Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..
Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.
Válasz: Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.
De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.
Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.
Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.
Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.
Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett, elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.
Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.
Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.
A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.
Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.
Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.
A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.
Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.
Korábban, majdnem Olaszország teljes déli része a turizmusból élt. Ha a turizmusban dolgozók munkanélküliek lesznek, hogyan látják el az emberek a családjaikat?
Dr. Laitman
Értem, hogy milyen sok szakma, munkahely, vállalkozás és üzlet nem lesz képes visszatérni a járvány előtti állapotába. Tény, hogy szükséges lesz, mindenki számára átlátható, állami segítségnyújtási programok bevezetésére. Ezek nem csak kezet kell, hogy nyújtsanak, hanem elkerülhetetlenül részt kell, hogy vegyenek az egész társadalom életében és a problémák aktív megoldásában. Megoldás lehet a munkaerő létszámok, szükséges mértékűre csökkentésére. Most biztos, hogy jobb lenne az embereket haza küldeni, és egy minimális jövedelmet biztosítani nekik.
Meg kell értenünk azonban, hogy egy új társadalmat kell teremtenünk. Hogy ezt megtehessük, egy állandó, jól vezetett kommunikációban kell lennünk, de nem olyanokban, amiket manapság a TV-ben lehet látni, ahol különböző kormányzati emberek kerülnek meghívásra, és mindig abban a témában őrölnek, amire nekik van szükségük.
Különböző szakértőket, tudósokat kell meghívni és nem mindenfajta közéleti figurákat, akik arról álmodoznak, hogy miniszterelnökök lesznek. Akkor valódi felvilágosító beszélgetések születnek, és láthatóvá válnak a kívánatos társadalmi állapotok, amelyeknek el kell jönniük. Én azt látom, ez a jövő egyre jobban ragyog felénk.
Kérdés
Ön azt mondja, csak az állami rendszerek tudják a munkanélküliség problémáját kezelni. Ha ez így van, mi egy Kabbalista pontja, amiben megragadhatja a koronavírus témáját a spirituális fejlődésről való beszéd helyett?
Dr. Laitman
Én nem mentegetem az államot, hogy csak ő oldhatja meg a problémát. Ez egy társadalmi és gazdasági probléma. A közösségnek el kell döntenie, mire van szüksége, és mire nincs többé szüksége, és a kezébe kell vennie azokat a funkciókat, melyeket az államok magukhoz ragadtak, és vissza kell venni tőlük annak érdekében, hogy minden menedzselhetővé váljék..
A tény, hogy törvénykezési verseny uralkodott el a kormányzatokban, amelyek miatt nem is képesek megoldani problémákat. Nem hibáztatom őket, mert ott is emberek ülnek, amiket a saját önző természetük hajt ilyen állapotokba.
Semmi okot nem látok, amiért hinnem kellene abban, hogy ezeket a megoldásokat a kormányokra kellene hagynunk. Talán tehetnek valamit, legalább most, amikor a társadalom tüntet ellenük, és megnyilvánulásokat szervez ellenük. Valójában azonban nagyok sok vállalat és cég nem lesz képes visszatérni a hétköznapi tevékenységéhez.
[266327] KabTV program „A Kabbala alapjai” 20/05/03
Kérdés: A koronavírus időszakában vannak olyan emberek akik semmitől sem félnek. Láttam videókat olasz polgármesterekről, aki járkáltak városokban és szidják az embereket, hogy menjenek haza. Egyszerűen csak lófrálnak a városban. Olaszországban is! De vannak olyan emberek, akik természetesen betartják a törvényeket, otthon ülnek és figyelnek mindenkire. Mitől kell valójában félnünk, attól hogy valaki magát megfertőzi, vagy hogy a másikat fertőzi meg?
Válasz: Nagyon örülök ezeknek a kérdéseknek. Nekem elsősorban másokra kell gondolnom. Annak ellenére, hogy nem hiszek az orvosoknak, nem hiszek abban, hogy én esetleg megkapom a fertőzést és hordozóvá válok, mégis azt kell tennem, amit az orvosok mondanak, hogy az emberek lássák, hogy törődöm velük és gondoskodom róluk. Nem magamról gondoskodom, hanem róluk.
