a szeretethez, az adakozáshoz, saját magunk megsemmisítéséhez, és a személy egója fölé emelkedés megvalósításához. Csakis ez nevezhető “életnek”, semmiféle egoista vágyat nem sorolhatunk ide.

11.12.2o12, Reggeli lecke a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

SzL

20 dec 2012

Áthaladva a kérdésen melyre nincs válasz.

Áthaladva a kérdésen melyre nincs válasz.

Kérdés:

Miért kaptuk meg a Micvot, azaz a parancsolatokat, amennyiben mindent vágyunknak, szabad akaratunknak megfelelően kell beteljesítenünk?

Válasz:

Valóban a személy egy Micva-t parancsolatként fogad el. Végül is a vágy ugyancsak “parancsol” nekünk, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk, és mi csak végrehajtjuk a vágy parancsait.

Amennyiben én valakihez fordulok annak érdekében, hogy valamit ő tegyen, azt ő vagy félelméből teszi meg, vagy valami evilági jutalomért, egy túlvilági jutalomért, vagy mivel arra lett utasítva hogy cselekedjen. Tehát a Micva egy olyan parancsolat mely se nem félelemből, se nem jutalomért van elvégezve.

Amennyiben én félek, vagy jutalomban reménykedek, én egy szerződést teljesítek és nem pedig Micva-t hajtok végre. Esélyem van mind veszteségre, mind nyereményre a munkaadó vágyának megfelelően, mely megfoszt engem szabad akaratomtól, és kemény feltételeket szab számomra: “Tegyél így és akkor nyersz belőle, de ha valami mást teszel, akkor veszteség ér majd”. Én azt látom hogy nincs egy harmadik lehetőség, és nincs kiút. Talán én így lettem felnevelve, és ilyen feltételek között létezem.

Másrészről a Micva pont azt a tényt jelképezi, hogy én teljesen szabad vagyok. A Teremtő teljesen el van rejtve előlem, azt tehetek, amit csak akarok, de mégis annak módját keresem hogy tudom az Ő vágyát teljesíteni, számára cselekedni. Miért? Nincs válasz erre a kérdésre.

Tehát keressünk választ. A félelem az már erőszak, megvesztegetés, mi szenvedélybetegek vagyunk, és mindez azt jeleni hogy itt nem létezik spiritualitás. Akkor miért kellene megtartani a Micva-t? Semmi okom nincs arra hogy megtegyem. Csak egy elmebeteg vagy egy kisgyerek cselekszik a várt jutalom nélkül, anélkül hogy elkerüljön valami rosszat, vagy valami jót érjen el, szóval mit tehetünk? Keressük az erőt hogy mindezt megtehessük, mivel én egy gép vagyok, melynek hajtóerőre van szüksége. Keresem a hajtóerőt anélkül hogy meg tudnám válaszolni azt a kérdést, hogy “Miért?”

Amikor a személy valóban eléri az “értelem feletti hit” állapotát, semmi oka nem marad arra, hogy a Micva-t végrehajtsa. Azt mondja: “A föld egy hajszálon függ”. A személy csak hajtóerőt keres, és ez az egyetlen dolog amit keres, és követel.

És akkor még el is rejti magát, nehogy neki félelmet vagy jutalmat mutassanak. Ez jelenti azt, hogy a személy “megszorítást” végez magán, nem akarja meglátni a Teremtőt, és inkább elmenekül bármitől mely szabad választása útjában állhatna, mely megakadályozhatná “értelem feletti hit”-ét.

Itt jutunk el ahhoz a ponthoz melyre nem létezik számítás a világunkban, és melyre semmi mérési lehetőségünk nincsen. Mindez azért van mivel a mi vágyainkat arra használjuk, hogy azt válasszák mely számunkra a nagyobb profitot biztosítja.

Szabad választásunk ettől a központi ponttól fogva kezdődik. Ettől a pillanattól fogva én ezzel a kérdéssel állok szemben: “Miért kellene nekem ezt megtennem?” Azok akik megpróbálják magukat ezen a kérdésen keresztül préselni, elérik azokat a spirituális feltételeket melyek a kérdésen túl vannak.

