Dr. Michael Laitman

napi cikk

Az idő akkor áll meg, amikor mi megállunk

Kérdés:

Miért történik az Egyiptomból való kivonulás sötétségben, késő éjjel? Mindez nincs időhöz kötve?

Válaszom:

Ahogy az idő telik, nincsenek változások a spiritualitásban. Csak az állati test növekszik a földi vágyakkal együtt. Ugyanakkor nem létezik idő a spiritualitásban. Amennyiben mi nem hajtjuk végre azokat a cselekedeteket amiket szükséges megtennünk,  akkor az idő megáll.

A spirituális világban nem létezik az idő tengelye, azaz egy olyan tengely melyre cselekedeteinket helyezhetnénk. Az idő a spiritualitásban a cselekedetek számát jelenti, az ok és okozatok láncolatát, melyeket mi megvalósítottunk.

KA

11 ápr 2011

Egy Cunámi a lelkünk legmélyén

Kérdés:

Mi legyen a hozzáálásunk a jelenleg átélt természeti katasztrófákhoz, és más problémákhoz?

Válaszom:

Mi különleges időszakban élünk, amikor önző vágyunk elkezdi megmutatni nekünk a természettel szembeni kiegyensúlyozatlanságunkat, annak minden szintjén.

A természet legalacsonyabb szintje a kövületi szint ahol mi most felfedezzük az egyensúly hiányát, és a disszharmóniát az általános természet vonatkozásában. És ugyanez igaz a többi szintre is: a természet növényi és állati szintjeire. Csak mi még azt nem érezzük ennyire.

Mi egy szörnyű válságban vagyunk, egy “kapcsolat válság”-ban, a “Domem” (kövületi)-nek nevezett angyallal, valamint a “Comeah (növényi)” és “Hai” (élő, állati)” anyalokkal. A természet mindezen szintjei a velünk való viszonyukban óriási méretű kiegyensúlyozatlanságban vannak. A mi kötelezettségünk az, hogy korrigáljuk mindezt, mivel csak az ember képes a természet többi rétegeit korrigálni saját maga korrekciója segítségével.

Ennél fogva a körülöttünk látható katasztrófák saját belső tulajdonságaink kivetülései. A teljes felelősség a miénk. Semmi nem követelhetünk a kövületi, növényi és állati szintektől a világban. Azok az emberrel együtt emelkednek és zuhannak.

A minket körülvevő természet kövületi, növényi és állati szintjein megjelenő problémákon keresztül mi láthatjuk mi magunk mennyire nem vagyunk megfelelő állapotban. Mindezek a katasztrófák csak saját hibáink kivetülései, nem is beszélve a természet “beszélő” szintjéről, azaz az emberi társadalomban jelentkező problémákról. Csak nézzük meg mi történik ma a világban.

Meg van a lehetőségünk arra, hogy valódi paradicsomi életet szervezzünk magunk számára itt a Földön, de nézzük csak meg mit is teszünk ehelyett. Ha egy idegen földönkívüli lény idelátogatna a világűrből, és meglátná mit teszünk bolygónkon, azt gondolná, hogy egyszerűen elvesztettük eszünket. Hol van a mi emberi értelmünk és érzelmeink? Valóban ez a módja annak, ahogy egy gondolkodó, intelligens emberi lénynek el kell rendeznie életét? Csakis egy tökéletes bolond, vagy öngyűlölő cselekedne így.

Mindez azt jelenti, hogy mi fokozatosan felfedjük saját belső állapotunkat. És csakis egy belső korrekción keresztül leszünk képesek harmóniát elérni a külső világban.

18 márc 2011

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

Napi cikk 2009 július 27. (haladóknak)

Minden a felkészülésen múlik. Amennyiben a felkészülés megfelelő, akkor bármi is ér engem, még ha úgy is tűnik, hogy elszakadtam a Teremtőtől, a megfelelő felkészülés mellett ez is normálisnak tűnik nekem. Képes leszek bármin felülemelkedni, legyőzni, és képes leszek eggyé válni a Teremtővel. Mindezek a nehézségek csak azt jelentik, hogy egy újabb “bűn” jelent meg bennem, és én “áldozatot hozok” a bűn megtisztítása érdekében, és így közelebb kerülök Hozzá. Amennyiben nem készítem fel magamat megfelelően, és a közöttem és a Teremtő közötti különbség jelentkezik, nem leszek képes azt megfelelően kielemezni, és elkezdem azt hinni, hogy mindez valamilyen fajta materiális, fizikális nehézség. Így elkezdek annak érdekében dolgozni, hogy azt egyenesen, közvetlenül ezen a szinten oldjam meg, és ezzel a nehézség valódi problémává válik.

Minden a felkészülésen múlik, és nem szabad megvárnunk, amíg a szenvedés megérkezik. Néha olyan állapotba kerülünk, hogy azt kérjük, hogy a következő szint hamarabb jöjjön, mivel egy lépést sem vagyunk képesek tenni nélküle. Nem helyes és megfelelő ha ezt tesszük, mert ez csak annak a jele, hogy a csoport nem befolyásol bennünket megfelelően. Sok olyan helyzet létezik, amikor megadjuk magunkat és azt kérjük, hogy valami változzon, bármi legyen is az, mivel tehetetlenek vagyunk a saját erőnkből, ez ugyancsak egy probléma. Amikor valóban ilyen helyzetbe kerülünk, akkor semmit sem tehetünk a csoport figyelme nélkül. Másrészről nem várhatjuk azt, hogy a csoport tegyen meg mindent. A személynek meg kell bizonyosodnia, hogy minden felé érkező helyzetre felkészült. Kapcsolatban kell lennie a csoporttal, és ennek a kapcsolatnak egyre erősebbé kell válnia, és akkor minden rendben lesz. Meg kell bizonyosodjunk arról, hogy a csoporttal való kapcsolatunk fokozatosan erősödik, és emellett a csoport behatásának azt is el kell érnie, hogy a személy részt vegyen a terjesztésben, és a csoport általános munkájában.

Minden a felkészülésen múlik, ez a legfontosabb dolog. Az egyén nem képes irányítani mi történik vele a felemelkedések és zuhanások alkalmával. Jól érzi magát a felemelkedések alatt, de amikor zuhan, akkor olyan, mint egy állat mely negatív gondolatokba zuhant, és az, hogy milyen módon reagál ilyen állapotokban kizárólag felkészülésén múlik. Ezekről az állapotokról írták, hogy: “Minden a kezünkben van, tehát tegyünk meg mindent amit tehetünk”. Valójában nem is kell, hogy igazából lássuk a különbséget a felemelkedések és zuhanások állapota között, mivel mindkét állapot a Fény hatásának következménye a személyre, akinek nincsen szabad választása, és így nem ura tetteinek. Ezek az állapotok egyszerűen azt jelképezik, hogy a személynek vagy túl kevés, vagy túl sok Fény jutott. Azt jelenti, hogy vagy  Fény által, vagy annak hátsó oldala által van befolyásolva, így nem bíráskodhatunk a személy felett, amikor ezekben a helyzetekben van, mivel ilyenkor nincs választása. Azonban van választásunk, amikor semmilyen behatást nem érzünk felülről, se pozitívat se negatívat. Ez hasonló ahhoz az állapothoz, amikor az élet íztelennek tűnik. Az egyetlen módja, hogy megmeneküljünk ilyen helyzetekből az, hogy elkezdünk adakozni mások számára.

01 aug 2009