Kérdés: Ön úgy érti ezt, hogy az embernek maszkot kell viselnie és mutatnia kell, hogy nem akar másokat megfertőzni. Ez jelenti azt, hogy kölcsönös garanciát kell vállalnunk egymásért?
Válasz:Természetesen! Ez elsődleges! Hogyan tegyem úgy dolgomat, hogy közben megvédjem a másik életét? Az életét! Ma ez valóban élet és halál kérdése!
A vírus az egy program, mely azt akarja nekünk megtanítani, hogyan gondoskodjunk egymásról. Senki sem akar, másokról gondoskodni, a saját egoista vágyán belül? Nem akarunk arra gondolni, hogy egyetlen integrál rendszerben vagyunk az egész földi civilizációval? Akkor a vírus majd megtanít minket!
A vírus majd beteljesíti azt, amit mi nem voltunk képesek magunk tudatosan, önkéntesen beteljesíteni! Kényszerít minket, hogy mindezt megtegyük!
Kérdés: Képes lesz a vírus valamit kezdeni velünk, vagy sem?
Válasz: Természet bármire képes velünk. Mindez a közeljövőben meg is történik!
Kérdés: Lehetséges egy embert, teljes egészében invertálni? Minden pillanatban magamra gondoltam, ezen a módon éltem az életem.
Válasz: A szenvedés mindent képes megváltoztatni.
Kommentár: Ez egy nagy probléma, állandóan csak a szenvedés által fejlődni.
Válaszom: Nem csak a szenvedésen keresztül! Végül is mi megtehetjük mindezt önkéntesen! Mindez azért történik, mert nem akarjuk önkéntesen megtenni, nem akarjuk az értelmünkön belül meg cselekedni! Lehetetlen bármit is kezdeni velünk. Ennélfogva magunkra vonzzuk a természet ezen cselekedeteit, ezeket a csapásokat.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy a vírus az valami intelligens dolog?
Válasz: Az egész Természet egy intelligens rendszer. Egy nagyon specifikus meghatározott program alapján fut. Hogy ha mi nem teljesítjük ezt a programot, akkor más programok kapcsolódnak be, aztán megint ujjak, és így tovább. Nagyon sok úgynevezett, vírus létezik a természetben.
Mi mindezt „vírusnak“ nevezzük de ez valójában egy program, mely benne van foglaltatva az általános önző program rendszerben, és ez most elkezd lassan, fordulni változni.
Még nem értük el a törés pontot! Egyelőre még csak egy kis mozgást érzünk.
Most a vírus megjelent az állatokban, aztán majd madarakban, utána valahol a levegőben, nem tudjuk hol, hogy hol, mindenféle rágcsálókban, szúnyogokban. El se tudjuk képzelni, hogy mi történik majd! Hirtelen egy ellenséges világban találjuk magunkat, ahol minden ellenünk van, mivel mi vagyunk a természettel szemben, mivel mi gyűlöljük ezt a világot a viselkedésünkön keresztül! Csak nézd meg, hogy mit tettünk ezzel a rendszerrel! Ennélfogva a Természet most ellenünk fordul, hogy megtörjön minket. Így nekünk másképpen kell majd hozzáállnunk ehhez a világhoz. Először is el kell zárnunk magunkat bármilyen önző, káros, túlzott fogyasztástól. Nem lesz szükség milliónyi üzletre, meg az összes többi dologra, amit eddig felhalmoztunk a világunkban, egyetlen évszázad során. Lassan-lassan kipukkanunk majd, és ezzel buborék leereszt.
Kérdés: Mikor érti majd meg a vírus, hogy elvégezte a munkáját?