Nem léteznek a Micva elvégzésére vonatkozó okok ebben a világban. Mindaz teljesen értéktelen vágyaink és értékeink szemszögéből nézve.

4 november 2o12, Reggeli lecke, 4.rész Mátán Tóráh (A Tóra atadása)

HZS

08 nov 2012

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Baal HaSulam “Matan Tóra” (A Tóra átadása) 13. pont:
“És két részből áll a Tóra:
1. A parancsolatok ember és a Teremtő között,
2. Parancsolatok ember és ember között.
Íme mindkettő ugyanarra a dologra irányul, hogy a teremtményt elhozza a végső célhoz, amely az összeolvadás magával a Teremtővel”.

A parancsolat meghatározza a viszonyt az ember és ember között, annak az elvnek alapján, hogy “És szeresd az Urat, a te Istenedet”. Ily módon, két szintje van a parancsolatnak, “és szeresd”: Először is, a személy használja az egész emberiség felé, és ha ez neki sikerül megtenni, akkor ő megkapja a Teremtő teljes szeretetét.

Miért áll az út két részből? A lényeg az, hogyha nem lett volna az “edények törése”, amelynek eredménye az én világom, mintha sok ember lakik benne, akkor nem lenne, egy alap, hogy elvégezzük a korrekciót. Mert a korrekciós cselekedet rejtettségben kellett legyen.

Másrészt, ha a Teremtő felfedeződik előttem, akkor én nulla vagyok, rabszolga vagyok Vele szemben, egyszerűen el lettem adva, a szabad választás nélkül. Röviden, ebben az esetben, én mintha kötelezve lennék az adakozásra választás nélkül. Amikor én Rá nézek, akkor látom, hogy nincs más választásom. Ő elnéz engem, irányít engem, nincsen szabad akaratom és én “Angyal” leszek, nem befolyásolja a szabad választást.

Mert ha van szabad választásom, én le kell váljak a Teremtőtől, és megtanuljam az adakozást, és nem kérik tőlem erővel. Valóban, felébresztenek a szenvedések által. Például küldenek “Sandy” hurrikánt, vagy cunamit. De ezek a katasztrófák nem nyomnak előre a korrekció felé. Mert én nem érzem, hogy közvetlenül a Teremtőtől jönnek, és így én vigyázok a szabad akaratomra. Általában, mi állandóan ködbe vagyunk.

Ezért ez a világ adva volt nekünk, hogy a Teremtőtől legyen szabad választásunk. Ezért létezik kétféle parancsolat. Ez a parancsolat vonatkozik az ember és ember közötti viszonyra, és mi jelenleg kötelezettség nélkül létezünk. Éppen ellenkezőleg, mi magunk által fogunk növekedni a kötelezettség felismeréséhez, és idővel, amikor megtapasztaljuk a megértését, akkor kezdjük felismerni, hogy valóban szabadok vagyunk.

Most nem igy gondolkodunk. Hátulról döfnek a botottal, és előlről vonz a “szív pontja”. Én már nem nézek körül, csak megyek előre, és a kerék visszafelé forog. Ez a szabad választás?

De az út mentén, ahogy elkezdjük építeni a kapcsolatunkat egymás között, mi elkezdjük érezni, hogy szabadok vagyunk, az ellenállást a Teremtő és a Fáraó között. A középső pont, ez az összekeverés a jó és gonosz között (Klipat Noga), ott rejlik az igazi szabadság. Ott születetik meg a szándék, azaz az Ember. Mert a szándék, az Ember (Ádám).

Ily módon, a parancsolat két részre oszlik, mert nekünk rejtettségbe kell lennünk, azért hogy elérjük a szabad választást. Tehát, először elvégezzük a parancsolatot ember és ember között, azért hogy a végén elérjük a parancsolatot Ember és Isten között.