Válasz: Ez automatikusan történik a természetben. Amikor majd elkezdünk kevesebbet költeni, kevesebb lesz a légszennyezés, amikor engedjük, hogy a Természet megtisztítsa önmagát, amikor az óceánok elkezdik feldolgozni a temérdek műanyagot, mely egyelőre megtölti őket. Akkor meglátjuk, hogy a Földön, hogy az ismételten termékennyé válik, és a madarak dalolni fognak a levegőben. Minden ismét csodálatossá, és jóvá válik. A természet, énekel majd a harmóniában, amelyet mi nem szegünk meg! Azonban mindez időt igényel.
Egyelőre mi még nem csináljuk ezt. Ezért van az, hogy először is meg kell szorítsuk magunkat, engedelmeskednünk kell azoknak a törvényeknek, melyeket a természet most megnyilvánít. Egy elzárt szobában ülök, nem mehetek sehova. Mi mást tehetnék? Mind ez a természet törvénye.
Amikor mi mindannyian egy aránylagos egyensúlyba kerülünk a rendszerrel, akkor az majd elkezd minket egy még kifinomultabb módon befolyásolni, hogy még inkább alkalmasabbá váljunk a Természet rendszeréhez idomulni, ameddig el nem érünk egy olyan állapotot, ahol a fizikai cselekedetek elkezdik a morális alapelveket befolyásolni, mely az egymással való viszonyunkra vonatkozik.
Mi nem akartuk ezt belülről, azaz a saját tudatosságunk az érzéseinken keresztül. Nem akartuk megváltoztatni viszonyainkat, és a természethez való hozzáállásukat egy ilyen módon, de most a Természet kényszerít, majd minket cselekedeteink ellenkezőjére, kívülről helyez ránk nyomást, ameddig meg nem változunk.
Kérdés: Az a tény, hogy én most elkezdek arra gondolni, hogyan ne fertőzzek meg egy másik embert, ez egy tiszta lépés a természet felé?
Válasz: Mindez ösztönös. Ez még nem egy tudatos cselekedet, ez még nem egy tudatos beleegyezés, s nem tudatos elfogadással történik, ez nem egy vágyott cselekedet. De már egy jó kezdet. Istennek hála, a Természet el kezdett dolgozni rajtunk.
Kérdés: Mikor érjük el azt a pontot, amikor a Természet, nem hagy magunkra minket és legalább azt mondja nekünk „most már hátradőlhettek, relaxálhattok“?
Válasz: Amikor mi egy dinamikus egyensúlyba kerülünk a természet rendszerével.
Kommentárom: Ez egy nagyon távoli cél.
Válaszom: Mi nem akarjuk azt, hogy békén hagyjon minket! Isten ments!
A lényeg az az ember hozzáállása azzal kapcsolatban, hogy nem azért kell már cselekednünk hogy mindent kizsákmányoljunk, kihasználjunk, hogy magunkat mindenfajta különlegességekkel élvezetekkel kielégítsük, hogy a természetet ezen keresztül megcsonkítsuk, és így tovább.
Ez a program belénk lett helyezve, és mi el vagyunk kötelezve arra , hogy azt kövessük és azon keresztül megváltozzunk. Nincs menekvés ettől. Vagy önkéntesen felgyorsítjuk a folyamatot, melyet úgy nevezünk, hogy Achishena (felgyorsítás), vagy az egyre nagyobb nyomást helyez ránk és akkor hosszabb ideig tart és nagyobb szenvedést okoz. Azonban a program már be lett indítva. Ennyi! Szóval most kezdjünk el szaladni.
Az összes munka, arról szól, hogy fel kell emelkedni az értelem szintjéről az értelem feletti hitbe. Ehhez nekünk napról-napra, vagy inkább éjszakáról-éjszakára, az értelembe kell zuhannunk, amely “éjszakát” jelent a számunkra, majd pedig fel kell emelkednünk a hit magasságába, a értelem felett amit nappalnak nevezünk. Valójában a hit, a Teremtő Fénye .
Az összes Kabbalista írt a tudásról, az értelem feletti hitbe való átmenetről . Minden alkalommal csak erről írtak: hogy, hogyan lehet továbblépni, az ember szintjéről, a Teremtő szintjére, más szóval az állati szintről, a beszélő szintjére.
Egy ember számára, nehéz megvalósítani ezt az átmenetet. Meg kell érteni, hogy a Teremtő semmi mást nem teremtett, csak az egoizmust, melyben bele vagyunk fogaltatva, és ezt az állapotot az „értelem állapotának” nevezzük. S ebből a szintből kell erőfeszítéseinken, kéréseinken, és a Teremtőhöz intézett imáinkon keresztül felemelkedni az értelem feletti hit szintjére.
Amit követnünk kell, az, hogy először fel kell mérnünk, milyen mélyen vagyunk az értelembe beágyazva, majd, hogy mennyivel magasabb szinten van az értelem felett a hit, s hogy mekkora lehet az értelemből a hitbe való átmenethez szükséges frekvencia különbség. A Kabbalisták szerint öt perc alatt 400 ilyen állapotváltozás történik, az értelem és az értelem feletti hit állapotai között. Ezek a változások formálják bennünk a spirituális valóságérzékelést bennünk, mivel a Teremtő, az értelmet és a hitet egymással ellentétesnek teremtette meg.
Mint egy kisbaba, aki ebben a világban született, addig nem fogja fel a szülei mibenlétét, amíg, kizárólag fizikailag érzékeli őket, s amíg meg nem szokja, hogy a szülei jók és jót cselekvők vele. Tehát fokozatosan feltárul a hit az értelem felett, a Teremtő abszolút jósága, Aki az összes utat megszervezi, amin végig kell haladnunk, életünk teljes történetét, múltat és jövőt. Ezáltal az ember, fokozatosan megérti, hogy ellentétes minőségű a Teremtővel.
A legfontosabb dolog, hogy minden állapotunkban megjelenjen a képzeletünkben, hogy az állapot maga egy magasabb hatalomtól érkezik, amelyen kívül nem is létezik semmi más. Kizárólag a Teremtő az Aki megszervezi az egész életem, gondolataimat, vágyaimat, s még az Őhozzá való a hozzáállásomat is Ő teremti meg, függetlenül attól, hogy nekem úgy tűnik, hogy ezt magam döntöm el. Tehát helyesen dolgozzuk fel az összes állapotot a Teremtő által adott értelmen belül, annak érdekében, hogy erőfeszítéseinkkel és az imáinkkal az értelem feletti hitbe kerülhessünk.
Csak effelől érdemes beszélni és aggódni, és ezzel az összes problémát megoldhatjuk. Nincs nagyobb bűn, mint az értelmen belül ragadni. A Teremtő hajított bele az értelembe bennünket, amely egy “halálos szorítás” de csak ez által juthatunk el ahhoz a döntéshez, hogy az értelem fölé akarunk emelkedni.
Ezt kell megpróbálnunk ezt, minden pillanatban. Nem számít, hogy még nem érezzük, hogy a Teremtő, milyen módon rendezi el az életünket, ezek a mi erőfeszítéseink, amik nagyon kedvesek a Teremtőnek, úgy mint egy szülőnek, Akinek a kisbaba mosolya sokkal inkább elégedettséget ad, mint a már felnőtt gyermeké.
Ezért, amíg újszülött állapotban vagyunk, aki még csak most kezdett el reagálni a Teremtőre, viszonyulni hozzá, kérni Tőle, de máris több örömet adtunk a Teremtőnek ezzel, mint amit a jövőben fogunk adni. Ez tehát így van elrendezve a spiritualitásban, ahol fordított sorrend van a Fények és az edények (Kelimek) között.
Kérdés: Munkánk nagy részét a tízesben végezzük, amiről úgy véljük, hogy a Teremtő megértésének fő eszköze. Miért van szükségünk az imára?