És a parancsolatok összege meghatározza a 613 vágyat, felosztva “szervek”- re és az “inak”- ra, az ember lelkében. Ezeket a vágyakat kell nekünk korrigálni, a szándékkal az adakozás érdekébe.

4 november 2o12, Reggeli lecke 13.pont, “A Tóra átadása” (MátánTora)

BS

06 nov 2012

Az ajándék a Megtört Sziv számára

Az ember nem képes megérteni mit jelent a szándék az adakozásban (Lisma), mert nekünk teljesen egy ellentétes természetünk van, ellentétes az adakozással – az élvezetek iránti vágyban. És a mi világunkban az adakozás, az csak egy formája az egónak, amely úgy teszi magát mintha adakozna, azért, hogy még többet kapjon közvetett módon, azoktól akik adtak neki.

Ezért nem világos nekünk az a szó “Lisma” – ez szintiszta adakozás, és semmi ön haszon nélkül. Báál HáSulám elmondja a “Sámáti” könyvében, “Lismá, a fentről  való felébresztés. És miért kell az alulról való felébresztés?”, “Mert ez nincsen az emberiség értelmében, hogy megértse, hogy egy ilyen dolog létezhet a világban”. Ha az ember  valóban dolgozik, és el akakarja  érni  “Lisma” állapotát, akkor ő elkezdi megérteni, hogy ez mennyire nem realisztikus. Hogyan lehessen az, hogy ő ne gondoljon és dolgozzon a saját maga érdekéban és hogyan lehet bármilyen vágy, cselekedet vagy gondolat ami “rajta kivül” létezne, anélkül hogy ön haszna vagy jutalma ne lenne benne?

” Ez azért van, mert az embernek, csak az van megengedve, hogy csak azt ragadja meg, hogyha ő elkötelezi magát a Torával és  Mitzvával, akkor neki abból haszna származzon maga számára, mert másképpen ő nem képes tenni semmit. Ez a ragyogás, amely felülről érkezik, és csak aki már megizleli (azaz fentről kapja), az értheti és tudhatja…” hogy ő most kapott. De előtte lehetetlen számára, hogy akár a megértésnek  és az érzésnek egy csúcsára érjen, anélkül, hogy tudja mi is az adakozás a “Lisma” formájában. Irva van :“Hogy izleld meg előszőr és akkor látod”. Azaz  előszőr meg kell “izlelni” (Litom), azutan megszerezni az érzést, és csak azután a megértést.

Akkor miért kell a személynek az, hogy annyi erőfeszitések és trükköket befektessen? Ha nem segit semmi, hogy a Teremtő más természetet adjon? Ha meg kell várnia amig megadja? “A válasz erre: az ember megbizást kapott, hogy adjon felébresztést aluról, amely az ima. Mert az ima, az jelenti a hiányt, és hiány nélkül nincs beteljesülés”. Nekünk meg kell szerezzük a vágyat annak érdekében, hogy legyen képességünk befogadni az adakozás tulajdonságát.

De én hogyan vagyok képes olyat kérni amiről én nem tudom, hogy mi az, olyat amit még soha nem izleltem meg és soha nem volt szükségem ? “Végül is, az ember úgy kell dolgozzon, hogy megkapja a Teremtőtől a teljességet, de ehhez először a hiányt, az edényt kell megszereznie, és nincsen senki a világon aki segithetné, csakis a Teremtő maga”. Azaz mindent bele kell fektessen amije csak van, a teljes erőfeszitését, hogy  csak a Teremtő segitheti őt. És akkor a Teremtő meghallja az ő imáját”.

A személynek tudnia kell, hogy azért tesz erőfeszítést, hogy elérje a “Lismát”, azt hogy teljesen az adakozásban akar dolgozni. Én megszerzem és felfogom jobban és jobban, hogy én nem vagyok képes erre, és nem is akarom azt! Így megyünk én át lépésről lépésre, mélyebben behatolva a szivünkbe, amig elérkezünk a valódi imához.

ford: B S

Sz I

08 Júl 2011

68 queries in 0,658 seconds.