Válasz: Semmit nem tehetsz a tízesben. Meg kell próbálnod összekapcsolódni másokkal, ellenőrizni a fejlődésed, és aztán látni, hogy semmiben nem érhetsz el sikert. Ekkor fordul az ember a Teremtőhöz.
Mutatod Neki, hogy ott vagy a tízesben, megkísérelve, hogy összeköttetésbe kerülj másokkal, de semmi nem akar összejönni nektek. És ekkor segít neked a Teremtő. Szükséged van a tízesre, hogy imádkozhass, kéréssel fordulhass Hozzá. Így tud segíteni, és a tízes egységgé forrva kapcsolatba léphet Vele.
Mindezt elé kell tárnod, és közben ezt mondani: „Mindent megtettünk, de már belátjuk, hogy Nélküled nem leszünk eredményesek.” Ez az a pont, amikor Ő megadja azt, amit kértetek. Ezen a módon működik a folyamat.
A nevelés a hozzáállással kezdődik A gyerekek annak megfelelően fejlődnek, hogy hogyan vannak kezelve, Hogyan beszélnek hozzájuk, És a példák alapján, amit látnak.
Ennélfogva, egy segítőnek példát kell állítania a gyermekek elé,
a feléjük tanúsított hozzáállásán keresztül, minden szóval, minden cselekedettel, és minden mozdulattal.
Semmi újat nem teremtünk. A munkánk csupán annyiból áll, hogy megvilágítsuk, ami belül el van rejtve.
Kérdés:
Mit kell és lehet egy másik emberben szeretni?
Válasz:
Amikor azt szereted, amit látsz, hallasz, megérinthetsz, aminek az illatát és az érintésének az ízét érezheted, akkor magadban szereted azt, ami a másik, amitől mindezeket az érzeteket megkaphatod.
Amikor azonban azt vagy képes szeretni a másikban, amiről csak tudod, hogy a másik lényének legbelsőbb része, de sem ő sem te nem vagy képes érzékelni azt, akkor kezd el benned fényleni az Igaz Szeretet.
Akkor kijelentheted: Azt szeretem benned, amiről még te magad sem tudod, hogy az vagy valójában!
Két formája létezik a munkának: a hiányosság érzete és jóság érzete. Mivel mi egy olyan anyagból vagyunk felépítve, amelyből hiányzik minden. Ennélfogva, mi vonzódunk a kapcsolathoz a Teremtővel, aki teremtett minket, Ő mindennel rendelkezik, és nekünk hiányzik.
Ha mi össze gyűjtjük ezt a két erőt: a kapás erejét, amely az alaptermészetünk, és az adakozó erőt, amely kis “szikra” – ként létezik bennünk, és azt ki szeretnénk fejleszteni, annak érdekében hogy az győzedelmeskedjen a mi anyagunk fölött, így képesek leszünk két vizsgálatot tenni: egyiket a másikkal szemben. Az anyag oldaláról, meg kell vizsgálnunk a szikrát, és a szikra oldaláról az anyagot. Más szóval, a teremtmény oldaláról Teremtő felé.
Tehát, nekünk van munkánk, amely az hogy elkötelezzük magunkat a megszerzés iránti vágyban, és akkor a munkánk a kérésben, imában, és érezzük a templom pusztulását. Ha nem érezzük a nehézség állapotának a teljes súlyosságát, akkor nem tudjuk elérni a helyes imát, azaz egy olyan erős kérelmet, amely meghívja az adakozást a Fényt oldaláról.
Mivel a Fény csak a teljes vágyra van hatással. A teljes vágy mértéke az úgynevezett “spirituális szint”, és nekünk meg kell szereznünk legalább ezt a legkissebb szintet.
A második munka, hogy mi a teljességgel, a Teremtővel állunk szemben, aki teremtett minket, és aki felkészít, aki gondoz, aki korrigál minket, egészen a saját magassága és a tökéletessége szintjéig. Ez az a hála és az áldás munkája.
E két formája ellentétes és a személynek kell próbálnia dolgozni egy ilyen formán, hogy az egyik nem töröli el a másikat, inkább betejesítik egymást. Mindkét formára szükség van egy valódi teljességhez. Ezután a kettő közötti kapcsolódási ponton, megjelenik a Fény aktivizálása, ahol a személy, az egyik végét a “Keter” “és a másik végét a “Malchut” – á változtatja.Tehát a megszerzés iráni vágyon belül megjelenik az első “Tíz Szfira” szintje: a kérésekből, a könyörgésből, a megtört szívből, az áldásokból, amely a “Keter” pontja. Ez ahogyan haladunk előre.
A személy folyamatosan elfelejti ezeket a dolgokat, ő összezavarodik. Azt hiszi, hogy ez a zavar véletlen és az élet nehézségeiből erednek. Azt feltételezi, hogy ha egyedül élne egy lakatlan szigeten az óceán közepén, távol a mindennapi élet zavaraitól, akkor ő gyorsan haladna és sikeres lenne a spirituális útján. Neki több ezer különböző dologért kell aggódnia az életben, és mindenféle problémákkal kell küzdenie, belsőleg és külsőleg.
De ez a vélemény nem helyes, mert minden egy rendszerhez tartozik. És nincsen semmi igazság abban, hogy más helyre költözzünk, vagy megpróbáljuk változtatni a külső körülményeket. A személynek, pontosan ott ahol van és ugyanazokkal a feltételekkel amelyekkel rendelkezik, kell megpróbálnia, nem változtatni semmit külsőleg, hanem erő feszítést kell befektetnie, azért hogy maradjon minden egyes pillanatban a belső munkában. A környezeten keresztül amivel most rendelkezik, képes legyen elégedettséget adni a Teremtőnek.
Meg kell értenie, hogy ez a környezet, amelyet a Teremtő előkészített számára. És akkor a személy, meg fogja érteni, hogy ezek a feltételek a legalkalmasabbak az előrehaladására.
Rabash cikkéből, “Belépés a munkába”: “A belépés a munkába a “Lo Lisma” állapotában történik, amikor a személynek már megvan a hite a Teremtőben, hogy azáltal élvezetet kap majd. Ez azt jelenti, hogyha ő végrehajtja ezeket a cselekedeteket, amelyeket úgy hívunk, hogy hit, akkor a személynek egy felemelt hangulatot hoz, és egy nagyobb mentális erőt ad, mint amilyen most, abban az időben amikor még nem hajtja végre ezeket a cselekedeteket.
Ebből az következik, hogy ez egy olyan gyógymód, amelyben képes nagyobb ízeket ízlelni minőségben és mennyiségben, ahhoz képest mint amikor más gyógymódokat hajt végre. Azok az élvezetek amelyeket ezek a gyógymódok hoznak, azok olyan élvezetek amelyek megszorítottak minőségben és mennyiségben, míg a hit az nagyobb élvezetet hoz számára minőségben és mennyiségben, tehát ez érdemes számára. Mindezt úgy nevezzük, hogy “Lo Lisma”, azaz még mindig nem a Teremtő nevében.
És csak miután megszerezte a “Lo Lisma” a szintet, utána érdemli ki az újabb jelenségeket, amikor egy magasabb állapotba kerül. A tény, hogy akkor már nincsen saját maga felé való számítása, hanem a számítása és a gondolata az igazság felé irányul. Azaz, az összes szándéka csak arról szól, hogy lenullázza magát az igazi valóság előtt, ahol már érzi, hogy neki csak a királyt kell szolgálnia, mivel érzi a magasztosságot és a fontosságot a királyban.
És akkor már elfelejtkezik, azaz, már nincs szüksége aggódnia saját maga számára, hiszen a saját aspektusa el van törölve, mint egy gyertya a láng előtt, azaz, a Teremtő létezése előtt. Szóval ez a “Lo Lisma” állapota, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az aggodalma és a gondolata, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. És a saját valósága, azaz, a megszerzési vágya nem létezik benne egyáltalán, és akkor a saját vágya olyanná válik mint aki az adakozik”.
Azt hiszem, hogy már éreztétek mindkét állapotot a kongresszuson. Az első az, amikor a személy sóvárog, hogy spirituális élvezetet kapjon magának, beismeri, vagy nem akarja beismerni, foglalkozik csak a saját maga javára. Remélte, hogy ily módon eléri a jó életet ebben a világban, és a következőben, többet keres, jobbra változtassa a sorsát. Mindezek a számítások csak részt vesznek: “Én, én, én”, nem tudja magát kivenni ebből képből.
Ez történik öntudatlanul. Még ha megpróbálja eltávolítani magát ettől a képtől, ez most nem sikerül és ő állandóan fokozatosan visszatér magához. Aztán felfedezi az önérdekét, állandóan az ugyanazt a spirituális képet ápolja, amelyre vágyott. Ezért, a részvétele a csoportban, a tendencia Teremtőhöz, a munka és az erőfeszítései csak attól az érzéstől függ, hogy mindez érdemes a saját maga számára.
Annak megértése, hogy ő a saját maga számára működik, ez már egy felfedezés. Egyelőre elvégzi a feladatokat a nem helyes szándékkal, azaz a természetes önző szándékával, nem az adakozás érdekében, azzal hogy nem vágja le a feladatokat a személyes haszontól.
De hála azoknak a “Lo Lisma” műveleteknek. A személy átmegy a 4 fejlődési fázison: 1. megszerzés a megszerzés érdekében, 2. adakozás a megszerzés érdekében, 3. adakozás az adakozás érdekében, 4. megszerzés az adakozás érdekében, minden állapotban van “Lo Lisma”.
Ő már megvizsgálja, hogy a “szabad”, és “tilos”, a “Lo Lismá” – ban. Mert ezek az (négy) állapotok határozzák meg a műveletek lépéseit és a szándékát. De azáltal a személy elvégzi ezeket a lehetőségeket a szükségszerűségből, mivel az egó, az ő vele született hajlama, a gonosz amelyet a Teremtő teremtett, így állandóan hatással van rá a Felső Fény és lassan, cseppenként, kihúzza őt az egó rabszolgaságából, kitisztítsa a megszerzési vágy szándékából.
Ő megszerzi már azt a szakaszt, ahol elkezd gondolni a saját lenullázására. Érez benne egy bizonyos fokú bűvöletet, vonzerőt. Ő elkezdi értékelni az odaadást és a lenullázást, és nem a szenvedés nyomása alatt, hanem azért, mert egyre többet értékeli az adakozás tulajdonságát, egy olyan mértékig, hogy végül eltörli magát.
Ha kitart és dolgozik rajta, hamarosan megkapja a Fénytől az adakozás tulajdonságát:“Aztán elfelejti, hogy nincs szüksége aggódnia a saját maga számára, lenullázza magát mint egy gyertya a láng előtt, mert érzi a Teremtő a valóságát”
De, lenullázza magát nem a személyes hasznára, hanem az állapot fölé emeli magát: “Tehát, a “Lisma” állapotában találja magát, képes elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az összes aggodalma, gondolata az, hogy hogyan képes elégedettséget adni a Teremtőnek”. És a saját valósága, amely a megszerzési vágy, nem emelkedik fel oda egyáltalán. Ekkor a személy eléri az adakozás szintjét az adakozás érdekében”.
Mi már beléptünk a lenullázás vizsgálataiba az Aravai “Láng a Sivatagban” kongresszus során. Ezt általánosságban érezzük a résztvevők között egyként, és most folytatnunk kell, egyre többet és többet koncentrálnunk erre a pontra, és minden távolság és zavar, amelyek megjelentek kongresszusok időszaka között, segíteni fognak nekünk. Ezek inkább megadják nekünk a vastagságot, a nyerseséget, amelyet le kell nulláznunk, azért hogy képesek legyünk magunkat lenullázni.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
